Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-31 / 256. szám
1975. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FsMüé a szsciafcta urnák Érápsüése Dr. Majoros Károly referátumát tartja (Folytatás az 1. oldalról) ezer lakosra jutó kórházi ágyak számát tekintve azonban — bár több új hely létesült a megyében — az országban még mindig az utolsó előtti helyen vagyunk. Fejlődött a közegészségügyi és járványügyi ellátás. Milyen tanúlságokat vonhatunk le eddigi tevékenységünkből? Tudjuk, hogy eredményeink nem spontán módon keletkeztek, nagyon sok, becsülettel végzett munka van mögöttük. Célunk volt és továbbra is az marad, hogy állandóan ppvekedjék az egészségügyi dolgozók szakmai és politikai képzettsége. Olyanokra, akik csak félig-meddig ismerik a szakmájukat, nincs szükség, de a jó szakemberek esetében is szükséges, hogy igeneljék a szocializmust és értelmileg, érzelmileg kötődjenek társadalmunkhoz. Továbbra is feladat marad, hogy csökkenteni kell az azonos jellegű települések egészségügyi ellátásában meglevő különbséget; ennek útja pedig részben a meglevő üres orvosi állások betöltése (az országos 8,6 százalékkal szemben a megyében 12,9 százalék a betöltetlen orvosi állások aránya), részben pedig a működési feltételek javítása. Meg kell azonban gyorsítani az egészségügyi intézmények közötti intenzívebb együttműködést is, tovább kell folytatni a korszerű nővér- szállások kialakítását, javítani a munkaszervezést, fejleszteni a munkahelyi demokráciát. Hangsúlyosan foglalkozott dr. Majoros. Károly az orvosi etika időszerű kérdéseivel is, mindenekelőtt ezzel kapcsolatban a szocialista orvos-személyiség fejlesztésével, amely hosszan tartó folyamat, és nem könnyű feladat. E vonatkozásban gyorsabb és határozottabb előrelépés szükséges. Ehhez megfelelő alapot ad az 1972- ben elfogadott egészségügyi törvény, amely meghatározza az egészségügyi dolgozók magatartásszabályait. Védelmezi a hivatásuk magaslatán álló egészségügyi dolgozókat, elmarasztalja a szocialista erkölcs szabályai ellen vétőket, őrködik az egészségügyi dolgozók hivatásának tisztasága felett. Mégis tapasztalhatjuk, hogy egyesek magatartása ellentétes a törvénnyel; van még anyagiasság, amikor egyesek a munkát csak pénzkeresetnek tekintik, van liberalizmus a munkafegyelemben, és tapasztalható még arisztokratizmus is. amely ellene szól a szocialista orvostípusnak. Mi lehet a gondok megoldásának kulcsa? Mindenekelőtt magasabb színvonalra kell emelni az egészségügyi nártalapszerve- zetek munkáját. Kaojanak nagyobb megbecsülést mindazok, akik bátran kiállnak eszméink védelmében. Szükség van a jobb munkaszervezésre is, amely a munka- fegyelem megszilárdításának egyik eszköze. A szocializmus mindenki számára egyformán épül, ezért a munkából is mindenkinek egyformán kell kivennie a részét. Szilárd vezetésre is szükség van, olyanra, amely szocialista elveink megvalósulását szolgálja. Jövőre új helyzet lesz, a vezetői megbízatások négy évre szólnak majd. Az egészségügyben dolgozó vezetők ma jól látják el feladataikat, de szükséges, hogy orvosi etikai céljainkat még következetesebben valósítsák meg. SzükséA referátumot követő vitában nagyon sokan kértek szót. Dr. Mikola Zoltán, a karcagi kórház vezető főorvosa azt fejtegette felszólalásában, hogy az egészség- ügyi munka szocialista tartalommal való megtöltéséhez nagyon jó módszer a szocialista brigádok munkája. Dr. Romhányi István, a MÁV- kórház igazgató-főorvosa a fiatalok nevelésének fontosságáról szólt. Dr. Galaczi András tiszafüredi körzeti orvos azt fejtegette, hogyan lehetne jobbá tenni a körzeti orvosok munkáját. Dr. Matúz Dezső, a megyei kórház 2-es pártalap- szervezetének titkára a kis- polgáriságról szólt, amelynek megnyilvánulásaival az orvosi szakmán belül is találkozhatunk. Mint mondta, nagyon sok az olyan orvos, aki hátatfordit a közéleti munkának, akinek önös érdeke az első. Többekben él a szerzésvágy, a hajsza a borravaló után. Arra van szükség, hogy egy orvos jó szakember, aktív politikus, humanista és közéleti ember legyen. Csak egységes egészben képzelhető ez el, ez a szocialista orvosideál. A magánrendelőkkel kapcsolatban kifejtette! semmiképpen nem hihető el, hogy egy magán- rendelőben jobb diagnózist ad az orvos, mint intézetben, ahol ahhoz laboratórium, röntgen is Rendelkezésre áll. Lényegében ezt taglalta felszólalásában dr. Bozó József rákócziújíalui körzeti orvos is. Dr. Figus Albert, a jászberényi kórház, igazgató-főorvosa az intézmények közötti együttműködés fokozását hangsúlyozta. Dr. Szűcs Eszter, a megyei orvos-etikai bizottság elnöke munkájukat ges a személyes példamutatás: ezért osztályvezető-főorvosi állást a jövőben csak az pályázhat meg, akinek nincs magánrendelője. Az is feladatunk, hogy magasabb követelményeket támasszunk az egészségügyi munkával szemben: az emberközpontúság, a szigorú pártosság, az orvosetikai körkérdések konkrét számonkérése, a kezdeményező készség, az új iránti érzékenység kell hogy érvényesüljön a mindennapi tevékenységben. Most a fejlett szocialista társadalom építése van soron — hangsúlyozta dr. Majoros Károly —és az intenzív fejlődés az erre a munkára alkalmas emberek sokaságát követeli meg. ismertette, és néhány etikai vétségre hívta fel a figyelmet, amely megelőzhető lett volna, például jobb munka- szervezéssel. Dr. Végh Endre tiszaföldvári körzeti orvos arról szólt, hogy napjainkban közéleti tevékenység, aktív politikai munka nélkül mór nem lehet valaki ió körzeti orvos. Dr. Mucza Erzsébet, a megyei kórház alorvosa a középkáderek helyzetének javítására hívta fel a figyelmet. Dr. Vidovszky Kálmán többek között azt hangsúlyozta, hogy a négy évre szóló vezetői megbízatás feltétlenül szükségessé teszi a reális, valós minősítések elkészítését. Etikai kérdésekről szólva pedig kifejtette: olyan egészségügyi ellátást kell biztosítani, hogy a betegnek eszébe se jusson, hogy jobbat kap, ha pénzt ad érte. Szervezettebbé tenni az intézeti munkát — ez lényeges feladat, de a lakosságban is tudatosítani kell, hogy pénz nélkül is meg kapja azt az orvosi ellátást, amire szüksége van. Bolyhos Andrásáé, a megyei kórház vezető főnővére a nagy középkáder- hiányt tette szóvá, és intézkedést sürgetett. Dr. Pál György elismerte, hogy szükség van az egészségügyi hálózat mennyiségi fejlesztésére is, és ezt a minisztérium támogatja, de a meglevő eszközöket is jobban ki kellene használni. Dr. Lehr Ferenc, a jászberényi járás egészségügyi helyzetéről szólt. Dr. Pápay Dénes az egészségügy előtt álló feladatokat ismertette. A vitát Majoros Károly foglalta össze. Az aktíva Sipos Károly zárszavával ért véget. V. V. Élénk vita Az aktíva résztvevői Törökszentmik- lóson, a Főtéren negyvenlakásos házat építenek 23 millió forintos költséggel. Az alapozást már befejezték, a falazáshoz a napokban kezdenek hozzá a szolnoki Állami Építőipari Vállalat szakmunkásai. a Járműjavítóban Kedvező a mérleg Beérett a „termés” Öhren fiatal kedvezményesen lakáshoz jutott A szolnoki Járműjavító szerelőcsarnokaiból kiguruló személygépkocsik, Diesel-mozdonyok, tehervagonok felújítva futnak további útjukra. Kell-e bizonygatni, hogy minden egyes kocsira, mozdonyra égetően szükségünk van, gondoljunk áz őszi betakarításra, a sok ezer tonnányi, szállításra váró árura, a közelgő ünnepek nagy utasforgalmára. A javítóüzem dolgozói szeptembert az év legeredményesebb hónapjaként könyvelhetik el. A 119 éves Járműjavító idei első háromnegyed éve is pozitív mérleget mutat, s minden remény megvan arra, hogy az év utolsó hónapjai is jól zárulnak. A 102,95 százalékos szeptember havi eredmény is bizonyítja, hogy a létszám- hiánnyal küzdő üzem kollektívája derekasan helytállt. A takarékossági intézkedési tervben vállaltakat túlteljesítették. Gondja is van jócskán az üzemnek: átlagosan huszonnyolc munkás hiányzik. A munkaerőhiányt súlyosbítja, hogy sok a beteg, az első háromnegyed év adatai szerint az össz- létszám 7—8 százaléka betegállományban volt. Alig öt éve hallottunk először az ifjúsági takarékbetét nevét, s bizony igen kevesen voltak, akik felismerték, hogy a fiataloknak milyen előnyös. A „sok kicsi sokx'a megy” sokszor elkoptatott közmondás ebben az esetben nagyon is igaz. Az ifjúsági takarékbetét ugyanis „kicsivel”, havi száz forinttal is el lehet kezdeni, s a nemrég módosított új feltételek szerint a havi összeget 800 forintig lehet felemelni. S ha valaki öt évig — ameddig a betétszerződés szól — meg tudja állni, hogy nem veszi ki a pénzét, akkor nemcsak az ötszázalékos kamatot, de az egyszázalékos prémiumot is megkapja. Ennyi a lényege, amit akkoriban, az első szerződések megkötésekor nem is éreztünk különösebben érdekesnek, mint ahogy az sem volt izgalmas, hogy a takarékos ifjak jogosultak a betétjük mellé kedvezményes áru-, vagy lakásvásárlási kölcsön felvételére. Az a fiatal ugyanis mindenképpen egyetért ezzel a megállapítással, aki éppen az ifjúsági takarékbetét révén jutott lakáshoz, bútorhoz — mert ilyen is van. Jelenleg a megyében ötven ifjúsági betétes fiatal kapott OTP-lakást, annak a nemrég kötött megállapodásnak köszönhetően, amely előírja, hogy az OTP értékesítésű lakások tíz százalékát az említett fiataloknak kell kapniuk. (Sorsolással jutottak hozzá.) Mielőtt valaki — aki nem ismeri részletesen az ifjúsági takarékbetét feltételeit —, utánaszámolna, s tiltakozna, hogy havi kOO—400 forintból nem lehet még öt év alatt sem egy lakásbeugrót összegyűjteni, hadd mutassunk be egyet a szerencsés lakástulajdonosok közül. Murányi Sándomé, a Szolnoki Papírgyár dolgozója 1971-ben váltott ifjúsági betétkönyvet, s előbb száz forintonként, majd két év óta 400-anként gyűjtötte a pénzét. Az idén (még le sem telt az öt év a lakásra váró fiatalok között lévén, sorsolással bekerült az ötven szerencsés megyei jelölt közé, akik így jutottak OTP-la- káshoz. Bár megtakarított pénze alig volt több húszezer forintnál, a lakás vételárát mégis kifizette. A fiatalasszony r „ugy^j^js vállalati és állami támogatást, szociálpolitikai kedvezményt és a nem egészen ötévi takarékossággal gyűjtött pénz mellé a már említett lakásvásárlási kölcsönt is megkapta, így végül is anélkül kül- tözött be az új lakásába, hogy akár egy forint készpénzt be kellett volna fizetnie. Beérett az ifjúsági takarékbetét első „termése” — Murányiné esküszik rá: édes gyümölcs. fl mezőtúri gyermekrahák nyomáSiaa Szállítanának a hazai üzletekbe is A mezőtúri Ruhaipari Szövetkezet a megye legnagyobb ipari szövetkezeteinek egyike. Divatos, gondosan tervezett és varrt gyermekruhák, átmeneti és téli kabátok, ano- rákok és ballonok ezrei kerülnek ki az ott dolgozók keze alól. Mégis csak elvétve találkozunk a Szolnok megyei ruházati boltokban, áruházakban mezőtúri emblémával ellátott felső ruhával. A szövetkezet raktárában nem áll, ez bizonyos. Forgalomba is kevés kerül. Akkor hová lesz a sokféle, oly sokszor keresett gyermekruha? A szövetkezet bejárata előtt már „feleletet” is kapunk: óriási kamion „nyeli” a gondosan csomagolt, kötegelt ruhákat, kabátokat. A jármű Bssep felirata afelől sem hagy kétséget, hogy milyen országba kerülnek. Takács Sándor, a szövetkezet párttitkára és Soltész Gábor műszaki vezető tájékoztat, illetve felel a „hová lesznek a mezőtúri gver- mekruhák?” immár félig megfejtett kérdésére: — Termékeink több mint 90 százaléka exportra készül, pontosabban bérmunkát vállaltunk több tőkés cégtől. A megrendelő szállítja ide az anyagot, amelyből igényeik, kívánságaik szerint dolgozunk — mondja a párttitkár. — A maradék — a termelési érték alig tíz százaléka — ezek szerint hazai üzletekbe kerül? — Sajnos, csak ennyi — válaszol Soltész Gábor — pedig jóval több gyermekruhát tudnánk szállítani akár Mezőtúrra, akár Szolnokra, vagy a megye bármely üzletébe közvetlenül, tehát úgy, hogy tőlünk vinnék, akár közvetett módon, vagyis a nagykereskedelmi vállalat közvetítésével. Erre mondjuk mi, hogy nekünk csak „csurran- cseppen” a hazai piacon. Igaz, mintha oldódna a jég, épp a napokban kötöttünk szerződést ezer gyermek- ballonkabát szállítására a Kelet-Textil Nagykereskedelmi Vállalattal, amelyet reméljük, hogy újabb megrendelés is követ. — Visszatérve belföldi forgalmunkra, — mondja Takács Sándor — nagyon kevés. Azt is tudjuk, hogy valamiféle elzárkózást is említettek a kereskedelem képviselői rólunk, olyasmit, hogy szívesebben gyártunk külföldre. Hogy ez nem így van, tényekkel igazolom: 1975. első félévére 2 millió 700 ezer forint hazai forgalmat terveztünk. Íme a tény: 1 millió 200 ezer forint, az eredeti összegnek alig 44-százaléka. Pedig sok helyen megfordultunk, kínáltuk termékeinket. Békéscsa'oá, Szeged, a Dunántúl egy-két városának kereskedői régi és elégedett vevőink. Gyakorlatilag ott kaphatók a termékeink most is. A mezőtúri áruház egy-két. modellje és a sportboltban kapható néhány kabátunk a kivétel. Ez utóbbi üzlet is csak bizományba vette át az árut, tehát csak az eladásután fizet. — Milyen kifogásokat említenek a kereskedők? Túl drágának találják a szövetkezet ruháit? — Fő vitánk nem az ár miatt volt. Mi öt-hat darabot nem készíthetünk egy-egy fazonból. Ráfizetnénk. Az ÁFÉSZ-nek, egy-egy áruháznak pedig csak ennyire van megrendelése, illetve igénye. Minden gyerek- és bakfis- máretben legalább száz darabot kell gyártanunk. A szabászat, a varroda átállása kisebb mennyiségre nem kifizetődő. Ügy hisszük azonban, hogy sikerül „prófétává” lennünk itthon is. Jobb piackutatással és kereskedelmi kancsalotokkal reméljük az általunk tervezett hazai forgalom eevszer talán kevésnek is bizonyuL T. Sz. E.
