Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

1975. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Munka közben Amerre a gondolat száll Kitüntetések november 7-e alkalmából Ünnepség a megyei pártbizottságon Szekeres László, a megyei pártbizottság titkára át­nyújtja a Munka Érdemrend arany fokozatát Szigeti Lászlónak, az oktatási igazgatóság igazgató-helyéttéré­nek Tegnap délelőtt az MSZMP Szolnok megyei Bizottságán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulója alkalmából kitüntetések át­adására került sop. Az ün­nepségen részt vettek: Sze­keres László, Barta László és Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkárai. A kitüntetetteket bensősé­ges ünnepségen a megyei pártbizottság nevében Sze­keres László köszöntötte. Méltatta az októberi forra­dalom jelentőségét. Szólt ar­ról is, hogy a magyar kom­munista párt elsőnek követ­te október példáját és terem­tett új társadalmi rendet 1919-ben. Az ellenséges erők akkor leverték a fiatal ma­gyar Tanácsköztársaságot, de október katonái 1945-ben felszabadítva Magyarorszá­got a fasiszta elnyomás alól, lehetőséget adtak a munká­sok hatalmának megterem­téséhez. Azóta pártunk ve­zetésével új hazát épített né­pünk. Utalt arra is, hogy most azoknak nyújtja át az Elnöki Tanács nevében a magas kormánykitüntetése­ket és a miniszteri kitünte­téseket, akik az átlagosnál is többet tettek szocialista ha­zánk építésében. Hagyomány, hogy erre az ünnepségre mindig az októberi forrada­lom évfordulóján kerül sor, ezzel is tisztelgünk Lenin és a forradalom eszméje előtt. Gratulált a megyei párt- bizottság vezetői nevében, majd átnyújtotta a kitünte­téseket. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Ró­nyai Károlyné, az MSZMP kunszentmártoni járási Bi­zottságának politikai mun­katársa; Szigeti László, az MSZMP Szölnok megyei Bi­zottság Oktatási Igazgatósá­gának helyettes vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesült: Juhász László, a mezőtúri Tégla- és Cserépip>ari Válla­lat tanácsadója: Kecskés Im­re, az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottsága párt- és tö- megszervezetek osztályának politikai munkatársa; Lajkó László, az MSZMP Szolnoki járási Bizottságának politi­kai munkatársa: Mász Imre, az MSZMP törökszentmiklósi városi Bizottságának politi­kai munkatársa; Penczner László, az MSZMP jászberé­nyi járási Bizottságának po­litikai munkatársa; Tar: Kál­mán, az MSZMP Szolnok megyei Bizottság titkári re-, fereruse. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Ba- lajti Bálint, az MSZMP ti­szafüredi járási Bizottságá­nak politikai munkatársa; Hoppál Mihály, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak gondnoka; Rajcsányi Gyula, az MSZMP mezőtúri városi Bizottságának gépko­csivezetője; Varga Sándomé, a Papíripari Vállalat szol­noki gyára pártbizottságának titkára. A Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetésben dr. Sarkadi Imréné, az MSZMP MB konyhavezetője; a Ki­váló pénzügyi dolgozó kitiin­Tiszafüred dinamikus fej­lődését híven tükrözi a ne­gyedik ötéves terv ideje alatt felépült lakások száma. Családi ház eddig összesen 527 épült, az év végéig még további 20—30 lakhatási en­gedélyt ad ki a tanács. Ál­lami erőből 85 lakást építet­tek, de egy 33 és egy 44 la­kásos OTP-ház, valamint egy 22 lakásos tanácsi hasz­nálatra épülő ház átadása még hátra van. Az év végé­ig kiadásra kerülő lakhatá­tetésben Székely Tibor, az MSZMP MB pártgazdasági- és ügykezelési osztályának politikai munkatársa része­sült. A megyei pártbizottság tit­kára egyben bejelentette, hogy tegnap a Parlamentben vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát Szedő Sán­dor nyugdíjas, a MÁV fűtő­ház volt csoportvezetője; a kitüntetés ezüst fokozatát Turóczi Ferencné, az MSZMP szolnoki városi Bizottságá­nak titkára; a bronz fokoza­tát Nagy János, a karcagi Állami Gazdaság magtárosa, pártalapszervezeti titkár. A kitüntetettek nevében Szigeti László és Rónyai Ká­rolyné mondott köszönetét a magas elismerésért. ☆ Szolnok megyéből még a következőknek adományozta az Elnöki Tanács a Munka Érdemrendet: Az arany fokozatban dr. Iglói József megyei fő­ügyész részesült. Az ezüst fokozatot Benkő László, a tiszaföldvári Építő- Vasipari és Szolgáltató Szö­vetkezet elnökhelyettese; Halmi Ferenc, a Szakszerve­zetek Szolnok megyei Taná­csának tagja kapta meg. A bronz fokozatban Bog­nár Sándorné, a kenderes: Nagyközségi Tanács V. B. bölcsődéjének vezetője; Pa- lánki Zoltán, a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ság Szolnok megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóságá­nak osztályvezetője; Pong- rácz Istvánná, az Országos Kőolaj- és Gázipar: Tröszt Nagyalföldi Kutató és Feltá­ró Üzemének szb-titkára; Ri­gó Sándorné, a Szakszerve­zetek Szolnok megyei Taná­csának üdülési felelőse ré­szesült. ☆ A Munkásőrség Szolnok megyei Parancsnokságán teg­nap délelőtt Szabó István, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője köszöntötte a munkásőröket, majd a jó munkát végzőknek kitüntető, seket adott át. si engedélyek számát is fi­gyelembe véve így csaknem 750 új lakás épül Tiszafüre­den a negyedik ötéves terv során, 150-nel több, mint amennyire a terv összeállí­tásakor számítottak. Az állami beruházású la­kások egy helyen, a Tanács- köztársaság parkban épül­tek fel, így, szinte kinőtt a földből egy új lakótelep Ti­szafüreden. Az új lakótelep lakásainak zömét fiatal há­zaspárok foglalták eL A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát Kovács Ignác (Karcag), Ná- gyesi Imre (Tiszafüred), Ta­kács Antal (Törökszentmik­lósi és Völgyesi Mihály (me­gyei törzsparancsnokság) kapta. Az ezüst fokozattal Fischer Lászlót (Szolnok vá­rosi zászlóalj), Kovács Józse­fet (Szolnok járási zászlóalj), Pomázi Lajost (Kunszent­mártoni, a bronz fokozattal Csurgó Lajost (Mezőtúr), idős Deme Jánost (Jászbe­rény), Fekete Ferencet (me­gyei törzsparancsnokság) és P. Szabó Imrét (Karcag) tün­tették ki. Tizenkilencen or­szágos parancsnoki, hatvan­kettőn megyei parancsnoki dicséretben és jutalomban részesültek. Dósa István munkásőr százados,' a kun­szentmártoni egység parancs­noka rendkívül: előléptetés­sel őrnagyi rendfokozatot ka­pott. V A Magyar Honvédelmi Szövetség Szolnok megyei vezetősége szerdán este ün­nepi állománygyűlést tartott. Megemlékeztek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 58. évfordulójáról. Az MHSZ társadalmi aktivistái és a függetlenített állomány tag­jai pedig a honvédelmi ne­velő és felkészítő feladatok végrehajtásában kifejtett, át­lagon felüli tevékenységükért kitüntetésben és elismerés­ben részesültek. A Honvédelmi Érdemérem kitüntetést Mengyi László, a szolnoki járás: pártbizottság titkára és Busi GVula, a ti­szaföldvári nagyközségi párt- bizottság titkára kanta. Az MHSZ Kiváló Munkáért érem axanv fokozata kitün­tetésben Herczig István és Ragó Sándor a megyei veze­tőség munkatársa, Sidó Bála alezredes, az MHSZ gépjár­művezetőképző iskola veze­tője és Gemela Ede nyugdí­jas alezredes részesült. Az ezüst, illetve a bronz foko­zatot két-két személy kapta, tizen főtitkári dicséretben ré­szesültek. A kitüntetéseket Vass Lajos alezredes, az MHSZ megyei titkára ad­ta át. Egymíllíard korszerűsítésre Az utóbbi idők legszámot­tevőbb délalföldi rekonstruk­ciós munkája a szeged—bé­késcsabai vasútvonal újjá­építése, amelyre következő években összesen egymilli- árd forintot fordítanak. A vasútvonal az ország legje­lentősebb mezőgazdasági te­rületeit köti össze, ezért a beruházók és az építők a munka gyorsítására törek­szenek, s egyelőre a szeged— hódmezővásárhelyi szakasz elkészítési határidejének megrövidítését vállalták. Ha valakitől megkérdezik, hogy munka közben mire gondol, biztosan rávágja: hát a munkára. De a máso­dik, a harmadik, vagy a negyedik kérdés után kide­rül; a képzelet vagy a gon­dolat a varrótűről, a magas háztetőről, vagy a reszelőről néha egészen messzire ru­gaszkodik. .. Végigjátszom felben a meccse! — .. .a 70 fokos sátortetők a legveszélyesebbek, ezért tűnt furcsának akkor a do­log. .. Kétemeletes ház la­pos tetejének szigetelését készítettük. Én csak húztam, húztam a bitumenszőnyeget. Egyszer azon kaptam ma­gam, hogy már nem a tetőn járok... A mi munkánkkal egyidőben festették a ház fa­lát. Éppen készen lettek az állványzattal, így arra lép­tem. Akkior jutott először eszembe, hogy miért ezt a szakmát választottam. — Miért? — Most mondhatnám sze­retem, ha nem locsognak- fecsegnek mellettem munka közben. Vagy mondhatnám azt is, hogy szeretem a szabad levegőt — nem bírom a füstös csarnokot, a zárt szobát. De nekem lényege­sebb a jó kereset és azt itt megtalálom. — Mire költi a keresetét? — Magamra... még nem nősültem meg. — Egész nap arra figyel, hogy veszélyben van? — No nem... itt is van néha egy szusszanásnyi idő. Most már én sem kapaszko­dom görcsösen a keresztge­rendákba. Szóval két fel­nyújtott palaköteg között jut idő másra is. — Például? — Sokszor eszembe jutnak az ellenfeleim. — Sok van? — Ne értse félre, bokszolok a Szolnoki MÁV-ban. Ami­kor tudom, ki áll majd ve­lem szemben a ringben, sor­ra veszem a tulajdonságait. Izgalmas ez, végigjátszani fejben egy meccset, két szeg, vagy két pala között a háztetőn. Nagyhajú Sándor tetőfe­dő, az országos ifjúsági ökölvívó bajnokság harmadik helyezettje. Eszembe jufsiak az otthoniak — Az eső megállás nélkül ömlött. Azt mondták a veze­tők, hogy nem szólnak bele, mit csinálunk. Huszonkét- szer kerültünk kényelmetlen helyzetbe. De mindannyi­szor kapott energiát a Ti- szamenti Vegyiművek. „Fe­jek” lettünk egyszeriben... — Lévai Ferenc elektretikus az energiaközpontban ül egyedül, de nem magányo­san. — Ezer szál köt a világ­hoz, a termeléshez. Ha va­„Végy színvonalas politi­kai munkát, tegyél hozzá pezsgő kulturális és sport­életet, spékeld meg jó tanul­mányi eredményekkel, fűsze­rezd sok társadalmi munká­val.” íme a recept, a kisújszál­lási gimnázium KISZ fiatal­jai diktálták. Nos, lássuk a „hozzávalókat”! Tíz esztendős, következe­tes munka eredménye volt, hogy az elsők között tértek át az úgynevezett vertikális szervezeti formára. Ezzel erősödött a KISZ ifjúsági, politika: jellege, jobb lett az alapszervezeti munka, már nemcsak iskolai szinten ért el eredményeket a KISZ, de az egyes alapszervezetek is. Az osztályok diákbizottságai szintén megtalálták a helyü­ket a vertikális szervezet­ben, egyre inkább partnerei a KISZ-nek és a tanároknak, így alakult ki a demokrati­kus iskolai közélet. I lami gikszer akad, már vil­log is a lámpa, vagy szól a duda. Telefon ide, telefon oda, gyors hiba elhárítás. A gyorsaságon, s egy-egy dön­tésen milliók múlhatnak. — A kívülállónak ijesztő ez a felelősség... — Lehet, de tudni kell azt, hogy nem mindennapos az áramkimaradás. Itt az a jó, ha mi karba tett kézzel ülünk. — Jut idő elmélkedésre... — Néha egész műszak is. — Leggyakrabban mire gondol? — Mostanában a kocsira. Előfizettünk egy Wartburg­ra. Ez most a „miért csiná­lom?” magyarázata. De leg­alább annyiszor eszembe jutnak az otthoniak. A kis­fiam és a kislányom. Jár egy kis szórakozás Körös-körül foltozásra vá­ró zsákok hevernek. Bata Imréné, a törökszentmiklósi Alkotmány Termelőszövetke­zet tagja leállítja a varró­gépet. Szellőztet, pihen egy keveset. — Nem lehet ezt egy hu- zamba sokáig bírni. Hiába rázom ki a zsákokat, poro­sak, büdösek maradnak. Az­tán jól esik megmozgatni a tagjaimat is. Egyedül varro- gatok, nincs akivel napköz­ben válthatnék egy-két szót. Ez a kis rádió muzsi­kál, amig dolgozom. — Én, aki a „sokadalom- hoz” szoktam — hisz nagy a család, az uram, a három gyerek, anyós, após — ne­hezen viseltem, hogy egye­dül vagyok ... Mostaná­ban mindig a 25. házassági évfordulónk jár az eszem­ben. Tudja a három gyerek ünnepséget csinált. A leg­nagyobb lányom Szolnokon a Járműjoen dolgozik. A fi­am most tölt: a katonaidejét, hát ővele aztán sokat fog­lalkozom. Még álmodok is róla. A legkisebb lányom velünk lelkik a férjével meg a két és fél éves kislányá­val. Csuda gyerek, ha látná... Jaj, el ne felejtsen}, vissza­gondolok a tsz-kirándulások- ra is. Olyan mulatságosak... volt... Hajnalig ültem az ágya mellett, reggelre vala­mivel jobban lett. Erre az esetre emlékszem a legélén­kebben. Talán azért, mert Színházbérletem van, ame­lyik darab tetszik, azt nem veri ki semmi a fejemből. Mondtam, is az uramnak, eddig gyerekeket neveltünk, házat építettünk, dolgoztunk, már jár egy kis szórakozás is... Újra eSmcgyünk a gyerekekhez Fekete Ernő szerszámké­szítő, a szolnoki Vasipari Vállalatnál. Szépnek tartja a szakmáját. — Volt itt nyolc legényke. Kitanulták a szerszámké­szítést, aztán odébbálltak... Az eredményekről csak felsorolásszerűen: nőtt a politikai oktatás színvonala, jobban érdeklődnek a fiata­lok a politikai rendezvények iránt, találkoztak veteránok­kal. az egyik alap6zervezet kiállítást rendezett Kisúj­szállás üzemeinek 30 évéről, s bemutatták jellemző termé­keiket is. A megyei diákna­pokon az összes középiskolát megelőzve 19 érmet nyertek, ezen kívül pályázatokon 8 érmet szereztek. Tíz éve jelenik meg a Di­áklap. kamarakórusuk a város társadalmi ünnepein szerepel, már hagyományos a biológus hónap, jó kapcsola­tuk van a Debreceni Kos­suth Tajos Tu dom ánve eve­temmel és NDK, Csehszlo­vák iskolákkal. A KISZ fiataloknak az ál­landó megbízatások piellett testre szabott egyéni vállalá­Azt mondják, többet kapnák máshol — másért. — Nem gondolt arra, hogy a vastag tárca többet ér? — Huszonöt éve, hogy megkaptam a szakmunkás oklevelet, de egyszer sem jutott eszembe más szakmát keresni. — Bosszús... / — Hát hogyne... Meg kell becsülni azt, amit az ember tanul. Ehhez a szakmához kitartás és nagyon nagy tü­relem szükséges. Néha ez- redmilliméternyi pontosság­gal kell reszelni. — Brigádban dolgcfcik? — Igen, a Kun Béla szo­cialista brigádban. Róluk jut eszembe a > homoki iskola. Jobban mondva a gyógype­dagógiai intézet. Gyakran gondolunk a kisgyermekekre. Csak fogjam meg a vasfű­részt, rögtön felidézi bennem a „lemetélt ágylábakat”, amit nemrégen csináltunk nekik. Nemsokára elmegyünk újra hozzájuk. Nem EuJsiám efrisstai az irodái — EmTTTíszem akkor is éj­szakára jöttem dolgozni. Feltűnt, hogy a négyéves Katika arca szokatlanul pi­ros. Gondoltam, biztosan hancúrozott a többiekkel. Lefekvés előtt megmértem a lázát. A hőmérő 40 fokot mutatott. Hirtelen nem tud­tam mihez kapjak, gyógy­szert adtam neki, vizes le­pedőbe csavartam. A láz ' emelkedett, már 41 fok nekem is van egy két és fél éves kislányom... — így Für Sándorné, a MÁV kór­ház gégészeti osztályának ápolónője. — Év elején jöttem vissza szülési szabadságomról. El­határoztam, hogy inkább bölcsödébe megyek gondozó­nak. Mégis, nappal dolgo­zom, könnyebb... De nem vitt fá a lelkiismeret. Más a beteggel és más az egész­séges gyerekekkel foglalkoz­ni. A beteg kisgyerek job­ban igényli a gondoskodást. Várja, hogy leüljek az ágya mellé, babusgassák, mesél­jenek neki... — Ha ennyire szereti a gyerekeket miért a gégésze­tet választotta? — A szakiskolában gyer­mekszakon végeztem és itt nincs külön ilyen osztály. A gégészeten van .a legtöbb gyerek. Főleg szünidőben. Szeretek itt lenni. Ezért vál­lalok mindent, még a há­rom műszakot is. Nem tud­nám elviselni az irodát, a nyolcórai egy helyben ülést... — Nem fél éjszaka? — Á... már nem. Órán­ként bekukucskálok minden szobába. Ha van idő olva­sással, rejtvényfejtéssel szó­rakoztatom magam. Ilyenkor bőven jut idő a gondolataim­ra is. Legtöbbször az ottho­niak jutnak eszembe. Mit vacsoráztak, alszanak-e... Szekeres — Hajnal saik is vannak. A KISZ szervezet minden hónap vé­gén értékeli a végzett mun­kát, időben noszogatnak egy- egy „pihengető” KISZ-tagot. Ennek is tulajdonítható, hogv — noha szigorú mér­cével mértek — csak húsz fiatalnak nem újították meg a KISZ-tagságát a 324 közül. Az ifjúsági szphvezet tagjá­nak lenn: rangot jelent a kis­újszállási gimnáziumban. Miért írom le mindezt? A Móricz Zsigmond Gimnázi­um Kis Endre szervezete im­már harmadszor, s ezúttal végleg elnyerte a KISZ KB vándorzászlaját. Egy adat még ide kíván­kozik: az 510 tanuló három­negyed része fizikai munká­sak gyermeke. E fiatalok jó része a tiszafüredi járás fal­vaibái, Karcagról, Kenderes­ről jár tanulni. Nem lehe­tett tehát könnyű... — Körmendi — Hétszáz lakás A kisújszállási recep!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents