Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975, szeptember 16, 4­------------------- ---------------------- ---------------- ------------------------------- - - - - ................................. ................* T UDOMÁNY, TECHNIKA Hasi «gazdálkodás és kemizölős Vadkísérletek, megfigyelések Abádszalókon Amikor az év elején a sajtó hírt adott a hazánkban átvonuló vadludak tömeges pusztulásáról, s köztudottá vált az is, hogy a katasztró­fát a vegyszerrel kezelt ve­tőmag okozta, mind a ter­mészetbarátok, mind a va­dászok, de még a „laikusok” is meghúzták a vészharan­got, s egyre jobban hangoz­tatták, hogy a mezőgazdaság kemizálása a vadállomány halálos ítéletével egyenlő. Azt ezekben a hetekben kis­sé elfelejtették, hogy ezt megelőzően is tonnaszám hullott a permetezőszer a vadaknak otthont adó nagy-; Fizetnek a döglött vadőrt A szakemberek tüzetes vizsgálatot alá vesznek min­dé olyan állatot, amely a társaság területén elpusztult, és a megfigyelők begyűjtöt­ték a rendszeres ellenőrzé­sük alkalmával. A kísérlet sikere érdekében (hogy mi­nél több példányt gyűjthes- senek be) a megtalálónak* bárki legyen az, külön ju­talmat fizetnek a döglött vadért, amelyet aztán a he­lyi állatorvos felboncai és „gyanús” esetben az állat emésztőszervrendszerét a Debreceni Állategészségügyi A megfigyelési célok közi szerepel az is, hogy az in­tenzív növénykultúrák ter­méshozamának növelése mi­lyen arányban áll a vadlét­szám alakulásával, pontosab­ban az apróvadak elszaporo­dásával. Miután az intenzív kultúrák terméshozamát el­sősorban a nagyarányú ke- mizálással lehet növelni, ez az összehasonlítás egyben a vegyszeres növényvédelem elterjedése és a vadlétszám változása közötti összefüggés vizsgálatát is jelenti. Ebben az összehasonlításban pedig meglepő tapasztalatokat sze­reztek. Kiderült ugyanis, hogy a megnövekedett nö­vényvédőszeres kezelés, amely 1969-ben még 3 ezer hektóira terjedt ki, 1974-ben pedig meghaladta a 10 ezret, Szelídből lesz a vadmadár Fácántartás nagyüzemi módon üzemi táblákra, s mégis éR (és megélt) a területen a fá­cán, nyúl stb. hasznos va­dunk. Velük vajon mi történt, s egyáltalán milyen hatással van a kemizálás a vadgaz­dálkodásra? Az izgalmas kérdésre a négy éve Abád­szalókon kezdődött vizsgá­latok adnak feleletet. A MÉM, a MA VOSZ támogatá­sával, irányításával az abád­szalóki Lenin Termelőszövet­kezet (amely az országban elsőként társult a vadásztár­sasággal) kísérleteket, meg­figyeléseket végez a vegy­szerrel kezelt területeken. Intézetnek vegyvizsgálatra elküld. Az esetlegesen talált el­hullott állatok mellett (ame­lyek nem feltétlenül a vegy­szerezéstől pusztultak el) a vizsgálat számára a növény­védő szerrel kezelt táblákról a permetezést követően min­tapéldányokat lőnek ki, ame­lyeknél a szervezetbe került vegyianyag mennyiségét vizs­gálják. A kísérlet irányítói napá pontossággal tudják, hogy a tsz melyik táblán mikor, mi­lyen vegyszerrel kezeli a növényeket. VADÁSZAT MA ÉS HOLNAP Beszélgetés dr. Tóth Sándorral, a MÉM főosztályvezetőjével •BiAPEMT Kísérleti Magazin A Rádió helyében bizisten megsértődtem volna. Abody Béla élcnek szánta ugyan megjegyzését, mely szerint: ez úgyis kísérleti adás, kísér­letképpen mondjunk igazat. Mindez egy új műsorforma, az Esti Magazin legutolsó kí­sérleti adásában hangzott el, abban a műsorban, amelyre nem az igazmondással kísér­letezés a jellemző — hiszem, ho®y ezzel a rádió más műso­raiban sem csupán kísérle­teznek — hanem megannyi ötlet, jószándékú próbálko­zás. Ha tévedni, s nem az első eset a rádió történetében, amikor a hallgató vélemé­nyére támaszkodva, azt fi­gyelembe véve igyekszenek egy új, valószínűleg sokak által hallgatott műsorfor­mát kialakítani — nos, ha tévednék, akkor is meglehe­tősen ritka ez a mód,*s már ezért is dicséret jár. Nem mintha a műsor szerkesztői a maguk leleményéből nem élnének meg, csak éppen nem képzelik magukat min­denhatónak. (Mely szemléle­tet mások másutt is — nem­csak a művészet berkeiben — igazán magukévá tehetné­nek^ Nem lehetetlenkedés, nem ötlettelenség tehát ami e módszer alkalmazására késztette a Magazin szerkesz­tőit, sokkal inkább a szakmai magabiztosság: lám így is lehet, Maga » mfteorj’ amelyben az Abody interjú csupán egyetlen színfolt, sokszínű, változató«. Összefoglalja a nap eseményeit, de túllép azon, kulturális csemegével, érdekességekkel egyaránt szolgál. Ami erénye, és egy­ben egyenetlensége is, az egymást követő részletek összekapcsolása. Míg a hét­órás hírek után a támadó fa­sizmusról szóló, s végül is egy kiállítást beajánló kom­mentár, majd a helyszíni kisriport e kiállításról kitű­nően kötődnek egymáshoz, addig ugyanezt a műsor vé­géről már nem lehet elmon­dani. Egyre könnyedebbé, fesztelenebbé válik a Maga­zin, hiszen szakállasok nyi­latkoznak viseletűk okozta gondjaikról, megtudjuk, hogy Agatha Cristie eltemeti több tucatnyi regényének zseniá­lis nyomozó főszereplőjét, a műsorral együtt kedélyeske- dünk arról, vajh’ élt e Háry János — majd hallgatunk egy drámai jelentést a lyukói bányatűzről. Egy olyan je­lentést, amely tíz-húss, sőt talán harminc perccel koráb­ban is elhangozhatott volna, a megfelelő környezetben. Persze e megjegyzés tulaj­donképpen apróság, mintegy jelzi: ha a jegyzetíró ilyen kifogásokat talál, ott a többi már kezd összeállni. Az már kissé bosszantóbb, hogy a hét másik magazinszerű műsorá­ban, a Táskarádióban né­hány, e kísérleti adósban sze­replő téma ismét előjön. Is­mét hallunk szakállról és szakállasokról, Agatha Cris- tieről — lényegében ugyan­azt. Arra figyelmeztet ez, hogy a rádió műsorait szerkesztők­nek nemcsak egy-egy adás­ban, hanem az adások ösz- szességében is gondolkodniuk kell, mert ami egyszer már elhangzott, hiába öltöztetik más köntösbe, lényegét te­kintve ismételésként hat. — trömböczky — Amikor a körvadászatről hazatérő puskás emberek övén lógó fácánkakasokat vagy az út mentén egyre sű­rűbben felröppenő fácántyú­kokat látjuk, természetesnek vesszük azt a tényt, hogy a megye apróvadban gazdag terület, s ezt látjuk bizonyít­va akkor, amikor a kiállítás számadatai elárulják: 189 ezer él a megyében. Ez pedig az országos „ranglistán” az első helyet jelenti szűkebb hazánknak. Azt azonban már kevesebben tudjuk, hogy a kedvelt szárnyasvad elszapo­rodása elsősorban a tervsze­rű tenyésztő-nevelő munká­nak köszönhető. Szolnok me­gye vadásztársaságai a kü­lönböző telepeken évente mintegy 80 ezer fácánt ne­velnek és értékesítenek, rész­ben „itthon”, részben más megyékben, ahová az itt fel­nevelt madarakat naposfá­cánként, fiatal előnevelt, vagy kifejlett korban szállít­ják. A fácánfarmokon egyre in­kább a nagyüzemi baromfi- tenyésztés módszerei hono­sodtak meg. így például át­tértek a korábbi kotlós-kelte- tésről a keltetőgépes rend­szerre, s ma ennek aránya mintegy 80 százalék az előb­bihez képest Áz előbb említett nagy szám egyben azt is jelenti: nyolcvanezer tojásra is szük­ség van. Ennyit pedig a tere­pet járva senki nem gyűjte­ne össze, így hát a tyúktele­pekhez hasonlóan két-há- romezres törzsállományt „tojástermelő” állományt hagynak meg, amely a nagy mennyiségű tojással ellátja p, vadgazdaságot A műkotlós keltette fácán­csibéket házi rokonaikhoz hasonlóan fűtött helyiségek­ben, vagy úgynevezett neve­lőládákban tartják 6—8 he­tes korukig. Az országban legjobban elterjedt gázfűtésű típust éppen Szolnok me­gyében alkalmazták először, nevét is innen kapta: Nagy­kunsági nevelőláda. Az egyenletes hőmérsékletet — a fácánkotlós melegét — gázégő biztosítja, illetve a karcagi Nagykun Vadásztár­saság szakembereinek leg­utóbbi találmányán egy mi­niradiátor cirkuláló forró vi­ze melegíti a csibéket. Furcsán hangzik, hogy a kedvelt vadmadarat háziál­latoknak kijáró gondoskodás­sal ..ápolgatják”, szaporít­ják. Mégis, a házi nevelésű madárból év végére vadma­dár lesz. Elvadítják. Nyolchetes koruktól ugyan­is a szabadban épült drótki­a vadak számára? ' Mielőtt igent mondanánk rá, eszünk­be jut az első sorokban em­lített tömeges vadlúd pusz­tulás, ami már nem teszi ennyire egyértelművé a ked­vezőnek Ígérkező megállapí­tást. Mi hát az igazság? „Vadveszélyes”, nem „vadveszélyes” A vadbiológiai kísérletek közt szerepelt többek közt olyan növényvédőszerek ki­próbálása is, amelyeket ed­dig nem alkalmaztak, s itt éppen a vadállományra való káros, vagy kevésbé káros hatását vizsgálják. Volt már rá példa, hogy egy új szert nem bocsájtottak forgalom­ba a vadakra gyakorolt ká­rosító hatása miatt. A vizs­gálatok során alakult ki ez az új műszó: „vadveszélyes” vegyszer, amelynek alapján zöld utat, vagy stoppot kap­hat egy új kémiai anyag. Ugyanakkor kutatják azo­kat a lehetőségeket is, ame­lyekkel a kiszorított „vad­veszélyes” de jó hatású vegyszer pótolható. Így például az abádsza- lóki tapasztalatok nyomán és most térünk vissza a vadli- ba-vészhez, a köztudomású­an erősen mérgező higany- vegyületek helyett azonos hatásmechanizmusú higany­mentes növényvédőszer al­kalmazására is van lehető­ség. A vadliba-hullás a (rossz időjárás miatt a ta­laj felszínre elvetett) higany- vegyülettel csávázott vető-, magtól következett be. A hasonló feladatra már ki­próbált (és bevált) Quinolat V 4x, a Quinolat 15, vagy a Fundazol csávázáshoz Ditán- nal, vagy Quinolat-tal kever­ve súlyos mérgezések, „vad­veszélyeztetés” nélkül is el- éri a kívánt hatást. Az abádszalóki kísérletek tovább folytatódnak, de egy eredmény máris sok va­dásznak megnyugtató: a vad- gazdálkodás és kemizálás nem kibékíthetetlen ellensé­gek. I. Zs. futókba, a volierekbe Jielye- zik ki őket, ahonnan ked­vükre „elcsatangolhatnak”. Eleinte kevésbé, később egy­re inkább élnek az emberadta szabadságukkal, s mind ke­vesebbszer térnek vissza az etetőedényhez. A szabadtéri állatóvoda ti­zenhét hetes korukban — miután elvadultak — lét­számhiány miatt megszűnik. Egy nemzedék megkezdte a szabad életét — az első kör­vadászatig. S hogy a fácántartás, mint a vadgazdálkodás egyik leg­fontosabb eleme a szó legszo­rosabb értelmében gazdasági tevékenység is, arra csak egy példát, az abádszalóki Lenin Tsz Vadásztársaság adatait említeném: a múlt évben a 3000 fácántyúkból álló törzs­tenyészetük 138 ezer tojást, 38 ezer csibét termelt. A to­jásból 42 ezer darabot érté­kesítettek. A fácáncsibékből felnevelés után a saját terü­letükre 16 ezret engedtek szét a vadászaik nagy örö­mére. Évente közel húszezer élő, illetve lőtt fácánt érté­kesítenek a MAVAD-nak. S a fácán ára is figyelemre méltó: tojásként tíz, csibe­ként huszonöt, az előnevelt 40—60, a kifejlett fácánért pedig száz forintot kap a gazdaság. Erdeinkben mind több te­rületet jelölnek ki úgyneve­zett üdülő- és kiránduló er- dővé, ahol természetszerűen, nem marad meg a vadállo­mány. Az erdőgazdálkodás legfőbb törekvése, hogy ipa­rilag jól hasznosítható, gyor­san növekvő fajokat — nyá- rat, fűzet — termeljen, ezek a fák és a velük társult nö­vények azonban a vadnak nem adnak kedvező élőhelyet. A mezőgazdaság is újabb és újabb területeket von műve­lés alá. A vadállomány élet- lehetősége tehát egyre job­ban szűkül. Hogyan óvhatjuk meg ér­tékes_____vadállományunkat? Erről kértünk tájékoztatást dr. Tóth Sándortól, a MÉM Vadászati- és Halászati Fő­osztályának vezetőjétől: — A vadállomány fenn­tartása, illetve növelése va­lóban csak az életfeltételeket is megteremtő terület biz­tosításával lehetséges — mondotta dr. Tóth László. Egy meggondolatlan erdő- irtás, vagy mocsár lecsapo- lás jóvátehetetlen kárt okoz­hat a vadállományban. Ép­pen ezért a korszerű vad- gazdálkodás, a vadvédelem programja csak összehangolt, hosszú távra, előre megter­vezett üzemtervek alapján képzelhető el. Az üzemter­veknek tartalmazniuk kell a telepítési programot, az ál­latok élelmezéséhez szüksé­ges takarmány mennyiségét, meg kell határoznia a raga­dozók ■ visszaszorítását, a va­dászok létszámát. .— Mit jelent ez g gya­korlatban? — A vadállomány fenntar­tására különféle szabályozási módszerek vannak. Minden évben, kora tavasszal, fel­becsüljük a vadlétszámot. Ennek alapján következte­tünk a szaporulatra és pon­tosan megállapítjuk a lőhető vad számát. A másik sza­bályozási mód: indokolt esetben — ha például rossz volt a tél — a minisztérium változtathat a vadászati idény tartamán. Nyújtani, rövidíteni egyaránt jogában áll. Néhány vadfaj, elsősor­ban a vízimadarak védelmé­re nemzetközi egyezmények is születtek. Egy-egy ország­ban adott vadfajra, például nyárilúdra, szalonkára egy­általán nem lehet lőni. Eze­ket az egyezményeket igen szigorúan ellenőrzik, — A vadászok létszáma? — Magyaroszágon ma 25 ezer vadász van. Sokan sze­münkre vetik, miért ilyen kevés? Elvünk az: előbb a vadállományt növeljük, és amilyen mértékben sikerül ez a tervünk, olyan arány­ban növeljük majd a vadá­szok létszámát. — Magyarországon a vad­állomány állami tulajdonban van, a vadászat viszont egyé­nileg, úgymond „maszek­módon’’ folyik. A vadászok társaságokba tömörülnek, a vadásztársaságok önállóan gazdálkodnak. Lehet-e ennek ellenére biztosítani a vad- állomány megfelelő védel­mét? — Egyetlen módon; jó üzem tervek segítségével. Meghatározott területen pél­dául kötelezően előírjuk a szarvas tartását. A helyi va­dásztársaság feladata, meg­tervezni és biztosítani a szarvas életfelételeit. az er­dőt, a táplálkozási területet. — A mezőgazdaság fejlő­dése a nagyüzemi — táblás­gazdálkodás felé mutat. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy eltűnnek az apró vadak tar­tózkodási területei, a szán­tóföldeket ma még egymás- tól elválasztó apró ligetek, bokros területek. Mi lesz az apróvadak sorsa? — A visszaszoruló vadá­szati területe' helyett új területeken telepítünk apró­vadat. Hazánkban még igen sok olyan dombos-erdős vi­dék van, amely a zárt rend­szerű növénytermesztésre nem alkalmas, ám a vadnak kiváló élőhely. A vadászterü­letek változását talán csak a fogoly-állomány sínyli meg, a többi apróvad, a nyúl, a fácán biztos életlehetősé­get lel a jövőben is. — Milyen helyet foglal el Magyarország a nemzet­közi vadászati életben? — A magyar vadászok szakmai tekintélyét elsősor­ban a világhírű trófeák biz­tosították. Az első nagy, nemzetközi sikert a Vadá­szati Világkiállítás megren­dezése hozta. Eredményeink nemcsak hazánk jó termé­szeti adottságait, de a jó gazdálkodást bizonyították! Elismerik szarvassal foglal­kozó kutatómunkánkat, szak­embereink rendszeresen résztvesznek nemzetközi trófea-bíráló bizottságok munkájában. Szakértőinket meghívják Afrikába és szá­mos európai országba. Ügy vélem, a vadgazdálkodás ne­héz és szép feladatát jó szol­gálják vadászaink — fe­jezte be a beszélgetést dr. Tóth Sándor. . „ — I. — Fácánok fólia alatt Fóliás kifutóval szoktatják a fácánokat a szabadban való mozgáshoz egyáltalán nem szorította . vissza a feltételezés szerint a mérgekre igen érzékeny ap- i róvadak létszámát. Nem I csökkent, sőt nőtt a számuk, s Persze magától értetődik, hogy nem a különféle gyom­irtók, rovarirtók és más ke- mizációk „nevelő” hatására, hanem a vegyszerezéssel el­ért nagyobb terméshozam­nak köszönhetően. Ez a tény i annál inkább érdekes, ha azt > a tapasztalatot is hozzávesz- j sziik, hogy a már említett : egészséges vizsgálati példá­nyok begy- és gyomortarta- ■ lom vizsgálatainál legtöbb ' esetben növényvédőszerrel | (méreggel!) szennyezett táp- , lálékot találtak. Lehetséges ezek szerint, hogy a hírhedt mezőgazda- sági „mérgek” mégsem azok flprAvad és terméshozam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents