Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-26 / 199. szám

1975. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „hevesi” és a „kerti” Törik a dohányt Jól fizet a „hevesi” és a „kerti” Félidőhöz közeledik a do­hányszüret a jászberényi já­rásban, és az eddigi becslé­sek szerint az utóbbi évek legjobb minőségű és legna­gyobb termését gyűjtik be az idén. Hevesi dohányt, „kertit” .'és Burleyt a Jászságban 6 termelőszövetkezet termeszt, 215 hektáron. Legnagyobb „dohányos” 104 hektárjával a jászapáti Velemi Tsz (egyesülés előtt a jásziványi Szabadság Tsz). Különösen jó a termés a világszerte keresett „Virgi­nia” alapanyagból — a he­vesi dohányból. A Jászság termelőszövetkezeteiben szé­pen meghonosodó hevesiből az idén 7,7 mázsa hektáron­kénti átlagtermés, csaknem 3 mázsával több, mint ta­valy volt. Ilyen termés mel­lett 250 mázsás exporttervét a jászberényi Dohánybeváltó Üzem több mint 300 mázsá­val túlteljesíti. Jól fizet az idén a többi dohányfajta is. Kertiből 9,8 mázsa termett hektáronként, másfél mázsával több, mint az elmúlt évben. A könnyű cigaretták készítéséhez kivá­lóan alkalmas Burley 12,9 mázsás hozamával is elége­dettek a termesztők. A vártnál több termés an­nak az eredménye, hogy a termelőszövetkezetek minden eddiginél jobb körülmények között termesztették az idén az értékes növényt. A hét kanadai gyártmányú Baltes dohányművelő kombájn és a dohányvágó gépek segítségé­vel a Jászságban megterem­tették a korszerű dohánymű­velés minden feltételét. Hozzájárultak a jó ter­méshez az agrotechnikai elő­írások szigorú betartásával, a gondos talajelőkészítő munkával. Természetesen se­gített az időjárás. A bőséges csapadéknak, a napsütéses melegnek is köszönhető, hogy emlékezet óta nem látott „Világos 1" és „Világos 2" minőségű dohánylevél köte- gek hagyják el nap, mint nap a dohánybeváltó üzem szárítókamráit. Javultak az idén a do­hányfeldolgozás (szárítás) feltételei is. A jászberényi Dohánybeváltó Üzemben gé­pesítették a szárítókamrákat Ez tette lehetővé, hogy ezen­túl kevesebb munkaerővel, az exportra termesztett do­hány egészét Jászberényben tartósítják. A dohányszárításhoz eddig szükséges volt a kiskunfél­egyházi, az erdőtelki és ká­Dohánylevelek a szárítóban polnal szárítóüzemek segít­ségére, ami szállítási többlet- költséggel és időveszteséggel járt. Szállítás közben pedig töredezett a dohány, ami je­lentősen rontotta minőségét. A dohánytörés július köze­pén kezdődött. Az idei ter­més több mint 45 százaléka már a dohánybeváltó üzem és a tsz-ek pajtáiban van. A zölddohány átvétele október végéig tart, utána kezdik a termelőszövetkezetekben a szárított füstölnivaló beszál­lítását. Építőtábori gyors mérleg Letették már a szerszá­mot az utolsó váltás önkén­tes munkásai is: augusz­tus 23-án — erre az év­re — bezárták kapuikat a KISZ nyári építőtáborai. Milyen tapasztalatokat ho­zott az új nemzedék ön­kéntes népgazdaság-segítő mozgalmának 18. esztende­je? — Augusztus 23-án 23 központi építőtáborunkban vonták le a zászlót, 12 tá­borban már augusztus 9-én befejezték a munkát. Jú­nius 15-e óta 25 786-an töltöttek el két-két hetet az építőtáborban, ez a terve­zett 27 600-as létszámnak csaknem 94 százaléka. Erre feltétlenül büszkék vagyunk, hiszen — arányaiban — if­júsági szövetségünknek még üdülőtáboraiból is többen maradnak el, mint építő­táboraiból. S hogy nem száz százalék, arra a ma­gyarázat: betegség, közbe­jött családi program, egyéb megbízatás. Azon persze érdemes elgondolkoznunk, hogy amíg táborainkban adad néhány üres hely, ad­dig az esztendő elején, je­lentkezéskor sokezer leányt és fiút, már megszervezett iskolai brigádokat kell visz- szautasítanunk a tervezett létszámtöbblet miatt Ami a munkát illeti: a táborozok az idén is derekasan helyt­álltak, becsülettel végezték gyakran nem is könnyű te­endőiket. Teljesítményüket csak dicsérő szó illetheti, s jóllehet részletes adatok még nem állnak rendelkezésükre, annyi már most bizonyos, hogy országos átlagban 140— 150 százalékos eredménnyel zártuk az 1975-ös esztendőt. A táborozok az idén is na­pi 6 órát dolgoztak, így bő­ségesen maradt szabad ide­jük, — mondotta Göndör József a KISZ KB építőtá­borok bizottságának veze­tője. Fakitermelők Tó lesz majd a fák helyén Motorfűrész, drötkűtél és „frakkosok“ Tanácsakadémiai tanévnyitó Tegnap délelőtt a megyei tanács nagytermében tartot­ták meg a tanácsakadémia kihelyezett speciális levelező­tagozatának \ tanévnyitóját Ez az oktatási forma 3 év alatt képez a községi, vá­rosi, megyei tanácsok szá­mára — meghatározott ta­nácsi munkakörbe — szak­embereket. Az elmúlt tan­évben 35-en végeztek az első évfolyamon. A nagy számú érdeklődőre való tekintettel ebben az évben két első osz­tályban folyik a szakmai oktatás 43 résztvevővel. Az elsajátítandó anyag igen összetett: többek között: dialektikus történelmi mate­rializmus, tanácsi gazdálko­dás, állami jog és állam- igazgatási alapismeret, adó- és illetékügyi tudnivalók. A tervek szerint ez az oktatási forma főiskolai képesítést ad majd. Ennek megfelelően a hallgatók kollokválnak, szigorlatoznak és képesítő vizsgát tesznek, tanulmányaik befejeztével oklevelet kap­nak. Agráregyelemisták találkozója Keszthelyen, az Agrártu­dományi Egyetem dísztermé­ben tegnap megkezdődtek a második ifjúsági Georgikon nafiok. Az agráregyetemisták e nagyszabású nemzetközi találkozójára a 9 hazain kí­vül 13 ország 64 egyeteme küldte el a képviselőit. A ta­lálkozó célja, hogy a külön­böző országok egyetemeinek küldöttei kicseréljék tapasz­talataikat azzal kapcsolat­ban, hogyan és mennyire le­het a felsőoktatási intézmé­nyek hallgatóit bekapcsolni az egyetemek vezető szerve­zeteibe, hogyan lehet rész­vételüket biztosítani a fiata­lokat érdeklő kérdések, dön­tések előkészítésében és meghozatalában. — Ide bizony nem ajánla­tos utcai ruhában jönni, még gépkocsival sem — gon­doltam magamban átkozód- va, amikor a füredi Tisza- hídon áthaladva a GAZ-te- repjáró letért velünk az óha­lászi erdőhöz vezető útra és a gépkocsi ponyvájának ré­sein bőségesen gomolygott befelé a por. Akihez útitár­sul szegődtem: Mádai Lász­ló, a tiszafüredi erdészet ve­zetője, másképp vélekedik az útról, mint én. — Örülök, hogy egyáltalán menni lehet rajta, mert így a távolabb fekvő erdőkből is ki tudjuk szállítani a fát. Sietni kell. Egy hónap múlva itt vannak az őszi esők, ak­kor pedig nincs az a jármű, amelyik elmenne ezen az úton. Nyárfatörzsekkel megra­kott traktor jön velünk szemben. Ügy látszik sietős neki, mert nem sokat udva- riaskodik a letéréssel, hanem az út nagyobbik felét elfog­lalva halad el. sűrű porfelhőt vonva maga után. A közle­kedési etikán való morfon- dírozásomat Mádai László szakítja félbe: — Minden perc drága. A tiszafüredi erdészetnek 1977 végéig a kiskörei víztároló területéről minden fát ki kell termelni. Az erdészet jelen­legi technikai színvonalát fi­gyelembe véve ez jó ártéri vízviszonyok esetén, de ak­kor is csak óriási erőfeszí­téssel sikerülhet. Most a tá­voleső, mélyebb helyeken fo­lyik a kitermelés, de ez se a „nagykönyvben'’ megírt munkakörülmények között. Ma porban, holnap sárban, holnapután csikorgó fagyban dolgoznak az erdőgazdaság emberei — teljesítménybé­rért Gyöngy Lajos hattagú brigádja a domaházi holtág mellett a tölgyest dönti. Elő­ször az áthatolhatatlan alj­növényzetet kell kipusztíta­niuk: a szederindát, a vad­szőlőt, a kamyi vastag cser­jéket. — Legalább annyit megy a fűrész „takarításra” — mondja György Lajos — mint tényleges fadöntésre. Próbaképpen megemelem a Styhl motorfűrészt. Sú­lyos jószág és ezt egy álló napon keresztül bozótban hajlongva, térdepelve kell tartani. Amikor pedig megy a fában az él, derekasan ráz­za a kezelőjét. A kidöntött fáról levágják a gallyakat: a vékonyabba­kat fejszével, a vastagabba­kat motorfűrésszel. Aztán következik a „vonszolás”, vagyis a szálfák rakodóhely­re való vontatása. Ott a tör­zseket megadott szabvány szerint feldarabolják, majd a „frakkosoké” a terep. Ne­vüket ők a maguk kezelt forgó-rakodógép rövidítéséről kapták (F. RAK.). Nagyon hasznos gépek: traktorra sze­relt markolójuk gyufaszál­ként kapja fel a többmázsás szálfákat és rakja szépen a szállítótraktorok kocsijaira. Amikor dolgozik olyan, mintha egy óriási kéz igaz­gatná az irdatlan törzseket. A megrakott kocsikon aztán a fák elhagyják az erdőt Gyöngy Lajos brigádja na­ponta átlag 40—50 köbméter fát termel ki, ezen az in­dás, süppedős, szúnyogos területen. • * * Az irtás szélén kis röp- gyűlés alakul: témája az egyik vonszoló traktorra pró­baképpen fölszerelt hidrau­likus fogó, amely a vonszo- lásnál emberi kéz beavatko­zása nélkül ragadja meg a szálfát. Mádai László el­mondja: néhány napon be­lül minden vonszoló trak­torra fölszerelik. Üjabb téma: mi lesz, ha már minden fát kitermeltek a Tisza II. helyén? — Bár már ott tartanánk, hogy ezen kéne törni a fe­jünket — sóhajt az erdészet­vezető. — Egyébként 1978- ban egy háromezer hektáros erdő telepítését kezdjük. * • • El se érjük az irtás szé­lét. amikor már felbőg há­tunk mögött a motorfűrész, és az egyik fa csúcsa meg­rázkódik. — Hajtja ezeket az embe­reket valami furcsa virtus is, nem csak az, hogy teljesít­ményre kapják a fizetést — mondja az erdészetvezető. — Fáradtságra soha nem hal­lottam még senkit panasz­kodni, és azt se mondta még senki, hogy ezt vagy azt nem képes megcsinálni. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a kitermelésben dolgozó öt­venöt ember az erdészet több mint 400 dolgozója közül a legrégebbi gárda. Szabó János A takarékosság nem kampány flmiÁrí megdolgoztunk, az HililGI 1 legyen a miénk, nem hagyjuk, hogy veszendőbe menjen. így nyilatkoztak a látástól vakulásig, sőt péhol éjszaka is dolgozó aratok. S a városi ember, ha nem le­hetett segítségükre, azért ve­lük szorított. Csak ne essen az eső. Legyen meg az or­szág kenyere. A mindenna­pi, a mai és a holnapi. Nin­csenek kenyérgondjaink, mégis természetesen hat a velünk született ősi ösztönös aggodalom a gabona, az élet iránt. Már-már rácsodálkozunk erre a tudatalatti elhalvá­nyuló életérzésre, amely még tükrözi a minden munka lé­nyegét, az ember heroikus küzdelmét a természettel szemben. Sajnos jellemzőbb, hogy elfeledkezünk e napon­ta megújuló küzdelemről s ezért nem becsüljük eléggé munkánkat, emberi mivol­tunk lényegét. Gyakorta hagyjuk, hogy veszendőbe menjen az, amiért már meg­dolgoztunk. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1974. december 5-i határozata nyomán min­den gazdálkodó és költség- vetési szerv elkészítette az idei évre a takarékossági in­tézkedések konkrét, részletes tervét. A tervekben elő­irányzott milliós értékű anyag- és energiamegtakarí­tások országos összegzése mintegy hétmilliárd forintra rúg. Végeredményben tehát óriási érték megtakarítására vállalkoztak az üzemek, az intézmények. Persze az intézkedési ter­vek lényege, értelme az in­tézkedés. A tapasztalatok szerint a vállalatok, a szövet­kezetek, az intézmények többsége nem csak fogadko- zott, hanem cselekedett is. Országszerte jó ütemben ha­lad a takarékossági tervek végrehajtása. Az élenjáró munkahelyeken nemcsak a vállalások teljesítését figyel­ték és kérték számon rend­szeresen, hanem a tapaszta­latok alapján a takarékossá­gi tervet menetközben újabb intézkedésekkel is kiegészí­tették. így a nyilvánvaló anyag- és energiamegtakarí­tások párosulnak a felesleges készletek hasznosításával, hatásosabb ösztönzéssel, ész­szerűbb fejlesztéssel és mun­kaerőgazdálkodással, követ­kezetesebb beruházásokkal. Időnként mindenütt érde­mes alapos számadást készí­teni az elért eredményekről és a meglevő tennivalókról. Azért is, hogy a tervek való­ra váljanak, s mindén mun­kahely erejéhez mérten ki­vegye részét az ország gaz­dasági gondjainak megoldá­sából. Ehhez a 7 milliárd fo­rintnyi érték megtakarítása jelentős hozzájárulás lehet. A konkrét megtakarításokon túl az elhatározott intézke­dések folyamatos számonké­rése és újabb gazdasági tar­talékok feltárása nélkülözhe­tetlen szemléletformáló erő is. Hozzájárulhat olyan köz­szellem és magatartás kiala­kításához, hogy a takarékos­ság, a tartalékok feltárása ne legyen kampány, hanem vál­jon az emberek vérévé, min­dennapi munkájuk szerves részévé. ílymódon a jövőben külön takarékossági tervek összeállítása nélkül is a munkahelyi kollektívákat és az egész országot gyarapít­sa mindaz, amit az emberi akarat, erőfeszítés, a munka teremtett, s ne menjen belő­le semmi sem veszendőbe. Uoipnlf a természeti erő»- llűfűiln, források, a nyers­anyagok hiányáért és köze­pes fejlettségéért forintban és devizában mérhető felárat fizet előnyösebb helyzetben levő külkereskedelmi part­nereinek. Több, jobb, ész­szerűbb, takarékosabb mun­kával kell ezt a jelenleg még külföldi adósságainkat hal­mozó felárat végül is ki­egyenlítenünk. Az ország tö­retlen gazdasági fejlődése, népünk jobb élete, nagyobb kenyere a tét. A hosszú, ne­héz küzdelem egyik ütköze­te csupán á kenyérgabona betakarítás. Természeti, gaz­dasági hátrányainkat a vi­lágpiacon nem ellensúlyoz­hatjuk egyetlen sikeres kam­pánnyal, huszáros rohammal. A vállalatok és szövetkeze­tek munkájának, magatar­tásának tartós és lényeges változása szükséges ahhoz, hogy népgazdaságunk erősít­hesse pozícióját a nemzet­közi gazdásági versengés szi­gorított feltételei között is. K. J. Uf egé^zségBisss ©pül Alattfőnban Javul az egészségügyi el­látás Alattyánban, ahol 1 millió 500 ezer forintos költ­séggel új egészségház épül. Az új létesítményben a kor­szerű egészségügyi követel­ményeknek megfelelően he­lyére kerül majd az anya- és csecsemőgondozó, a kör­zeti orvosi rendelő és a fo­gászati szakrendelő. A 2 300 lakosú községben az elmúlt években több fi­gyelemre méltó intézkedés­sel — a fogászati szakren­delő létrehozásával, az elp avult berendezések felújí­tásával — igyekeztek javí­tani az egészségügyi ellátá­son. Egyre inkább világossá vált azonban, hogy a több mint 100 esztendős omlado­zó épületben, ahol a régi egészségház van, csupán enyhíteni lehet az egész­ségügyi ellátás gondjain. Ezért fogadta nagy örömmel a község la­kossága a hírt, hogy Alattyán új egészséghá­zat kap. Az építkezés kivitelezője, a jászalsószentgyörgyi Pe­tőfi Tsz építőrészlege a napokban kezdte el az ala­pozási munkát. Az építke­zést a tervek szerint 1976. április 30-ra fejezi be, hogy utána átadja helyét a belső szerelési munkákat végző jászfényszarui Költségvetési Üzem szervezőinek. Az új egészségház építé­séhez a községi tanács a megyei tanács támogatásán kívül jelentős segítséget kap a lakosságtól és a Hű­tőgépgyártól. A község lakói ‘ vállal­ták, hogy társadalmi munkában lebontják a régi egészségházat. A Hűtőgépgyár tervezői pedig elkészítették ugyan­csak társadalmi munkában az új létesítmény központi fűtésének, a villany- és a víz bevezetésének tervraj­zait. # Az értékes segítség nél­külözhetetlen láncszeme a jelentős fejlesztés megvaló­sításának. Az új egészségház átadásáig azonban még sok tennivaló akad, még több segítségre van tehát szük­ség. Jó lenne, ha a Hűtő­gépgyárhoz hasonlóan a he­lyi gazdasági szervek is fi­gyelembe vennék, hogy az új létesítmény építésével saját dolgozóik egészségügyi ellátása javul; ha akár a földmunkák, akár a fuvaro­zási munkák elvállalásá­val, vagy egyéb anyagi tá­mogatással közelebb hoznák a község lakosságát régi vá­gyának megvalósulásához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents