Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-04 / 233. szám
1975. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA1 A jászberényi Palotássy János zeneiskola tanulói készülnek az országos Friss Antal gordonkaversenyre, melyet Szolnokon rendeznek decemberben. Képünkön Szentirmai Katalin és Sinka Edit gyakorol, korrepítor Szentirmai Szabolcsné — NZs — Tárlat az üzemein, találkozás a művészekkel A képzőművészeti világhét eseményei Szolnok megyében Először rendezték meg hazánkban az európai országok némelyikében már hagyománnyal rendelkező képző- művészeti világhetet. Célja a képzőművészet középpontba helyezése,. hétköznapok sorából való kiemelése, reflektorfénybe állítása. Nemcsak a művek kerültek előtérbe, de az ismeretterjesztés, a közművelődési formák különböző változatai is. A legjelentősebb eseményeket összefoglalva kétségtelenül a Volán 7. sz. Vállalat aulájában megrendezett Szolnok megyei képzőművészek tárlata volt a legeredményesebb. Az egyhetes nyitvaitar- tás alatt a művészek több tárlatvezetést, közönség-művész találkozót tartottak a vállalat fizikai és adminisztratív dolgozóinak, diákoknak egyaránt A művészeikkel kialakított személyes kapcsolat láthatóan közelebb vitte a kiállítás látogatóit a képeik, szobrok megértéséhez. A szolnoki művésztelep kollektív műtermében szintén művésztelepd alkotók tárlatát láthatták az érdeklődők. A diákok szervezése ebben az időszakban igen nehéz volt, mivel a legtöbb általános és középiskola, tanintézet tanulói társadalmi munkán, paradicsom-, paprika- szedésen voltak. Ez megmutatkozott a látogatók létszámában is, s a diákság is érezni fogja a hűéit koncentrált művészeti eseményeinek hiányát. A Szigligeti Színház előcsarnokában a Damjanich Múzeum mutatta be a szolnoki Festészeti Triennáléról gyűjteményébe sorolt anyagát. Mezőtúron pedig a Világhét utolsó napján nyílt a hagyományos, VII. ipar- és népi díszítőművészeti kiállítás. Képzőművészeti kiadványokból rendezett kis karna- raibemutatót a Verseghy Könyvtár, s ugyancsak képzőművészeti könyvekkel üdvözölte a világhetet az állami könyvesbolt. A MOKÉP Vállalat Szolnokon és a megve városaiban a programok előtt Chiovini Ferencről, valamint a Szolnoki Művészteiepről készült kisfikneket vetítette. Ahol mód és lehetőség nyílt az általános és középiskolákban osztályfőnöki órákon, rajzórák keretében emlékeztek meg a Képzőművészeti Világhét eseményeiről, méltatták a képzőművészek szerepét szocialista társadalmunkban. Doiiumentumjáték a nürnbergi perről Anna Seghers írni világa Rádióműsorok az NDK nemzeti ünnepe alkalmából Két szolnoki közművelődési szakember Írása jelent meg a napokban a Népművelési Propaganda Iroda gondozásában. A véletlenek fiircsa játékaként mindkét kiadvány egy-egy önálló sorozat tizenhatodik füzete. Horváth Attila, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ csoportvezetője a „Mezőgazdaság és népművelés” témakörében — A mezőgazdasági szocialista brigádok és a művelődés — kapcsolatáról írt. Mint a tanulmány bevezetőjében olvashatjuk, az volt a szerző szándéka, hogy a tényleges helyzetből kiindulva számba veszi a mező- gazdasági szocialista brigádok közösségé válásával, művelődésével kapcsolatos feladatokat, s megoldásifcént néhány, a gyakorlatban már bevált módszert kínáL Tíz helységben — elsősorban termelőszövetkezeteikben, továbbá egy állami gazdaságban és egy MEZÖGÉP-üzem- ben — tájékozódott munkatársaival. Beszélgettek a témakör legilletékesebbjeivel: szocialista brigádokkal, gazdasági vezetőkkel, népműve- lőkkeL S az eredmény? Néhány valóban kitűnő példa felfedezése, közikincsé tétele, s egy feltétlen igaz témaösszefoglalás: művelődési intézményeinknek a jövőben többet — hatékonyabban, differenciáltabban kell törődniük a mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádokkal. „Hogyan segíthet a népművelő?” — kérdezi a szerző az együk fejezetcímben, s mindjárt válaszol is rá. Ügy, hogy szociológiai részletességgel ismeri brigádjait, hogy a vállalások időszakában konkrét, a brigádhoz és a lehetőségekhez mért tanácsokat ad, hogy megfelelő művelődési formákat teremt és végül, de korántsem utolsósorban: hogy ehhez a nagy munkához maga is segítőtársaikat keres. A mezőgazdasági szocialista brigádok művelődésének segítésében az agrárértelmd- séggel például mindedképpen együtt kell dolgoznia a népművelőnek-. A tartalmas, lényeglátó kiadványt — melyet László- Bencsik Sándor, a Népművelési Intézet munkatársa lektorált — minden népművelő, s minden szocialista brigád- vezető könyvtárába ajánljuk. Kópiás Sándornak, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztálya főelőadójának immáron a második írása jelenik meg a „Klubvezetők kiskönyvtára” sorozatban. Először a tervkészítéshez adott néhány nagyszerűen hasznosítható tanácsot, Vita a klubban c. újabb tanulmányában pedig az egyik „legrázósabb” módszer, a klubvita műhelytitkait igyekszik felfedni. Megtudjuk, hogyan kell egy vitát jól előkészíteni, levezetni, szó esik arról, hogy milyen témákból érdemes vitát rendezni, sőt olvashatunk a jó vitavezető legjellemzőbb tulajdonságairól, továbbá a vitatkozó fiatalok néhány jellegzetes típusáról is. Az írás szinte minden megállapítását helytállónak érezzük, külön erénye az anyagnak, hogy példák tucatjával találkozunk. Ezért különösen meglepő a „Száz vita néhány tanulsága” című fejezet gyenge színvonala, lapos humora. A sok száz vitaesten megszerzett tapasztalat mintha elfogyna az előző fejezetekben, így éppen a legérdekesebbnek ígérkező rész okoz csalódást. Az említett szerzői hiányosság (vagy inkább szerkesztői lágyszívűség?) persze csekély mértékben csökkenti a kiadvány értékét. Kópiás Sándor és Horváth Attila példája azt igazolja, hogy a tapasztalt népművelőnek érdemes tollat fognia. ii. n. Eszmecsere a művészef- polifilcárol A megyében élő művészekkel találkozott tegnap délelőtt az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztályának három munkatársa: Kőháti Zsolt, Agárdi Péter és Bereczki Lóránt. A találkozón jelen volt dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Sipos Károly, a megyei tanács elnök- helyettese. Agárdi Péter bevezetőjében a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán kialakított művészetpoli,tikai koncepció gyakorlati érvényesítéséről beszélt, majd a művészek mondták el véleményüket a képzőművészet, a zene, a színházművészet. az irodalom, valamint ezekkel összefüggésben az oktatás és a közművelés legidőszerűbb feladatairól. Befejezésül a vendégek összefoglalták az elhangzott véleményeket és választ adtak a kérdésekre. Október 4-én Hz őszi megyei könyvhetek megnyitója Esztendőről esztendőre visszatérő hagyomány, hogy országszerte megrendezik az őszi megyei könyvheteket. Az idei eseménysorozat előkészületeiről tájékoztatták a SZÖVOSZ képviselői a sajtót tegnap a Vörösmarty téri kultúrpalotában. Elmondották, hogy a fogyasztási szövetkezetek csaknem 3 ezer községben, városban járulnak hozzá mintegy 4 és fél millió ember kulturált könyvellátásához. Segítik a jó könyvek megismertetését és megkönnyítik a könyvek beszerzését. A negyedik ötéves terv időszakában több mint 700 millió forint értékű könyvet adtak az emberek kezébe. Az 1975. évi őszi megyei könyvhetet október 5-e és október 26-a között rendezik meg a tanácsok, a közművelődési intézmények és a társadalmi szervezetek részvételével. Az országos megnyitót október 4-én tartják Berettyóújfaluban. Hétfőtől egy héten át változatos irodalmi műsorok, összeállítások, zenei adások emlékeznek meg a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepéről. Hétfőn a budapesti művészeti hetek keretében tartja bemutatóját a rádiószínház. Rolf Schneider „Az eljárás megismételhető” címmel dokumentum játékban idézi föl a nürnbergi per egyes fejezeteit, ráirányítva a figyelmet a háborús bűnök legjellegzetesebb típusára, tanulságaira. A közreműködők között találjuk Dégi Istvánt, Dohok Lajost, Kovács Károlyt, Orbán Tibort, Solti Bartalant, Székhelyi Józsefet és másokat. Kedden a Kos- suth-adó félórás összeállítást szentel az NDK nemzeti ünnepének. Ebben hangzik él „A második negyedszázadban” címmel Vámos Ignác írása. Csütörtökön tartják a Német Demokratikus Köztársaság rádiójának napját. A reggeli órákban a Kossuthon fúvószenét sugároznak, a déli órákban pedig tömegdalokat az NDK-ból. Délüfán néptánc-feldolgozásokat hallhatunk a baráti szocialista országból. Ugyancsak a Kossuth-adón 19.35-kor közvetítik „Az aula” című rádiójátékot, amely epizódokat szólaltat meg Hermann Kant regényéből. Szombaton este a Kossuth adón Vajda György Mihály, Anna Segherst mutatja be a hallgatóknak abban az adásban, amely az írónő alkotó világát tárja fel. Szombaton a könnyűzene rajongóinak kedvez egy összeállítás, amely Frank Schöbelt szólaltatja meg. Vasárnap este a Petőfi-adón Berlinből közvetítenek tánczenét. urnzfis íRnKBnn Stratégiai olajvezeték Az Al-Banr kikötő, a stratégiai olajvezeték végpontja Amikor 1972-ben álla• mosították Irakban az idegen érdekeltségű olajtársaságokat,* kezdődött tulajdonképpen a nagy gazdasági fellendülés. A hatalmas vagyon, amely az ország minden pontján, északtól délig ott rejlik a földben egy csapásra a legfontosabb arab országok közé emelte Irakot. Kilátástalan hosszúnak tűnik az út a sivatagon át a Rumaila körzetében lévő olaj mezők felé. Az ország déli részén vagyunk, egy ugrásra Kuwaittól, a Szaud- Arábia melletti semleges zónától. Az asztalsima tájból messze kiugrik egy fúrótorony, vagy éppen a napnal próbál konkurrálni egy gázfáklya. Hamarosan barakkcsoporthoz érkezünk. Központ ez, a, környék olajmezőinek főhadiszállása. Fadel Ali Authman főmérnök a kalauzunk, a kitermelés, az olajvezeték-rendszer irányítója. — Rumaila két részből áll. Az e°vik a déli, ez már régebben termel, a másik az északi, amelyet éppen most, a forradalom évfordulóján helyeztünk teljes üzembe — mondotta a főmérnök. — Szovjet szakemberek segítségével folyt itt a feltárás is, és egy sor más országból jött szakértői csoport dolgozta ki a földgázhasznosítást, a vezetéképítést. Ebben a térségben kezdetben évi ötmillió, tavaly 18 millió, s mostantól 40—50 millió tonnát tudunk kitermelni. Huszonhárom hatalmas létesítmény segít ebben. Mondhatnám úgy — folytatja —, ez az olajmező az Arab-öböl- beli szállítások első frontvonala. Amikor a földgáztelepre, majd az irámyítóközpontba lépünk, elveszik gyufánkat és az öngyújtónkat. A fényképezőgépek villanólámpái is az őrséghez kerülnek. Rendkívüliek a rendszabályok, de rendkívüli a hely is. Ott állunk egy nagy terem középen, a 12 méter hosszú tábla előtt, amelyen percről percre látni, hol, merre, mennyi olaj folyik Irak területén. Ez a stratégiai olajvezeték irányítóközpontja. — Évi 100 millió tonna olajat termelünk Irakban — mondja Authman mérnök. — Ez a mennyiség 1980-ra elérheti a 240 millió tonnát. Az olajvezeték sémája itt látható. Ez itt észak, Kirkut környéke, más néven Kurdisz- tán, az egyik nagy lelőhely. Itt a másik vég, Rumaila, ahol vagyunk. Középen az új feltárások, Bagdad környéke. Jelenleg az olaj útja a Szírián keresztül Libanonba vezető olajcsőhálózat. A másik Basra és Fao kikötője, illetve az épülő A1 Bakr kikötő. Van egy harmadik út is, az majd Törökországon át viszi az olajat. Irak e nagy olaj gazdasága megkövetelte, hogy megoldják a gáz kiválasztását a nyersolajból, másrészt olyan szállítási módot dolgozzanak ki, amely érdekeiknek legjobban megfelel. Így született a stratégiai olajvezeték, amelyben oda folyik az olaj, és annyi, ahogy azt akarják. Ha Szírián át kockázatos a szállítás, akkor az egész termelést délre irányíthatják, ha az ázsiai igények nőnek, akkor is az Arab-öböl az irány. A rumailai olaj északon Is mehet Törökország felé, és növelhető a Földközi-tenger irányába szivaty- tyúzott mennyiség is. Kivehető a beszélgetésekből, hogy az egyszerű gazdasági meggondolásokon kívül a politikának is dötő szerep jut. Különösen áll ez a Szíriái vezeték esetében, amelynek használati díját a szomszédos arab ország növelni akarja. Ahogy azt Tayeh Abdul Karim olajügyi miniszter megfogalifnazza: „A stratégiai olajvezeték a legnagyobb rugalmasságot biztosítja Iraknak. Függetlenít bennünket — mondta — minden más országgal való esetleges konfrontáció következményeitől”. Errefelé az a mondás járja: itt még a csók is olajízű. Jelzi, minden fölött ez á nyersanyag uralkodik. Irak a milliárdos bevételeket saját fejlesztésére fordítja, hihetetlen versengésben Iránnal és a többi „olajeldorádóval”. Emellett segítséget nyújt más arab országoknak is, azzal a jelszóval: az iraki olaj az arab nemzeté. Itt, a ru- mailai olajmezőn és a stratégiai olajvezeték mellett érthető meg, hogy miből telik a hihetetlen méretű behozatalra, a gigantikus beruházásokra, a hasznos otthoni elköltés gyakorlatára. Mi pénzt adunk — ez itt a jelszó,. mások a technológiát, s mellé a szakembert, sőt, itt, Irakban a munkást is. Mert az olajhoz, az ebből fakadó nagy beruházásokhoz már nincs munkaerő; pakisztáni, indiai, afgán vendégmunkások bukkannak fel lépten- nyomon. Az olajkutak ontják a fekete aranyat, az ütőereken folyik három irányba, a konjuktúra még hat. De már óvatosak. A túlságosan szorossá vált kapcsolat a tőkésvilággal máris fékezi az árakat, s az OPEC-ben dolgozó irakiak is megkockáztatják a véleményt: be kell rendezkedni a mérsékeltebb árakra. Mert az olaj fegyver volt, de visszafelé is elsülhet. Bürget Lajos (FoMatiuk) Tapasztalatok szocialista brigádokban, klubokban Tollforgató népművelők
