Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-26 / 277. szám
V 1875. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Amikor tizenháromnál több az egy Szakitumkásképzés Kunszentmártonban Párbeszéd faesirly Istvánnal Híres történetek, nagy egyéniségek Ezeményjáték — avagy tanuljunk könnyen, gyorsan történelmet. S valóban egy jól megírt hangjáték menynyi, egyébként száraznak tűrné történelmi . adatból tud életközeli valóságot teremteni'./Zoltán Péter sorozatában az elmúlt szombaton Lendvai .György Király — töviskoronával című rádiójátékét hallhattuk, amely, túl a sorozat érdemein, egyébként is szót érdemel. Mert nemcsak történelmet Idéz, nemcsak események sorozatát meséli el, hanem játék, azaz dráma a szó nemesebb értelmében Is. Mintegy bizonyítása annak, születhet „másodosztályba” sorolt műfajban is' rangos mű. Hogy mi ez a „másodosztály”? Többé kevésbé rendszeres rádióhallgató lévén, az az érzés alakult ki bennem, hogy az igazán irodalmi igényű mű inkább a Rádiószínház produkciói között szerepel, míg az adaptációk, történelmi dokumentumok, és még sorolhatnám, gyakran kevésbé igényes megoldással is megelégszenek. Ezért örülök Lendvai György h^ngjátakának, mert ezt bizonyítja, ezen a területen is lehet jót, mar-mar maradandót alkotni. Darabja jó ezer évvel repít vissza az időben, az első keresztes háborúról szól. Plasztikusan mutatja meg, hogy a nemes cél, a Szentföld „megmentése” mögött milyen gazdasági, politikai érdekek húzódnak meg. S itt, ezen a ponton, bár korhű és realista az ábrázolás, egyben kortalanna is válik, szinte minden idők háborúinak igazi okára utal. Mindezt úgy teszi, hogy nem csupán felidézi az egykor történteket, hanem drámai helyzeteket teremt, markánsan megrajzolt hősöket szerepeltet. A hallgatót mindvégig magához láncoló, pergőén izgalmas játék sikere a puritán eszközökkel dolgozó Turián György rendező érdeme is, aki elsősorban a feszes dialógusokra koncentrál. S végül a parádés szereposztás érdemel említést, elsősorban Kálmán György, de Ráday Imre, Fülöp Zsigmond, Rak- sányi Gellért, Pándi Lajos / alakítása segít a sikeres megvalósításban. A kunszentmártoni szakmunkásképző intézetet két évvel ezelőtt avatták. Addig rzükségtantermekbep, tizenhárom helyen tanítottak. Az új iskola átadása óta rohamléptekkel indultak el azon az úton, amely a korszerű in~ •ézményekhez való felzárkózásukat jelenti. A gyengébb erősebb Kunszentmártonban többnyire a „gyenge” tanulók jelentkeznek a szakmunkásképzőbe. Az intézmény igazgatója így nyilatkozik erről: — 'X ermészetesen előnyösebb volna, ha jobb tanulmányi eredménnyel érkeznének a növendékek. Szerintünk azonban a „gyenge” csak viszonylagos értékítélet. Azt is figyelembe kell venni, hogy miért „gyenge” egy-egy tanuló, mert lehet, hogy nem a képességeivel van baj, hanem azok kibontakozását más — például családi — tényezők gátolják. Mérlegelni kell azt is, hogy miben gyenge valamelyik ifjú. Ha az elméleti ismereteket tekintve az, nem biztos, hogy gyakorlati vonatkozásban is sereg- haj tó. Megtörténhet, hogy kiváló kézügyességgel rendelkezik. Ezt figyelembe véve igyekszik tantestületünk a növendékek képességének sokoldalú fejlesztésére. E cél elérése természetesen nemcsak jó szándék dolga, hiszen sok múlik az anyagi — tárgyi feltételeken is. Nos, ha valaki meg tudja becsülni az újat, akkor az itteni tantestület igencsak. Túlságosan eleven még a közelmúlt hatása. Számolnak a fejlesztés nehézségeivel is. Ezért egyelőre csak titkolt vágyuk az intézet bővítése. Az épület tervezésekor számoltak egy új szárny építésével. Egyre égetőbb szükség volna rá, hiszen már a beköltözéskor kinőtték az iskolát. ötszáz tanulójuk elhelyezése megannyi gondot jelent. önerőből is sokat építenek. A tornaterem mellé például melyet a közeljövőben adnak át, hatsávos futópálya kerül. Tanárok, diákok társadalmi munkában röplabda- pályát építettek és parkosították az intézet környékét. Bitumenes kézilabdapályá- iyukhoz a betonalap kész. A Fatömegcikk Ksz segítségével százezer forint értékben falburkolást végeztek a tanulók az iskolában. Most vitrineket készítenek a szemléltető eszközöknek. A tantestület nemcsak a szakmai fogások elsajátítását igyekszik elérni a tanulóknál, hanem a művelődési igényét is felkelteni bennük. Nem véletlen, hogy igen népszerű a szakmunkástanulók színháza, s kedvelt a honismereti és a többi szakkör. Könyvjóváírással 65 000 forint értékben hangszereket szereztek be. s megalakították a zenekart. Két év alatt több mint háromezerre növekedett az intézet könyvtárának állománya. A szélesebb látókört szolgálják a különböző vetélkedők is, — így például a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” A kulturális munkát azon- t>an a helyhiány ■— főleg a KISZ-klub hiánya — nagyon gátolja. Az itteni gond országos: buktatókkal terhes az elmélet és a gyakorlat összhangja. Mi kellene ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen? A megoldás kézenfekvő: iskolai tanműhely. A gyakorlati képzés azonban még nagyon bevés helyen történik az intézetekben. Országszerte a vállalatoknál szerzik gyakorlati ismereteiket a tanulók. Ez még nem is volna különösebb baj Kunszentmártonban sem, ha a vállalatok részéről olyan segítőkészség nyilvánulna meg, mint a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi üzemében. Ott hatszáz négyzetméternél nagyobb tanműhelyt építenek, melyet szerszámgépekkel, hegesztőrészleggel látnak el. A Pannónia Szőrmegyár helyi üzemének tanműhelye azonban túlzsúfolt. Bővítésére ígéret már van, — tett még nincs. Több helyen — így a Körösmenti Tsz-nél — szükség volna a gépi berendezések és a szerszámkészlet fejlesztésére. Sem gcnd a beiskolázás A* kunszentmártoni szakmunkásképző intézetben nem gond a beiskolázás. A környék iparosodása mellett a tantestület ügyszeretetének is betudható ez. Az általános iskolai tanulók pályaválasztását többféleképpen segítik. A Beton- és Vasbetonipari Művek biztosította autóbuszon például a beiskolázási körzet nyolcadikosait minden évben beviszik Kunszentmártonija. Megmutatják nekik az üzemeket, a gimnáziumot és a szakmunkásképző intézetet. A fiatalok így önként, de nem spontán döntenek. S. R — Életrajzának néhány adata: bölcsészkar, , olasz— magyar szakos tanári diploma, tanítás, lektori munka a Magvető Könyvkiadónál, 1959 óta a filmgyár... Miképpen lett a szorgalmas filológusból író, a dokumentum-esszé művelője? — A történelemmel más a kapcsolatom, Régóta gyűjtöm hazánk történelmének „furcsaságait”. Úgyszólván kamasz fejjel megéreztem, milyen gyalázatosán becsapjuk magunkat Ma pontosabban fogalmaznék: rájöttem, hogy rengeteg nemzeti betegségnek, deformációnak az oka a nacionalizmus. Ezért kérdezem újra és újra a történelmi időket. Az emberek döntéseit vizsgálom az adott helyzetben, s nem úgy, hogy én már tudom, másnap mi lesz velünk! Háborús és történelmi vétkességeinkről írtam tehát realista önvizsgálatot, s ne»a mindenáron felmentő ítéleteket, könyörgő védőbeszédeket. Mert az is meggyőződésem: nem kell hamut hinteni a fejünkre. Rá kell viszont végre döbbennünk arra: volt, van ás lesz döntési felelősségünk! — Ez a nézete lett volna az írásait ért támadások céltáblája? A nemzeti önvizsgálatról beszélni hovatovább divat. Egyes vélemények viszont a Nemeskürty-könyvek („trilógiájára” gondolok természetesen) a szükséges de- heroizálásnál is többre: egyfajta „elidegenített” történelemszemléletre biztatták J.ogos-e ez a feltételezés? — Kerülővel, de egyenesen válaszolok ... Most már lassan két esztendeje az 1848— 49-as szabadságharcról írandó könyvemre készülök. Az érdekel: mi ntcból, milyen hatásra kötelezték el magukat a császári és királyi hadsereg tisztikarának oly gyakran német, szlovák vagy román tagjai a magyar szabadságharc mellett. Valójában egyre határozottabban ■tudom: a világforradalomért harcoltak! Vagyis a nemzeti mellett már akkor ott volt az igen erőteljes nemzetközi indíték! A mi szabadságharcunk épp az ilyen, a szűk hazán túlmutató mozzanatai miatt került oly rangos helyre az európai és egyetemes történelembe is. — Az én türelmetlen „de- heroizáló” indulatom, „hazaárulásom” mögött tehát az arányérzék, a helyes önértékelés vágya munkál. Hiszem, hogy a nemzetiszínű görögtűz is eltakart egy értelmeSj nemcsak önmagát ismerő, békét szerető humanista közösséget Épp csak ennek a képét „átfestette” az álnem- zeti, áltörténelmi tudat, mely a millenniumban alakult ki. Egy olyan nemesi réteg jóvoltából, melynek gondolkodása a Habsburg-liberális szemléletnél is reakciósabb volt Ha szabad így fogalmaznom: én II. Józsefnek szurkolok. Felidézve egy „lejátszott meccset”, mely igazolja: a nemzeti ügy nem mindig azonos a haladás ügyével. — Azt Írja trilógiája előszavában, hogy nem történész, szándéka csupán „a történelemről írni”. Azt jelentené ez, hogy nem törekszik a kevéssé vagy egyál■ talán nem tudott felfedezésére, lényegi szemléletmódosításra, csupán hiteles rögzítésre; szépírói népszerűsítésre? — Ha olvasóm nem esik át lelki katarzison, semmit sem ér a munkám. Népszerűsíteni szép dolog, de én csak úgy döbbenthetek mind- annyiunk személyes felelősségére, ha az eseményeket újonnan feltárt összefüggéseiben ábrázolom. Tudatos tehát doppingolási szándékom : elesodálkozásra és' to- vábbkérdezésre szeretnék biztatni. Ki, mikor, mit és főként: miért tett? — kérdezze meg csak mindenki újra és újra. — Teljes történelmi hitelességre törekszem. Figuráim sohasem mondanak mást, mint amit valóban mondtak; mégis meg kell adni alakjuknak a szükséges lélektani hitelt. Bonyolult írói munka ez. Sokkal kisebb készlettel dolgozhatom, mint a regényíró, mert kötve vagyak egy nagyon szűk ténykész- lethez. (Talán épp ezért nem tudják hova tenni a műfajt egyes kritikusok.) — Ebben a feladatban valóban nagyon sokat segít a film ismerete, technikája. Talán olyasmit jelez e módszer: eljön az idő, amikor a művész verset ír, színdarabot, s ugyanígy filmet is készít (ő maga!) — aszerint, hogy közlendőjének melyik forma felel meg legjobban. Arany János, ha élne, lehet, hogy holnap egy másik Toldit vagy Buda halálát — filmmé alkotna meg. Mert a film természetesen nemcsak technika, hanem — közhely ez már — látásmód is. —■ Pedagógus-szenvedélp- lyel ír, s most is így szólt hivatása és szép kedvtelése tárgyáról (vagy inkább alanyairól). Hadd kérdezzem meg hát: miért hiszik olyan sokan, hogy az utókor számára csak száraz csűrés-csa- varás, unalmas ismerethalmaz a történelem? Rosszak talán a tankönyvek? Vagy történelemtanításunk fogyatékos? Vagy egyszerűen: nincs történelmi érzékünk? — Voltam annyi ideig tanár, hogy erről talán érdemes szótanom. Lényegében elkerülve a tankönyv-kérdést. El tudom ugyanis képzelni, hogy a tankönyv száraz, magyarán tényszerű, higgadt támaszték, forrás és adattár legyen. A tanár ne legyen száraz! — A magam (olvasmányosnak ítélt) könyvét, stílusát ajánlanám ezek szerint az iskoláknak? Szó sincs róla! Nem bánnám persze, ha a pedagógusok haszonnal forgatnák. Ha például azt éreznék, hogy a könyvek szerzője személyes kapcsolatba került a történelemmel. Ha írásomnak csupán a szenvedélye hatna, már értelme lenne írásomnak. Nádor Tamás lét nevettem! Farkas Ferenc 70. születésnapjára Hangverseny a Galériában Á hírlapárus ünnepei A Kaposy Miklós—Marton Frigyes szerkesztő-rendező duó ismét újított. Szövetkezve Abody Bélával, amolyan anekdotázó műsorj állítottak össze, amelynek az elmúlt héten hallhattuk első részét. Abody, mint házigazda, képzeletbeli utazásra invitál bennünket. Jót nevettem! — mondja a cím, s itt az egyes- Ezám első személy nyilván a házigazdára utal. S mi jót nevettünk-e? Igen, együtt nevettünk, sőt mi több, együtt gondolkodtunk (ami vidám rádióműsorainkban nem túl gyakori jelenség), mert az irodalmi igényű anekdota bizony eddig szinte hiánycikk volt. Pontosabban, korrigáljuk magunkat: újabb időkben lett azzá, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt virágkorát élte. Nos, ha ezekből a hagyományokból táplálkozva Elkerül egy sokak által szeretett, tulajdonképpen irodalmi műfajt feléleszteni, vagy még inkább újra teremteni, mindannyian nyerünk vele. Ez az új sorozat, ha most még nem is1 határozottan és kimondottan ezt célozza, úgy tűnik efelé tart. Ügy érzem, jó irányba. — trömböczky — A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár és a városi tanács társadalmi ünnepségeket szervező irodájának rendezésében meghitt, bensőséges hangulatú hangverseny részesei lehettünk hétfőn este a Szolnoki Galériában. Szurmay Ernő, alkönyvtár igazgatója meleg szavakkal köszöntötte a 70. születésnapját ünneplő Kossuth-dí- jas zeneszerzőt és pedagógust. Említést érdemlő az a tény, melyet nem kis büszkeséggel mondhatunk, hogy e színvonalas, élményt nyújtó hangverseny műsorát (Sándor Judit énekművésznő kivételével kizárólag szolnoki előadógárda adta. Többek között a Bartók Béla kamarakórus, a Kassai úti énekzene tagozatú Általános Iskola énekkara, valamint a Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese és a Fúvósötös. Első számként a Gyöngyö- ri-Gyöngv, egy több tételes kórusra írt kompozíció hangzott el a Kassai úti iskola énekkarának előadásában. Rohonczy Andrea vezényletével. A karnagynak, illetve a kórusnak sikerült visszaadni azt a sokszínű zenei gondolatot, megérezni azokat a hangulatokat, melyet e ciklikus mű magában rejt A szolnoki Fúvósötös — Cső- masz Eszter (fuvola), Egyed József (oboa), Fancsali Olda- mur (klarinett), Benedek Sándor (fagott), Vincze Ferenc (kürt) ezen az estén a szerző két nagyobb lélegzetű kompozícióját, a Szerenád és a Régi magyar táncok című darabját játszotta igen kifejező muzikalitással. Nem kis dicséretükre legyen mondva, hogy a fúvós hangszerekre köztudottan kellemetlen hatást gyakorló hűvös levegőben is tisztán, szép tónussal, hiba nélkül játszottak. ( Äz E. Serényi Bogáta által vezetett Bartók Béla kamarakórus ez alkalommal is igen sokszínűén használta ki a művekben rejlő zenei kifejező eszközök végtelen -lehetőségeit. Talán a szünet után elhangzott Tillió-Lio, valamint Keresztöltés című darabok előadása volt hatását tekintve a legsikerültebb. Farkas Ferenc egyik legnépszerűbb alkotását, a világ szinte valamennyi hangversenytermében már elhangzott Piccola Musica Di Concerto című művét játszotta nagy sikerrel a szolnoki szimfonikus zenekar kamaraegyüttese. A karmester Báli József jó érzékkel, biztonsággal oldotta meg, juttatta kifejezésre e ritmikus, zenei feszültséggel telített 4 tételes mű mondanivalóját. A koncert egyik zenei csúcspontja volt a Weöres Sá,ndor verseire komponált Gyümölcskosár című dalciklus. A már jól ismert dalokat Sándor Judit, a kiváló énekművész választékosán kifejező, gazdagon árnyalt előadásában hallhattuk. Külön élményt jelentett,-hogy a különböző karakterű színes kis miniatűröket ezúttal a koncerten jelenlévő szerző kísérte zongorán. A hangverseny közönsége' mindvégig igen melegen ünnepelte Farkas ( Ferencet és az előadókat. Egyed Ferenc Meglátogatja a pesti kollegákat; megbeszéli velük, hogy mi újság van a standon ; merthát ez érdekli a legjobban: az újság. Negyed- százada ez az élete. Aztán virágot vesz. Általában egy szép csokor szek- fűt, hogy elvigye az orvosnőnek, aki megmentette a szeme világát. Két nagyfia azt meséli, hogy ilyenkor felfénylik a szeme, ami, lám a doktornő jóságából nem aludt ki. Aztán az is ünnep neki, ha az újságokról kérdezik, mert valaha majdnem úgy történt, hogy nyomdász lett. Sokat tud a lapokról: nemcsak árulja őket. Kisgyermekkorában vesztette el a hallóképességét. Nehéz gyermekkora volt, aztán megjárta a koncentrációs táborokat is. de élni akart és folytatódni. Két fiút nevelt fel. Aztán lakást kapott a várostól. Kétszobásat. szupermodemet. Ha vannak városképi jelentőségű épületek egy .városban. akkor bizonyára vannak városkép jelentőségű emberek is. Ö az. Nekem ő volt az első szolnoki ismerősöm. Eladott ugyanis egyszerre két Néplapot nekem. Elmagyarázta, hogyha a tegnapit nem olvastam, akkor itt az ideje, hogy megtegyem. Olyan elánnal tette mindezt, hogy nem tudtam vitatkozni vele. Mondtam is, hogy Ilyen árusa kellene legyen sok a sajtónak, aki vétségnek tekinti, ha valaki nem olvas újságot. Azt hiszem, nehéz sorsa ellenére boldog és elégedett ember. Ez az élete, ilyen az élete, de megélte és éli becsületesen. Hajnalban megjelenik a Ságvári körút sarkán levő standján, amelynek komfortosságára egyébként nagyon büszke — és ott van estig. Azt gyanítom, hogy titokban tudja, hogy milyen fontos ember. Tulajdonképpen az is. Akit ismernek és szeretnek, ahogy őt ismerik és szeretik a szolnokiak, az ' valóban fontos ember. * * * Kardos Istvánt tegnap Debrecenben 25 éves újság- árusi jubileuma alkalmából és jó munkájáért kitüntette a Postaigazgatóság. (petríj
