Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

TS. sneptember TS BEOLNOK MEGYEI NÉELAl» fejlett szocialista társadalom építésének útján ádár János beszédeinek új kötete napokban kerül a köny- Dltokba Kádár Jánosnak, ISZMP KB első titkárá- „A fejlett szocialista tár­lom építésének útján” kötete. A Kossuth A^kiadó gondozásában ilágot látó könyv a párt titkárának 1974. szep- >er 2-a és 1975. július között elhangzott be­nt és nyilatkozatait tar­ázza. a tíz hónap belpolitikai nknek igen eleven és ékeny időszaka volt Ki- kedő eseményei: a párt :ongresszusa, hazánk fel- idulásának és a fasizmus évfordulója, az ország- isi választások. A kötet­közölt első beszéd a Po- li Főiskola fennállásá- 25. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségen fölött aratott győzelemnek hangzott el. Itt fogalmazód­tak meg először az MSZMP XI. kongresszusa elé terjesz­tett legfontosabb gondolatok a hatalomról, a pártról, az osztály- és tulajdonviszo­nyokról, a szövetségi politi­káról, a gazdasági építőmun­káról, az ideológiai, valamint a kulturális tevékenység fel­adatairól. A kötetben meg­jelenő beszédekből, nyilatko­zatokból az olvasók nyomon követhetik, hogyan készült a párt a XI. kongresszusra, ho­gyan fogalmazódtak, formá­lódtak és gazdagodtak azok a gondolatok, amelyeket a háromnegyed millió párttag, a sok millió pártonkívüli kí­vánságaként a kongresszus határozattá emelt. Előadások a nőklubokban Eseménydús nap lesz a hét­fő a Hazafias Népfront Szol­nok városi Bizottságának nő­klubjaiban. A Varga Katalin klubban a XI. pártkongresz- szus dokumentumait ismerte­tik, a szandaszöllősi klubban az őszi programot beszélik meg, míg a Zója klubban „A nagyszülők szerepe a neve­lésben” címmel tartanak elő­adást. Az úttörőház programjából A szolnoki Tisza Antal Űt- törőház szeptember 15-től is­mét megindítja a szakkörö­ket. Ebben a tanévben is vál­tozatos programot állítottak össze. a gyerekeknek, akik a játékos foglalkozások mellett' barkácsolhatnak, varrhatnak és megismerkedhetnek a fo­tózással. Hogyan jártunk moziba ? Régi és új kezdeményezések ÜTI ÉV UTÁN újra ieztüki a mozit; újra űsort böngésszük, újra rt állunk sorba — ír- ez év elején a Mozi- i Vállalat látogatási ztíkáját elemezve, év alatt közel három- zerrel nőtt megyénk- a mozilátogatók száma, 974-es év harminchá- ser előadását több mint nmillióan tekintették s, a fellendülés sajnos zéletűnek bizonyult, a az évben országszer- 7 megyénkben is meg- ant a látogatók szá- a statisztikusok hat i alatt „csak” egymil- négyszázharminchétezer ől adhattak számot. a statisztikát tovább újuk, kiderül, hogy a iség 16,6 százaléka ma- 15,4 százaléka szovjet, zázaléka pedig népi de- atikus országban ké- filmet látott Az utób­it mutató jobb az or- s átlagnál, — ám a i termés” nézőszáma y alacsony. Ezért is ti a Moziüzemi Válla- logy a szolnoki Tallinn szerdánként a „magyar k mozija” lesi Itt az mutatók mellett ret- ktív vetítésekre is sor A vadonat új Tallinn mo­zi műsorpolitikája egyébként máris nagy vihart kavart Kezdetben ugyanazt a fil­met vetítette mint a premi­er mozi, a Vörös Csillag. Jelenleg „keresztbe játsza­nak”, tehát cserélik a filme­ket. S a jövő? Októbertől kezdve a Tallinnak önálló műsora lesz... Az önálló műsor meg­szervezése nem is olyan könnyű feladat, hisz a MO- KÉP egy évben mindössze százötven — százhatvan új filmet forgalmaz, s ha eb­ből leszámítjuk az FBK (filmbaráti kör) bemutató­kat és a gyermekíilmeket, bizony alig két újdonság marad egy hétre. Ezen kell osztoznia ezentúl a Tallin­nak, s a Vörös Csillagnak. A moziba járók sokat pa­naszolják azt is, hogy az or­szágos premier után viszony­lag későn jutnak el hozzánk a filmek. Való igaz, Debre­cenben például néha hetek­kel korábban látni egy-egy újdonságot, mint Szolno­kon. .. A műsorellátás sza­bályai szerint az első kategó­riába tartozó filmszínházak­nak — megyénkben ilyen a Tallinn és a Vörös Csillag, a mezőtúri Szabadság, a túrkevei és a jászberényi mozi — a premiert követő egy hónapon, a második ka­tegóriásoknak három hóna­pon belül kell megkapniok a filmet Mi Szabolcs és Hajdú megyével osztozunk, s itt a nagyobb testvér, Debrecen elsőséget élvez... Az idei eredmények gyen­gébbek ugyan a tavalyinál, de a mozis programok egyre gazdagabbak, változatosab­bak! Az utóbbi évek egyik legsikerültebb kezdeménye­zése a filmbaráti körök élet- rehívása volt Világhírű fil­meket, régi nagy sikereket, premier előtti bemutatókat kínál programjában a nép­szerű FBK, melyet a megyé­ben eddig tizenhárom he­lyen szerveztek meg. . az Altalanos- és kö­zépiskolások az „iskolamozi” mellé nyárra szünidei bérle­tet kaptak — most folytató­dik az iskolamozi. Négy fil­met az iskola választ, né­gyet a Moziüzemi Vállalat ajánL Külön érdekesség, hogy idén először tematikus, tantárgyhoz illő rövidfilm összeállítás is szerepel a lis­tán. S ha már itt tartunk: soha nem volt még ennyi gyermek- és ifjúsági előadás. Egyre erősebb a Moziüzemi Vállalat azon törekvése, hogy minden korosztály, minden réteg szórakozását egyformán biztosítsa. H. D. 'ándorlegény Karcagról Beszélgetés egy fiatal színésszel ^ a lányokra hallgatok, s Sándorban csak szép- hősszerelmest keresek, i a Magyar Nemzet né­hete megjelent kriti- a? Ezt írja a nyári, •ákosi bemutatóról a íe feldolgozta Iphigenia szban-ról: „A második legjobban sikerült ala- i Csikós Sándoré. Csi- Phüladésze a tragédia jgebb alakja. Furfan- férfibája állítja végleg ire oldalára az ingado- »higeniát, és bátorságá- yőzi meg a kétségbe- Oresztészt, hogy van -íy a sikerre. Még némi irral is fűszerezi az ilt, rokonszenves figu­-cagon kerestem Csikós art, a szülői házban. Utálom a hősszerelme- , az ilyen „bájos” sze- et. Jaj, ha öregedne ki- iz arcom — sóhajt fel évnél alig idősebb szi­Akkor? Nem lenne ilyen gye­pem, s eljátszhatnék :teresebb szerepeket is. >vot... :ében villanykapcsoló gasztó, ezzel bíbelődött ésemkor- Szobájában /ek, öreg bútorok, le­úszó. .. idorlásaim során min­dig érzem, hogy vissza kell jönnöm Karcagra, haza: fel­töltődni. Szükségem van az itteni arcokra, házakra. Itt földközelben érzem magam. Apámtól tanultam kaszálni. Veteményezek, ások, s ha el­fáradtam, bejövök Mozartot hallgatni. Kiegyensúlyoz ez az élet. De Karcagot jelenti nekem Szűcs Sándor nép­rajztudós, Kántor Sándor és a többi kitűnő fazekas, a néhány éve elhunyt Vákánt néni. Anyám is népművész... — Az imént a vádorlások- ról esett szó•.. — 1961-ben lettem főisko­lás. Ezután kezdődött a nagybetűs élet és a vándor­lás. Ez azonban nincs ínyemre, szeretnék az éle­temben egy fix pontot, egy állandó kuckót. Tudnám, hol vannak a könyveim, a leme­zeim. Az asztalon könyvek: Di­derot szinészparadoxona, mellette Hevesei Sándor könyve, benné amit a szi- nészparadoxonról ír. Hevesi hivatkozik Shakespeare-re, s ott van az is. Csikós Sándor a nyári szünetben is a szi- nészmesterség búvára. — Vándorlás... Nem le­het valaki színész egy éle­ten át mondjuk Győrben? — Ez a kérdés elevenem­be vág, mert az elmúlt évadban Győrben játszot­tam. Nagyon megbecsültek, jól ment szakmailag. Mégis eljöttem Debrecenbe­— Miért? — Szép sikereim voltak, de ott a legtöbben arra vár­nak, hogy mikor nyílik az új színház. Pedig az ember nem foglalkozhat egy épület­tel a szerepe helyett. De más okom is van a távozás­ra: alföldi vagyok. Debre­cenből könnyebben hazalá­togathatok anyámhoz. Ezen kívül alkotóközösséget re­mélek Debrecenben. Volt már ilyen Miskolcon, Deb­recenben, sőt Pesten is úgy indult... — Ezek egyben a pálya állomásai is ? — Az állomásaik? Hogy is volt? Eger, Miskolc, Szolnok (sajnos, itt utolsó szerepe­met elrontottam, Jókai An­na darabjában, fájó bukás volt), azután Budapest, Deb­recen, Győr, és most ismét Debrecen. A fővárosban há­rom évig játszottam az Iro­dalmi Színpadon, de ezt az időt, úgy érzem szakmailag eltékozoltam. Nem vagyok alkalmas a fővárosi életre. Pedig ott van minden: rá­dió, tévé, film.. • — Apropo, film. A Sod­rásban sikere jó indulás volt... — Igen, de én már elége­detlen vagyok magammal 12 PARTI JÓZSEF ÉS LÄNYA MÁRIA kunszentmártoni szűrkészítők, szűrhímzők. Nagy sikert arattak munkáikkal a szolnoki jubileumi kiállításon. Még több csodálója akad munkájuknak a mostani, budapesti mezőgazdasági kiállításon. A népi motívumokat jó érzékkel mentik át a modern bundákra, bekecsekre Bronzkori sírrablók nyomában 1973-ban Pethő József já- noshidai lakos bejelentése alapján Jánoshida és Alaty- tyán határában későbronzko­ri temetőre bukkantak a Damjanich múzeum munka­társai. Az ásatás második éve folyik Csányi Marietta veze­tésével és Raczky Pál közre­működésével. ök ketten a múzeum „gólyái”, azaz leg­frissebben végzett régészei. Alaposságuk, lelkesedésük, s nem utolsósorban gazdag képzeletük minden bizonnyal hasznos lesz megyénk múlt­jának megismeréséhez. t Arany- és bronzékszerek Jelenleg három hetet töl­töttek kint, s mindketten csak köszönni tudják a Vörös Haj­nal Tsz segítségét, s dicsér­ni a tizenkét fős, Pethő Józsi bácsi vezette „kubik csapa­tot”, akiktől a munkaszere­év távlatából. Másodéves fő­iskolások voltunk, gyakor­latlanok, meg voltunk ille­tőévé, s valahogy megérez- tük, hogy ez a film nagyon jó lesz. Gál István, a ren­dező nagyon tudott koncent­rálni: csak a filmről beszélt a hat hét alatt, amíg a vá- sárosnaményi Tisza-parton forgattunk. Életem egyik leg­szebb időszaka volt ez. Ját­szottam még Gyöngyösi Im­re Virágvasámap, Sára Sán­dor Feldobott kő című film­jében. .. Miben is még?-.. Nem számít... — Debrecenben? — A Kispolgárok. Nin­csenek kifejezett szerepál­maim. .. Illetve Csehov. Nyoma sincs benne a bo- hémságnak: nagyon komoly, kellemes beszélgetőpartner. Mintha túl szemérmes vol­na, vagy gátlásos? Talán megsejtett valamit a gondo­lataimból, mert válaszol. — Apám, nagyapám pa- ratszember volt- Lehet, hogy tőlük örököltem a tartózko­dást. Búcsúzom. Csikós Sándor marasztal, nincsenek barátai, nagyon egyedül van. Próbá­lom meggyőzni, hogy szíve­sen látnánk a szolnoki szín­házban is, ahol bizonyára módot adrjának neki, hogy kiköszörülhesse a néhány évvel ezelőtti csorbát. Ag­gódva néz rám. Szenvedélye­sen magyarázza legnagyobb színészi problémáját: külseje nincs összhangban a szemé­lyiségével. Másnak látszik, mint aki. körmendi Lajos tetet, a földmunka ismeretét, jó kedélyt csak irigyelni és megtanulni lehetett. Mind­annyian nyugdíjasok voltak, akiket a háború, a történelmi változások edzettek kemény- nyé. Amikor ebédidőben, vagy munka után letették a Lapátot, visszarévedtek ezek­re az időkre, s a két muzeo­lógus nagy figyelemmel hall­gatta a jóval születésük előtt történteket. Ezután újra kéz­be került a lapát, a legfonto­sabb régész-szerszám, a „spakni”, s a föld kezdett me­sélni mindannyioknak a leg­régebbi időkről. Eddig 63 sírt tártak feL Köztük csontvázakat, urnába szórt égetett hamvas úgyne­vezett urna sírokat, és szórt hamvas formát, amelynél az elégetett halott hamvait ur­na nélkül szórták a földbe. A két kutató tapasztalata szerint a gazdagság jele, a ha­lottakat kísérő bronz lelet­anyag — inkább a csontvá­zas sírokra jellemző. Azaz feltehető, hogy a gazdagabb társadalmi réteghez tartozók temetkeztek ebben a formá­ban. S még valami szól emellett. A föld színeződése, a cson­tok elhelyezkedése többek között azt bizonyítja, hogy a csontvázas sírok jelentős ré­sze bolygatott, s ami megle­pőbb; korabeli sírrablók ke­zétől. S az a tény, hogy a sí­rok anyagának ismeretében a későbronikori fosztogatók ép­pen a csontvázas sírokat túr­ták fel, igazolja azt a felte­vést, hogy a társadalom fel­sőbb rétege temetkezett ilyen módon. Például találtak egy olyan sírt, ahol a test felső csontjait alig lehetett felis­merni, olyan mértékig felfor­gatták. Deréktól lefelé vi­szont a test érintetlen volt. Az összekeveredett csontok között még így is igen érté­kes arany hajkarikát talál­tak, elképzelhető, milyen ér­tékű lehetett az a feltehetően derékon viselt tárgv. talán aranyöv, amiért kirabolták a sírt. írás nélkül Ebben a korban az arany ritka, bronzékszerek, „stá- tuszszimbólum”-ként felfog­ható díszek mennyisége vall a régenvolt tulajdonos rang­járól. Nyakékek, karperecek, gyűrűk a kor jellegzetes spi­rálalakú, vagy kígyószerű te- keredő díszítményeivel, tűk, amelyet minden valószínű­ség szerint az öltözék kelmé­jének összefogására használ­tak, és a már említett, szá­munkra talán biztosan soha meg nem fejthető célú, min­dig feltevésekre szorítkozó tárgyak. Ebből a korból itt írás fenn nem maradt, nem is tudjuk volt-e egyáltalán — s a lehetséges analógiák már mind az írott történelem idő­szakából valók. Ilyen elgon­dolkodtató lelet volt a halott ujjaira húzott összefüggő gyűrűsor, amely talán azt fe­jezte ki, hogy a tulajdonos soha nem dolgozott. De ha­sonlót találtak a kutatók egyik eltemetett lábain is. Feltevésük szerint olyan előkelők sírjai ezek, akiknek sem kezüket, sem lábukat nem kellett használni. Az utóbbi ásatás egyik jelentős darabja egy szintén foglalko­zási jelként felfogható kis bronz tőr, ami igen ritka le­let ebből a korból, és az ugyanebben a sírban talált bronz szőrcsipesz. Ez utóbbit a borotva mellett használták a férfiak szépítkező eszkö­zül! Számtalan izgalmas kérdés A hallottakat kísérő edé­nyek is figyelemre méltó ta­pasztalatokkal szolgálnak. Némelyikük szándékkal szá­jával föld fejé fordított hely­zetben került napvilágra. Kétségtelenül ez is, mint még jónéhány hasonló megfigye­lés, amelyet a fiatal régész­házaspár a kutatás élményé­nek friss hatása alatt aTt gvőz sorolni — valamilyen hiedelemmel, kultusszal van kapcsolatban. Ugyanúgy, mint a ritkábban előforduló, de mégis Jánoshidán is jelen­lévő pythosz-temetkezés, ahol feltehetően az Égeikum ha­gyományaira visszavezethető­en, az elhalt gyermekeket a pythoszoknak megfelelő for­májú edénnyel együtt helyez­tek a földbe. Számtalan iz­galmas kérdés, később tudo­mányos szigorral felülvizsgá­landó hipotézis. Egyet azon­ban már most elfogadhatunk; a különböző temetkezési for­mák keveredése azt mutatja, hogy a késő bronzkorban ALattyán—Jánoshida környé­kén több népcsoport élt együtt, keveredett egymással. S távoli őseink dicséretére le­gyen mondva békésen éltek együtt, hiszen a sírok csak természetes halálról valla­nak. Csányi Marietta és Raczky Pál számára csak most kez­dődik a komoly munka. Meg­indul a múzeum apparátusa, a behozott leletanyag tisztí­tás' restaurálásra, fotózás­ra, az adatok pontosítására, analógiák felsorakoztatása, egyszóval szorgos téli kutató­munka következik. S aztán ha kitavaszodik, újra elindul­nak az . alattyáni határba, hogy a régiek mellett újabb sírokat fogjanak vallatóra. Egri Márú

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents