Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-29 / 254. szám
1975. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A békéről, a házasságról a szolidaritásról Különböző korosztályú fiatalok vallomásai a fejlett szocialista társadalom építésének útján Kádár János beszédei és nyilatkozatai Mit jelent a különböző korosztályú fiatalok tudatában a béke, a háború, a hazafiság, az internacionalizmus és a szolidaritás fogalma? — Ebben a politikai, pedagógiai és tömegmozgalmi szempontból egyaránt fontos témakörben széles körű, hasznosítható tapasztalatokat eredményezett felmérést végzett az Országos Béketanács tudományos bizottsága. A felmérésben — amelyet a béketamács ifjúsági bizottságában dolgozó pedagógus-politikusok végeztek — fővárosi, vidéki városi és falusi családokban élő, valamint a fóti gyermekvárosban nevelkedő 5—18 éves gyermekek, fiatalok, állami gondozottak tudattartalmát vizsgálták az említett fogalmakkal kapcsolatban. A legfontosabb tapasztalatok közé tartozik — amint azt elmondták —, hogy már az óvodáskorúaknái is megalapozott (természetesen: elsősorban érzelmileg) a béke, a háború fogalma, szülőföldünk szeretete, a háborús szenvedések között és a nyomorban élő más népek gyermekeivel való együttérzés. A kisgyermekekkel való beszélgetésekből és az általuk kész-'tett rajzokból kitűnik: az érzelmi motivációk gazdagsága támasztja alá, hogy már a legkisebbek is önfeledten értékelik a béke örömeit, s őszinte haraggal fordulnak azok felé, akik szenvedést okoznak a gyermekeknek. Az általános iskolások — úttörő korosztályúak — tudattartalmának vizsgálata megerősítette, hogy a társadalom minden kérdése iránt gyorsan bővülő érdeklődésű, tiszta szívű, romlatlan, Igazságszerető gyermekeink igenis akarnak igaz hazafiak, szolidárisak, békeharcosok lenni. Igaz — életkori sajátosságaikból adódóan, a személyes élményanyag, az értelmi meggyőződés hiányában — az alapvető fogalom, a „haza” definíciójában nem a nemzetfenntartó erő az alkotó, a dolgozó nép a kiindulópont, sokkal inkább a földrajzilag meghatározott terület. A középfokon tanuló fiatalok — a budapesti Kaffka Margit gimnázium tanulói, nyíregyházi gimnazisták és pénzügyi technikumi hallgatók, a fóti gyermekváros kollégiumában élő állami gondozottak, szakmunkástanulók — körében 30 százalékra tehető azoknak a tanulóknak az aránya, akiknek a haza pusztán területet jelent, a további 70 százaléknál pedig igen nagy a szóródás — a fogalom szegényes körülhatárolásától a tökéletes válaszig. E korosztálynál sincs a definícióban a „dolgozó nép közössége” fogalom, és ez — az oktatás fogyatékosságaira visszavezethetően — gátolja az internacionalista elkötelezettségünk megértését, megértetését. Gyakori volt a fiataloknál az olyan fogalmazás, hogy a hazaszeretet mint érzést itthon nem érezzük, csupán nagy pillanatokban, például amikor honfitársunk dobogóra kerül és felcsendült a Himnusz. Tartalmában — maguknak is, másoknak szólóan is — határozott állásfoglalása van azoknak, akik alapvető követelményként fogalmazzák meg: „csak annak van joga hazáról, annak szeretetéről beszélni, aki tenni is kész érte”. Még komolyabb fogalmazás szerint: „hűségünk a szocializmushoz — egyértelmű a hazaszeretettel”. A fiatalok — felnőttes gondolkodásmódra valló — ítéletalkotása szerint a disszidálás nem érdemel az árulásnál enyhébb minősítést. A szolidaritás készségének értékelésekor az „együttérzés” megfogalmazásánál igen kevés fiatal állt meg: a válaszolók i ff többsége világosan fogalmazta meg, hogy a szolidaritás az erkölcsi támogatás vállalásán túl anyagi és más jellegű segítségadást is szükségessé tesz. Érezhető ebben a konkrét élmények