Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

1975. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyele állami gazdaság, liisz feneleszövetkeze! a kiüli kőzett (Folytatás a 1. oldalról) kukoricából 74 mázsát szál­lítottak be egy hektárról a járművek. Cukorrépából, ön­tözés nélkül 530 mázsa ter­mett a tiszaföldvári határ­bán, jól fizetett a borsó és a lucerna is. Az érdeklődők Budapesten is találkozhat­nak a kiállított növényekkel. Megnézhetik a szövetkezet modern sertéstelepet repre­zentáló Kahyb sertéseket is. A zagyvarékasi Béke Ter­melőszövetkezet a „Vezetés­A termelőszövetkezet eredménybemutatókon is részt vesz. Ezeken szerepel­nek a háztájiban hizlalt lu- dak, míg a növénytermesz­tést, a cukorrépa és a kuko­rica képviseli. A cukorrépa többek között azért szere­pelhet a kiállításon, mert a gazdaság nemcsak vetéste­rületét emelte, hanem az utóbbi három év alatt szin­te megháromszorozta a ter­mést. A zagyvarékasiak ter­melési rendszergazdaként is szerepelnek a kiállításon. Maketteken és egyéb szem­léltető eszközökön mutatják be a közönségnek gyebgaz- dálkodási zárt rendszerüket. A szakemberek megtekint­hetik a legelőn tartás mód­szereit, a leginkább számi* szervezés” című bemutató egyik modellgazdasága lesz. A témában külön figyelmet érdemel az, ahogyan az üzem összehangolja a ház­táji gazdaságok termelését a nagyüzemi tevékenységgel. Kihasználja azt a lehetősé­get, hogy a háztáji gazdasá­gok termelése a nagyüzemi­hez képest kevesebb befek­tetést igényel. A munka megszervezése bonyolult, de az eredmények azt mutatják, hogy érdemes ezzel is fog­lalkozni. tásba jövő épülettípusokat, s ezek elhelyezését. A Közép-Tiszai Állami Gazdaság növénytermeszté­séből két kukoricafajtát mu­tat be. A gazdaság évek óta egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a kukorica­termesztés. A kiállításon /nemcsak ennek eredményét láthatják a résztvevők, ha­nem azt is bizonyítja a gaz­daság, hogy az öntözésnek a száraz termeléssel szemben milyen előnyei vannak. Az állattenyésztésből az üzem a közép-tiszai tájfajta jelölt pontyot mutatja be. A gaz­daság 811 hektáron foglalko­zik tógazdasággal, a megye állami gazdaságai halasta­vainak több mint 50 száza­léka ebben az üzemben van. Évente 5—6 ezer mázsa ha­lat adnak ql, s ennek döntő többsége a közép-tiszai táj- fajta jelölt. Bsrszölöfajták a jászságiól A Jászsági Állami Gazda­ság őszi búzáját, több bor­szőlő fajtát állít ki, emellett bemutatja a cukorrépa mag­fogásának náluk alkalma­zott módszerét. A cibakházi Vörös Csillag Tsz 45,7 má­zsás őszibúza-termést ért el hektáronként, így jogot ka­pott terménye bemutatására, de csemegszőlőt is visznek az országos bemutatóra. A Szolnok megyei tsz-ek, állami gazdaságok közül jó­val kevesebben jelentkeztek állattenyésztési bemutatóra, mint kertészetire vagy nö­vénytermesztésire. A mező- héki Táncsics Tsz szarvas- marhái — a magyar tarkák és a Limousine vemhes­üszők — mellett a jászapáti Velemi Tsz magyar nagy­fehér hússertései, a túrkevei Táncsics Tsz juhai, a ma­gyar fésűs-, NDK hús me- *rinói képviselik a modern állattenyésztés leggazdaságo­sabb fajtáit. B. Gy.—T. Sz. E. Szerepe! a rskasi gyepgazdáSkodási zárt rendszer „Kérem o felvételem..." Pártépítés tapasztalata! Szolnokon A párt ereje, tevékenységének sikere nemcsak tagjainak számától, hanem a kommunisták munkájától, aktivitásától függ, és függ attól is, hogy a párt milyen követelményeket támaszt velük szemben, és hogy milyen társadalmi rétegek­ből, osztályokból bővíti, egészíti ki sorait. Egyszóval hogyan alakul a párt számszerű növekedésé és szociális összetétele. Hogyan valósul meg a Politikai Bizottság pártépítésről szóló határozata Szolnokon? A pártszervek, az alapszerveze­tek megyeszékhelyünkön hogyan foglalkoznak a pártépítő munkával — erről adunk képet ebben a cikkben. Több a fizikai munkás A szolhoki városi párt­végrehajtó bizottság az el­múlt években rendszeresen figyelemmel kísérte a párt­szervek, szervezetek pártépí­tő munkáját. Ülésein ele­mezte, értékelte a tagfelvé­teli munkát, meghatározta a soron következő feladatokat. Legutóbb néhány napja vi­tatta meg e témát. A testü­let megállapította: a város­ban az utóbbi egy évben , még kiegyensúlyozottabb, még tervszerűbb, tartalma­sabb lett a pártépítés, része, velejárója a mindennapi munkának. Ezt mutatja, hogy amíg tavaly az év el­ső felében összesen 67 elv­társat vettek fel az alapszer­vezetek, az idén ugyanezen idő alatt száztizennyolcan lettek tagjai az MSZMP-nek Szolnokon. A létszámnöve­kedés egyáltalán nem túl­zott, a tagfelvételi követel­ményeket betartották az alapszervezetekben. Az, új párttagok között mintegy 13 százalékkal több a fizikai munkás, mint ta­valy volt: vagyis az idén fel­vett párttagok 65,4 százaléka kétkezi dolgozó. Ezek a szá­mok azt igazolják, hogy a városi pártbizottsághoz tar­tozó, tagfelvételi joggal ren­delkező közbeeső pártbizott­ságok és az alapszervezetek helyesen értelmezték a Po­litikai Bizottság határozatát, a városi pártbizottság párt­építési célkitűzéseit. Ahhoz ugyanis, hogy a tagfelvételi! munka megfelel­jen a párt politikájának és jól szolgálja a pártszerveze­tek erősítését, sokirányú, hosszantartó nevelőmunkára van szükség. Ezt ■ tudva, az alapszervezetekben, ahol a tagfelvétel történik, nem a százalékokkal, az arányok­kal „foglalkoznak”, hanem az emberekkel. Jól tudják, hogy az emberekkel való foglalkozás színvonalától függ, hogyan alakulnak az arányok, a százalékok, hogy valóban azok kérjék felvé­telüket a pártba, akik érde­mesek arra, hogy a kommu­nistákhoz tartozzanak. Lényeges tehát, hogy mi­lyen a kommunistává neve­lés folyamata. A város alapszervezetei sokféle mó­don foglalkoznak a jelöltek párttagságra való felkészíté­sével. A személyes példa- mutatáson keresztül a párt- megbizatások adásán, a ta­nításon és taníttatáson át vezet az út a tagfelvételig. Jó úton járnak? Igen. Mind­össze egyetlen tagfelvételi kérelmet utasítottak el az elmúlt félévben, mert az alapszervezet tagsága úgy látta, hogy az illető képes­ségeivel nincs arányban po­litikai felkészültsége. Ez is következetességüket bizo­nyítja: a Politikai Bizottság határozata értelmében ma­gasabb követelményeket tá­masztanak a kérelmezők iránt a város pártalapszer- vezetei is. ti szocialista brigádok szerepe Jelentős a kommunistává nevelés folyamatában a szo­cialista brigádok tevékeny­sége. E kollektívák legtöbb­je igyekszik a munkahelyen is olyan jó politizáló légkört kialakítani, amelyben lehe­tőség van az ember kommu­nistává nevelődésére, formá­lódására. A kommunista bri­gádvezetők azután az arra érdemesekre rendszerint felhívják a pártcsoport- bizalmiak figyelmét, java­solják az alapszervezetek ve­zetőségének, hogy vegyék számba őket a pártépítésnél, adjanak nekik konkrét meg­bízatásokat, feladatokat. Szolnokon az elmúlt fél­évben az újonnan felvett párttagok közül hetvenegy szocialista brigádtag volt, ez a belépők 60,3 százaléka. Ta­valy ez mintegy 46 százalék volt. A 18 és 26 év közötti kor­osztályhoz tartozók köréből tizennyolccal többen kérték tagfelvételüket az idén, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. A legtöbb jelentkező mégis a 30—39 évesek kö­zül került ki. Nőtt a nők körében is a párttagok szá­ma az elmúlt félévben, de korántsem olyan mértékben, amilyenre lehetőség lett volna. Van még mii tenni A párttaggá nevelő munka folyamatosságára, kiegyen­súlyozottságára utal, hogy ha nem is jelentős mértékben, de nőtt azoknak száma, akik tagfelvételük előtt már alsó-, vagy középfokú párt­iskolát végeztek. Így elmé­leti tudásban is felkészülteb­ben léphettek a kommunis­ták közé. Mindezek azonban olyan eredmények, amelyeket még jobbá lehet és kell tenni az év második felében. A vá­rosi párt-végrehajtó bizott­ság amikor mást legutóbb e témáról tárgyalt, hangsú­lyozta: a pártszervezeteknek mindenek előtt nagyobb fi­gyelmet kell fordítaniuk a nők és a fiatalok körében végzett politikai munkára. Törekedni kell arra is — éppen a személyes példamu­tatás erejére támaszkod­va —, hogy a fiatalabb kom­munisták pártmegbizatásként a KISZ-szervezetekben dol­gozzanak. Törekedni kell a fizikai munkásokkal, a szo­cialista brigádtagokkal való érdemibb foglalkozásra.Az utánpótlást továbbra is a legjobb munkások, parasz­tok, értelmiségiek soraiban kell megtalálni. Ehhez pedig elsősorban az eszmei, politi­kai nevelésnek kell hatéko­nyabbá válnia1 minden alap­szervezetben. V. V. Jlprítóoépgyáriaknak Kohász villa és a többi A jászberényi Aprítógép­gyár sok évvel ezelőtt üdü­lőt épített Siófokon. A kor­szerűen berendezett három- és kétágyas faházakban, egy­hetes turnusokban pihenhet­nek a gyár dolgozói. Az ön- ellátós üdülő különálló fahá­zaival, jól felszerelt konyhá­jával és nagy játszótereivel alkalmas arra, hogy a sok- gyermekes családok is kelle­mes napokat töltsenek el a magyar tengerparton. Évente százhúsz család pi­hen, aránylag olcsón a siófo­ki üdülőben. Egy család üdü­lési hozzájárulása napi 12 fo­rint, a gyár évi 80 ezer fo­rintot fordít az üdülő, fenn­tartására. Az idén, az új ön­töde üzembe helyezése után az üdülésnek újabb formáit és lehetőségeit teremtették meg. Galyatetőn festői kör­nyezetben három család szá­mára alkalmas villát bérelt a gyár. A hegytetőn elsősorban az öntöde dolgozói regenerálód­hatnak, pihenhetnek a „ko­hász villában” ezentúl min­den nyáron — június 15— szeptember 15. között — 36 öntödés család üdül majd egy-egy hétig. Akárcsak Sió­fokon, itt is egy-egy család 12 forinttal, a gyár viszont 50 ezer forinttal járul hozzá az üdülő fenntartásához. Többféle lehetőségeket biz­tosítanak az Aprítógépgyár­ban a dolgozók hétvégi pihe­néséhez, szórakozásához is. Az aprítósok kedvenc talál­kozóhelye a gyár Zagyva­parti hétvégi víkendháza. A korszerűen felszerelt, szépen berendezett Zagyva-parti házban tartják rendezvényei­ket a gyár szocialista brigád­jai, ott rendeznek klubdél­utánokat a gyárban dolgozó fiatalok. 11 ezer forintért üdülőtel­ket vásároltak a jászszent- andrási strand szomszédságá­ban. A 110 négyszögöl tel­ken már elkedzték a női és férfi öltöző építését. A telek vásárlásával a dolgozók strandolásához teremtenek az eddiginél megfelelőbb kö­rülményeket. Az idén létrehozott 20 ezer forintos külön hozzájárulási alapból a gyár a sokgyerme­kes családok üdülését segíti. A vállalat ezenkívül 200 ezer forintot költ minden évben a dolgozók üdültetésére. Ezeknek az intézkedéseknek az eredménye, hogy bár az idén a SZOT-tól csak egy nagycsaládos dolgozójuk ka­pott beutalót, az Aorítógép- gyárban egyetlen sokgyer­mekes család üdülési kérel­mét nem kellett viszautasí- tani. — Illés — Heti jegyzeteink Tábsrzáró Bezárták kapuikat az önkéntes ifjúsági építőtábo­rok. Pénteken még tábortűz mellett énekeltek, tegnap hazaindultak, s ma már talán élményeiket mesélik, feltört tenyerükkel, napbarnított hátukkal dicsekednek a táborlakók. Az idei már a tizennyolcadik építőtáboros szezon volt. Egy szorgalmas statisztikus a júniusi tábomyitó előtt kiszámolta, hogy az elmúlt tizenhét év során négyszáznyolcvanötezer fiú és lány dolgozott az épí­tőtáborokban, s kezük nyomán hasznossá vált negy­venhétezer katasztrális hold, elkészült száztizennyolc kilométernyi út, ládába került 1,6 millió mázsa gyü­mölcs, felépült kétezerötszáz rombadőlt Szamos-közi ház. Bármelyik közgazdász könnyen megmondanná azt is, hogy mindez hány millió forintot ér. S hogy a vég­összegre1 még sem vagyunk kíváncsiak, annak az az oka, hogy a fiatalok segítsége mögött sokkal több ér­ték rejlik, mint önmagában a ládákba gyűlt gyümölcs­hegy, a felkupacolt föld, a piroscserepes házsor. Idén huszonhétezren vettek rész a harmincöt központi szervezésű táborban, s ki tudja hányán a he­lyi táborokban. Szolnak megye színeit kétezer-kétszáz fiú és lány képviselte, méghozzá eredményesen. Igen, eredményesen, erről mi magunk is meggyőződtünk. Jártunk a tabdi, a törökbálinti, s persze a híres, sza­kosított szolnoki táborban, beszámoltunk a fiatalok jókedvéről, fegyelmezett munkájáról, tolmácsoltuk azt a sok-sok elismerést, melyet a munkaadó házigazdák elmondtak. Idén jó volt szolnoki újságírónak lenni az építőtáborokban, s most a táborzáráskor hadd mond­juk el újra: büszkék voltunk, büszkék vagyunk a me­gyét képviselő táborozókra. H. D. Olcsón — de jót Mint általában a vásárlók, és is szívesen elidőzöm egy-egy színes kirakat előtt. Megcsodálom a divatos holmikat — no meg az árakat is. Az utóbbi időben némi változást fedeztem fel. A kirakatokban a drága külföldi vagy magyar ruhák, cipők, táskák... mellett jól megférnék az olcsóbbak is. És az olcsó nem silá­nyabb minőség! Az olcsóbb árukkal a kereskedelem igyekszik a vevők igényeit kielégíteni, — gondolva a kisebb fize- tésűekre — a választékot bővíteni. Ezt „szolgálja” a Belkereskedelmi Minisztérium által júliusban kiadott olcsó cikkek listája is, amelyben az élelmiszerektől a ruházati cikkeken keresztül a használati tárgyakig minden megtalálható. De most maradjuk csak a ruhá­zati cikkeknél. Az idei lista 58 különböző ruházati cikket tartal­maz. Olyanokat sorakoztattak fel, amelyek fontosak, és ha már fontosak, akitor legyenek olcsók is. Például a pamut atlétatrikót megveszi az is, aki négy-ötezer forintot keres, és az is, aki ennél jóval kevesebbet. Megveszi, mert szüksége van rá. A listán szereplő áruk nem leértékelt cikkek. Csak néhány áru a sok közül. Korábban nem szerepelt a listán a karton ruhaanyag, most az elsők között találjuk. Olcsóbban kapható ezentúl — 100—200 forintért — a műbőr felsőrészes női, férfi cipő és szandál. Újdonság, hogy a felnőtt tornacipő is helyet kapott. Eddig csak a női Welling­ton őszi csizmát árulták olcsóbban, ezentúl gyermek­méretekben is kapható lesz. Persze felmerülhet a kérdés: vajon lehet-e majd kapni folyamatosan ezeket a holmikat? Ez már az egyes vállalatoktól, üzletektől függ. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat például a lista megjelenése után utasítást adott minden boltvezető­nek, hdgy az olcsó árukat megfelelő készletben, állan­dóan tartsák .raktáron. Az a cél, hogy az olcsó áru ne legyen hiánycikk. A vevők jogos igénye, hogy a listán felsorolt árukból a jövőben is jót és olcsón vásárol­hassanak. Sz. E. Nagy Erzsik — Nahát, újságíró? Nem néztem volna ki magából! Üljön le, csinálok én olyan, de olyan frizurát, hogy... Csak azt írja meg: Nagy Er­zsiké kéri Karcagról, hogy engedjék haza sűrűbben a kiskatonákat! öt hónapja ment el Fórizs, az én kato­nám és csak... — Fórizs? — Így szólítom a kiskato­námait, Fórizs László a be­csületes neve. Egy éve járunk együtt, szeptemberben lesz a gyűrűváltás. Majd ha le­szerel, egybekelünk. Egy pillanatra abbahagyja az olló csattogtatását, mutat­ja a jövendőbelije fényképét. — Most biztosan kisebb a haja. — Most igen. Amúgy, civil­ben nagyobb mint a magáé. Jól megnézem a tükörben ezt az eleven, beszédes kis­lányt. — Csak módjával nyesse az alját! — intem. *— Tud maga kedvemre való haj vá­gást csinálni? — aggódok fiatal kora miatt — Egy szakmunkás ne tud­na? — vágja ki büszkén. — És mióta szakmunkás? — nevetek. — Már egy hónapja — je­lenti ki önérzetesen, mintha legalábbis tíz esztendőről lenne szó. — Akkor jó — mondom békítőleg. — Essen neki nyu­godtan. Jár a keze, mint a motolla. — Gyakran jár a strandra? Jól lebarnult — nézem a kar­ját. — Nem járok, nincs időm. Azért lennék barna, mert cigánylány vagyok. Leg­alábbis félig. Csattog az olló, Nagy Er­zsiké pedig fesztelenül csi­csereg tovább. — A déli külvárosban la­kom a szüleimmel. Van két* szoba konyhánk, meg nyári konyha, most csináljuk a fürdőszobát és az alsó épüle­tet. Négy lány és két fiú testvérem van, apám segéd­munkás, ..anyám otthon van. A környék nem olyan elha­nyagolt mint régen, vagy a déli külváros szélén. Mellet­tünk is, szemben is gádzsók laknak... Gádzsók, szóval magyarok, érti ugye? A kör­nyéken lakó cigányok rende­sek, tiszták, szépen bútoro­zott lakásban élnek. Felénk mindenki dolgozik. A tégla­gyárban, vasútnál __ Putri c sak kisebb van néhány... — És maguk hol szeretné­nek lakni a katonájával? — Ha leszerel, itt nálunk. Gyűjtünk pénzt. Kertes há­zat szeretnénk, kicsit, taka­rosai — Szereti ezt a munkát?. — Jaj, nagyon. Vizet? Haj­olajat? Neih? Azt mondják a vendégek, ügyes kezem van. — Ezt én is tanúsíthatom — állok föl a székből, fizetek. — Mit szeret csinálni szabad­idejében? — Táncolni, jaj, táncolni, sokat... Maga tud? — Nem. — Azért jó gádzsó maga, csak írja meg, üagv Erzsiké kéri Karcagról, hogy enged­jék haza sűrűbben a kiskato­nákat. — K. L. — i

Next

/
Thumbnails
Contents