Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

1975. augusztus 27. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAI* fi tv képernyője előtt Aranyrablók — időrablás Művésztársak között - lengyel földön Nagyra nőtt munkakedwel Papi Lajos szobrász, a na!eczowie-i alkotótáborban Igazságtalan lenne, ha a sorozat végeztével néhány szót nem ejtenék Az arany­rablókról, jóllehet tán egy­szerűbb volna úgy tenni, mintha meg sem történt vol­na: borítsunk fátylat rá. De végtére is tizenhárom estén­ket kötötte le, mert hiába kapcsoltuk ki elégedetlenül és bosszankodva egyik va­sárnap a tv-készüléket, a másikon, a következőn már ismét ott szurkoltunk Cra- dock főfelügyelőnek, s re­ménykedtünk, hátha az újabb folytatás meghozza, amire vágytunk: a nyomozás szel­lemi játékát, a bűnüldözés izgalmas fordulatait, egy­szóval a krimit. De a film­sorozat alkotói úgy látszik, feltették magukban, csak azért sem. Hadd nyomoz- gasson Thomas őrmesterrel a mi felügyelőnk, s Az aranyrablás hadd nyúljon vékonyra és hosszúra, mi­képp a rétestészta. Két kovács [ Oláh Gábor kisfilmjeivel már rangot szerzett magának a képernyőn. Többször bizo­nyította, hogy a képi ábrá­zolás elmélyült művésze, s ami ezzel összefügg: képes a kis dolgokban is felfedezni a nagyobb összefüggéseket. Külön figyelemre méltó, hogy munkáiból a köznapi dolgok költészete szól. Most azonban az Egy napban az említett erények valahogy halványabban jelentkeztek. Érezhetően a kovács szakma, a kovács mesterség hivatás­beli szépségeit akarta meg­ragadni és visszaadni; kor­ban és környezetben egy­mástól távol eső két kovács — egy csepeli fiatal szak­munkás és egy falusi tsz- ben dolgozó idős mester — azonos gondolatait rímeltet- te össze, így alkotván meg a munka, még pontosabban a vasat formáló ember him­nuszát. Szép lírai részek vál­takoztak kemény dokumen- tális mozzanatokkal. Egy- szer-egyszer azonban ismerős közhelyekbe is beletévedt, s ami eddigi filmjeivel sike­rült, itt most valahogy el­sikkadt: a köznapiságot nem tudta igazán felemelni a lí­ra tiszta magaslataiba. Kí­sérletnek induló filmje mégis csak dicséretre érde­mes, hisz a munkaszerető ember nyomába szegődött kamerájával. Micsoda művek voltak! Elődeink életére, vagy épp csak volt magunkra vissza­pillantani mindig érdemes és tanulságos. Abból is okulni lehet, hogy mondjuk min ne­vettek harminc évvel ezelőtt, vagy hogy miként vallottak szerelmet az ötvenes évek­ben. Szembenézni újra az előttünk járó évtizedek jel­legzetes figuráival, lám ilye­nek is voltak, szintén nem erkölcsi haszon nélkül való. A televízió nyilván ebből az alapállásból is kiindulva, no meg a mulattatás szándéká­tól vezérelve idézte és egy­ben az utókor kritikájával is illette az elmúlt három év­tized téma szerinti csoport­ba gyűjtött bizonyos jelen­ségeit. Régi kabarétréfák, je­lenetek, filmvígjátékok, ze­nés játékok és operettek részletei elevenedtek meg, eredetiben vagy felfrissítve, tehát a könnyű műfaj tük­rében villantak fel az el­múlt időszak gyengeségei, megmosolyogni való butasá­gai. Ami önmagában el is fogadható, azzal, hogy ilyen is volt, ez is létezett. Viszont három estén át látva és hallgatva a régi idők tükörképét, önkéntele­nül is téves következtetésre vihette a nézőt. Ügy tűnt, mintha azt akarnák elhitetni velem, hogy volt idő, amikor nem ismertük például az iga­zi szerelmet, csak a szerel­mes népművelősdit. Pedig a szerelemmel aligha volt baj akkor is, inkább azokkal a művekkel, művecskékkel, amelyek torz módon tükröz­ték az embernek ezeket az érzelmeit. Nem az idők vol­tak tehát igazán mulatságom sak. hanem elsősorban ezt az időszakot tükröző gyen­gécske művek, amelyekből három csokrot nyújtottak át a nézőnek. Zelk Zoltán beszél S ha ő szól. kicsit mono­ton, éneklő hangján, úgy kell rá figyelnünk, mintha apánkat vagy idősebb test­vérünket hallgatnánk. Nagy monológjában — beszélgető- társa, Keres Emil úgyszól­ván meg sem szakította — ritkán tapasztalható őszinte­séggel vallott életéről, köl­tészetéről, mesterekről, hitek­ről, szeretetről, szerelemről, félelemről, reményekről. Egyetlen hamis szó, félre hallható hamis felhang nem volt szavaiban. Szavaiban, amelyekkel olykor irodalmi tévhiteket oszlatott el. A most készült portréfilm al­kotókedve teljében érte, és jó, hogy elkészült ez a tele­víziós portré. — V M — Népzenei találkozó Kecskeméten Tegnap délelőtt a Magyar Sajtó Házában tartotta Kecs­kemét Város Tanácsa a ha­todik népzenei találkozóját. Az országos sőt nemzetközi jelentőségű háromnapos programsorozat tartalmának megfelelő tájékoztatón Gya- pai József tanácselnök-he­lyettes összefoglalójában Kecskemét folklór hagyo­mányára, a város zenei tör­ténelmére alapozva indokol­ta, hogy miért éppen Kecs­kemét hivatott ennek az im­már hatodízben megrende­zett népzenei találkozóknak a megrendezésére. A népzene kutatása, ter­jesztése — mondotta — a város elsődleges céljai közé tartozik. Főként az a felada­tunk, hogy fiatalokat, felnőt­teket ismertessünk meg a tiszta forrásnak szépségeivel. A kecskeméti homokvidék történelméhez a kemény na­pi munka mellett hozzátar­tozott évszázadokon keresz­tül a vigadalom. A muzsika, a dal végigkísérte az embe­rek életét hétköznapjaikon, ünnepeiken és gyászaikban. Ezeknek az eredeti motívu­munknak a felkutatása és új­ra élesztése, a fiatalok dal­hoz szoktatása a népzenei ta­lálkozók célja. A háromnapos program több területen foglalkozik a népzenei kutatások eredmé­nyeivel, illetve terjesztésé­nek módozataival. Az első napon a kutatás jelenéről, jövőjéről szóló tudományos előadások, konzultációk hangzanak el. A másodikon az iskolai népdaltanítás mód­szereit tanórák keretében mutatják be. Ekkor ismerkedhetnek meg a látogatók a táncmozgalom résztvevőivel s a néptánc megismertetésének lehetősé­geivel. A harmadik nap fia­tal népművészek mősorait, gálaestjét ígéri. Valamennyi rendező fő- szerv törekvése, hogy mind a három napon, minél többen énekeljenek és muzsikálja­nak. Gyapai József tájékoz­tatója után a Magyar Tudo­mányos Akadémia Zenetu­dományi Intézete népzeneku­tató osztálya részéről a ta­lálkozók munkatársai Borsi Ilona, Olsvai Imre, valamint Kálmán Lajos népzenekuta­tó, a Kecskeméti Óvónőkép­ző Intézet tanára beszéltek a hatodik kecskeméti népzenei találkozó tudományos jelen­tőségéről. A nagyszabású háromna­pos rendezvénysorozat, melynek fő színhelye a me­gyei művelődési központ, szeptember 5-én kezdődik. Papi Lajosról köztudomá­sú, hogy évtizedek óta állan­dó vendége a magyarországi művésztelepeknek, s néme­lyiknek (Hajdúböszörmény, Tokaj, Sóstó) nemcsak törzs-, de alapító tagja is. Szereti, önmaga számára terméke­nyítőnek, hasznosnak tartja ezeket a sokszínű, mozgal­mas életet élő nyári művé­szeti csoportokat. Ilyenkor egy időre kiszakadhat kis­újszállási remete életéből, művésztársakra, barátokra, művészetét értő-segítő bírá­lókra: alkotó közösségre ta­lál. S nem véletlen, hogy ilyenkor az amúgy is .fárad­hatatlan, zömök kúp ember keze alól egymás után bom­lanak ki a kőből és fából ké­szített szobrok. Papi Lajos ebben az év­ben másfél hónapig tartóz­kodott, szintén alapító tag­ként, a gyógyvizéről világ­szerte híres Naleczowie város fürdőjének területén, most létesített nyári alkotótelepen. Amíg a nagy méretű szob­rok kivitelezéséhez szüksé­ges kőtömböket egy másik nemzetközi művésztelepről a helyszínre szállították, Papi Lajos a helyben talált köve­Szolnok általános iskolái­nak legnagyobb gondja a tanteremhiány. Különösen az új lakótelepek iskolái zsúfol­tak, így a Tallinn körzeti ál­talános iskola is... — Már csak ezt az egy tanévet kell végigdolgozni a pedagógusoknak és tanulók­nak ilyen kedvezőtlen körül­mények között — mondja Varró Sándor a Szolnok me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat építésvezetője. — Nyolc új helyiséggel bővítjük a Tallinn körzeti általános is­kolát, s jövő év szeptembe­rétől már birtokukba vehe­tik a tanárok és a gyerekek. Az Építőipari Vállalat két brigádja angusztus elejétől az alapozáson dolgozik. két felhasználva végzett né­hány „ujjgyakorlatot”. így született meg az első héten a telep vezetőjének, Smolana professzornak 60 centis grá­nitportréja, egy gránit sün és egy férfifej. Készült már­ványból egy halfigura és egy kecskefej, meg egy kétszeres életnagyságú női fej. Aztán, amikor megérkeztek a kövek — amelyeket egyébként, hogy feleslegesen ne fárad­janak, a Lublintól 150 kilo­méterre levő oronskai mű­vésztelepen öt nap alatt „le­nagyolt” — megfaragott 160 centiméteres, • anya gyerme­kével szobrot. Még a nyers kőtömb lehasítását is egye­dül végezte, sőt — nem kis ámulatára a naponta köréje sereglő érdeklődőknek — egyedül állította talpra a közel nyolc mázsás félkész figurát. „Nem nagy dolog az. Már őseink is így állították fel a Húsvét-szigeti hatalmas szobrokat, vagy a Stone Hange-t. Csak ismerni kell ezt az ősi technikát” — ma­gyarázta. Még nem történt meg a telepen dolgozó alkotók mun­káinak zsűrizése, mert a lengyel szobrászok nem vet­Ez a legnehezebb s a leg­kevésbé látványos munka. A bővítéssel megoldódik a napközi gondja is. Az is­kola hétszáz tanulójából négyszázan járnak napközi­be. A dolgozó szülők talán ennek örülnek a legjobban. — A több mint nyolcmil­lió forintos beruházás szin­te újjá varázsolja az isko­lánkat, megteremti az alap­vető tárgyi feltételeket a jobb oktató- nevelő munká­hoz mondja Nagy Gizella, az iskola igazgatónője, miköz­ben előkeresi az új épület­rész asztallapnyi terveit. — A földszinten kap helyet az ebédlő, a konyha, ahol 600 tők át Papi Lajos munka­tempóját. ök még jelenleg is dolgoznak szobraikon, sőt némelyik talán csak a kö­vetkező évben készül el vég­legesen. A zsűri hivatalos ér­tékelése nélkül is bizonyos­ra vehető azonban — leg­alábbis a lublini lapok vé­leménye szerint —‘hogy Papi Lajos ezzel a rendkívüli tel­jesítményével a naleczowiei művésztelep nagydíjának egyik várományosa. Mindez azonban csak a novemberi díjkiosztáson dől el, amelyre természetesen a magyar szobrászművész ismételten hivatalos. Akár ő kapja azonban a kiemelt díjat, akár más, bizonyos, hogy két nagy méretű alkotását a naleczo­wiei gyógyfürdő szoborpark­jában felállítják, kisebb kő­faragásaiból és öt, 30—70 centiméteres mintázott figu­rájából pedig a közeljövő­ben Lublinban rendeznek kamarakiállítást. Mintázott szobrainak egyikét, az „Ivó nő”-t pedig a naleczowiei gyógyfürdő igazgatósága jel­képének választatta, s már­ványba faragva a klinika előtti parkban állíttatja feL Egri Mária személyre lehet főzni. Ugyan­csak itt lesz a kazánház. Megszűntetjük a szén­tüzelést, gázfűtésre té­rünk át. A két emeleten különböző nagyságú termek készülnek. Itt tanulhatnak majd a nap­közisek, itt helyezzük el a több mint négyezer kötetes könyvtárunkat. Berendezünk egy úttörőszobát is, ahol őrs- és raj gyűléseket tart­hatnak majd a gyerekek. A szép tervek most már hamarosan -valóra válnak. Az 1976—77-es tanévre elké­szül az új épületrész. Ké­nyelmes, nyugodt körülmé­nyek között valósulhat meg az oktatás, a nevelés. Napköz!, könyvtár, úttörőszoba Bővítik a szolnoki Tallinn körzeti általános iskolát Biosank fajai NYÍRBEN, SZniMŐRBON, SEREGBEN Egy kép a régi Nyíregyházáról: az Öszöllő utca házai n De sokszor ítélünk fe­lületesen ! Megmarad képzeletünk a tűnt évtizedek kapujában, nem lépünk be a mába, olyan vélt igazságokat hordozunk, amik felett . rég eljárt az idő. A „fekete vonat” utasai — tisztelet a kivételnek — so­kat ártottak Szabolcs-Szat- márnak, már legalábbis a fe­lületesen ítélők előtt. A haj­dani, hírhedt vonatok sokak­ban olyan sejtést szültek, hogy ahová ezek a kövidin­ka és törköly indulaté sze­relvények befutnak, ott az ulti a kultúra teteje, meg­vert asszony sírása a muzsi­ka, az éhező gyermek kö­nyörgése a költői szó. Sötét Szabolcs! — régen így mondták, kimondták, kö­nyörtelenül. Egészében akkor sem volt igaz. Ez a tölgyes, akácos, szelíd dombos, zsombolyos táj küldte a felvilágosodás bajnokát, Bessenyei Györ­gyöt, a Himnusz halhatat- j ianját, Kölcseyt. Szinbád bo­lyongtatóját, Krúdyt, a régi paraszti sors kegyetlen iga- zú íróját, Móricz Zsigmon- dot, a Még nem elég szigo­rú költőjét, Váci Mihályt, a festő óriást, Benczúr Gyu­lát, — sorolhatnám. Erről a földről talpaltak a szabadságért Esze Tamás kurucai, Petőfi, a legendás tábornok, Zalka Máté ősé­nek foagdójában írta a Fa­lu végén kurta kocsmát... a mai Holt-Számos mellett, Bajcsy Zsilinszky is oda tért meg nyugodni, ahonnan in­dult, Tarpára, a Nyír fővá­ros adta Szamuely Tibort... Nagykálló Korányi profesz- szort. Nyíregyháza Rajk és Münnich diákvárosa... még sorolhatnám... Élő múlt, virágzó jelen ez a táj. Megtörik az Alföld la­pálya. véget ér a fűben, fá­ban szegény' síkság és a li­getes erdőfoltok között süllő- ficánkoltató vizek hömpö­lyögnek vagy csordogálnak folyó-útjaikon. Évszázadokig a futóhomok­kal birkózott itt az ember. Sokszor úgy látszott, árva csatát vív, belepusztul a mindent elborító szőke aranyba, a homokba. Vásárosnaménytól nyugat­ra, Gemzse községben is­mertem meg ezt a kegyetlen, de ma már győzelembe for­dult harcot. Homokra épült Árpádház korabeli falu, parányi ha­ranglábas, — és mai. Mindig, minden évben, mindent, mindig újra kellett kezdeni, emlékeznek őseik homok- és kenyér csatáira a gemzseiek. Sok volt a vesztett ütkö­zet. Nemcsak a homokkal... 1898. január 5-én Gemzse fellázadt a sorsa ellen, az adó mérséklését követelte. A csendőrszuronyok „ren­det tettek...” Ekkor voltunk a mélypon­ton. hallom vissza a megsze­lídült panaszt. Mit volt ten­nünk? Koldusbot, tarisznya: irány Amerika. Sokan tenge­ren túl keresték a boldogu­lásukat. Néhányukat vissza­hozta a hajó, jórészük ott veszett... De Gemzse tovább küzdött. Száz év alatt száz lélekkel szaporodott, bekebelezte a tanyákat, hogy ereje nől- jön... A jelen is küzdelem, de már a jövőért. „A zöld­program” a boldogulásba vi­szi a falut. Az Új Élet Tsz modern hajtatóházat épít, a tudás, a szakértelem megte­remti a jövő alapjait. Megújul ez az ősrégi sza­bolcsi falu is, akár a többi? Ügy látszik, igen. A gemzsei paradicsom, a dinnye eljut a nagyvilág piacaira, és a jólét behozza ide a nagyvi­lágot a megkötött homoktáb­lák közé. Az isten háza mögötti fa­lucska évszázadainak utolsó évtizedeiben rpozdult ki a holtpontról. Így igaz ez az egész Nyírségre vonatkoz­tatja. A vad folyókat megzabo­lázták, öntözőrendszerek, fürtök, gátak és csatornák fogják az ember szolgálatá­ba az éltető vizet és szórják a futóhomokra és a hamar kiszáradó szatmári-beregi földekre. Ahol a lapos, zsom- békos gázlókon ötven-száz éve még a pákászok. a csika­szok fogták a halat, most zöldség paradicsomok dísz­lenek. A szőke homokon al­máskertek virítanak. Tízezer holdak termését rakják üveg­be a modem, nyíregyházi Konzervgyárban. A múlt és a jelen kevere­dik Szabolcs-Szatmárban. De a jelző: „sötét Szabolcs”, már a múlté. Az új gyárak, üzemek soraiban lélekben is munkássá izmosodik a nyír­ségi, szatmári és beregi em­ber. Az elmúlt évtizedekben hu- szonegynéhány középiskolát és több főiskolát kapott a megye, Kölcsey, Krúdy, Mó­ricz, Benczúr és Szamuely szűkebb hazája. (FOLYTATJUK.) Tiszai Lajos , t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents