Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

I . 1973. november lfl. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszaörsi—nagyiváni Petőfi Tsz melegházában a keltetőiádákba vetett paprikanö­vendékeket Kelemen Barnabásné és Sári Józsefné gondozzák, locsolják. A 40 láda „paprikaültetvény”-bői körülbelül 25 ezer tő „hatvani” zöldpaprika sarjad majd, aminek a termése március végén kerül majd a piacra Bizalom és feladat fi teljességre törekedve Nehezen indul a beszélge­tés, pedig szeretnék megtud­ni mindent a volt KISZ-ve- zetőrőL Arról a szívós aka­ratról, amellyel kiváló kö­zösséggé kovácsolta a mező­túri téglagyár KISZ-eseit. Az első KlSZ-tagkönyvé- be 1900-ban jegyezték be Fe­hér István nevét. —9 Akkor jöttem a tégla­gyárba villanyszerelő ipari tanulónak. Sok mindenhez hozzáfogtunk, de legtöbbször balul ütött ki.. Aztáfti bevonult katonának. A honvédségnél kapott elő­ször bizalmat; az egyik KISZ-alapszervezetben tit­kárrá választották. Kétéves mozgalmi munka után, gaz­dag tapasztalatokkal tért vissza a téglagyárba. Nehéz kezdet — Sokat tanultam. Ügy hittem, itthon is minden megváltozott a két év alatt. Volt is némi fejlődés, de lé­tezett egy visszatartó erő is; az akkori gazdasági vezetés. Olykor nem gondolkodtak eléggé fiatalosan ... A fordulat 1969-ben követ­kezett be, amikor magát vá­lasztották az alapszervezet éléré... Tagadóan rázza a fejét. Kedvező fordulat — Azt akarja mondani, hogy én voltam a változás előidé­zője? Nem így van. Még az előző KISZ-titkár idejében elindult egy jó irányú folya­mat. Kezdett „összerázódni” a társaság. Nekem csak foly­tatni kellett. Remek törzs­gárda jótt össze. Az ötven- riél is többet száianláló alap­szervezetben 18—20 ember volt a „mag”. Ölt húzták, vonták, ösztönözték a többi­eket is, társadalmi munkák­ra, kirándulásokra, tanulás­ra egyaránt A politikai ok­tatásokon is majdnem teljes volt a létszám. Nem volt ez kis eredmény ... Ugyanakkor változás volt a gazdasági ve­zetésben is. Az új igazgató —■ maga is fiatal ember lévén — mindenben támogatott minket. j Sorra vállalták a társadal­mi munkákat. Nem csak ott­hon. Segítettek a kunszent­mártoni téglagyár alapozá­sában s a kunhegy esteknek a tetőfedésben. Otthon, a téglagyár pincéjéből kocsi- számra hordták ki a szén­port, szemetet, vakoltak, fes­tettek, köveztek — építették a KISZ-klubjukat. A városi KISZ-bizottság és a pártszervezet is felfigyelt arra, hogy új, „erős motor” került a téglagyári alapszer­vezetbe. Fehér Istvánt a vá­rosi KISZ-vb tagjává válasz­tották, majd hamarosan a párt is soraiba fogadta. Egy év múlva a verítékkel épült klubjuk elnyerte a Kiváló Ifjúsági Klub címet, őt pe­dig dicsérő oklevéllel jutal­mazta a KISZ Központi Bi­zottsága. Tennivalói egyre szaporodtak. — Az idén tavasszal veze­tőségi taggá választott a pártalapszervezet. Minden eddiginél komolyabb, felelős­ségteljesebb feladatot bíztak rám. A KISZ-titkári funk­cióról sajnos le kellett mon­danom. Természetesen to­vábbra is maradtam KISZ- tag. Feladatom a KISZ-esek politikai továbbképzése, párt­taggá nevelése. A városi pártbizottság vég­rehajtó bizottságának, s me­gyei pártbizottságának is tagja lett. Ezenkívül a Szabó La­jos sportegyesület elnöksé­gében is helyet kapott. Nem sok? — Van, akire többet tesz­nek, másra kevesebbet. Töb­bet arra. alfi bírja... Foly­tonos önképzéssel, akarattal lehet... — Tanulás? fi tlfliír is tanul — Én voltam a KISZ-ve- zetőségben az utolsó, aki el­kezdte. A gyárigazgató mesz- szemenően támogatott, s tá­mogatja a továbbtanulást. Akkor is, ha ez nem szük­séges a munkakör betöltésé­hez. Sokon hozzáfogtak. Marxista középiskolába, gim­náziumba iratkoztak, va^y a szakterületükön képezték magukat. Egy napon azt vet­tem észre, hogy én, a titkár, lemaradok ... Beiratkoztam a Dózsa György Mezőgazda- sági Szakközépiskolába, me­zőgazdasági gépszerelői szak­ra. Harmadikos vagyok. — Tovább? — Szakmai, vagy politikai téren folytatom.' Mezőgazda- sági főiskola vagy pártisko­la. Kikérem majd a városi pártbizottság véleményét •. • — öt évre választották új­ra a KISZ-esek. Mióta le­mondott. az alapszervezetnél már a második titkár dolgo­zik ... — Nem azért, mert az első nem volt megfelelő, — tilta­kozik mosolyogva. Simon Pis­ta. a városi KISZ-bizottság munkatársa lett... — Tehát változatlan ma­radt a lendület? — Annyira, hogy bátran mondhatom: vállalásaik tel­jesítése a pártalapszervezet- tel is kibírná az összehason­lítást ... Nem mondom, a teljességtől, a tökéletesség­től messze vannak. De ér­ié csak törekedni lehet. És törekedni kell. Csak így le­het haladni, célba érni... TKL. Senki semmit Érdekes feladatot ka­pott az újságíró: nézzen körül a mellékfoglalko­zások, másodállások „frontján". Pontosan fel­írta kit, mikor, hol keres meg. Az első hét története. A kiválasztott vállalatok, üzemek vezetőit, a mun­kaügyi osztályok illetéke­seit sorra felhívta telefo­non, volt, ahová szemé­lyesen is elment. A kér­désre — hogy Önöknél hányán vannak másod­állásban, illetve van-e valakinek mellékfoglalko­zása — ahány ház, aka­rom mondani vállalat, annyi féle feleletet ka­pott. íme, néhány közü­lük: „Vannak másodállá­sos dolgozóink, de pon­tosan nem tudjuk, meny­nyi. Elő kellene keresni a kartonokat..." „Talán a törvény tiltja a másod­állásokat? Ha nem, ak­kor miért érdekli? Ke­ressen máshol..." Érdekes módon, akadt olyan vál­lalat is — egyetlenegy! —, ahol gondolkodás nél­kül. azonnal sorolták az adatokat. Ki, hol, meny­nyiért... Az újságíró az első hét utolsó napján gondolt egyet: felkeresi az illeté­kes felettes szerveket, hátha kerül valahol va­lami statisztika. A második hét történe­te. Telefon, az első ille­tékes nagyon sajnálja, de nem tud mondani sem­mit. Telefon, a második illetékes nagyon kedves, de elutasító. Telefon, a harmadik illetékes hallott már ezt is, azt is, de adata nincs. Telefon, a negyedik illetékes fino­man átpasszolja a „lab­dát” az ötödiknek. És ez igy megy tovább. Tele­fon. kedves hang. eluta­sítás, újabb tippek... Eltelt két hét, de az anyag még sehol, pedig a szerkesztő már türelmet­len. Mit csináiljon? Ke­zébe veszi a tollat és ír: „Érdekes feladatot ka­pott az újságíró..." Mindez itt történt a menyében, ahol a másod­állásokról. mellékfoglal­kozásokról 1971 júliusá­ban, majd 1972 elején is készült felmérés. S lehet, hogy azóta is... De erről senki nem tud semmit, vagy legalább is nem akar. Pedig a tájékoztatást igazán elvállalhatná va­laki, ha másképp nem, hát másodállásban. SZ. E. Elelszmsfoncal&anic tegnap, ma, holnap 1. Célok, lehetőségek és a jólét Ahhoz, hogy reális képet kapjunk életszínvonalunk alakulásáról, meg kell vizs­gálni mindazokat a tényező­ket, amelyek hatnak az élet- körülményekre, munkafelté­teleikre. Vizsgálnunk kell a bérek, jövedelmek alakulá­sát, s azt, hogy ennek alap­ján milyen anyagi javakhoz — élelmiszerekhez, ruházati és tartós fogyasztási cikkek­hez —, szolgáltatásokhoz jut­hatnak a társadalom tagjai. Át kell tekinteni a foglalkoz­tatottság színvonalát, a munkaidő, a szabadidő hosz­Az életszínvonal emelése hazánkban — szocialista tár­sadalmunk lényegéből faka­dóan — a legfontosabb poli­tikai, gazdasági kérdések kö­zött kap helyet. A párt, a kormány hosszabb és rövi- debb távon egyaránt követ­kezetes életszínvonal-politi­kát folytat. A párt életszínvonal-politi­kájának legfőbb alapelve, hogy a szocializmus építése — a termelés, a termelé­kenység emelkedésével össz­hangban — járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, jólé­tének fokozásával, művelt­ségének gyarapításával. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Azt, hogy a szocialista társadalom biztosítja a dol­gozó tömegek életszínvona­lának rendszeres emelését, ha annak feltételei a gazda­ságban létrejönnek. Ez utób­bi tényező — a feltétel — hangsúlyozása mindenkor Jelenleg Magyarországon a népesség csaknem fele — 5,1 millió lakos — aktív kereső. A munkaképeskorú férfiak iényegében teljes számban dolgoznak, a nők foglalkoz­tatási szintje nemzetközileg is magas. A fejlesztés szük­ségleteiből kiindulva jelen­tősen emelkedett a foglal­koztatottak iskolázottsága és szakképzettségi színvonala, megteremtődnek a tudomá­nyos-technikai forradalom eredményei, gyorsabb alkal­mazásának személyi felté­telei. A párt életszínvonal-poli­tikájában egyes elemek a fejlődés szükségleteiből adó­dóan különösen előtérbe ke­rülnek. Az utóbbi évtized­ben — a munkaerőforrások fokozatos beszűkülésével — az életszínvonal-politikában előtérbe került a bér- és jö­vedelempolitika az életkö­rülmények javítása, de vál­tozatlanul fontos szerepe van a szociálpolitikai intézkedé­seinknek is. A párt X. kong­resszusa úgy határozott, hogy szát, a munkakörülményeket, a lakás, a kommunális, egészségügyi és szociális el­látást, a közlekedési viszo­nyokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy még az ilyen sokoldalú elemzés sem ad­hat pontos képet az egyes ember életszínvonaláról. Az életszínvonal elemeinek sta­tisztikai jelzőszámai ugyan­is országos átlagot tükröz­nek, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben eltérhet­nek az egyes családokra jel­lemző helyzettől, állapottól. fontos. Hiszen elosztani csak azt lehet, amit megtermel­tünk. Más szóval, ha a gaz­dasági célkitűzések teljesül­nek' — megfelelően növeke­dik a nemzeti jövedelem — megteremtődnek az életszín­vonal tervezett emelésé­nek: forrásai is. Fel­szabadulásunkat követő­en a hatvanas évek köze­péig az életszínvonal növe­lésében — gazdaságunk ex- tenzív fejlesztésével össze­függésben — a foglalkozta­tottság növelése játszott na­gyobb szerepet, valamint a különböző szociálpolitikai in­tézkedések: az ingyenes ok­tatás, a kulturális ellátás ja­vítása, az egészségügyi ellá­tás fokozása, a társadalmasí­tás szélesítése ,a csecsemő-, gyermek- és nővédelem. En­nek megfelelően gyorsan nö­vekedett hazánkban a fog­lalkoztatottság, megszűnt a munkanélküliség, népünk lét- biztonságban él. a termelés hatékonysága, a termelékenység emelése ér­dekében következetesebben kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás .szocialista elvét. Szorosabban össze kell kapcsolni az egyéni és a vál­lalati (kollektív érdekeltséget a szocialista gazdálkodás ha­tékonyságával. A dolgozók kereseti szintjében jelentős különbséget kell tenni szak- képzettségük, fizikai igény- bevételük, begyakorlottsá­guk, szorgalmuk, teljesítmé­nyük szerint: aki munkájá­val az átlagnál többet nyújt, annak jövedelme is gyorsab­ban emelkedjen, viszont, aki­nek teljesítménye nem éri el az átlagot, annak a jövedel­me se érje el azt. Hatékony lépéseket kell tenni a jövedelempolitikát eltorzító jelenségek vissza­szorítására. Meg kell akadá­lyozni minden olyan törek­vést, amely nem többlet- munkával, hanem különféle ügyeskedéssel, a szocialista erkölcs megsértésével ered­ményezhet jogtalan hasznot, társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet. A munka szerinti elosztás elvének következetes érvé­nyesítésével párhuzamosan fontos tennivalónak jelölte meg a szociálpolitikai fel­adatok megoldását, különö­sen a sokgyermekes családok támogatását, és a munkából kiöregedettek jobb megélhe­tésének biztosítását. Továbbra is az emberről való gondoskodás fontos esz­közének tekintette a munka­ié1 tételek javítását. Intézke­déseket kezdeményezett az egészségre ártalmas munka- folyamatok korszerűsítésére, a szállítás gépesítésére, a munkavédelem fejlesztésére. Fokozatosan tovább kell foly­tatni a munkaidő csökkenté­sét. Abból kiindulva, hogy a lakosság jogosan támaszt olyan igényt, hogy a kerese­tek rendszeres emelkedése párosuljon kielégítő, kultu­rált és megfelelő választékú áruellátással, előírta, hogy az árualapok nagysága legyen összhangban a lakosság vá­sárlóerejével és keresetével. Alap a nemzeti jövedelem A fogyasztói árak esetében az árszínvonal szilárdságára törekedett. Hangsúlyozta, hogy esetenként szükség van árrendezésre, de gondoskod­ni kell arról, hogy ennek kapcsán egyetlen jelentősebb réteg életszínvonala se csök­kenjen. Nem engedhető meg, hogy a vállalatok a munka javítása helyett az árak eme­lésével jussanak többletbevé­telhez, károsítva a lakossá­got és a népgazdaságot. A párt ebben az időszak­ban is az életszínvonal-poli­tika legfontosabb feladatai között tartotta számon a la­káskérdés megoldását. Hangsúlyoztuk, hogy az életszínvonal emelésére csak azt lehet és szabad fordíta­ni, amit megtermeltünk. Ez azt jelenti, hogy az életszín­vonal emelésének alapvető feltétele minden időszakban a nemzeti jövedelem növe­kedése, amely a népgazdaság termelő ágazataiban — ipar­ban, mezőgazdaságban, köz­lekedésben — jön létre. Hosz- szabb távon csak a nemzeti -jövedelemből lehet fedezni a dolgozók fogyasztását, a szo­ciális és más társadalmi in­tézmények költségeit, az új termelő és nem termelő ala­pok létrehozásához szüksé­ges eszközöket. Másszóval az életszínvonal tartósan csak akkor emelkedhet., ha rend­szeresen emelkedik a nem­zeti jövedelem. Cs. Ó. Következik: Bérek, jövedelmek és az érdekeltség. lehet elosztani ? t Szociálpolitikánk jellemzői A téliesített Iliik várják a vsiiléieket Gazdátlan beutalók, két- három hét kikapcsolódást „ígérő” értékpapírok ... Az elő- és utószezon az idén is, mint minden évben, csekély érdeklődést váltott ki me­gyénkben. — A téli, tavaszi üdülés nyugalmát, szépségeit sokan nem ismerik — mondja Rigó Sándorné, az SZMT üdülési felelőse a nagy halom karto­tékot, kimutatást lapozgatva. — A nyár, a zajos, zsúfolt főidény még mindig a „sztár”, holott sokan pihenni szertnének, arra pedig nem a legmegfelelőbb a nyüzs­géssel teli vízpart vagy hegy­vidék. A téli SZOT-beutalók sor­sáról. fajtáiról, a december, január, februári üdülés le­hetőségeiről beszélgettünk a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsán. — Nyáron, hogy kevés a beutaló, az jelent gondot, most ellenkező a helyzet: a bőséges választék, a kihasz­nálatlan helyek okoznak gondot. Pedig a téliesített üdülők a SZOT legkorsze­rűbb, legjobban felszerelt és ellátott épületei, csak néhá­nyat említsünk: Sopron, Gyula, Rózsadomb, Hévíz, Siófok, Miskolctapolca, Esz­tergom, Balatonlelle... Va­lamennyi felnőtteket fogadó üdülő, sajnos, nagyon kevés családos beutalóval. — Űj üdülési forma a gyermekgondozási szabad­ságon levőké. Egész évben fogadja Leányfalu, Balaton­lelle, Sopron és Mátraháza a hathónaposnál idősebb m-e- rekekkel az édesanyát, illet­ve a családot. Külön szolgál­tatásokkal, orvosi felügyelet­tel, mosási, főzési lehetőség­gel várják a kisgyerekes szü­lőket. Az idén 39-en vették igénybe, mindannyian a leg­jobbakat tapasztalták. Az üdülési felelős újabb nyilvántartást olvas: — Érthetetlen számunkra, hogy a 23 napos gyermek gyógyüdültetésre milyen ke­vés a jelentkező. A gyengébb szervezetű gyerekek három­heti „paradicsomi élete” — utazással együtt — 230 fo­rintba kerül. — Visszatérve a téli fel­nőtt-üdültetésre : akiknek módjuk van szeptember 5. és június 5. között szabadságra menni, próbálják meg az eíő- és utószezoni üdülést. Éven­ként kaphatnak beutalót — a főidányben pedig csak két évenként. A kellemesen töltött két hét, a tervszerűen elosztott és igénybe vett üdülőhelyek így jóval több embernek, családnak adnak lehetőséget a pihenésre. T. Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents