Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

1975. szeptember 4, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Álomkallégiumban, Tűrkevén Elkészült a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szak- középiskola kollégiuma. El­készült, s csodaszép... Fenyves Pisti, a napos tíz­percenként felugrik a helyé­ről, s szolgálati fegyelem ide — szolgálati fegyelem oda, kiszalad az útra, megnézi. Ha valaki, ő igazán tudja mit ér az új kollégium. Ta­valy még tizennegyedmagá- val lakott egy szobában... S most? Az első és a második eme­let a lakószobáké. Négy ágy, négy íróasztal — kétoldalt beépített szekrények. A ,26-os szoba négy „újon­ca”: a kunmadarasi Barcsai Sándor, Balajti Imre és Ká­dár Béla, valamint a tisza- bői Deák Lajos épp a napi­renddel ismerkedik. Nézzük csak... Ébresztő reggel hat órakor, reggeli torna, tisztálkodás, szobarend, leckeismétlés, reggeli. A délelőtt az isko­láé. Elkésni lehetetlen, hisz karnyújtásnyira sorakoznak a tantermek. Délután itt folytatódik a tanulás, egészen hét óráig. Vacsora után sza­bad foglalkozás, tíz órakor takarodó. Kimenő? Természetesen az is van. Hétköznap másfél óra, szombaton egy egész es­te, vasárnap egy délután. S ha a fiúk majd mégsem hasz­nálják ki, annak egyetlen oka az lesz, hogy bent is bőven akad szórakozás. Klubszoba, fotószakkör, szabadpolcos könyvtár, játékudvar — le­het még ebbe a kollégiumba jelentkezni? — Álomkollégium ez — mondja Farkas Dániel, az igazgató. — Mikor az első kapavágást 1973 nyarán meg­tettük, magam sem hittem, hogy ilyen szép lesz. Ha most látnák a kubai diákok... Igen, a kubaiak, s még jó- néhány külföldi diák, mind­azok akik társadalmi munká­ban dolgoztak az alapozás­nál, s később is, egészen a berendezésig. Nos, a kubaiak valóban lemaradnak az ava­tásról, ide várják viszont a budapesti orvosegyetemistá­kat, akik mindig a legválsá­gosabb pillanatban segítet­tek. Dehát mennyibe is került ez a diákparadicsom? — Tízmillióba az épület, egymillióba a berendezés — válaszol a házigazda. — Cél- csoportos beruházás volt, de sokat segített a megyei, s a városi tanács is. — A kivitelező? — A szolnoki ÉPSZER Vállalat A kollégium száz- huszonnégy lakója nevében mondhatom: szép munkát végeztek. H. D. ÚJRA LÁTHATÓ A „LEHEL KÜRTJE“ Új kiállítással várja látogatóit a lász Múzeum '„Azon a helyen foglyul es­tek Lél és Bulcsú kiváló ka­pitányok, és a császár elé vezették őket. Mikor a csá­szár kérdezte, miért oly ke­gyetlen a keresztények iránt, azt mondják: Mi a legfőbb Isten bosszúja vagyunk, tő­le küldve ostorul hozzátok. Ti akkor fogtok el bennün­ket és öltök meg, mikor mi megszűnünk titeket üldözni. A császár azt mondta nekik: Válasszatok magatoknak ha­lált, amilyent akartok! Lél igy felelt: „Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb be- lefúvok, aztán felelek ne­ked”. Odavitték a kürtöt és a császárhoz közeledve, mi­kor nekikészült a kürtfúvás- nak, erősen homlokon vágta monda szerint a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondta neki: Előttem fogsz menni és szolgálni fogsz ne­kem a másvilágon. Mert az a hite a szittyának, hogy akiket életünkben megöltek, azok szolgálni tartoznak ne­kik a másvilágon. Haladék­talanul lefogták őket és Re- gensburgban bitófán megfoj­tották”. Lehel mondája két pogány vezérünk Lech mezei csata utáni sorsa emígyen szerepel a Képes Krónikában, s így él mai napig népünk emlé­kezetében. László Gyula Le- , hel kürtjéről írott monográ­fiájában részletesen elemzi a kutatók feltevéseit, a kü­lönböző korú krónikák, do­kumentumok eltérő adatait. Végül is a IX—X. század fordulóján elefántagyarból faragott összefüggő díszítmé- nyű bizánci kürt történel­münk kezdeteiről mesél, s megejtő szépségét a hozzá fűződő legendák hitelessége, vagy elfogadhatatlansága nem csorbítja. A jászberényi Jász Múze­um állandó tárlatának át­rendezése, a felújított he­lyiségek kialakítása, az új, más rendszerű és elvek sze­rint felépített kiállítás anya­gának összeállítása, instal­lációk beépítése közel más­fél éves időszakra bezárta a múzeum kapuit, és így a Le­hel kürtöt sem láthatták a látogatók. Most az újra meg­nyitott állandó kiállítás centrumában az elegáns kör­nyezetben és alapos részle­tességgel bemutatott kürt áll. Az új kiállítás célja a jászok életének, munkájá­nak, környezetének bemuta­tása volt különböző történel­mi korszakokban. Ezért is hiányzik lényegében az ős­történet, a régészeti emlé­kek. A szilaj állattartás, a hadászat, pákászás gazdag eszközanyaggal interieur- szerűen berendezett részei, majd a kismesterségek mű­helyrészletekkel történő be­mutatása a közönséget egy- egy megjelenített munkafo­lyamat részesévé kívánják tenni. J Jászberény mezővárosi sa­játosságainak bemutatása, a polgárság jellemző tárgyi, okiratanyaga mellett talál­kozunk a városhoz köthető jeles egyéniségek személyes emlékanyagával, leveleivel, dokumentumaival. így is­merkedhetünk Déryné, Szendrey Júlia rokonsága, Vágó Pál nyári művésztele­pe, Székely Mihály, Móricz Zsigmond valamilyen for­mában Jászberényhez kötő­dő adataival. S végül az új­kortörténeti rész emléket ál­lít a két világháború, a Ta­nácsköztársaság, majd a fel- szabadulás herényi esemé­nyeinek megemlékezést ér­demlő harcosainak, áldoza­tainak. így vezet végig a Jász mú­zeum új kiállítása a közép­pontba állított Lehel kürt­től, történelmünk első lap­jaitól a jászok megtelepedé­sének, jellemző munkafo­lyamatainak érzékeltetésén át napjaink történelméig. Egy kiállítás nem beszélhet részletesen mindenről. Csu­pán egy bizonyos érdeklődé­si irányt jelölhet meg, érint­heti a fontosabb területeket és újabb gondolatokat indít­hat el. Az itt látottak kitel­jesítése, kiegészítése kinek- kinek saját feladata. A biz­tatást a kiállítás minden­képp megadja.- egri ­Beiratkozás a nyelviskolákba Megkezdődtek, — s szep­tember 19-ig tartanak — a beiratkozások az MSZBT központi Gorkij Nyelvisko­láján, ezzel párhuzamosan a megyei tagozatokon is le­bonyolítják a felvételiket. Ebben az esztendőben új oktatási formákkal, bővülő lehetőségekkel várják az orosz nyelv és irodalom iránt érdeklődőket. Az új tanévben kezdő, haladó cso­portokat szerveznek. A hall­gatók tudásszintjétől függő­en háromféle fokozatban in­dítanak a beszédkészséget fejlesztő társalgó tanfolya­mokat. A tervek szerint kö­zép. felsőfokú, valamint kandidátusi nyelvvizsgára előkészítő kurzusokat indí­tanak, s foglalkoznak az orosz anyanyelvűek magyar Nyelvoktatásával is. Újdonság lesz, hogy kö­zép- és felsőfokú nyelvvizs­gára előkészítő tanfolyamo­kat nemcsak egyéves idő­tartammal indítanak, ha­nem két- és háromévi fo­lyamatos, tematikus előké­szítő tanfolyamokat is szer­veznek. Az oktatásban ez­úttal is a legkorszerűbb audiovizuális eszközök, in­tenzív oktatási módszerek felhasználásával segítik a hallgatók előmenetelét. A VSrőskeresxtes segélyakció eredménye A Vöröskereszt Szol­nok megyei vezetősége a napokban értékelte a nemzetközi segélyezési akció megyei eredmé­nyét. Az akciót a ka­tasztrófát szenvedett né­pekért a Magyar Vörös- kereszt országos elnök­sége indította május 8-án, a Vöröskeresztes Világnapon. Ebből az alkalomból emlékbéiyegeket adtak ki, hogy ezek megvásár­lásával bárki hozzájá­rulhasson a nemzetközi kezdeményezés sikeré­hez. A segélybélyegek árusítása még tart, a végleges összegezés ok­tóber 31-én lesz. Az eddigi felmérések alapján megyénk lakos­sága 639 ezer forint ér­tékű bélyeget vásárolt. Tanyai pillanatképek Ovagy mi fán terem a népi 3 Két ember ha egy- ■ más mellé ér oda­kint a határban, akkor kö­szöntéssel tiszteli egymást, ha sohasem is találkoztak. Hacsak nem valami szél- hordta, mindenfelé kasma- toló ördögadta az illető. Mi nem érezvén magunkat ilyennek, köszöntöttük egy­mást. — Hazafelé? — kérdez­tem a határszülötte, nagy­idejű embert. :— Igen — gyújtott rá egy cigarettára, s közben lá­ba mellé tette a kályhacső- pucoló szerszámot. — Csak nem kéménysep­rő? — szaladt ki a számon. — Kéményseprő az a ne- hézséges rossz nyavalya! — mérgesedett fel a férfi. — Kell otthon, hát viszem. — Pucolni a kályhát... Jól megnézett, ingerülten vetette oda. — Nem is a fogamat vik­szolni! Minden szavam olyan sze­rencsétlenül hangzik, mit kellene mondanom, hogy ne mérgeljem az öreget? De megintcsak... — Hát igen, ahol kályha van, ott korom is akad. Azt pedig... — Kotorni kell — fejezi be a kínban született mon­datot az öreg. — Hát én ez­zel kotrom, azért vettem — oktat csúfondárosan. — Azelőtt mivel kotorta? — Mivel? — enyhül meg hirtelen és már szélesen mo­solyog. — A sparhelt csövét macskával. — Macskával? — tátom el a számat, amin az öreg jót mulat. _ Azzal hát. A cső egyik végén beteszem, a cirmos meg ijedtében azt sem tud­ja, hogy kotródjon a cső másik végén kifelé. Viszi a kormot is. De a fehér macs­ka nemigen jó. Nekem irom­ba volt, de felmondott Ott­hagyta a hivatalát. Azért vettem ezt a szerszámot, mert ez nem szökik meg. Csak ámuldozok vigyo­rogva, de ettől még inkább elkapja a mesélő kedv az öreget. — Amikor még szabad­kéményünk volt a tanyá­ban, azt kanpulykával taka­rítottuk ki. Felvittük a te­tőre, belökük a szabadké­ménybe, a szegény tudatlan szárnyas meg verdesett hull- tában. Olyan tiszta lett utána a kémény, akár a pa­tika. .. Nevettünk, de már olyan­forma hangulatban, mint a régi ismerősök között szo­kás. Ősz a szolnoki stúdióban Vetélkedő szakmunkástanulóknak Ifjúsági klubokban Október 6-tól félórával korábban kezdődik az adás Az idei ősz a műsorreform ideje a Magyar Rádióban. Október hatodikétól estén­ként fél héttől 45 perces ma­gazin kezdődik a Kossuth rá­dióban, amelyben a nap ese­ményeit foglalják össze — hírekben, riportokban, tudó­sításokban és természetesen hírmagyarázatokkal, kül- és belpolitikai érdekességekkel fűszerezve. Ez a változás, — valamint a Kossuth és Petőfi adók hírműsorainak gazda­godása kihat a rádió vidéki stúdióira is. Nemcsak úgy, hogy a vidéki stúdiók koráb­ban kezdik adásaikat, — hogy a hallgatók a vidék hul­lámhossza után egyenesen a Kossuth magazinját is hall­hassák, hanem úgy is, hogy jobb információs tevékenysé­get igényel naponta a vidéki stúdiók munkája, gyorsabb, frissebb lesz a napi esemény­krónika is. A stúdiót még a tavaszon, a 900 év 900 percben című rádiós honismereti vetélkedő győztese — Szolnok város Tanácsa — fölkérte, hogy első helyezési díjából az ősz­szel újabb rádiós honismereti vetélkedőt szervezzen. A szolnokiak javaslatára előreláthatólag október vé­gén, november elején kezdő­dik a megye szakmunkás- képző intézeteiben tanuló fiatalok vetélkedője. Az már bizonyos, hogy az adás napja azonos lesz a korábbival — kéthetenként, hétfőn rendez­zük az élő, több helyszínes játékos versenyt. Szeptember 20-tól új szer­kesztői elvek valósulnak meg a szolnoki stúdió szombati műsorában. Ezen a napon is lesz Alföldi krónika és ter­mészetesen tovább folytató­dik Gulyás Ferenc és Kardos Ernő sorozata a megye ifjú­sági klubjaiból. Emellett a hallgatók kéréseire is több idő jut, és a rádiósok azt szeretnék, ha a hallgatók nemcsak a legdivatosabb slágereket, hanem verset, szépprózát is kérnének. A szombati és vasárnapi műso­rokban így az eddigieknél is több szerepet kapnának a Szigligeti Színház művészei. Havonta egyszer, ez év ta­vaszától bevezetett vasárnapi kívánságműsor szerkesztői arra is vállalkoznak, hogy a hallgató kívánsága szerint bemutassanak egy-egy ki­emelkedő, munkájáról híres alföldi embert vagy kisebb- nagyobb közösséget. Október hatodikétól a szol­noki stúdió adása 17, illetve 17.30-kor kezdődik, attól függően, hogy másfél vagy egyórás a napi műsor. Tehát hétfőn, szerdán és pénteken 17 órakor szólal meg a jól­ismert szignál. Változatlan marad a szlovák műsor adás­ideje vasárnaponként. Szakkönyvek a termelési rendszerekről A 68. Országos Mezőgazda­sági és Élelmiszeripari Kiál­lítás és Vásár pavilonjaiban nyomon követhető, hogy már számos ágazatban meghono­sodtak az ipari jellegű ter­melési rendszerek. A Mezőgazdasági Kiadó az OMÉK alkalmából három termelési rendszerről jelen­tetett meg könyvet. Az állat­tartásról szóló mű előszavá­ban Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes foglalkozik a korszerű és gazdaságos állat­tartással, és kifejti, hogy a fejlődésnek ebben a szaka­szában világosan látható, hogy az állattenyésztés és tartás szakmailag igényes és összetett feladatait egy-egy átlagüzem már képtelen megoldani. Ezért nélkülözhe­tetlenek a termelési rendsze­rek. Az állattartásról szóló munka foglalkozik a szarvas- marhatartással, a sertéste­nyésztéssel, a juhászattal és a kisállatokkal. A tartási módszerek mellett nagy teret szentel a szolgáltatásoknak és a partneri kapcsolatoknak is. A másik kötet a szántó­földi növénytermesztés ten­nivalóit öleli fel, míg a har­madik a kertészeti ágazatok sajátosságait ismerteti. / bölcsesség 4 Gyerkőc szalad a ■ dűlőúton, maga előtt karikát hajt egy alkalmas készséggé tett drótdarabbal. Mi is éppen így kergettük a gumitól, küllőktől megfosz­tott biciklikerék abroncsát gyerekkorunkban. Megyek a gyermek után, be egy ta­nyához. — Jónapot. Adna egy nyelet vizet? — toppanok a barnára cserzett arcú, he­gyes bajúszú, ereje teljében levő férfi elé, nem is a szomjúság, inkább a be­szélgetés elkezdése miatt. — Szívesen. Meghúzom a vödröt, tö- rölgetem az államat, közben két birkózó kölyökpulit fi­gyelek, a tanyabéli gyerekek is gyönyörködve lesik őket. Játék ez a javából. — Régen a felnőttek is játszottak a tanyavilágban — nézi az gazda is a jele­netet. — Mit? — összejöttek a tanya­szomszédok komázni és ját­szottak mindenfélét. Volt például a kecskézés. Ennek két tudója volt: az egyik játszotta a gazdát, a másik a vevőt. Mert az volt a játék, hogy jöttek a gazdához szé­nát venni. Aki nem ismerte, az ült az asztalnál, ő volta boglya. Kiment a vevő a pitvarba, benyúlt a szabad- kéménybe, bekente a kezét jó zsíros korommal és be­kopogott. Ki az? Szénát ven­nék gazduram a kecském­nek, van-e eladó? Van hát, három boglyával is. Annyi boglyát mondott, ahányan ültek az asztalnál. Persze el­oltották a lámpát a házban. Na, hadd lássam az első boglyát, tapogatta az asztal­nál ülő képét a vevő. Dohos ez gazduram, megnézem a másodikat is. Így végig a kormos kezével. Csak mikor felgyújtották a lámpát, ak­kor kacagtak egymáson... — Ma már nem játsza­nak? — Nem. Inkább a tévét lesik. Nézzük az egészséges, iz­mos kiskutyákat, a rohan­gáló gyermekeket. _ Nem lenne jobb a vá­rosban? — Olyan igazi nagyváros­ban? Hát... Ott nincs jó­szág, még ilyen puliféle sem. Pedig a tanyavilág elpusz­tulhat, de a játék az nem. Legalább a gyermekekben, kölyökállatokban. — Ez még üzenetnek is igen szép. — Hát akkor, ezt üzenem. — Minden jót! Viszem a hírt. (Vége) Körmendi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents