Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-05 / 208. szám
1975, szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kjusztendili képeslapok Ünnepet ül a bolgár föld népe. Harmincegy esztendeje, 1944. szeptember 9-én győzedelmeskedett visszavonhatatlanul a párt vezette antifasiszta nemzeti felkelés, hogy örök időkre száműzze e szép országból a fasizmus sötét erőit. A bolgár föld minden részével együtt ünnepel az alig egy esztendeje testvérmegyénkké lett Kjusztendil népe is. Kjusztendil... f Ma még kissé idegenül hangzik számunkra ez a szó, bár egyre gyakrabban ízlelgetjük. Túl vagyunk az első látogatásokon. Nemrégiben Szolnok apraja-nagyja tapsolhatta meg az ördöngős kjusztendili táncosok nagyszerű produkcióját. A barátság hőfoka a jövőben bizonyára egyre magasabbra emelkedik Egyre több hírt, információt adunk, de kapunk is bolgár testvérmegyénk életéről; dolgos hétköznapjairól, felszabadult hangulatú ünnepeiről. Bolgár barátaink nagy nemzeti ünnepe alkalmából lapunk fotóriportere villant fel néhány pillanatképet a testvérmegye, a bulgáriai Kjusztendil mindennapi életéből. — molnár — A BKP Kjusztendil megyei bizottságának a modern városrészben magasodó impozáns székháza A kjusztendili Óvárosban találkozik a régi és az új Az „elátkozott” mecset, a török uralom jelképe, napjainkban újul meg, hogy múzeum kapjon benne helyet Fotók: Naey Zsolt I Szabad-e a szabad idő? Csinosított tantermek, kedvezőbb fettételek Új napközis csoport Jászjákóhalmán A gondosan előkészített és végrehajtott nyári karbantartási munkák eredménye, hogy Jászjákóhalmán tiszta és szépen berendezett tantermekben várták a gyerekeket az 1975/76. tanév első napján. Az általános iskola két épületében — a központi és az „öreg” iskolában — a felső tagozatosak hét és az alsó tagozatosak hat tantermében végezték el a szokásos karbantartást, a festést, javításokat. Felújították az úttörőszoba berendezéseit, a tantermek, a megyei tanácstól kapott, új szemléltetőeszközökkel gazdagodtak. A tanítás kedvezőbb feltételeit teremtették meg az újabb iskolai napközis csoport létesítésével. Az új csoportban harminc felső tagozatos tanuló kap — ebben a tanévben először — ellátást. A község óvodáiban is felkészültek az új tanévre. Szeptember elsejétől az eddigi két óvodai csoport mellett egy újabb kezdte el működését az I. számú óvodában. Az új csoport létrehozásával teljes egészében osztottá vált Jászjákóhalmán az óvodai ellátás, és egyetlen óvodai kérelmet sem kell az idén elutasítani. Javulnak az új tanévben az iskolai étkeztetés feltételei. A konyha és az étkezde felújítása után lehetővé vált, hogy több mint nyolcvanöt általános iskolás és óvodás gyerek étkezzen az iskolában. A megszépült iskolában háromszáz általános iskolás — köztük negyvenhárom első osztályos — kezdte el a tanulást. A minden eddiginél kedvezőbb feltételek megteremtéséhez a községi tanács 120 ezer forinttal járult hozzá a nyár folyamán. Vizsgálják a Balatont A Balatonon ősszel is folytatják a nyíltvízi tudományos munkát. A szakemberek számos helyszíni vizsgálatot tartanak a tavon. Behatóan vizsgálják a Balaton ..tömeghala” a keszeg élet- körülményeit. Figyelemmel kísérik a tó „idegen” halainak: a busának és az angolnának a viselkedését. Vizsgálatot igényel a tó úgynevezett biomasszája, amelybe a legapróbb élőlények sokszáz tonnányi tömege tartozik. \ Á szabad időről Kosztolányi játékos sora jut eszünkbe: „emlékezet — most azt hiszed, hogy volt, most meg azt, hogy nem létezett. „Létezik-e növekvőnek mondott szabad időnk, ha igen, mit tekinthetünk annak, s jut-e belőle a könyveknek? Szabad időnek a munkától szabad időt mondjuk. Minél kevésbé szereti valaki a szakmáját, annál élesebben válik el a nem szabadnak tekintett óráktól a szabad idő, annál inkább lesz számára az önmegvalósítás eszközévé (hobbyk útján), s az élet naposabbik felévé. Viszont, ha valaki megszállottja hivatásának, elmosódnak a határok: a szabad idő egy része a hivatást szolgálja, egészíti ki (szakkönyvek olvasása, viták szakmai témákról, kísérletezés, rajzolás, tervezés, számítások, stb. otthon.) Az aktív pihenéshez és a személyiség gazdagodásához azonban más jellegű tevékenység is szükséges. Olyan órák is kellenek, melyeknek kitöltése a legszere- tettebb hivatástól is független, melyek kikapcsolódást adnak annak gondolatköréből, elősegítik a felüdülést jelentő esztétikai élményeket (művészetek, szépirodalom) biztosítják a szükséges mozgást (sport, kertészkedés, turisztika), a céltudatos vagy kíváncsiságból kezdett tanulást, művelődést. A valóban sokoldalú személyiség sok ilyen órát kívánna és tudna kitölteni. Az unalomtól csak a semmi iránt sem érdeklődő, „szenvedői ytelen” embereket kell félteni. Ám ha növekszik is a szabad idő, egyelőre kevés van belőle. Nem tekinthetjük ugyanis szabadnak a munkaerő reprodukálásához szükséges időt; tehát az élelA Szabolcs-Szatmár megyei tanács támogatásával 25 perces színes hangosfilmet készített a nyíregyházi Jósa András múzeum az ajaki pitvar-cifrázásról. A kalocsai pingálóasszo- nyok világhírnévre tettek szert, azt azonban kevesen tudják, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei sajátos népviseletű lakosú Ajak községben is élnek falfestő asszonyok. Harminc évvel ezelőtt nagy divat volt a pitvarok cifrázása. A szabad köményes pitvarokat rendszerint még ezen a településen is égszínűre festették, s azt namezésre (vásárlás, főzés, étkezés, mosogatás), a tisztálkodásra (takarítás, mosás, fürdés) és az alvásra fordított időt. Közgazdasági értelemben a munkaerő bővített újratermelésének tekinthető a gyermeknevelés is. Ha még a „nem szabad” időhöz soroljuk a közlekedés szinte személyenként változó idejét, akkor kiderül, hogy vajmi kevés olyan óránk marad, melyet valóban szabadnak mondhatunk. Dé még ezeket is igen sok embernél elviszi a másodállás, maszekolás, külön munka. Kitűnik az elmondottakból, hogy a szabad idő igen becses kincs és korántsem jut hozzá mindenki egyforma arányban. A kis fizetésű dolgozóknál a mellékmunkáknak sokkal nagyobb a szerepük, mint a magasabb keresetűeknél. A magasan kénzett értelmiségiek viszont hivatásszeretetből fordítanak az előírtnál több időt munkájukra. A becses kincset észszerűen felhasználni: ez a feladat. A szabad időre is vonatkozik a régi tapasztalat: amire nagyon akarunk időt szánni, arra mindig lesz időnk. Aki arra hivatkozik, hogy nincs ideje olvasni, az nem szereti a könyvet. Mert a könyvbarát az idő szorongató harapófogójában is megleli magának a szükséges perceket. Közlekedés közben is lehet olvasni, az alvás idejéből is elcsenhetünk valamennyit. Vannak akik a „gyorsolvasás” új technikájára esküsznek (legelterjedtebb módja, ha csak a sorok közepét olvassuk, a sorok két szélét csupán érinti a pillantás). Ám azt hiszem, hogy a gvorsol vasás csak az eleve „átfutni” szándékozott szövegek esetében célravezető. pokig tartó munkával a legkülönbözőbb motívumokkal, de főként tarka virágokkal festették tele a hozzáértő asszonyok. A cifrázáshoz egyébként régen sem sokan értettek, ma pedig már csak hárman élnek közülük: Molnár János- né, Balaskó Ferencné és Ha- sulya Mihályné. Ök is csaknem harminc évvel ezelőtt pingáltak, valamint most, amikor a község utolsó sza- badkéményes pitvarát cifrázták, aminek teljes folyamatát filmen örökítették meg. Amit valóban meg akarunk ismerni azt nyugodtan, a megragadó gondolatok fölött töprengve, esetleg visszalapozva és újra átnézve kell olvasnunk — a nagy gyakorlottság aztán magától is gyorsítja az olvasást és a gondolkodás sebességét. Legfontosabb azonban a válogatási képesség, a könyvek közti eligazodás. A könyvekkel bensőséges viszonyban lévő könyvbarát úgy lel rá a maga számára szükséges művekre, ahogy az ókori Róma nagy gondolkozója, Seneca tanácsolja Erkölcsi leveleiben: „Szerintem a kiegyensúlyozott kedélyállapot első ismertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmulatni magában. Ám de arra ügyelj, hogy a sok szerző, s a mindenféle fajta könyv olvasása ne legyen csapongó állhatat- lansággá; bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben.” Igen válogatni és elmélyedni felületes csapongás,' betűfalás helyett; gondolkodó társául szegődni a könyvnek, s így írójának is, ki az olvasás során személyes ismerősünkké válik, mert műve azáltal nyer teljes életet, hogy befogadtuk, vitatkozva vagy helyeselve, de mindenképp átélésre készen. Kevéske szabad időnket tehát adjuk át tiszta szívvel „örök barátainknak”, fogadjuk be őket életünkbe, megkeresvén köztük a lélekro- kont, akinél szívesen elidőzünk, s olyan ajándékot kapunk cserébe, mely elűzi a magányt, a bánatot. é$ betölti fogyó napjainkat fénynyel és derűveL B. É. Érettségi 3 év alatt Szakmunkások középiskolája Tiszafüreden Tiszafüreden is egyre több olyan szakmunkás van, aki szeretne leérettségizni. Ennek az igénynek a kielégítésére indított ebben a tanévben a helyi Kossuth Gimnázium szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők számára levelező tagozatot, amelynek tananyagában elsősorban az úgynevezett „közismereti” tárgyak szerepelnek. Az oktatási idő 3 év és a tanulóknak utána lehetőségük van az érettségi bizonyítvány megszerzésére. A gimnáziumban eredetileg egy osztály beindítását tervezték, de végül is három osztályt indítanak, mert száznál is többen jelentkeztek. Film a pingálóasszonyokról A fizika ifjú olimpikonja — Melyik tantárgyat szereti a legjobban? — A fizikát. Csodálkoztam volna, ha Virosztek Attila, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium utolsó éves tanulója nem ezt válaszolja. A csendes, szerény fiú fizikusnak készül. Az egyetemi felvételre minden esélye megvan, hiszen fizikából nem kell felvételiznie, sőt érettségiznie sem, Hogy miért? Attila a VTII. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián idén nyáron harmadik helyezést ért el. Azon a versenyen, amelyen kilenc ország: Románia, Bulgária, NSZK, Csehszlovákia, Lengyelország, Szovjetunió, Franciaország, a vendéglátó NDK és Magyarország legjobb diákfizikusai vettek részt. — Hogyan jutott be a válogatott keretbe? — A múlt tanévben az országos középiskolai tanulmányi versenyben fizikából harmadik lettem. Így kerültem be a magyar olimpiai csapatba, öten képviseltük a hazai színeket, két pesti, egy csongrádi, egy esztergomi gimnazista fiú és én. Mindannyian az első három helyen végeztünk, egy arany, két ezüst és két bronz érmet hoztunk haza. Csapatban a harmadikak lettünk. — Milyen egy olimpia fizikából? — A verseny két napig tartott. ■ Az első napon három feladatot kellett megoldani írásban, a második napon pedig egy-egy kísérletet végeztünk el. Ezután az olimpia „könnyebbik” része következett: kirándulások Potsdamba, Rostockba, Berlinbe, Warnemündébe. A verseny s az NDK-ban töltött tíz nap ezért is nevezetes marad nekem, mert ekkor jártam először külföldön. — Mennyi idejét köti le a fizika? — Szinte minden időmet hisz az életemet teszem fel rá. Rendszeresen megoldom a Matematikai Lapok feladványait, szakirodalmat olvasok. Persze, más egyéb dologra is szakítok időt Szeretek moziba, színházba járni, szépirodalmat olvasni, szórakozni, s természetesen sportolni is. Futballozom az MTE ifjúsági csapatában. No, ez viszont nem megy olyan jól, hogy esetleg mint jobbszélső valaha is bekerülhetnék a magyar válogatottba... Virosztek Attila „edzőjét”, Sebestyén Istvánt, aki tíz éve tanítja a fizikát a Ver- seghyben, bizonyára sok kollégája irigylésre méltónak tartja. Bár ő az eredményt egyedül a tanítvány tehetségének szorgalmának tulajdonítja. — Igaz, szorgalomra,- tehetségre is szükség vau, de kell még más is... — Szerencsés helyzetben van az iskolánk — mondja Sebestyén István, a fizika tagozatos ' osztály tanára. — Szertárunkban minden olyan eszköz megtalálható, ami a jó munkához kell. Tanulóink rendszeres levelezői a Matematikai Lapoknak, többen részesültek már dicséretben. Gimnáziumunkban dolgozik az Eötvös Loránd Fizikai Társaság egyik fizikai csoportja, amelynek vezetői diákok. Havonként egy foglalkozást tartunk, amelyen neves tudósok előadásait hallgatjuk meg. Volt nálunk többek között dr. Jánossy Lajos és dr. Károlyházi Frigyes — mindketten az ELTE professzorai. S persze szakkörünk is van, ahol a gyerekek kiegészíthetik az órán tanultakat. Természetes nem mellékes a pedagógus személyisége sem. T. G.
