Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-14 / 267. szám

1973. november M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tfeoafSldv&rt belterületi műve­lődési házban Bé­ke ée barátság símmel gyermek- rajz-kiállítás nyílt. A bemutatott anyagot a műve­lődési ház rajz- szakkőrének a munkáiból gyűj- I tötték 6 STOP! ELLENŐRZÉS! Mindennap ránk vigyáznak Gombnyomásra kivilágoso­dik az URH járőrkocsi hátsó ablakában a tábla: STOP! ELLENŐRZÉS. Világítás, irányjelzők, fék­próba. Minden rendben. A Wartburg vezetője megköny- nyebbülten lép a gázpedálra. Nem így a „köhögő” segéd- motorkerékpár tulajdonosa, akinek nincs vezetői enge­délye. Bólogatva veszi tudo­másul a büntetést. A szúrópróbaszerű közúti ellenőrzés után tovább cir­kál a járőrkocsi. A vezető­ülésen Dobos István rendőr főtörzsőrmester, mellette Csí­pő István törzsórmesteí. — A gépkocsizó járőr munkája talán a legössze­tettebb rendőri feladat — mondják. — Közlekedés, köz­rend és közbiztonság, ifjú­ságvédelem — mindenből jut egy kicsi. A gépjárművek „szúró” vizsgálata éppúgy feladatunk, mint az üzemek, üzletek, vendéglátóhelyek el­lenőrzése. Ital és pofonok Félrecseg az URH-készü­lék. — Szolnok hívja Szolnok 3~at Jelentkezzen! — Itt Szolnok 3. Jelent­kezem! — Menjenek a Véső utca 16. számú házhoz! Részeg apa bántalmazza a családját. Vége. A sétálgató Volga gumijai felsikoltanak a gázfröccstőL A kapuban negyven körü­li nő törölgeti a szemét. — A férjem... — szipog­ja. — Ezt már nem lehet ki­bírni ... Minden este ré­szeg. Nem adtam a kezébe a gyereket. Megvert... A családfő a 13 hónapos kicsivel játszadozik. «Valóban ivott. Haja, s a ruhája ragad a krumplipürétől... — Majd adok én neked rendőröket... — mordul fe­Űton a rendőrökkel n veget Seri az asszonyra. Az­tán vallomás következik — mint férfi a férfiaknak: —A baj húsz évvel ezelőtt kez­dődött: megnősültem. Most azt akarja velem, amit az anyja csinált az apósommal. De én nem leszek papucs ... Nem és nem! A kapitányságig ezt hajto­gatta. Segített a véletlen Az ügyeletes tiszt szobájá­ban kihallgatás folyik. Egy gyorsan rendeződött kerék­pár lopás története. — A Centrum Áruház elől lopták el öt óra. körül — meséli a jólöltözött asszony­ság. Három hete vettem. Eis­te vállalati rendezvényre si­ettünk. Elesett előttünk egy biciklis. A kislányom ismerte fel — anyu nem a te kerék­párod ez? A férfi nem akart a rendőrségre jönni. A szol­gálatba igyekvő Füleki Gyu­la rendőr őrmester segítségé­ved kísérték be a makrancos kerékpártolvajt. A 07-en csörög a telefon. A Kristály vendéglő vezetője kért segítséget. Amint belépnék a rend­őrök — elcsendesül az ivó. — Ott az első asztalnál — mutatja a pincér. — Nem szeretnénk, ha ideszokna ... Fekete fejkendős, zavaros szemű öregasszony lóbázza papírzacskóját. Ruhájára bo­gáncsok ragadtak. Magában beszélget. A kocsiban tovább motyog összefüggéstelenül. Ne szeppenjen meg! Látja taxival megyünk haza. Jobb lenne nylonbusszal, de olyan a rendőrségnek sincs... Ne szeppenjen meg! Eleinte nem értem, aztán egyre világosabb: elmeza­var ... — Szolnok 3, Szolnok 3. — Azonnal menjen a Köztársa­ság útra... A Közgazdasági Szakkö­zépiskola kollégiuma előtt többen állnak. Középütt zo­kog a lány. Haja csapzottan lóg, szája sarkától végig az arcán egy karmolás. Kabát­ja sáros, harisnyája eltép­ve... Fuldokol a könnyeiktől. Percek telnek ed, mire el tudja mondani, mi történt. Hazafelé tartott. A férfi a belvárosban fordult utána. Észrevette. Sietett. A férfi is kilépett. Elébe került, aztán újból mögötte jött. Beértek a mellékutcába. Rohanás... — még húsz méter a kapuig ... A férfi beérte. Ütött. Le- teperte a virágágyak közé... A lány sikoltott. A másodi­kat elfojtotta a férfikéz. Sze­rencsére a kollégiumban már az elsőt meghallották. A tá­madó elfutott. Látlelet és bravúr — Személyleírását a kollé­gium nevelőnője is megerő­sítette: 160—165 cm magas, haja barna, félhosszú, hullá­mos. Erős testalkatú, görbe lábú, az arca pattanásos. Fe­hér ballonkabátot és sötét­kék kordbársony nadrágot viselt. A vasútállomást és környé­két átkutatja a járőr, de eredménytelenül. A támadó eltűnt A lány a kapitány­ságon jegyzőkönyvbe mond­ja a történteket, majd elkí­sérik az orvoshoz — látle­letfelvételre. A támadót bravúros gyor­sasággal még aznap éjjel a pontos személyleírás alapján elfogta a Szolnok 2. járőr­kocsi személyzete. Este tíz elmúlt, amikor a járőr befejezte a napi szol­gálatot. Lecsatolták a derék­szíját, leadták a fegyvert. A kapuban kézszorítással bú­csúztak el egymástól. Moz­galmas, kemény nap volt. T. Katona László Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó legfrissebb könyvei közt több újdonságra hívjuk fel a fi­gyelmet Megjelent a szov­jet K. NY. Brutyenc törté- nettüdós átfogó műve. a Ko­runk nemzeti felszabadító forradalmai; a mű a nem­zeti felszabadító mozgalom fontos elméleti kérdéseit veszi sorra. A szociológia magyarországi fejlődését és a tudományág iránt roha­mosan fokozódó érdeklődést a szociológiáról szóló köny­vek. tanulmányok növekvő száma is mutatja. A szocio­lógia ágazatai címmel most megjelent tanulmánygyűj­temény ismerteti a társada­lom strukturális problémáit, a társadalmi intézményeket és' szervezeteket, s kitér a szociológia határkérdéseire is. A hézagpótló munkát Kulcsár Kálmán szerkesz­tette. A tudományos-techni­kai forradalom és az okta­tás forradalma címmel lá­tott napvilágot Vlagymir Turcsenkó könyve. Már a jö­vő év eseményeihez ad elő­zetes eligazítást az Évfordu­lók 1976 című kötet, Gárdos Miklós szerkesztésében. A nemrég elhunyt kitűnő tu­dománynépszerűsítő, Csató István most megjelent mű­ve, A számítógép ai ön szol­gálatában, a számítógép te­rületén és alkalmazásában elért fejlődés sokoldalú be­mutatására vállalkozott. Az Akadémia Kiadó új­donságai közt találjuk Ko- rach Mór és Haskó Lajos közös munkáját, melynek címe: „Kémiai technológiai rendszerek gráfelméleti vizs­gálata,Megjelent a Tanul­mányok a kálvinizmusról, Kónya István könyve. Koz­ma Lajos grafikai, iparmű­vészeti és építészeti mun­kásságát tekinti át Koós Judit mos megjelent, sok képpel illusztrált monográ­fiája. Válogatott tanulmá­nyokat tartalmaz a Vállalati szervezés és irányítás. A Modern ßiölögiai füzetek sorozatában jelent még Zemplényi Ferenc tanulmá­nya. A korai szürrealista re­gény címmel. Üj sorozatot indít a kiadó Sorsdöntő tör­ténelmi napok címmel. En­nek legelső kötete a Petőfi napja, Spira György tollá­ból. A kiadó Terra szótár­szerkesztőségének gondozá­sában jelent meg a kisszó­tár sorozatban a Magyar— bolgár szótár, Bödey József szakszerű munkája. A Móra Ifjúsági Könyv­kiadó sok újdonsága közül említsük meg A. Barto gyer­mekverseinek gyűjteményét, amely A ház elköltözött címmel látott napvilágot. Móra Ferenc ifjúsági művei között jelent meg a nagy prózaíró elbeszéléseinek és meséinek kötete, A körte­muzsika. A Jó kutya vol­tam Zsoldos Vera gyermek­regénye. Ifjúsági regény Az indián bosszúja, Friedrich Gerstacker tollából; ez a Delfin Könyvek sorozatában kerül a gyerekek kezébe. A Kérdések a vallásról Gecse Gusztáv érdekes könyve. U agánügy, mégis ’ * elmondom, hogy tegnap megpendült ben­nem egy húr. — Te vagy az? — kérdezte a tele­fonban egy nö, s én bi­zonyosan tudtam, hogy Erzsébet van a drót túl­só végénél. Ezer közül is megismerném a hang­ját, bár vagy tíz eszten­deje hallottam utoljára. Nem szerelem volt ő, csak amolyan puszipaj­tásom, jóban-rosszban haverom, noha sokan állítják, hogy ilyen kap­csolat nem létezik férfi és nő között. Mi együtt jártunk színházba, mo­ziba, neki mutattam meg elsőnek bírálat céljából az írásaimat, olykor náluk vacsoráz­tam, a mamája talán re­ményeket is táplált ve­lem kapcsolatban. — Te — mondta Er­zsi, aki már régóta tisz­tességes családanya —, van egy problémám. Nem, nem telefontéma. Felugranék hozzád, sze­mélyesen. Különben is régen láttalak. Egy óra múlva ott leszek. Míg hatvanszor köröz az óra percmutatója, sok minden megfordul az ember fejében. Én azt hány tam-v etettem magamban, ugyan mifé­le protekciót kérhet tő­lem hajdani barátnőm? Régen, ifjúságunk ide­jén szinte naponta el­halmozott teljesíthe­tetlen kérésekkel. Em­lékszem: el kellett volna intéznem, hogy felve­gyék a Színművészeti Főiskolára, megkért, hogy szerezzek neki öröklakást, nagybáty­jának valami könnyű, jól fizetett állást, mert úgymond, nekem mesz- szire elér a kezem. A megbízatásokat, persze, nem teljesítettem, mert sem akarattal, sem ha­talommal nem rendel­keztem a többnyire fer­de ügyek elintézéséhez. Erzsébet barátnőm percnyi pontossággal megjelent, s a késede­lem nélküli érkezésből azt gyanítottam, hogy ez az ügy nem tűrhet ha­lasztást. Feszült érdek­lődéssel vártam, hogy előhozakodjék a nagy kéréssel, ami annyira fontos, hogy nem tele- 'ontéma. Ám, ő egészen lényegtelen témákról fecsegett. Vagy félórán át közös emlékeinket melegítette fel, majd határozottan, komoly arccal rátért a tárgyra. — Szóval olyan prob­lémám van — mondta —, amin csak te tudsz segíteni. Képzeld, volt egy csodálatosan okos pulikutyánk, aminek sajnos, tegnap nyoma- veszett. Te talán el tu­dod intézni, hogy a hir­detés soronkívül megje­lenjen az újságban... Felelet helyett nagyot nyeltenHirtelen össze­vetettem^ Erzsi tíz évvel ezelőtti kéréseit a mos­tanival, S keserűen álla­pítottam meg, hogy ha­talmam, képességeim borzalmas ^inflációt szenvedtek Erzsi barát­nőm előtt. De az is Vp- het, hogy ő öregedett a lehetőségek reális meg­ítéléséhez. Talán ezért pendült meg bennem az a húr. Simon Lajos Mikor váük felnőtté? Newtontól származik------------------------- az a szép gondolat, amely szerint min­den kutató elme legfeljebb tengerparton játszó gyermek­nek vélheti magát, aki örül egy-egy partra vetett szebb kavicsnak, vagy kagy­lónak, miközben maga az óceán ismeretlen marad előtte. Némi áttétellel talán, de igen kifejező hasonlatnak foghatjuk fel nemcsak a ter­mészet, hanem a társadalmi élet titkainak kutatása ese­tében is. Tűnődésre késztetett pél­dául nemrégiben az a prob­léma, hogy mikor válik mos­tanában felnőtté egy pa­rasztfiú, vagy leány. Gyako­ri viták vitatják, hogy vajon a régebbi időkhöz képest most hamarabb émek-e a fiatalok, vagy később. Ez nem is csodálható, mert va­lóban nincsenek általánosan elfogadható ismérvei annak, hogy mikor válik felnőtté egy ember. Az én gyermekkoromban nem övezte ezt a kérdést ilyen zűrzavar. Negyvenöt fagyos telén volt a nagy pillanat, ami­kor engem életemben elő­ször kínált cigarettával a nagyapám. Szalmáért vol­tunk a tanyán, s miután jól megraktuk, lekötöttük a sze­keret, behúzódtunk a kazal­adta enyhe helyre és ott zaj­lott a konfirmálás, illetőleg a' felnőtté avatás. Szokatla­nul komor volt nagyapám, többször kutatóan rám né­zett, aztán sóhajtott, és azt mondta: „Gyújtsunk rá, fiam!” Sodort egyet, majd felém nyújtotta a dóznit Zavartan vigyorogtam, ő azonban komoly maradt. Még közelebb nyújtotta a dóznit és megjegyezte „Ma­gyar királyi dörzsöldössze”. Tétován érte nyúltaip és reszkető kezekkel sodortam egy cigarettát. Kajla volt meg általában nyomorék, de nagyapám csiholta a réz ön­gyújtóját és ráfüstöltem. „Szíttal-e már titokban”? — kérdezte kisujjával pöc- cingetve a hamut. Bólintot­tam, mire ő is bólintott, hogy éppen így gondolta. Komó­tosan füstölögtünk, azután a másik soha nem volt csoda törént, hogy engem küldött a szekérre hajtószárat fogni — veszélyes volt pedig a hótakarta szekérút! — ő maga meg gyalogosan bal­lagott a szekér nyomán. Tizenötéves voltam csu­pán: de a háború korán ér­lelte meg nemzedékemet. Előtte nyáron már két hold búzát, egy hold árpát le­arattam. két kis holdat ön­állóan felugarolíam, egy sze­kér búzát a hombárba zsá­koltam. — és egyáltalán:^ helytálltam a felnőttek dol­gában úgyszólván minde­nütt, ahol csak lehetett. Bőséges tapasztalatból tu­dom, hogy az enyémhez ha­sonló felnőtt-avatáson csak­nem minden parasztfiú át­esett anak idején. Csökevé- nyes maradványa volt ez a természeti népeknél nemrég még virágjában található kö­zösségi szertartásoknak ame­lyeken csoportosan és nem­egyszer kegyetlen próbák­nak alávetve avatták az if­jakat. Az én gyermekko­romban már inkább intim volt a pillanat, de azért lé­tezett egy homályos jelkép- rendszer, amely szélesebb körben is tudatta, ha valaki a felnőttek jogaiba belépett. Az időpont, s a „belépést” engedélyező ok rétegenként és családonként változott. Ismertem nagyagazdale­gényt, akinek még az apja sem ment felnőttszámba, mivel az apja apja tartott fenn minden jogot. Más he­lyeken — többnyire szegény családoknál, — az asztalra tett első kereset jelentette a felnőtté válás hallgatólagos tudomásulvételét. Értelmi­ségieknél — úgy tudom — a diploma, vagy a biztos eg­zisztencia megszerzése, a „partiképesség” jegyei avat­ták felnőtté a fiatalembert. Legáltalánosabban azonban úgy mondhatnánk: akkor kapott felnőtteknek járó jogot az ifjú, amikor képes­sége lett a felnőttek köte­lezettségeinek elvégzésére. Igen ám, de honnan tud­ja most egy paraszt, hogy alkalmas-e már a fia. lánya a felnőttségre, az egyen­rangú beleszólásra, hiszen nem tudhatja vizsgáztatni. Elkülönültek a tudnivalók. Nagyon kicsivé zsugorodott az útravaló, amellyel ma el­láthatja egy parasztszülő a gyermekét, „ö tudja, hogy mi kell neki az életbe”. „Mondhatok én akármit...” „Mehetnékje van — én nem fogom vissza”. Így beszél­nek a parasztszülők. Szo- morkodhatnánk is ezen. de örvendhetünk is. Azt a tényt akarják, illetve nyilvánít­ják ki ezek a mondatok, hogy nemcsak egyei esetek­ben, hanem társadalmi mé­retekben is túlnőttek a gye­rekek a szülőkön és egészen mást, sokkal többet kíván tőlük az élet, mint amit a szülői tudás és tapasztalat adhat. Elmenni, vagy ott­honmaradni, de mindenkép­pen másnak, többnek lenni — ez (íevíti a fiatalokat. Valaha a paraszt a „maga embere” volt. Miből vált felnőtté egy paratszfiú? Ha már ő is a „maga embere” tudott lenni. És mitől válhat ma? Azt mondhatnánk leg­inkább: ha a társadalom embere tud lenni, ha kifej­lődik benne a köz iránti fe­lelősségérzet. És ez az ami­hez nem adhat minden rész­letre kiterjedő tanácsot a múlt ez az amihez^ kicsi forrás a szülői ház — a kö­zösségből kell a közösség­nek adandó erőt meríteni! Ez az irány, ámde az. hogy ezt milyen módon kell megvalósítani, még nincsen kimunkálva. Űj korszakunk forró leheletében elhervad­tak a korábbi hagyomá­nyok. viszont a friSs nor­mák és alapelvek még nem kristályosodtak ki. S a nagy korváltások sajátja. hogy eleinte tanácstalanság és zavar keletkezik a lelkek mélyén. A történelem és a politika határozott és óriási lépteit rendszerint csak bi­zonytalan támogatással kö­veti a lélek. Tudományosabb formában így szoktuk ezt mondani: előbb a társadal­mi lét változik« azután a tudat. Mindezekért az*----------------------------- dolom, hogy még nagyon sokáig nem tudhatunk majd a ré­gi értelemben határkövet ál­lítani a felnőtté válás kez­dő pillanatának. Miután túl­ságosan gyors mozgásban van az élet, egy kis költői túlzással mondhatnám, hogy naponta meg kell halnunk és naponta újjá kell szület­nünk. vagyis naponta meg kell. küzdenünk a felnőttség jogáért. Nemcsak a fiata­loknak, hanem azoknak is. akik már felnőtteknek hi­szik önmagukat. Csák Gyula r Uj siokmérnökképzés Keszthelyen A növénytermelési rend­szerek szakmérnökeinek kép­zését kezdik meg november­ben a keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem mosonma­gyaróvári mezőgazdaságtu­dományi karán. Az új szak­mérnökképzést az tette szük­ségessé, hogy a növényter­mesztésben kialakult iparsze­rű termelési rendszerek a hagyományostól eltérő kö­vetelményeket támasztanak a mezőgazdasági mérnökök­kel szemben, mivel a rend­szerek minden eddiginél na­gyobb mértékben alkalmaz­zák a kapcsolódó tudomány­ágak eredményeit és megkö­vetelik a klasszikus gazdász- ismeretek adaptációját a megváltozott körülmények­hez. EGY HÚR

Next

/
Thumbnails
Contents