Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
1975. augusztus 24. ■SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I Jászsági népművészek Muhari László fafaragása Az olvasás iskolája Ne szórjuk a szélbe Miért olyasunk szépirodalmat? Elmondtuk már, hogy embervoltunhoz tartozik. De miért? Elsősorban azért a felkava- ró-tisztító gyönyörűségért, amely észrevétlenül jobbá, önzetlenebbé, emberségesebb, közösségibb lénnyé formál bennünket. Ezenkívül ismereteket is ad, amikor átvilágítja számunkra ábrázolt figuráit, s rajtuk keresztül az embert, más embereket és önmagunkat: különböző korok, s a ma emberét, s bennük a korok, szerint változót, s a századokon át állandót; amikor tükrözvén a világot, gondolatokat közöl róla, s akár helyeslünk, akár vitázunk, mindenképpen lökést kapunk saját gondolataink röppályára indításához. Természetes vágyunk, hogy mindezeket rögzítsük. Legbiztosabb a fejünkben rögzített emlék, ehhez pedig a tartalmi kapcsolódások egymást felidéző hatása segít hozzá. Ez sokszor spontánul is így alakul: egyik könyv kíváncsivá tesz a másikra. Olvastunk vagy láttunk egy Shakespeare drámát, szeretnénk tudni, valamit a korról, keresünk egy történelmi munkát, aztán egy irodalomtörténeti esszét, az a kor művészetéhez és zenetörténetéhez is elkalauzol; ezután izgatni kezd bennünket, hogy mi történt ugyanebben az időben másutt — és folytatódik a körforgás, lassanként beavatott ismerőivé válunk — a példánál maradva — a XVI. századnak. Ebben az esetben az idő rendezte összefügő egésszé olvasmányainkat, mégpedig szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket együtt: egyiket sem felejtjük el, mert szoros logikai lánc köti egymáshoz és hozzánk őket; a kor történelmi személyiségeivel több helyen találkozunk, összecsengő vagy ellentmondó értesüléseket szereztünk róluk, ám mindenképpen több szempontúa- kat, személyes ismerőseinkké váltak, olyannyira, hogy utódaikra (elődeikre) is kíváncsiak lettünk, haladunk hát tovább erre is, arra is. Rendezőelvünk a térbeliség is lehet, útikönyvet olvastunk egy országról, ahová el szeretnénk jutni, irodalma, művészete ezt meghatározó történelme érdekel bennünket, megkeressük tehát mindazt, amit csak fel tudunk lelni vele kapcsolatban. Olvashatunk más vezérlő szempontok szerint is, műfajokra irányított tekintettel például, vagy akár úgy is, hogy a szépirodalom egészíti ki tudományos érdeklődésünket. A gyakorlott olvasónál, régi könyvbarátnál mindez természetes, magától kialakult, de a kezdőnél indító szempont. Napjaink irodalma magától értetődően kapcsolódik ezekhez. Először is: tekintélyes része múltbeli témákkal foglalkozik, ezek óhatatlanul felkeltik vágyunkat, hogy az általunk idézett, elemzett kor íróival szembesítsük az olvasottakat, hiszen a legautentikusabb maga a kortárs. Ö mégiscsak ott volt, még akkor is, ha nem volt áttekintése az események felett, ha elfogult, ha részrehajló, de akkor élt, úgy gondolkodott, úgy beszélt (és ezzel hangulatot rögzített!), ahogy akkor szoktak. Lehet, hogy a tények terén kételkedünk szavában, ám a kor légköre felől mégis őt faggatjuk. Történetiség, történeti látásmód nélkül mai kortársainkat, tehát a ma emberét sem érthetjük meg igazán. Őrá felettébb kíváncsiak vagyunk, dehát ő sem jött a semmiből, ha dédapját, ükatyját, azok életkörülményeit és gondolatait nem ismerjük, róla is csak felszínes benyomásokat szerzünk, noha érzelmeit, örömeit, bánatait, gondjait a mai élet formálja. Terveszerű, okos, körültekintő olvasással alakul ki a sokoldalúan művelt ember, aki már válogatni is tud. mert nem a mennyiség a fontos, hanem a legfontosabb, legjobb könyvek fellelése, és az olvasmány megemésztése, belső feldolgozása. Ha szeretjük a könyvet: mohók vagyunk. De ha meríteni is akarunk belőle, fékezzük mohóságunkat. Anélkül persze, hogy lemondanánk arról, ami rövid életünk egyik legnagyobb gyönyörűsége: az irodalom felhalmozott kincseinek minél teljesebb birtokbavételéről. B. É. „Másoltam a Kodex Cumanicust. . A kunok kutatója A fazekasság, a szövés-fonás mestersége, a pásztor- faragás hozzá tartozott a földművelő, pásztorkodó életmódhoz. A mindennapi használati eszközökön, kerámiaedényen, törlő-, terítővégeken, takarókon, ivó csana- kokon, borotvatartókon megjelenő festett, szövött és faragott díszítmények megteremtették a Jászságra jellemző népművészetet. Régi motívumok, díszítő elemek élednek újjá a mai népművészek kezén, őrzik meg számukra a megfakult kelmék, faragványok gazdag formáit, színeit. A jászberényi főtér időszaki kiállító helyiségében most három népművész kiállítása kapott helyet: Jakkel Sándor kékfestő, Muhari László és Varga József fafaragók munkáiban gyönyörködhetnek a látogatók. A 82 éves Jakkel Sándor tevékenysége különbözik faragó társaiétól. Családjában öröklött mesterség a speciális kelmefestés, s ő a ráhagyott műhelyben az évtizedeken át koptatott, nemesedett mintákkal* festi öröklött tapasztalataival a kék anyagot. Akkor is ezt tette, amikor csak néhány hagyománytisztelő idősebb asszony rendelt nála szoknyára, kötényre valót — s teszi most is, amikor az újraszületett divat férfiakra is kékfestő inget ad. A kiállítás szellemes rendezőinek jóvoltából apró maketten (Bagi Imre munkái) követhetjük a kékfestő munka folyamatát, láthatjuk a dúcokat, s bemutatott ruhákon, térítőkön, kávéskészlet alátéteken győződhetünk meg újkeletű funkciójáról is. S a gazdag motívumok minta-nyomatai mellett olvashatjuk a mester megjegyzéseit : „harangvirágos, kis hópelyhes, keresztes, csikó nyakas” motívumok. A vidám, szemet gyönyörködtető mustra, a könnyen kezelhető szellős, nyári anyag láttán csak dicsérhetjük nagyanyáink ízlését, és sajnálhatjuk, hogy a kékfestődivat csak most lépett be újfent ruhatárunkba. Miért kezd el egy ember élete derekán napi munkája mellett alkotni? Milyen A jászdózsai Kápolnahalom régóta foglalkoztatja mind a környék népe, mind a régészek képzeletét. Kialakulásáról ezernyi történet kelt szárnyra. Egyesek szerint sok embert dolgoztatott ott valamikor egy gróf. Egy szál cigánnyal hú- zatta nekik a nótát, hogy jobban menjen a rríunka. S mivel ez sem hozta meg a eredményt, pofonvágta a cigányt. Az meg hirtelen haragjában a hegedűvel agyoncsapta a grófot, s így szólt az emberekhez: „hitvány alak az, aki nem dob rá egy lapáttal.” Azok meg dobtak, többel is. Mások szerint alagutat és mesés kincseket rejt a domb. A kincsekkel egyet értettek a régészek is, — csak ők egészen másfajta értékekre gondoltak. Számukra nyilvánvaló volt, hogy a jó ötméteres kultur- réteg megbízható támpontul szolgál a régi korok tanulmányozásához. Ezért kezdte meg 1893-ban a haszépségeket, egyénisége rejtett zugainak milyen kifejezési lehetőségeket teremt a létrehozott mű? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ, miközben nézegettük Muhari László és Varga József fafaragásait. Mindketten dolgozó emberek, s munkájuk mellett vésik fába elképzeléseiket. Mindkettőjük számára a sárospataki faragótábor, ez a kitűnő kezdeményezés adott jelentős ösztönzést, vert hidat a népművészet felé. Varga József 1972-ben, Muhari László 1974-ben kapott először meghívást Patakra, s ez döntő volt mindkettőjük addigi tevékenységére. — Ettől kezdve foglalkozom népi díszítő- művészettel — vallja Varga József. Sulykolóin, pásztorbotjain, ivó csanakjain, dobozain kalotaszegi, szilágysági, dunántúli és zempléni motívumokat használ fel. Tervei szerint szeretné ösz- szegyűjteni a számára alkalmazható jászsági elemeket s ezekből készíteni egy faralom feltárását Hild Viktor, Bartalos Gyula és Seemayer Vilibáld. Gallus Sándor 1943-ban, Csallog József pedig 1933- ban kutatott ott. A „nonstop” feltárás 1966-ban kezdődött dr. Bóna István egyetemi docens vezetésével, majd az utóbbi években Stanczik Ilona irányításával folytatódott. Az idei ásatás befejezése feltehetően a jászdózsai kutatás végét jelenti, hiszen az egy évtizedes munka alapján Kápolnahalomról részletes ismereteket szereznek a régészek, s ugyanakkor más területek feltárására yár- nak. Kápolnahalmon kb. 400 négyzetméteres területet tártak fel az utóbbi évek során. Most már a feltárt anyag feldolgozása van soron, A tószögi és a törökszentmiklósi ásatások eredményeivel együtt megbízható kép alakul így ki megyénk bronzkori település szerkezetéről. gott kollekciót. Táji motívumokkal díszített tárgyai mellett1 figyelemreméltók faliképéi, ezek között is a figurákkal, kiegészítő elemekkel egységes relieffé komponált Kőmíves Kelemenné, és a munkafolyamatot ötrészes önálló képekből összefűző; Munkával megszentelt kenyér. (Lásd felső képünkön.) Muhari László gazdagon díszített fűszertartója a hasonlóan faragott fedeles fűszeres dobozokkal, a foga- villákkal bármely mai pa- sokra akasztott kanalakkal, rasztbútor kívánatos kiegészítője lehetne. Ugyanígy faragott támlájú székei, a szüret vidám jeleneteivel díszített boros hordója. A két jászberényi fafaragó számára a művészet a napi munka elválaszthatatlan kiegészítője. A bennük szunnyadó talán gyermekkoruk óta utat kereső, kikívánkozó alkotó kedv nemesedik művé kezük alatt. Olyan . művekké, amelyek számunkra is élvezetet adnak. Egri Mária A kápolnahalmi ásatások során az arany hajcsatok, használati tárgyak mellett bronzkori házak és román stílusban épült templom alapja került elő a korábbi években, az idén pedig — a templom területén mélyített hosszelvény ásatásakor — egy 11x7, méteres gótikus, a törökdúlásnak áldozatul esett templom alapját a korábbinál nagyobb területen feltárták. Érdemes lenne ezeket az alapokat jól láthatóan megőrizni, hiszen a Jászság műemlékekben meglehetősen szegényes. Sajnos, erre megfeleŐ fedezet hiányában egyelőre nincs lehetőség, ezért a romokat ismét betemetik, hogy a kövek elhordását megakadályozzák. Az eddigi munka koránsem lesz ezáltal felesleges, hiszen az ásatás jelentős mértékben gazdagította a bronzkori ismeretanyagot. Mándoki Istvánról szeretnék hű képet festeni: miről is kell ehhez feltétlenül írnom? Ugye, először is a kunokról, a kunokról és ismét róluk — méghozzá sokat. És még? A lovakról, a... De majrj ő elsősorolja, amit fontosnak tart. — Volt nálunk egy nagyszalontai származású tanár, Ealogh Lajos bácsi, aki Arany Jánosnak is rokona volt szegről-végről. Nagyon szeretett engem, magyarázta, tanítgatta a történelmet. Kérdezgettem: mit jelent ez a szó, hogy Karcag? Hát az, hogy kocskor? És a kangur? Nyaggattam, szerezzen könyveket a kunokról. Szerzett is a karcagi gimnázium könyvtárából. De ezeket is kiolvastam egy-kettőre, megint nem volt tőlem nyugta. Bement a múzeumba Szűcs Sándor bácsihoz, könyveket kért az ő kis barátjának. „Én bizony nem adok, jöjjön be az a fattyú, hadd látom!” — így Szűcs Sándor. Eementem, ott lebzseltem a kiállítóteremben sokáig, úgyhogy gyanús lettem Sándor bácsinak. Te vagy az?... Én... Elővett az idegesség, ö meg nagy lendülettel tanított, adta a könyveket. Izgatott nagyon a dolog, hiszen még iskolás sert? voltam, már ismertem a kun miatyánkot. Mit jelenthet?... — A kazak katonával, hogy is volt?... — Tíz esztendős voltam, akkor tanultunk első évben oroszt. Lett egy kazak barátom egy szovjet sofőr. Kilestem, mikor jön a városba, akkor azután tanultam. Volt úgy, hogy csak tíz perc ideje volt, máskor meg egy órahossza is. Megtanultam tőle kazakul. Amikor leszerelt, átadott egy tatár katonának: attól a tatár nyelvet tanultam. De Szűcs Sándor bácsinak nem mertem bevallani ezeket a nyelvórákat, csak amikor már jó sokat tudtam ö csak nézett: micsoda fene egy ember ez a Pista, hogy ilyesmire adja a fejét! És adott egy török nyelvkönyvet. A kazalt fiú meg küldött nekem szótárt, nyelvkönyvet, hű, borzasztó boldog voltam. Tizenhat évesen már beszéltem kazakul, tatárul, valamennyit törökül is. — És a technikum? — Egy kicsit hajlottam arra, hogy gazdálkodó, állattenyésztő ember legyek. Szűcs Sándor bácsi pedig már lebeszélt volna a kunokról, válasszak egy becsületes megélhetést nyújtó szakmát. Én meg csak annál inkább ragaszkodtam a kunokhoz. Közben a karcagi méntelepen jártam a csődö- röket, naponta 6—8 órát is lovagoltam. Az egyik nyáron Pestre mentem, a Széchenyi Könyvtárban másoltam a Kódex Cumanicust. Akkor kerestem Németh Gyula professzort — ő is karcagi —, de nem volt otthon. Írtam neki itthonról, hogy nekem micsoda terveim vannak, ő is lebeszélt: nehéz ez. Irta négy könyvnek a címét, de hármat már ismertem. Akkor azután rámfigyelt. Közben leérettségiztem g karcagi mezőgazdasági technikumban, lovász lettem Pesten a Lóverseny Vállalatnál. A déli etetés után három órahosszát is a könyvtárban ülhettem. Szombatonként találkoztunk Németh Gyula bácsival, a,ki az Eötvös Egyetemen volt török nyelvi professzor. Egy esztendei lovászkodás után ide íratkoztapi be, orosz—török szakra. — Születtek a tanulmányok... — Először a baskírokról írtam. Másodéves koromban írtam tanulmányt a kun miatyánkról. Utána egyéb kun nyelvemlékekről. A tatárokról folklórgyűjtés, szöveggyűjtés : az eredmény több" kötetre való , anyag. Azután a kun táj szók gyűjtésével kezdtem foglalkozni, főleg szülőhelyemen, a Nagykunságon gyűjtöttem olyan szavakat, melyeket csak itt ismernek. — Például? — Árkány (pányva), dali (ködmön), boza (kölesből erjesztett ital), barag (nagysző- rű kutya), karhcsi (karikás ostor), stb. Tulajdonképpen ma is ezekkel a témákkal foglalkozom, csak kiszélesedett, elmélyült a kutatás. A kun eredetű tájszónak egyelőre nem is látom a határát. Minden gyűjtés új meglepetést hoz. — Dr. Mándoki Istvánnak, a MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportja munkatársának, az Eötvös Egyetem tanárának mik a tervei? — Az öregektől hallottam érthetetlen, kun hangzású kiszámolókat, ezeket szeretném megfejteni. Igyekszem megmenteni a kun eredetű szavakat' (növény-állatnevek, háziállatok színnevei, tulajdonságai, ételnevek, szokások, stb.) Tervem a nagykunsági hatámevek gyűjtése. Szeretnénk írni egy könyvet a kunok történetéről gyermekek számára. A köznyelv török jövevényszavait is kutatom, számos ismeretlen szóról kimutattam, hogy azok honfoglalás előtti török elemei a magyar nyelvnek (például böjt, gyónik, szit, ont). A kunok törzsrendszerét próbálom rekonstruálni, hogy milyen töredékek vetődtek ide Ázsiából. — Publikációk? — Acta Orientalia, Magyar Nyelv, Nyelvtudományi Közlemények... — Egy kívánság? — Karcagról származott Györffy István, Németh Gyula, én is. De nincs folytatás. Szívesen látnék egy tehetséges fiatalt az Eötvösön a török- és belső-ázsiai tanszéken. Körmendi Lajos Gótikus templom alapjai a Kápoinahalom mélyén 2 Befejeződött a jászdózsai ásatás — simon —
