Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-10 / 212. szám

1975. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 YflSfiRNÉZSBEN Pavilonról pavilonra a megye kiállítói között Egymás mellett a kiállítás két legkeresettebb erőgépe: a Rába-Steiger és aK—700-as traktor Társadalmi aktivitás és tudatosság R társadalmi aktivi­tás a társadalmi gyakorlat tartománya magában foglal­ja a politikai-közéleti és a munkatevékenység terüle­teit. Olyan politikai kultú­rát és hozzáértést feltételez, amely maga is csak a rész­vétel — az aktivitás „me­zője'’ — folyamatában for­málódik és fejlődik. Kriti­kus pont tehát — akár fej­lesztésének nehézségeit, akár fontosságát nézzük. A problémák forrása, hogy a társadalmi aktivitásnak — legyen szó intézmények­ről, vezető testületekről és egyénekről, vagy a töme­gek aktivitásáról minősé­gi követelményei vannak. Csak ezeknek az érvényesí­tésével kerülhetjük él a formalizmust és a látszat­aktivitást. Vegyünk egy nagyon egy­szerű példát. Egy üzem kol­lektívája teljes odaadással, túlórázással dolgozik a terv teljesítésén, avagy túlteljesí­tésén. Ám a gyártott ter­mékről kiderül, hogy nem üti meg a közgazdasági kö­vetelmények mércéjét. A munka tudatos vállalása, a lelkesedés és a magas fokú aktivitás kiáltó ellentmon­dásba kerül a tényleges eredménnyel. Az aktivitást könyörtelenül feleslegesnek, nyilvánítja a társadalom azzal, hogy szükségletei nem esnek egybe a munka eredményével. (A visszaha­tás magára az aktivitásra nem lehet kétséges.) A tanulság viszont fontos követelményre hívja fel a figyelmet: az aktivitásnak, a tevékenységnek szervesen kell illeszkednie a társadal­mi termelés objektív tör­vényszerűségeihez. Ha vo- luntarisztikusan eltekint ez utóbbiaktól, saját magát kér­dőjelezi meg. A gazdaság vaskos tény­szerűség, amellyel nehéz uj­jat húzni.' A politikai és közéleti tevékenység más területein azonban —— úgy tűnhet — nem működnek ennyire „objektív” krité­riumok. Ez azonban csak látszat. Mert először is a társadalom termelési és új­ratermelési folyamatától so­ha nem függetleníthető a társadalmi gyakorlat egyet­len más területe sem. Kü­lönösen nem a szocializ­musban, ahol — a magán- tulajdon és a kizsákmányo­lás kényszerítő mechaniz­musai híján, s a munka, ma még nem egyszer nagyon is megerőltető jellege mellett a társadalmi aktivitás és tudatosság magasabb foka szükségeltetik magában a termelési folyamatban is. Másrészt a mindenkori tár­sadalmi aktivitás, különösen, ha a társadalom alapvető csoportjait érintően esik ró­la szó, maga is meghatá­rozott folyamatként érvé­nyesül a társadalomban. Ez a meghatározottsága rész­ben történelmi, s mint ilyen a konkrét nemzeti fejlődés keretében a politikai tuda­tosság kialakulásának múlt­beli lehetőségei által meg­határozott. Részben azon­ban napjaink társadalmi tapasztalatainak terméke is. Az utóbbi hangsúlyozása különösen fontos. Hiszen feltétlenül a társadalmi ér­deklődés és részvétel csök­kentéséhez vagy stagnálá­sához, egyfajta elkedvetle- nedéshez vezet, ha az egyének úgy tapasztalják, hogy törés mutatkozik á szavalt és a tettek között. Ha más az, amit mondanak nekik, vagy olvastatnak velük, és más az, amibe mindennapi életünkben eset­leg nap mint nap béleüt- ltöznek. A konkrét, szemé­lyesen is felmérhető kör-» nyezet: a munkahely, az üzemrész, a műhely, a bri­gád, a lakónegyed terüle­tén tapasztalt ellentmondá­sok és visszaélések esetén még a legjobb politikai cél­kitűzések és eszmék is el­veszíthetik erejüket. Mert mit érhet például egy mun­káját becsülettel és tehet­séggel végző állampolgár szemében a „mindenkinek munkája szerint” — elv ott, ahol ez legfeljebb falraga­szokon érvényesül, miközi ben időről-időre csak meg­szövését tapasztalja. Nyil­vánvaló, hogy a túlzott ak­tivitás és lelkesedés ilyen­kor maga is gyanús és for­mális: a karrierizmus és törtetés veszélyére figyel­meztet inkább, mintsem ön­elégültségre adhatna okot. A társadalmat formálni kívánó szándék szempont­jából ez a figyelmeztetés is eggyel több okot szolgáltat! arra, hogy a társadalmi ak­tivitás kérdését a maga mélységében értelmezzük, s lenyesegessük a formaliz­must és ^ hamisat az igaz­ról, a társadalmilag hasz-, nősről. Az aktivitás tartal­ma a fontos, az aktivitást kísérő tudatossághoz hason­lóan. Mi több: éppen ezek az utóbbiak a legfontosab­bak. Ám, ha így van, igazo­lódik kiinduló tételünk, hogy a társadalmi aktivi­tásban közvetlenül vagy köz­vetítettebben, mindig a tár­sadalmi gyakorlat egésze tükröződik. Ahogy egy-egV nagy pontosságú műszeren ott tükröződik az elvégzett munka a maga letagadha- tatlanságában és végső meg- mérettségében, úgy a társa­dalmi egyéneket is társadal-i mi érintkezésük sokfélesége formálja, s bennük az előbbi tükröződik a maga konkrét valóságában és tényszerűségében. Nagy ta­nulság hát a politikus, a vezető és a társadalmat für­késző tudat számára: arról árulkodik, hogy eszméink­ből és célkitűzéseinkből mi vált valóban embert for­máló valósággá és ténysze­rűséggé, és mi az, ami el­lenállásba ütközött, megtört vagy éppen visszájára for­dult a társadalmi közegen, ennek az újjal szembefor­duló mindennapiságán. A legfontosabb társadalmi ré­tegek átlagegyénei, mint megannyi finom műszer, rögzítik magukban a tár­sadalmi fejlődés állását. Ezért kell rá odafi­gyelnünk. „A nevelőt magát is nevelni kell”, — írta Marx. Ez a nevelés azonban éppen ennek az odafigye­lésnek az eredpnényé lehet. Hogy mélyebbek legyenek társadalmi ismereteink, hogy jobban tudjuk, mit, mikor, és hol kell tennünk. A tu­datos társadalomformálás­hoz és társadalmi aktivitás­hoz, ha ma még tömegszin­ten. nem is mindenütt és mindenkor, de vezetői szin­ten — lentebb és fentebb — feltétlenül ez is hozzátar­tozik. H. J. Készruha Kunmadarasról A tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezet búzater­mesztési rendszerének sok látogatója akadt a mezőgaz­dasági kiállításon. Ottlétünk rövid félórája alatt is egy­másnak adták a kilincset az érdeklődők. Nemcsak terme­lőszövetkezetek, hanem okta­tási intézmények képviselői is bekopogtattak, hogy az el­kért prospektusokból áttanul­mányozhassák a zárt rend­szer technológiáját TarsÜaH a lisz3iö!ifyáriak Wirtmann Mihály a TBR vezetője nem számított ekko­ra népszerűségre. — Amikor 1974-ben meg­kaptuk az engedélyt, hogy kidolgozhassuk a korszerű termesztés technológiáját, nagy kedvvel láttunk mun­kához. A hat alapító nagy­üzem termésátlaga az első évben hektáronként 43 má­zsa volt, pedig olyan gazda­ság is belépett, ahol előzőleg csak 20—25 mázsa búzát adott a föld. Az idén már 44 ezer hektárról vágták le a kombájnok a rendszer tech­nológiája szerint vetett ke­nyérgabonát. Viszont a ked­vező kilátások ellenére csak 38 mázsa búzát takarítottunk be egy hektárról. Azt hit­tem, ez majd csökkenti az ér­deklődést, de szerencsére nem így történt. Nagyon örü­lünk neki, hiszen a rendszer jó, csak az időjárás ... — Más öröm is érte a bú­zatermesztőket. —• Az aranyéremre gondol? A gesztorgazdának Illik úgy dolgozni, hogy aranyérmet kapjon a növényére. A leg­modernebb gépek ellenére — valamennyit szocialista or­szágból szerezzük be — Mivel szerepelnek még a kiállításon? — A cukorrépánk tavaly száraz körülmények között több mint 540 mázsával fize­tett. Ebben az évben, mivel a Tisza II. csatornáiból öntöz­hettünk, egy hektárra 600 mázsát terveztünk. A Buda­pestre hozott répánkat a zsű­ri aranyéremmel jutalmazta. A szakosított sertéskombiná­tunkat, ahonnan évente 12 ezer hízott állatot adunk el, Kahyb sertések képviselik, amelyek a kiállítás teljesít- ménynagydíját kapták meg. Kis álla! „kis díj” A Palotási Állami Gazda­ság kacsatenyésztési rendsze­re a külföldi kiállítók előtt sem ismeretlen. De. amíg az egynapos, pelyhes kis jószág­ból hét hét alatt majd’ 3 ki­lós 'Cherry-Vallei kacsa lesz, sok tápot meg kell etetni a gondozóknak. — Érdemes kacsát tenyész­teni — mondja Sziráki Gyu- láné — hiszen nemcsak a gazdaság, az ország, hanem mi asszonyok is jól keresünk velük. Különben biztosan nem keltetnénk évente több mint kétmilliót. Tudja, a kör­nyékünkön elég rosszak a földek, a növénytermesztés ezért háttérbe szorul. Aztán ott az a sok tanya, s bennük a lányok, asszonyok. A 42 ezer kacsa gondja egy em­bernek nem kevés, de még mindig könnyebb, mint zsá­kolni, a havi háromezer fo­rint pedig nagyon jól jön. — Vannak-e érdeklődők? — Csak győzzem számlál­ni! Biztosan azért, mert már kezdetben is sokat lehet ke­resni ezzel a tenyésztési el­járással. Azt sajnálom egye­dül, hogy Palotásról eddig még elég kevesen jöttek. Pe­dig sokat lehet ám tanulni ilyen helyen! Hz érmeket nem adják ingyen A Héki Állami Gazdaság nagy sikereket ért el, sok ér­met kapott. Méltán jókedvű tehát Nyeső Péter és Kovács István, a gazdaság két tehe­nésze. Örömükhöz az is hoz­zájárul, hogy Nagy Endre, a székesfehérvári állatfelügye­lőség munkatársa nagyon di­cséri az állami gazdaság szarvasmarháit. — Magyarországon először az Enyingi Állami Gazdaság hozta be ezt a kanadai faj­tát, de nem sokkal később a Szolnok megyei üzemek is követték a jó példát. A szem­re is tetszetős állatoknál az is a gazdaságok mellett szól, hogy ezek a tehenek évente legalább 4—4500 liter tejet adnak. Nagy Endre véleménye so­kat nyom a latba, hiszen tíz éve ezzel a szarvasmarhával foglalkozik. A tehénistállótól jóval tá­volabb ismét a Héki Állami Gazdaság kiállításával talál­koztunk. Guba Kálmán agro- nómus éppen a cukorrépater­mesztési zárt rendszerről be­szélt a látogatóknak. — A megalakuláskor, a társgazdaságokkal együtt, 4 ezer 600 hektáron vetettünk cukorrépát, de jövőre már 10 ezer hektáron kerül földbe a mag. — És a termésátlag? — Az idén 29 nagyüzem átlagához 420 mázsát várunk, de Héken 520 mázsánál is több lesz. Nem adták ingyen az aranyérmet. Élelmiszergazdasági kiállí­tás. Három pavilon kínálja, ami „szem, szájnak ingere”. A változatos, sokféle-fajta élelmiszer — gondos elhelye­zéssel — önmagát ajánlia. Nem egyszer hallottuk, ír­tunk már arról, hogy a cso­magolás mennyire emeli egy- egy élelmiszer rangját! Nos, itt ízelítőt kapunk a csoma­golás magasiskolájából is. Vegyük például az Állat­forgalmi és Húsipari Tröszt vitrinjeit, a vágott baromfit, a konyhai félkész áruk vá­lasztékát. A törökszentmik- lósiak „Puszta” pulykáján úgy feszül az átlátszó, tapa­dó papír, hogy már így az asztalra kívánkozik. Nem is szólva a zúzák, nyakak cso­magjáról! A magyar hűtő­ipar társnak „szegődött”, a jászberényiek Lehel mélyhű­tő-hűtőpultjai feledtetik a kinti kánikulát, méltó társai a felsorolhatatlanul sok és gusztusos hús- és töltelék­árunak. Karcagi asszonycsoport kö­zé vegyülök, rácsodálkozá- suk egv-egy árura jobb kala­uz a hivatalos prospektusnál. A Magyar Édesipar bemu­tatóterme nemcsak látványá­val, hanem illatával is csalo­gat. Ugyanitt a terítés művé­szetéről is képet kaphatunk. Szakmai napok, lovasparádé, divatbemutató A kiállítás szervezői na­ponta sok színes programmal várják a látogatókat. Egyna­pi összeállítás a hétből: édes­ipari börze, .természetesen kóstolóval. Mezőgazdászok­nak a Lucernatermesztés idő­szerű kérdései, A talaj terme­lékenységének megóvása cí­mű előadások a MTA rende­zésében. Délelőtt, délután lo­vas, fogatos bemutatók, erő­gépek felvonulása a lovaspá­lyán, ugyanekkor a szabadté­ri . színpadon divabemutató, zene. Érmek, elismerések Sikereket értek el megyénk állattenyésztői is a mezőgaz­dasági kiállításon. A díjak és elismerések bizonyítják, hogy az országos élmezőnyben tartják számon a Héki Álla­mi Gazdaság szarvasmarháit, a Jászapátiban tenyésztett sertéseket, de a palotásiak, a túrkeveiek és a tiszasülyiek is szép kitüntetéseket kaptak állataikért, tenyésztési mód­szereikért. A hékiek 28 vemhes üszőt mutatnak be a kiállításon, si­kerük száz százalékos. Hat arany-, öt ezüst-, négy bronz­érmet és tizenhárom elisme­rő oklevelet kantak a vörös­tarka Holstein Friz kereszte­zett szarvasmarha fajtákra. A jászapáti—jásziványi Ve- lemi Endre Tsz nagy fehér hússertései aranyérmet, a túrkevei Táncsics Tsz növen­dék fésűs merinó tenyészko­sai teljesitmény-nagvdíjat. a Palotási Állami Gazdaság ka­csái aranyérmet, a Tiszasülyi Állami Gazdaság fehér lan- desi lúdai és a BL—libái bronzérmeket kaptak. P. A. — T. SZ. E. Bemutatkozik a szovjet építőipar Évente 2 300 000 új lakást ad át a dolgozóknak a szov­jet építőipar, — mondotta Szergej Georgievics Zmeul, a Szovjetunió lakás- és köz­épületépítő állami bizottsá­gának első elnökhelyettese tegnap a szovjet kultúra és tudomány házában tartott sajtótájékoztatón, amelyen a Szovjetunió lakás- és köz­épület építéséről rendezett kiállítást ismertette- A ma megnyíló bemutatón 36 nagyméretű tabló — sok képpel, rajzzal — és több makett dokumentálja a szov­jet építőiparnak a háború óta elért fejlődését, eredmé­nyeit. A bemutató