Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-20 / 298. szám
1975. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Határokat nem ismerve Gondolatok az „egy üzem, egy iskola” mozgalomról Heti jegyzetünk Kereskedők karácsonya A minap megkérdeztek tőlem — tudom-e küknek tart legtovább a karácsony? Azt hittem viccelnek, vagy ugratni akarnak. Megnyugtattak, szó sincs ilyesmiről. A háziasszonyoknak — mondtam — hisz nekik már december közepén kezdődik a karácsony. Nagy takarítás, nagymosás, bevásárlás ... Vagy a gyerekeknek, akik karácsony előtt hetekkel azt számolgatják, hogy hányat kell még aludni az ünnepig Mindkettő így igaz, de még sem erre gondoltaik. A válasz: a kereskedőknek. Vallóban — gondoljuk csak végfe Kezdődik november első napjaiban a felkészüléssel és befejeződik az év végén a leltárral. És mi van közben? Reggeltől estig megerőltető, fárasztó munka és csúcsforgalom. Nap mint nap a pultok mögé kell álltai, kilométereket gyalogolni. Tűrni, bírni kell a vásárlók ostromát, türelmesen, kedvesen válaszolni kérdéseikre, tanácsokkal segíteni a bizonytalankodókat, s közben nehéz terheket cipelni a raktárból a pultokig. Több éves tapasztalat, hogy amilyen gyorsan közeledik a szeretet ünnepe, úgy nő a tömeg az áruházakban, boltokban. December elején sokan legyintenek — ah, ráérünk még vásárolni! — és mire észbekapnak, ezüst-, vagy aranyvasárnap van. Ilyenkor aztán nemcsak a tumultus nagy, — fokozódik a feszültség is... Ingerült a vásárló, mart esetleg nem azt kapja, amit kigondolt Kit szid ezért? Természetesen a kereskedőt Fáradt, ideges az eladó is a nagy hajrá miatt és bizony sokszor vitatkozásba fullad a vásárlás. Nem lehet figyelmen kívül hagyni arat a tényt, hogy a kereskedelemben dolgozók többsége nő. Szakink megye több mint 16 ezer kereskedője közül például 75 százalék. Nekik két helyen is „állni kell a sarat”. Egyszer a boltban, ahol azt várják tőlük, hogy minidig jókedvűéit, udvariasak, gyorsak legyenek. Másodszor, mint háziasszonyoknak otthon, ahol rájuk szakad a bevásárlás, az ünnepi készülődés gondja. Mire elérkezik december huszonnegyediké, ők ajándék helyett már csak egy kis pihenést kémek szeretteiktől. A karácsony ezzel még nem zárul le a kereskedők számára, mert az ünnep után jönnek a reklamálók, az ajándékot visszacserélők. A szilveszter is az aj,tóban kopogtat... Akkor újabb vásárlások, ajándékozások kezdődnek. így hát valóban a kereskedők karácsonya tart legtovább. S*. K. visa ' Európai piros napok Üzemeink gí keletű. Adódik ez a kölcsönös megbecsülésen túl az egymásra utaltság felismeréséből. A vállalatok a munkaerő utánpótlást elsősorban az iskolákból várják, a tantestületekre számítanak a kihelyezett felnőtt osztályok vezetésénél, a pajtások műsorára egy-egy ünnepségen. Szükségük van, az iskolai tornatermekre az üzemek sportolóinak is. Az iskolák is várják az üzemek, termelőszövetkezetek, a különböző gazdasági szervek segítségét, hiszen felújításra, korszerűsítésre szinte mindenhol nagyobb az igény, mint a helyi tanács anyagi lehetősége. Jól jön tehát a vállalati, szövetkezeti támogatás akár az épületek tatarozásakor, akár a szakemberek hozzáértő munkája egy-egy szemléltető, vagy sporteszköz gyors rendbetételénél. Ebből a felismerésiből, és a mind több helyen meghonosodó gyakorlatból sarjadt az „egy üzem, egy iskola” mozgalom. Eredményed kézzel foghatóak megyeszerte. A Hűtőgépgyár például nyelvi labora toromat rendezett be az egyik jászberényi iskolában, a Tiszamenti Vegyiművek Szolnokon az újvárosi iskola fűtésének korszerűsítéséhez nyújtott nagy segítséget, a Tisza Cipőgyár a martfűi általános iskola előadótermének kialakításában működött közre Tiszafüreden az iskolák homlokzatát szintén a helyi üzemeik, ter- mel (jszövetkezíetek hozták rendibe. Lehetne sorolni tovább, hiszen a jó példáiknak se szeri, se száma megyénkben. Nemcsak értékben gazdag a segítség, változatos módszereiben is. Az említetteken túl 'úttörőszobák kialakításához, a nyári táborok személyszállítási problémádnak megoldásához és élelmiszer ellátásához kaptak önzetlen támogatást az iskolák. A ezolnaki Ságvári körúti iskola múzeumát pedig a szocialista brigádokkal együtt hozták létre a gyerekek. Jószándékban, tettekben A citera köztudatba« kizárólagosan a „népi hangszerek” közé tartozik, ami azt jelentené, hogy önálló, koncert hangszernek nem alkalmas. Öt-hat évvel ezelőtt tört be a magyar zenei életbe egy békési származású művész, Pribojszky Mátyás, aki néhány év alatt rangos pódiumhangszerré avatta a citerát. Olyan különlegesen finoman, a hangszer minden lehetőségét kihasználva játszott és játszik, mint előtte senki. Hivatásos citeraművészként működési engedélyt kapott, koncertezett Magyarország sok-sok városában, községében, de Európában is alig akad ország, ahol már ne szerepelt volna. Tévé műsor, rádió- és lemezfölvétel, hangversenyek, turnék... A régi parasztházak kemencesutjaitól a fényes koncerttermekig vezetett az útja. Hiszen ez ismerős történet! Igen, a cimbalom is így nyert valaha csatát. Pribojszky Mátyást méltán nevezte így az egyik francia újság: „...a citera Rácz Aladárja”. Nemrégiben a tiszafüredi járás több községében klubműsorokkal ] éoett fel. Tiszáig áron, Tiszaőrsön, Tiszaör- vényen is megcsodálhatták műsorát, amelvet tucatnvi országban. — legutóbb félévig Jar-aban volt — muta- tott be. Magyar néndalok. virágénekek. szlovák, skót, orosz, iapán nénzene. a Kállai-kettős, az Ecseri lakodalnincs tehát hiány sem az üzemek, sem az iskolák részéről; ez utóbbira is számos jó kezdeményezést említhetnénk. Az „egy iskola, egy üzem” mozgalom tehát minden elismersét és támogatást megérdemel, mert társadalmi haszna vitathatatlan. A kezdeti lépéseken túljutva azonban éppen ezért érdemelne alaposabb elemzést, hogyan lehetne még eredményesebb az együttműködés. Mindenekelőtt hosszabb távra kellene kimunkálni a kölcsönösség jegyében a szocialista szerződésbe foglalni a vállalatok és,, az intézetek miben akarnak és tudnak egymás hasznára lenni Ez azonban csak formai kérdés. Sokkal inkább az együttműködés hatékonyságának emelésére kellene fordítani a fő figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy megyeszerte szélesítsük ezt a mindenkinek kedvező mozgalmat, hogy ne maradjon kihasználatlanul egyetlen lehetőség sem. S ami a legfőbb: a segítséget koncentráltan azok az iskolák kapják a jövőben, ahol arra leginkább szükség van. Az állami határozat a többi között az általános iskolák közötti színvonalkülönbségek, egyenlőtlenségek felszámolását tűrí ki céluL Kézenfekvő, hogy a társadalmi segítságnyúj tás- nak mindenekelőtt erre kellene irányulnia. Ugyanakkor milyen esetek fordulnak elő? Tiszafüreden minden iskolát két-két nagy létszámú vállalat vagy ktsz patronál, s ©mellett az egyesített termelőszövetkezet szocialista brigádjait is elosztották közöttük. Tiszaburán viszont — hat-nyolc helyen szükség- tantermekben tanítanak, s a tanulók 59 százaléka hátrányos helyzetű — sajnos, csak a tavaly még dotációval működött szövetkezet segítségére számíthatnak. De arra épít a falu egésze. Félreértés ne essék: a tsz vezetőinek segítőkészségében nincs hiány. Anyagi lehetőségeik korlátozottak csupán. Nem véletlen tehát, hogy az ottani iskolaigazgató — szemas citeraátírata hangzott föl ezeken az estéken. A vidéki szereplések nem kevésbé jelentősek számára, mint a külföldiek. Erről meglepő véleménye van: — A legkisebb faluban is ül a nézőtéren legalább 4—5 citerás. A világ egyik fővárosában se jön össze olyan szakértő közönség, mint akármelyik magyar faluban. Szívügye a népi hangszeres zene, esetében a citerazene — ébresztése-terjesztése. Az országban sokfelé patronál ci- terazenekarokat, pávaköri minősítő versenyeken citera- zenekarokat zsűrizik. — Szó van arról, hogy a citerazenekarok és egyáltalán a citerázni szeretők segítésére egy „citeraiskolát” adnak ki. A megírása az én feladatom lenne. Feltételesen igent mondtam. Szolnok megyére fordítja a szót, az itteni népzenei mozgalomra. — Citerazenekarok dolgában nincs eppen előkelő helyen Szolnok megye. Nagy hagyományok — nagyon elfeledve. Eltekintve persze néhány tiszteletre méltó kivételtől: Karcagra, Törokszent- miklósra. Mezőtúrra gondolok. Pedig — és ez ne tűnjön „hazabeszélésnek” — a népi daloskultúra — pávakörök — szempontjából szinte létkér dés a hangszeres kiegészítés. Szolnok megyében se rosz- szabbak a citerások. mint Sándorfalván, vagy Mezőkeresztesen. — ezt tapasztalatból mondom. rintem tévesen — így vélekedik: az „egy iskola, egy üzem” mozgalom nemhogy segítene megszüntetni az általános iskolák közötti szintkülönbséget, hanem még- inkább növeli azt. Tiszafüreden most már egyenlő mértékben részesülnek társadalmi segítségben az iskolák. A nagyközségi tanács helyes kezdeményezésére számolták fel a korábbi aránytalanságot. Érdemes lenne ezt a gyakorlatot kiterjeszteni a tiszafüredi járás egészére, hiszen más községek lakói is dolgoznak a járás nagyüzemeiben, és célszerű volna megyeszerte követni a tiszafürediek példáját. Azzal kiegészítve, hogy helyes a tervszerű „aránytalanság” fenntartása, a társadalmi segítségnyújtás elosztásában és felhasználásában akkor, ha nem azonosak az iskolák feltételei, tehát ha az az egyenlőtlenségek fokozatos felszámolását teszi lehetővé. S helyes, ha az állami erőforrások is oda irányulnak, ahol azokra a legnagyobb szükség van, és ahol más támogatásra kevésbé számíthatnak. Ügy mint, Tiszabu- rán, ahová már tervezik az új általános iskolát. Természetesen a társadalmi ösz- szefogásban rejlő erőt ezeken a helyeken is maximálisan ki kell aknázni. Egyébként £S,Ä példa volt, hogy az üzemek nemcsak a mellettük levő, hanem a tőlük távolabbi iskolákat is segítették. A „televíziót az iskoláknak” mozgalom keretében például a kocsi intézet budapesti üzemtől kapott készüléket Az „egy üzem, egy iskola” mozgalom is lehetne szélesebb körű, tervszerűbb, és ezért társadalmilag még hasznosabb, az eddiginél hatékonyabb. Akkor ha a társadalmi összefogásnak, segítségnek a megyében nem lesznek „közigazgatási” határai — sokkal gyorsabban haladhatunk a Központi Bizottság közoktatáspolitikai határozatának végrehajtásában. Simon Béla — Aztán van még valami a citerazenét illetően. Egészséges táncházmozgalom van kibontakozóban Magyarországon. Ez óriási dolog, azt hiszem nem kell kifejtem miért az. Pillanatnyilag amiatt nem fejlődhet, mert nincs, illetve az egész országban mindössze 8—10 igazi táncházas zenekar van. A társa* Ságban szórakozásképpen fejlett néptáncok iránt pedig már a 10—12 ezres településeken is nagy az igény. Három ügyeskezű citerás félévi közös gyakorlás után vígan adhatna zenét hozzá. Nem lehet művészkedés —• bűvészkedés — majomkodás az élő folklór célja, hanem éppen eredetének megfelelően a mindennapi életet kell szebbé tennie. Sz. 3. Jelentős eseményre került sor a minap a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola múzeumának tanácskozó termében. A Verseghy Ferenc Gimnázium és a főiskola repülőgép- vezető és megfigyelő szaktanszékének kánviselői szocialista együttműködési szerződést írtak" alá. Az egvüttm'ködés célja, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 1973. augusztus 1-i Átadlak a Milnór Erik em ékérmet Tegnap az Országos Pedagógiai Intézet Gorkij fasori dísztermében folytatta munkáját a Magyar Történelmi Társulat országos vándor- gyűlése és tisztújító közgyűlése. Az eszmecsere második napján fimber Győző akadémikus, a magyar történelmi társulat elnöke, az Országos Levéltár főigazgatója elnökölt. Rásztvett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságiéinak tagja, Mátrai László akadémikus, a MTA filozófiai és történettudományok osztályának elnöke. A történészek tanácskozásán adták át a Molnár Erik emlékérmet kiemelkedő tudományos, tudományszervező tevékenységéért, Ember Győző akadémikusnak és Berend T. Iván akadémikusnak, akik a társulat vezetésében kifejtett munkásságukkal is jelentősen hozzájárultak a marxista történettudomány saerveaeti és eszmei fejlődéséhez, a hazai széleskörű szakmai tudományos közélet kibontakozásához és megszervezéséhez. Ugyancsak Mátrai László adta át a kulturális miniszter nevében a Magyar Történelmi Társulatban kifejtett sok évi kiemelkedő munkásságáért a szocialista kultúráért kitüntetést a társulat három tisztségviselőjének. Végül Ember Győző akadémikus két fiatal kutatót jutalmazott tudományos munkásságért a Károlyi Mihály díjjal. 50 éves a nappaliéit első Iskolája A nagyothallók magyar- országi oktatásának 50. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt a nagyothallók Rákospata uitoai általános iskolájában és nevelőotthonában Lovász László az iskola igazgatója sajtótájékoztatón számolt be a lapok munkatársainak az intézet tevékenységéről. Elmondotta, hogy 1925. december 19-én Török Béla főgyógyász orvosprofesszor kezdeményezésére nyílt meg Budapesten a Toldi utcában a nagyotthal- lók első magyarországi iskolája, amely csekély állami támogatással közadakozásból tevékenykedett. Az iskola új helyiséget 1965-ben kapott, ' amely a korszerű oktatás valamennyi szükséges eszközével felszerelve évente 270 tanuló számára, biztosítja a tanulás lehetőségét A tévé művészeti programjairól 1976 televíziós művészeti műsorairól, a televízió művészeti főosztályainak terveiről tájékoztatta tegnap délelőtt a televízióban a lapok munkatársait Szinetár Miklós, a tv művészeti igazgatója. Elmondta, hogy többek között színházi vetélkedőt terveznek három budapesti és két vidéki társulat közreműködésével. A játék során nemcsak a színház történetével, hanem az egykori és mai jelentős művészekkel, régebbi és újabb előadások felidézésével kíván iák tovább növelni a színház-szeretők táborát. határozatának megfelelően biztosítsa, hogy minőségileg és számszerűen is növekedjék azon fiatalok száma, akik a különböző katonai főiskolákra jelentkezve, a haza fegyveres védelmét választják hivatásul. A szaktc rezek oktatói és hal’•’rtói viszont sokoldalúan segítik a ginen éri-’mban a hazafias és honvédelmi nevelést, valamint a KlSZ-szer. vezet munkáját Az esztendő utolsó napjai peregnek, a naptárra tekintve most már csaknem több a piros betűs nap, mint a fekete. Európa a karácsonyi és az újévi ünnepek elé néz. Ünnepek, piros betűs napok. Vajon az európai országokban és mo6t maradjunk Európánál — a vasár- naipcíkon kívül évente hány napon ünnepelnek, évfordulóznak, egyszóval — hátat fordítva a munkának — pihennek az emberek? Egy kis körkép az európai piros na- poüsróL A karácsonyt Európa úgyszólván minden országában megürneplik, kivétel Bulgária, Jugoszlávia, Románia, Szovjetunió és Törökország. Nem mindenütt kettős munkaszüneti nap a karácsony, egyes országokban csak a december 25-ét festik pirossal. Ellenben az új esztendő első napját Európa valamennyi országa pihenéssel kezdi, sőt, Romániában még „ráadás” is van, január második» is munkaszüneti nap. Vajon az európai országokban a vasárnapokon kívül egész évben hivatalosan hány piros betűs — ünnep, nemzeti ünnep, évforduló —, tehát munkaszünati nap van? Érdekes statisztika. Szélsőségeket tapasztalhaitunk, egyes országokban évente 16 nap ünnenet is ülnek, másutt meg mindössze ötöt. Az embsr önkéntelenül elgondolkodik, vajon van-e valamiféle kapcsolat a munkaszüneti napok és az országok között, aszerint, hogy az illető ország módosabb avagy kevésbé módosabb. Vajon a gazdagabb országban több a piros betűs nap, mert ők gazdagabbak, tehetik, többet pihenhetnek és ünnepelhetnek? Avagy kevesebb ünnep van náluk, s énpen ezért gazdagok, mert nem érnek rá ünnepelni, inkább több napot dolgoznak az évben? És a kevésbé módosabb országok __Náluk talán kevés a munkaszüneti nap, mert hogy be akarják hozni lemaradásukat, nem érnek rá ünnepelni, a gazdag országok sorába' akarnak kerülni ? Avagy éppen fordítva, sok az ünnep, mert ha szegények is, de legalább legyen valami kis jó, legyen csupa piros betűs az év? Nos, semmiféle ilyen kapcsolatokat és összefüggéseket nem tudtunk felfedezni. A legtöbb piros betűs nap — 16—16 — Olaszországban és Spanyolországban van, utánuk Portugália (14), Ausztria és Liechtenstein (13—13), Monaco, Görögország, Dánia és az NSZK (12—12) kövétkezik. A legkevesebbszer ünnepelnek aiz évben: Andorra (5), Románia (6), Lengyelország, Jugoszlávia, Bulgária, Anglia, Írország, Finnország, Csehszlovákia és NDK (7—7), Svájc és Albánia (8—8). Magyarországon is 8 a hivatalos munkaszüneti napok száma — természetesen a vasárnapokon kívül. Ezzel a nyolc napunkkal az európai középmezőnyben vagyunk. Néhány • érdekesség még a naptárból: május elsejét a munka ünnepét egész Európa megürunspli, kivétel Andorra, Dánia, Anglia, Írország, Hollandia és Svájc. Néhány országban olykor nagyon „összeszaladnak” az ünnepek, naptáraikban egyes hónapok csupa piros betűs ünnep. Dániában márciusban műnk "szüreti nap a 27-e. 23-a, 30-a és a 31-e, az NSZK-hm a május 1„ 8., 19., 29., TörökonsrAgban. az október 6., 7., 8., 29., a december 13, .14., 15., 16., Portugáliában pedig a december 1., R, 24., — na és persze a karácsony december 25-e és 26-a. 13 kemencesuttő! a koncerttermekig Gimnázium és katonai főiskola szerződése
