Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

1975. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I II Gtflinisztertanács tárgyalta Szcrgalssmmssl äs szigorral Hétközben a fuvarozta­tók — a kül- és belkereske­delem, az ipar, a bányák, az építőipar, a mezőgazdaság — naponta átlagosan 10—30 szá­zalékkal több vagont kér, mint amennyit a vasút adni tud. Ezért a MÁV, gyakran devizával fizetendő magas kölcsöndíj fejében, használja a külföldi vagonokat is. Ez a kiadás rontja az ország fi­zetési mérlegét. Arról nem is szólva, hogy olykor még a magas kölcsöndíjért sem tart­hatjuk az országban mások kocsijait, mert azok a tulaj­donosoknak is kellenek. Te­hát vasárnap 6—7 ezer va­gonnal kevesebbet fogadnak a vállalatok, egy-egy hétköz­napon pedig olykor ennek a háromszorosát igénylik, amit persze nem képes teljesíteni a vasút. Hétvégén kapacitás kihasználatlanság, hétközben sorbanállás, várakozás a va­gonokra. Persze, ha vasárnap is megraknák a 13—14 ezer kocsit, még akkor is számolni lehetne bizonyos mértékű va­gonhiánnyal, de az kétségte­len, hogy az élénkebb hétvé­gi rakodás, érezhetően eny­hítené a szállítási feszültsé­geket. A kocsiforduló idő 10 szá­zalékos csökkentése a szállí­tókapacitás ugyanekkora bő­vítésével lenne azonos. A késve rakodó, a vagonokat raktárnak is használó válla­latok a nemzeti jövedelem előállításának folyamatát gá­tolják: főképp az utolsó sza­kaszt, a realizálást, az érté­kesítést. Jelentős veszteség ez, hiszen vagonhiány miatt, pl. valahol esetleg nem tud­ják teljesíteni a tervet, mert késve kapják az anyagot a gyártáshoz; hiányok kelet­keznek a kereskedelemben, a lakossági ellátásban, mert nem érkezik meg az áru az üzletekbe; kötbért fizethe­tünk a külföldi megrendelők­nek,' mert az exportra kerü­lő termék későn hagyja el az országot. Ilyenkor nemcsak a közös kasszát éri a kár, a vállala­tok is ráfizetnek — közvetve mindenképpen — ha fenn­akadás támad a társadalmi termelés folyamatában és ke­vesebb nemzeti jövedelmet hozunk létre az adott gazda­sági évben. Nagyobb veszte­ség ez, mint amennyit a kifi­zetett kocsiálláspénzek ki­tesznek. Ez a gondolatmenet jő alapja lehetne az egysé­ges, a népgazdasági érdeket — s azon belül a vállalatit is — szolgáló, fegyelmezett és ésszerű vállalati magatartás­nak a szállítások szervezésé­ben. A teher nagy része a va­súté, hiszen előbb-utóbb az áruk többsége valahol vasút­ra kerül, azonban a közúti fuvarozás feladatai is óriási­ak. Itt az üresjáratokat kel­lene — és lehetne — számot­tevően csökkenteni. Elszállí­tani való áru, ilyenkor min­denfelé akad, csak kicsivel több gondosság, figyelmesebb szervezés kellene ahhoz, hogy a telephelyükre visszatérő kocsik hazafelé megkeressék maguknak a fuvart. Ezt se­gíthetné területenként a va­sút, a Volán és a megyei szál­lítási bizottságok koordinált, napi operatív diszpécserszol­gálata. fhogy egy-egy a vá­rosba befutó teherautó sofőr­je egyetlen telefonnal tájéko­zódhasson, van-e fuvar visz- szafelé is. A vasúton is, a közúton is a fuvaroztatók magatartásá­nak változásában rejlik most a legtöbb tartalék: csak olyasmit szállítsanak; ami valóban halaszthatatlan; ha megoldhatják a szállítást sa­ját erőből, ne terheljék a kö­zös járműparkot; gyorsan ra­kodjanak s ennek érdekében ne sajnálják a túlórát, s az állományon kívüli béralapot sem, hogy a rakodási több­letet elvállaló emberek érez­zék anyagilag is munkájuk népgazdasági fontosságát. Szervezzenek ismét rakodási ügyeleteket és így tovább. Lehet persze elmélkedni azon, hogy az építőipar, a bá­nyák, az ipar és kereskede­lem évközi előszállításokkal tehermentesíthetné az őszi szállítási időszakot — az idén azonban erre már nincs mód. Ezt a lehetőséget januárban kell majd fontolóra venni, a jövő évi forgalom egyenle­tessége érdekében. Most a napi szállítási munkát kell minél kisebb veszteséggel el­végezni : jobb szervezéssel, gondossággal, nagyobb társa­dalmi felelősségérzettel. Nem lesznek könnyűek a következő hónapok: 10 szá­zalékkal több árut kell majd megmozgatni, elszállítani, mint tavaly: ez 00—70 millió tonna többlet. A külkereske­delem 15 százalékkal, az ipar 6—7 százalékkal akar többet szállítani a tavalyinál. A cu­korrépatermés 33—35 száza­lékkal lesz nagyobb, mint ta­valy volt. Ezzel a feladattal, a , siker reményében csakis a fegyelmezettség, a szervezett­ség és a szorgalom birkózhat meg, s talán még a nagyobb szigor az állami, gazdasági vezetés részéről, amellyel a szállítási kapacitás esetleges pazarlóit a közérdeknek meg­felelő gazdálkodásra szorít­hatják. Évi ezer hektár erdő A fás területekben megle­hetősen szegény alföldi ke­rületben Szolnok megyében, elkészült az ötödik ötéves terv erdőtelepítési tervezete. A Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság és a me­zőgazdasági nagyüzemek évent»j ezer hektár erdő­sítést vettek tervbe. Az új zöldövezetek hármas célt szolgálnak, termelési, környezetvédelmi, illetve szo­ciális és üdülési szerepük lesz. A megyében minden­képpen indokolt a tervezett arányú erdősítés, mivel a Ti­sza II. vízlépcső víztározójá­nak helyéről, mintegy másfél ezer hektár folyómenti erdőt kellett kitermelni. A zöldterületek jelentős hányada a vízlépcső üdülő­körzetébe kerül, ahol már az ősszel megkezdődik a kijelölt területek előfásítása. A Jász­sági és a Nagykunsági Fő­csatorna mentére, a két par­ton együttvéve 100 méter szé­les erdősávot telepítenek. Ennek legfontosabb szerepe, hogy megakadályozza a kör­nyező talajok elmocsarasodá- sát és szikesedését. A Jászság és a Nagykunság több pont­ján talajvédelmi funkciókat töltenek majd be, erdősávokkal akadályoz­zák meg a tavaszi viharos szelek kártételeit a ter­mő talajban. A megyei Földhivatal meg­kezdte a létesülő új erdőte­rületek bejelölését a megye térképén. Védnökségi x napok KISZ-védnökségi napok kezdődtek tegnap Leninvá- rosban. A kiemelt nagyberu­házások felett vállalt KISZ- védnökségben résztvevő fia­talok képviselői a négynapos rendezvénysorozaton megis­merkednek Leninvárossal és a város térségében épülő Ti­szai Hőerőművel valamint a Tiszai Kőolajfinomító Válla­lattal. Az augusztus 31-ig tartó védnökségi napok mintegy 250 résztvevője Százhalom­battáról, Pécsről, Paksról, Kazincbarcikáról és Szeged­ről érkezett Leninvárosba. MÉNPÖCSANAKON NYOLC, egyenként 23 méter magas gabonasiló tartály épül a Gabonafelvásárló Vállalat részére. A 16 millió forintos beruházást február­ban kezdték és a tervek szerint decemberben adják át a silókat. Uiz, víz, ivóvíz... Egy kísérlet sikere Elsőként lászladánybsn Jászladány legszélén, az utolsó házat is elhagyva, véget ér a kövesút. A sár­tenger közepén élénk szín­folt, hétvégi faházikónak nézhetnénk, ha nem emel­kedne előtte két zsalus szerkezet, csövekkel, vezeté­kekkel körülvéve. A lát­vány felett elsiklik a szem, amolyan kis helyi „valami”, amire nem igen fordít fi­gyelmet az átutazó. Pedig sok esztendőnyi kutató munka, kísérlet eredménye a berendezés: a felszín alat­ti vizekre kidolgozott, egye­sített rendszerű gázmentesí­tő, vastalanító és mangánta- lanító komplex egység. A július 1-től a gyakorlat­ban is kipróbált, jól bevált berendezés jászladányi „il­letősége” onnan származik, hogy a nagyközségi tanács kutat fúratott a község szé­lén, s meleg, 51 C-fokos termálvizet fakasztottak a ceglédi szakemberek. Ivásra azonban alkalmatlan a kút vize — a meleg mellett nagy gáz- és vastartalma miatt is —, pedig a jászal- sószentgyörgyi vízmű, már nem győzte tovább Jászla­dány vízellátását. Komjáti Sándot vegyész- mérnök, a szolnoki Víz- és Csatornaművek Vállalat fő- technológusa ekkor már több mint 10 éve foglalko­zott a vastalanítás új mód­szerének kísérletével. A mérnök, a felszíni vizeknél már alkalmazott, kéj; külön­$ £<-v*, .v a® m | -«fr­llSfí Komjáti Sándor a laboratóriumban a folyami ka­vicsra rakódott vas mennyiségét méri választott gáz, és vastala­nító berendezést egy párhu­zamosan üzemelő egységgé alakította át. Módszerének lényege: a feltörő víz porlasztása a le­vegő oxigénjének felhasz­nálásával. Ekkor elillan a gáz és a víz hőt is veszít. A szűrőfelületre lecsapódó porlasztóit vízből kiválik a vas, vagyis a szűrő szere­pet játszó folyami kavics felfogja és „kicsapja” a vízben oldott állapotban le­vő vasat Egy lépésben vég­zi tehát a berendezés a gáz- és vas elvonását, de kel­lemes, fogyasztásra alkal­mas hőfokra is hűti az ivóvizet. Ekkor és innen indul a vezetékbe a lágy, tiszta víz. A szabadalomra benyújtott módszer híre már túllépte a megye határait, vízügyi szakemberek gyakran ke­resik fel a ladányi komp­lex egységet, érdeklődnek a működéséről. ' T. SZ. E. Emléket kerestünk Jártuk Tiszaföldvár utcáit Oláh Imrével, a falu szülöt­tével — a helyi ipari szövet­kezetben dolgozik —, hogy nyomát leljük egy kommu­nista orvosnak, aki a máso­dik világháború alatt itt élt, dolgozott, itt próbálta átvé­szelni az illegalitás nehéz napjait. A községi pártbizottságon hiába érdeklődtünk — nem tudnak róla. „Schönstein Sándor? Ki Volt az, nem hal­lottam a nevét — mondta az orvosi rendelőben dr. Pethő Mihály, — pedig én 1941 óta itt élek Földváron. Igaz, köz­ben a háború alatt katona voltam..„Mintha rémlene valami, de én akkoriban nem sokat törődtem az orvosok­kal, fiatalok voltunk, egész­ségesek”. — válaszolt kér­désünkre Tóvizi Kálmánné nyugdíjas pedagógus. Aztán felcsillant egy kis remény­sugár: Kávási Gyula aki azokban az években a köz­ségházán dolgozott, ma nyugdíjas, így felelt kutató kérdésünkre: „Élt itt egy or­vos vagy 6 hónapig a háború alatt. A felesége nagyon szép asszony volt. Nem tudom volt-e gyerekük... egyszerű­en eltűntek innét, nem tu­dom mi lett velük... nem, a nevükre nem emlékszem”, * * * Ki volt dr. Schőnstein Sándor? Ha élne, most augusztus­ban lett volna 77 éves. Kom­munista orvos volt. Sátoraljaújhelyen szüle­tett 1898-ban, fiatalon élte át az első világháborút. Or­vosnak készült, Budapesten és Prágában folytatta tanul­mányait. Amikor 1932-ben hazajött, csaknem egy évti­zedig a Kaszab-poliklinikán (a mai Orvostovábbképző In­tézetben) dolgozott. Fiatal korától „egynek látta” a gyógyítást a társadalmi harc­cal. Alapító tagja volt a Ma- j gyár Szociáldemokrata Párt úgynevezett orvoscsoportjá­nak. Milyen célt tűztek ma­guk elé? „Szervezetünk leg­főbb feladata, hogy a széles munkástömegek, az orvosok előtt leleplezzük a mai ma­gyar egészségpolitika osz­tálytartalmát, és előkészítsük a dolgozók magasabb higié­niai védelmének útját, amely az egészségügy teljes szocia­lizálásával valósulhat meg...” Ez az orvoscsoport szervezte meg az egészségügyi tanács­adókat, előadásokat tartottak a munkásoknak. Az orvoscsoport egyik nagy sikere az akkoriban szerve­zett jobboldali orvoskamara elleni fellépés volt. 1932 de­cemberében fényes külsősé­gek közt a Vigadó termében orvoskongresszust tartottak, ahol Gömbös Gyula is meg­jelent. A‘kommunista orvo­sok közbekiáltásaikkal, fel­szólalásaikkal Gömbös és a kamara ellen fordították a hangulatot. Sallai és Fürst perének statáriális bírósága ellen tiltakozó aláírásokat gyűjtöttek. Ez már sok volt a Szociáldemokrata Párt jobb­oldali vezetőségének: fel­oszlatták az orovscsoportot. Más formákat kellett keres­ni a harc folytatására. Schönstein cikkeket, ta­nulmányokat írt a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak legális lapjaiba, a 100%­ba, a Társadalmi Szemlé­be, a Gondolatba. Cikkei a kor • magyar társadalmának aktuális kérdéseiről szólnak. 1933. március 11-én a Tár­sadalmi Szemle szerkesztősé­gében rajtaütésszerűen ház­kutatást tartottak. Az ott- tartózkodókat, a többi közt Madzsart és Schönsteint is, letartóztatták. Az ügyész­ség vádirata hangsúlyozza: v. .. a tömegek részére for­radalmi elméletet nyújtottak, a Szovjetunióban bevezetett rendszer mellett célzatos pro­pagandát fejtettek ki...” A harmincas évek közepé­től Szűcs István álnéven írt a Gondolatba, a párt legális folyóiratába. Kitört a máso- * dik világháború, s ekkor hát­térben kellett maradnia, il­legalitásban dolgozott. Tisza- földvárra ment OTI körzeti orvosnak, úgy gondolta, ott, szinte ismeretlenül tudja hi­vatását teljesíteni. Felesége- — francia—német szakos ta­nárnő — követte a férjét, két gyermekükkel. Ám a kör szűkült, a csendőmyomozók elől nem tudott elmenekülni. Nagykanizsára vitték, onnan pedig Auschwitzba. Kilenc­éves kisfiát azonnal, tizenhá­roméves lányát később, gáz­kamrába küldték. 1945 tava­szán, a felszabadulás előtt néhány nappal egy SS ka­tona ölte meg. Egy szemtanú elmondta: a teljesen lerom­lott, kiéhezett orvos munká­ba menet lehajolt a földre, egy répáért. Ekkor érték a halálos golyók. Emlékét mélységes meg­becsüléssel őrzik mindazok, akik ismerték, akik tisztelik az új és igaz gondolatok bá­tor hitvallóit. Volt munka­helyén, a mai Orvos tovább­képző Intézet falán emlék­tábla őrzi a nevét. Szerettünk volna nyomára bukkanni Tiszaföldváron — sajnos nem járt eredmény­nyel. Több mint harminc év telt el azóta. Mégis talán si­kerülne, ha kutatásunkhoz segítséget kapnánk a község fiataljaitól. Dr. Schönstein Sándor, ha nem is hosszú ideig, de Tiszaföldvár lakója volt, gyógyítója a beteg em­bereknek, tagja az illegális mozgalomnak. Ha nyomára bukkannak, ha megismerik közelebbről is e nagyszerű ember életútját, munkássá­gát, talán egy másik em­léktábla is hirdethetné, im­már Tiszaföldváron, elődeink iránt érzett kegyeletünket. V. V. f

Next

/
Thumbnails
Contents