Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 19. (Folytatás az L oldalrólJ és kooperációs egyezmények már a kölcsönös áruszállítá­sok 20—30—40 százalékára terjednek ki. Űj vonása tervünkneik, hogy a szocialista kétoldalú kapcsolatok mellett a sok­oldalú integrációs együtt­működést is magában fog­lalja. Energia- és nyersanyagel­látásunk biztosítása érdeké­ben elengedhetetlenül szük­séges, hogy a bennünket ér­deklő közös fejlesztésekben, szám szerint 10 nagyobb egyeztetett KGST-beruházás- ban szükségleteink és anya­gi lehetősúgeinikhez mérten résztvegyünk. Ezek között a legnagyob­bak. a kőolaj, a földgáz, a Termékeink a tőkés piacon Tenmékefoknek csak egy része felel meg a tőkés piac követelményeinek. Tetézi gondjainkat az is, hogy tőkés exportunk néhány hagyomá­nyos termékcsoport mellett eléggé szétaprózott és nem nyugsizik tartós együttműkö­dési alapokon. Megérett az Ideje annak, hogy az eddiginél sokkal job­ban súlypontokait képezzünk. Helyes volna nagyobb hord­erejű együttműködési egyez­mények kialakítása, olyan termékék, termékcsoportok és területek kijelölése, ame­lyek fejlesztésével az eddigi­nél sokkal nagyobb lendüle­tet adhatnánk tőkés expor­tunknak. A megdrágult energiahor­dozók, nyersanyagok és be­rendezésék ellentételezésére sokkal több árut kellene ki­termelnünk többletikiadá- saimk fedezésére, vagy még nagyobb értékű, jobb minő­ségű; illető!eg új termékek tömegét kellene exportál­nunk. Nyilvánvaló, hogy az utóbbiakra kell törekednünk. Jobb minőségű jobban érté­kesíthető valamint új termé­kek gyártásával kell a tőkés piacokon megjelennünk. Mindebből az a következ­tetés vonható le, hogy ma még nagyobb hangsúllyal vetődik fel belső tartalékaink feltárásának szükségessége. Ügy látjuk, hogy export fel­adatunk nagyabb részét a je­lenleg működő üzemekből, a meglévő termelőeszközökkel és emberállománnyal, tehát a már ma meglévő termelő­erőkkel kell biztosítani. Említettem, hogy nem szo­cialista exportunkat 1972. évi változatlan árakon több mint 60—65 százalékkal kell növelni. Folyóárakon szá­molva azonban nem szocia­lista exportunkat több mint kétszeresére kell növelni öt ev alatt Azért említettem a tolyóáralkat, mert vállalata­inknak az évek során ma jd a mindenkor esedékes folyó- árom keli idomulniuk a piac változó körülményeihez. Sajnos, ez évi tőkés expor­tunk elmarad a múlt évitől. Éppen ezért a jövő évi tő­kés export előirányzataink teljesítése mind a termelő, mind a külkereskedelmi vál­lalatok előrelátóbb és aktí­vabb munkáját igényli. Szembe kell néznünk ESgtérben az érdekek egyeztetése vLŐamosenergia és a cellulóz ellátásunkat biztosító beru­házások. Az együttműködés további elmélyítése érdeké­ben a következő években a KGST-ben hosszútávú, 1990- ig szóló együttműködési komplex célprogramokat dol­gozunk 'ki a fejlesztés leg­fontosabb területeire. Az V. ötéves terv egyik legnagyobb jelentőségű és legnehezebb feladata a nem szocialista országokat érintő export-import terveink tel­jesítése. E viszonylatban importun­kat 35—40, exportunkat leg­alább 60—65 százalékkal kell növelni, ez a faladat azért is bonyolult, mert itt nem tá­maszkodhatunk a szocialista országok között szokásos tervegyezfcetás szilárd alap­jaira. ugyanakkor azzal is, hogy a Közös Piac országaiban egyes termékeinket diszkrimináció sújtja. Ez is nehezíti hely­zetünket. Az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet záróokmánya szelle­meben is határozottan to­vább harcolunk a szocialista országokat, köztük hazánkat is sújtó diszkrimináció meg­szüntetéséért Olyan helyzetben vagyunk, hogy a következő években — a fejlődés természetes kö­vetkezményeként — tovább növekszik a nemzetközi kör­nyezet hatása gazdaságunk­ban. Tudatában kell lennünk, annak, hogy külgazdasági kapcsolataink eredményes fejlesztése nemcsak rajtunk múlik ugyan, de a mi ke­zünkben is van. Ügy kell alakítanunk, tökéletesítenünk gazdaságunk szerkezetét, hogy minél jobban alkalmaz­kodhassunk a világgazdaság változó követelményeihez. Olyan termékek kellenek te­hát — a szocialista orszá­gokkal legújabban megkötött egyezményeink is ezt igazol­ják — amelyek konstrukció­ban és technológiában egy­aránt megfelelnek a mai nemzetközi színvonalnak, amelyek egyaránt megtelel­nek a belső, a szocialista és a tőkés piacra is. Nem ren­dezkedhetünk be arra, hogy a fejlesztésben külön válasz- szűk a szocialista és a tőkés piac igényeit, ehhez nincs is elégséges anyagi és szellemi kapacitásunk. A nagytömegű, szériában gyártott, hosszútá- vű szocialista együttműködé­si egyezményekben rögzített termékeinket és elsősorban gépeinket és berendezésein­ket kell tőkés exportra is alkalmassá tenni! A közepes technikai színvonalat képvi­selő, gyenge vagy bizonyta­lan minőségű áruk sem a szocialista, sem a tőkés pia­cokon nem kelendőek vagy csak alacsonyabb áron lesz­nek eladhatók. Végezetül arra szeretnék még egyszer rámutatni, hogy a tervjavaslat legfőbb célki­tűzése népünk életszínvona­lának, gazdaságunk megala­pozott fejlesztésének szol­gálata. A beterjesztett V. ötéves tervjavaslatot a tisztelt or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlom. A következő felszólaló May Pál (Csongrád megye, 10. vk.) a szentesi Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgatója arról beszélt, hogy megyéje jelentős élelmiszeriparral rendelkezik, ez az ágazat mintegy tízezer embert fog­lalkoztat, s nagy erőfeszíté­seket tesznek, hogy segítse­nek kielégíteni a lakosság élelmiszerszükségletét. Az új ötéves terv követelményeinek megfelelően igyekeznek to­vább növelni exportjukat, mind gazdaságosabban fel­dolgozni a mezőgazdasági termékeket. Rámutatott, hogy a kor­szerű mezőgazdasági nagy­üzemek mind jobban segítik a megye élelmiszeriparának ellátását, ugyanakkor az élel­miszeripari üzemek a háztáji termelés fokozását is ösztön­zik. A háztáji gazdaságokban terjedő hízott liba nevelés­nek nagy része van abban, hogy az idén 89 tonna ex- portminSzögű übpm.áiat bo­csáthatott ki a Baromfifel­dolgozó Vállalat, 32 tonnával többet, mint 1972-ben. Végül hangsúlyozta, hogy a megye élelmiszeripara a jövőben is igyekszik rugal­masan alkalmazkodni a me­zőgazdasági termeléshez, s egyben ösztönzi is a mező- gazdaságot az ország igényei­nek megfelelő termékszerke­zet kialakítására. Dr. Tar Imre (Szabolcs me­gye, 13. vk.) a Szabolcs- Szatmár megyei Pártbizott­ság első titkára elöljáróban leszögezte: országunk hely­zetét ismerve, meggyőződés­sel mondhatjuk, hogy az V. ötéves tervjavaslat megala­pozott, reális, célkitűzéseit a megye lakossága egyetértés­sel fogadta. Megelégedéssel szólt arról, hogy az ioari "r-’m’----’- -— mának gyors növekedése fel­lendítette a megye táv ,z mi, gazdasági és kulturális életét. Enyhültek a foglalkoz­tatási gondok, az ipar biztos keresetet, iobb élet- és mun­kafeltételeket teremtett 7X ezer munkás és családja ré­szére. Éppen ezért azt ter­vezzük — mondotta —. hogy a következő öt évben to­vább folytatjuk a megye Ipa­rosítását, s az országosnál gyorsabb ütemben növeljük az ipari termelést. A meg­levő termelési kapacitások hasznosításával, a termelés korszerűsítésével. Szeretnénk elérni — mon­dotta a továbbiakban —, hogy megyénkben termeljük meg az ország számára szük­séges burgonya egyharmadát, ehhez azonban biztonságo­sabbá kell válnia a felvá­sárlásnak és a tárolásnak. Gyuricza László (Veszprém megye, 6. vk.) a fűzfői Nitro- kémiai Ipartelepek igazgató­ja annak a véleményének adott kifejezést, hogy a ta­nácsoknál és a gazdálkodó szerveknél egyaránt a na­gyobb területi egységeket át­fogó tervezésnek kell felvál­tania — az eddiginél hatha­tósabban — az olyan hely­telen szemléletű tervezést, amely lakóhelyi és vállalati szempontok előtérbe állításá­val akarja megszabni a köz­ponti tervből adódó felada­tokat. Sokkal inkább a he­lyi érdekeknek, a nagyobb egységek és az ország érde­keinek egybehangolására kell törekedni. Klaukó Mátyás, (Békés me­gye. 9. vk.). a Békés megyei Tanács elnöke egyetértett azzal, hogy a gazdasági sza­bályozókat jobban és rugal­masabban az élet követelmé­nyeihez igazítsák. Javasolta, hogy a törvényjavaslatnak az a része, amely szerint „a szabályozás hatékonyságának fokozása érdekében a szabá­lyozó rendszer elemeit a A miniszter a kiskereske­delmi forgalom alakulását elemezve elmondotta, hogy a lakosság áruvásárlásra for­dított kiadásai a most befe­jeződő ötéves tervidőszak­ban évenként átlagosan 9,3 százalékkal, vagyis évente átlag 15—16 milliárd forint­tal emelkedtek. Az áruk vá­lasztékára jellemző, hogy je­lenleg körülbelül 70—80 ezer féle cikk van forgalomban, s a választék jelentős része kicserélődött az utóbbi öt évben. — Természetesen tudjuk, — mondotta — hogy a vá­sárlói közérzetet nemcsak az áruellátás népgazdasági ada­tokkal bizonyítható fejlődé­se határozza meg. A fo­gyasztók közérzetét befolyá­solja, hogy vásárlási igényeit helyileg, napról-napra ho­gyan és milyen körülmények között tudjuk kielégíteni, ke­reskedelempolitikánk egyik fontos elve, hogy minden vá­sárló, minden időben megta­lálja üzleteinkben az egyéni kívánságainak megfelelő áru­kat Legyen az akár egy cse­kély ' értékű áramelosztó, vagy nagyobb értékű auto­mata masógép, sör, vagy va­lamilyen építőanyag. Az ilyen magas színvonalú sta­bil árukínálat megteremté­se azonban nemcsak a ke­reskedelem elhatározásának a kérdése. Egy tízmillió lakosú or­szág képtelen arra. hogy sa­ját termelőkapacitásaival a fogyasztási cikkeknek olyan széles választékát állítsa elő, amit lakosságunk — megle­hetősen differenciálódott jö­vedelmi színvonala mellett — elvár. Ezért részben be­hozatalra kell támaszkod­nunk. A szocialista orszá­gokból származó importunk évről-évre dinamikusan nő. Be ennék természetesen kor­látái is vannak, hiszen saját pr-rvS'-Mi.k lakos''ágának nö­vekvő igényeit is ki kell elé- gíteniök. Országunk gazda­ságpolitikájába a tőkés or­szágokkal folytatott külke­reskedelem fei’esztése is be- !e*?rtozik. 1970—1975. kö­zött a konvertibilis devizák- k^l kiegyenlített fogyasztási cikk importunk — be’eártve or énítőaryaapt is — 50 szá­zalékkal emeücedett és 1975- ben körülbelül 343 millió dollár értékű volt. A tőkés importot 1976-bnn sem esök- kentiük, sőt némileg növel­jük is. tervidőszak során módosíta­ni kell...” — úgy szóljon: „ ... a tervidőszak során megfelelő időben módosítani kell”, mert ily módon haté­konyabban szolgálja a végre­hajtás során felszínre kerülő problémák megoldását. A megye gazdasági, társa­dalmi fejlődéséről szólva hangsúlyozta: még sok a fel­táratlan tartalék. Ezek hasz­nosítására nyújt lehetőséget — többek közt — az admi­nisztratív létszám csökkenté­se. Véleménye szerint azon­ban önmagában ez csak rész- megoldást eredményezhet. Utalt arra, hogy az utóbbi tíz évben egyes helyeken többször is sor került ad­minisztratív létszámcsökken­tésre. a felszabadított mun­kaerőt azonban elhelyezték a középszintű szerveknél, in­tézményeknél. trösztöknél. Vagyis egyik helyen csökken­tették, máshol felduzzasztot­tak a létszámot. Békés me­gye egyes trösztjeiben, in­tézményeiben túlzottan ma­gas a létszám. Ha ez tovább növekszik, valóságos kis mi­nisztériumok jönnek létre. Szükségesnek vélte az irá­nyítás túlszervezettségének megszüntetését. Megemlítet­te, hogy vannak olyan kö­zépszintű szervek, intézmé­nyek, amelyeknek tíz évvel ezelőtt volt létjogosultságuk, ma már azonban nincs. El­ismeréssel szólt a Kohó- és Gépipari , Minisztériumnak az irányítás egyszerűsítését szolgáló intézkedéseiről és ki­fejezte azt a reményét, h'ogy hasonló rendelkezésre más ágazatban is sor kerül. Klaukó Mátyás után Szűr­ői István belkereskedelmi miniszter következett szó­lásra. A miniszter hangsúlyozta, hogy a kereskedelempolitiká­ban, az árukínálatban min­dig számításba veszik azokat a társadalmi jelentőségű változásokat és társadalom­politikai intézkedéseket, amelyek közvetve a lakosság fogyasztási igényeit, össze­tételét is befolyásolják. A miniszter a továbbiak­ban azzal foglalkozott, hogy laz ország milyen áruellátás­ra Számíthat 1976 és 1980 között. Az V. ötéves terv sze­rint a lakosság jövedelmé­nek növekedésével összhang­ban a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalma — változatlan áron számolva — 27 százalékkal nő, s 1980- ban folyóárakon számolva eléri a 330 milliárd forintot. Az iparcikkek forgalma a következő öt évben is gyor­sabban emelkedik, mint az élelmiszereiké, ami nemzet­közileg elismert jellemzője az életszínvonal növekedésé­nek. Az V. ötéves terv lehető­vé teszi, hogy a kereskedel­mi bolthálózatot tovább bő­vítsék, növeljék az értékesí­tő helyek számát. A miniszter kiemelte, hogy az V. ötéves terv számítási anyagai szerint a fogyasztási- cikk — kereskedelemben 45 000-rel kell növelni a lét­számot. Az elkerülhetetlen létszámnöveléshez többféle intézkedésre van szükség. Nem utolsó sorban el kell érni a kereskedelmi munka fokozottabb társadalmi elis­merésiét. A lakosság idei és jövőre várható áruellátásáról szól­va. A miniszter elmondta, hogy a kereskedelmi válla­latok felkészültek a kará­csonyi és az újévi forgalom­ra. Az árukészletek, a vá­lasztók megfelelő. A kereskedelem nagy gonddal kezdte meg felké­szülését a lakosság jövő évi áruellátására. Az 1976. évi belkerecked e’mi áruigények egyeztetésének első szakasza az, értekeit minisztériumok­kal és részben a termelő üzemekkel eredményesen le­zárult, bár néhány fontos termék szállításáról. még folynak a tárgyalások. Kife­jezte meggy Szedését, hogy az áruszállítási megáilapoáí- srk teljes egészében reali­zálódnak, ez pedig azt jelen­ti. hogy 1970-ban kielégítő, jó színvonalú lesz a lakosság áruellátása. Az idegenforgalomról és a turistaforgalomról szólva a miniszter elmondta, hogy az idén több mint hárommillió magyar állampolgár utazott külföldre, szemben az 1970. i évi egymillióval. 1980-ban a tervek szerint 4 300 000 ál­lampolgárunk kel útra. A Magyarországra látogató kül­földiek száma, ami 1970-ben 5 millió 600 ezer volt, az idén mintegy kilencmillió lesz, 1930-ra pedig mintegy 10—10,5 millió külföldi érke­zésével számolnak. A mi­niszter örvendetesnek mon­dotta, hogy az idén 60 000 magyar fiatal szervezett for­mában utazott külföldre és Takács Imre (Fejér megye, 7. vk.) megyei pártbizottság! első titkár kiemelte a tör­vényjavaslat indokolásának azt az alapvető gondolatát, hogy V. ötéves tervünk foly­tatni kívánja a gazdaságfej­lesztés eddigi menetét. Ennek alapjait elemezve hangsú­lyozta a IV. ötéves terv idő­szakában jelentősen bővültek a termelőerők, erősödött a termelési viszonyok szocia­lista jellege, gyarapodott a nemzeti vagyon, rendszeresen emelkedett az egész nép élet- színvonala. Az ország előre­haladását a megyei eredmé­nyek impozáns számadatai­val is érzékeltette. Borbély Gábor (Győr 9. vk), a KISZ Központi Bizott­ságának titkára hangoztatta: ifjúságunk a IV. ötéves terv eredményeinek ismeretében, saját tapasztalataiból is meg­győződött arról, hogy a szor­gos, tisztességes alkotómun­kának még nehéz körülmé­nyek között is megvannak a gyümölcsei. — Az V. ötéves tervről szó­ló törvényjavaslat — folytat­ta — reálisan vet számot helyzetünkkel, nem hallgatja el a tőkés gazdasági vál-ág nyomán keletkezett feszült­ségeket, népgazdaságunk bel­ső problémáit, s nagy felelős­séggel, körültekintéssel hatá­rozza meg feladatainkat. Meggyőződésem, hogy széles körű egyetértést vált ki egész társadalmunkban, a fiatalok körében is. A mi dolgunk tenni azért, hogy ez az egyet­értés a jövőben is cselekvő, alkotó hozzájárulásban nyil­vánuljon meg. Arra törek­szünk, hogy ifjúsági szövet­ségünk az eddigieknél is job­ban kivegye részét a gazda­sági építésből. Vállalkozá­sunk biztosítéka: az ifjúsági szövetség felkészültsége, mind növakvőbb társadalmi, politikai aktivitása. — A népgazdaság előtt ál­ló feladatok megkívánják, hogy ifjúsági szövetségünk feladatokat vállaljon a gazda­sági élet különböző területe­Dr. Kiss István (Komárom m. 6. vk.) a Komárom megyei Tanács elnöke hozzászólásá­ban hangoztatta: az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslat népünk politikai, gazdasági, kulturális felemelkedését szolgálja, összhangban áll a párt politikájával, jól szol­gálja a XI. kongresszus hatá­rozatait. Dr. Kiss Anna (Budapest 51. vk.) a XVI. kerületi szak­orvosi rendelőintézet osz­tályvezető főorvosa szólt ar­ról, hogy egészségűgvi intéz­ményeinkben több ápolónőre volna szükség. Mint mondot­ta, fokozott szociális és tár­sadalmi megbecsüléssel, a többi között nővérét‘v'onok létesítésével kellene vonzób­bá tenni ezt a pályát. Szalai Géza (Budapest, 20. vk.) a Ganz MÄVAG vésnö­ke a munkaerőgazdáKcod.ás- sal kapcsolatosan arról szélt, hogy enyhítene a létszámhi­ányból adódó gondokon, ha a napi nyolcórás munkaidőt mindenütt teljes egészében végigdolgoznák. Ahhoz, ho”” a muntoaerőgazdálkodási. gon­dok enyhüljenek. a vándorlás mértéke, elen­gedhetetlenül szükséges, hogy a dolgozók — az anyagi és erkölcsi elismerésen t^j — érezzék vezetőik bizalmit, a velük való törődést, — mon­dotta. Bírta László (Szolnok me­gye, 1. vk) az MSZMP Szol­nok megvei Bizottságinak titkára n vállalati önállóság­ról és felelősségről szólva el­70 000 külföldi fiatal érke­zett turistaként hazánkba. , A belkereskedelem felada­tait összefoglalva a miniszter hangsúlyozta: számolunk azokkal a szigorú feltételek­kel, amelyeket a terv szá­munkra meghatároz. Bizto­síthatom a tisztelt ország- gyűlést, — mondotta —, hogy a belkereskedelem dolgozói r.agy felelősségtudattal lát­nak a növekvő feladatok tel­jesítéséhez. Mindent meg­tesznek azért, hogy az áru­ellátás az V. ötéves terv­időszakban a dolgozó mil­liók megelégedésére tovább javuljon. Az ifjúság részi kér a feladatokból Vállalati önállóság és felelősség in. Folytatjuk az algyői kő­olaj- és földgázipari létesít­mények, a leninvárosi és a százhalombattai ipari kon­centráció, valamint a Tisza II. vízlépcső és öntözőrend- Ezerei fölött vállalt védnöksé­günk teljesítését. Részt ve­szünk az orenburgi gá-nzeze- ték építésében, mozgósítjuk a fiatalokat a szocialista munkaversenyben való aktív részvétére, szervezzük a kommunista műszakokat, a társadalmi munkaakciókat, a termelés ésszerűsítését szol­gáló mozgalmakat. A tör­vényjavaslatból is kitűnik, hogy hosszabb távon a mun­kaerő-utánpótlás csaknem kizárólagos forrása az ifjú­ság lesz. Ezért a KISZ ki­emelkedően fontos feladatá­nak tartja a fiatalok munkás­sá vallásának segítését, a munkásosztály utánpótlásá­nak magasabb színvonalú, szocialista nevelését. Szokola Károlyné dr. (So­mogy megye, 8. vk.) a So­mogy megyei Tanács fonyó- di Továbbképző Intézetének igazgatója a megye szem­pontjából jelentős idegenfor­galomról szólva kiemelte: a célkitűzések összehangolt, tervszerű megvalósítását ne­hezíti az a körülménv. hogy hazánkban ma közvetlenül és közvetve számos szerv foglalkozik idegenforgalom­mal. Nem teljesen tisztázott az idegenforgalom hovatarto­zása, az ágazatok szinte mindegyikéhez tartozik vala-,- milyen vonatkozásban. Szomszéd Gy. István (Nóg- rád megye 3. vk.) a Nagybá- tonyi Gépüzem igazgatója utalt arra, hogy az ország- gyűlés munkáját, a törvény­javaslat vitáját országszerte megkülönböztetett érdeklő­dés és várakozás kíséri, majd kifejezte egyetértését, hogy az elsődleges cél nem új gyá­rak és üzemek létesítése, ha­nem a már rendelkezésre ál­ló termelő kapacitások haté­konyabb kihasználása, bőví­tése. mondotta: Szolnok megye vállalatai általában megfele­lően éltek az önállóság lehe­tőségével. Többségük e köve­telmények szerint kor^erű- sítette belső mechanizmusát, irányítási rendszerét. Meg­említette, hogy az önállóság helytelen értelmezése és gya­korlata következtében a nép- gazdasági érdekekkel e’Ien- tétes magatartás is előfor­dult. ■pontosnak vélte, hogy a következő öt esztendőben messzemenőén érvényt sze­rezzenek az önálló gazdálko­dásnak, a vállalati kezdemé­nyezésnek és közben a köz­ponti irányítás eszközeit a népgazdaság érdekeinek mez - felelően működtessék. Tá­mogatta a közgazdasávi sza­bályozó-rendszer tervezett módosítását, amely a vállalati magatartást a korábbinál egyértelműbben népgazdasá­gi celláink megvalósítására orientálja és hatékonyabb gazdálkodásra ösztönöz. A törvényjavaslatban megfo­galmazott az a követelmény, hogy a gazdasági hatékony­ság növelését többek közt a termelőegységek önállóságá­nak és fele1 őrségének erősíté­sével, kezdeményező készsé­gének kibontakoztatásával ke'l elérni — fokozottabban igényli és kéri számon a vál­lalati vezetés fe1 elans égét, népgazdasági érdekeinkkel egvező magatartását. Helyeselte, hogy a törvény- javaslat indokolt esetben a (Folytatás a 3. oldalon) A belkereskedelmi miniszter felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents