Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

1975. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ű tv képernyője előtt Október — múzeumi műemléki hónap Hajdú-Bihar és Szolnok megye csereakciója Megyei megnyitó Jászberényben Veres Péter faluja Évekkel ezelőtt szépremé­nyű sorozat indult útjára a képernyőn, a Szülőföldem- sorozat. Erdei Ferenc Makó­ról, Simon István Bazsiról, Csák Gyula Püspökladányról beszélt, hogy csak néhányat idézzek emlékeztetőül a si­keres sorozat darabjai közül. S most, hogy film készült Balmazújvárosról, eddig két részletét mutatták, szinte nem akarom hinni, hogy nem Veres Péter vall a tisztántúli faluról, ahogy ezt a vidéket ő nevezte: a Hortobágy mely- lyékéről, mert a népi írók klasszikusa és Balmazújváros neve oly erősen egybe forrott tudatunkban. Állítólag ké­szült volna vele is film, Pé­ter bácsival, csakhát a terv és a megvalósulás közé be­ékelődött a halál. Ami egyéb­ként arra is figyelmeztethe­ti a televíziót, hogy hasonló elképzeléseket fürgébben kell, hogy kövesse a cselek­vés, mert más esetben is pó­tolhatatlan veszteség érhet bennünket. Hogy Balmazújvárosról hallva igazán fájdalmassá nem nőtt bennünk a hiány­érzet, az a Falu a Hortobágy szélén című dokumentumfilm ihletett alkotóinak köszönhe­tő. Mindenekelőtt annak, hogy volt merszük, bátorsá­guk szaMtani a hagyomá­nyokkal, és Balmazújváros­ról a szó szoros értelmében emberközpontú filmet készí­tettek. A történelem megidé- zését nem dokumentumokra, előkerült írásos bizonyíté­kokra, hanem az idő éLő ta­núira bízták, közöttük a ki­tűnő H. Nagy Sándorra, aki mondhatni ebben a szerepé­ben Veres Pétert is „pótolni tudta”. Szavaiban mennyi íz és mennyi tömörség! Mintha mesélt volna, mintha jó ízű történeteket adott volna elő, úgy szólt az első kommuná­ról, a feminista mozgalom helyi eseményeiről, az agrár­szocialista megmozdulások céljairól, sorsáról, s az őket követő megtorlásokról. Be­számolója oly szemléletes volt, hogy egyáltalán nem hiányoltuk a képi bizonyíté­kokat Néhány felvillanó kép — például a csendőrök szu- ronyos puskái, kákastollai — hangulatilag azonban kitűnő­en érzékeltette az óriás falu nehéz napjainak atmoszférá­ját S ahogy közeledünk a mához, úgy szélesedik a kép is. Egyre többen szólalnak meg, s egyre színesebb az összkép. Magyar József ren­dező munkájának egyik nagy erénye: a puritánság. Képed­ben nem fecsegi túl a lénye­get a ritmus pedig, a film szívverése, egyenesen feszes tartást ad a dokumentum­filmnek, drámaiságát k>p az elbeszélés epikumába. Igen kifejező a bevezető képsor is, a montázs nyugtalanságot keltő mozgalmassága, éles váltásai. Az első két rész után kíváncsian várom a má­sodik kettőt a folytatást Hz áruló Furcsa dolog, irodalmi mű­ből aligha készült alaposabb, elmélyültebb munkával még tévéfilm, mint Gorkij novel­lájából, Az áruló. A színé­szek megválaszátsa, a hely­szín kijelölése, a dramatur­giai gondosság, — Szűcs An­dor munkája — mind-mind azt mutatták, hogy Dömölky János rendező a kifejező esz­közöket illetően alaposan vé­giggondolta feladatát, hogy a Gorkijra talán kevésbé jel­lemző, inkább dosztojevszkiji erényeket csillagtató elbeszé­lést a lélektani ábrázolás hi­telével vigye képernyőre. Szi­lágyi Tibor is valóban sok­színűén, gazdagon formálta meg a történet főszereplőjét, a nyugtalan természetű és eszes Karazint, és még sorol­hatnám a tévéfilm egyéb eré­nyeit is. Mégis az ábrázolás lélektani fontosságán, az elő­adásmód tisztaságán túl Dö­mölky János filmje nem adta azt a többletet, amit a töké­letes alkotástól elvárunk. Nem éreztem a vállakózás aktualitását, az áruló monda­nivalójának időszerűségét. Bármennyire élvezhető is, hogy az egykor merész for­radalmárból árulóvá lett Ka- razin hogyan indul önnyomo­zásra, ha a felvetett kérdé­sekre nem kapunk választ, az élve önboncolás nem visz közelebb a diagnózishoz. Röviden Ez se fordult még elő a Nyitott könyvben, hogy a szerző elöljáróba» maga igazítja el a színészeket, akik regényének egy-egy részle­tét majd megelevenítik. Fe­kete Gyula pedig ezt tette, a Mézeshetek fiatal házaspárát játszó Hűvösvölgyi Ildikót és Téri Sándort bőségesen ellát­ta tudnivalókkal. Olyannyira, hogy a használati utasítás már-már öncélú életet kez­dett élni. Hinnék ellenére a megelevenedett napló elját­szása mégis nehéz feladatot jelentett a tehetséges fiatal rgűvészefcnek. Elsősorban a dialógokhoz csapódó kissé fá­rasztó, moralizál ások miatt. Ez a regény, a Mézeshetek, valahogy nem képernyőre való. Igaz! olvasmány, kép nyelvére szinte lefordíthatat­lan, a legszorosabban vett epika. V. HL Képző m u veszeti filmszemle Szolnokon Sokan talán még emlékez­nek rá, hogy két ízben — 1969-ben és 1971-ben — Szol­nok adott otthont a képző- művészeti filmek fesztivál­jának. Sajnos 1973-ban a so- ronkövetkező harmadik fesz­tivál elmaradt, s erre csak most: november 18—19-20- án kerül majd sor. Végleges immár, hogy a szemlét ezen­túl háromévenként rendezi meg a szolnoki Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya, a negyedik tehát 1978-ban lesz. A novemberi harmadik fesztiválon két kategóriában — külön a mozi- és külön a tv-filmek —, két zsűri előtt, három-három díjért, verse­nyeznek az alkotások. A mo­zifilmek bemutatójára a Tal­linn moziban kerül sor, s a versenyben olyan híres ren­dezők vesznek részt műveik­kel, mint például György István, Kollányi Ágoston, Kolonits Ilona vagy Kovász­nál György. A mintegy 20— 22 tv-filmet a Komarov-te- remben vetítik le, közte a „Festő a Tiszánál” című al­kotást, mely Chiovini Ferenc festőművészt mutatja be. Eb­ben a kategóriában a résztve­vők között találjuk B. Far­kas Tamást is, a legutóbbi fesztivál egyik nyertesét. A mozifilmek, és a tv-filmek versenyében olyan alkotások vehetnek részt, melyek az el­múlt négy évben születtek. A hagyományoknak megfe­lelően a díjakat idén is szol­noki művészek munkáiból választják ki. Az első és a második fesztiválhoz hason­lóan most is lesz szakmai vi­ta. A vitaindítóra Somogyi József, Kossuth-díjas szob­rászművész, a Képzőművé­szeti Szövetség elnöke vállal­kozott. Ä Honvédelmi Minisztéri­um és a Magyar írószövetség irodalmi pályázatának leg­színvonalasabb alkotásaiból évről-évre antológiát állít össze a Zrínyi Kiadó. A „Szi- várványos idők” immár ötö­dik a sorban. Magyarország felszabadulásának harminca­dik évfordulójára készült, így ebben az összeállításban egy teljes történelmi korszak ké­pezi az irodalmi alkotások időbeli keretét. Az első ciklusban a kötet írói — Örkény István, Illyés Gyula, Simon István, Juhász Ferenc, Somogyi Tóth Sán­dor, Dobozy Imre és mások A múzeumi hónap fogal­ma lassan az esztenő meg­szokott és előre várt prog­ramja lesz. A rendezvények sora Jászberényben indul, ahol az új állandó kiállítás tiszteletére Gorjánc Ignác, a Hűtőgépgyár igazgatója nyit­ja meg a megyei múzeumi hónapot, majd vezeti be a Jászsággal foglalkozó kétna­pos konferenciát. A prog­ramsorozat egyik legjelentő­sebb témája a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Igazgató­ságával tervezett két megye közötti kiállítás és előadás­csere lesz, melynek kereté­ben megyénk különböző vá­rosaiban, így Túrkevén, Ti- szaföldváron, Karcagon, Ti­szafüreden mutatnak be ka­marakiállításokat, valamint a Szolnoki Galériában. Ez utóbbi a Déri Múzeum XX. századi grafikáiból és Med- gyessy Ferenc alkotásaiból nyújt majd ízelítőt a szol­noki közönségnek. A debre­ceniek dús programjából még különösen érdekesnek ígérkezik a Finta Múzeum­ban október 8-án nyíló Dé­ri Múzeum műkincsei és a Déri-gyűjtemény óntárgyai című tárlat. A Szolnok me­gyei Múzeumi Szeryezet a szeptemberben hazánkban megrendezett nemzetközi finnugor kongresszus tiszte­letére a debreceni ATE dísz­udvarán közel félszáz lapból álló észt grafikai anyagot mutat be a Damjanich Mú­zeum gyűjteményéből, és a Művész Mozi előcsarnokában az Észtország című film kí­sér őjeként' kiállítja Tall ián képekben című fotóösszeállí­tását. Tiszafüreden, a Kiss Pál Múzeumban Hajdú-Bi­har megye műemlékeivel, Tiszaföldváron pedig Csoko­— idézik a fasizmus végórái­nak és a felszabadulás korá­nak, a katonák körében ki­bontakozó történéseit, kon­fliktusait. A gyűjtemény második ciklusának darabjai néphad­seregünk fejlődésének külön­böző szakaszait elevenítik fel, emléket állítanak a fejlődés-, ben oly fontos szerepet ját­szó katonanemzedéknek, fel­tárják a múltba került, ma már csak az idősebb korosz­tályok emlékében élő időszak sajátos légkörét, megmutat­ják a nagy idők eredménye­it és konfliktusait. nai Vitéz Mihályról készített dokumentumanyaggal ismer­kedhetnek meg a múzeumlá­togatók. A két megye mú­zeumainak dolgozói, tudo­mányos kutatói október 9-én tudományos délután kere­tében ismerkednek egymás munkásságával, eredményei­vel. Nézzük tovább a szűkebb, Szolnok megyében tervezett programot. A szolnoki Ko- marov-teremben honismere­ti tanácskozást tervez a mú­zeumi szervezet, ahol mu­zeológusok, közművelődési dolgozók vitatják meg a mú­zeum és közművelődés kap­csolatának formáit, eredmé­nyeit. Erre az alkalomra a Damjanich Múzeum az 1973- ban a Magyar Nemzeti Ga­lériában megrendezett 19 megye népművészete kiállí­tást kísérő nagysikerű Szol­nok megyei napjához ha­sonló népzenei műsort ter­vez. Néhány éve a múzeumi és műemléki hónap honismere­ti profillal bővült. Ennek fi-, gyelembe vételével a múze­umok munkatársai a megye területén több helyütt tar­tanak honismereti' szakkö­rökben előadásokat a mú­zeum és a honismereti moz­galom, a honismereti szak­körök tevékenységének, együttműködésének témakö­rében. Közöttük a legjelen­tősebbnek a jászkiséri Csete Balázs szakkör által szerve­zett egész múzeumi hónapot átfogó előadássorozat Ígér­kezik, amelyet egymást kö­vető három hétfőre tervez­nek. Elsőként Sápi Vilmos, a történettudományok kandi­dátusa tart előadást a jász2, sági cselédéletről, a követ­kező héten Szabó László, a A hagyományok szellemé­ben idén is megrendezik ha­zánkban a szovjet kultúra napjait. November 4 és 13 között országszerte, így me­gyénkben is gazdag művésze­ti programból választhatnak az érdeklődők. Az egyik kiemelkedő szol­noki eseménynek a moszkvai Szovremenyik Színház ven­dégjátéka ígérkezik. A világ­hírű társulat tagjai novem­ber 6—7-én Gorkij: Éjjeli menedékhely című művét mutatják be a Szigligeti Színházban. Ugyancsak a Szigligeti Színházban szere­néprajztudományok kandi­dátusa Jászkisér történeté­nek és társadalmának leg­fontosabb kérdéseiről szól, a harmadik héten pedig a jász­kiséri rendezvények záróak­kordjaként Marvay Péter, a társadalmi néprajzi gyűjtők mentora tart megemlékezést a jászkiséri néprajzkutató pedagógusról, Csete Balázs­ról, akinek a síremlékét is ekkor kívánják a szakkör kezdeményezésére felavat­ni. Kiállítással köszöni! a mú­zeumi hónapot az új helyi­ségben újra megnyíló török­szentmiklósi múzeum, s hon­ismereti előadások hangza­nak el a járások területén; például a szolnoki járásban a megye központján kívül Besenyszögön is. A nagyobb rendezvények között meg kell említeni még a kunszent­mártoni járás programját. Kunszentmárton is jubilál: ötesztendös az az egymásba kapcsolódó előadás- és kiál- lítássorozat, amelynek kere­tében a helyi kutatók és a Damjanich Múzeum munka­társai a város újratelepedési történetét egészen napjain­kig igyekeztek feltárni, és konferenciák keretében is­mertté tenni. Most elérkez­ve a történelmi események áttekintésében napjainkig az elkövetkező öt esztendőre újabb kutatási programot kí­ván a múzeum hasonló mód­szerekkel és komplexitással indítani. A múzeumi hónap megyei eseménysora az országos helytörténeti, néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat megyei eredményhirdetésé­vel és díjkiosztásával "zárul. E. M. pelnek a leningrádi filhar­monikusok. A hangversenyre november 11-én kerül sor. Ezúttal is megrendezik a szovjet fitmnapokat. A Tal­linn moziban vetítik majd többek között A vörös kánya­fa és A hazáért harcoltak cí­mű alkotásokat. Utóbbi So- lohov nagy sikerű regényéből készült, s szolnoki bemutató­jára szovjet filmes küldött­ség is érkezik. A delegáció tagjai között üdvözölhetjük majd a kitűnő rendezőt, Szer- gej Bondarcsukot és a nálunk is népszerű filmsztárt, Irina Szkobcevát. KÖNYVJELZŐ Szivárványos idők November 4-13 Á szovjet kultúra napjai Hontalanok zsákutcája Kirándulás Kelet-Európába Q Attila nincs még há­rom éves. Szépen be­szél, tisztán ejti ki a szavakat. Angolul nem tud. Édesanyja nem engedte óvo­dába járni, nehogy elfelejtse a magyart! A kisfiú Periva- lenben, Nagy-Britanniában született 1972 szeptemberé­ben. Félénk idegességgel bú­jik anyja ölébe. Reszket- Attól fél. hogy el kell válnia édesanyjától? Miféle élmé­nyek riasztgathatják csöpp­nyi szívét? Fejét dacosan anyaja ölébe fúrja akkor is, amikor csokival kínálják. Nem, nem akarja elhagyni ezt a két ölelő kart. Hiába veri a déli nap odakint a kertet, hiába leng a nagypapa eszkábálta hinta a kert köze­pén, Attila most nem akar hintázni, nem akar hempe­regni a zsenge fűben. Az a bácsi, aki szemben ül anyu­kával, ki tudja, nem ragad­ja-e karon, s viszi el valaho­va messze... A két kis öreg tétován áll a gerendás mennyezet alatt. — Itt laknak, egyelőre itt laknak nálunk — mutat kör­be a nagymama. — Aztán majd meglátjuk• Néhány éve nekivágtak ők is a nagy útnak. Irénke hívta-invitálta őket: jöjje­nek, nézzenek meg bennün­ket a Nagy Szigeten. A két idős ember sokáig kérette magát, mert életükben alig hagyták el a simonyi ha­tárt. Aztán mégis nekivág­tak, legalább meggyőződnek róla, hogyan élnek London­ban a gyerekek. Attila akkor még nem volt. Irénke dolgo­zott. ők úgy tudták, hogy va­lamilyen patikában. Pedig nem patika volt az. csak egy amerikai vállalkozó gyógyszercsomagoló üzeme. Irénke férje Kálmán, a Hoo­ver cégnél állt akkor alkal­mazásban. A ház szép volt: emele­tes, kényelmes. Fölül a szo­bák, alul a mellékhelyiségek, a garázs- Két kocsijuk is volt a gyerekeknek. Az egyiken Kálmán, a másikon Irénke indult a munkahe­lyére reggelente. A két kis öreget otthon hagyták, amíg ők dolgoztak, a papa-mama kitakarította az emeletes há­zat. Látszólag minden rend­ben volt a Mormington Ili­ben, London Greenfordi kül­városában. A szülők azonban, valahol a lelkűk mélyén már akkor megsejtették: valami még- sincs rendben. Most, négy évvel később, amikor írón­ké és a kisfiú már a geren­dás mennyezet alatt hajtja álomra a féjét, ezt mondja Csizmazia László, a nagy­papa: — Az emeletes házban <• lehet valaki boldogtalan, s a kunyhóban is boldog. — Hát igen — teszi hozzá a nagymama, Irénke édes­anyja. öt gyermekük volt. Egy Celldömölkön, egy Tokor- cson, egy a fővárosban, egy itt a szomszédban rakott fészket. Irénke is innen röp­pent ki. Sokáig a sömjéni gyermekotthonban óvónőskö- dött, aztán egy affér miatt Zalaszentgrótra kérte magát. Ott élt majdnem tíz évig. S akkor jött Kálmán, a hazát cserélt magyar, az angol ál­lampolgár. Autóval jött, szé­peket mondott, gazdag vi­lágról áradozott. Néhány he­tes udvarlás után megtartot­ták az esküvőt, s 1969-ben konzuli útlevéllel a férje után ment Angliába. — Éppen ma hat éve — jegyzi meg Irénke, s az ar­cán átsuhan az emlék. Ez az arc még így is szép, bár a gyötrelmek nyomot hagytak rajta. Ez az asszony majd­nem hat éven át éjt nappal­lá tett azért, hogy visszake­rülhessen Magyarországra. Mert ml tagadás, az első naptól fogva nem érezte jól magát odakint. A férje éveken át magán­detektívvel figyeltette. Iszo­nyatos volt! Hallani sem akart arról, hogy visszaen­gedje Magyarországra. Az asszonyka leleményessége, a visszatérés vágya azonban felülmúlta a férj ellenkezé­sét. Valamilyen klub kelet­európai kirándulást szerve­zett. A társaság útja Ma­gyarországon , is átvezet majd, közölték vele. Irénke titokban jelentkezett erre a kelet-európai útra. Három nagy bőröndbe pakolta a legszükségesebb holmikat, s amikor eljött az utazás nap­ja, kisfiával együtt elutazott Londonból. Furcsa, de nagyon egysze­rű kis történet ez. Azoktól lenne izgalmasabb, amiket Irénke tapintatosan elhall­gat. Amiket nem akar meg­osztani senkivel. Amit ma­gánügynek tart, s amiért úgy érzi, pironkodnia kelle­ne. Tudja, hogy jól cseleke­dett. — Hadd mondjam azt, hogy nagyon fájt a szívem Magyarországért! Nálam a honvágy betegség volt. Olyan körülmények között pedig, amilyenekbe keveredtem, szinte elviselhetetlenné vált. Ennek az asszonynak van tartása! Titkokat kellene megfejteni, ahhoz, hogy ért­sük. Kint — a szó anyagi értelmében — nem élt rosz- szuL Igaz, hogy végzettsé­gének megfelelően soha nem dolgozhatott, óvodában még dadának sem alkalmazták. A gyógyszercsomagolóban, s egy másik munkahelyén, ahol porszívókhoz készített elszí­vó zsákokat, többnyire asz- szonyokkal dolgozott együtt. Akadt köztük magyar is. De másról soha nem tudtak be­szélni, csak egyről. S ez az egy mindig ez volt: haza­jönni ! Amikor alkalom nyílott rá, élt a lehetőséggel, megtalál­ta a hazavezető utat. A si­monyi kis házat, amelynek gerendáit majdnem eléri bar­na kontyával, de amelyben valaha nagyon boldog volt. A jövő? Majd dolgozik, folytatja valamelyik óvodá­ban, itthon. Bizonytalanul, de titkolt reménykedéssel arra is gondol, hogy utána jön a férje. Csák , egyben biztos: hogy jól döntött, ami­kor hátat fordított Angliá­nak. Posfai H. János (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents