Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-25 / 276. szám

1975. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Eleven népfrontmiinka Knnszentmártonban Egyáltalán nem volt véletlen, hogy amikor egy korábbi alkalommal a kunszentmártoni nagyközség vízműtársulatá­nak elnökét kerestem, a Hazafias Népfront nagyközségi bi­zottságának elnökét találtam. Ökrös Ferenc ugyanis egy sze­mélyben mind a kettő. Amikor Kunszentmártonban vízmű- társulat alakult, szervezésében a legnagyobb szerepet vállalta a népfrontbizottság — így hát szinte természetes volt, hogy a bizottság elnökét választották társulati elnökké. Ez is pél­dázza, hogy a nagyközség életében fontos szerepe van a HNF-bizottságnak. Cseh János, a megyei ta­nács járási hivatalának el­nökhelyettese, szerint a helyi népfrontbizottság a tanácsi munka legjobb segítője. — A közelmúltban meg­tartott országgyűlési képvi­selő választások előkészíté­sén, a jelölő- és réteggyűlé­sek — nyugodtan mondha­tom — példás megszervezé­sén túl is sokat segítenek a tanácsi munkában. Minden évben eredményes volt a ta­nácstagok téli oktatása, amelyben részt vállalt a nép­front, és ha már erről van szó, nem hagyhatjuk ki a tanácstagi beszámolók rend­szeres előkészítését sem. A községpolitikai feladatok megvalósítását pedig el sem lehetne képzelni nélkülük. Hadd említsek néhány szá­mot: ez idén, szeptember 30- ig, 5 ezer 300 ember végzett társadalmi munkát, amely­nek értéke 4,5 millió forint. Kisiparosok a községért Papp . Gergelyt nemcsak mint maszek gumi javítót is­merik Kunszentmártonban, hanem mint a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottságá­nak vezetőségi tagját. — Én képviselem a nép­frontban a helyi kisiparossá­got, mondhatnám, úgy is, hogy összekötő vagyok, a K.IOSZ helyi szervezete és a ■népfront között. Lehet, hogy furcsának tűnik, de a „kis­iparosok a lakosság szolgá­latában” másként is érvé­nyesül: / társadalmi munkát szervezünk a kisiparosoknak is. Akár úgy iá mondhat­nánk: maszekok a nagyköz­ségért Ciyányakarlémia és asszenykStslJ — Maszekok? — ismétli Kardos György, a nagyközsé­gi pártbizottság titkára. — Azt hiszem, így helyes a szövetségi politikánk, ha ter­mészetesnek vesszük az ak­tív jelenlétüket. A népfront- munkában rájuk éppúgy fi­gyelünk, mint a község leg­különbözőbb rétegeinek kép­viselőire. Hogy a nagyközségben egy­re kevésbé kényes téma a ci­gánykérdés, abban minden bizonnyal volt és még a jövőben is lesz szerepe a IINF-bizottságnak, amely a három éve indult cigány aka­démiával segíti a tudatfor­málást. Egyre több a rend­szeres munkát végző cigá­nyok száma, s a munkahe­lyen is ügyelnek rájuk: több helyen kikérik a véleményü­két egy új cigány dolgozó felvételével kapcsolatban. Mindenképpen a nagyköz­ségi népfrontmunka javára írható a novembertől ápri­lisig tartó közkedvelt nők akadémiája előadássorozat, amelyen a község vezetői, pe­dagógusok, jogászok, orvo­sok és nem egy esetben a pártbizottság munkatársai is találkoznak a . rendezvény hallgatóival. Ennek a fó­rumnak „rokona” az asz- szonyklub, amelyet az öregek napköziotthonának helyisé­gében rendeznek minden hé­ten. Kunszentmártonban a nép­front negyven bizottsági tag­jának és 150 v aktivistájá­nak munkáját nemcsak a kü­lönböző ' sikeres rendezvé­nyek, ilyen-olyan bizottsági ülések, szervezett megmoz­dulások bizonyítják, hanem a spontán közéleti szereplés, a község, mindennapjainak fi­gyelemmel kísérése. Amikor egy alkalommal a nemrég telepített utcai gömb- akácokat szedték ki a tanács emberei, a népfront aktivis­táinak közbelépésével sike­rült a félreértett feladatot (valóban fát kellett kiszedni abban az utcában?) még idő­ben tisztázni. Környezetvédelem és giMakác A népfront környezetvé­delmi bizottságának tagjai emelték fel szavukat a vá­rosszéli belvízcsatorna lefe­dése ügyében is. Az ATI- VIZIG már elvégezte a mun­kát. Nem vártak viszont bi­zottsági ülésre vagy egyéb hivatalos akcióra, s időben jelezte a népfront, hogy a Holt-Körösön olajszennyezés volt, s mint kiderült a he­lyi Körösmenti Tsz-től jött a szennyezőanyag... Nem a hivataloskodás, hanem a kör­nyezetvédelem volt akkor az elsődleges. Belépés szülőknek Családvédelmi napok Jászberényben Ma Jászberényiben gazdag programmal folytatódik a családvédelmi napok rendez­vénysorozata. A város óvo­dáiban nyílt napot rendez­nek, ahol a meghívott szülők gyermekük második ottho­nának munkájába nyernek betekintést. Képet kapnak arról a nagy gondosságot igénylő nevelőanunkáról, amivel az óvodában a gye­Tekék érzelmének fejleszté­sét segítik. Délután a BUBIV művelő­dési termében a család és a társadalom kapcsolatáról hangzik el előadás. Este a fegyveres erők klubjaiban dr. Büky Anikó, a megyei egész­ségvédelmi csoport vezető főorvosa beszél az anyai gondokról, örömökről. KISZ-titkárok tanácskozása A Kommunista Ifjúsági Szövetség 1976. májusában sorra kerülő IX kongresz- szusának előkészítéséről ta­nácskoztak Gyöngyösön, a Kertészeti Egyetem kertésze­ti és agronómiái karán az or­szág valamennyi felsőoktatá­si intézményének KlSZ-fát- k árai. f' Végelbánás Rím készül a Mobágyan * A kép jobb szélén Szomjas György rendező, mellette Ragályi Elemár operatőr. Rövid instrukciók az egyik csikósnak. Szekértábor, mögötte * hortobágyi szürkegulya. Ron­gyos emberek vacognak egy készülő csatorna két olda­lán. Nyerítve, prüszkölve kö­zeledik a megriasztott, vág­tató ménes. Ostort pattogtat­va, kurjongatva jönnek a betyárok, köztük a „Végelbá­nás” címmel készülő színes magyar film két külföldi fő­szereplője: Dzsoko Roszics bolgár és Vladan Holec jugo­szláv filmszínész. Mindketten kitűnő lovasok. Roszics: őszülő, fekete haj, barna bőr, kemény vonások. Holec: szé­les vállú, csupa izom fiatal „vagány”, aki úgy üli meg lovát, hogy még a statisztéri­át alkotó nagyivá ni emberek is elismerően billentik meg a fejüket egv-egv vágtája láttán. A harmadik főszerep­lő — Bujior István — sajnos nincs itt, neki ebben a jele­netben nincs szerepe, de a nagyiváni pusztában a forga­táshoz fölépített Morgó csár­dában maid megjelenik a filmben, mint pandurvezér. Szomjas György. a fiatal rendező és Ragályi Elemér, a szintén fiatal operatőr meg­állás nélkül dolgozik — és dolgoztat: „Kitört egv ló! Újra az egész jelenetet! Min­denki a helyére! Ne nézzen a kamerába senki. Ha az os­tor naii mást hallják, akkor forduljanak hatra. Itt a be­tyár!! Futás!! No, kész min­denki? ... Csapó ! ! P Részlet a forgatókönyv be­vezetőjéből: 1833-ban azt ír­ja a sárréti és vele összefüg­gésben lévő vizek rendezésé­re kiküldött királyi komisz-, szió jegyzőkönyve: „A gáto- kat az ilyetén intézetek iránt még érzéketlen lakosok (a pákászfélék) nagyobbrészint pedig a szilaj indulatú pász­torfélék elvágják. A pásztor- társadalom szembeszáll a terjeszkedő, modernizálódó földművelő gazdálkodással. — Ebből fakad a film kon­fliktusa. A „VégeJbánás” forgató- könyvét Szűcs Sándor nép­rajzi gyűjtése alapján Zimre Péter és Szomjas György ír­ta. A rendező okkal-jog­gal — nagy jelentőséget tu­lajdonít a néprajzi hiteles­ségnek. A tárgyak, a ruhák* a filmezéshez fölépített csár­da és berendezése szinte kü­lön szereplői lesznek a film­nek. A helyszín, a nagyiváni puszta ideális lehetőséget nyújt a rendező elképzelésé­hez: a „vadromantika” nél­küli múlt századi pusztai élet megjelenítéséhez. A többit meglátjuk majd jövőre a moziban. Szabó János Fotó: Nagy Zsolt A ménes bevágtat a csatornaépítő parasztok közé. Hamarosan megérkeznek utánuk a betyárok 100 éves tűzoltó testület Ellenfél a vörös kakas Milos Macourek' állattan A légy A legyeknek rengeteg dolguk van, kora reggel kezdik, késő este végzik, napközben a légyfogó körül, este a villanykörte kö­rül repkednek, elől repül az apalégy, s utána a kislegyek, az apalégy szép körö­ket csinál, de a kislegyeknek bizony elég gyatrán megy a munka, elrontják a dol­got, és az apalégy kiabál, újra, megismé­teljük, mégegyszer élőről, nem lehet ilyen naplopó módon röpködni, mi lesz belőle­tek, de egy kislégy elégedetlenül zümmög, jaj de unom magam, — nem így képzeltem el az életet, valami nagy dolog után vá­gyom, apa értetlenül mered rá, anyuka ér­tetlenül mered rá, és a testvérek is, mit szeretnél mondják neki, mi ütött beléd, de a kislégy csak elbúcsúzik tőlük és elrepül, s képzeljék, szerencséje van, egy világűrbe készülő expedícióhoz kerül, a kislégy ve­lük megy, a földgolyó körül repked, szép nagy köröket ir le, míg apa a kislegyelckel kis köröket ír le a villanykörte körül, a kis agyonhajszolt legyek éjjel nem tudnak elaludni, az ablaktáblákon mászkálnak, meresztik szemeiket a sötétbe, hátha meg­látjuk őt, gondolják magukban, a mi test­vérkénket, a mi csillagunkat, vajon me­lyik lehet ö, ez a kérdés, nem is olyan egyszerű, hisz annyi a csillag az égen, mint a légy. A pulyka A pulyka állandóan ingerült, nincsenek rendben az idegei, ha vöröset lát, egyene­sen meg van veszve, vörös dolog pedig sok van a világon, vörösek a háztetők, a troli­buszok, a szekfű is vörös, vörös dolog sok van a világon, s mivel egyre több lesz, a pulyka kénytelen furton-furt a pszichi­áternél ülni, az meg egyre azt hajtogatja neki, hogy nem szabad arra gondolnia, ne nézelődjön annyit a világban, olvasgasson, hallgasson könnyűzenét és esetenként egy kis séta, de hiába, aki pulyka, az pulyka, minden semmiség feldühíti, találkozik vé­letlenül a hétpettyes katicabogárral, s már kész a baj, a pulyka egészen belekékül, or­dít, de most már aztán igazán elegem van ebből, s szalad a háztartási boltba, vesz egy csomó fehér festéket, rámegy az ösz- szes spórolt pénze* s fehérre mázolja az összes benzinkutakat, az összes céklát és a gyerekek építőkockáit, fehérre mázolja az egész világot, és most képzeljék, bará­taim, valaki azt hiszi, hogy karácsony van, karácsony, amikor pulykát esznek az embe­rek, és így a pulyka azt sem tudja, miért és hogyan, s már nem is él. Bojtár Endre fordítása A Jubileum alkalmából T8­röUszentmiklóson a volt vá­rosi tanács székházának elő­csarnokában vasárnap már­vány emléktáblát avattak a nyugdíjas és a Jelenleg is dolgozó tűzoltók a város ál­lami, társadalmi és gazdasági vezetőinek részvételével. Fekete bőrsisak sárgaréz díszítéssel, az elején felirat: Törökszentmiklósi önkén­tes Tűzoltó Egylet 1875. Az alakulás évéből való — mondja Seller Mihály az ön­kéntes tűzoltó testület jelen­legi elnöke — Almássy Imre gróf elnökletével alakult meg az egylet 1875-ben, az első parancsnak Kuncze Imre volt, egészen a századfordu­lóig. A jubileumra készülve a törökszentmiklósi tűzoltók összegyűjtötték a testület egy évszázadának emlékeit, — A kezdeti évekről saj­nos nem sokat tudunk — folytatja az elnök. — Tárgyi emlék a sisakon kívül nem sok maradt. A századforduló utáni évekből származó tárgy jóval több van. Az egyik legrégebbi dokumentum 1890-ből való. Egy emléklap. Pólyi Jó.nos önkéntes tűzol­tónak ajándékozta az egylet 1890. szeptember 2-án, 15 éves önkéntes munkájáért. A testület mai tagjai közül Ponyókai János a legidősebb — 1936-ban lépett be. — Nem volt könnyű be­jutni — emlékezik. — A ta­gok többnyire kisiparosok, kovácsok, bognárok, cipé­szek voltak. Csak azt fogad­ták be, aki önálló keresettel rendelkezett. A felvételhez így is két régi tag ajánlása kellett. Rangja volt 'akkor a tűzoltónak ... Fekete egyen­ruhánk volt, rézgombokkal, piros díszítéssel. Ott lógott a műhelyben. Ha tűz ütött ki, félreverték a harangot. Fel­kaptuk a sisakot, és futás a szertárhoz felszerelni. A tűz irányát a templomtoronyba kiakasztott zászló, éjjel pe­dig lámpa jelezte. Kezdetben kézzel mozgat­ható targonca-fecskendővel dolgoztak. Ezt a lóvontatású kézi működtetésű, dugattyús fecskendő, laj tfecskendő, majd az úgynevezett „moz­donyfecskendő” követte. A motorizáció csak a harmin­cas években könnyítette meg a tűzoltók munkáját. A második világháború alatt elpusztult a tűzoltó­szertár felszerelése. A fényes sisakok pályafutása is véget ért, — a törökszentmiklósi suszterok cipőtalpnak sze­gezték fel a kemény fejvé­dőket. Aztán új idők következtek. A testületet 1945, után szer­vezték újjá a régiek, Ponyó- kai János, D. Nagy Károlv, Lakatos János és a többi"’:. Az aratás idején ismét felál­lították az éjjel-nappali to­ronyszolgálatot is. 1918-ban állami tűzoltóság lett Török- szentmiMóson, — telefonnal ellátott állandó ügyelet, mo­dern felszerelés. Pon.vókai János a gépgyár dolgozója 1950-ben. Ekkor történt a legemlékezetesebb tűzeset is. — Vasárnap délben gyul­ladt ki négy asztag gabona a kengyeli Jurinák féle ta­nyán. Állítólag a vadaknak kitett foszfortól. Óriási tűz volt. Kivonultak a szolnoki, a mezőtúri és a kisújszállási tűzoltók is. Majd nyolc órás harc folyt a lángokkal. Si­került elfojtani, de néhány nap múlva újra féllángolt. Sokezer kenyér égett el ott. Tíz év után újabb változás következett — 1961-ben új­ból önkéntes tűzoltó testület lettek. A tűzoltóautó meg­maradt, s kaptak egy 800 li- ter/perc teljesítményű kis­motorfecskendőt is. — A mi felszerelésünk az igazi — mondja Séliler Mi­hály. — Ez alkalmas arra, hogy eredményesen küzd- jünk a lángok ellen. Nézze! — mutat az udvarra. A régi tanácsháza előtt két piros autó áll. Az egyikről égbe nyúló vaslétrán két szürke ruhás ember «igyek­szik felfelé. Szédítő "magas­ságban, a létra csúcsán áll­nak meg, a tömlőt a feltéte­lezett tűzfészek felé irányít­ják. Gyakorlat. Előkészület a vasárnapi bemutatóra. Ak­kor leplezik le az emléktáb­lát is. A fehér márványba ezt vésték: 100 éves a Török­szentmiklósi Önkéntes Tűz­oltó Testület. TíO*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents