Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-15 / 242. szám
1075. október 15. í SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II fejlődés forrásai 2. 1976. január elsejétől egy szövetkezetben dolgozik a város parasztsága, vagyis Túrkeve keresőképes lakosságának több mint egynegyede. A szegények házassága? Mert régen a szegényember lányát, ha tehették, hozzáadták a módosabb legényhez. Mi tagadás, a tsz-moz- galomtól sem volt ez idegen. .. Sok szegény rokont befogadott a gazdagabb testvér, hogy jobban boldoguljon a kisebb kenyerű is. A fejlődés mutatója: a ke- vi házasság esetében már nem erről van szó. A Búzakalász tiszta vagyona 67 millió forint, a Táncsics Tsz-é 81 millió, a Vörös Csillagé 101 millió forint. Kétségtelen, hogy a Búzakalásznak eddig gyengébben ment, de a városban mindenki tudja, mostoha, rossz földjeik vannak, kedvezőtlen adottságai. • Nem kísért a „bekebelezés” veszélye sem. A huszonegy tagú vezetőség egyenlő arányban verbuválódott a három szövetkezetből. Egyik tsz-nek sem lesz külön hatalma az új, nagy gazdaságban. A három szövetkezet gépei csaknem 100 millió forintot érnek. A jövő évben 16 millióért új gépeket vesznek, s az eddigi 16 ezer mázsa műtrágya hatóanyag helyett 40 ezer mázsa műtrágya hatóanyagot használnak fel. Ebből egy hektára 250 kilogramm jut. Jómódúak házassága a ke- vi egyesülés, hogy mielőbb gazdagok legyenek. Párbeszéd az Igazságra! Szélsebes Class dominator nyeli a kukorica rendeket. Nem, egy cső véletlenül ottmaradt. Nagy István gépkezelő három fosztó fogással letöri. — Látom, nem felejtett még el parasztnak maradni se... — Ennyire még nem. A fasor hegyén rohanó felhőket lesi. — Lóg a lábuk. Csak eső ne legyen. Jó száraz a kukorica, öröm benne a munka. „Tisztelt ünnep! tanácsülés, kedves elvtársak!...” Szur- mai Lajosnak azon a délutánon nem sikerült többet megírnia a besenyszögi ünnepi tanácsülésre szánt beszédéből, mert megzavartam. Számára a nemsokára megtartandó ülés háromszorosan is ünnep. Ünnep azért, mert a tanácsok fennállásának 25. évfordulója minden tanácsi testületnek múltra emlékeztető szép esemény, másodszor azért, mert hivatalból is az ünnepség házigazdája, harmadszor — ami még többet jelent: a huszonöt év egyet jelent tanácselnöki működésével. 1950. október 22. óta „elnököl” Be- senyszögön Szurmai Lajos, az egykori parasztlegény... — Agrárproletár! Ez a helyes kifejezés. Voltam én itt Besenyszögön cseléd, napszámos, részes arató — mind a máséban. Nekünk még bérelt földünk sem volt. Nagyon hátul jártunk a Borban. — Egyszeresek' előre került. .. — Annyi más magamfajta harmincéves fiatal volt kéznél akkoriban... Aztán engem jelöltek. Nem tudom, hogy esett rám a választás. Talán, hogy érdeklődő, nvüzsgő ember voltam? Mindegy, elnök lettem. — Tapasztalatok nélkül. — De nehéz itt igazságot tenni. A másik táblában meg Biró Ferenc egy kis esőért fohászkodik. — A’ biiztos, nehéz igazságot tenni. — Tagja ugye a nagygazdaság vezetőségének? Alkalma lesz megpróbálni, mi a nehéz. — Én bizakodó vagyok. A kevi emberek értik miről van szó. — Ez a tábla, hogy fizet? — Mennyi is ez itt? 153 hektár, úgy tudom. Hát... 70—75 mázsa morzsolt lejön egy hektárról. Le bizony, ha nem nyolcvan. Két géppel vagyunk benne, naponta négy vagont „letörünk”. Furcsa kukoricatörés. Két ember, négy vagon... — Nagy Pista középiskolát végzett — mondja Balogh Lajos. A Claas megfordul, nekivág a kukorica hadaknak. Logarléces fantaszták A tudós-fantaszták a jövő mérnökei. Túrkevén van belőlük elég; negyvennégy felsőfokú mezőgazdasági végzettségű szakember dolgozik a három szövetkezetben. Óriási szellemi erő ez, különösen ha a vállalkozókedv merészségét nézzük. Márpedig ez meg van, bizonyíték erre a megtervezett jövő. A kevi „fantaszták” ugyanis „kiszámolták” a jövőt. Már 1980-ban járnak, a kétszer kettő négy igazságával. Búzából 1974-ben 35.7 mázsa termett egy hektáron, 1980-ban 45 mázsára számítanak, rizsből 13 mázsa helyett 26-ra, kukoricából 64 mázsa helyett 70-re. cukorrépából pedig a hektáronkénti 398 mázsa helyett 450 mázsát akarnak felszedni. Felelőtlen jóslat ez? Nem is jóslás. A tudomány számítása. A termésnövekedés a tervezett agrotechnikai eljárásokból következik. S az állattenyésztők? ők mit akarnak? A tejtermelést a jelenlegi 2500 literről 3500 liter fölé szeretnék emelni, a húsüzemnek évente 12—14 ezer sertést akarnak átadni. Nem is szólva a TBC és brucella negatív szarvasmarha-állományról. .. A tejfel— És egy világéletében mostohán kezelt községben, amelyikben nem volt orvos, gyógyszerész, sem megfelelő vízellátás, villanyhálózat, s a nadrágszíj-járdák is csak néhány községi elöljárónak a házához vezettek... s az iskola is... No de mit is mondott? Tapasztalat? Hát honnan is lett volna! Azt sem tudtam, hogyan kell megcsinálni egy jelentést, vagy milyen egy határozat. — Azt mondják, akkoriban menet közben tanultak, hogy „jött minden magától". — Nem így volt. Amikor vége volt a munkaidőnek, bevettem magam a régi községháza irattárába és átböngésztem a poros papírokat. Sok estém ment rá az ilyenfajta tanulásra. Egyáltalán, a tanulásra. A hat elemihez megszerezni a nyolc osztályos bizonyítványt, aztán az érettségi, majd a marxizmus—leninizmus esti egyetem következett, s közben a tanácsi szakmai képzők, továbbképzők — szóval nem csak az előljárósági irattár... — És közben a község is változott. — Természetesen, és persze ez á fontosabb. A nagy feladatok szinte egymást érték. A villamosítás, a tsz- szervezés, ami talán a legnagyobb erőpróba volt, aztán a község életében nagyon fontos szervezési akció, dolgozó üzem két és félmillió liter csomagolt tejet hoz forgalomba. .. Az elnök A tagság Szegő László agrármérnököt választotta meg a gazdaság elnökének. Tapasztalt szakember, több mint tíz éve állt a Táncsics Tsz élén. Mégis, mégis ... — Nem fél... a felelősségtől. .. — A gazdaság háromszor ekkora lesz. mint a régi Táncsics. Hogy a felelősség hányszoros? Azt nem igen lehet mérni, előre talán tudni sem... Egy bizonyos: mindent végiggondoltam, na- hogy sok idő nem volt rá, hogy gondolkozzam, olyan váratlanul ért, hogy elnök leszek. De hajnalonként, amikor felébred az ember, s számbaveszi a napját, sokszor elszorult a torkom. Igaz, már nem kenyérkérdésről van szó, olyan rosszul már nem mehet, hogy az éhség kopogtasson, de a feladótok igen nagyok. Bizakodom, mert támogat a tagság és az új szövetkezet kitűnő szakembergárdája. Csak azért» mertem nyakamba venni ezt az óriási felelősséget. — Feltűnően sok, jól képzettagrárszakemberük van... — Javarészük ösztöndíjas volt, úgy került a városba, s lakást, felelősségteljes beosztást kaptak, amiben megmérhették önmagukat. Így, maradtak. — Beszélgettem a szövetkezet egyik alapító tagjával, K. Tóth István bácsival. Elmondotta, milyen nehéz volt. a hőskorban. Mit gondol, most már könnyebb gazdálkodni? — Könnyebb és nehezebb. A tagság szinte teljesen mentesült a nehéz fizikai munka alól, ez tény. De az is, hogy a vezetőknek egyre bonyolultabb feladatokat kell legyűrni. Leegyszerűsítve mondom: ha a hőskorban tíz tényezővel kellett számolni a gazdálkodás során, akkor most legalább százzal kelL Negyvenkét éves, erősen őszül. A halántékán ott a Táncsics Tsz tíz éve, gondja baja. — Szép terveink vannak... de a „nagy fodrász” addig még tovább festi a haját; .. — Számoltam ezzel is. De a jövőről nem lehet lemondani. Tiszai Lajos (Folytatjuk) a vízmű társulat megalakítása. .. az utak javítása, a járdák... Azóta épült az általános iskola, a tanácsháza, a tornaterem, művelődési ház... Két orvos van a községben, gyógyszertár. — Szép leltár. — Engem most már elsősorban nem az foglalkoztat ami van, hanem az, ami nincs. Ügy értem: nincs, de a község igényei diktálják, hogy legyen. Jól működik a könyvtárunk, de ha azt nézzük, hogy milyen körülmények között, akkor ez nem erény, hanem csoda. Szóval könyvtár kellen elsorolhatnám még, de visszatérek a már említett víz ügyhöz. Újra kell szervezni a vízmű társulást — új feladatra. Az igényekhez képest ma már kevés a víz, s egyre több lakásba kellene bevezetni. A Kossuth tsz kút járói kapunk percenként 500 liter vizet, csak a csőhálózatot, fővezetéket kellene a községnek elkészíteni. Ahhoz OTP hitel szükséges, amelyet pedig társulat nem kaphat. Elnézést, hogy részletekbe bocsátkoztam, de most ez foglalkoztat a legjobban a hétköznapokban. — Pedig ünnepre készül. — Valóban. Születik az ünnepi beszéd — Szurmai Lajosnak egy negyedszázad krónikája. I. Zs. Hogyan lehet az ipar nemzetközi versenykepességét gyorsabb ütemben fejleszteni? Ez a következő ötves tervidőszak egyik alapvető kérdése. A legutóbbi ország- gyűlés — a kormány munkaprogramja, a tavalyi év zárszámadása — erre figyelmeztetett mindenkit a vállalati gazdálkodás irányító és végrehajtó posztjain is egyaránt. A versenyképesség növelésének egyik módja, feltétlenül, a gyártmányválaszték korszerűsítése. A legtöbb vállalatnál hozzá is láttak már ehhez a munkához, Ennek első, az állam- pénztár által is jól érzékelhető eredményei azonban 2—3 évnél hamarabb aligha könyvelhetők el. A verseny- képesség javításának viszont léteznek más eszközei is. Mi több egyetlen módszer nem is hozhatja meg a kívánt eredményt: csakis egy komplex intézkedés-sorozat. Követve a legfejlettebbeket Számításba kell venni pL azt, hogy a versenyképesség nemcsak a konstrukció színvonalán múlik, hiszen rendkívül döntő az is, hogy mennyibe kerül a termelés, mekkorák a költségek. Sőt: az ipar valóságos népgazdasági hozama szempontjából ez áll az első helyen. Induljunk ki abbéi ugyanis, hogy hazánk nem műszaki nagyhatalom. Fejlesztésben, kutatásban csak egy-egy részterületen veheti fel a versenyt a legjobbakkal. Termékeink túlnyomó többsége úgynevezett „követő” gyártmány és ez — adottságaink folytán — holnap sem lesz Gyócsd Jenő elnöki megnyitója utón a szakszervezet főtitkára, Szabó Antal szóbeli beszámolójával egészítette ki a szakszervezet elmúlt négy esztendei tevékenységét értékelő írásos jelentést. Hangsúlyozta, hogy a vasút az elmúlt időszakban minden évben áruszállítási rekordot döntött, már a tavalyi 28,8 millió tonnás teljesítménye is meghaladta azt a szintet, amire csak 1980- ra számítottak. Ugyanakkor — bár a közlekedéspolitikai koncepció alapján sokat fordítottak a vasút rekonstrukciójára, értek is el eredményeket — a vasút korszerűsítésének üteme, műszakitechnikai színvonalának emelése nem tartott lépést a népgazdaság általános fejlődésével, az igények növekedésével. A vasúton az új és a régi technika még egyidő- ben működik, s ez hátráltatja az új, korszerű eszközök megfelelő kihasználását. Növelte a gondokat, hogy a vasút dolgozóinak létszáma az elmúlt öt esztendő alatt csaknem 15 ezerrel csökkent. Mindezek hatására évről évre csak fokq^ódó munkaintenzitással tudtak eleget tenni a követelményeknek. így jobbára a vasutasok, a szocialista brigádok példamutató helytállásának, áldozatos munkájának köszönhető, hogy ha sokszor nehézségek árán is, de teljesítették a népgazdasági szállításokból másképpen. A termékszerkezetváltóssal nekünk a legfejlettebbek szoros követését lehet elérni. Eléjük nem, illetve csak 1—2 gyártmánnyal kerülhetünk, és ez is szép eredmény... Mindebből az következik, hogy extra árbevételre a világpiacról termékeink zöménél nem számíthatunk. Többnyire a mások által kialakított árakhoz kell igazodnunk, szolid haszonra kalkulálva. Rlku önmagunkkal A „szolid hasznot” itthon kell „kialkudnunk” sajátmagunktól, azzal, hogy a termelési költségeket a lehető legalacsonyabbra szorítjuk. A haszon ugyanis kétféle módon keletkezik: vagy olyan az ár, hogy a költsé- nok a költségek, hogy nem „lógnak ki” az elérhető árból. Nekünk, miután többnyire csak a saját költségeinkre lehet százalékos befolyásunk — erre az utóbbira kell törekedni. Tavaly — sajnos — egy, az Országgyű- ' lésen megismert adat szerint, a 100 forint termelési értékre számított költségek szintje csak félszázalékkal csökkent 1973-hoz képest. Vagy pl. vessük össze a következő két adatot: 1971- 1974 között 40 százalékkal nőtt az egy foglalkoztatottra számított ipari termelés. Pontosan ennyivel emelkedett azonban az egy foglalkoztatottra jutó gépek és eszközök értéke is. Ez így jelentős népgazdasági veszteséget takar. Ha ugyanis a a termelés növekedését — globálisan — csak beruházásokkal érik el a vállalatok, akkor a termelés költségei, adódó követelményeket. Ezért a kongresszus külön is köszönetét mond mindazoknak, akik hozzájárultak a sikerhez. A vasutasok anyagi megbecsülése érdekében is örvendetesnek tartotta a szakszervezet vezető testületé, hogy az elmúlt öt esztendő alatt saját erőből és központi támogatással 27,5 százalékkal növekedett a vasutasok átlagbére. Ugyancsak sikerült bevezetni a vasútnál is a 44 órás munkahetet, bár ez sok dolgozónál még csak a magasabb keresetben jelentkezik, mert a többletszabadidőt nem mindenütt tudták realizálni. A beszámoló foglalkozott azzal is, hogy a dolgozók szociális-munkavédelmi ellátására a IV. ötéves tervben egy nagyszabású programot sikerült kialakítani. Erre a célra 2,8 milliárd forintot fordítottak. A beszámoló a feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy a népgazdaság fuvarszükségletednek kielégítésében a vasút továbbra is meghatározó szerepet tölt be. Most már egész évben csúcsforgalmi teljesítménnyel kell számolni, ezért elengedhetetlennek tartja a központi vezetőség, a vasút és az autóközlekedés további, még jobb együttműködését, s azt. hogy a MÁV is jobban alkalmazkodjék a népgazdaság más ágazataiban kialakult munkarendhez. A szakszervezet vagyis a termékek árai soha sem lesznek versenyképesek. A korszerű termelés ugyanis rendkívül eszközigényes, az új berendezések nagyon drágák, tehát, ha ezek teljesítményéhez a saját leleményességünkből, szorgalmunkból, tudásunkból nem teszünk hozzá eleget, akkor a fejlődés talán legértékesebb forrásáról mondunk le. Gépek és emberek munkájának hatásfokát egyszerre kellene javítani. Az ember nem „bújhat” a gép mögé. Ha a saját munkaidejét nem használja fel maradéktalanul, a gépet sem használja ki megfelelően. A jobb gép és munkaidő kihasználás (amellett, hogy újabb beruházásokat tesz feleslegessé) közvetlenül csökkenti a termelés egy gyártmányra jutó költségeit, pusztán azzal, ha egy műszak alatt több termék készül el. A villanyszámla, a fejlesztés, a piaci munka, a szükséges adminisztráció költségei ugyanis nem emelkednek egyenes arányban a termékek számával. R fejlődésünk képlete A költségcsökkentés haszna már a termékszerkezet váltás befejezése előtt emelhetné a vállalatok és az ország tisztajövedelmét. De mindenképpen: sok korszerű gyártmány, versenyképes önköltséggel a biztos alap a népgazdaság további megfelelő fejlődéséhez. Csak az egyik, vagy csak a másik — egymagában — nem hozhatja meg a teljes és szükséges eredményt. ’ Értékesebb termék — olcsóbb termelés, ez a fejlődésünk képlete. G F. vezetői szerint a növekvő feladatokhoz nagy szükség van arra, hogy a vasutat a népgazdaság más kiemelt ágazataival együtt fejlesszék. A főtitkár beszámolóját és az írásos jelentéseket a szakszervezet két titkára, Gulyás János és Molnár György a szakszervezeti nevelés és oktatás, valamint a szociálpolitika időszerű kérdéseivel egészítette ki, majd a számvizsgáló bizottság elnökének jelentése után megkezdődött a beszámolók megvitatása. A vitában felszólalt Vi- rizlay Gyula, a SZOT titkára, aki a szaktanács nevében köszöntötte a kongresz- szust, a párt Központi Bizottságának üdvözletét Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője tolmácsolta, és köszönetét fejezte ki a megfeszített munkáért, amit a vasutasok az árvíz megfékezésekor, a csúcsidőszakban jelentkező • nagytömegű áruszállítás lebonyolításakor derekasan elvégeztek, s amivel méltón érdemelték ki a dolgozó nép elismerését. A vasút jövőjéről, feladatairól szólva leszögezte, hogy a következő években is a vasút lesz a közlekedés gerince. Éppen ezért a népgazdaság készülő ötéves tervében — a párt programnyilatkozatával összhangban — nagy gondot fordítanak a vasút korszerűsítésére, a vasutas dolgozók helyzetének javítására, a vasutat a legdinamikusabban fejlesztendő ágazatok közé sorolják. A kongresszus ma reggel 3 vitával folytatódik. Csökkenti létszámmal mindig ójabb és ájabb rekordok Megkezdődött a Vasutasok Szakszervezetének IX. kongresszusa A Vasutasok Szakszervezetének IX. kongresszusa tegnap megkezdte kétnapos munkáját. Megjelent a tanácskozáson Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára, Urban Lajos, a MÁV vezérigazgatója. TŰRKEVE ÚJRA LÉPETT EGYET HcszesSí év az s!nshs szé&bsn Besenvszögi beszélgetés
