Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 12. Keszigii Varsóban tárgyal A LEMP KB politikai bi­zottsága és a Lengyel Mi­nisztertanács meghívására tegnap baráti látogatásra Varsóba érkezett Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. A szovjet vendéget Piotr Jaro- szewicz lengyel kormányfő fogadta. Alekszej Koszigin és Piotr JarosZewicz kiterjedt véle­ménycserét folytattak azok­nak a kérdéseknek a széles köréről, amelyek a Szovjet­unió és Lengyelország kö­zötti testvéri kapcsolatok és gyümölcsöző együttműködés fejlesztésével függenek ösz- sze, valamint időszerű nem­zetközi problémákról. Alekszej Koszigint tegnap a Haza Szolgálatáért érdem­renddel, tüntették ki. A ma­gas lengyel kitüntetést, amelyet a szovjet és a len­gyel nép barátságának erő­sítéséért végzett munkáért kapott, Pjotr Jaroszewicz adta át. A szovjet—amerikai kapcsolatok központi kérdése a nukleáris háború megakadályozása Az amerikai képviselőház tagjainak küldöttsége, amely Carl Albertnek, a képviselő­ház elnökének vezetésével a Szovjetunióban tesz látoga­tást, tegnap a Kremlben ta­lálkozott a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának képvise­a tapasztalatok mutatják — rendkívül pozitív szerepet töltenek be a két ország ve­zetői közötti személyes kap­csolatok. Leonyid Brezsnyev küszöbönálló látogatása az Egyesült Államokban kétség­telenül nagy jelentőségű lesz a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésének fejlesztése, a béke megszilár­dítása szempontjából. Brezsnyev—Busák találkozó a Krímben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap a Krímben találkozott Gustáv Husákkal, a CSKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökével, aki a Szovjetunióban üdült A két vezető megvitatta a nemzetközi helyzetet, vala­mint az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti együttműködés to­vábbi fejlesztésének időszerű kérdéseit. A két testvérpárt vezetője nagyra értékelte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki zárószaka­szának eredményeit. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy a 33 európai állam, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada által aláírt záró­dokumentumnak és a helsin­ki tanácskozás eredményei­nek nagy történelmi jelentő­sége van. A felek hangsúlyozták, hogy határozottan és követ­kezetesen törekedni fognak a záródokumentumban meghir­detett összes elv megvalósí­tására. Leonyid Brezsnyev és Gus­táv Husák tájékoztatták e"*'- mást a szocialista és a kom­munista építés tapasztalatai­ról egymás országában, a két ország együttműködése to­vábbi fejlesztésére és elmé­lyítésére irányuló tervekről a gazdasági élet területén. A megbeszélést szívélyes •'•s baráti légkör jellemezte. Gus­táv Husák vasárnap haza­utazott. A leszerelési viligértehezlet a közeljövőben összehívható A leszerelési világértekez­let összehívása elősegíti ko­runk egyik legfontosabb fel­adatának megoldását, amely abban áll, hogy megszüntes­sük a fegyverkezési hajszát és az így felszabaduló anya­gi forrásokat a békés fejlő­dés szükségleteire fordítsuk — jelentette ki P. Ovinnyi- kov, a Szovjetunió képvise­lője a leszerelési világérte­kezlet előkészítésével fog­lalkozó különleges ENSZ-bi- zottság ülésén. A szovjet delegátus emlé­keztetett Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárá­nak szavaira, amelyek sze­rint a fegyverkezési verseny nem végzetszerűen elkerül­hetetlen, a fegyvertartás csökkentése és végeredmény­ben az általános és teljes le­szerelés megvalósítható és azt meg is kell valósítani. A szovjet küldöttségek meggyőződése, hogy eljött az ideje a leszrelési világérte­kezlet összehívásával kap­csolatos előkészítő munká­latok kiszélesítésének és hogy az értekezlet a közeljö­vőben összehívható. Ezt az álláspontot — fűz­te hozzá a Szovjetunió .kép­viselője — Peru, Csehszlo­vákia, Libanon, India és szá­mos más ország is osztja. iói vei. A találkozón résztvett és beszédet mondott Borisz Po­ri omarjov, az SZKP KB PB póttagja, a nemzetiségi ta­nács — a legfelsőbb tanács egyik háza — külügyi bizott­ságának elnöke. A Legfelsőbb Tanács tag­jai örömmel fogadták az első ízben a Szovjetunióba láto­gató hivatalos amerikai kong­resszus küldöttséget hangsú­lyozta Ponomarjov, majd többek között a következőket mondotta: A béke biztosításában ha­talmas jelentősége van az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezletnek, amely­nek sikeres befejezését nagy­mértékben elősegítette a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok javulása. Ez a történelmi je­lentőségű tanácskozás új sza­kasz kezdetét jelenti a fe­szültség enyhülésében, fontos lépés a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének és egyenjogú együttműködésé­nek megszilárdításában. A mindeddig példa nélkül álló helsinki fórum nagyerejű eszmei fegyvert ad az enyhü­lés ellenségeinek, a hideghá­ború híveinek, minden ag­resszív erőnek a legyőzéséhez. A szovjet-amerikai kapcso­latok központi kérdése to­vábbra is a nukleáris háború megakadályozása marad. Egy­re sürgetőbbé válik a politi­kai enyhülés katonai enyhü­léssel történő alátámasztásá­nak szükségessége. Megelé­gedéssel állapíthatjuk meg, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az utóbbi években több fontos intézke­dést tett ennek érdekében. Döntő fontosságú az a meg­állapodás, amely Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő-' titkára és Gerald Ford ame­rikai elnök vlagyivosztoki ta­lálkozóján született a straté­giai támadó fegyverek kor­látozásával kapcsolatos újabb, ‘hosszúlejáratú egyezmény megkötéséről. Első ízben vált gyakorlati feladattá a straté­giai támadó fegyverek hosszú időre történő nemcsak meny- nyiségi, hanem minőségi kor­látozása, és a továbbiakban e rendkívül veszélyes fegyver­zet csökkentése is. Mind nagyobb lehetősége­ink vannak a szovjet-ameri­kai kapcsolatok sikeres fej­lesztésére. A legfontosabb kétoldalú és nemzetközi kér­dések megvitatásában — mint A portugál forralom most vészeli at eddigi legmélyéül válságát A PXP keresi az együttműködés lehetőségeit a tcrradalmi pártokkal A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága vasárnap ülést tartott a Lisz- szabontól 25 kilométerre lé­vő Alhanda ipari városban, amelyen Alvaro Cunhal, a Partugál KP főtitkára szá­molt be a portugáliai hely­zetről. .„Elegendő forradalmi erő (népi é skatonai egyaránt) áll rendelkezésre ahhoz, hogy előmozdítsuk a folyamatot’’ — jelentette ki Alvaro Cun­hal, majd megállapította: A politikai válságot az el­lenforradalmi erők nyílt tá­madása, a hatalmi szervek­ben keletkezett ellentmon­dások és belső konfliktusok okozzák, illetve az. hogy a forradalmi erők két legfon­tosabb táborában — a népi erők között és az MFA-ban — megbomlott az egység. A szocialista, a néppárti és a szociális centrista vezetők szembehelyezkedtek a forra­dalommal és ezzel fegyveres összecsapást idézhet elő. Kitartóan le kell leplezni a reakciónak arra irányuló törekvését, hogy a PKP po­litikájának meghamisításá­val, elferdítésével félrevezes­se a közvéleményt és úgy próbálja meg feltüntetni a pártot, mintha a* szabadság felszámolására, diktatúra be­vezetésére törekedne. A válságot csak úgy lehet teljesen áthidalni, ha a fegy­veres erők. a kormány és a népi tömegek nem sáncolják körül mereven a forradalom mellett álló, illetve a vele szembeforduló erőket, hanem megerősítik az együttműkö­dést minden politikai áram­lattal és a folyamatban ér­dekelt erővel. „A helyzet azért vált egy­re súlyosabbá és torkollott a mostani állapotokba, mert fokozatosan, széttöredeztek és szétforgácsolódtak a for­radalom mellett álló erők” — jelentette ki Cunhal, hoz­záfűzve, hogy ez vonatkozik mind a fegyveres erőkre, mind a népi mozgalomra.” „A PKP kész megvitatni a helyzetet és az együttműkö­dés lehetőségeit mindenki­vel, aki a forradalommal akar tovább tartani és kész együttműködni a kommu­nistákkal. Ezeknek az alap­vető feltételeknek a figye­lembe vételével nem tanúsí­tunk megkülönböztető ma­gatartást senkivel szemben sem.” A PKP harcol a soraiban megnyilvánuló csoport-szel­lem ellen, harcol a a politi­kai szűkkeblűség és merev­ség ellen, ami gyakran meg­mutatkozott más politikai áramlatokhoz és a tömegek­hez fűződő kapcsolatában. A kommunista aktivisták kife­jezetten olyan útmutatást kaptak, hogy keressék az együttműködés lehetőségét a forradalmi pártok tagjaival, a szocialista és más politikai csoportok aktivistáival” — mondota Cunhal. A párt Központi Bizottsága határozatot hozott. amelynek legfontosabb pontjai a követ­kezők : 1. A PKP KB egyöntetűen kü­lönösen súlyosnak és mélynek látja a forradalom jelenlegi vál­ságát. A válság érinti a politi­kai, a társadalmi, a gazdasági életet, csakúgy, mint a gyarma­tosítás felszámolását. A legalap­vetőbb a politikai hatalom vál­sága. 2. Az ötödik ideiglenes kor­mány megalakítása pozitív lépés, a hatalmi válság megoldása felé, de nem lehet orvosolni vele minden bajt. A válság megol­dásának további feltétele, hogy sürgősen megerősítsék a fegyve­res erők mozgalmának irányító szerveit és tevékenységet szoro­san összehangolják a kormányé­val. 3. A KB szerint a politikai, gazdasági és társadalmi bajokat a gyarmatosítás felszámolásának gondjait szükségintézkedésekkel kell orvosolni. Ezeknek az in­tézkedéseknek a forradalom és egy olyan széleskörű szabadság- jogokat biztosító rendszer építé­sének szolgálatában kell állniok, amellyel megnyílik az út a szo­cializmus felé: az intézkedések­kel semmi esetre sem vonhatják kétségbe a forradalom eddigi nagy vívmányait, nevezetesen az államosításokat és a földrefor­mot. A KB szerint a forradalmi erőknek három elsődleges fel­adatot kell megoldaniok: — Biztosítaniok kell a demok­ratikus rendet és a szabadság- jogok gyakorlását az egész or­szágban; — az államapparátust úgy kell átszervezniük és megtisztitaniok, hogy hú legyen a forradalom­hoz; — olyan hatalmi rendszert kell létrehozni, amelyben összponto­sítják az alapvető döntéseket, hatékony, operatív és a népre támaszkodik. A KB fontosnak véli, hogy felszámolják azt a forradalom szempontjából káros tendenciát, ami abban nyilvánul meg, hogy megsokszorozódnak a hatalmi döntési központok, szétforgácsolódnak a forradalmi erők. A testület tagjai határozatot hoztak arról, hogy azonnal erő­feszítést tesznek arra. hogy a forradalmi folyamatban érde­kelt erők közösen találjanak megoldást a súlyos társadalmi nehézségekre. A KB a „nyíltság, az együttműködés és a nyitás szellemében” akar vitát folytat­ni ezekkel az erőkkel. * * * Tegnap délelőtt felgyújtot­ták a Portugál Kommunista Párt bragai szervezetének székházát. Délután megtá­madták a kiégett székház szárnyépületét. Az ott tartózkodó húsz párttagnak a városba vezé­nyelt tengerészgyalogság se­gítségét kellett kérnie. A ka­tonák könnygázgránáttal és füstbombákkal tudták csak a lincshangulatot terjesztő támadókat fékentartani. A tengerészgyalogság katonai teherautóban hozta ki az ost­romlott kommunistákat. A támadók ezt követően beha­toltak az épületbe, kidobál­ták a bútorokat, könyveket, iratokat, s máglyát raktak belőlük. Amikor a tűz már kezdett kihunyni, autógumi­val táplálták a lángokat. A szovjet-NSZK szerződés öt esztendeje fit evuel ezelőtt, augusz­tus 12-én írta alá Moszkvá­ban a Kreml Katalin-termé- ben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Willy Brandt kancellár a szovjet— NSZK szerződést, amely — a kancellár akkor és ott el­hangzott szavai szerint — nemcsak egy korszak végét, hanem nagyon jó kezdetet is jelent. A szovjet—nyugatnémet szerződés jelentősége — már aláírása pillanatában is ket­tős volt. Egyrészt rendezte a Szovjetunió és kontinensünk legerősebb tőkés államának kétoldalú kapcsolatait, mert eltisztította a fejlődés útjai­ról azokat a hidegháborús le­rakódásokat, amelyek ne­gyedszázad alatt gyűltek ösz- sze. A másik vonása e szerző­désnek: döntő kihatása egész Európára. A szövetségi köz­társaság kormánya ugyanis a moszkvai szerződéssel in­dult el azon, a dolgok beljo logikájából levezethető, ki­mérhető úton, amelynek leg­döntőbb elemei a második világháború nyomán kiala­kult euróoai határok elisme­rése, továbbá a másik német államnak, a szocialista NDK- nak nemcsak de facto, hanem de jure elismerése. A szovjet kormány öt év­vel ezelőtt — az SZKP átfo­gó békestratégiájának szelle­mében — tulajdonképpen bi­zalmat előlegezett az NSZK- nak. Abban a reményben, hogy a mélyrehatóan meg­változott nemzetközi erővi­szonyokból Bonn sok más kö­vetkeztetést is levon. Ami 1970 augusztusa óta Európában történt, minden­ben igazolta a szovjet kor­mány kezdeményezéseit, készségét a kompromisszum­ra. Az NSZK kormánya — megküzdve a jobboldali el­lenzék már-már államcsíny­kísérletig menő elszánt szem- behelyezkedésével — szerző­désben rendezte viszonyát Lengyelországgal, Csehszlo­vákiával, áz NDK-val, s e fo­lyamat befejezéseként diplo- máciai kapcsolatokhoz jutott Bulgáriával és hazánkkal is. Fontos láncszemei voltak és maradtak e konszolidációnak a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, s nyomában az NDK és az NSZK, továbbá a nyugat­berlini szenátus kiegészítő szerződései. A moszkvai kezdet nyomán roppant gyorsan megmutat­kozott, hogy az elvileg új po­litikai alapokra hallatlanul széles skálán lehet kölcsönö­sen előnyös gazdasági, tudo­mányos, kulturális és koope­rációs megállapodásokat épí­teni. A kölcsönös bizalmat­lanság mérgezett atmoszférá­ját a bizalom légköre váltot­ta fel, s kiderült, hogy ilyen előfeltételek mellett koráb­ban megoldhatatlannak tű­nő, kényes problémákat is alkotó módon lehet megköze­líteni. V issza pillantva az eseményekre, ma már azt mondhatjuk, hogy nagyon rövid idő alatt, mindössze ö* esztendőn belül sikerült * moszkvai szerződés szellemé­ben lépni előre, s immár az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróok­mányának aláírt példányai­val tervezhetik kontinensünk államférfiai azokat a hosszú­távú programokat, amelyek nyomán Európa — a világ- politika minden hullámveré­se közepette is — biztos bé­keövezet marad. Hajdú János A brit katonaság negyedik éve tartó észak-írországi jelen­léte elleni tiltakozás újabb hulláma söpört végig az ország­részen; Belfastban a tömeg kővel dobálta meg az angol ka­tonákat, sőt „az ír köztársasági hadsereg” (az IRA) lövészei tüzet is nyitottak a biztonsági erők járőrére. Képünkön; a rendfenntartó katonák páncélkocsi fedezékéből viszonozzák az orvlövészek támadását Oyárfsglaiás Welverbamptoaban A Norton Villiers motor- kerékpár gyár wolverhamp- toni üzemegységének dolgo­zói tegnap elfoglalták gyá­rukat. A brit iparügyi mi­niszter, Eric Varley, nemrég jelentette be a parlament­ben, hogy megvonják az ál­lami szubvenciót a Norton Villiers Triumph motorke­rékpárgyári tröszttől, amely­nek a wolverhamptoni üzem a leányvállalata. A kormány­zat véleménye szerint ugyan­is a tröszt képtelen felvenni a versenyt a külföldi — el­sősorban a Japan — konku­renciával és nem válhat nye­reségessé. A hír kollektív szabadsá­gon érte a munkásgárdát. A dolgozók megütközve érte­sültek arról, hogy az amúgy is mostoha foglalkoztatottsá­gi viszonyok közepette az utcára kerülnek. A nyári szabadság után azonnal gyű­lést hívtak össze. Ez dön­tötte el a gyárfoglalást, s azt is, hogy a gyár igazgató­ságának tagjait nem enge­dik be az irodákba mindad­dig, amíg több mint 1600 em­ber kenyeréről méltányosan nem intézkednek. Fafimi átvette az újabb izraeli javaslatot Hermann F. Eilts, az Egye­sült Államok egyiptomi nagykövete tegnap átnyúj­totta a csapatvisszavonásról szóló legújabb izraeli javas­latot Iszmail Fahmi, egyip­tomi külügyminiszternek — közölték diplomáciai forrás­ból. A nagykövet vasárnap ér­kezett vissza Washingtonból az izraeli javaslattal, ame­lyet az izraeli kormány Kis­singer amerikai külügymi-. niszterhez juttatott eL

Next

/
Thumbnails
Contents