Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 25. Békeprogram a világnak Nemzetközi politika az SZKP XXBV. kongresszusa széliemében 1971. március 30-tól április 9-ig ülésezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa. Az SZKP Központi- Bizottságának kongresszusi beszámolója tételesen meghatározta az időszerű külpolitikai feladatokat. Az azóta Bákaprogram címet viselő dokumentum leglényegesebb hat pontja: 1. Föl kell számolni a háborús tűzfészkeket Délkelet-Ázsiáhan és a Közel-Keleten; 2. A második világháború eredményeképp pen Európában történt területi változások végleges elismeréséből üdtadulva alapvető fordulatot kell végrehajtani ezen a kontinensen az enyhülés és a béke irányába, biztosítani kell az össz-európai értekezlet összehívását és sikerét; 3. Szerződéseket kell kötni az atom-, a vegyi és a -baiktériúmfegyver betiltására; 4. Szorgalmazzuk világkonferencia összehívását a leszerelési kérdések átfogó megvizsgálására; 5. teljes mértékben végre kell hajtaná a még meglévő gyarmati rendszerek fölszámoláséra vonatkozó ENSZ-határozatokat; C. A Szovjetunió kész minden területen elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat azokkal az államokkal, amelyek a maguk részéről törekednek erre. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere 1973. március 2-án Párizsban aláírja a nemzetközi Vietnam-konferencia záróokmányát. (Telefoto — UPI — MTI — KS) Fontossági sorrendet is ad, a megoldandó feladatokat rangsorolja az SZKP XXIV. kongresszusának igen nagy horderejű programja, amely tulajdonképpen összegezi az immár hatodik évtizede folytatott lenini külpolitika napjainkban, a huszadik század utolsó negyedében az emberiségre váró történelmi küldetést Nincs és nem is lehet a ma emberének fontosabb és magasztosabb küldetése, mint az, hogy immár felnőtt fejjel — az iszonyú felelősség minden réskhetét át- éxezván — mindent meglegyen egy újabb világégés elkerüléséért, mely számára a legbor zasztóbbat jelentené. A szovjet párt békére hangolt nemzetközi politikai feladatterve, a Békeprogram — mint a hatpontos fölsorolásból is kiviláglik — első helyen a háborús tűzfészkek megszüntetését tűzi oéM- És mindjárt másodikként Európára irányítja a figyelem fényszóróit. Miért éppen Borőpára? Azért, mert ezen a földrészein a legérettebbek a minden nép és nemzet számára egyaránt ajánlott, a jövőbe vezető biztos út, a kollektív biztonsági rendszer feltételei. Mert Európában a leghosszabb a két világrendszer határa, fa néznek farkasszemet egymással a leghosszabb vonalon a Varsói Szerződés tagállamainak és a NATO-nak a legkorszerűbb fegyverekkel fölszerelt hadseregei. Mert egv esetleges konfliktus, a két rendszer közötti összecsapás óvhatatlanul atom-világháborúvá terebélyesednék, mely ember-százmilliók pusztulásával járna. Mert Európa az a földrész, ahonnan már két vilá ' égés rettenete járta be országok sorát. Mert e kontinens lakói — keserű-gyár szos tapasztalataik, máig sajgó sebeik tűzétől égetvén — a béke, a népek közötti együttmunkálkodás, mint egyetlen alternatíva szerint élhetnek. A Szovjetunió és a vele szövetséges, a szocialista országok következetes, osztályszempontű egyeztetett, összehangolt külpolitikája vezetett ed odáig, hogy a hetvenes évek elejére a sokoldalú Európa-párbeszéd számára kedvező feltételek kínálkozzanak az öreg kontinensen. Létrejöttek a Német Szövetség Köztársaság és a szocialista országok közötti szerződések, amelyeknek közös lényege: az NSZK elismeri a második világháború után és következtében kialakult európai államhatárokat, egyszer s mindenkorra szákit a hírhedt Haüstein -doktrínával, amely tagadta az első német békeállam, a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság létét Mindazok, akik Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet legmagasabb szintű szakaszán, 1975. agusztus 1- én a „Zöld könyv” tíz alap- elvét a földrész biztonságáról, népeinek együttműködéséről, s elfogadták minden passzusát, tulajdonképpen szerződést kötöttek, hogy megtartják Európa „házirendjét”. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára így fogalmazta meg a helsinki nagy tanácskozás célját és értelmét: „ ... Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értékét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek az eszéhez és szívéhez szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt föl és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképpen nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült ABamok & Kan»^ da legfelső politikai és állami vezetői azért gyűltek ösz- sze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús megrázkódtatásoktól. A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk Földünk valamennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsé, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépítésére .. Az enyhülés reményes tavasza köszöntött Európára, a világra: népek és országok •kiszabadultak a hidegháború évtizedekig dermesztő jégpáncél-fogságából. Az SZKP XXIV. kongresszusán elhatározott Békeprogram szerinti két- és sokoldalú, osztály- tudatos tárgyalásait hosszú sorozata után vonulhattak már hetvenhárom nyarán a helsinki Finlandia-ház nagy koncerttermébe harmincöt ország küldöttségei élükön a külügyminiszterekkel, hogy elmondják kormányuk véleményét Európa békekódexéről ... ... Akkor csak pár hónapja múlt annak, hogy — a Helsinkibe is hivatalos külügyminiszterek közül számosán — a párizsi Kiéber sugárúton lévő Nemzetközi Konferencia Központban az érdekelt felelt (koztuk hazánk képviselői is a Nemzetközi Konferencia Központban az érdekelt felek (köztük hazánk képviselői is a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tagjaként) aláírták a Vietnam-konferencia záróokmányát. Emlékezzünk csak! „Föl kell számolni a háborús tűzfészkeket Délkelet-Ázsiában ...” — szólt a szovjet párt 1971-ben. megfogalmazott Békeprogramjának első pontja. A Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok külpolitikai céljai között igen fontos teendőként szerepel, hogy támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat és határozottan visszaverjük az imperializmus agresszív erőit az emberiség érdekében, azért, hogTr megmentsük a világot egy új világégéstől. Az SZKP XXIV. kongreszszusának beszámolójából idézünk: „Szocialista szolidaritás és erős harci barátság fűzi ösz- sze pártunkat, a szovjet népet a Vietnami Dolgozók Pártjával, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal Ho Si Mink, a nagy. hazafi és forradalmár végrendeletéhez híven a vietnami nép magasra emeli a szocializmus zászlaját és retten thetetkmül ellenáll az imperialista ag- resszoröknak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság meg lehet győződve, hogy a fegyveres harcban és a békés munkában egyaránt a továbbiakban is számíthat a Szovjetunió testvéri támogatására.” A Szovjetunió és a szótári’ ista országok mindent elkövettek azért, hogy Délke- Ázsia neuralgikus térségében, elsősorban az Indokínaifélszigeten dúló imperialista agresszió és népelnycmó csatlósainak amúgy is megsemmisülésre ítéltetett véres éjszakájára mielőbb békés hajnal következzék. Azzal egyidejűleg, hogy anyagilag támogatta a vietnami nép honvédő háborúját, nemzetközi tekintélyét is latba vetve a tárgyalóasztalhoz szorította az agresszort és zsoldosait, hogy a népek törvényes jogainak tiszteletben tartásával az Indokínai-félsziget lakói végre magúk vehessék kezükbe sorsuk irányítását, maguk rendelkezhessenek saját országaikban. Párizsban 1973. március 2- án aláírták a Vietnam-konferencia záróokmányát. Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe újra hazára lelt ősei földjén. Az indokínai népek által kivívott győzelmek mindenekelőtt saját erőfeszítéseik eredményei. Ezzel együtt e győzelmek elérésének egyik döntő tényezője volt a Szovjetunió és a többi szocialista ország sokoldalú és hatékony segítsége, az összes békeszerető ország és nép részéről kapott támogatás. Az Indokínai-félszigeten folyó felszabadító harc befejező szakaszának sikeres fejlődését igen nagy mértékben az a körülmény tette lehetővé, hogy ez a harc a nemzetközi enyhülés hatására a világban kialakult új körülmények között folyt Ezt az enyhülést a Szovjetunió, az egész szocialista közösség aktív külpolitikai akciói indították; el. Az tedeíkfaaS nfipdk, különösen a hős vietnami nép győzelme a szocializmus, a forradalmi és a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség együttes, nagy sikere. Egyúttal hatalmas csapós is az indokínai országok belső reakciójának erőire, a nemzetközi imperializmus agresszív elképzeléseire, általában az imperialista politikára. Ma a földgolyón alapjában vége a közvetlen gyarmati uralomnak, amely a feszültség állandó forrása és az elnyomott népek fegyveres nemzeti felszabadító harcának oka volt. Magának az anyaországnak és a felszabadító mozgalomnak az együt- te csapásai alatt hullott szét az utolsó gyarmatbirodalom a portugál Néhány héttel ezelőtt, november 11-én kikiáltották Angola függetlenségét, s Portugália afrikai utolsó gyarmata is az önálló ország- és társadalomépítés útjára léphetett. Napjaink nemzetközi politikai körülményeit, általában a világpolitika légkörét alapvetően meghatározza a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya. Ezzel kapcsolatosan érdemes idézni Andrej Gromikónak, a Szovjetunió külügyminiszterének a Kommunyiszt című folyóiratban megjelent cikkéből: „... A legutóbbi években lényeges pozitív fordulat következett be a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Ezekben jelenleg az enyhülés és a javulás irányzata van túl. súlyban. Bár az Egyesült Államokban bonyolult társadalmi áramlatok hatnak, vannak olyan befolyásos erők, amelyek ellenséges magatartást tanúsítanak a Szovjetunióval való együttműködés - sei szemben; az amerikai pofttíkáí meghatározó körökben megszilárdult 'az a felismerés, hogy e kapcsolatok állandó feszültsége —, amely komoly bonyodalmak veszélyét, még inkább a fegyveres konfliktus fenyegetését rejti magában — saját érdekeiknek sem felel meg, hogy a Szovjetunióval való kölcsönös kapcsolatok számára nem lehetséges semmilyen már alap, mint a békés egymás mellett élés, mindkét állam biztonsága érdekeinek kölcsönös tekintetben vétele...” A részvevő országok legmagasabb szintű politikai vezetői 1975. augusztus 1-én a helsinki Finlandia-paloiában ünnepélyesen aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumát. (Telefoto — AP — MTI — KS) A világban végbemenő események céfolhatatlanul tanúsítják, hogy helyes és előrelátó volt az SZKP XXIV. kongresszusának elemzése és következtetése a nemzetközi helyzet fejlődéséről. Lehetséges döntő fordulatot elérni ebben a fejlődésben, és széles fronton előre lehet lépni az időszerű világ- problémák építő jellegű rendezése felé. Maga az élet bizonyította: a kongresszuson kitűzött feladatok szükségesek és ls- nyegbevágóak voltak. A Szovjetunió és a szocialista világ nagyszerű sikerei a forradalom bíborkönyvébe írva kerülnek a XXV. kongresszus asztalába. Kulcsár László Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára ismerteti a Központi Bizottság beszámolóját, a többi között a hatpontos külpolitikái programot. A felvétel az SZKP XXIV. kongresszusán készült 1971 tavaszán. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS) Leond Cardoso, Angola portugál főbiztosa 1975. november 19-én nyilatkozatban nyilvánította ki Angola függetlenségét, és az országot átadta népének. (Telefoto — AP — MTI — KS)
