Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

1975. október 22.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tv képernyője előtt Riporter kerestetik. Az elmúlt hét egyik ese­ménye: pont került a hóna­pok óta tartó riporter-vetél­kedő végére. Megszületett a végeredmény, a nyolcszáz- ötvén jelentkező közül — a rajthoz ennyien álltak — el­sőként Puch Tamás futott be a célba, mögötte pedig Nagy László, Déri János, Hortobágyi Éva és Csurgai Judit sorrendben. Monstre műsorsorozat ért ezzel vé­get, amelyben vegyesen for­dult elő erősen iskolás ízű feladat és színes szórakoz­tató produkció. Népszerűsé­ge is volt a vetélkedőnek, a nagy számú telefonhívás vi­tathatatlanul dokumentálta. Amit én sajnálok, s nem is hallgatok el: a riporterjelöl­tek teljesítményére a végén már az önmutogatás árnyé­ka is rá-rávetődött. Mert Puch Tamás és társai a vetélkedőben már nemcsak versenyeztek, hanem szere­peltek is. Míg a kezdetben legtöbb higgadtságot és ter­mészetességet mutató Puch Tamás is az utolsó adások­ban már szinte eljátszotta, hogy tudniillik ő a komoly, a szélsőségektől tartózkodó, kiegyensúlyozott versenyző. Nem tudom, vetődik fel, jó dolog-e az, hogy csupán je­lölteik, akikből hogy lesz-e valaha jó riporter, még majd az idő dönti el, a képernyőn való gyakori szerepléssel aránytalanul olyan népszerű­séghez juthatnak, amilyen­nel esetleg később, a pályán eltöltött eredményes évek során is csak ritkán talál­kozhatnak. A verseny ebben a formájában óhatatlanul is egy kicsit az, önreklámozás alkalmává válik. Más kér­dés, hogy ebben a verseny­ben igazán kiugró tehetsé­gekkel sem találkoztunk. A második helyre került Nagy László például az utolsó fordulókban, leginkább ide­ges kapkodásával hívta fel magára a figyelmet Csurgai Judit édelgése pedig sokszor már visszatetszést keltett Ami a műsorvezető szerep­lését illeti, Vértessy Sándor is olykor érthetetlenül szí­nezte, cifrázta nyelvi sal­langjaival a vetélkedőt ő akit nyelvi tisztaságáért, nemes egyszerűségéért sze­rettünk meg, most furcsa, elidegenítő hatást kiváltó eszközökhöz is hozzányúlt Modorossá kezd válni? Végül is mi történt? A te­levízió lázasan, nagy mun­kával, nagy apparátussal riportereket keresett. S úgy tűnik, talált is öt riporter­nek való fiatalt. Dehát ezért annyi hűhó? Kapupénz. Vészi Endre prózája, televízió vagy rá­dió-drámái kapcsán lírát emlegetni, már-már közhely. Arról beszélni, hogy művei­ben költoiség testesül meg, hogy az ábrázolt valóságban mindig megtalálja az em­beri lírát, szintén nem új dolog. Mégis a most bemu­tatott tévéjátékról szólva is­mét csak ezt kell hangsú­lyozni, a libegő líraiságot, az atmoszférikus finomságokat. Íróink közül kevesen van­nak, akik oly érzékenyen figyelnének az emberi lélek rezdüléseire, az emberi mik­rokozmoszra', ahogyan ő te­szi. A Kapupénz-ben a má­sodik világháború utolsó napjait idézi, a szenvedések, tragédiák idejét. Da egy bérház háborús élete — a nagy történelmen belül egy kis történelem — csak a ke­retet adja, amelyben mint arckép egy házmesterlány vonzóan rokonszenves képe rajzolódik ki, finom voná­sokkal megrajzolva. Iréné, aki a romok közepette saját élete romjaiból is szinte fel­támad egy pillanatra, a katonaszökevény emberi kö­zeledésére, s a magára ma­radt, igazi emberi kapcsola­tokra vágyódó nő lélekben felizzik. Hogy azután még fájdalmasabban visszahull­jon a reménytelenségbe. Requiem ez a játék egy em­berért, az elveszett ember­ségért. A drámából Irén úgy néz ránk, mint egy fájdal­mas madonna, egy háborús madonrta. Vészi Endre sajá­tos atmoszférát teremtve a külső cselekmények helyett a lélek belső rezdüléseit áb­rázolja és így tud drámai képet adni a háború lélek­fordító, lélefetipró hatásáról. A Kerényi Imre rendezte té-* véjátékban 'nagyszerű színé­szek kaptak szerepet, kö­zöttük is mindenekelőtt Tö- rőcsik Mari, akinek arcára sokáig emlékezhetünk. Elég csak egyetlen jelenetet idéz­ni, amikor csók közben ajka néma marad, de lelke kinyí­lik, s egyetlen pillanatban jóformán az el nem nyert éden minden boldogsága ki­ragyog. Páratlan remeklés volt. De sorolhatnám Págef Antal nagyformátumú ház­mesterét, Iglódd István mes­terien • megformált katona- szökvényét és még a kis sze­repekben is olyan művésze­ket láthattunk mint Besse­nyei Ferenc, Dayka Margit. Röviden. Róbert László az Ólombetűs vallomások­ban is éppoly rokonszenves volt, mint tudósításaiban, elkötelezett riportjaiban. A világjáró riporter szerepét nem játszotta el, még sike­rei közül is nem egyet a szerencsés véletlenre hárí­tott. Mi tudjuk, a véletlen­hez még más is kellett: te­hetség. V. M. W Uj köntösben Tíz évvel ezelőtt bocsátot­ta útjára a Kossuth Kiadó — a történelmi művek iránt megnövekedett érdeklődés kielégítésére — a kis ter­jedelmű. történelmi esemé­nyeket feldolgozó, népsze­rűén megírt könyveket. A népszerű történelem sorozat, amelynek kötetei általában a XIX. század második felétől napjainkig terjedő- időszak eseményeit magyarázzák, dolgozzák fel, egyre kereset­tebbé válik. A jövő évtől a sorozat könyvei új köntösben jelen­nek meg. Finomabb papíron, pasztellszínű borítóval, grafi­kával. A könyvek megőrzik fél-, egyíves fényképmellék­leteiket, ám ha a téma úgy kívánja, szövegen belüli tér­képek és rajzok segítik az olvasók tájékozódását. Növények „tárlata” a karcagi múzeumbaR A debreceni Déri Múzeum tulajdonában levő, 30 tabló­ból álló kiállítás nyílt meg pénteken a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum időszaki kiállító termében. A kiállítás címe: „Tájunk ér­dekes növényei”. Az Alföld növényvilágának érdekes, ritka fajtáit ismerheti meg a kiállitás látogatója színes fotók, preparátumok és szö­veges magyarázat segítségé­vel. A bemutatott réti-, vízi-, erdei növények, a bátorligeti természetvédelmi terület má- radványfajai, a Hortobágy növénykülönlegességei. a laikusnak és a botanika iránt érdeklődőnek egyfor­mán érdekesek. A múzeum az általános és középiskolai biológiai szakkörök számára kill ön látogatást is szerve­zett, hiszen nekik a kiállítás a növénygyűjtéshez módszer­tani segítséget ad, mert a bemutatott növények prepa­rálása mintaszerű. Természe­tesen az iskolák nemcsak szakköri tevékenységükben vehetik hasznát a „növény­tárlatnak”, hanem a biológia és növényföldrajz oktatásá­hoz is értékes forrásul szol­gál. , , A kiállítást dr. Bellon Ti­bor, a karcagi múzeum igaz­gatója nyitotta meg, majd Lovas Márton, a Déri Mú­zeum munkatársa tartott ve­títettképes előadást a Horto­bágy Nemzeti Park élővilá- gáróL Egy nagy vasas emlékére Százhúsz éve szüleSeSf Teszörsz GCéroly A múlt század második felében, amikor Teszársz Károly vasöntő már a szer­vezkedő budapesti munkások egyik ismert vezetője volt, az uralkodó körök szószólói í mind erőteljesebben kibon- akozó munkásmozgalom képviselőit . — minthogy azok a munkásosztály nem- etközi összefogásának szük- ígességét hirdették — nap- vól-napra azzal rágalmaz­ik, hogy hazátlanok, haza- atlanok, nemzetietlenek, se- ová nem tartozók. Teszársz ároly, ez a csehországi soktól származó munkás, minden tettével, égési életé- el rácáfolt az osztályellen- ;ág vádjaira: igazi magyar -azafi és internacionalista volt, tudását, erejét, élete ■tolsó napjáig a magyar nép, a munkásosztály szol­gálatába állította. 1855. október 22-én szüle­tett Budapesten, szülei félig gyerekfejjel inasnak küldték az Oeu-féle vasöntödébe. Ti­zenhat éves korában segéd lett, az akkori szokások sze­rint „valcolni” indult, ta­pasztalatszerző vándorútra, Ausztriába, Bajorországba, hogy itt is ott is tanuljon valamit a szakmájához is, a társadalomban való eligazo­dásához is. Politikai pályafutása hu­szonötéves korában 1880-:ban kezdődött, amikor külföldi tapasztalatai alapján, teljes erejével hozzálátott a vas­munkások szervezéséhez. A sajátjaival, a vasöntőkkel kezdte: javaslatára megszer­vezték segélyző egyletüket, afféle asztaltársaságot, mely­nek célja a takarékoskodás és a megszorultak segélye­zése volt. A Vas- és Fém­öntők Segítő Egyesülete évek során megerősödött, tagjai felismerték a szervez­kedésben rejlő lehetősége­ket, betegsegélyző pénztárt létesítettek, mígnem a szer­vezkedés szakszervezeti for­mákat öltött Az ezt követő években Teszársz Károly a vasöntők egyesületének * el­nöke lett, a század végén a „Vas- és Fémmunkások Szaklapja” szerkesztője. Olyan munkásvezetó, akit már széles körben ismertek az országban, mind többen tisztelték és nem kevesen gyűlölték, mert elveit és munkatársait bátran, követ­kezetesen, harcosan képvi­selte. Teszársz nevét feketelis­tára tették, kimondták rá, hogy egyetlen gyárban sem alkalmazható. Más módon is üldözték, de eredménytele­nül, mert útjáról nem tud­ták letéríteni. Magyar és német nyelven megjelent lapját nemcsak szerkesztet­te, hanem terjesztette is, gyűléseken beszélt, agitált, tagokat toborzott, s ha a munkások sztrájkba léptek ott volt mindenütt, ahol a küzdőket kitartásra kellett buzdítani. A század utolsó éveiben már a szociáldemok­Készül a 700 köbméteres víztorony a Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! gyáregységében Bizonyára valamennyien emlékezünk a XI. pártkong­resszuson elhangzott polémi­ára, amely az „egyszerű mun­kás” kifejezés körül folyt. Valóban érdemes közelebbről megvizsgálni:, mit jelent ma munkásnak, pontosabban fi­zikai dolgozónak lenni? Kü­lönösen nagyüzemeink gyár­tási folyamatát nézve bizony ez magas szintű szakmai fel- készültséget, alapos tájéko­zottságot követel. Szaktudás, politikai műveltség A Tiszamenti Vegyiművek termelési folyamatában az automatizált, zárt technoló­giai rendszerek uralkodnak. Ez a technikai az ezerhatszáz fizikai, s a *háramszáz mű­szaki dolgozótól magas isme­retanyagot igényel. A terv­időszakban az egy főre eső termelési érték 800 ezer fo­rint volt. Ezt a teljesítményt folyamatos általános isko­lai, betanított és szakmunkás- kéoző, szakmunkás- és mér­nök-továbbképző, valamint technikus minősítő tanfolya­mok nélkül, amelyeket a vál­lalat személyzeti és oktatási osztálya egyéb oktatási for­mákkal együtt mindert1 esz­tendőben indít, nem lehetne elérni. Rendszeresen foglal­koznak vezető továbbképzés­sel, s jelentős a politikai és a szakszervezeti oktatásban részt vevők száma. Sokan el­végezték már a marxizmus- leninizmus esti egyetemet, s jónéhányan rendelkeznek a szakosító tagozatok diplomá­jával is. A vegyiművekben a marxista középiskola kihelye­A Tiszamenti Vegyiművek vezetői tisztában vannak az­zal, hogy a dolgozók képzésé­be befektetett pénz búsásan megtérül. Oktatókkal, tan­anyaggal, anyagiakkal, és ha szükséges, munkaidő-kedvez­ménnyel támogatják a tanul­ni vágyó dolgozókat. Mind­emellett vállalati költségen német, angol és orosz audio­vizuális nyelvtanfolyamokat szerveztek, amelyekhez a leg­frissebb tananyagot biztosít­ják. Csupán érdekessége mi­att említjük meg, hogy az NDK-ból megszervett audio­vizuális németnyeívi tananya­guk megegyezik a televízió vasárnap délelőttönként su­gárzott német nyelvórájával. A sokoldalúan képzett em­ber fogalmához azonban nemcsak a szakismeret tar­tozik. A Tiszamenti Vegyi- . művek művelődési háza a közművelődési tevékenység otthona. Programjaik részben szórakoztató jellegűek, fő­zett osztálya működik, ahol évről évre többen végeznek. A szakszervezeti politikai oktatás részben társadalom- politikai, részben gazdaság­politikai ismereteket ad. Rendkívül fontosnak tartják ezt az oktatási formát A dol­gozók érdeklődését mutatja, hogy több mint ezren láto­gatták ezeket a fórumokat az idén. ként azonban az igények, az érdeklődés figyelembe véte­lével szervezett nevelő, is­meretgyarapító programok. A művelődési ház munkája elsősorban a szocialista bri­gádok, s a mikro-közösségek művelődésére irányul, illetve ennek keretein belül valósul meg. A gyár 2100 dolgozójá­ból megközelítően ezerhét- százan szocialista brigádta­gok, akiknek kulturális válla­lásának teljesítéséhez jelen­tős segítséget nyújt a műve­lődési náz. A kulturális prog­ramokat ugyanis minden esetben a brigádtagok kíván­ságának megfelelően alakít­ják. Szükséges is ez, hiszen ha csak a 3—4 műszakos munkaidőt nézzük, elképzel­hető, milyen nehéz egy-egy előadás, vetélkedő, vagy ki­állítás nyitás időpontjában megnyugtatóan határozni. Emellett a vállalat dolgozói­nak 60 százaléka • bejáró, akiknek szórakozásáról külön kellett gondoskodni. Központban a szocialista brigádok Színes, tartalmas programok rata párt egyik legnépsze­rűbb vezető embere, majd a vasasok szakszervezetének országos elnöke. A magyar munkásmozga­lom egyik „nagy öregje” lett Teszársz Károly. Hatvanadik születésnapján százak és ezrek rokonszenvvel köszön­tötték. Nem volt már egész­séges; a szüntelen fáradozás, a mértéktelen megterhelés kikezdte erős szervezetét. A háború nehéz viszonyai kö­zött még tovább sokasodtak feladatai, a fiatalabb mun­kásvezetőket a frontra vit- •ték, a proletár családok helyzete napról-napra rosz- szabb lett, az általa alapított szövetkezetre az a roppant feladat hárult, hogy enyhít­se a kereső nélkül maradt munkáscsaládok, az özvegyek és árvák nyomorúságát. Teszársz Károlyt 1916. május 18-án egy munkás­gyűlés szónoki emelvényén, beszéde közben érte a szív- ‘roham. MegszámljC.lhatatljan barátja, híve, tisztelője gyászolta. Születése 120. évforduló­ján, mint a magyar munkás- osztály küzdelmeinek egyik első és kimagasló irányító­jára, tisztelettel emlékezünk rá. ^ Vadász Ferenc A vegyiművek művelődési házának brigád- és kiscso­port-centrikus tevékenységét csak dicséret illeti. Nemcsak azért, mert ez a művelődési forma feltétlenül aktivizálja a résztvevőket, hanem azért Is, mert a szakkörökben, klubokban öntevékenységre nevelt emberek sokkal na­gyobb érdeklődést mutatnak más természettudományos vagy művészeti terület iránt is. S a programokban való aktív részvétel jellemzi a szocialista brigádok kulturá­lis vállalásának teljesítését is. A művelődési ház ebben csak segít. Ez1 a segítség Jko- moly tartalmat jelent. Említ­sük meg csak azokat az író­olvasó találkozókat, színész-, művésztalálkozókat, ame­lyekből a mai napig tart (^ba­ráti kapcsolatok alakultak. (Például Avar István és az egyik brigád között, Chiovini Ferenc, Nagy István, a Bok­ros-házaspár és a különböző szocialista brigádok között) Igen sok az országjáró ki­rándulás a kulturális prog­ramok között amelyből már egyre kevésbé hiányzik a mú­zeumlátogatás, a műemlékek, a nevezetes történelmi he­lyek megtekintése. Dicsérete­sen sokszor látogatják a szo­cialista brigádok a fővárosi színházak műsorait is. A szervezési gondokat a műve­lődési' ház vállalta, — itt is az igények felmérése alap­ján. Beszélhetnénk még a könyvtári tevékenység helyes szervezéséről, a különböző klubokban, szakkörökben fo­lyó munka részletedről. A megszerzett díjakról, a válla­lat komoly anyagi, erkölcsi támogatásáról. A vegyimű­vekben meglehetősen ala­csony a munkaerő-fluktuáció S ez a jó kereseti, korszerű munkahelyi viszonyok mel­leiét nem kis mértékben a bő választékú, okosan szervezett kulturális lehetőség': nek is köszönhető. Egri Mária sokoldalúan képzett munkásért ínlásszMjltiz i források Közművelődési topasztalotok a Vegyiművekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents