Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 21. Bába Mihály: Á nyúl meg a fogoly * Bzlésffejlesztés képernyőn S em azelőtt, sem azóta nem volt olyan tél, mint ezerkilenc- százhuszonnyolcban. Már december közepén derékig érő hóban lábaltunk és olyan hóembert csináltunk a tanyaudvaron, hogy a fejét létrára állva tettük fel. A határ olyan volt, mintha subával terítették volna be. A szélfattyúk kedvükre nyar- galásztaik, háborítatlanul sodorták, vitték, kergették magukkal a havat. Fergeteget kavartak. Sokszor nem tudtuk, hogy esik-e a hó, vagy csak a szélbanda tombol. Vijjogtak, sivítottak, megzörgették az ajtókat, az ablakokat, leszökkentek a kéményen is. Ember, állat hetekig nem mozdult ki a fedél alóL Még a varjak is a faluba menekültek. Ijesztő károgásukat csak messziről hozta hírmondónak a szél. Engem sokszor a nyugtalanságom űzött ki az udvarra. Dideregve, reszketve is szerettem nézni, azt az ördögi táncot, mintha csak éreztem volna, hogy soha többé nem látok olyat. Egyszer, amint ott lapultam a tanyafal mellett, láttam, hogy a szénakazalnál, amely a jeges hótól olyan volt, mint egy hatalmas jégcsap, egy borzas nyúl, meg egy fogoly lapult Szegényes bundájukat felborzolta a 6zél, beletúrt, cibálta, mint valami rossz kölyök. Nem bírtam tovább nézni. Beszaladtam a nagy hírrel. — Édesapám, a szénakazal mellett egy nyúl van, meg egy fogoly — mondtam izgatottan. — összebújva. — Nyúl? Meg fogoly? ösz- szebújva? — kérdezte apám komoran és elgondolkozva bajszát pödörgette. — Hozzuk be, hozzuk be — kiabálták a testvéreim. — Csend — szólt rájuk apám. — Nem hozzuk be, majd elbújnak a szénakazalban. Vadnyúl, fogoly nem marad meg rabságban sohasem. — De nem tudnak elbújni, mert jeges a széna — aggodalmaskodtam. Apám elgondolkozva nézett rám. Homlokán gyűrűztek a ráncok. Bajszát simogatta, mint amikor töpreng, gondolkozik. Aztán felvette a nagykabátját, kucsmáját fülére húzta. — öltözzetek fel és menjünk, nézzük meg. Kimentünk az udvarra. Az eresz alá álltunk. A szénakazal mellett még mindig ott gubbasztott a nyúl, s mellette, szorosan hozzábújva a borzas fogoly. Apám csodálkozva nézte a két mezei vadat. — Még ilyet sohasem láttam — mondta remegő hangon — a nyúl meg a fogoly, összebújva. Sohasem hallottam, hogy ilyesmiről apám, vagy nagyapám, már mint a ti dédapátok beszélt volna. Ez rosszat jelent. Roppant elcsodálkoztam ezen, mert dédapám negyvennyolcas katona volt, sokfelé járt, sokat megélt, sokat látott ember volt. Vajon mit jelent ez? Milyen rosszat? Milyen veszedelmet? Nem töprenghettem sokáig, mert észrevettem, hogy apám bement a villáért, aztán lassan, birkózva a széllel, odament a szénakazalhoz. A nyúl kicsit felemelkedett, de láttam, hogy nem akar eliramodni, a fogoly meg csak kinyitotta tűzpon- tú szemét és mozdulatlan maradt. Még csak a szárnyát sem lebbentette meg. Apám egy lépésnyire állt mellettük. Nézte őket. Biztosan nem tudta, hogy mit tegyen velük. Aztán felénk fordult: Hozzatok egy bádog tengerit, meg egy üvegben meleg vizet. Dugaszoljátok be, hogy ki ne folyjon. Siessetek. Elszaladtunk, hogy hozzuk, amit kért. ö meg a villával lefeszítette a kazalról a jeges havat, aztán egy nagy lyukat tépett a kazal oldalába. A kitépett szénát a lába alá gyűrte, de még így is tépte, cibálta a szél. Amikor elkészült a menedékházikóval, megfogta a nyulat, meg a foglyot és betette a puha fészekbe. Szegények csak riadtan nézték, hogy mi történik velük. Menekülésre nem is gondoltak. Kihoztuk a tengerit, meg az üveg meleg vizet. Apám a bádogot beépítette a szénába, az üveget meg a két dermedt vad alá tette. — Ez majd felmelegíti őket. Naponta kétszer kell cserélni, másképpen nem tudunk itt melegíteni — magyarázta. — Megszokják a helyet és semmi bajuk nem lesz. Ha bevinnénk néhány nap múlva végük lenne. Ezek nem tudják megszokni a rabságot. Egy kis ideig ott álldogáltunk, de aztán minket is bekergetett a téli vihar. Másnap reggel mentem az üvegért. Jéghideg volt, de nem fagyott be. A nyúl a szénát, a fészkét rágcsálta, a fogoly meg tollászkodott. A tengeri még érintetlen volt. Amikor visszavittem a forróvízzel telt üveget és a fészekbe tettem, rögtön mellé telepedtek. Délután ugyanez történt. És mintha vidámabbak lettek volna. Már tőlem sem féltek úgy, nem húzódtak hátra a sarokba. Láttam, hogy nagyon örülnek a fűtőtestnek. Most már éjszakára is cseréltük a vizet. Apám az egyik reggel vidáman jött be. — Na, megfordul az idő. — Elállt a vihar? — Nem. — Hát? Csak pödörgette a bajszát mosolyogva. — A nyúl meg a fogoly kijöttek a fészkükből. Az ablaküvegen nyíló jégvirágra leheltünk. Felrém- lett előttünk az udvar. Ott szökdécselt a nyúl, mögötte meg méltóságteljesen lépkedett a fogoly. Ki akartunk szaladni, de apánk nem engedett. — Maradjatok, még elriasztanátok őket. Csak akkor mehettünk ki, amikor elvonultak az udvarról. De nem mentek eL Ott ültek a fészek szélén. Kíváncsian lestek felénk. Amikor közelebb mentünk, megmozdultak, beljebb húzódtak. És valóban megfordult az időjárás. Elült a szél, megenyhült a lég, a hó meg nagy pelyhekben szálldogált. Ettől kezdve reggelente csak azt lestük: kijött-e a fészkéből a nyúl meg a fogoly. Ha nem láttuk, már tudtuk, hogy megint csikorgó napok következnek. Így ment ez február végéig. A két hívatlan vendégünk szabadon, békességben élt velünk, a mi örömünkre. Egy reggel azonban hiába vártuk őket, nem jöttek elő. Nyugtalanok lettünk. Csak nem történt valami bajuk? Odarohantunk a fészekhez. Üres volt. A nyomokra lettünk figyelmesek. Mentünk, amerre vezetett. Nem kellett messzire menni. A nyomok a fehér határba vesztek. Nem messze a tanyánktól a csősz-dombon két fekete pontot láttunk, ök voltak. A nyúl meg a fogoly. Némán, szomorúan néztük a két há- ládatlant. Észre sem vettük, hogy apánk ott áll mögöttünk. Ö is a két vendégünket nézte, de apánk nem volt szomorú, szeme csillogott az örömtől, mosolygott, bajuszát pödrögette. — Vége a télnek — mondta boldogan. — Nemsokára itt a tavasz. Ök már tudják, ők már érzik, azért mentek el... A fogoly felrebbent, a nyúl meg nekiiramodott a határnak. Talán tudták, hogy mi nézzük őket. Egy pillanat alatt elvesztek a szikrázó fehérségben. Könnyes lett a szemem — a szikrázó hótól. A tavasz csakugyan gyorsan, váratlanul köszöntött be. A pámnak hát igaza lett megint. Igen, apámnak mindig igaza volt, mint a másoknak nem ártó, csend«, igaz embereknek. Furcsa, de erre a fogoly meg a nyúl tanított meg, akiket apám még akkor sem fosztott meg a szabadságuktól, amikor azoknak élethalálharc volt a szabadság, mert mint mondta: ember, állat, jobban szereti a nehéz szabadságot, mint a víg, könnyű rabságot. Új könyvek A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában jelent meg Gustav JahocLa munkája, A babona lélektana. A magyarországi törvények, rendeletek sorozatában látott napvilágot A büntetőeljárás, László Jenő és Moldoványi György tollából. A. B. Altsuler könyve A szocialista államok együttműködése. A kötet az elszámolás, a hitelezés, a jog telén kibontakozó együttműködés kérdéseit vizsgálja- Az iparvállalati középtávú tervek pénzügyi megalapozása Deák Anna munkája. Ismét sok érdekes könyvet jelentetett meg — a magyar—román közös könyvkiadási program keretében — az erdélyi Kriterion. Benedek Elek: Arany mesekönyve a világ legszebb meséiből ad válogatást. Kedves gyermekverseket tartalmaz — Arkossy István illusztrációival — a Repülj, madárka! (Létay Lajos verseivel). A kiadó népszerű Téka sorozatában jelent meg Mento- vich Ferenc: Az új világnézet című műve; sajtó alá rendezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Hajós József. Csíki László történeteit közli Az idegen város című kötet. Kovács György regénye az Aranymező. A románok klasszikusa Ion Ca- ragiale; Az elveszett levél című négyfelvonásos vígjátéka hosszú évek után ismét megjelent magyarul, Deák Tamás kitűnő fordításában és utószavával. Ion Pillát verseiből ad rokonszenves válogatást az Egyenes mérleg, kiváló magyar műfordítók tolmácsolásában. A Medicina Könyvkiadó újdonságai közt szerepel Katona Márta: Kismama voltam című könyve, Pap Klára illusztrációival. Megjelent Szendéi Ádám népszerű kézikönyvének 5. kiadása; az Orvos a családban sok hasznos ismeretet közöl, s valóban ott kellene lennie minden lakásban. A televíziónak több mint kétmillió háromszázezer előfizetője van hazánkban, a családok 70 százaléka rendszeres tv-néző. Következésképpen: az ország lakosságának nagyobb hányadát informálja, szórakoztatja, neveli és tanítja. A tv a rádió mellett a legnagyobb sajtószerv, illetve közművelődési intémény. Vajon a műsorok hatásvizsgálatainak adatai válasz adnak-e arra a kérdésre, hogy milyen szerepe van a televíziónak az ízlésfejlesztésben és ezt a szerepét mennyire sikerül betöltenie? Erről beszélgettünk Sándor Györggyel, a Magyar Televízió műsorigazgatójával. — Először talán arról szólnék, hogy az egyes adásidőkben milyep a sugárzott műsorok nézettsége. A Tömegkommunikációs Központ felmérései azt mutatják, hogy a tv-híradó adásideje alatt a készülékek fele estéről-esté- re működik. Az úgynevezett főműsoridőben ez a szám elérheti a hetven—nyolcvan százalékot is. Ekkor a közönség műveltsége és ízlés szerinti igényei már nagyon megoszlanak. Éppen ezért a műsorszerkesztésnek egyik legnagyobb gondja, hogyan lehet tisztes színvonalon kielégíteni a legkülönbözőbb igényeket. — Ezekről az igényekről az előbb említett felmérésekből tájékozódnak? — Igen, ezekből is tudjuk, hogy az úgynevezett szórakoztató műsorok — a krimik, a könnyűzene, a sport — mindig nagy közönséget vonzanak. Ám a témánk szempontjából olyan fontos műsorok, mint a Híradó, A Hét, a Delta és a bel- valamint külpolitikai Fórumok, útifilmek és az értékes regényfeldolgozások közönsége néha nagyobb, mint egy-egy kimondottan szórakoztató céllal készült műsoré. Azt tapasztaljuk, például, hogy nemzeti kutúránk kiemelkedő alkotásai iránt sok százezer olyan néző is érdeklődik. aki a mű alkotójáról iskolában nem tanult, könyvben, folyóiratban, színházban. pódiumon, vagy tárlaton korábban nem találkozott vele. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a nagy többség csak a könnyűt, az igénytelent keresi. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkában elfáradt embernek ne lenne jogos igénye annak a szórakozásnak megtalálására, amely erejét regenerálja, idegeit megnyugtatja. — Kétségtelen. Am a szórakoztatás mind témájában, műfajában, mind pedig a tálalás színvonalában nagyon különböző lehet, ön például milyen műsorokra gondol? — Sok más mellett, például a Maigret-sorozatra, amely humanizmusával, humorával még ízlésfejlesztés szempontjából is megállja a helyét. És ugyanígy a táncdal, a magyarnóta is szolgálhatja ezt célt, ha a produkció igényes, ízléses. A műsor- szerkesztésnek természetesen az adott igényekből kell kiindulnia. Két veszély fenyeget: ha megragad az adott igényeknél, vagy ha túlságosan előreszalad. Mindkét esetben hatástalanná válhat a munkánk. — A közönség tudatának, ízlésének? fejlesztése tehát mindenekelőtt élményt biztosító művek képernyőre vitelével érhető el? — Ügy van. Az élmény egyszerre nyújt szórakozást és épülést. Sók műsorunk van, amely igyekszik elősegíteni a művészet és a tudomány befogadását. Ezt köny- nyítik meg egyes népszerűsítő műsorok, mint például a Nyitott Könyv, a Színházi Album, és azok az adások is, amelyek a tudomány legfrissebb eredményeiről informálnak. Itt a gondot az jelenti, hogyan kerüljük el a szakzsargont, a sok idegen szót, fontoskodást, amelyek a nem beavatottaknak érthetetlenek, fárasztóak. Ha sikerül elkerülni, ezek a műsorok lesznek a legnépszerűbbek. Jó példa erre — egyebek között — a közejmúltban az öröklődésről bemutatott sorozatunk. — Hat a nézőre az a környezet, miliő, amelyet a képernyőn lát? — A közvetlen hatásokra nagyon kell ügyelni. A divatok gyors változásaiban nem kis szerepet játszik bemondónőink, riporternőink és persze a férfi kollégák ruháinak, hajviseletének követése, utánzása. Éppígy igényt ébresztenek a.nézőkben a képernyőn látott bútorok és más berendezési tárgyak is. A riporterek, műsorvezetők beszéde, modora ugyancsak követőkre talál. És még ennél is szélesebb hatású az a világkép, amelyet a tévé közvetít. — Szerepünkből és lehetőségeinkből következik, hogy a közgondolkodás és az ízlésfejlesztés területén tudatosan munkálkodjunk, segítsük azt az átalakulást, amely társadalmunkban végbemegy. Mi ennek igyekszünk is eleget tenni. De az is nyilvánvaló, hogy a munkahelyek adott körülményei, az iskolai végzettség, a művelődésben való aktív részvétel, vagy annak a hiánya, nagy mértékben meghatározzák és determinálják az ízlés fejlődését is. Nekünk az a dolgunk, hogy műsorainkkal jó irányban befolyásoljuk a változást. András Endre Székely Dezső: A hírlapárus panasza- Borzasztó: senkit meg nem öltek, nincs államcsíny, blokád, nem markecoltak ledér hölgyek, nem rúgtak szét bokát, nem dőlt össze egy épület sem, nem gázolt a vonat, nem tévedt meg a főpénztáros, jégeső sem szakadt... Látja, uram, a szenzáció naponta fogyni kezd, és egyre több a biztatóbb bír- de ki olvassa ezt?! Mátyás Ferenc: Vadludak Fönn szállnak a vadludak, irányt a vezér mutat, V-betűt írnak az égre, dért jeleznek, s viszi Délre Hortobágyról Gemencére az őszi szél szárnyukat. Csőrük csirreg, gágogat, elhagyják a lápokat, fütsünk be a kemencébe, nagy az erdő szerencsére, lobbantsunk a merev égre piros nyelvű lángokat. Csak te hallgatsz itt magad, nem szedheted sátradat; öreg varnyú, szived égve lobban, fekete pernyéje rakódik az őszi éjre s betakarja hűlt nyarad. Elszálltak a vadludak, utánuk lemegy a nap, árnyék marad csak az égen, az este is feketében, - s egy kunhalom tetejében a vén puli rámugat.