tulajdon­képpen jubileumi kiállítás is, hiszen kapcsolódik a fasiz­mus felett aratott győzelem 30. évfordulójához, felvázol­va azt a három évtizedes utat, amelyet a szovjet épí­tőipar tett meg a lakó- és középületeket ért súlyos ká­rok nyomainak eltüntetésé­ben, új városok építésében. A több mint 300 házgyárral ellátott korszerűen felszerelt szovjet építőipar most éven­te több mint 20 új várost épít, elsősorban Szibériában, de az ország más területein is. Az új lakások 40—45 szá­zalékát adják a szovjet ház­gyárak, amelyek közül több mint 20 már nem fal-panele­ket, hanem egész lakásokat, lakásrészeket tartalmazó tér­elemeket gyárt. A kiállítás — amelyet ok­tóber 5-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a szovjet kul­túra és tudomány házában — újabb alkalmat nyújt a ma­gyar és a szovjet szakem­berek tapasztalatcseréjére. 40 ezer mázsa dohány Az idén az 5000 hektáros dohánytermő terület nagy ré­szén korábban kezdték a dohány törését, mint tavaly. Ennek eredménye, hogy a tavalyi hasonló időszakhoz képest már a kétszeresét: 60 vagon dohányt szállítottak szerte az országból a Szolno­kon működő Dohányfermen­táló és Beváltó Üzembe. Az előreláthatóan október végé­ig tartó begyűjtési és szál­lítási időszakban mintegy 40 ezer mázsa dohány kerül az üzembe. Ennyi füstölnivaló fermentálása egészen a jövő év februárjáig elhúzódik. Kulcoricatermesztési bemutató .Az Országos Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Kiállí­tás irodájának szervezésében tegnap a • mezohéki Táncsics Tsz rákócziújfalui üzemegy­ségében- országos kukorica­termesztési bemutatót tartott a nádudvari kukorica ipar­szerű termelési rendszer. A résztvevő szakemberek — mintegy kétszázan — meg­tekintették a Táncsics Tsz mélybarázdás öntözési mód­szerét, amellyel rekordter­mést értek el. Tanulmányoz­ták a kukorica-betakarítás korszerű gépeit és a legmo­dernebb Claas Apollo-Mobil szárítóberendezést. A résztvevők valamennyi gépet üzem közben tekin­tették meg, mivel a múlt hét végén már megkezdődött a kukorica betakarítása. A lá­togatók elismeréssel szóltak a teljesen gépesített kukori­catermelés eredményeiről és az öntözés hatékonyságáról. A Táncsics Tsz ugyanis 1500 hektár átlagában 71 mázsás csöves kukoricatermést taka­rít be. A nagyüzem 1200 hek­tár területtel vesz részt a KITR magasfokú termelési rendszerében, amely az idén országosan is kitűnik szép termelési eredményeivel és a termés várható jó minőségé­vel. 1973. június 1-én indult meg a termelés a Modell Nőiszabó KSZ kunmadarasi telephelyén. A nyolcvankét munkást foglalkoztató kis­üzemnek indulása pillanatá­tól fontos küldetése volt: helyben munkalehetőséget biztosítani a kunmadarasi nőknek. A dolgozók vala­mennyien betanított munká­sok, legtöbbjük otthonról, a háztartásból vagy a mező- gazdaságból jött. Két mű­szakban, szalagrendszerben, teljesítménybérezéssel fo­lyik a termelés. A leggyak­rabban gyártott ruhatípusok: női felsőruhák, szoknyák, blúzok és a honey-kart,ónból szovjet exportra készülő nyári ruhák. Kunmadarason a kiszabott ruhák összeállítását végzik: havonta mintegy 4000—4500 darab készruha kerül ki az asszonyok, lányok keze alól. 1

Next

/
Thumbnails
Contents