Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
I . 1973. november lfl. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszaörsi—nagyiváni Petőfi Tsz melegházában a keltetőiádákba vetett paprikanövendékeket Kelemen Barnabásné és Sári Józsefné gondozzák, locsolják. A 40 láda „paprikaültetvény”-bői körülbelül 25 ezer tő „hatvani” zöldpaprika sarjad majd, aminek a termése március végén kerül majd a piacra Bizalom és feladat fi teljességre törekedve Nehezen indul a beszélgetés, pedig szeretnék megtudni mindent a volt KISZ-ve- zetőrőL Arról a szívós akaratról, amellyel kiváló közösséggé kovácsolta a mezőtúri téglagyár KISZ-eseit. Az első KlSZ-tagkönyvé- be 1900-ban jegyezték be Fehér István nevét. —9 Akkor jöttem a téglagyárba villanyszerelő ipari tanulónak. Sok mindenhez hozzáfogtunk, de legtöbbször balul ütött ki.. Aztáfti bevonult katonának. A honvédségnél kapott először bizalmat; az egyik KISZ-alapszervezetben titkárrá választották. Kétéves mozgalmi munka után, gazdag tapasztalatokkal tért vissza a téglagyárba. Nehéz kezdet — Sokat tanultam. Ügy hittem, itthon is minden megváltozott a két év alatt. Volt is némi fejlődés, de létezett egy visszatartó erő is; az akkori gazdasági vezetés. Olykor nem gondolkodtak eléggé fiatalosan ... A fordulat 1969-ben következett be, amikor magát választották az alapszervezet éléré... Tagadóan rázza a fejét. Kedvező fordulat — Azt akarja mondani, hogy én voltam a változás előidézője? Nem így van. Még az előző KISZ-titkár idejében elindult egy jó irányú folyamat. Kezdett „összerázódni” a társaság. Nekem csak folytatni kellett. Remek törzsgárda jótt össze. Az ötven- riél is többet száianláló alapszervezetben 18—20 ember volt a „mag”. Ölt húzták, vonták, ösztönözték a többieket is, társadalmi munkákra, kirándulásokra, tanulásra egyaránt A politikai oktatásokon is majdnem teljes volt a létszám. Nem volt ez kis eredmény ... Ugyanakkor változás volt a gazdasági vezetésben is. Az új igazgató —■ maga is fiatal ember lévén — mindenben támogatott minket. j Sorra vállalták a társadalmi munkákat. Nem csak otthon. Segítettek a kunszentmártoni téglagyár alapozásában s a kunhegy esteknek a tetőfedésben. Otthon, a téglagyár pincéjéből kocsi- számra hordták ki a szénport, szemetet, vakoltak, festettek, köveztek — építették a KISZ-klubjukat. A városi KISZ-bizottság és a pártszervezet is felfigyelt arra, hogy új, „erős motor” került a téglagyári alapszervezetbe. Fehér Istvánt a városi KISZ-vb tagjává választották, majd hamarosan a párt is soraiba fogadta. Egy év múlva a verítékkel épült klubjuk elnyerte a Kiváló Ifjúsági Klub címet, őt pedig dicsérő oklevéllel jutalmazta a KISZ Központi Bizottsága. Tennivalói egyre szaporodtak. — Az idén tavasszal vezetőségi taggá választott a pártalapszervezet. Minden eddiginél komolyabb, felelősségteljesebb feladatot bíztak rám. A KISZ-titkári funkcióról sajnos le kellett mondanom. Természetesen továbbra is maradtam KISZ- tag. Feladatom a KISZ-esek politikai továbbképzése, párttaggá nevelése. A városi pártbizottság végrehajtó bizottságának, s megyei pártbizottságának is tagja lett. Ezenkívül a Szabó Lajos sportegyesület elnökségében is helyet kapott. Nem sok? — Van, akire többet tesznek, másra kevesebbet. Többet arra. alfi bírja... Folytonos önképzéssel, akarattal lehet... — Tanulás? fi tlfliír is tanul — Én voltam a KISZ-ve- zetőségben az utolsó, aki elkezdte. A gyárigazgató mesz- szemenően támogatott, s támogatja a továbbtanulást. Akkor is, ha ez nem szükséges a munkakör betöltéséhez. Sokon hozzáfogtak. Marxista középiskolába, gimnáziumba iratkoztak, va^y a szakterületükön képezték magukat. Egy napon azt vettem észre, hogy én, a titkár, lemaradok ... Beiratkoztam a Dózsa György Mezőgazda- sági Szakközépiskolába, mezőgazdasági gépszerelői szakra. Harmadikos vagyok. — Tovább? — Szakmai, vagy politikai téren folytatom.' Mezőgazda- sági főiskola vagy pártiskola. Kikérem majd a városi pártbizottság véleményét •. • — öt évre választották újra a KISZ-esek. Mióta lemondott. az alapszervezetnél már a második titkár dolgozik ... — Nem azért, mert az első nem volt megfelelő, — tiltakozik mosolyogva. Simon Pista. a városi KISZ-bizottság munkatársa lett... — Tehát változatlan maradt a lendület? — Annyira, hogy bátran mondhatom: vállalásaik teljesítése a pártalapszervezet- tel is kibírná az összehasonlítást ... Nem mondom, a teljességtől, a tökéletességtől messze vannak. De érié csak törekedni lehet. És törekedni kell. Csak így lehet haladni, célba érni... TKL. Senki semmit Érdekes feladatot kapott az újságíró: nézzen körül a mellékfoglalkozások, másodállások „frontján". Pontosan felírta kit, mikor, hol keres meg. Az első hét története. A kiválasztott vállalatok, üzemek vezetőit, a munkaügyi osztályok illetékeseit sorra felhívta telefonon, volt, ahová személyesen is elment. A kérdésre — hogy Önöknél hányán vannak másodállásban, illetve van-e valakinek mellékfoglalkozása — ahány ház, akarom mondani vállalat, annyi féle feleletet kapott. íme, néhány közülük: „Vannak másodállásos dolgozóink, de pontosan nem tudjuk, menynyi. Elő kellene keresni a kartonokat..." „Talán a törvény tiltja a másodállásokat? Ha nem, akkor miért érdekli? Keressen máshol..." Érdekes módon, akadt olyan vállalat is — egyetlenegy! —, ahol gondolkodás nélkül. azonnal sorolták az adatokat. Ki, hol, menynyiért... Az újságíró az első hét utolsó napján gondolt egyet: felkeresi az illetékes felettes szerveket, hátha kerül valahol valami statisztika. A második hét története. Telefon, az első illetékes nagyon sajnálja, de nem tud mondani semmit. Telefon, a második illetékes nagyon kedves, de elutasító. Telefon, a harmadik illetékes hallott már ezt is, azt is, de adata nincs. Telefon, a negyedik illetékes finoman átpasszolja a „labdát” az ötödiknek. És ez igy megy tovább. Telefon. kedves hang. elutasítás, újabb tippek... Eltelt két hét, de az anyag még sehol, pedig a szerkesztő már türelmetlen. Mit csináiljon? Kezébe veszi a tollat és ír: „Érdekes feladatot kapott az újságíró..." Mindez itt történt a menyében, ahol a másodállásokról. mellékfoglalkozásokról 1971 júliusában, majd 1972 elején is készült felmérés. S lehet, hogy azóta is... De erről senki nem tud semmit, vagy legalább is nem akar. Pedig a tájékoztatást igazán elvállalhatná valaki, ha másképp nem, hát másodállásban. SZ. E. Elelszmsfoncal&anic tegnap, ma, holnap 1. Célok, lehetőségek és a jólét Ahhoz, hogy reális képet kapjunk életszínvonalunk alakulásáról, meg kell vizsgálni mindazokat a tényezőket, amelyek hatnak az élet- körülményekre, munkafeltételeikre. Vizsgálnunk kell a bérek, jövedelmek alakulását, s azt, hogy ennek alapján milyen anyagi javakhoz — élelmiszerekhez, ruházati és tartós fogyasztási cikkekhez —, szolgáltatásokhoz juthatnak a társadalom tagjai. Át kell tekinteni a foglalkoztatottság színvonalát, a munkaidő, a szabadidő hoszAz életszínvonal emelése hazánkban — szocialista társadalmunk lényegéből fakadóan — a legfontosabb politikai, gazdasági kérdések között kap helyet. A párt, a kormány hosszabb és rövi- debb távon egyaránt következetes életszínvonal-politikát folytat. A párt életszínvonal-politikájának legfőbb alapelve, hogy a szocializmus építése — a termelés, a termelékenység emelkedésével összhangban — járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, jólétének fokozásával, műveltségének gyarapításával. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a szocialista társadalom biztosítja a dolgozó tömegek életszínvonalának rendszeres emelését, ha annak feltételei a gazdaságban létrejönnek. Ez utóbbi tényező — a feltétel — hangsúlyozása mindenkor Jelenleg Magyarországon a népesség csaknem fele — 5,1 millió lakos — aktív kereső. A munkaképeskorú férfiak iényegében teljes számban dolgoznak, a nők foglalkoztatási szintje nemzetközileg is magas. A fejlesztés szükségleteiből kiindulva jelentősen emelkedett a foglalkoztatottak iskolázottsága és szakképzettségi színvonala, megteremtődnek a tudományos-technikai forradalom eredményei, gyorsabb alkalmazásának személyi feltételei. A párt életszínvonal-politikájában egyes elemek a fejlődés szükségleteiből adódóan különösen előtérbe kerülnek. Az utóbbi évtizedben — a munkaerőforrások fokozatos beszűkülésével — az életszínvonal-politikában előtérbe került a bér- és jövedelempolitika az életkörülmények javítása, de változatlanul fontos szerepe van a szociálpolitikai intézkedéseinknek is. A párt X. kongresszusa úgy határozott, hogy szát, a munkakörülményeket, a lakás, a kommunális, egészségügyi és szociális ellátást, a közlekedési viszonyokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy még az ilyen sokoldalú elemzés sem adhat pontos képet az egyes ember életszínvonaláról. Az életszínvonal elemeinek statisztikai jelzőszámai ugyanis országos átlagot tükröznek, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben eltérhetnek az egyes családokra jellemző helyzettől, állapottól. fontos. Hiszen elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Más szóval, ha a gazdasági célkitűzések teljesülnek' — megfelelően növekedik a nemzeti jövedelem — megteremtődnek az életszínvonal tervezett emelésének: forrásai is. Felszabadulásunkat követően a hatvanas évek közepéig az életszínvonal növelésében — gazdaságunk ex- tenzív fejlesztésével összefüggésben — a foglalkoztatottság növelése játszott nagyobb szerepet, valamint a különböző szociálpolitikai intézkedések: az ingyenes oktatás, a kulturális ellátás javítása, az egészségügyi ellátás fokozása, a társadalmasítás szélesítése ,a csecsemő-, gyermek- és nővédelem. Ennek megfelelően gyorsan növekedett hazánkban a foglalkoztatottság, megszűnt a munkanélküliség, népünk lét- biztonságban él. a termelés hatékonysága, a termelékenység emelése érdekében következetesebben kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás .szocialista elvét. Szorosabban össze kell kapcsolni az egyéni és a vállalati (kollektív érdekeltséget a szocialista gazdálkodás hatékonyságával. A dolgozók kereseti szintjében jelentős különbséget kell tenni szak- képzettségük, fizikai igény- bevételük, begyakorlottságuk, szorgalmuk, teljesítményük szerint: aki munkájával az átlagnál többet nyújt, annak jövedelme is gyorsabban emelkedjen, viszont, akinek teljesítménye nem éri el az átlagot, annak a jövedelme se érje el azt. Hatékony lépéseket kell tenni a jövedelempolitikát eltorzító jelenségek visszaszorítására. Meg kell akadályozni minden olyan törekvést, amely nem többlet- munkával, hanem különféle ügyeskedéssel, a szocialista erkölcs megsértésével eredményezhet jogtalan hasznot, társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet. A munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésével párhuzamosan fontos tennivalónak jelölte meg a szociálpolitikai feladatok megoldását, különösen a sokgyermekes családok támogatását, és a munkából kiöregedettek jobb megélhetésének biztosítását. Továbbra is az emberről való gondoskodás fontos eszközének tekintette a munkaié1 tételek javítását. Intézkedéseket kezdeményezett az egészségre ártalmas munka- folyamatok korszerűsítésére, a szállítás gépesítésére, a munkavédelem fejlesztésére. Fokozatosan tovább kell folytatni a munkaidő csökkentését. Abból kiindulva, hogy a lakosság jogosan támaszt olyan igényt, hogy a keresetek rendszeres emelkedése párosuljon kielégítő, kulturált és megfelelő választékú áruellátással, előírta, hogy az árualapok nagysága legyen összhangban a lakosság vásárlóerejével és keresetével. Alap a nemzeti jövedelem A fogyasztói árak esetében az árszínvonal szilárdságára törekedett. Hangsúlyozta, hogy esetenként szükség van árrendezésre, de gondoskodni kell arról, hogy ennek kapcsán egyetlen jelentősebb réteg életszínvonala se csökkenjen. Nem engedhető meg, hogy a vállalatok a munka javítása helyett az árak emelésével jussanak többletbevételhez, károsítva a lakosságot és a népgazdaságot. A párt ebben az időszakban is az életszínvonal-politika legfontosabb feladatai között tartotta számon a lakáskérdés megoldását. Hangsúlyoztuk, hogy az életszínvonal emelésére csak azt lehet és szabad fordítani, amit megtermeltünk. Ez azt jelenti, hogy az életszínvonal emelésének alapvető feltétele minden időszakban a nemzeti jövedelem növekedése, amely a népgazdaság termelő ágazataiban — iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben — jön létre. Hosz- szabb távon csak a nemzeti -jövedelemből lehet fedezni a dolgozók fogyasztását, a szociális és más társadalmi intézmények költségeit, az új termelő és nem termelő alapok létrehozásához szükséges eszközöket. Másszóval az életszínvonal tartósan csak akkor emelkedhet., ha rendszeresen emelkedik a nemzeti jövedelem. Cs. Ó. Következik: Bérek, jövedelmek és az érdekeltség. lehet elosztani ? t Szociálpolitikánk jellemzői A téliesített Iliik várják a vsiiléieket Gazdátlan beutalók, két- három hét kikapcsolódást „ígérő” értékpapírok ... Az elő- és utószezon az idén is, mint minden évben, csekély érdeklődést váltott ki megyénkben. — A téli, tavaszi üdülés nyugalmát, szépségeit sokan nem ismerik — mondja Rigó Sándorné, az SZMT üdülési felelőse a nagy halom kartotékot, kimutatást lapozgatva. — A nyár, a zajos, zsúfolt főidény még mindig a „sztár”, holott sokan pihenni szertnének, arra pedig nem a legmegfelelőbb a nyüzsgéssel teli vízpart vagy hegyvidék. A téli SZOT-beutalók sorsáról. fajtáiról, a december, január, februári üdülés lehetőségeiről beszélgettünk a Szakszervezetek Megyei Tanácsán. — Nyáron, hogy kevés a beutaló, az jelent gondot, most ellenkező a helyzet: a bőséges választék, a kihasználatlan helyek okoznak gondot. Pedig a téliesített üdülők a SZOT legkorszerűbb, legjobban felszerelt és ellátott épületei, csak néhányat említsünk: Sopron, Gyula, Rózsadomb, Hévíz, Siófok, Miskolctapolca, Esztergom, Balatonlelle... Valamennyi felnőtteket fogadó üdülő, sajnos, nagyon kevés családos beutalóval. — Űj üdülési forma a gyermekgondozási szabadságon levőké. Egész évben fogadja Leányfalu, Balatonlelle, Sopron és Mátraháza a hathónaposnál idősebb m-e- rekekkel az édesanyát, illetve a családot. Külön szolgáltatásokkal, orvosi felügyelettel, mosási, főzési lehetőséggel várják a kisgyerekes szülőket. Az idén 39-en vették igénybe, mindannyian a legjobbakat tapasztalták. Az üdülési felelős újabb nyilvántartást olvas: — Érthetetlen számunkra, hogy a 23 napos gyermek gyógyüdültetésre milyen kevés a jelentkező. A gyengébb szervezetű gyerekek háromheti „paradicsomi élete” — utazással együtt — 230 forintba kerül. — Visszatérve a téli felnőtt-üdültetésre : akiknek módjuk van szeptember 5. és június 5. között szabadságra menni, próbálják meg az eíő- és utószezoni üdülést. Évenként kaphatnak beutalót — a főidányben pedig csak két évenként. A kellemesen töltött két hét, a tervszerűen elosztott és igénybe vett üdülőhelyek így jóval több embernek, családnak adnak lehetőséget a pihenésre. T. Sz. E.