Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

1975. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 O Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalat Szolnokra tele­pült, az Alföldön mindössze néhány kis készletű szén­hidrogénmező termelt Az Orosháza környéki mezők, a hajdúszoboszlói, majd a szanki mező felfedezésével megteremtődött az alföldi olajipar bázisa, 1965-ben pe­dig megkezdődött az algyői mező feltárása, amelynek szénhidrogén kincse ma a legjelentősebb. A délalföldi kutatás továb­bi sikerrel járt: Kelebián, Ásotthalmon, Ferencszállá- son, majd Szeged alatt ta­láltak újabb kőolaj- és föld­gázkészleteket A szénhidro­gén-termelés gyarapodó le­hetőségei egyre nagyobb fel­adatok elé állították a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalatot, különö­sen az elmúlt négy és fél évben, a negyedik ötéves terv időszakában. A vállalat kőolajtermelése már 1971-ben megközelítet­te a másfél millió tonnát ebben az évben pedig már csaknem eléri az 1,7 milliót. Jóval dinamikusabban emel­kedett a földgáztermelés: 3,5 milliárd köbméterről csak­nem 5 milliárdra. Ahhoz, hogy az alföldi szénhidrogén-termelés jelen­tőségét igazán fel tudjuk mérni, érdemes még néhány tényt megemlíteni. Az or­szág kőolajszükséglete pél­dául az idén 9,5 millió ton­na. Ebből 6 millió tonnát kapunk a Szovjetunióból, 2 millió a hazai termelés, más­fél milliót így is dollálért vagyunk kénytelenek impor­tálni. Amíg a hetvenes évek elején egy tonna kőolaj vi­lágpiaci ára 20 dollár körül volt ma 100—110 dollár. Az Alföldön termelt kőolaj egy- egy tonnájának önköltsége viszont az öt év alatt egyet­len egyszer sem érte el a 600 forintot S e számok ön­magukért beszélnek. Új létesítmények — növekvő termelés Az Alföldön még egyetlen szénhidrogénmező sem kezd­te úgy termelését hogy a vezetékek, felszíni berende­zések teljes kiépülését meg lehetett volna várni. A ter­melés gyors megindítása ér­dekében előbb mindig ideig­lenes létesítmények segítsé­gével indult a termelés, csak azután került sor a végleges termelő és kiszol­gáló objektumok megépíté­sére. Mindez szerteágazó, egymáshoz kapcsolódó, na­gyon összeharigolt, párhuza­mos tervezést technológiai előkészítést, beruházást és természetesen termelést tett szükségessé. Az algyői mező például már az Alföld legjelentősebb szénhidrogén-termelő terüle­te volt, amikor a végleges gyűjtőállomások, gázüzemek még csak épültek. Mindez jól érzékelteti, • milyen bo­nyolult, sokszor bizony el­lentmondásoktól sem mentes helyzetben kellett a vállalat­nak ebben az öt évben is feladatait teljesítenie. Ebben a tervciklusban Szánkon például újabb pro­duktív kutakat állítottak ter­melésbe, ezért két új tankál­lomást kellett felépíteni. Az orosházi üzemben, a már ki­merülő pusztaföldvári mező­ben különböző technológiai intézkedésekkel — új mély­szivattyúk üzembe állításá­val, úgynevezett segédgázos termeltetéssel, gázbesajtolás- sal, rétegkezeléssel — sike­rült a tervezettnél is több olajat termelni. A legnagyobb munka ter­mészetesen mégis Algyőn volt. A 6,5 milliárd forint értékű állami nagyberuhá­zásból a negyedik ötéves terv időszakára esik a gáz­ipari létesítmények nagy ré­szének felépítése. Az 1971- ben üzembe lépő első, vég­leges gázüzemet 1972 végén egy újabb gázüzem átadása követte, amely már naponta 4 millió köbméter gáz szol­gáltatását tette lehetővé. Alig telt el egy év, belépett a harmadik gázüzem, ismét na­pi 4 millió köbméterrel nőtt a kapacitás. Ezek az új üze­mek egyenként mintegy ne­gyed milliárd forintba ke­rültek. Szovjet technológiai be­rendezésekkel ez év köze­pére felépült a következő, immár félmilliárd forint ér­tékű gázüzem, amelynek nem a nyersgázok feldolgozása, hanem a többi gázüzemből ide kerülő földgáz további folyadékmentesítése a fel­adata. Ez az üzem, amelynek átadására most készülnek, korszerű módszerekkel lehe­tővé teszi, hogy a gázból to­vábbi propán-butánt és egyéb fontos termékeket válassza­nak ki. Tervszerűen, összehangoltan Igazságtalanok lennénk, ha csak a jelentős beruházá­sokat, a fokozódó termelést említenénk, hiszen mindezek alapja, a tervező munka is sokat korszerűsödött az el­múlt négy és fél év alatt A vállalat szakemberei az Or­szágos Kőolaj és Gázipari Tröszt szakembereivel együtt, s nem utolsósorban a kuta­tóintézetek segítségével a kő­Félidőben a kiállítás Dr. Romány Pál mezőgaz­dasági- és élelmezésügyi mi­niszter adta át tegnap az Alkotó Ifjúság pályázat dí­jait. » Az Alkotó Ifjúság napja alkalmából megrendezték az egyetemi tudományos diákkörök pályamunkái­nak díjkiosztó ünnepségét. A tudományos diákkörök vezetői egyúttal tanácsko­zást tartottak az 1977-ben sorra kerülő országos diák­köri konferencia előkészíté­séről. Kihirdették a gyermek­rajz-pályázat eredményeit is. Első díjat kapott Pálnagy Balázs hajdúböszörményi kisdiák, VII. általános isko­lai tanuló. A félidejéhez érkezett ki­áltáson igm nagv az ér­deklődés a rendezvények iránt, szombatra várják a félmilliomodik látogatót. Az eddigi tapasztalatok is iga­zolták, helyes volt az a ko­rábbi döntés, hogy ötéven­ként rendezik meg a kiállí­tást. Így a bemutatók való­ban sok újdonságot tárhat­nak a látogatók elé, a nagy seregszemle anyaga eredeti látnivalót kínál mindenki­nek, nemcsak a szakembe­reknek, hanem — ami a kiállítás egyik eredménye — a hozzá nem értőknek is. Minden látogatónak sokat mond a legkorszerűbb tech­nika, a bemutatókon érzé­kelhető — és ez a látoga­tók egyöntetű véleménye, — hogy a magyar mezőgazda­ság is az intenzív fejlődés úti ára lépett. olaj és földgáz kitermelésé­re, gyűjtésére, feldolgozásá­ra és szállítására már mo­dern, a nemzetközi tapasz­talatokat is hasznosító ter­veket dolgoztak ki és valósí­tottak meg. A tárolókőzet pórusaiban rejtőző olajból például az alkalmazott kitermelési technológiától függően több, vagy kevesebb nyerhető. Ezért többek között meg kel­lett keresni a még gazda­ságos és a legtöbb olajat adó módszert. Ugyanakkor, az olajtermelésben és a gázfel­dolgozásban, kísérleteket vé­geztek és végeznek hazánk­ban még nem alkalmazott módszerek, eljárások meg­honosítására. Jobb körülmények között A törökszentmiklósi MEZŐGÉP Szamuely Tibor és Gagarin szocialista brigádjának tagjai délutánonként társadalmi munkában a Mezőgazdasági Szakközépiskola épülő sportcsarnokán dolgoznak. A lakatosok, hegesztők mintegy tízezer forint értékű vas- szerkezeti munkát végeznek az iskolánál Algyőn a modem, minden igényt kielégítő ipartelepen 1971-ben már a második or­vosi rendelőt is átadták, s azóta nemcsak ott, hanem az orosházi és a szanki üzem­ben is üzemi mentőautó áll a rendelők előtt. Még a tervciklus elején építettek a szegedi üzemben két étter­met, amelyek összesen ötszáz dolgozónak nyújtanak kultu­rált étkezésre lehetőséget. 1973 óta pedig a mezőben dolgozók is, naponta legalább egyszer, meleg ételhez jut­nak. Csaknem minden évben átadtak egy-egy új öltözőt, fürdőt, sőt az idén nyolc öl­töző-fürdő kocsit is vásárol­tak. A munkásszállításra for­dított költség csupán 1974- ben 11,5 millió forint volt. Évről évre egyre többen veszik igénybe lakásuk épí­téséhez a vállalati támoga­tást is, erre csupán az idén 2,5 millió forintot költött a vállalat ☆ A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat te­hát szép eredményekkel zár­ja a tervciklust A kőolaj­termelési tervet várhatóan november 7-re, a földgázter­melési tervet pedig már ok­tóber végére teljesíteni fog­ják. Jó alappal indulnak a következő ötéves tervnek, amelyben a szénhidrogén­kutatás és a termelés fel­adatai még jelentősebbek lesznek, hiszen az ország energiaigénye egyre növek­szik, s népgazdasági érdek, hogy ennek minél nagyobb hányadát a hazai kutatás és termelés fedezze. Bizakodóan, jó hangulat­ban ünnepelhetnek tehát a Nagyalföld olajbányászai hol­nap a bányásznapon, hiszen megtették, amit az ország várt tőlük. Trömböczky Péter Csépa Nincs „óvodai gond“ Kibővítették a csépai óvo­dát. Eddig reggelenként öt­ven, szeptembertől hetvenöt kisgyerek köszönti majd hangos szóval avz óvónénit. A bővítés 50 ezer forintjába került a helyi tanácsnak. Ezzel megszűntek a csépai „óvodai gondok”. A néhány kilométerre levő Szelevény község óvodáját is felújítot­ták. Igaz, az óvodai létszám 47 maradt, de jelenleg nincs is nagyobb igény. A kicsik Ízlésesen festett termekben játszhatnak. A felújítás 100 •ezer forintba került. Kis községek életéből Mozaik a kunszentmártoni járásból Az Adócsőgyár budapesti, Váci úti üzemében készülnek a telefon- és televíziólánc erősítésére szolgáló mikro­hullámú csövek. Az üzem ellátja az összes szocialista or­szágot, valamint Angliába és ázsiai országokba is ex­nnrtál származik abból, hogy Mu­rányi Lászlóné, a TIGÁZ dolgozója nyugdíjba megy? ö volt az udvarukon műkö­dő községi gázcseretelep ve­zetője. Egy ideig a férje át­vette tőle ezt a nagyon is fontos „tisztet”. Később —; mivel a TIGÁZ nem fizetett bérleti díjat az udvar hasz­nálatáért — nem vállalta to­vább a munkát, s így meg­szűnt a gázcseretelep. Mond­hatná valaki: na és aztán? Vannak a TIGÁZ-nak túra­járatai! Igen. ez így is van. Csakhogy 850 gázpalackot teherautóról kicserélni nem könnyű, sőt balesetveszélyes is. Nem beszélve arról, hogy kényelmetlen üres palackoké kai a keddet vagy a pénte­ket várni — ugyanis csak ilyenkor érkezik szállítmány a tanácsháza udvarába. A „teherautóra fel — onnan le” módszer ideiglenes megol­dás, ezt tudják a tanácsnál, és tudják a TIGÁZ-nál is. Ezért a vállalat úgy tervez­te, hogy új gázcseretelepet épít majd 1977-ben. Ahhoz, hogy addig se maradjanak a helybeliek gáz nélkül, és a kiszolgálás is biztonságos legyen, újabb ideiglenes megoldásra van szükség, mégpedig egy átmeneti cse­retelepre a majdani „nagy” helyén. A TIGÁZ elvállalta mind az ideiglenes, mind az álandó cseretelep felépítését, ehhez azonban a községi ta­nácsnak ki kell jelölnie a területet, méghozzá minél hamarabb... Ha mindazt leírnánk, hogy milyen gondjaik, örömeik vannak a kuszentmártoni járás lakóinak, egy könyv kere­kedne ki belőle. A községben — ahol többnyire az egyetlen munkahely a termelőszövetkezet — ilyenkor, a betakarítási munkálatok idején szinte mindenki a határban szorgosko­dik. Napközben az utcák kihaltak olyan egy-egy település, mintha nem is élne ott senki. Akiket mégis ott találtunk elmondták mi foglalkoztatja a községbelieket leginkább. Tiszainoka Napközi otthon az öregeknek Szikora néni még ingado­zik de a papírra már azt írta: igen. Tehát kéri a fel­vételét az öregek" nápközi otthonába. Ugyanígy... tettek még húszán a sokat tapasz­talt, agyon dolgozott kezű tiszainokai öregek közül, ök, és a több mint 700 lakosú falu apraja-nagyja alig vár­ja, hogy az építők átadják a község új létesítményét. Miért is van mind ennek ilyen jelentősége Tiszaino- kán ? Azért, mert a község lakosainak 60 százaléka már túl van a hatodik x-en. Az idős emberek közül jóné- hányan egyedül élnek, de szeptember elsejétől már kis közösségben tölthetik kellemesebben idejüket A régi iskolát 120 ezer forint költséggel alakították át napközi otthonná az öregek számára. Kényelmes fotelekben beszél­gethetnek, televíziót nézhet­nek, rádiót hallgathatnak, olvashatnak az idős embe­rek; s ha valakinek úgy tet­szik, le is dőlhet egy kis ebéd utáni pihenésre. Az olyanoknak, mint Köteles néni — aki visszamondta a „felvételt”, mondván: „ki eteti meg reggel a jószágot” — elmondhatjuk, jut idő a napközi- otthon előtt a csir­kékre, libákra is, mert a „nap” itt délelőtt 10-kor kezdődik és délután 4-kor fejeződik' be. S végül néhány szó az anyagiakról. Aki ide jelent­kezik, annak a nyugdíjától vagy egyéb jövedelmétől függően állapítják meg, mennyit kell fizetnie. Tiszakürt Még mindig csak beszélnek a vízműről A tiszazugi községekben évek óta rendszeresen visz- szatérő téma a vízhiány. így van ez Tiszakürtön is, ahol a kisnyomású kutak a rendszertelenül lefektetett, korszerűtlen vezetékek miatt már nem képesek ellátni a lakosságot vízzel. Az idén úi kutat fúrtak a községben, de még nem kapcsolták be a hálózatba. A vízhiány meg­szűnését jelentő vízmű épí­tése még nem kezdődött el. Erinek alapvető feltétele a vízmű-társulás megszervezé­se. A vízmű építésének ugyanis, csupán az első üte­me 17 millió forintba kerül. Igen ám, csakhogy a lakók idegenkednek a klóros víz­től, s szerintük újabb kutak fúrásával elegendő vizet n ve mének. Ám a szakértők véleménye szerint a meg­levő kutak vízmennyisége elegendő, nem a vízhozam­mal, hanem a nyomással van baj. Ezért szükséges a víz­mű felépítése. Ez viszont már a lakosságon múlik... Ha továbbra is idegenked­nek a hidroglobusztól, még jó ideig nem folyik víz a megnyitott csapokból. Öcsöd Csere teherautóról Ki gondolt» volna öeÄ dön, milyen hcnrodaleen Energiák a föld méhéből Az alföldi szénhidrogéntermelés öt éve

Next

/
Thumbnails
Contents