Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-09 / 237. szám
i IX SZOLNOK MEGYEI NÉPLA, Prága építkezik Eredmények a békeprogram végrehajtásában Gromiko cikke a szovjet külpolitikáról A Kommunyiszt, az SZKP Központi Bizottságának elméleti és politikai folyóirata legfrissebb számában közreadta Andrej Groinikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének elemzését a 24. pártkongresszuson elfogadott békeprogram végrehajtásának eredményeiről. A terjedelmes tanulmány keretében a külügyminiszter a szovjet párt és kormány álláspontját is kifejti a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. A kulcsfontosságú nemzetközi problémákról szólva Gromiko nagy teret szentel a közel-keleti konfliktusnak, amelynek megoldására a Szovjetunió állhatatos erőfeszítéseket tesz. A térségben változatlanul fennálló háborús veszélyt a szovjet külA szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetéről szólva Gromiko megállapítja: va felek kölcsönös erőfeszítéseinek eredményeként egészében véve változatlanul fennmaradt a szovjet—amerikai viszonyban kialakult elvi irányvonal. A feladat most az, hogy ezt a viszonyt új fejlődési fokra emeljük — megvalósítsuk a gyakorlatban azokat a megállapodásokat, amelyek Leonyid Brezs- nvev és Gerald Ford vlagyi- vosztoki találkozója során jöttek létre.” A két ország viszonya ugyanakkor nem mentes a bonyolító tényezőktől — folytatja a szovjet külügyminiszter és emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió erélyesen elutasította az Egye^ sült Államok bizonyos köreinek kísérletét a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok diszkriminációs alapon való' folytatására. ,.Pártunk és a szovjet kormány a jövőben is a szovjet— amerikai kapcsolatok megszilárdítására szándékszik törekedni. Emellett a Szovjetunió a korábbiakhoz hasonlóan csakis egyenlő partnerként fog kapcsolatot tartani az Egyesült Államokkal, anélkül, hogy engedne szuverenitásából és jogos érdekeiből, szövetségeseinek és ügyminiszter véleménye szerint az arab földek folytatódó megszállása Izrael által és Tel Aviv szűnni nem akaró provokációs tevékenysége idézi elő. „Konjunkturális számításból” eredő lépéseknek az arab országoknak juttatott „alamizsnának” nevezi Gromiko a „lépésről-lépésre” való rendezésre irányuló próbálkozást, amelyek valójában csali a figyelmet terelik el a közel-keleti probléma teljes komplexumának megoldásáról. A Szovjetunió — írja nem illuzórikus, hanem valóságos és mindent átfogó rendezésre törekszik, amely biztosítaná az igazságos és tartós béke megteremtését ebben a térségben. barátainak érdekjeiből”. Gromiko méltatja Leonyid Brezs- nyev és Gerald Ford helsinki találkozójának jelentőségét. Kedvezően fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai gyakorlatilag valamennyi nyugat-európai országgal — állapítja meg a továbbiakban a külügyminiszter és első helyen említi a magasszintű szovjet—francia tárgyalások, köztük a francia elnök küszöbönálló látogatásának jelentőségét. sztJvjet—nyugatnémet kapcsolatok alakulása — írja — megfelel az 1970-ben létrejött szovjet—nyugatnémet szerződésnek és a felek más megállapodásainak. Ugyanakkor a Szovjetunió afelett sem huny szemet, hogy az NSZK- ban változatlan befolyással rendelkeznek azok az erők, amelyeknek körében még jelen vannak a revansista hangulatok, a szocializmussal és a Szovjetunióval szövetséges NDK-val szembeni ellenségesség érzelmei. Ez a körülmény érthető módon bonyolítja a szovjet—nyugatnémet viszonyt, de az egészében a pozitív fejlődés folyamatában van, és a Szovjetunió mindent megtesz elmélyítése érdekében. adódnak, ezért a kompromisszumok azonban nem tüntetik el az ideológiák és a társadalmi rendszerek különbözőségét. Ezek az eredmények azt tartalmazzák, amit a jelenleig feltételek mellett el' lehetett érni. „Gromiko szerint elengedhetetlen szükség van újabb nagy erőfeszítésekre a helsinki eredmények megerősítésére, továbbfejlesztésére, más földrészeknek pedig le kell vonniuk a tanulságokat belőlük. A Szovjetunió nagy figyelmet szentel a távol-keleti helyzetnek: „Kínához fűződő kapcsolatainkban — írja Gromiko — nem történt semmiféle pozitív változás. — Maoista vezetés továbbra is olyan politikát folytat, amely mélységesen ellenséges a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szemben, amelyek elvi marxista-leninista álláspontot képviselnek. A Szovjetunió amellett van, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normális mederbe terelődjenek. A szovjet külpolitika a lenini utat járja A Kommunisztyban megjelent tanulmányában Gromiko végezetül megállapítja, hogy a szovjet külpolitika napról napra történő irányítását a párt lenini törzse — a Központi Bizottság és annak Leonyid Brezsnyev vezette Politikai Bizottsága valósítja meg. „Ennek a törzsnek a tevékenységére jellemző a külpolitika pártirányítása lenini stílusának valamennyi vonása — a magasfokú osztályelvhűség, amely marxista-leninista elemzés és a nemzetközi helyzet alakulásának valóban tudományos prognózisa, az új gyors változó jelenségek lényegébe való alkotói behatolás, realista és rugalmas megközelítése a külpolitikai gyakorlatban, a nemzetközi kérdések demokratikus megvitatása a párt soraiban. Mindezek a vonások az utóbbi időszakban tovább fejlődtek. „Külön aláhúzza a külügyminiszter Leonyid Brezsnyevnek az SZKP főtitkárának sokoldalú külpolitikai tevékenységét, amely mély tiszteletet kéltett a főtitkár iránt a Szovjetunióban és annak határain túl is. A turisták prágai barangolásaik közben gyakran haladnak el félig kész épület mellett, s az lehet az érzésük, 'hogy az egész város egyetlen nagy építkezés. Az állam az ötödik ötéves terv időszakában (1971—1975) 40 milliárd koronát áldoz a főváros korszerűsítésére. A tervezett feladatok közt első helyen áll a lakásépítés. A most folyó ötéves tervre előirányzott 40 000 lakásból az 1971—1974 között csaknem 30 200-at adtak át. Az 1976—1980-as időszakban pedig Prágában 58 000 lakás építését fejezik be. Az új lakótelepek megváltoztatják Prága sziluettjét: híres tornyainál! számát sok százzal növelik. Prága nagy gondja, hogy a tömegközlekedési eszközök fejlődése nem tart lépést a város fejlődésével és nehezíti a lakosság életét. A városi szervek ezért a közlekedés nagy arányú átépítési tervét fogadták el, s már egy sor fontos akciót fejeztek be. A metró első, 6,7 kilométer hosszú vonala tavaly óta üzemel, összeköttetést teremtett a város déli része és a központ között. 1973-ban fejeződött be a Klement Gottwald-híd építése. Nusile városnegyed völgye fölött emelkedik, a vá7 ros déli részén, és gyors Ké-, nyelmes összeköttetést biztosít az ország keleti területére vezető autópálya első szakaszával. Építik a jövőben Prágát észak-dél irányban összekötő magas-sztráda egyik szakaszát. E fontos összekötőút építésével még több más igényes munka függ össze. Elsősorban aluljárók építése, a város egy részének áthidalása, egy, a Vltaván át vezető híd rekonstrukciója, s a legnagyobb prágai személy-pályaudvar átépítése. Ez pótolja majd a főváros központjában levő három pályaudvart. Az elmúlt ,éve!k során Prágában sok új szolgáltató üzem és üzlet épült. A belvárosban az idén két új áruház nyílt meg, a Kotva és a Máj. Az előbbi terjedelmét cs kapacitását illetően a legnagyobb Csehszlovákiában: feltételezéséi! szerint az évi forgalma' egymilliárd háromszáznegyvenöt millió korona lesz. A szállodahálózat az IntercontinentaiHal bővült: a tizenegy szintes épületben 408 szoba van, 825 ággyal. Az 1971—1974-es időszakban 23 óvodát, 14 alsó- és középfokú iskolát, néhány egészségügyi rendelőközpontot is építettek. Elsősorban a fiataloknak 65 új já- tékpályát, úszómedencét készítettek. Újabb erőfeszítésekre van szükség a helsinki eredmények megerősítésére Az európai biztonsági érte- íezlet eredményeit méltatva i szovjet külügyminiszter*’leszögezi: „az értekezlet-eredményei a résztvevő országok éredekeinek alaposan mérlegelt egyensúlyából megalapozott kompromisszumokból Változatlan elvi irányvonal a szovjet—amerikai kapcsolatokban Peking és az ázsiai kollektív biztonság Korunkban mindinkább megszilárdul a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti békés egymás mellett élésének elve, egyre fejlődik az egyenlő jogokon és kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés. Ezek á kedvező változások jelentős mértékben az ázsiai kontinensre is kihatottak. Ázsia népei napjainkban arra törekszenek, hogy az elért eredményeket tartósítsák és az enyhülés folyamatát' visz- szafordíthatatlanná tegyék. E cél elérésére a lehatéko- nyab'D és legreálisabb út — a Szovjetunió véleménye szerint — az ázsiai kollektív biztonság rendszerének megteremtése lenne. Vitathatatlan, hogy az ázsiai kollektív biztonság rendszerének létrehozása bonyolult, sók időt és nagy erőfeszítéseket követelő feladat. Ez egyrészt a múltból örökölt — nyílt ellenségeskedés és kölcsönös bizalmatlanság légkörét árasztó — kapcsolataik " következménye. Másrészt egy ilyen rendszer lét- 1 ehozása*' ellen tevékenykednek az imperialista körök, amelyek ezen a kontinensen saját érdekeik szerint kívánják alakítani az események menetét. A nemzetközi reakcióval egyetértve és összhangban lépnek fel a jelenlegi kínai vezetők az ázsiai biztonság eszméje ellen. A szovjet javaslatot, szinte elhangzása pillanatában támadással fogadták. Pedig Peking nagy- hangúan az ázsiai országok érdekei „egyetlen megbízható védelmezőjének” kiáltotta ki magát. Ha ebben egy szemernyi igazság lenne, akkor neki kellene először támogatni a kezdeményezést, amely az ázsiai országok szabad fejlődéséhez hivatott a legkedvezőbb körülményeket megteremteni. Köztudott, hogy Mao Cetung és környezete külpolitikáját a terjeszkedő és hege- mónista törekvések jellemzik. A legnagyobb figyelmet Dél- és Dél-Kelet Ázsiának szentelik. Erről tanúskodik a többi között azok a Peking- ben rendszeresen megjelenő kiadványok, amelyekben Vietnamot, Laoszt, Kambodzsát, Burmát, Thaiföldet, Malaysiát, a Fülöp-szigeteket, India jelentős részeit egyszerűen „kínai területként” tüntetik fel. A kollektív ázsiai biztonsági rendszert, amely a jelenlegi határok sérthetetlenségét garantálná, a kínai vezetők akadálynak tekintik terjeszkedési terveik megva-* lósítása útjában. Valódi indokaik leolezése érdekében a nyilvánvaló hazugságtól sem riadnak vissza a kínai vezetők: azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió Kína bekerítésére és elszigetelésére törekszik. A szovjet kezdeményezés ilyen értelmezése nyilvánvaló képtelenség. Az ázsiai kollektív biztonsági rendszer nem irányulhat valamilyen ország, vagy országok csoportja ellen. „Soha senki •— mondta Leonyid Brezsnyev a moszkvai Béke Világkongresszuson — nem beszélt arról, hogy Kínát kihagynánk, vagy pláne elszigetelnénk — nem is szólva arról, hogy nevetséges dolog egy ilyen'hatalmas ország él- szigetelésére gondolni.) Ami a Szovjetuniót illeti, örömmel üdvözölné a Kínai Népköz- társaság részvételét az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kialakításában és megszilárdításában.” Jellemző, hogy a pekingi vezetők — az ázsiai biztonsági rendszer gondolatát támadva — semmit sem javasolnak helyette — de aligha is tudnának, mert az keresztezné nagyhatalmi törekvéseiket. Peking célja nyilvánvaló. Arra törekszik, hogy létrehozza &í ázsiai országok szovjetellenes szövetségét és meghiúsítsa az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kialakítását. (V. Z.) 1975. október 9. Vietnam békében 0 Évtizedes harcok után két éve a békés építő munka hazája a Vietnami Demokratikus Köztársaság: Szorgalmas népe, amely mérhetetlenül sok áldozatot hozott a betolakodók kiűzéséért, az élet minden területén sikereket ér el az ország újjáépítésében. Ennek néhány epizódját mutatják he képeink. A rizs — élet. Az ország szövetkezetei a legsikeresebb évek terméseredményeit is felülmúlták: az első békés esztendőben hektáronként 5 tonna rizst arattak Sok tengerparti falu szövetkezetének fő jövedelmi forrása a sópárlás. A helyreállított sópárló medencékből idén a tervezettnél 50 százalékkal több sót kapott a vegyipar és a kereskedelem energiát szolgáltat, mint az amerikai légitámadások által szétrombolt erőmű A rizstermesztés mellett a halászat a legfontosabb tevékenység a lakosság élelmezése szempontjából. A Phu Long-i hajógyár dolgozói két év alatt megkétszerezték termelésüket. Képünkön: halászhajó készül a sójatéren I
