Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-13 / 189. szám
SZOLNOK MEGYE! NEEfcAE l itrrS. áégmsta» Hl Úttörők városa a Balaton partján A Balaton északi partjára települt hazánk legkisebb, legfiatalabb városa. Legkisebb, ugyanis a területe: 350 hold, lakóinak száma pedig mindössze háromezer. Legfiatalabb — kettős értelemben is — hisz nemrég fejeződött be az építése, s idén, május 25-én Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára adta át a fiataloknak, a magyar úttörőknek. A helység neve: Zánka — Üttörőváros. Már messziről, a vonat ablakából feltűnik, hogy az állomás nem hasonlít a szokványos Balaton menti állomásokhoz. A forgalmista mellett egyenruhás úttörő is teljesít szolgálatot. Az épület mellett az egész országot bejárta, híres tizenkilences páncélvonat látható, a Közlekedési Múzeum egyik értékes darabja. A város területén a szolgálatban lévő piros nyakken- dős úttörők igazítják útba a látogatót. A központi épület nyolcemeletes irodaház. A földszinti termekben kiállításokat rendeznek. Jelenleg úttörőmozgalmi, valamint a város építésének történetéről szóló kiállítás várja a látogatókat. Megörökítették az alapkő letételt, mellette fotó a több mint ötszáz millió forint költséggel épített, várost mutatja be. Posta, fodrászat, könyvesbolt, háromezer kötetes könyvtár, élelmiszerbolt, Ezermester úttörőbolt, torna- csarnok, ötszáz személyes Egy 18. században épült barokk polgárház restaurálását kezdte meg Sopronban az országos műemlékfelügyelőség. A ház különös értéke a szépen kimunkált ülőfülkesor, amelyet gótikus don- gaboltozatú kapualj egészít ki. Az épületet a 18. század 60- as éveiben alakították át kétemeletessé. Utcai része a barokk stílusjegyeit viseli. A ház egykori nagytermében báloikat, összejöveteleket rendeztek. Erről árulkodnak színházterem, egészségház — minden van itt, ami a kultúrált életmódhoz szükséges. Az úttörők kényelmes szobákban tölthetik el nyáron a két hét jutalom nyaralást. A város télen is „nyitva"' . van. Egyhónapos vezetőképzéssel egybekötött tanítás folyik a hatodik osztályos gyerekeknek. Az összes létesítmény között a legkedveltebb a strand. Bár másfél kilométerre van az épületektől, a gyerekek örömmel, nótaszóval vonulnak fürdeni, csónakázni, napozni. Az út egy szabadtéri szoborparkon vezet keresztül, ahol minden évben másmás alkotó műveit állítják ki. A strandon szolnoki úttörők egy csoportjával találkoztam. Valamennyien a Ságvári körúti Általános Iskola tanulói. — Csak voltunk — helyesbít Nyíri László — az idén végeztünk. — De azért még úttörők vagyunk — teszi hozzá Orosgazdagon díszített ajtói, stuk- kós mennyezetei, ablakkeretei. Az ablakok káváiban a feltárás során 1767-ből való festésekre bukkantak. Az egyik falfestés zenélő, táncoló, mulató társaságot ábrázol. A másik ablak-beugrót egzotikus tájkép díszíti ritka madárfajtákkal. A dekoratív barokk festések a 18. századi gazdag polgárság kultúrájára, ornamentális ízlésre vetnek fényt. A restaurálást a korabeli állapotoknak megfelelően hajtják végre. házi Ágnes, a Verseghy gimnázium leendő tanulója. — Ezek szerint most vagytok utoljára úttörőtáborban. — Mint úttörők igen — mondja Kiss István, aki szeptembertől már a Varga Katalin Gimnáziumba jár. — Szeretnénk még többször is eljönni ide mint ifjúsági vezetők. — Milyen a két hét programja? :— Délelőttönként rendszeresen strandolunk, délutánonként versenyeket, vetélkedőket rendezünk — sorolja Ági. — A legutóbbi „Úttörők vagyunk” című vetélkedőt mi nyertük meg, az altábor- ban — újságolja közben István. — Reméljük, a táborit és a városit is megnyerjük majd. — Voltunk hajókiránduláson a Balaton déli partján, autóbusszal Veszprémben, Nagyvázsonyban, s még egy kétnapos gyalogtúránk lesz Zádorvárra, a sátortáborba — folytatja a programot Ági. További beszélgetésünket sípszó szakítja meg. „Örsi riadó”, mondják egyszerre. Otthagyták a csónakot, a vizet, a napfényt, szólítja őket a kötelesség. T. G. Szerződés közös kiadósra A Kossuth Könyvkiadó és a moszkvai politikai irodalmi kiadó- — együttműködésük további javítása érdekében — szerződést kötött. A megállapodás szerint ■ rugalmasabb, rendszeresebb és alaposabb lesz a kölcsönös tájékoztatás, a fordításos művek kiadásában való segítség. Tudós kollektívák, bevonásával az eddiginél több olyan mű közös kiadású megjelentetését tervezik, amely az országhatárokon túl is érdeklődésre tarthat számat. Restaurálják Értékes barokk polgárház Sopronban ínycsiklandó kiállítás A tévé képernyőié előtt Zaj és naturalizmus A Szolnok megyei jubileumi ipari és élelmiszergazdasági kiállítás rendezvényein belül kétségtelenül nagy sikere volt a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat történeti étlap és menükártya bemutatójának. A Vendéglátóipari Múzeum egyedülálló gyűjteményéből — csak Franciaországban található hasonló — rendezte a kiállítás anyagát Szabó Ernő, a Vendéglátó Vállalat igazgatója. Diplomamunkáját is hasonló témakörből választotta, szinte minden bemutatott darab történetét ismeri, jeles szállodáinkhoz, éttermeinkhez fűződő emlékeket, anekdotákat, s a híres szakemberek tevékenységét egyaránt. Az első étlap 1843-ban hirdette Márkus Mihály konyhájának ínyencségeit, többek között „Vese Petse- nye Sóssal, Kolbász’s Hurka, Paprikás-, Rántott- és Sült Tsirke, Kotsonya” szerepel étlapján. Az angol királynő 1847-es étlapjához Deák Ferenc gyakori ott tartózkodása. majd halála fűződik, Franz Kommer, József téri sörözőjéhez, amelyből a későbbiekben Länderer és He- ckenast nyomdája lett. Vajda János neve kapcsolódik. Szabó Ernő meg-megáll a rajzos, díszes ételajánlók előtt, s szavai nyomán megelevenedik anyáink, nagyanyáink sokat emlegetett Ritz szállója, a régi Apostolok söröző, amely a jelenlegi Kígyó utcai sörmérde he- lvén hirdette valamikor: „Házirend: Csend és józanság.”, s a ma is híres Sípos halászkert, ahol már az étlapon megnyugtatták a vendégeket: „Boraim tiszta minőségéért szavatolok! Ha panasza van. hívja a tulajdonost!” Az étlapok mellett a kiállítás különböző találkozókra, csaldi eseményekre ren-‘ delt menükártyákat is bemutatott. Festett, nyomtatott, rajzolt, elmés figurákkal és hiteles fényképekkel díszített, bőrre, selyemre, papírra írt alkalmi étrendek vallanak a kor stílusáról, de a rendezők ötletességéről, humoráról is. Történelem — étlapokon elbeszélve. S a megkordult gyomorra a helyben berendezett kis kávézóban csinos lányok hordták fel napjaink friss csemegéit, ötletes kultúrtörténeti kiállítás volt. Egri Mária Az istenért — kevesebb zajt a képernyőn! Pontosabban kevesebb gépzakatolást az üzemekben készült helyszíni riportokban, és kevesebb „zajt” az idegen nyelven készített interjúkban. Mert az emberi beszéd is zörejjé válik a néző füle számára, ha értelmetlenül csak zavarja. Nem arról van szó, hogy például az élet jellegzetes hangjaitól meg kellene fosztani a televíziós riportokat, denaturálni őket, hanem csupán arról, hogy a hitelesség érdekében nem szükséges a zajokban megnyilatkozó nyers, naturalizmusnak a bevetése, mindenáron való szorgalmazása a természetesség nevében. A riporter jelöltek vetélkedőjében is legutóbb pénteken este a nagykanizsai gyárban már-már eltorzult a szóra fakasztott asszonyok beszéde, mert hangerőben túl kellett Szerzője számára az Életem, Zsóka a hatvanas évek elején a színpaddal való első találkozást, az első szerelmet jelentette. Tizenkét évvel később, a mostani televíziós bemutatója a darabnak másfajta megítélését kínálja. Többek között arra vetett fényt, hogy a dráma és a színpad kapcsolata még ha ezúttal a színnad szerepét a képernyő vette is át, elég tartósnak bizonyulhat-e. Hogy ami annakidején megállta a helyét, időszerű-e most is még, pontosabban Szakonyi drámájának mondanivalója megmarad-e változatlan erejében, s az évekkel nem veszített-e a súlyából. Nos, az Esztergályos Károly rendezte tévéjáték meggyőzött: az Életem, Zsóka ma is aktuális dhämä. A darabban szereplő író konfliktusai önmaga és műve tisztaságának megőrzésére, annak feszegetése, hogy képes lehet-e valaki magatartásában elveinek következetes vállalására, és ha igen, milyen úton-módon, épp úgy tanúlságos ma, mint volt 12 esztendeje. Még akkor is, ha a mostani előadásban bizonyos hangsúlyok valamelyest megváltoztak. Ami pedig formáját illeti, tudniillik azt a tulajdonsáharsogniuk a környezet gépzaját. Nem beszéltek; kiabáltak. A kiabáló riportalany pedig semmiképp sem túlságosan szívderítő látvány és a televízió bensőséges jellegétől is alaposan távol esik. De az sem kevésbé kellemetlen, ha valaki más ajkú idegent úgy hallgatunk, mondjuk egy gyorsbeszédű arabot, hogy egyszerre két nyelven hallhatjuk amit mond, párhuzamosan szól az eredeti és a nekünk való fordítás, a magyar. Az effajta bilinguis — kétnyelvű — interjú különösen, ha tízperceken át tart, egyszerűen idegesítő. A játékfilmben van már jól bevált módszer az idegen szöveg szinkronizálására. Nem tudom, olyan esetekben, mint például az Al-Ahram volt fő- szerkesztőjével készült inter-; júban, nem lett volna-e célszerűbb a szinkronizálás jól bevált módja. „ , gát a drámának, hogy a cse-í lekmény térben és időben a hagyományostól eltérően „szabadon” bontakozik ki, múlt és jelen idősíkjai váltogatják egymást, elmondható,1 hogy ma még az Életem, Zsóka természetesebbnek hatott, mint születése idején. Ez a forma a televízió, a film számára kézenfekvő lehetőség. Esztergályos Károly rendező fel is fedezte, sőt jól is élit ezzel a lehetőséggel, dinamikus, erőteljes játékot komponált a képernyőre. Valamiféle egészséges türelmetlenség járta át a tévéjáték minden porcikáját, s a dráma az önmarcangoló keserűséggel teli kérdésben csúcsosodott ki az ő felfogásában; miért nem lehet tisztán, becsületesen élni, s járni a helyes úton? A főbb szerepekben Bodnár Erikát, Bálint Andrást, Orbán Tibort, Tordy Gézát és Balázs Pétert láthattuk, akik közül kiérlelt, elmélyült alakításával kiemelkedett a Zsó- kát játszó Bodnár Erika, de feltűnt a Siblert megformáló Balázs Péter igen karakterisztikus játéka is. A Szako- nyi-dráma jól kiállta a televízió próbáját is, figyelmet érdemlő előadás született. V. M. Életem, Zsóka Hazánk tájai Utazás a Tisünl Bb0- ■ • • • v..vXvv-:.:.:.!Íy.:.v,v.v.v.v....v..>v/...-.v.v.v.v.v. . . .vX'Xw\iv.‘.vXv.v.v v>.-.v>.-x->x EraSl Rendkívül egyszerű Bfl társasjátékot ajánlok a kedves olvasónak. Soroljon fel különböző főneveket, s kérje meg barátját, ismerősét, feleségét, hogy mindegyikre mondjon egy másik szót, ami éppen arról eszébe jut. Tessék megfigyelni, Tokaj neve mellé mit párosítanak legtöbbször. Aszút, hárslevelűt, furmintot — bort. Tíz közül jó, ha egy említi a Tiszát, a Bodrogot — a vizet ■ Én is csak eggyel találkoztam: hajós volt. A következő mondata már neki is így szólt: a szőlőhegy alatt folyik el. Való igaz, Tokaj neve világhírű a boráról régóta. Bármilyen idegenforgalmi prospektust, lexikont felüthetünk mind ezt dicséri. De ezt az irodalom nagyjai, Petőfi, Goethe, Eötvös, Anatole France, Kölcsey is. Jobb helyekről azt is megtudhatjuk, hogy a híres furmint a tatárjárás után betelepített olaszok „találmánya”, hogy 1550-ben a szőlőt már Zemplén címerébe vésték, hogy Nagy Péter, majd Katalin cárnő borvásárló rezidenseket tartott Tokajban. A híres bormúzeumban bemutatott palackok láttán fölényesen mosolyoghatunk a francia, olasz, jugoszláv, izraeli, vagy a cseh borászok meddő próbálkozásain, hogy hamis tokajit dobnak piacra — hogy a mi világhírünknek nyomába lépjenek. Szegények, gondoljuk, ők és Tokaji haha. Mi sem természetesebb, minthogy a bédekker irányította turista első útja egyenesen a reprezentatív külsejű-belsejű, hegybe vájt két borozdába vezet, ahol aztán gönci-hordószám illatja a többputtonyos idegen- forgalmi nedűt — ha hordószám van pénze is. Estefelé kibotorkálva, maradék értelmével megállapítja, hogy de hangulatos, de kedves, de régi, de ősi ez a város a szűk utcáival, a hegyre könyöklő kis házaival, a boltíves kapualjakkal, a főút pedig kockaköveivel. Éljen a húszmalligános romantika! Másnap világosban ugyanott végigsétál a kedves vendég, és a hegyre könyöklő házacskát rozzantnak, a tűnt századokat idéző utcát ütöttkopottnak a kockaköveket balesetveszélyesnek, az elegáns borozók és a máló vakolaté templommúzeum, vagy a gondozatlan falu látványa közti ellentétet pedig lehangolónak látja. Még egy pofon a romantikának: a tegnap vedelt palackos tokajin a „cégjelzés” Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát — Sátoraljaújhely. (Gyulai kolbász — Makó.) Ugyanezt kapni Szolnokon, Kungyalun (még Tokajban is!). Hol van hát a tokaji? Terem-e még Tokaj hegye? A kérdés mindezek ellenére is akadémikusnak tűnik. Csak fel kell nézni a Ti- sza-Bodrog torkolattól a szőlőtől zöldelő hegyre: hát persze, hogy terem, s ha még a hegyoldalban röpködő sárga szitakötőt, a permetező helikoptert, (a „Technikát”) is meglátjuk, megnyugszunk. Háromszáz métert megyünk az ódon (!) hangulatú Rákóczi úton. Az egyik ház kerítésén kikandikáló, máglyába — kászliba — rakott hordó dongák tovább erősítik a megrendülni készült bizalmat. Kádárműhely Tokajban. Ez illik a képbe. Kell a hordó Tokajba. — Hát oda nemigen — mondja Hudák László a fiatal, csupaizom mesterjelölt. — Abból nem élnénk meg; amit itt megvesznek. Most például nyírségi tsz-eknek dolgozunk. A tokajinak lassan már nem is kell hordó. Pontosabban, nem hordó, hanem munkáskéz kelL — Láttam a helikoptert Gépesítenek. Az nem megoldás? — Kényszerűség. A szövetkezet béreli. Ha az nem lenne, már fele kipusztult volna. Nincs, aki művelje. A tulajok eljárnak dolgozni, napszámost meg már kétszázért sem nagyon kapni. Van itt gazdátlan szőlő is. — Tokajhegyen? — Ott, a híresen. • * • Horváth Péter, huszonegy éves lakatos Nyíregyházán. Naponta ingázik. Szüleinek másfél hold szőlője van odafönt. Havonta két-három alkalommal megy ki. — örülök, ha annyiszor hozzájutok, az meg egyébként nem sokat ér. Ha apámék rám hagyják, azt mondom, kösz, én nem érek rá vele bajlódni. Egész héten oda vagyok, mikor törődjek vele? Még ha itthon dolgoznék, de hol? Nincs itt semmilyen komoly munkalehetőség. Azt beszélték, farostlemezgyár települ ide. De csak beszélték. Ügy tudom, Tiszafüredre viszik. Hudák György, a szőlő- és bortermelő szakszövetkezet (egyéni gazdák társulásának) elnöke: — A bor hazájában vagyunk, de még a borkombinátot sem ide, hanem Űj- helybe tették. Oda vásárolják fel a mi mustunkat is. A piacra dobott tokaji nagyobb része nem Tokajból való. Csoda, ha Tokaj panaszkodik? Egyébként, amit hallott, igaz. Ügy lehétne megmenteni a tokaji szőlőket, ha létesülne itt egy üzem, és annak a dolgozói hobbyból vállalnának parcellákat. Az idegenek támasztanák fel — a kispar- cellás maszekok. • • • Sári László a tokaji szakaszmérnökség vezetője: — Semmi közöm Tokajhoz, a Nyírség túlsó feléből kerültem ide, de nem bírtam nézni, hogy ott sínylődjön, felvállaltam két kollégámmal a hegyen fél hold szőlőt Most száll át a nevünkre. Nem furcsa? Máshol pénzért adják, itt meg örülnek, ha elvállalom... • * • Amikor a busszal a község határában jártam, visszanéztem a Tisza fölé ágaskodó szőlőhegyre, a TV-adó- ra és nagyot sóhajtottam: hát mégis csak szép ez a Tokaj. — Messziről. (Folytatjuk) Igriczi Zsigmond
