Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. november 23. Árma Seghers 75 éves Viszonylag kásán, az ötvenes évek első felében találkoztam vele. Persze, ez a ta­lálkozás jelképes volt csupán. Akkortájt jelent meg magyarul A hetedik kereszt, s én inkább az új német irodalom, mintsem az akkor még számomra ismeretlen írónő iránt érdeklődésből vettem kezembe a könyvet. Aztán ezzel a regénnyel is úgy jártam, mint jónéhánnyal már korábban: úgyszólván megszakítás nélkül végigolvas­tam. Később már tudatosan kerestem mű­veit a könyvtár polcain, s gyorsan lecsap­tam a Nagyvilágra, ha novelláját fedez­tem fel a lapjain. Most, az írónő 75. születése napján arra gondolok, mivel tart maradandó vonzásá­ban az új német prózának ez a hosszú és törésmentes pályájú alkotója. Rémlik, első benyomásként az általa felrajzolt, gazdag tartalmú társadalmi tablón kívül az írói elhivatottság, az elnyomottak ügye melletti szenvedélyes állásfoglalás maradt meg bennem, amelyet regénye minden sorából éreztem. Hőseinek helytállása, döntése jó és rossz között mindig szervesen kapcso­lódik a történelem mozgásához. Csak az az emberi cselekvés érdekli, amelynek így vagy úgy történelmi távlatai vannak. Írásainak lírai melegséggel áradó gon­dolataiból nem nehéz megérezni humaniz­musának tisztaságát, következetességéi. Újra és újra meggyőz arról, hogy a terror, vagy az embert megalázó kegyetlen fasiz­mus nem képes kiirtani az emberséget. Regényeinek is, novelláinak is sajátos vizualitása van. Képalkotása eleven, né­hány szóval is jól érzékelhető drámai helyzetet tud teremteni, cselekményvezeté­se pedig friss áradású. Mindez szerepet játszik írásainak filmszerűségében is. Ér­ződik az a hatás, amely még a húszas években Eizensiein és Pudovkin révén ér­te. Ezzel a vonással rokonítható műveinek sokszor balladás iszaggatottsága, magas ér­zelmi hőfoka. Ezért is vonzódik Seghers a menekülés témájához. Az üldöztetés folya­mata, az üldözöttség lélektana, a zaklatott élethelyzetben megmutatkozó emberi ma­gatartásformák ábrázolása tipikus sajá­tossága. Ha mindehhez hozzágondolom történe- lem-szántotta életútját: a fasizmus elöli menekülését Franciaországba, majd Spa­nyolországon át Mexikóba, s háború utáni hazatérését, közéleti szereplését, jövőről al- \ kötött írói elképzelését, s nem utolsó sor­ban személyes életében és regényeiben is megnyilvánuló rokonszenvét a magyarok iránt, aklcor talán választ is adtam a ma­gam feltette kérdésére: miért ragadott meg engem a seghersi életmű. Olvasói ragaszkodásomban korántsem vagyok egyedül. Naponta növekvő olvasó­tábora tiszteleg e néhány sorral is a 75 éyes író előtt. 1 Szurmay Ernő A HETEDIK KERESZT (RÉSZLET) rr is mennyit töprengett O a szökés lehetőségein, egyedül és Wallau- val, hogy mérlegelt minden apró lehetőséget, új létezésé­nek menetét is kitervelte, a szökés első pillanatában mé­gis űzött állat volt, amely kitör élete vadonéból, de vé­rével, minden hajszálával még a kelepcéhez tapad. A szöÜés felfedezése óta süvölt a sziréna, fellármázzák a környékbeli, vastag ködfel­hőbe burkolt falvakat. A köd mindenre ráülepedett, elho­mályosította a fényszórókat, amelyek különben a legvas- kosabb sötétségben is átha­toltak. Most, reggel hat óra­kor fuldokoltak a vattaszerű ködben sárgás fényükkel. Georg hasrafeküdt a süppe­dő talajon. Könnyűszerrel el­merülhetett volna, mielőtt a helyet elhagyhatja. A tüskés bozót felmarta vértelen, fa­pados, jéghideg ujjait, ö úgy érezte, egyre mélyebbre süly- lyed, hamarosan elmerül. Ámbár szökésükkel a biztos halál elöl menekültek — semmi kétség, hogy őt és hat társát néhány napon belül kivégezték volna —, ott a mocsárban a halál egyszerű­nek tűnt, és a legkevésbé sem félelmesnek. Mintha ez más halál lenne, mint amely elől menekültek, elpüsztulni a va­donban, nem emberi kéz ál­tal, szabadon. Két méterrel fölötte, a fü­zesben száguldoztak az őrök kutyáikkal. Mintha ember és kutya egyaránt megvadult volna a szakadatlan sziréna- bugás tói és az áthatolhatatlan ködtől. Georg libabőrös volt, haja égnek meredt. Valaki közvetlen mellette futott el, megismerte a hangjáról: Mannsfeld volt. Az ásócsa­pás tehát, amit előzőleg Wal- lautól kapott a fejére, ném tett kárt benne. Georg elen­gedte a bozótot, még mélyeb­ben fúrta magát a mocsárba Tulajdonképpen csak most vetette meg lábát a nyúlvá­nyon, a fedezék egyetlen biz­tosnak látszó pontján. Ami­kor Wallauval előzőleg min­dent megbeszélt, erről a ki- szögellésről is pontos tudo­mást szerzett. Egyszerre valami különös történt. Csak pillanatok múl­tán eszmélt rá, hogy a sziré- nabúgás abbamaradt. Csend volt, a közeli és távoli barak­kok között elhangzó parancs­szavakat és egymást kővető füttyhangokat tisztán lehetett hallani. Fölötte az őrök li­hegve száguldtak a kutyák nyomában, kereszti: 1-kasul a füzesen. A külső barakkból kitörnek' a kutyák a füzes fe­lé, egy kurta csattanás. azu­tán még egy. az állatok dü­hös ugatása túlharsog egy elhaló vonítást, kutyától nem származhatik, de emberi hangnak sem nevezhető, és valószínűleg a szerencsétle­nen, akit a kutyák most ma- , gukkal hurcolnak, pines is többé semmi emberi. Bizo­nyosan Albert, gondolta Ge­org. A valóságnak vannak álomnak tűnő pillanatai, hol­ott az ember soha nem volt éberebb. Ezt elkapták, gon­dolta Georg, mintegy álom­ban, ezt elkapták. Igazán nem lehet valóság, hogy ezután már csak hatan vannak. A ködöt szinte vágni lehe­tett. Két kis fény pislákolt messze, az országút túlsó ol­dalán. közvetlenül a füzes végződésénél. A két kis fény­pont könnyebben áthatolt a ködrétegen, mint a lapos fényszórók. Ezeket időről idő­re a parasztházak ablakaira irányították, a falusiak fel­ébredtek. Röviddel azután a fények is kialudtak. M indez nem lehetséges, gondolta Georg, az egész csak zűrzava­ros álom. Ha kissé elengedné magát bezárulna fölötte a mocsár, és vége lenne. Mi ér­telme végig csinálni ezt a hajszát? Csak nyugalom, mondogatta Wallau. Valószí­nűleg Wallau is itt kuksol egyik közeli bokor alatt. Ha Wallau azt mondta valaki­nek: csak nyugalom — az ember máris lecsillapodott. Georg a bozótba kapaszko­dott, lassan oldalt kúszott. Mintegy hat méternyire távo­labb a nyúlványtól. Hirtelen valamely harsány, cseppet sem álomszerű félelem ra­gadta törkön; egyszerűen el­nyúlt a menedék szélén, der­medt mozdulatlanságban. De ez is elmúlt, egy szempillan­tás alatt, ahogy jött. Vjsszakúszott a nyúlvány­ra. Másodszor is felüvöltöt- tek a szirénák. Ezt a hangot feltétlenül meghallják a Raj­nán túl is. Arccal borult a földre. ..Nyugalom, nyúga- lom”, vélte hallani válla fö­lött Wallau hangját. Georg szimatolva megfordította a fejét. A fények kialudtak. A köd ritkult átlátszó volt, vé­kony aranyháló. Az ország­úton rakétasebességgel zúgott végig három motorkerékpár. A szirénabúgás mintha szünet nélkül áradna, pedig szabá­lyos időközökben alábbha­gyott, majd újra felzúgott, hosszú órák óta, idegtépőén. Georg ismét a földhöz ta­pasztotta arcát, fölötte a töl­tésen szaladó léptek közeled­tek. Szemesarkából leskel ő- dött. A reflektoroktól már nem kellett félnie, a hajnali derengés elárasztotta a fé­nyüket. Csak a köd tartana ki még egv ideig. Egyszerre há­rom lefelé kúszó alakot pil­lantott meg. Tíz méter távol­ságban sem lehettek tőle, Ge­org ismét felismerte Manns- feld hangját. Ibst dühösen ri­kácsolt cérnavéliony női han­gon. A harmadik hang, félel­metes közelségben — a hoz­zátartozó láb már-már érin­ti Georg fejét -+•, Meissneré, aki mindig éjszaka lépett a barakkba, néhány embert ki- szólított, őt, Georgdt utoljára két nappal ezelőtt. Meissner most is minden szó után va­lamit megsuhogtatott a leve­gőben, Georg arcát könnyű szellő érinti. — Itt lent... körös-körül.. 1 egyenesen előre, kitartás ... phophö ... A félelemnek úiabb roha­ma sziklaként nehezedik a szívére. Csak most az egyszer még a gyökeret gázolja le, a lapuló ember helyett, kasza­bolják le a fűzfavesszőket, fakéregbe és ágakba kapasz­kodjanak emberi kar helyett! Meissner lejjebb ereszkedett és őrült módjára üvöltött. Hirtelen abbahagyta. Most észrevett, gondolta Georg. Egyszerre tökéletesen meg­nyugodott, a félelemnek ár­nyéka is eloszlott, itt a vég, valamennyien éljetek boldo­gul .. Meissner utolérte társait, az országút és a töltés közöt­ti területeket kutatták át. Georgot pillanatnyilag az mentette meg, hogy közelebb volt üldözőihez, mint ők hit­ték. Ha távolabbra merész­kedik, minden további nélkül nyakon csípik. Eléggé csodá­latos. hogy ájult félelmében is szilárdan kitartott eredeti terve mellett. Az álmatlan éjszakákon kidolgozott tervek hatalmukban tartják az em­bert akkor is. amikor minden tervezgetés értelmét' veszt': az ember úgy érzi. valaki más gondoskodik helyette, de az a más is ő maga, A szirénabúgás ( másod­szor is abbamaradt. Georg oldalt kúszott, lába megcsuszamlott. Egv mocsári fecske olvan vad csapkodásba kezdett, hogy Georg ijedtében elengedte a bozótot, amelybe kapaszko­dott. Georg hallgatódzott; valószínűleg mindenki felfi­gyelt a zajra. Miért kell em­bernek születni és ha igen, miért éppen nekem, gondol­ta Georg. A fűzfavesszők is­mét kiegyenesedtek, nem jött senki, végeredményben anv- nvi történt, hogy egy madár repült a bozótba. Georg még­sem jutott tovább, térde se­bes volt, karja merev. A bok­rok között hirtelen megpil­lantotta Wallau kis, sápadt árcát, hegyes orrát. Egyszerre az egész füzes megtelt Wal­lau arcokkal. BHBflGVai« UEUDESEI 1 szolnoki fssfiisksía Becsben A hivalkodó bécsi pla­kátrengetegben egy ismerős képre kapja fel a fe­jét a magyar látogató. Fényes Adolf „Testvérek” című al­kotását látja a plakáton, s alatta a feliratost: Die. Szolno- ker Malerschule, azaz a szol­noki festőiskola ... Az olva­só bizonyára már sejti, hogy a nálunk 1975. május 22-én megnyílt ..A szolnoki művé­szet Pettenkofentöl Fényes Adolfig” című kiállítás — mely a szolnoki Művészt elep múltját reprezentálja — bé­csi premierjére invitálja a rendezők a látogatókat. Szolnok és Budapest kö­zönsége után tehát az osztral? főváros művészetpártolói gyönyörködhetlek a nagysze­rű festményekben, é ez annál is inkább természetes, mivel a szolnoki táj száoségét, sajá­tos hangulatát osztrák fertők — Pettenhofen, Tina Blau, Otto von Thoren, Heinrich Lang és társaik — fedezték fel, s e kiállítás anyagát is magyar és osztrák múzeumok közösen adták össze. A bécsi megnyitó színhe­lye a híres belvederi kastély, az' österreichische Galerie kiállítóhelyisége volt. A kas­tély rangját történelme bizo­nyítja. Építtetője osztrák és lakója Savoyai Jenő, a fran­cia származású osztrák had­vezér, a világhíres törökverő még a XVIII. században élt, ám a história legérdekesebb fejezete alig húsz esztendeje, 1955-ben íródott. Május 15- én a négy nagyhatalom — Szovjetunió, Amerikai Egye­sült Államok, Franciaország, Anglia — képviselője itt kö­tötte meg az osztrák állam- szerződést, amely í a megszál­lás megszüntetésével együtt garantálja Ausztria függet­lenségét és semlegességét is. Dr. Hans Aurenhammer, az österreichische Galerié fő­igazgatója november 18-án abban a teremben köszöntöt­te a kiállítás megnyitóján vendégeit — köztük Nagy l.ajost, hazánk bécsi nagykö­vetét, Demeter Sándort, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének elnökhelyettesét, Po­gány ö. Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató­ját és a Szolnokról érkezett turistacsoport tagjait — ahol Molotov, Dulles, Pinay és Macmillan húsz évvel ezelőtt aláírta a szerződés okmá­nyát. A rövid megnyitó után dr. Hertha Firnberg minisz­terasszony mondott beszédet, melyben a kát nép barátsá­gát, a jószomszédi együttmű­ködés lehetőségeit hangsú­lyozta meleg .szavakkal. Ausztriában a szak- és a közvélemény egyaránt felső fokon dicsérte a kiállítás pél­dás előkészítését, a gondos rendezést, s ezzel együtt a magyar művészetpolitikát, művelődéspolitikát. Mert a belvederi kastélyban nem csak „a szolnoki festőiskola” osztrák és magyar alkotói mutatkoztak be, de egy ki­csit Magyarország is. Külön öröm számunkra, hogy mind­ezt megyeszékhelyünk köz­művelődési szakemberei — mindenekelőtt a Damjanich János Múzeum munkatársai — kezdeményezték, s hogy a nagyszerű megvalósítás is jó­részt az ő nevükhöz fűződik. A január 18-ig Bécsben, utá­na pedig Grazban látható ki­állítás'' Szolnok nemzetközi hírnevét is öregbíti. H. D. Készlet a kiállításról HÍJ A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közül fontos kézi­könyv a Magyarország me­gyéi és városai. A dr. Kul­csár Viktor és dr. Lackó László szerkesztette kötet sorraveszi az ország megyéit, városait, bemutatja gazdasá­gi fejlődésünket s e fejlődés távlatait is. Az amerikai és áz afrikai négerek felszaba­dulásáról szóló új polgári teóriák bírálatát tartalmazza Henry Winston tanulmány- kötete, a Fekete stratégia. Az irányítás l>s tervezés kér­dései címmel jelent meg A. V. Bacsurin műve. A Nap­jaink kérdései sorozatban lá­tott napvilágot , Arnoldov könyve, A Kultúra és ko­runk címmel. Fontos jogi is­mereteket tesz közkinccsé Farkas Gyula, Gáspárdy Láiszló és Holló András kö­zös munkája. A család jogi védelme. Az Európa Könyvkiadó népszerű Modern Könyvtár sorozata is több újdonsággal gazdagodott. A verseiről/ is ismert Hans Magnus Enzens­berger esszéinek kötete a Honatyák és ponyvahősök* Valentyin Tublin regénye a Bizonyítékok. Viktor Woro- szylski életrajzi regénye — Álmok a hó alatt — az orosz irodalom rendkívül érdekes egyéniségének, Szaltikov Scsedrinnek életű tjával is­mertet meg. Végül a.Modern Könyvtár napokban megje­lent negyedik kötete mai NDK-költők vermiből közöl egy csokorra valót. Az ünnep eszményképei címmel. Az Európa zsebkönyvek soroza­tában látott napvilágot Anna Seghers válogatott elbeszélé­seinek kötete, a Regék Ar­temiszröl. Ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg Gabriel Garda Márquez kis­regényeket tartalmazó köte­te, a Baljós qra. Ismét kap­ható Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita című híres regénye, immár negye­dik kiadásban. A Gondolat Könyvkiadó a Szemtől szembe sorozatban két új kötetet jelentetett meg. Az egyikben a modern festőművészet kimagasló egyénisége, Matisse élete és életműve tárul elénk, Ro­mán József tolmácsolásában, míg a másikban — Székely György jóvoltából a modern színházkultűra egyik legna­gyobb alakja Edward Gor­don Craig kerül emberkö­zelbe. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata megjelentette Pereházy Károly hangula­tos írásainak kötetét A régi Óbuda címmel, Kása Gábor nem kevésbé hangulatos szí­nes alkvarelljeivel. A kiadó már a télre készülve három kedves kifestőkönyvet is megjelentetett, kisiskolások, a színekkel, ismerkedő apró­ságok számára; a Télapó ko­pogtat és az Erdei Iskola Só- ti Klári munkája, a Téli mu­latságok című kifestőkönyv pedig Szabó Éváé. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó új kiadványai között találjuk Lev Kasszil: Drága fiaim című ifjúsági re­gényét, Wells-Hegner mesé­jét — Tomi és az elefánt, il­letve gyermekdalait, Kari May A medveölő fia című ifjúsági regényét, Fehér Klá- ia: Gilly, a halacska című meséjét (Würtz Ádám ked­ves illusztrációivalj Vörösmarty Mihály * Éj és csillag Ej vagyok, te csillag, Fényes és hideg. Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Általad homályom Fájva összereng, Míg fölötte arcod Istensége leng. Szép sugaraidtól El nem alkatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom Fel kívánom vinni Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait, Mit nem esküdött szó, Nem súgott ajak, Amit bánat és éj Gondolhattanak. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat, Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. S mint inkább leendek Bútól fekete, Annyival dicsőbben Kezdj ragyogni te. El kívánok veszni Fényben általad: Erezzem csak egyszer, Egyszer lángodat. * * * • Százhúsz éve halt meg Vörösmarty Mihály, a magyar romantika és a reformkor költőóriása. I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents