Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

1975. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tiszaligeti napok Ifjúság nagygyűlés Ejtöernyfts ugrások Kulturális és sportrendezvények lfB-ülés Jászberényben Napirenden a közművelődés Szolnok város Tanácsa, a KISZ városi Bizottsága és az MHSZ városi vezetése szom­baton és vasárnap a Tisza- ligetben tizenharmadszor rendezi meg a fegyveres erők napja köszöntésere a Tisza­ligeti napokat. Az ünnepélyes megnyitót szombaton délután két óra­kor tartják, utána .ejtőernyő­sök bemutatója. Ezt követő­en a műsorban járőr-, össze­tett honvédelmi kisdobos akadály és vacsorafőző ver­seny, valamint kispályás lab­darúgó-, kézilabda- és röp­labdamérkőzés szerepel. A strandon este hat óraikor me­dencebál kezdődik, közremű­ködik a budapesti Sztár együttes. Vasárnap reggel nyolc óra­kor rendezik az atlétikai ver­Gáz van „Ez az ügy gázos ...” Jassz nyelven használatos ez a ki­fejezés akkor, amikor kényes témáról beszélnek. De ezt mondják akkor is, amikor gáztüzelésű berendezések el­lenőrzése kerül szóba. Sajnos és sajnálatos, hogy a kettő egybeesik — vagyis a gáztü­zelésű berendezések ellenőr­zéséről beszélni kényes do­log ... „Tulajdonképpen még azt sem mondtam ki, hogy Jó napot, máris rámcsapták az ajtót” — panaszkodik egy szerelő. Ezt az ajtót most csapták be az orra előtt má­sodszor, harmadszor, sokad­szor, de biztos, hogy nem elő­ször. Először akkor gerjedt haragra az ügyfél, amikor a TIGÁZ szerelője elmondta, szeretné ellenőrzni a készü­léket. Az ilyen ellenőrzést a Ne­hézipari Minisztérium 11/ 1970-es számú rendeleté írja elő, mely szerint vezetékes fogyasztóknál három, pro­pánbután gáz esetén pedig kétévenként kell megvizsgál­ni a készüléket A berende­zések ugyanis meghibásod- hatnak, elromolhatnak — tö­mítések elkophatnak, a gáz szivároghat stb. — ami vég­zetes lehet életre, vagyonra egyaránt. Tehát nem „ltitalá- ció” ez, a lakó, (ügyfél) bosz­A bükkábrányi új erőmű építése előtt a terveket ké­szítő ERŐTERV Vállalat szakemberei választ kíván­nak kapni arra a kérdésre, hogy az erőműből kikerülő anyagok milyen hatással lesznek a mezőgazdasági senyeket. A Felszabadulási Emlékműnél 10 órakor ifjú­sági nagygyűlést tartanak, eladója Léder László alezre­des, az MSZMP városi párt- bizottságának tagja. Utána térzenét ad a Kilián Repülő Műszaki Főiskola fúvószene- kar-o, a strandon pedig meg­nyílik a haditechnikai — MHSZ — polgári védelmi ki­állítás. A sportcsarnokban délután két órától gumiasz­tal-bemutatót rendeznek, a három órakor kezdődő Min­denki kedvére című műsor­ban pedig Levente Péter „Mi az igazság?”, Takács Jenő „Játékos bűvészet” és Csana- ki József „Marci bácsi” című összeállítását mutatják be. Rossz idő esetén a Ságvári művelődési házban rendezik a műsort. a gázzal szántására. Mindezt ed is mondta volna a szerelő, ha a durva hangú „huzat” be nem vágja az ajtót. Szolnokon a TIGÁZ-nak tízezer ügyfele van. A tízezer ügyfélből évenként 20—25- nek kell prédikálni, már-már könyörögni, hogy engedje be a szerelőt, a. készüléket elle­nőrizni. Dehát miért ez az ellen­állás? Felfordulást okoznak a szerelők a lakásban?/ Való­színűleg nem erről van szó, mert az ellenőrzéshez precíz műszereket használnak, ami­hez egy-két széket kell eset­leg elmozdítani. Vagy nem tudják kifizetni a hároméven­kénti ellenőrzési díjat? Ez sem lehet — mert ahogy a TIGÁZ vezetői elmondták, a dü ritkán haladja meg az Öt­ven forintot. A rátarti ügyfe­lek többsége a törvényt jól ismeri. így lehetne összefog­lalni véleményük indítékát: csak ... Vagyis vélt állampolgári jogokon felbuzdulva kergetik ki a szerelőt. Az én házam, az én gázarn, — mondják. Egyről azönban megfeledkez­nek, a házuk körül házak vannak, s mindez — az elle­nőrzés — az ő érdekükben kultúrára. A Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem ter­melésfejlesztési. intézete a környezetszennyezés mérté­kének megállapítására az új létesítményhez hasonló és már üzemelő gyöngyös-vi- sontai erőmű környékén foly­tat kísérleteket. Á fák védelmében Gombamódra „nőnek ki” a földből az új épületek* a vá­rosban új bölcsődék, óvodák, áruházak emelkednek. A vá­rosképbe már nem illő, régi földszintes házakat lebont­ják, helyükre újakat építe­nek. Máladozó falak omlanak le a buldózer roppant erejé­től, dömper fordul, markoló csikorog a romokon •— áz építés' együtt jár a rombo­lással. Olykor azonban a, bontók, vagy éppen az építők „jóvol­tából” felesleges rombolás­sal is. A növényvilágra gon­dolok, azokra a fákra, bok­rokra, amelyek a bontásra ítélt házak kertjében zöldell­nek. Ha útban van, a leendő létesítmény helyén áll a fa, akkor — buldózer teljesítse a kötelességét — ki kell dön­teni. De ha nincs útban? Ak­kor is kivágják... Nem régi a következő pél­da: Az Ady Endre úton a vá­sárcsarnok és a Vízügyi Szakközépiskola között a na­pokban bontottak le egy régi földszintes házat. Állt az ud­varán egy hatalmas tízméter magas gyönyörű ezüstfenyő. Valakinek útjában állt... Még csak annyit erről; hogy a lebontott ház helyén autó­parkoló lesz — itt-ott fák­kal. A kis cserjék azonban, amelyeket ott elültetnek, csak hosszú évek alatt nőnek lombos, árnyékot nyújtó fák­ká. Egy szó mint száz, ahol megjelennek az építők, ott a viruló bokrok, cserjék he­lyén, hamarosan sóder-, tég­la-, betonhalom áll. Szakemberek mondták, hogy Budapesten az építke­zések területén deszkákkal hurkolják be a fák törzsét, nehogy megsérüljenek. Svéd­országban az építtetők „lel­tár szerint” adják át a terü­leten lévő fákat az építők-, nek, s ha kivágják, kártérí­tésre kötelezik őket. Nálunk talán még az ejnye-ejnye is elmarad ... Sokat beszélünk arról, hogy a gyárkémények füstje, a ki­pufogó gázok szennyezik a város levegőjét, ugyanakkor nem sokat törődünk azzal, hogy a meglévő természetes „légtisztító berendezéseket” megóvjuk a pusztulástól. Szűkében vagyunk Szolnokon a zöld növényeknek. Véde­nünk kellene! Legalább úgy, hogy nem vágjuk ki, amit feltétlenül nem szükséges.. Hogy el lehet kerülni a pusz­títást — arra fs van már példa, ha kevesebb is,. mint az ellenkezőjére. A Vörös Csillag úti 60 sze­mélyes bölcsőde építését ha­marosan befejezi az ÉPSZER Vállalat, s az új épület körül gesztenyefák, orgonabokrok adnak majd árnyékot a gye­rekeiknek. Nem új telepítés, ezek a fák ott nőttek fel. T. K. L. Jászberény ipari és mező- gazdasági szövetkezeteinek helye és szerepe a város közművelődésében, — erről szól a jelentés, amely a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap megtartott ülésének napirendjén szere­pelt. A vizsgált 4 mezőgazdasá­gi és 3r ipari termelőszövet­kezetben — a műszeripari szövetkezetei nem vizsgálták — 2423 dolgozót foglalkoztat­nak. A szövetkezetek az idén több mint 630 ezer fo­rintot fordítanak kultu­rális célokra. Az összeg egy részét saját kulturális kiadásaikra, másik részét a művelődési intéz­mények támogatására hasz­nálják fel. Jelentős változás a szö­vetkezetnél, hogy a kevésbé hasznos kirándulások és az „egyéb” kiadások helyett na­gyobb összegeket fordíta­nak olyan, a város egész la­kosságát érintő kulturális rendezvényekre mint: a tu­dományos és kulturális hó­MTESZ rendezvények Szolnokon A- Magyar Tudományos Egyesületek Szövetségének Szolnok megyei Szervezete ma délelőtt 9 órakor titkári ülést tart a Járműjavító Mű­velődési Házában, Madarász Tibor megyei titkár beszámol az első félév munkájáról, majd Ambrus János a Jár­műjavító igazgatója tart tá­jékoztatót a Diesel-program­ról a megyei szervezet 21 tit­kárának. Elnökségi ülését a MTESZ a 7. sz. VOLÁN Vállalatnál tartja, ma délután 14 órakor. Az egészségügyi dolgozók szakképzőséről Űj rendeletben szabályoz­ták az egészségügyi dolgozók munka melletti középfokú szakképzését. 1976 szeptem­berétől a nyolc általános vagy annál magasabb isko­lai végzettséggel rendelkezők — akik 17. életévüket betöl­tötték, de 35 évesnél fiata­labbak, és egészségügyi vagy szociális intézményben ápoló­ként vagy gondozóként dol­goznak — kétéves munka­melletti képzéssel szerezhet­nek általános asszisztensi szakképesítést. nap, vagy a jászsági folklór­nap. Jelentős az oktatási cé­lokra fordított összeg, a se­gítség amit az iskola-rend­szerű felnőttoktatás szervezé­séhez, üzemi kihelyezett ta­gozatok létesítéséhez adnak. A szövetkezetek köz- művelődési munkájának bázisa a szocialista bri­gádmozgalom. A város szövetkezeteiben 63 brigád dolgozik. Tagjai hasz­nos ismeretekkel gazdagod­nak a szocialista brigádok klubjában, a brigádvetélke­dőkön, a munkaakadémiá­kon, munkavédelmi, család- védelmi és politikai oktatá­sokon. Fontos szerepet töltenek be a szövetkezetek a város köz- művelődésében, a művészeti csoportok, a klubok támoga­tásával. Jelentős a részvéte­lük a városi- járási szintű kulturális rendezvényeken, együttműködésük a közmű­velődési intézményekkel. Különbözőek a munkahe­lyi művelődés feltételei. A Március 15. Tsz pél­dául klubkönyvtárt tart Tegnap délelőtt a Megyei Tanács VB termében tartotta alakuló ülését a Képzőmű­vészeti Tanács. A Szolnok megyei Tanács VB művelő­désügyi osztálya mellett mű­ködő társadalmi tanácsadó testület létrehozásának célja; a képzőművészet és a társa­dalom kapcsolatának elmé­lyítése, a képzőművészeti al­kotótevékenység iránti tár­sadalmi megbecsülés elősegí­tése és kezdeményezése, a képzőművészeti kultúra el­terjesztésének elősegítése, a képzőművészet eszközeivel a megye közművelődési törek­véseinek támogatása. A 11 tagú tanács munká­jában a párt és tanácsi appa­rátus, a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa kép­viselői, valamint művészek, művészettörténész múzeoló- gus, az ipari üzemek képvi­selője vesz részt. Mellettük az alakuló ülés javaslata szerint a következőkben me­gyénk mezőgazdasági terüle­téről választanak tanácsta­got fenn, a Kossuth Ts* székhaza akár színházi előadásokra is alkalmas. Kisebb kulturális rendezvé­nyekhez megfelelő helyiség­gel rendelkezik a Lehel Ru­házati Szövetkezet. A Vö­rös Csillag Tsz-nek és a Le­nin Tsz-nek egyáltalán nincs művelődési célokra alkalmas terme. A vb a jelentés értékelése során megállapította: javul a szövetkezetek kulturális mun­kája, tevékenységükkel je­lentős helyet foglalnak el a város közművelődésében. Felhívta a figyelmet hogy a szociális és kulturális alap tervezésében és felhasználá­sában javítsák a kulturális alap arányait, nagyobb ösz- szeget fordítsanak — és nemcsak a kulturális alapból — a szakmai, munkahelyi oktatási feladatokra. A szö­vetkezetek vezetői fokozot­tabban segítsék és ellenőriz­zék a kulturális bizottságok munkáját, a kulturális mun­katervben meghatározott feladatok végrehajtását. Az első napirendi pont szerint a résztvevők megtár­gyalták az 1975 évi munka­tervet és a. megyei tanács vb által kidolgozott, a Kul­turális Minisztérium által jó­váhagyott működési szabály­zatot. A Képzőművészeti Tanács elnökének Lengyel Boldizsárt, az MTVB Műve­lődésügyi Osztályának helyet­tes vezetőjét, titkárnak pedig Kiss Erzsébetet, az MTVB Művelődésügyi osztálya főelő­adóját választották. A ta­nács működése megyénk teljes képzőművészeti életét a közművelődés minden terü­letét érinti — minden való­színűség szerint jelentős eredményeket hoz művészeti életünkben. Ezután Kiss Erzsébet, tá­jékoztatta a résztvevőket az 1975 évi képzőművészeti ki­állítási programokról és pá­lyázatokról. Jelentős eszten­dőnek ítélte Szolnok jubileu­mi évét ebből a szempont­ból is. A Képzőművészeti Tanács következő ülése decemberben lesz. történik... H. J, A környezet védelméért Vizsgálatok az erőmű környékén Megalakult a Képzőművészeti Tanács Kiállítások, pályázatok 1975-ben Hontalanok zsákutcája Állandóan készüllek haza Rfiga Hoffmannék levelet BüH kaptak a Vöröske- resift útján. „Sógornő­jük súlyos beteg, ha életben akarják látni, azonnal men­jenek ...” A levelet Jénában keltezték, valamikor a negy­venes évek végefelé. A há­zaspár nem tétovázott, Hoff- manné mindenképpen látni akarta egyetlen húgát. Vo­natra szálltak, s elindultak az ismeretlen felé- Ausztriá­ban, valahol Salzburg köze­lében, megállították a vonat- jukat. Igazoltatás. Akinek nem voltak kellő dokumen­tumai, nem sokat teketóriáz­tak vele. A Hoffmann há­zaspárt is leszállították a vonatról, betették őket egy lágerbe. Az akkor még fia­tal asszony hiába tiltakozott, hiába mutogatta a Vöröske­reszt levelét, nem számított. Azt mondták: a háborúnak még nincs vége, csak fegy­verszünet van. A Hoffmann házaspárnak . ekkor kezdődött igazán a há­ború. Moslékon éltek. Hetekig dúlt a harc köztük és láger­parancsnokok között. Magya­rokkal találkoztak. Kétség- beesésükben végül is meg­találták azokat, akik segí­teni tudtak. A gépszerelő szakmunkás idehaza hosszú ideig dolgozott egy cipő­üzemben, mint felsőrész ké­szítő. A feleségének is ez volt a szakmája- Ennek most nagy hasznát vették. Egy öreg cipőkészítő vette őket pártfogásba. Munkát, kenyeret adott nekik s ki­szabadította őket a lágerbőL Most már ők kezdték ku­tatni a sógornőt. Meg is ta­lálták, de nem a Vöröske­reszt segítségével. Kevelaar- ból érkezett a válasz. A há­zaspár el is jutott Nyugat- Németországba, megtalálta a rokont. Hoffmanné húga köz­ben meggyógyult, férjhez ment, s akkor úgy látszott, hogy visszaút nem vezet Ma­gyarországra. A kitűnő szak­munkás alkalmi munkát vál­lalt, később „stemperezett”, azaz bélyegzett a munkanél­küliek táborában. — Egyszer jött egy né­met, 24 taxija volt. Azt kér­dezte, nem mennék-e el hoz­zá, a javítóműhelybe. El­mentem. Egy idő múlva ismét stem­perezett, majd egy lakatos­üzembe került­— Volt egy testvérház, ab­ban béreltünk lakást... A testvérház afféle társas­ház volt, de nagyon sokat kellett fizetni érte. Hoff­mann egy nagyobb céghez került esztergályosnak, ahol több pénzt ígértek. — A vállalkozó egy em­beri után húsz márkát ka­pott a megbízóitól. Nekünk 2,80-at fizetett belőle. Az övé volt a haszon, a mienk a munka. Aztán egy kályhagyárba ke­rült, majd végleges munka­helyére, a Langen u Sohn- hoz, Krefeld Linbe, — Nem volt rossz ez a munkahely, pénzt is keres­tem. Béreltem egy kis la­kást. Az életünk ennek a kis lakásnak a falai közé szorult. Még Ausztriában meglett a kislányunk, csak a családomnak éltem. ■ De már évekkel ezelőtt megvet­tem ezt a kis telket itt Sze- lestén, s tervezgettünk, hogy házat építünk rá. A ház el is készült, Hoff­mannék már' benne laknak, csupán a külsejét kell rend­be tenni- Szelestén, a szülő­faluban, pár száz méterre az arborétum közepén álló kastélytól, ahol hajdanában a báró úr lakott. — Milyen volt odakint az életük? — Volt jó is, rossz is. — Miért? Mi volt a rossz? — Az uram kitűnő mun­kás, megesett, hogy érte jöt­tek a gyárból. Legtöbbször még vasárnap is dolgozott. Keresett is szépen, mégsem éreztük jól magunkat. Sokat fizettünk a lakásért, a kosz­tért. Főleg az utóbbi, évek­ben feje tetejére állt min­den. Mi idehaza építkez­tünk, de Krefeldben meg kellett élnünk... Hoffmannak kétszer volt infarktusa. Magdaléne, a kislányuk, most huszonhárom éves. Nem kívánkozik vissza? — Nem, nem. Soha nem akarok Németországba men­ni, itt van az én hazám —■ mondja hibátlan magyarság­gal. A szülőket dicséri, hogy a kint született gyermek eny- nyire tisztán, szépen beszéli az anyanyelvét- Ha semmit nem árulnának el maguk­ról, akkor is' sok mindent megsejthetnénk Hoffman- nékról, kitartó, álhatatos és türelmes negyedszázadukról, amelyben állandóan készül­tek haza. Pósfai H. János (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents