Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-12 / 188. szám
1975. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Befejeződött a szolnoki amatőrfilmes fesztivál Díjat nyert az újszászialc filmje Már csak egy nap a tábor A brigád a barackosban Vasárnap fejeződött be Szolnokon az amatőrfilmesek második országos munkásportré fesztiválja. Bán Róbert filmrendező vezetésével a zsűri két első díjat adott ki. Áz egyiket Hajdú Ferenc (Leninváros) „Tűzoltók” című filmje, a másikat dr. Oláh Imre (Hajdúböszörmény) „A Buglyó lányok” című alkotása érdemelte ki. Második díjat „Élet a szállásokon” című filmjével a Tolna megyei filmklubban dolgozó Takács László, a harmadik díjat pedig Antal-Zérczy (Újszászi Hunyady amatőrfilmklub) „Pályamunkások” című alkotása nyerte el. Az amatőrfilm fesztiválon egy munkásokból álló társadalmi zsűri is részt vett. Két díjat adott ki. Az elsőt Uzso- ki János (Mezőtúr) „Kellett az emberi elnézés”, a másikat a zsűri által is díjazott Pályamunkások című filmért. A zsűri a díjazott alkotásokon túl elismerésben és jutalomban részesítette Rónyai Balázs• (Szolnok) „Múltja van”; Kurecskó András (Nyíregyháza) „Még lobog a láng”; Somogyi Márton (Orosháza) „Közel a tűzhöz” és Haffner Szabolcs (Győr) „Kiss Ferenc térközőr” című filmjét. Az amatőr filmfesztivál háromnapos eseménysorozatát a díjak kiosztása után dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője zárta be. Hangsúlyozta, hogy támogatásra érdemes az amatőrfilmes mozgalom, s a vezető szervek a műkedvelő filmeseknek meg is adnak minden segítséget, hogy mind nagyobb elvi tisztánlátással, kellő felelősségérzettel örökítsék meg korunk eseményeit. Elhunyt Sosztakovics Súlyos betegség után szombaton este Moszkvában 69. életévében elhunyt Dmit- rij Sosztakovics, világhírű zeneszerző. Sosztakovicsot munkássága a jelenkor egyik leghíresebb zeneszerzőjévé emelte. Több mint 150 műve között van két opera, több balett, és operett, zenekari művek, kórusok, költemények és románcok. Ezen kívül több filmnek és színházi előadásnak ő szerezte a zenéjét. Dmitrij Sosztakovics alkotásait nagyra értékelték: több érdeméremmel, többek között a Lenin-renddel jutalmazták. A világhírű zeneszerző neves közéleti személyiség volt. Több ízben megválasztották a Szovjetunió parlamentje képviselőjének, a szovjet béke bizottság tagjának, ezenkívül a Szovjet Tudományos Akadémia, valamint számos hazai és külföldi kulturális intézet tiszteletbeli tagjává választották. Súlyos betegsége ellenére Dmitrij Sosztakovics a legutolsó napokban is dolgozott, és nem sokkal halála előtt fejezte be új szonátáját. Az anyanyelvi konferencia védnökségi ülése Tegnap a budapesti Európa szállóban megkezdte tanácskozását az anyanyelvi konferencia védnöksége. Az ülés célja, hogy áttekintsék a szombathelyi konferencia óta megtett utat, értékeljék az eddig végzett munkát. Ennek az ülésnek a feladata a következő konferencia előkészítése is; összegyűjteni’ mérlegelni a javaslatokat, ennek fő feladatai, amelyek azután az egész anyanyelvi mozgalom további útját, menetét meghatározzák. A védnökségi ülés öt napig tart, ezalatt a különböző hazai és külföldi szakemberek beszámolnak az anyanyelvi konferencia ajánlásaira épített munka eredményeiről, tapasztalatairól. — Halló, Törökbálint? — Igen. Kalotay Gábor, az építőtábor parancsnoka vagyok. — Ügy tudom, önöknél dolgoznak Szolnok megyei diákok? — És méghozzá milyen jól! Ráadásul tegnap a megyék közötti tréfás szellemi vetélkedőben is csak egy fejhosszal szorultak a borsodi fiúk mögötti második helyre. Érettségi után, negyedszer Az őszibarack fák levelei fázósan rezegnek a hajnali szélben. Az ügyeletes brigád tagjai sorrajárják a délelőtt dolgozók szobáit, ébresztge- tik az alvókat. Fél ötkor különösen nehéz megmozdulni, most minden perc lopott pihenő kincsnek számít. A sarokban megszólalt a brigád élő lelkiismerete: — Mozgás lányok, pont ma akarunk elkésni?! A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola „újbarázdátszántazeke” brigádja Balogh Emília vezetésével Ráczugban szedi a barackot. — Hogyan lesz valakiből tábortanácselnök? — Az úgy volt — meséli Emi — hogy minden brigádvezetőnek el kellett mondani; hányszor, hol dolgozott és milyen eredményeket ért el. Én az idén, érettségi után negyedszer jelentkeztem építőtáborba, és itt rám szavaztak a legtöbben. — Aki érettségijével egyben a tábor kor elnöke is? — Á, dehogy! Hiszen akkor csak ebben a brigádban rajtam kívül négy korelnök lenne. Kudelka Éva, Bíró Ibolya, Koncz Katalin és Flach Margit is „megérett” már. Szívesen vállalt vízhólyagok Nagy a hangzavar a kispálya körül, ahol lányok rúgják a port, és néha a labdát is. A két pártra szakadt biztatók táborában lengyel, német, és vietnami diákok is kiabálnak. A Verseghy és a Tiszaparti Gimnázium közötti meccs eredménye 11-es rúgások után 2:1 a vereeghysták javára, s így a döntő egyik szereplői ők lesznek. — A hazai győzelem már biztos — törli meg homlokát Détás Mária — mert az ellenfelünk is Szolnok megyei. — Csak egy szerencsétlen11-essel kaptunk ki, — szo- morkodik Kisbalázs Klára. Erről a szerencséről egy darabig még vitatkoznak a lányok, de Klári még utánunk kiált: — Délután nézzenek meg bennünket a csomagolóban, majd a munkában megmutatjuk! Az egyik szobában a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium diákjaira bukkanunk. Négyen ülnek az ágyakon, beszélgetnek. — A többiek? — Bementek Pestre vásárolni. — A munka hogy ízlik? — A borsónyüvésben nagyon kifáradtam, még az ujjam hegye is hólyagos lett — mutatja kezét Gál Erika. — De nagyon jól „kerestünk”, és ez a fontos. Nem válogatjuk a dolgot: szedtünk már őszibarackot, kapáltunk is, ma délután almát kötözünk. — Azt is tegyétek hozzá, hogy nem mindenki kötözhet almát, mert arra a legjobb brigádokat válogatja a gazdaság. — szól közbe Nyitrai Erzsébet tanárnő. — Kiváló brigád szeretnénk lenni, azért hajtunk. A nem hivatalos értesülés szerint leszünk is — árulja el a titkot Szép Magdolna. — Ezután vidáman mehetünk nyaralni. — Hová? — Magdival az országjáró diákkör tagjai vagyunk, — mondja Lukács Zsuzsa. — Papp tanár úr vezetésével összepakoljuk a sátrat, há- tizáskot, gumimatracot és irány Románia, Bulgária. Közben megérkezik Pestről az első vásárló. A többiek „mit vettél” kiáltással körbekapják. — Egy könyvet, címe: Trigonometria — hangzók a válasz. — Ki jön búzát lapátolni? — Az ikrek maradnak, ti hárman mehettek — rendelkezik az osztályozó gép mellett Simon Mária, a délelőtti focivesztesek brigádvezetője. Nagy Évát és Gabit nem engedem, mert akkor nem lesz, aki hajtja az itt- maradókat — teszi hozzá magyarázóan. — Melyiköjük az idősebb? — Én, tíz perccel, de ez nem látszik. — nevet Gabi. — Bár lehet, hogy ezért kérnek fel ritkán táncolni az itteni fiúk. Jaj nektek fiúk! — Inkább ácsorognak? — Ügy bizony, gyávák! — ujjonganak helyeselve a többiek is. — Akkor ilyen táborba többé nem is jönnek? — Dehogynem, hiszen az a bajunk, hogy nekünk már csak egy nap a tábor. Meg aztán lehet, hogy jövőre a srácokat is megtáncoltatjuk. Csend van. A stúdióban régen elaludt az erősítő piros fénye. Az esti főprogram szereplői az Ex Antiquis együttes tagjai is hazafelé tartanak. Alszik a tábor. Braun György Tekintve, hogy a legfiatalabb művészeti ágról van szó, eleve nyilvánvaló volt, hogy az amatőrfilmesek Szolnokon rendezett országos fesztiválja mindenképpen, a haladás, a továbbfejlődés útját mutatja, útjelző példákkal szolgál — főleg egy ilyen témakörben: a munkásélet ábrázolásában. A fesztivál hasznos tanulságokkal szolgált. Mindenek előtt azzal: attól, hogy valaki pontosan exponál, még lehet rossz az általa készített film, ha a téma megválasztása nem megfelelő. Ezért joggal vetődött fel a bemutatón egy-egy film esetében, hogy mitől munkásportré az, amikor valaki hamis pózban, természetes környezetükből kiragadva ábrázolja a munkásokat. Kovács János (Szolnok) „MZ” című alkotása különösen nagy vitát váltott ki. A KRESZ elemi szabályait figyelmen kívül hagyó, vadul száguldó motorosok szabad idejét ábrázoló, tivornyáikat elevenítő alkotásában kevés volt az ellenpólus. Halvány a szerző indoka: „Az őrült hajsza értelmetlenségét szerettem volna bemutatni.” Inkább úgy tűnik, hogy ő is egyet ért az általa vázolt életformával. Ezért a film zavart vált ki, s nem orientál kellően. Más filmeket is említhetnénk annak bizonyítására, hogy az amatőrfilmesek kritikai érzéke még nem minden esetben fejlett, sokszor csak tolmácsolják a riportalany véleményét, esetenként szelekció nélkül veszik filmre, amit látnak. Arra is akadt példa, hogy a főszereplő véleményét a saját munkájáról másokkal, kívülállókkal mondatták el, s így az elhangzott vélemény, vallomás már korántsem hatott a személyes varázs erejével sőt olykor nagyon hamisan csengtek, mesterkéltnek tűntek az elhangzott szavak. ____ A fesztivál jónéhány filmjénél elgondolkoztató, hogy többet tud meg a néző egy-egy gépről, mint a kezelőjéről. Munkásportré helyett gépportrét kaptunk, sok esetben azt is hiányosan. Az alkotók a munkásélet helyett többnyire a gépi mechanizmus mindig mutatós ábrázolásához ragaszkodnak. Könnyen adódik tehát a tanulság: az amatőrök csak olyan környezetben forgassanak, ahol ismerősek, s ne akarjanak néhány óra alatt kiváló filmet készíteni. Szánjanak időt például az egy-egy gépi mozzanat okozta arcreagálás kivárására, a munkásélet sokszínű ábrázolására. A negatív tapasztalatokkal ellentétben sok jó ötlet figyelemreméltó megvalósításával is találkozhattunk a fesztiválon, — magától érthetően azokat díjazta elsősorban a zsűri. Elismerte az alkotók technikai bravúrjait, élettapasztalattal gazdag mondanivalóját. S. B. Ház can le teafái Utazás a Tiszául :íí#^;xb:«£x'/x;> Q öt évvel ezelőtt Kisar- nál, a Tisza-gát alatt méteres víz hömpölygött. Gátszakadás nyomán ömlött ide — a Szamosból. „A szélsőségesen magas vízállás a Szamos, Túr, Fel- ső-Tisza és a Körösök véd- töltésein egyaránt átcsapás- sai fenyegetett. A Szamos román szakaszán sorozatosan töltésszakadások léptek fel. A kiömlő víz az esés irányában haladva, magyar területre zúdult. Május 14-én a Szamos jobb parti töltése Nábrádnál két helyen 220 illetve 160 m szélességben átszakadt. A román területről származó elöntést az ezeken a szakaszokon kifolyó víz tovább növelte, és összesen 90 ezer kh terület, 45 község és 3 tanyaközpont került víz alá.” Keresztes József gépkocsi- vezető — Szeged. — Nem sokkal leszerelés előtt volt, amikor kezdte mondani a rádió a Számos- közből érkező vizes híreket. Akkor én már tudtam, hogy ide mi is beszállunk, hiszen műszakis voltam. A gátszakadás után egy-két nappal vezényeltek bennünket oda. Tunyogmatolcson, Fehér- gyarmaton át mentünk valami rövid nevű faluba, — azt hiszem, Kisar volt — egy hatalmas LUG-gal. Mi csak LUG-nak mondjuk, egyébként lánctalpas úszó gépkocsit jelent. Baromi erős jószág, mégis úgy a fához csapott bennünket jónéhány- szor az áramló víz, mintha gumimatracon ültünk volna. Félelmetes volt, de megijedni sem értünk rá, mert úgy zuhogtak ránk az események, hogy az agyunkig el sem jutottak. Hát ha akkor ijedezünk, érzelgőskö- dünk, végigbőghettük volna mind a két hetet, amíg ott voltunk. Pedig akármi jut eszembe, elszorul a szívem. Milyen érzés például az ösz- szedőlt házak közt a kémény magasságában a főutcán hajózni, vagy az, amikor a tetőről kell leszedni a házigazdát. Egyszer nézz a szemébe, soha nem felejted el! Rengeteget dolgoztunk, s van olyan érzésem, nem is a parancs, a diktált kötelesség, hanem a lelkesedés a hasznosság tudata hajtott bennünket. Senki nem szövegelt, hogy mi lesz a civil ruhával. .. Aztán mégis megkaptuk. Azóta tudom, újjáépült minden, mégis bennem a pusztulás emlékezete maradt meg. Aljas, szemét víz volt az! Buszsofőr, Fehérgyarmat: — Aranyvíz volt uram, higgye el. Elvitte a múltat. Nézzen szét! Üj házak, amerre tekint, s nem akármilyen vert falu, földes viskók, amilyenek százával voltak errefelé, hanem összkomfortos, fürdőszobás igazi otthonok. Ezt hozta a víz. Nekem is mindent elvitt. Szó szerint. Csak az maradt, ami rajtam volt. A vállalatom meg felépítette nekem a házat. Ingyen. Másnak meg az önkéntesek. Az ország minden részéből. • * • Kereskedő a vasboltban: — Sokan költöznek be ide Gyarmatra, kapós a ház. Háromötven—négyszázezerért adják. Készpénzért. Ebből fizetik ki a felvett kölcsönt az eladók. OTP-átvállalás erre nem divat. Nézze, az élet nem áll meg, ház adásvétel mindig volt és lesz is. Végül is azt adja el a tulajdonos, ami a régi háza helyett épült. Vagy nem? • • • Fehérgyarmaton az építőknek utcanevek állítanak emléket, mint Szegeden, ahol a segítségnyújtó európai fővárosokról párizsi, brüsszeli, moszkvai körutat neveztek el, ott többek közt van Szolnoki utca is — városunk, megyénk munkásainak otthonokká vált emlékműve. Virágerdő a két oldalon, a házakon frissen felszögeit tabla: „Tiszta udvar, rendes ház”. A Szolnoki utca első lett a nagyközségben meghirdetett tisztasági versenyben. Az egyik ház táncparkettnek beillő teraszán idős házaspár. Amikor megtudják, hogy Szolnokról jövök, az öregasszony feláll, hív maga után a konyhába, szobába, speizba. Mutogat, panaszkodik. — Kész lett novemberre, az igaz. Egy szobában meg a konyhában laktunk, a többit nekünk kellett megcsinálni. Nem szeleit rendesen a kémény sem. Nedves volt a vakolat. Most meg reped a fal. Fog a festés. Az utcán, a házra mutatva: — Nekem kellett bepu- coltatni... Mondaná még, de egy utcabeli közénk áll. — Hát csak adja át az üdvözletünket a szolnokiaknak! Megbecsüljük mi a munkájukat, de nagyon. Csak rá kell nézni erre a sok virágra. Félrehúz. — Ne gondolja, hogy hálátlanok az emberek. Rossz helyre kopogtatott. Nem találna még egyet az utcában, aki így beszélne. Most nagy a szája, természetes neki, hogy szép házban lakik, akkor meg sírva tapogatta a falat. • * • — Aranyvíz? Széles Lajos, a fehérgyarmati járási hivatal elnöke. — Ismerem. Felelőtlen kijelentés. Az a „haszon”, amit egyesek emlegetnek, kár volt. Az állam pénze ment rá. Kérdezzen meg valamelyik árvizet nem látott faluban embereket, akarnak-e fejlődést ilyen áron. Amikor sorolgatják ennyi és ennyi ház, művelődési otthon épült, azt is mellé kell tenni, eny- nyi pusztult el. Nézzük a számokat. A járásban 3750 lakás teljesen tönkrement, 1170 felújításra szorult. Több is volt, csak nem mindegyikre kértek kölcsönt. Mondom tovább. 49 iskolai tanterem, tíz művelődési ház, egy középiskolai kollégium, három tanácsháza csak a közintézmények újjáépítése 120 millióba került. A lakosság „számláját” 450 millió forint adósság terheli. Hanem ha mégis használnám ezt a rosszízű kifejezést, én egészen másra érteném. Az első naptól kezdve, amikor betört a két-há- rom méteres víz a járásba, egymásnak adták a kilincset a soha nem látott emberek: mit segíthetünk? Később is, amikor az újjáépítés megkezdődött. Özönlöttek ide az idegenek. A fiatalok közt volt olyan, akit hazaküldtek, mégsem ment. Erőszakkal itt maradt. Példátlan volt, amit itt tapasztaltunk, úgy hívják, emberi összefogás. Ezt sodorta ide a víz, mint aranynál értékesebb „hordalékot”. így talán igaz: arany víz volt. (Folytatjuk.) Igriczi Zsigmond
