Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

IX■ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. november 13. Gépek az HDK-ból Magyarország a legnagyolb megrendelő Keleten és nyugaton egyaránt bevált az E—380-as ön­járó takarmánykombájn X szovjet kombájnok és tarktorok mellett hazánkban egyre több NDK-gyártmá- nyú mezőgazdasági gépet láthatunk. Hogyan és hon­nan kapjuk? Miként alakul az NDK—magyar gazdasági együttműködés? A KGST-n belül mit jelent a két or­szág számára a mezőgazda- sági gépek gyártásának sza­kosítása? Ezekre a kérdé­sekre kerestem a választ Drezda közelében, Neustadt- ban. Itt található az NDK mezőgazdasági gépgyártá­sának központja, a Fort­schritt Kombinat. Termelési egvQttmüködes A magyar—NDK-i áru- esereforgalom a múlt 25 év­ben huszonháromszorosára nőtt. Magvarország külke­reskedelmében az NDK már az első ötéves tervben az ötödik helyet foglalta el, 1955 óta a harmadik és 1970- től (a Szovjetunió után) a második helyen áll. Az NDK külkereskedelmében Ma­gyarország az ötödik part­ner. Amikor a két ország gaz­dasági kapcsolatáról esett szó, Oscar Fazold. a Fort­schritt Kombinat kereske­delmi igazgatója megjegyez­te, hogy a mezőgazdasági gépek tekintetében Magyar- ország az NDK egyik leg­nagyobb és legfontosabb megrendelője. Az NDK-ban úgy látják, hogy a magyar mezőgazdaság feltételei, a szocialista nagyüzemek, a magyar éghajlat és időjá­rás, az egye? növényfajták termelése jól összeegyeztet­hető az NDK-éval és a test­vérország mezőgazdasági gépgyártásának fejlettsége alkalmas arra, hogy a ma­gyar mezőgazdaság terme­lését. korszerűsítését segítse. A korábbi években a ma­gyar—NDK gazdasági kap­csolatokat az áruszállítás jellemezte. Az utóbbi évek­ben azonban gyors ütemben és állandóan fejlődik a két ország közötti termelési együttműködés is. A Fortschritt Kombinat Magyarországnak főleg kom­bájnokat, arató-cséplőgé­peket, betakarító-, silózógé­peket, sok célra használható pótkocsikat és nagy nyomá­sú bálázókat szállít. Az NDK-ból egyre több burgo­nyabetakarító gép, a cukor­répát művelő-, szedőgép és egyéb gépek érkeznek. Nő a belső szükséglet is. Az NDK 512-es gabona- kombájnja, a T—088-as pót­kocsi, az E—280-as önjáró takarmánykombájn nem­csak nálunk, hanem Cseh­szlovákiában és a nyugati országokban is ismert és kedvelt... Most dolgoznak t az új 516-os kombájn terve­in. A kombinátnál 27 ezer ember dolgozik. Hatalmas gyárak, csarnokok és üzem­részek találhatók Neustadt- ban, Singuit-Bischofswerdá- ban, s NDK-szerte még 17 nagyüzemben. A termelés bővítését leginkább az aka­dályozza, hogy az NDK-ban kevés a munkáskéz. Arsnyérem Lipcsében Magyarországon viszont a MEZŐGÉP Tröszt irányítása alá tartozó vállalatoknál ka­pacitás kínálkozott mező- gazdasági gépgyártásra ezért igen eredményes a Fort­schritt és a MEZŐGÉP Tröszt együttműködése. Egerben, Pásztón, Hód­mezővásárhelyen, Győrben és a Budapesti Mezőgazda­sági Gépgyárban a mező- gazdasági gépek egységeit, alkatrészeit gyártják azok­hoz a gépekhez, amelyeket összeszerelve az NDK szál­lít Magyarországnak. A gyártási együttműködést 1972—73-ban készítették elő, és tavaly már nagyarányú kooperációs termelésről szá­molhattak be. Közős érdekek A KGST komplex gazda­sági programja ma már nem csupán árucsere, gyártás­szakosítás. termelési koope­ráció. Az NDK-ban bizo­nyítják, hogy az együttmű­ködés kiterjed a műszaki fejlesztés, a gyártási tapasz­talatok kölcsönös átadására, az -üzem- és munkaszerve­zésre'/ a kooperációba belé­pő magyar gyárakat szer­számokkal. tervekkel rajzok­kal, műszáki tanácsokkal is ellátják. Nem kevésbé fon­tos az sem, hogy Drezda és Cottbus megyében államközi szerződéssel jelenleg 2500 magyar dolgozik. Magyarok új szakmát, vagy második szakmát ta­nulnak az NDK-ban. Ezek a munkások, amikor haza­térnek, otthon munkába ál­lítják az NDK-gyártmányú mezőgazdasági gépeket és ők látják el a szervizszolgála­tot. Fazekas László Á szerencse bajjal jár I gy siránkozik, az őszin- I tétlenségnek még az árnyéka nélkül is, Audry Robb milliomosnő a kanadai Hamiltonból. Fél évvel ezelőtt gazdago­dott meg: egymillió dollárt nyert a sorsjátékom. Termé­szetesen nem volt Kanadá­ban egyetlen újság sem, amelyik ne hozta volna le a mosolygó, és a szerencsét hozó jegyet szorongató Mrs. Robb fotóját. „Akkor még úgy gondoltam, hadd tudja meg mindenki, mekkora sze­rencse ért” — emlékszik szomorúan Audry. Az újdonsült milliomosnő most keserűen tesz szemre­hányást magának hiúságá­ért. — Azt gondoltam, végre- valahára élhetem a világo­mat, és mi lett belőle? Vég nélkül lapozgatom a kataló­gusokat, keresem a legmo­dernebb, a legbiztonságosabb lakatokat és zárakat. Min­den telefoncsörrenésre ösz- szerezzenek. Ügyvédet fo­gadtam, hogy elintézzem a családnevem megváltozta­tását. Mindezek ellenére má­sik városba kell költöznöm. Pedig sajnálom: a hély gyö­nyörű, a szomszédok jók... Mrs. Robb szomszédai va­lóban jó emberek. Minden­esetre nemrég megmentet­ték, amikor elriasztottak egy banditát, aki behatolta házá­ba. És ez csupán az „első ri­asztás" volt. Néhány nap múlva a ren­dőrség megállított az utcá­ban egy gépkocsit, mert az szerepelt a lopott kocsik jegyzékén. A volán mögött egy fiatal alak ült, s az ülés alatt találtak egy pár kézi- bilincset, parókát, pecket és egy pisztolyt, s bár az utób­bi játék volt, úgy képezték ki, hogy nem lehetett meg­különböztetni az igazitól. Találtak egy papírt is a kö­vetkező típusszöveggel: „Mrs. Robb, ha életben és épségben akarja látni a kis­lányát, igyekezzen.. kifizetni a váltságdíjat — 500 ezer dollárt". Majd az követke­zett, hogy mikor és hol kel­lene kicserélni a félmilliót a tízéves kislánnyal. Kiderült, hogy a „balhéra" Montreál- b ól ‘érkezett, onnan pedig Hamiltonig jó félnapos az út, s hogy a szándékai nem is voltak annyira tréfásak... Azóta Mrs. Robb rendőrt alkalmaz a házában. A Globe and Mait újság tudósítója, aki tulajdonkép­pen okozója volt Audry Robb balszerencséjének, sokszor megpróbált bejutni a házba. Félórákat álldogált az ajtó előtt, megmutatott mindent, ami csak nála volt, felmutatta igazolványait és kifordította a zsebeit, hogy bebizonyítsa: nincs titkolni- való szándéka. Amikor végülis beengedték a hírlapíró elővette fényké­pezőgépét, de a háziasszony tiltakozva emelte fel a ke­zét: „Nem, nem semmiféle fotót!" Még el sem tette az újságíró\ a fényképezőgépét, amikor csodálkozva vette észre, hogy öt magát fotóz­zák. „Ne haragudjon, most ez a szabály nálunk, — men­tegetőzött Mrs. Robb. — Minden ismeretlen látogatót lefényképezünk. Minden es­hetőségre készen. Végülis, ki tudja, hogy önnek is mi jár a fejében? Azokat az igazol­ványokat nem nehéz meg­csináltatni." A, Paüagytn (APN) Vízparti viSiar A PEKINGI császári palo­ta tőszomszédságában, az évszázadokkal ezelőtt létesí­tett mesterséges tavak part­ján húzódik meg a nyilvá­nosság elől elzárt kormány­zati negyed. A középső és déli tóról, a — ki tudja, mi­ért — tengernek nevezett Csung-nan-hajról kapta a nevét, amelyet a külföldi saj­tó gyakran Mao Ce-tung és a kínai vezetés politikájának jelölésére is használ. Aligha kétséges, hogy an­nak a viharnak, amely augusztus vége óta a „Víz­parti történet”, Si Naj-an magyarul is megjelent kitű­nő regénye körül a kínai saj­tóban dúl, kevés köze van a majd egy évezreddel ez­előtti parasztfelkelés törté­netéhez, vagy a róla keringő történetek alapján néhány évszázaddal később írt, nép­szerű könyvhöz. Ezt a vihart nem a liangsani mocsarak hősei váltották ki, hanem egy másik vízparton, a Csung-nan-haj partján je­lentkező utódlási problémák kavarják. A kínai párt elméleti fo­lyóiratának augusztus végi összeállítása még a koráb­ban „a parasztforradalom hőskölteményének” nevezett regényt vette célba, a Zsen- min Zsipao 1975. szeptember 4-i vezércikke, amelynek sú­lyát addig ismeretlen Mao idézetek is növelték, már az új kampány aktuális vonat­kozásait emelte ki. Félreért­hetetlenné tette, hogy a „Víz- parti történet” csak ürügy azoknak a problémáknak a megvitatására, amelyekkel Mao Ce-tung távozása után nemcsak a kínai vezetés kü­lönböző irányzatainak, ha­nem magának a kínai nép­nek is szembe kell néznie. A „Vízparti történet”-ben — mondják a hivatalos kínai sajtóban — Szung Csiang személyében olyan vezér ke­rül a felkelők élére, aki vé­gül elárulja a felkelők és előző vezérük eszményeit. Vi­lágos tehát az analógia és a belőle következő feladat: ho­gyan lehet elkerülni, hogy Kína eljövendő vezetői szem­beforduljanak Mao Ce-tung jelenlegi politikájával? A kínai politika külföldi elemzői már elvégezték a be­helyettesítéseket: Csao Kaj, a keménykezű, de helyes úton járó vezér, (akinek ha­lála után Szung Csiang „rossz útra” téríti a felkelő­ket), nyilvánvalóan Mao Ce- tung; Szung Csiang „a nagy ismeretlen”, aki még nincs, de lehet (bár egyesek a né­hány éve rehabilitált, s egy­re magasabbra emelkedő Teng Hsziao-pinget látják benne). A SZUNG császári udvar pedig, amelynek a felkelők végül behódolnak, a Szovjet­uniót jelképezné. Van, aki a vitából olyan felhívást olva­sott ,ki, hogy az új Szung Csianggai és társaival még Csao Kaj életében le kell számolni. Az ilyen azonosítások per­sze kockázatosak, hiszen könnyen kiderülhet, hogy té­vesen ítélték meg a szóbajö- hető lépéseket és személye­ket. Egyhez azonban nem fér kétség:a jelenlegi kampány­nak — a Konfuciusz elleni­től eltérően — csak aktuális vonatkozása van. Ez pedig az utódlással, a továbbiak­ban követendő irányvonallal kapcsolatos. A Zsenmin Zsi­pao említett vezércikke eze­ket írta: „Mao elnök útmu­tatásának tanulmányozása és megértése, a „Vízparti törté­net” bírálatának és Vitájá­nak kibontakoztatása nem csupán az irodalom, a filozó­fia, a történelem és az okta­tásügy vonatkozásában fon­tos és mélyreható jelentősé­gű, hanem abból a szem­pontból is, hogy pártunk és népünk most és a jövőben, ebben a században és a kö­vetkező században is, kitart­son a marxizmus mellett, szembeszálljon a revizioniz- mussal, Mao elnök forradal­mi irányvonalát kövesse. A „Vízparti történetből”, ebből a negatív tananyagból, ta­nulságokat kell leszűrnünk, öszegeznünk kell a történel­mi tapasztalatokat, meg kell tanulnunk a helyes és a helytelen irányvonal felisme­rését a bonyolult harci kö­rülmények között, s tudnunk kell, milyenek is a kapitu- láns elemek. Pártunk több mint félévszázados története azt bizonyítja, hogy a revizi­onisták mind kapituláns ele­mek, akik befelé osztályka­pitulációt, kifelé pedig nem­zeti kapitulációt hajtanak végre.” A kampány megin­dítói tehát a „kulturális for­radalom” irányvonalának mérséklése és a szocialista országokkal való kapcsolat­rendezés ellen foglalnak ál­lást, bár a homályos megfo­galmazás a nemzeti burzsoá­ziával és a tőkés hatalmak­kal szembeni bákülékeny po­litika bírálatát is elképzelhe­tővé teszi. A kínai politikai kampá­nyok íratlan szabályai sze­rint az ilyen analógiák ar­ra valók, hogy a szemben álló irányzatok ezeknek lep­le alatt csapjanak össze. Vé­gül is kikről és miről volt szó: annak magyarázatát a harc eldőlte után adja majd meg — a győztes. Ma még minden nyílt: a kampány éppúgy lehet gyors lefolyású és látványos leleplezésekkel járó, mint elhúzódó, vagy csendes kimúlásra ítélt, mint nem egy elődje. Az erőviszo­nyok, a konkrét helyzet tu­lajdonképpen mindegyiket elképzelhetővé teszi. AM BÁRMENNYIBE ügye­sen sikerül is leplezni mind­azt, ami a színfalak mögött folyik, a jelenlegi kínai po­litikának a világ realitásai­val, a nemzetközi kommu­nista mozgalom, és Kína szo­cialista fejlődésének érdekei­vel való szembenállását ma már Kínán belül is egyre nehezebb elpalástolni. Polonyi Péter Automaták ellenőrzik a levegő tisztaságát A Kijevben elhelyezett levegőtisztaságot mérő távjelző műszerek adatai A levegőtisztaságot ellenőrző automatikus távjelző műszer A Szovjetunióban igen szigorúan szabták meg az emberi egészségre káros le­vegőszennyező anyagok tű­rési határát. A levegőszeny- nyeződés elleni harcban ha­tékony segítséget jelentenek azok a különleges mozgóla­boratóriumok, melyek segít­ségével a városok utcáin és az üzemekben rendszeresen ellenőrzik a levegő tisztasá­gát. Ezt a módszert azonban csak a kisebb városok leve­gőtisztaságának ellenőrzé­sére lehet alkalmazni. Az egymilliós vagy ennél na­gyobb városokban automa­tika segíti az embert. A kö­zeljövőben Moszkvában, Le- ningrádban, Kijevben és né­hány más nagyobb szovjet városban automatikus leve­gőtisztaság ellenőrző rend­szert helyeznek működésbe. A város különböző pontjain automatikus adattovábbító mérőműszereket helyeznek el, melyek adatait egy infor­máció feldolgozó központban értékelik. A műszerek segítségével azonnal megállapíthatják, a város melyik területén szennyeződik a levegő vala­milyen anyaggal. Ha a vá­ros valamelyik utcáján az ott elhelyezett távjelző mű­szer azt jelzi, hogy a gép­kocsi kipufogógázok egész­ségtelen mértékben felsza­porodtak. az információ fel­dolgozó központtal kapcso­latban levő közlekedesirá- nyító rendszer a gépkocsi­kat másik útvonalra tereli. (APN—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents