Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
1975. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pártegység és fegyelem Egy megyei tanfolyam tapasztalatai Tanfolyamol az idén rendezett először a megyei pártbizottság a járási, városi, üzemi és nagyközségi pártfegyelmi bizottságok elnökei és referensei részére. Az előadások és a konferenciák érintették azokat az elvi és gyakorlati kérdéseket, amelyek ismeretében a fegyelmi bizottságok hathatósan segíthetik a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását. A pártfegyelmi munka nem tartozik a népszerű pártmegbízatások közé, mert sokan elfeledkeznek arról, hogy a pártfegyelem őrzése, szilárdítása érdekében kifejtett tevékenység a pártmunka része, s eszköze mindenekelőtt a nevelés. A fegyelmet megsértő párttagra kirótt büntetés is arra szolgál, hogy aki elkövette, okuljon belőle, de nemcsak ő, hanem a' környezete is. A pártban rend és fegyelem van. A tagság létszámához képest csekély azoknak a száma, akik pártbüntetést kaptak, bár kizárólag a statisztikából még nem lehet következtetni a fegyelem erősödésére vagy gyengülésére. A fegyelmi ügyek vizsgálata betekintést enged a pártélet széles területére, az alapszervezetek kommunista közösségeire is ablakot- nyit. A pártfegyelem megsértését kiváltó okok elemzése nagyon fontos a vezetés számára — mondotta dr. Gergely István, az MSZMP KB tagja, a megyei bizottság első titkára — mert helyenként a munka gyenge pontjait tárja fel. Igaz, hogy minden eset egyedi, sablont nem szabad alkalmazni, de ahol nagyon hasonlítanak egymásra a visszatetsző, a párt normáival ellentétes jelenségek. ott a politikai élet kedvezőtlen tünetének minősíthetők és általános tanulságok levonására alkalmasak. S ezt nem szabad halogatni. gyorsan meg kell szüntetni a hibák forrását Nem vétlen ilyen esetek-' ben a környezet sem, amelyben nem akadtak olyanok, akik idejében figyelmeztették volna azokat, akiknél mulasztásokat, torzulásokat vesznek észre. Ezért gyakorlatunkban a nevelést, a megelőzést, az ellenőrzést állítjuk az első helyre. Nincs gond azokban a pártszervezetekben és ez a döntő többség, ahol töretlenül érvényesül a párt működésének egyik legfontosabb elve a demokratikus centralizmus. Akad azonban, ahol a centralizmust még nem imerték fel, és a párt- határozatok végrehajtását egyénileg, sajátosan értelmezik, azokból a számukra kedvezőket tartják kötelezőnek teljesíteni. Most. amikor a pártnak a szocializmus építésében, a társadalom jövőjének formálásában nagy és sokrétű feladatokat kell megoldani együtt a pártonkívüliekkel, nem hagyhatja szó nélkül, hogy tagjai közül egyesek csak a jogaikat akarják gyakorolni, kötelességeikre is figyelmezteti őket. A párt határozatai, legyen az felsőbb szervé vagy az alapszervezeté, amelyhez a párttag tartozik, rá nézve kötelezőek és megvalósításukhoz cselekvő részvételére van szükség. A cselekvésen, a párt ügyének a szolgálatán van a hangsúly. Elmondhatják ugyanis valakiről, és erre is akad oél- da, hogy kijelentéseiben többször bizonygatja, egyetért a párt politikájával, csak éppen nem sokat tesz a politikát megtestesítő határozatok valóra váltásáért. A pártban az egyetértést, mely valóban elengedhetetlen és szükséges, hogy az tudatosan, belső meggyőződésből fakadjon, nemcsak a szavakon, hanem a cselekedeteken értékelik, mert a tett, a magatartás fejezi ki a párttag viszonyának valódi értékét a politikához. B pártba belépő önként vállalja a tagsággal járó fegyelmet, és a szervezeti szabályzatban előírtak megtartását. Ha erről elfeledkezne valamiért, mondjuk önteltségből, egyéni érdekből vagy szemléleti okokból és a figyelmeztető jó szó, a bírálat sem használ, úgy akkor a büntetés következik, amelyet elsősorban a segítés, a nevelés szándékával alkalmaznak. A pártfegyelmi munka így válik az ellenőrzés, a munka megjavítása, a nevelés eszközévé. Ahol rendszeres és színvonalas a pártellenőrzés, a példamutatás, a bírálat, önbírálat egészséges szelleme érvényesül, ott az emberek természetesnek veszik, ha idejében figyelmeztetik őket a munkájuk vagy magatartásuk fogyatékosságaira. Viszont, ahol elnézik egyesek önteltségét, hogy a kollektíva fölé emelkedve a sikereket magának tulajdonítja, és gátlástalanná válik az önzésben, a pénz hajszolásában, azzal, hogy neki mindent szabad, kiskirállyá válik, ott előbb-utóbb súlyos fegyelmi vétségek keletkeznek, amiért felelni kell a párt előtt. S megeshet, hogy nincs más hátra, mint a legszigorúbb büntetés. A párt tisztaságának, sorainak védelme érdekében eltávolítja szervezetéből azt, aki súlyosan kompromittálta, aki politikai károkat okozott neki. A párt normáinak „karbantartását” szolgálja a gyakorlat, fejleszteni a kommunisták jó tulajdonságait, képességeit a párt szolgálatára, s ha kell, gyógyító módon megelőzni a rosszat. Észrevenni, látni a kedvezőtlen hajlamot, a rendezetlen magánéletet, a párttól idegen jelenséget, melynek kiváltó okai mindig megtalálhatók. A pártfegyelmi munka bázisai az alapszervezetek, az ott végzett tudatformáló, nevelő tevékenység, s ezt a tanfolyam minden előadása hangsúlyozta, mert így segítjük hozzá a párttagokat ahhoz, hogy megfeleljenek azoknak az új és magasabb követelményeknek, melyeket a párt legutóbbi kongresszusa állított a párttagság elé. Másképpen fogalmazva: a fejlett szocialista társadalom igényli a magasfokú tudatosságot, a fejlett szocialista tudatot. E célhoz annak a folyamatnak az erősítésével, azoknak a normáknak a következetes érvényesítésével érhetünk el, amelyek a pártban az elmúlt években is biztosították a politikai, erkölcsi és szervezeti egységet. A kongresszuson erről egy igen figyelemre méltó megállapítás hangzott el: „A Központi Bizottságnak és a párt 24 ezer alapszervezetének, minden tagjának mindenkor egy irányba és együtt kell lépnie.” R Kongresszus határozatainak egységes értelmezéséhez. a pártfegyelmi munka helyének, szerepének pontos megértéséhez, a jelenlegi helyzet és munka- módszer alapos ismeretéhez nyújtott nagy segítséget a háromhónapos tanfolyam. S egyúttal alkalom is volt, hogy a megyei pártbizottság vezetői kifejezzék — mint ahogyan meg is tették — nagyrabecsülésüket és elismerésüket a fegyelmi bizottságokban dolgozó párttagok munkájáért. Lazányi Angéla Ember a kemencék mellett — Amikor 1935-ben az apám muszájból beadott inasnak az Eszenyi pékhez, álmomba se gondoltam, hogy egész életemben kenyeret fogok sütni. Azután, ahogy telt az idő, egyre jobban beleszoktam és — látja — most is itt vagyok a dagasztóüst mellett. Inas koromban nagyon nem aka- ródzott a korai fölkelés, szenvedtem is miatta, mostanában meg egy perccel se tudnék tovább aludni, mint megszoktam, akár éj jeles vagyok, akár reggeles. Konyákig lisztes kézzel, hófehér nadrágban, sapkában hófehér hajjal áll Szigeti András a tiszafüredi sütőüzem kenyérsütő mestere a dagasztógép mellett. A fémkar ütemesen emelgeti, forgatja a háromszáz kiló kenyértésztát. — Szóval negyven éve ez a mesterségem, — mondja miközben újabb adag tésztát állít a dagasztókar alá. — No,' nem egészen úgy van, mert a háború alatt katona voltam, utána 3 évig hadifogoly. A katonaságnál nem, de fogolyként pékségben dolgoztam. — Itthon 1948-ban jobb idők köszöntöttek rám. Az igaz, hogy a liszt néha olyan kevés volt, hogy a kosarat, amibe „vetés” előtt tettük a tésztát, nem liszttel hintettük be, hogy ne ragadjon, hanem erre a célra gyártott valami kőporféleséggel. Abban az időben keletkezett a szó: cserekenyér. A „fejadagba” kapott búzát megőrlették és a lisztet kenyérre cserélték a gazdák. Szép, kerek, háromkilós kenyereket adtak érte. A „csere” azóta megszűnt, de a háromkilós kenyeret ma is sokan „cserekenyérnek” nevezik. Az otthoni sütésekről a kemence fűtéséhez használt „szárizik” és a csutkaszár jut eszünkbe... és a kenyérlángos... — Néha ebben az olajtüzelésű kemencében is szoktunk sütni — mondja nevetve — Nyomtató lónak se kötik be a száját, mi is veszünk egy kis darab tésztát, szépen ellapítjuk, füstölt szalonnát aprítunk a tetejére és kisütjük. Pont olyanra sül, mint a régi kemencékben, csak épp az a kis pernye hiányzik, ami az aljára szokott sülni. Olajtüzelésű kemence, szitagép, dagasztógép... Sok minden könnyíti a pék munkáját. — Most se könnyű. A kenyér lelkét az ember adja, ha ezt-azt géppel csináljuk is/ Az egyik fajta lisztnek több dagasztás kell, a másiknak kevesebb, a harmadiknak a szokásosnál kevesebb víz, a negyediknek többet kell pihenni. Nem véletlen, hogy régen a háziasszonyt az alapján .ítélték meg, milyen kenyeret tud sütni. Az igaz, hogy csak négyféle anyagbői: lisztből, sóból, vízből, élesztőből készül a kenyér, de amíg az asztalra kerül, annyit kell babusgatni, dédelgetni, mint egy gyereket. Munkájával beszéd közben sem áll meg. Térül-for- dul, hozza az újabb és újabb liszteszsákokat a dagasztógéphez. Reggelig 4 500 kiló kenyeret sütnek. A kemencék előtt polcos-kocsikon az első sütésből való, ragyogó hátú kenyerek mosolyognak. — Az új búzából is sütünk már, — mondja búcsúzáskor a kenyérsütő mester. — Jó, erős lisztje van. — szabó — Hatvanezer elsőéves szakmunkástanuló kezdi meg tanulmányait Szeptember l én az ország 267 szakmunkásképző intézetében helyet foglal a szakmát tanuló fiatalság csaknem százhetvenezres serege. Soraikban ott lesz a több mint 60 000 elsőéves, akik az új tanévben kezdenek ismerkedni választott mesterségük alapjaival. Az első évfolyam összlétszámá- nak csaknem egyharmada leány. Az új tanévben egyébként már valamennyi elsőéves tanuló egységes (tagozatnélküli) szakmunkásképzésben vesz részt, vagyis minden szakmában azonos óraszámmal tanulják a közismereti tárgyakat. Ez jelentékenyen hozzájárul majd ahhoz, hogy két, illetve három év múlva sokoldalúan képzett, művelt szakmunkásokként hagyhassák el tanintézeteiket a tanulmányaikat most kezdő elsőévesek. Heti jegyzet Gyűlik a vas Július eleje óta fiatalok serénykednek a gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek területén. Munkaidő után vasat, fémhulladékot gyűjtenek. Keáük nyomán a legkisebb zugból is előkerülnek a rozsdás csavarok, szögek, a szakadozott drótok, a néhány éve kiszuperált gépek, az elhasznált alkatrészek. A KISZ KB felhívásához — amely július l-től szeptember 15-ig vas, és fémhulladék gyűjtésére buzdítja a fiatalokat — Szolnok megyében mintegy tízezren csatlakoztak. A nyári dandármunkák, a nehéz betakarítás okozta gondok, az időjárás szeszélyei ellenére is gyarapszik megyénkben a hangyaszorgalommal gyűjtögetett, a kohók gyomrába szánt fémhulladék. Eddigi munkájukért dicséret illeti meg a fiatalokat. Oldalak telnének meg a legjobbak felsorolásával, így csak néhány nevet említünk. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi telepén a fiatalok kommunista műszakban háromszáz mázsa hulladékot fedeztek fel. A jászberényi Aprítógépgyárban 380, a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz-ben 220 mázsa fém jelzi a KJSZ-esek és a szocialista brigádok jó munkáját. A BVM kunszentmártoni gyárában 402 mázsa ócskavasat szedtek össze. Az Állami Építőipari Vállalatnál 7—8 vagonra való hulladékot gyűjtöttek. Az akció elsődleges célja, hogy a fiatalok megtisztítsák munkahelyük környékét az ócskavastól, amely a kohók számára nélkülözhetetlen alapanyag. De jó lenne, ha a gyári, üzemi udvarok, a tsz-ek területeinek „nagytakarítását” nem kampányjellegű munkának tekintenék megyénk fiataljai, hanem hétről hétre, napról napra összegyűjtenék a felesleges hulladékot. Anélkül, hogy ehhez bármilyen felhívásra várnának. SZ. E. 36 a csapat Ahol a gázfáklya mormol A kőolaj világpiaci ára 1973-ig 18—20 dollár körül volt. 1974 óta 100—110 dollár. A Szovjetuniótól — jóval kedvezőbb áron — évi hatmillió tonnát kapunk, de az ország igénye 1975-ben 9.5 millió tonna. Hazánk évi kőolajtermelése 2 millió tonna, a többit Közel-Keletről kell behozni — világpiaci áron. Az Algyőn megtermelt kőolaj egy-egy tonnája átlagosan 500 forintba kerül az országnak, ezer köbméter földgáz — ami, ha nem is mindenben, de kalóriatartalmát tekintve egy köbméter kőolajjal mindenképpen egyenértékű — még annyiba sem. S földgázból, szerencsére alig-alig szorulunk importra. Ezüstösen csillogó csőrengeteg, emeletesháznyi magasságig kiugró tornyok, mesz- sziről színes labdasorra emlékeztető gömbtartályok, szabályos rendben. Mormol az éjjel messzevilágító gázfáklya — jelképe földrejtegette gigászi erőknek. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat gázfeldolgozó üzemeinek legújabbikán járunk, melyet — bár már dolgozik — még át sem adtak. Próbaüzem van — így mondják a szakemberek. A táncteremnek beillő irányítóközpontban több tízméternyi hosszú műszerfalon sorakoznak az ellenőrzést, beavatkozást lehetővé tevő műszerek, berendezések. Az üzem szinte teljesen automatizált. Meglep, hogy az irányító személyzet szinte tinédzser-korú. Az egyetlen negyvenes, Dosztig Ferenc „bácsi” kivételével az átlag alig túl a húszon. Csánvi István, Tódor Gusztáv például egyenként 22 évesek, s ők már „főnökök” — műszakvezetők. Egy műszakban összesen hatan dolgoznak itt. Ez a hat munkás irányítja a félmilliárdnyi értékű hatalmas komplexumot, gazdája napi nvolc órára a termékeit tekintve még ennél is többet érő üzemnek. Az algyői E jelű gázüzem — a korábban felépült három másikkal szemben — ugyanis már nem a kutakból termelt nyers földgáz, hanem a többi gázüzemben „tisztított” gáz további feldolgozására hivatott. Mindezt már a Valastyán házaspártól tudom meg, akik egy-egy gázüzem vezetői, maguk is nagyon fiatal emberek, néhány éve kaptak mérnöki diplomát a Szovjetunióban. Elmondják, ez az új üzem — bármily jelentős értékű beruházás volt is — szinte pár hónap alatt „visszaadja” a befektetett pénzt. Míg a többi gázüzemben mínusz 5 Celsius fokon a földgázban lévő propán-butánnak csak 30—40 százalékát lehet leválasztani, itt, az új üzemben korszerű, hideg mosóolaj technológiával — 23 fokos mélyhűtéssel még legalább ugyanennyit. Vagyis, az algyői úgynevezett „szabad” (tehát nem az olajjal együtt termelt) földgázból a korábbi propán-bután termelés megduplázódik, nem szólva a szintén tekintélyes mennyiségben kinyerhető izopentá- ról, (ez a magas oktánszámú benzinek gyártásához nélkülözhetetlen), valamint a propán-butánnal gyakorlatilag azonos mennyiségű vegyipari benzinről. Így válik lehetővé, hogy az ország propán-bután igényét a jövőben teljesen hazai termelésből elégítsék ki. Pavel Szemernjov, a szovjet szakértők egyike, a szerelés kezdete óta Algyőn dolgozik. Az irányító teremben, ahol véletlenül találkoztunk, mosolyogva mondja: nem tud magyarul, s ebből sok probléma adódhatna, ha nem műszakiak munkálkodnának együtt. Szerencsére a technikai kérdésekben hamar közös nvelvre találtak, jól érzi magát, szívesen dolgozik együtt a mi szakembereinkkel. A technológiai tapasztalatok eddig kedvezőek. Az új gázüzemi technológia ugyanis szovjet tervezők munkája, az üzem berendezéseit is szinte teljes egészében a Szovjetunió szállította. No és. hogy elégedettek-e? A mérnökházaspár szavaiból — ha így nem is mondták ki — arra következtettem: sokat remélnek az új, automatizált technológiától, s a próbaüzem elvárásaikat már szinte igazolta is. A vezérlőpulton Szilágyi Ferenc egy fekete gombot forgat, majd jegyez. Minden fordításra az üzem más-más pontjáról fut be ide egy-ew jel, a mérőműszer mutatója engedelmesen hol kisebb, hol nagyobb kitérésre lendül, öt perc sem telt bele s húszegynéhány helyről megtudta milyen az ott uralkodó hőmérséklet. A másik üzemben, ahonnan ide kerültünk, meséli Csapi Benő, műszakvezető, még végig kellett járni a tartályokat, szeparátorokat, tornyokat. Húsz—harminc hőmérő, ugyanennyi létramászás le-föl. Különösen télen, nem épp kellemes. Most meg csak a gombot kell elfordítani. S ez csupán egyetlen példa, hiszen innen a központi vezérlőteremből szinte minden paramétert meg lehet tudni. Szépfalusi Péter alig húszéves. Haja — sőt szakálla! — az épp érvényes divat szerint bozontosán hosszú, de szavai a felelősség okozta feszültségről: felnőtt ember szavai. Mert, mondja meggyőződéssel, százmilliós értékek vannak kezükre bízva, kell is ez a kis belső szorongás, hiszen nem lankadhat a figyelem éjjel sem, amikor a legnehezebb. Lelkesedik az új üzemmonstrumért, a fiatalokból álló brigádokért, akikre mindig lehet számítani, s akik — talán fiatal koruk miatt — úgy élnek egymás mellett, mintha még mindig a technikum diákjai lennének. Juratovics Aladár, a szegedi kőolaj- és földgáztermelő üzemek vezetője is hasonlóképp vallja. Nem akarja ő e hatalmas létesítménykomplexum jelentőségét hajszálnyit sem csökkenteni, hiszen 1966 óta, amikor alig több mint félszázan egy tápéi vikkendház-irodában elkezdték, felsorolhatatlanul sok minden épült, történt itt az algyői mezőben. Olajgyűjtő tankállomások sora, több gázüzem — melyek közül egy-egy nagyobb, mint a haj- dúszoboszlói —, termelő kutak százai, vezetékek százkilométerei a változás jelzőbó- lyái. A változásé, amely még nem fejeződött be, hiszen már égnek emelkedtek egy újabb gázüzem tornyai — ez lesz az úgynevezett „csúcsüzem” a téli időszak mindig megnövekedő gázigényeinek kielégítésére —, s megépül majd a mostani új, az E üzem testvérpárja is. Mégis. Mégis döntőbb talán az, mondja ismételve, az a változás, ami az emberek fejében történt. Jelzik ezt számok is, (például a fluktuáció 42 százalékról csaknem 15-re csökkent), de kifejezőbben foglalta össze az új üzem egyik munkása: jó a csapat. Trömböczky Péter 1 I
