Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
1975. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kjusztenfi képeslapok 1944, szeptember 9.—Emlékmű a hősöknek, akik kivívta!: a bolgár nép győzelmét Kjusztendili „felhőkarcolók” az egyik új lakónegyedben A trák kultúra maradványai szorosan illeszkednek Kjusztendil mindennapi életéhez Az egykor zseniális római „központi fűtés” maradványai ’'«tők: Nagy Zsolt izlésfejlesztés — esztétikai nevelés Eredményes és vonzó módszerek Martfűn Eladó az ötlet Ifjúsági klubok módszervására Budapest és Hódmezővásárhely után jövő év elején Székesfehérvár ad otthont az ifjúsági klubok országos módszervásárának. A tapasztalatcsere új vonása, hogy a klubok nem nevezhetnek be közvetlenül az országos bemutatóra, hanem előbb megyei versenyen mérik össze tudásukat. Itt dől majd el, hogy kik vehetnek részt a székesfehérvári klubtalálkozón. Megyénkben, a tavalyi hárommal szemben, idén huszonhét ifjúsági klub küldte el nevezését a Ságvári Endre me, gyei Művelődési Központba. A pályázók három témakörből — beilleszkedés a közösségbe, szabad idő — művelődési szokások, érdeklődési körök — választhattak. A megyei módszervásárra október 11-én és 12-én kerül sor Szolnokon, a Mini valamint a Horizont ifjúsági klubban, ahol a versenyzők zsűri előtt mutatják be tízperces műsorukat. A zsűri — elnöke Kisfaludy Sándor, az Országos Pedagógiai Intézet Könyvtárának csoportvezetője — dönt majd arról, hogy hány klub képviseli megyénket a székesfehérvári találkozón. Az eddigi két tapasztalatcsere hagyományához híven minden megye kiállítással is szerepelhet az országos módszervásáron. így lehetőség nyílik arra, hogy az ifjúsági klubon bemutathassák életüket, munkájukat, s ezen túl kiállíthatnak berendező-, si tárgyaikból, kiadványaikból, dokumentumaikból. A módszervásárhoz kapcsolódva a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya Játékmester kerestetik címmel adássorozatot indít. A megyei bemutatókon legjobban szereplő játékvezetőket, klubvezetőket országos versenyre hívják meg, ahol a rádióadások során kell bizonyítaniuk rátermettségüket. A döntőre ugyancsak Székesfehérváron, a zárórendezvényen kerül sor. A győztesek értékes díjakat vehetnek át, s külső munkatársként dolgozhatnak majd a rádió klubműsoraiban. Arra a kérdésre kerestünk választ: közművelődési intézményeink mit tesznek az esztétikai nevelés, művészeti ismeretterjesztés, általánosságban az igényesebb ízlés kialakítása érdekében. Nem a kitűzött s a teljesített feladatokra voltunk kíváncsiák hanem a programok mérhető hatására, arra, hogy a közművelődési elvek hogyan válnak konkrét valósággá, nemes ismeretek forrásává. A martfűi Tisza Cipőgyár művelődési házába látogattunk elsőként, ahol az esztendő első felében Papi Lajos szobrászművész kamarakiállítása kapcsán magunk is tanúi voltunk a művelődési ház igazgatóhelyettese, Erneszt Péterné vonzó módszerének. Igényes a bemutatkozó művészeket a bemutatott anyagot tekintve — ugyanakkor nem elégszik meg a puszta nyitvatartással, még a látogatók jelentős számával sem. — Különösen a fiatalok hajlamosak arra, hogy pasz- szívan nézzék a kiállítást — mondja. Ezért eredeti módon bevezette a tárlatvezetés utáni megbeszéléseket, ahol visszakérdezi a látogatóktól, mit is láttak, mi tetszett a legjobban és miért. Ez a konzultációs forma, jól tudjuk, sokkal erősebb hatású, maradandóbb emléket hagy, mintha a látogatók csak végigsétálnak a művek előtt. Hetedik éve dolgozik ezen a területen, joggal állíthatja, hogy közönsége ma már igényli a kiállításokat, s a Nagy érdeklődés kíséri Jászberényben a közművelődési intézmények kiállító termében a Varsányi Pál grafikáiból rendezett kiállítást. A városi-járási könyvtár és a Jász Múzeum szervezésében rendezett kiállításon a magyar grafikus művészet nagy öregjei között számon tartott művész lino- és alumetszeteiben, rézkarcaiban és fametszeteiben gyönyörködhetnek a látogatók. Varsányi Pál 1933-ban részt vett a szocialista képzőművész csoport megalakításában. Ekkor készült 12 lapból álló antifasiszta fametszet sorozata, amely nagy agitatív erővel mutatott rá, művészeti bemutatók iránt különösebb propaganda nélkül is érdeklődik. 1975-ben eddig 13 kiállítást rendeztek, amelynek több mint 30 ezer látogatója volt. Főként szocialista brigádok, ifjúmunkások, a cipőipari szakközépiskola tanulói, a Tisza Cipőgyár dolgozói. Eléggé változatos a program: a megyei múzeum Ember és munka a képzőművészetben összeállítása, Radóczy Mária batik és tűzzománc munkái, Papi Lajos szobrai, Farkas Miklós lemezdomborításai mellett megnyitották a folyamatos dokumentumgyűjtés első állomásaként a Tisza Cipőgyár állandó helytörténeti kiállítását, és megrendezték Brigádtörténetünk tükörképe címmel 220 szocialista brigád legtartalmasabb naplóiból összeállított bemutatót. Ez utóbbi nemcsak tartalmában adott hasznos útmutatásokat az alakuló új brigádok számára, de az ízlésesen kiállított naplók jó ötleteket, megoldási lehetőségeket is példáztak brigádtörténeti feldolgozásokhoz. A művészetek iránti érdeklődés felkeltésének egyik legbeváltabb módja az aktív tevékenység. Aki maga is fest, farag, vagy verset ír, belülről érdeklődik egy-egy hasonló program iránt. A martfűi művelődési házban működik — mégpedig igen jól és hasznosan — fotókör, képzőművészeti szakkör, és kézimunka szakkör. Erneszt Péterné most egy újabb közhogy mit várhat a világ a fasizmustól. A svájci szocialista ifjúmunkások 3 évvel később vele készíttették el mozgalmi bélyegüket. Magyarország felszabadulásának eseményei a grafikus művészetét témában és technikájában is megújították. Üj sorozatok: a „Bányászok”, a „Falu” kerültek ki keze alól. Most bemutatott művei a realizmus parttalanságát, nem a formák felbontásával, hanem az élmények kifogy- hatatlanságával, s a látvány örök megújulásával bizonyítják. Az augusztus 30-án megnyitott kiállítás — amelynek eddig több mint ezer látogatója volt — szeptember 14-ig lesz nyitva. véleménykutatás céljából a cipőgyár négy munkásszállásán különös Ki mit tud?-ot szervez. — Szeretnénk megtudni, ki mivel tölti és töltené legszívesebben a szabad idejét. Muzsikálástól a festésig, barkácsolástól a szavalásig, hímzéstől a rádióépítésig szeretnénk felmérni kinek-ki- nek mi az igénye, hogy a következőkben szervezett szakköri foglalkozásokon biztosíthassunk megfelelő keretet számukra. , — Az évek további részében milyen kiállítási programot terveztek? — Dévényi János ötvösművész mutatkozik be munkáival, majd a Damjanich múzeum hoz egy észt grafikai kiállítást. A múzeumi hónapban a Tiszazugi Földrajzi Múzeumtól két anyagot kapunk: A mezőgazdasági szerszámok fejlődésének története, s a Tiszazug fejlődése címmel. Különösen előbbinek örülünk, hiszen általános iskolásaink előtt még a szüleik által régen használt mezőgazdasági munkaeszközök is többnyire ismeretlenek. Érdekesnek ígérkezik az őszi lakásátadásokhoz időzített bútorkiállítás, amelyet a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat fog rendezni számunkra. A martfűi boldog lakás- tulajdonosok remélhetően nemcsak megvásárolható szép bútorokat, konyha-, fürdőszoba felszerelést láthatnak majd ezen a kiállításon, de különböző kiegészítő tárgyakkal, a garnitúrához választott függönnyel, szőnyeggel, térítőkkel, vázákkal, képekkel is segítségükre lesznek a lakások ízléses, kulturált berendezésében. S nem volna haszontalan, ha a művelődési ház lakásberendezési tanácsadással is szolgálhatna a kiállítás nyitva- tartása alatt. Mégha pusztán különböző prospektusok, lakáskultúrával foglalkozó folyóiratok választékával is. A kiállítások mellett az elkövetkező időszak tervébe különböző — főleg zenei, képzőművészeti — előadások is tartoznak, amelyek egy részét a munkásszállásokon kívánják tartani. Gazdag, szép programot vállal a martfűi művelődési ház, s tapasztalataink szerint eredményesen. Egri Mária Varsányi Pál grafikái Jászberényben Lajos bácsi most is tanít Ha két hajdani tiszaföld- vári iskolatárs összefut valahol értekezleten, buszra, vonatra várva, vagy az utcán, a kölcsönös „hogy vagy?”, „mit csinálsz?”, „hát a családod?” után szinte törvény- szerű, hogy valamelyikőjük szájából elhangzik a kérdés: „Hát Lajos bácsiról mit tudsz?” ☆ A kapuhoz érve már a torkomban ver a szívem, mint tíz évvel ezelőtt, amikor felelni hívott: vajon tudom-e a leckét? Persze az izgalomban most benne van a közeli viszontlátás öröme is. Felesége, Joli néni fogad, Varga Lajos tanár úr pedig a legbelső szobából, az íróasztal mellől jön ki, amikor meghallja, hogy érkezett valaki. A dolgozószobában köröskörül könyvek, folyóiratok, szőttesek, cserépedények, az íróasztalon pedig a félbehagyott munka dokumentumai: cédulák, fényképfelvételek, s kicsi, zöld írógép félig írt lappal. Itt minden tárgyhoz fűződik valami emlék: egy hollóházi tányér a Magyar Földrajzi Társaságtól. Vörös égetett agyag városcímerek, utazások emlékére. Az ajtó fölött nagyméretű fénykép, a Bükk Odorhegyéről, ahová több mint egy évtizede, minden nyáron kutatótáborba mennek a tiszcíűidvári gimnázium földrajz, barlangkutatás, régészet, biológia, néprajz iránt érdeklődő diákjai. Ezt a tábort éveken keresztül Varga tanár úr vezette. Amióta nyugdíjba ment, volt tanítványai, akik már szintén tanárok, vették át a tábor szervezését, irányítását. Róluk beszél elismeréssel Lajos bácsi, aztán a barlangászokat külön megdicséri. Munkájukat jól ismeri, hiszen most nyáron is fönn volt velük a táborban: — Majdnem egy kilométer már a feltárt járatok hossza. Gyönyörű, 5—8 méteres cseppkövek vannak benne. Képről én is ismerem azokat a cseppköveket, olvastam a tanár úr erről szóló cikkét az Élet és Tudományban. — Lajos bácsi, hány tanítványa lett földrajztanár? — A múltkor hetvenegy- néhányig számoltam őket, persze, könnyen lehet, hogy valaki nem jutott eszembe. Nemrégen háromtagú magyar kutatócsoport járt Japánban. Közülük kettőt tanítottam valamikor. A tanítás mellett volt ideje, energiája tudományos igényű publikációkat írni, táborokat szervezni, és megteremteni a Tiszazugi Földrajzi Múzeumot. Évtizedeken keresztül gyűjtötte a kőzeteket, talajmintákat. Ezt a több ezer darabos, súlyra 11 mázsát kitevő kőzetgyűjteményt nemrégen odaajándékozta a debreceni egyetemnek. Most a tiszazugi múzeumnak segít: fényképleírásokat készít. ☆ Ha legközelebb valamelyik volt iskolatársammal összetalálkozom és ő megkérdi tőlem: „Mit tudsz Lajos bácsiról?”, akkor elmondom neki, hogy nyugdíjba ment és — ugyanolyan, mint régen volt: utazik, mérlegel, dolgozik, tanul és tanít. Tavasszal kint volt Olaszországban és diára, filmtekercsekre költötte a pénzét. Rengeteg felvételt készített. Már biztosan azon töpreng, hogy a személyes élmények alapján, hogyan tanítaná az Appenin-félsziget földrajzát, vagy a római történelmet. Szabó János t
