Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ara: 1 Forint m XXVI. évi. 262. sz. 1975. november 7., péntek MEG YEI PA RTBIZOT TSA'G, MEG Y El TANÁCS LA P J A Állhatatos forradalmisággal Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának ünnepi köszöntője A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomra. 1917. november 7-re emléke­zünk. Nemzeti ünnepe ez a nap a Szovjetuniónak, a hatalmas ország minden népének és nemzetiségének. De november 7-e egyben nemzetközi ünnep is. 1917 őszéig ve­zetheti vissza szabadságának gyökereit vala­mennyi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság is. Felbecsülhetetlen jelentő­ségű e nap a kommunisták immár több mint 50 milliós nemzetközi seregének, akik tudják, hogy a forradalomért vívott küzdelem legelső sorában október vöröskatonái harcoltak. Az 1917-es Pétervárra tisztelettel gondolnak a világ minden sarkában azok, akik harcosai a társadalmi haladásnak, akik a nemzeti füg­getlenség és felszabadulás ügyének szolgála­tát elválaszthatatlannak tudják az imperializ­mus elleni küzdelemtől. S október jelentősé­gét mindinkább felismerik azok is, akik világ­szerte nagyra becsülik a forradalom szülötte, a Szovjetunió következetes békepolitikáját. Néhány hónappal az októberi forradalom után Lenin látnoki erővel állapította meg, hogy „az emberiség története napjainkban egyik legnagyobb, legnehezebb fordulatát teszi meg, amelynek mérhetetlenül nagy — a leg­kisebb túlzás nélkül mondhatjuk: világfel­szabadító — a jelentősége”. Október vezére olyan fordulatról beszélt, amely „a tömény­telen szenvedéstől, kíntól, éhezéstől és elva- dulástól a kommunista társadalom, az álta­lános jólét és tartós béke ragyogó jövőjéhez” vezet. Az 1917 óta eltelt csaknem hat évtized teljes egészében igazolta az októberi forra­dalom világtörténelmi jelentőségét. — Nagyszerű az az út, amit a szovjet nép 1917 óta végigjárt. A pétervári munkások és katonák, az orosz parasztok, Oroszország rab­ságban tartott népei és nemzetiségei Európa egyik legelmaradottabb részén vállalták a sokak szemében reménytelennek ítélt forra­dalmat. Október fiai és leányai hallatlan erőfeszíté­sekkel leküzdötték a cári rendszer örökségét, az első világháború, az intervenció, a polgár- háború pusztításait, a nemzetközi imperializ­mus elszigetelési kísérleteit. A Szovjetunió példátlan véráldozatokkal szétzúzta a máso­dik világháborúban a hitleri * fasizmust. A szovjetek országa viselte az imperializmus ál­tal kikényszerített hidegháború fő terheit. Megpróbáltatások, áldozatok közepette és ha­talmas tettekkel született meg. fejlődött a vi­lág első szocialista állama, s halad előre a kommunista társadalom felépítésének útján. Ä szovjet kommunisták elvhűségének, a szov­jet nép áldozatkészségének, hazaszeretettel párosult internacionalizmusának, a szovjet hatalom szilárdságának nemcsak a megtett út nagysága, hanem annak hősiessége is hite­les mércéje. Ezért töltheti el jogos büszkeség a Szovjetunió minden polgárát és igaz barát­ját, hogy a szovjet állam ma politikai, gaz­dasági és katonai értelemben egyaránt a vi­lág élenjáró országa. E dinamikusan fejlődő szocialista nagyhatalom teljesítményei mind több területen és mind nagyobb mértékben hatnak az emberiség előrehaladására, a gaz­daság, a tudomány, a technika, a kultúra általános fejlődésére. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXV. kongresszusa előtt joggal állapíthatjuk meg: a szovjet nép kö­vetkezetesen teljesíti október forradalmi kül­detését. A z 1917-es forradalomtól, s a forrada­lom szülöttétől, a Szovjetunió léte­zésétől elválaszthatatlan mindaz, ami xa társadalmi haladásért történik a világban. Október forradalmának folytatásaként, a Szovjetunió második világháborús győzelmei nyomán bontakozott ki, s lett az im­perializmus elleni harc döntő tényezője a szocializmus útján járó országok ereje. 1917 forradalma adott ihletet, ösztönzést és támogatást a nemzeti felszabadító mozgal­maknak, a gyarmati rendszer felszámolásáért vívott küzdelemnek. A Szovjetunió, a sz®cia- lista világrendszer fejlődése példát mutat és szilárd támaszt nyújt a nemzetközi munkás- osztálynak a burzsoázia ellen vívott harcában. A Szovjetunió fennállása óta mindig a legnagyobb felelősséget és terhet vállalja az egyetemes társadalmi haladásért s a szo­cialista világ fejlődéséért. A Szovjetunió Kommunista Pártja — mint a leggazdagabb és legátfogóbb tapasztalatokkal rendelkező párt — teszi a legtöbbet a világméretű osz­tályharc sikeréért; a lenini örökség megvé­déséért és gyarapításáért, a nemzetközi kom­munista mozgalom egységéért. Ez a megkü­lönböztetett szeren és felelősség mondatja ve­lünk igaz meggyőződéssel, hogy — amint év­tizedek óta mindenkor, úgy ma és a jövőben is — a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió Kom­munista Pártjához fűződő viszony meghatá­rozó eleme a kommunista magatartásnak, a nemzeti érdekek igaz szolgálatától elválaszt­hatatlan internacionalizmusnak. A magyar nép szemében október felbe­csülhetetlen érték. 1918—19 magyar forradal­mai 1917 példáján születtek; ugyanakkor a magyar internacionalisták tízezrei a szovjetek forradalmának győzelméért is harcoltak. A Szovjetunió áldozatos, felszabadító harcai nyomán kapott végre népünk lehetőséget arra, hogy győzelemmel fejezze be az uralkodó osztályokkal folytatott évezredes perét az em­berhez méltó életért. A felszabadulás óta el­telt 30 év többet lendített országunk gazda­ságán, társadalmán, mint korábban évszá­zadok sora. A szocializmus teremtette meg hazánkban a biztonságos alkotómunka és a munkából való megélhetés, az élet és a mű­velődés szabadságát. Abban pedig, hogy a Magyar Népköztársaság ma, a szocialista kö­zösség országaként a világ élvonalában halad, kiemelkedő szerepe van annak, hogy szoros szövetség fűz bennünket a Szovjetunióhoz. Pártunk XI. kongresszusán Kádár János és Leönyid Iljics Brezsnyev elvtárs méltó sza­vakkal eínlékezett meg e szövetség jelentő­ségéről, népeink, pártjaink testvéri barátsá­gáról és megbonthatatlan egységéről. A XI. kongresszus megerősítette pártunk jól bevált, elismert, töretlen politikájának fő irányvonalát, és határozatában pontosan meg­fogalmazta e politika még eredményesebb végrehajtásának s továbbfejlesztésének mód­ját. A kongresszus kidolgozta és elfogadta a fejlett szocialista társadalom építésének rövi- debb és hosszabb távú programját Magyar- országon. Ä marxizmus—leninizmus eszméi kö­vetkezetesen érvényesülnek terveink­ben, céljainkban, s adják egyben gondjaink, nehézségeink leküzdésének meg­bízható iránytűjét is. Az elkövetkező időszak­ban is alapvető feladatunknak tekintjük a munkásosztály, a párt vezető szerepének erő­sítését, a szocialista népi-nemzeti egység megszilárdítását és tartalmának gazdagítá­sát. Ennek szellemében munkálkodunk a szó. cialista demokrácia folyamatos . fejlesztésén, törekszünk a szocialista gondolkodás, maga­tartás és felelősségvállalás erősítésére, a marxista—leninista ideológia hatósugarának mind szélesebb kiterjesztésére. Elsősorban munkánk szervezettségén, hatékonyságán és eredményességén múlik, hogy biztosítsuk a népgazdaság kiegyensúlyozottságát és töret­len fejlődését. Rajtunk áll, hogy terveinket — a termelés, a beruházás, az életszínvonal és a kultúra vonatkozásában egyaránt — az idén és a következő években is úgy teljesítsük, ahogyan azt közösen elhatároztuk, ahogyan azt egész népünk érdeke megköveteli. Külpolitikánkkal — a proletár internacio­nalizmus és a békés egymás mellett élés alap­ján — arra törekszünk, hogy mind kedvezőbb külső feltételeket biztosítsunk a szocialista építőmunkához. Ma már reális feladatunknak tarthatjuk a világbéke tartós megőrzését, a nemzetközi enyhülés egyre szélesebben érvényesülő ten­denciájának elmélyítését és visszafordíthatat­lanná tételét. 1917 novemberének békedekré­tuma és az SZKP XXIV. kongresszusának nagyszerű békeprogramja egyaránt kifejezője a marxizmus—leninizmus, a szocializmus mélységes humanizmusának. Az pedig, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése korunk valóságává válik, híven tükrözi az erőviszonyok megvál­tozását a szocializmus javára. Ma már létezik az az erő, amely elrettenti az imperializmust és rákényszeríti a realitások tudomásul véte­lére. A megváltozott nemzetközi erőviszonyo­kat jól mutatják napjaink történelmi jelentő­ségű eseményei: a vietnami hazafiak sok év­tizedes hősi küzdelmének diadalmas befeje­zése, a többi indokínai néo harcának sikerei, az eredményes európai biztonsági és együtt­működési értekezlet. 1917-tői 1975-ig nagy utat tett meg a világ, de amit elértünk, azt mindig harcban és ke­mény munkával értük el. A jövőben sem jut­hatunk előre másként, s e harchoz elenged­hetetlen a szocialista országok összehangolt politikája, a haladó erők összefogása. Tovább­ra is számítunk a tőkés országok reálisan gondolkodó politikusainak józan fellépésére. Azon munkálkodunk, hogy a politikai enyhü­lést mielőbb katonai enyhülés kövesse; síkra szállunk a Helsinkiben aláírt okmány tiszte­letben tartásáért és következetes érvényesíté­séért. N ovember 7-e minden haladó ember, a békeszerető százmilliók győzelmének jelképe. 1917 hagyatéka a marxiz­mus—leninizmushoz való hűségre, állhatatos ío’-radalmiságra kötelez. Ennek jegyében kö­szöntjük a nagy október 58. évfordulóját, kö­zös ünnepünkön a Szovjetuniót, a szovjet or­szág minden népét, a XXV. kongresszusára készülő Szovjetunió Kommunista Pártját. (A beszéd tegnap hangzott el a rádióban és a televízióban.) ‘ A Nagy Oktikeri Szocialista Forradalom 58. évfordulóján Koszorúzások, ünnepségek országszerte Díszelőadás a szolnoki Szigligeti Színházban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 58. év­fordulója alkalmából tegnap kcezorúzási ünnepséget ren­dezett a Szabadság téri szov­jet hősi emélkműnél. A ma­gyar, szovjet és vörös zász­lókkal díszített téren több száz fővárosi lakos gyűlt ösz- sze az ünnepi eseményre. Á szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után a nép­köztársaság Elnöki Tanácsa nevében hosonczi Pál és dr. Trautmann Rezső az Elnöki Tanács helyettes elnöke he­Szolnokon, a Hősök terén álló szovjet hősi emlékműnél a város lakói virágokat helyeznek el lyezett koszorút az emlSoné talapzatára. A Magyar Szocialista Műn* káspárt Központi Bizottságá­nak koszorúját Kádár János a Központi Bizottság első tit­kára, és Biszku Béla a Köz­ponti Bizottság titkára, a kormány koszorúját házár György a Minisztertanács el­nöke és Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettes« helyezte el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége nevében V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Sevikin követtanácsos és IX I. Oszadcsij vezérőrnagy ka­tonai és légügyi attasé ko» szorúzott. Ezután a diplomáciai tes­tület, valamint a társadalmi és tömegszervezetek képvi­selői helyezték el koszorúi­kat # A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulója alkalmából ered­ményes munkájuk elismeré­séül párt- társadalmi és tö­megszervezetek tisztségvise­lőinek és aktivistáinak ki­tüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy cso­portjának Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke tegnap dél­ben az Országház kupola­csarnokában nyújtotta át a kitüntetéseket. A kitüntetések átadásánál jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Bisz­ku Béla, a Központi Bizott­ság titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. * Délelőtt 9 órakor a szolno­ki temetőben lévő szovjet hősi emlékműnél Rumpf Pál­(Folytatás a 2. oldalon.) ünnepélyes zászlófelvonás a Parlament előtt és a Gellérthegyen A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 58. évfor­dulója alkalmából csütörtök reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepé­lyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással felvon­ták a Magyar Népköztársa­ság állami zászlaját. Dísz­század sorakozott fel csapat - zászlóval, majd kürtszó je­lezte a katonai elöljáró ér­kezését, aki — meghallgat­va az egységparancsnok je­lentését — ellépett a sorfal előtt. Ezután díszőrök kísé­retében vitték az árbochoz az állami zászlót, s a him­nusz hangjai, valamint a katonák tiszteletadása köze­pette vonták fel. Az ünnep­ség befejezéseként az egység és a zenekar díszmenetben vonult el az állami zászló előtt. A gellérthegyi Felszabadu­lási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással von­ták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmoz­galom vörös zászlaját. A nap híreiből Mai szovjet képzőművészeti kiállítás A szovjet kultúra napjai­nak kiemelkedő rendezvénye a Budapesti Történeti Mú­zeumban csütörtökön meg­nyílt Mai szovjet képzőmű­vészet című kiállítás. A Szovjetunió 12 köztársaságá­ból érkezett mintegy 70 fest­mény és szobor mai szovjet képzőművészek — három nemzedék — alkotása. Díszdoktorrá avatták Kállai Gyulát A Debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem taná­csa Kállai Gyulának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa el­nökének, Debrecen város országgyűlési képviselőjének és díszpolgárának a Doctor Honoris Cnusa kitüntető cí­met adományozta. A kitüntetést tegnap ünne­pi nyilvános egyetemi ta­nácsülésen adták át. Eltemették Kanizsa Tivadart Szolnokon a Munkásőr úti temetőben tegnap délután vettek végső búcsút Kanizsa Tivadar rendőr alezredestől, a Szolnoki Dózsa 106-szoros válogatott, kétszeres olim­piai bajnok vízilabdázójától, aki kedden reggel gépkocsi­baleset áldozata lett. Meg­jelentek a temetésen a me­gyei rendőr-főkapitányság, Szolnok város párt-, állami és tömegszervezeteinek veze­tői, á megyei és a városi sporthivatal, a Magyar Üsző Szövetség. Szolnok sport­egyesületeinek képviselői, az egykori magyar vízilabda­válogatott játékosai, a ba­rátok, a szurkolók, az egri, a szegedi, a szentesi vízilab­dázók, valamint a fővárosi sportegyesületek vezetői. Egy mondatban — A Finomkerámiaipari Művek dolgozói a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 58. évfordulójának elő­estéjén jelezték, hogy telje­sítették negyedik ötéves ter­vüket — A hazánkban tartózko­dó szovjet íróküldöttség két tagja — Alekszandr Rekem- cs.uk író, a moszkvai írószö­vetség titkára, valamint Vio­letta Parcsinszkaite litván költő — csütörtökön Balas­sagyarmatra látogatott.

Next

/
Thumbnails
Contents