hatása: a fiatalok cselekvő részvétele a vietnami és a chilei szolidaritási akciókban. A béke, a békeharc, a békés egymás mellett élés, a békemozgalom — e már komolyabb ideológiai és politikai tájékozottságot igénylő kérdések — tartalom — feltárásakor a budapesti, a fóti és a nyíregyházi fiatalok nemcsak helyesen, teljes tartalmában és szépen fejtették ki, hogy „mi a béke” vagy „mit jelent nekem a béke” hanem tisztában vannak azzal — meg is fogalmazták —, hogy a béke jelenti az emberiség jövőjének biztonságát, és azt is meg- • győződéssel állítják: ^ ..de a béke fenntartásáért harcolni is kell!” Az OBT ifjúsági bizottságának szakemberei a felmérés eredményeit értékelve arra a következtetésre jutottak, hogy fiataljainknak viszonylag kevés az élményanyaga — „történelmi” tapasztalata — ahhoz, hogy valódi meggyőződéssel, tiszta értelemmel és érzelmi átéléssel nyilatkozzanak meg a haza, a hazafiság, a nemzetköziség kérdésében. Beleszülettek szocialista hazánkba, a napsütés természetességével elfogadott békébe. Él- ményszerűen adott „történelmi lecke” a békemozgalmi, szolidaritási akciókban való részvétel személyes tapasztalata, élményanyaga segíthet abban, hogy — az iskolában tanultakon túlmenően is — kifejlődjék bennük a szocialista hazafiság, az internacionalizmus érzése, tettekre és áldozatokra is kész felnőttekké váljanak. Sokat segíthet ebben — a középfokú tanintézetekben — a „világnézetünk alapjai” című tantárgy oktatása az ideológiai, politikai kérdéseket elemző, fogalom-tisztázó tudatformálással. A béketanácsnál elhatározták, hogy kidolgozzák azokat a mozgalmi és pedagógiai szempontból egyaránt hasznosítható módszereket, amelyekkel az eddiginél hatékonyabbá tehetik az ifjúság békére nevelését, szocialista tudat- formálását, kiteljesíthetik hazaszeretetét. Ez a könyv azok közé tartozik, amelyeknek a tartalmát — pontosabban annak legfőbb részleteit — ismerik az olvasók. Ez természetes, hiszen Kádár elvtárs beszédeinek tekintélyes részét közvetíti a rádió, a televízió, ismerteti a sajtó. Nyilvánvaló, hogy az ország figyel rájuk. De így, sorrendbe rendezve az elmúlt tíz hónapban (1974. szeptember 2. és 1975. június 12. között) elhangzottak, mindenekelőtt kitetszik, hogy milyen nagyarányú elemző tevékenység eredménye egy-egy beszéd. Ugyanakkor az egész ország tudja, hogy Kádár János elvtárs igen gyakran „megenyhíti” a nehéz politikai tárgyat a hallgatóság szívé- héz közvetlenebbül szóló megjegyzéssel fordulattal. Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy beszédei éppen az egyéni ízektől, sajátságoktól válnak kiváltképpen népszerűvé, s jelentenek élményt, — még azok körében is, akiktől a politika távolabb álL Az emberi közvetlenség és melegség természetesen csak járulékai egy-egy beszédének, tartalmuk, lényegük, tanulságuk a szocialista építés legutóbbi időszakának eredményei és gondjai. Az első beszéd, amellyel a kötet kezdődik, az MSZMP Politikai Főiskolája fennállásának 25. évfordulóján hangzott el, az utolsó pedig már a pártkongresszus után, az emlékezetes dunaújvárosi választási nagygyűlésen. A politikai hatalomról, a párt helyzetéről, a szövetségi politikáról, az ideológiai munkáról, a szocialista tulajdonviszonyokról szóló megállapítások a főiskolán már a kongresszusfa készülődés szellemében születtek. A felkészülés időszakában Kádár János tehát már jelezte azokat az alapkérdéseket, amelyek a párt munkájának előterében állottak. Hogy hol tartunk, s merre megyünk tovább a szocialista társadalom építésében. A további beszédekben pedig már a felvetett kérdések megválaszolásának folyamatát is nyomon kísérhetjük, amelyeket részint a tudományos vizsgálódás és elméleti kutatás műhelyeiben fogalmaztak meg, részint pedig a tömegek igényei, óhajtásai, törekvései és céljai határoltak körül. Kádár elvtárs valamennyi beszédében vezérfonal, hogy a párt csak a tömegekkel való termékeny és eleven kapcsolatokra építve érhet el sikereket, oldhatja meg feladatait A KISZ Központi Bizottságának 1975. január 21-én tartott ülésén így beszélt erről: „Az élcsapatnak fontos kötelessége az, hogy utat mutasson és vezessen. A pártnak, amikor előre, a jövőbe mutat, messzebbre kell látnia, mint általában az állampolgárok összességének. Mert ha az állampolgárok összessége külön-külön és együttesen képes volna ofagudán, a Tabánban, a Vár oldalához simulva áll Semmelweis Ignác szülőháza, amelyben az Orvostörténeti Múzeumot rendezték be. Sokan megtekintették már eddigi kiállításait is, de ugyancsak nagy érdeklődést váltott ki a nemrégiben megnyílt, a fürdőkultúra hazai történelmét bemutató kiállítása. Részlet a kiállításból. Baleset az élet orszáiitján Kozák Imre, ahogy • Cserkútinak ígérte, a szerkesztőség könyvtárából bevitt Bálint Évának egy tömött aktatáska könyvet a kórházba. — Ez itt Az öreghalász... Ez A körülmények hatalma, Illyés drámák, Bajomi Lázár Endre úti jegyzetei, néhány könnyebb téma... Bálint Éva előbb könnyezett, majd zokogott. — Eladtam... eladtam a könyveket is ... Ha ezért lecsuknak, hát igazuk lesz ... — Ugyan, Éva, ezer forint az egész. Persze, nem dicsérik meg, az biztos. De hogy is tehetett ilyet: eladni a falu elől a könyveket. Mi vitte rá? — Az ital. Nem volt pénzem italra. — Mondja csak, Éva! Nem akarok vájkálni a múltjában, de nagyon fontos lenne tudnom: maga szerint hol csúszott félre az élete. Éva a kórterem plafonját leste: — Mindig, mindig csak ezen gondolkozom. Itt Kis- peresen, a művelődési központban, minden rendben volt körülöttem, minden sikerült. Elismertek — és talán ez lett a vesztem. Ügy találták, hogy már alkalmas vagyok önálló munkakörre is. Ott kezdődött minden rossz... Mert ott semmi se volt ital nélkül. Rászoktam ... egyszerűen ... A víz helyett is pálinkáztunk... — Kikkel? Sorolta a neveket. Samu Jánost, az ifjúsági klub akkori vezetőjét az egyik kisperesí fatelepen ta- láíta meg Kozák. — Milyen lány volt az a Bálint Éva? — Jó csaj. Először, nem mondom világmegváltó liba volt. be belejött szépen a buliba. — Magának miért kellett eljönnie Kerekiből? — Ne adja az ártatlant atyuskám! Sittre vágtak, aztán nem volt pofám hazamenni. Most aztán rakom a vagont... Az egykori beat-zenekar, Bálint Éva akkori társasága szétszéledt. A zongorista egy pesti presszóban játszik: — Hülyék voltunk, kölykök. Azt hittük, minden az ivás. Egymást vittük bele ... Évát is ... Rendes kis emberke volt... — Volt? Azt hiszi, nem lehet újta rendes ember... — Nehéz... A járásbíróság — tekintettel büntetlen életére és őszinte megbánására — ezerkétszáz forint pénzbüntetésre ítélte. Kozák megígérte az adjunktusnak, ha Éva kijön a kórházból, segít neki állást szerezni. Kilincselt jobbra, balra, egyik művelődési házból ki, a másikba be. — Sajnos... Nincs hely... — Bálint Éva? Ugyan? Komolyan gondolja, Kozák elvtárs? Hamar belátta, Bálint Éva számára a környéken nem találhat állást. — Jó — mondta a telefonba, az adjunktus, — majd elhelyezzük Borsodban, vagy a Dunántúlon. Nem, úgy tudom senkije sincs... Az anyja néhány éve halt meg. Holnap ott vagyok. Éva sírva jött ki a kórház kapuján. Az adjunktus maga mellé ültette a kocsiba. Kozák a visszapillantó tükörből leste barátja arcát. — Jaj... de kedves... adjunktus úr... Elsírta magát, aztán három-négy útkereszteződésen keresztül csendben szipogott. — Most hová... megyünk. .. adjunktus úr... — Először is keresünk egy jó vendéglőt, eszünk egy jó levest, bifszteket, sajtot, vagy ilyesmit... Aztán kivisszük magát az állomásra, felül a gyorsvonatra és estére Kőrishegyen van. Bekopog a művelődési házba, — ott már várják magát. Szükségük van a munkájára. Maga meg dolgozik szépen, és csak a tanulságokra emlékszik, semmi másra. A kudarcok, bukások senkit sem jogosítanak fel arra, hogy az ügynek hátatfordítson. — Én itt szeretnék maradni. .. Bizonyítani, hogy... — Jobb lesz amott, higy- gye el. — Itt nem kellek, ugye, sehová? Kozák közbeszólt: — Dehogynem Éva, itt vannak a címek, sok helyre mehetne, de igaza van a tanár úrnak. Majd, ha akar, pár év múlva visszajön. Amikor a pesti gyors kihúzott a kjsperesi állomásról, Kozák félve kérdezte a barátjától. — Mit gondolsz, Miklós... Rendbejön?... — Minket hányszor falhoz vágott már az élet, mégis itt vagyunk! Miért bizalmatlan- kodsz?! Tiszai Lajos VÉGE ugyanolyan messze előre látni, mint a párt, akkor nem kellene párt. És amikor a párt messzebbre előre tekint, olyan célokat is meg kell határozni, amelyeket — saját tapasztalatik alapján — sokan nem tudnak megfogalmazni. A szocialista forradalom előbbre vitele, a „hogyan tovább” megválaszolása mindig probléma. Előre lehet jutni akkor is, ha az élcsapat nem törődik a sereggel, csak később visz- sza kell vonulnia. Együtt kell tehát az élcsapatnak vonulnia a sereggel”. Nem véletlen ez a fogalmazás. Nehéz harcokban, bonyolult politikai küzdelmekben, sok szenvedés árán megszerzett forradalmi tapasztalat van mögötte. Az emberekkel — az állampolgárokkal — való állandó kapcsolat eredménye az a közvetlenség, közérthetőség, amellyel a bonyolult társadalmi és politikai kérdésekről, összefüggésekről is tud szólni. Azon a nyelven, amelyen, az MSZMP, okulva a korábbi hibákból, súlyos mulasztásokból is, immár csaknem két évtizede beszel. A Kossuth Kiadó dicséretes gyorsasággal, méltó kiállításban és azzal a céllal bocsátotta útjára Kádár János beszédeinek és nyilatkozatainak ezt a gyűjteményét, hogy segítse vele a XI. kongresszus határozatainak helyes értelmezését és következetes végrehajtását T. L Kovács beszéd kalapáccsal Hézagpótló zeneirodalmi munkába kezdett Békefi Antal, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének vezetője. A bakonyi és a Vas megyei népdalkutatásairól ismert szakember a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére összegyűjti a különböző foglalkozásokkal járó dalokat, azaz a magyar munkadalkincset. Hazánkban ez lesz az első könyv, amely ismerteti a munkaműveleteket kísérő ritmusokat, rigmusokat és dalokat. i A paraszti élet és a kismesterség különösképpen gazdag ilyen zenei anyagban. A kétkezi munkások egyrészt mintegy ösztökélték magukat a dalokkal, másrészt játékos, megszemélyesítő formában színesítették velük a monoton munkát A gyűjtő máris sok dunántúli fejő, arató, köpülő nótát, rigmust gyűjtött össze. Feljegyezte a marokszedő lányok avatását, amely hajdan a szerelemre érettség jelképes szertarása is volt A kovácsok Körében végzett gyűjtőmunka közben érdekes felfedezésre jutott. Ismeretessé vált hogy a kovácsok speciális ka- lapács-jelbeszédet használtak munka közben mondanivalójuk kicserélésére. Egymás között, vagy másik műhelybeli társaiknak, sőt jófülű feleségüknek sürgős utasításokat, üzeneteket, híradásokat adtak ilymódon. Elmesélték öreg kovácsok, hogy a jó kovácsfeleségnek a legérdekesebb szomszédasszony-pletykálkodást is abbahagyták, ha férjük kalapácsának hangja a műhelybe szólította őket... Most az ács munkadalok feljegyzése következik, de felkeres a gyűjtő suszterokat, kötélverőket és, szűrcsapókat is.
