Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-23 / 197. szám
1975. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ 5 Szolnok népessége és társadalma Közérdekű statisztikai kiadvány jelent meg Szolnok 900 éves fennállására rendezett ünnepségsorozat keretében több nemzetközi, országos és megyei rendezvénynek nyújtott otthont a város. Színvonalas, és hasznos szakmai, kulturális tanácskozások, sporttalálkozók zajlottak le az elmúlt hónapokban. A szokásosnál több külföldivel, szakemberrel és fiatallal találkoztunk. A jubileum széles körű társadalmi, politikai mozgalommá fejlődött. Nemcsak a város, hanem a megye soksok lakosa tevékenyen munkálkodott Szolnok szépítése, fejlesztése érdekében. A jubileum fokozta a város története és jelene iránti érdeklődést. Mind többet kívántak és kívánunk megtudni városunkról, megyeszékhelyünkről. Ettől az igénytől vezérelve a Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatósága és népesedésstatisztikai főosztálya kiadványt készített Szolnok népességéről és társadalmáról. Sok értékes, hiteles és érdekes információt nyújt ez a kiadvány, amely a több mint 200 oldalnyi terjedelmű beszédes számokon kívül szemléletes grafikus ábrákat és részletes szöveges értékelést tartalmaz. Mit tudhatunk meg a kötetből? Bevezetésként rövid történeti áttekintést ad. E szerint Szolnok egyike az Alföld legrégibb településeinek. Az ősember már a történelem előtti korban letelepedett a Tisza és a Zagyva árteréből kiemelkedő részeken. A legújabb kutatások is igazolják, hogy az alföldi megyeszékhely közül az egyetlen város. amely I. István korában is megyeszékhely volt. A város jelentősége a XII. századtól, a sószállítás megindulásával növekedett meg. A tatár pusztítás után rövid (Tudósítónktól) Bezárta kapuit a Szolnoki Galériában a Magyar Nemzeti Galéria, a Bécsi Galéria és a Damjanich János Múzeum által rendezett közös festmény tárlat, amely a szolnoki képzőművészet, felbecsülhetetlen értékű anyagát mutatta be Pettenkofen- től Fényes Adolfig. A tárlaton felvonultatott 103 festmény a szolnoki festőiskola korábbi reprezentánsainak, többek között Pettenkonfennek, Raffalt- nak, Bihari Sándornak, idő múlva újjáépült és többször gazdát cserélt a város. A törökök kivonulásakor jóformán csak katonák lakták a várost. Mezővárossá 1702- ben alakult. Az 1784/87-es népszámlálás szerint Szolnok lakosságszámával nem emelkedett ki a környező települések közül, hiszen többen laktak Jászberényben, Mezőtúron és Karcagon is. A XVIII. század közepétől a XIX. század derekára Szolnok erőteljesebben iparosodó várossá vált. aminek hatására jelentősen gyarapodott népességszáma is. 1870 óta közel négy és félszeresére növekedett a lakosság és jelenleg 71 ezren lakják a várost. Bővebb ismereteket szerezhetünk az 1960 óta végbement társadalmi átrétegző- désről, az osztály- és rétegtagozódásról, továbbá a munkaerőforrás és felhasználás helyzetéről. Tartalmazza a kiadvány a lakosság életkörülményeit jelentősen meghatározó lakásellátottságot is. Erénye, hogy nemcsak időbeli, hanem területi összehasonlítást is tartalmaz. Viszonyít a megye többi városaihoz és az alföldi megye- székhelyekhez. Ezen túlmenően növeli a kiadvány értékét. hogy városrészenkénti és vonzáskörzeti adatokat is közöl, melyek a városrendezéshez igen fontos és nélkülözhetetlen információkat jelentenek. Érdemes fellapozni ezt a kiadványt, hiszen hasznos ismereteket gyűjthet belőle- a város múltja és jelene iránt érdeklődő minden lakos, és a további fejlődésének meghatározásában. alakításában résztvevő szakember is. Dicséretes kezdeményezése volt a Statisztikai Hivatalnak a kiadvány megjelentetése. "íí ( Dr. Makula Márta Deák Ebner Lajosnak, Kosz- ta Józsefnek, .Mednyánszky Lászlónak, Férges Adolfnál? müveit tárta a látogatók elé. A bécsi Nemzeti Galériával elsőízben rendezett közös szolnoki tárlat három hónap alatt tízezernél több hazai és külföldi látogatót vonzott. A nagyértékű képzőművészeti kiállítást ősszel a Magyar Nemzeti Galéria új otthonában az egykori budai Királyi Palotában mutatják be, majd ezt követően a bécsi Nemzeti Galériában és a ■Grazi Galériában kerül a közönség elé. Még egyszer a Szolnoki Festészeti Irieonáléról Örömmel üdvözöltük jubileumi rendezvényeink sorában az első szolnoki országos tárlatot Tudjuk; az Ember és család, Ember és munka, Ember és természet témák kiírásával a Szolnok megyei Tanács VB. azoknak a művészeknek kívánt háromévenkénti fórumot teremteni, akiknek művészi hitvallása emberről emberhez szólni, Most, hogy sikeresen lezajlott a kiállítás, a díjakat kiosztották, tegyük fel a kérdést: a jelentős költséggel, fáradtsággal létrehozott Triennáléval mennyiben gazdagodott városunk? Elsősorban is művészetkedvelő közönségünk számára jelentős ez a periodikusan ismétlődő országos kiállítás. Így különösebb fáradtság nélkül mindenki megismerkedhet . a kortárs magyar festészettel, viszonylag kis lemaradással kontaktusba kerülhet képzőművészeti életünkkel. Márpedig csak ez a kontaktus eredményezheti a művek megértését, később elfogadását, élvezetét. Megyénk művésztelepének, alkotóinak tevékenységét is jobban tudjuk értékelni, ha mellette rendszeresen azt is látjuk, mi folyik az ország más területein. Az itt dolgozó művészeknek sem mindegy, hogy a „hazai pályán” mérhetik a legszélesebb alkotói felfogásban fogant művekhez munkáikat. Nem is említve azt az országos figyelmet, amely egy-egy ilyen tárlatot kísér. Az elvi eredmények mellett azonban a leginkább örvendetes az a tény,'hogy a díjnyertes pályaművek, legjelentősebb festmények itt maradtak városunkban. Kaposvári Gyula, a Szolnok megyei Múzeumok igazgatója tájékoztatása szerint több mint százezer forint értékben gazdagította vásárlásaiból a múzeum képzőművészeti gyűjteményét a Szolnok megyei Tanács és a Kulturális Minisztérium. így a múzeum kiállításain ismét találkozhat közönségünk majd a Festészeti Trien- nálé legszebb képeivel. — cm — Tízezernél tSbb látogató E sküszöm, hogy az én boldolgtalanságom fejlett szépérzékem függvénye. Mert én kompromisszumot aztán nem ismerek! Ha egyszer egy szomorú beszélgetésre van kilátás, akkor az csak természetes, hogy jersey zsebkendőt viszek magammal. A jersey roppant illik a szomorúsághoz! A vidámsághoz ellenben a kreppszatén! A mi házasságunk létrejötte például a zöld krepp-szatén köpenyemnek köszönhető. Ebben a köpenyben any- nyira passzoltam Anionhoz, hogy az leírhatatlan. Es mégis. .. mindezek ellenére én kiábrándultam Anionból. Bizony! Hisz rögtön az esküvő után már másnap, ahogy felvette hétköznapi fahéjcsíkos öltönyét, rájöttem: hibát követtem el. Gyanúm beigazolódott. Első közös szabadságunkon az a frászos csík nekem újra szemet szúrt. Ám ehhez képest ezerszer nagyobb megrázkódtatást okozott az, amikor Aniont megláttam a vörös Leokádia karjaiban. Űristen! Micsoda öltözéket viselt az a nő! Idomain piszkosszürke alapon sárgakockás flanell pizsama feszült, melyre egy ízléstelen, mély dekoltázsa lila köpenyt vett fel. Ah, micsoda színzagyvalék'. Amikor megláttam őket, épp a fal mellett álltam ökölbezárt kézzel és szívemben nagy-nagy szomorúsággal. Rettenetes dráma volt kialakulóban. Már-már majdnem kitört a botrány, amikor rádöbbentem: abban az öltözékben lehetetlen. Mert rózsaszín fürdőruhámban hogyan viszonyulhattam volna kellőképpen ahhoz a drámai jelenethez? Nem, azt nem tehettem. Pizsama, mély kivágású olcsó konfekció-köpeny és az én rózsaszín fürdőruhám együtt!? Isten őrizz! Egyetlen szó nélkül beszaladtam a szobámba, a fürdőruhát bevágtam a szekrénybe, előkerestem egy szolid — az efféle helyzethez illő — ruhát, amely a levegőben lógó tragédiához roppant passzolt. Tükörbe néztem: remek! Most már folyhat a vér! Rohantam,a feljáróhoz, s mit gondolnak, mi történt? Az a piszok csirkefogó 'meglépett Leokádival együtt. Tudtam: a válás nem megy simán. Egész idő alatt az izgatott, hogy miben jelenjek meg a bíróságon. Fekete kosztüm nélkül például egy válás pusztába kiáltott szó. Anton, szokásaihoz híven nem adott az eleganciára. Én vásároltam meg az alkalomhoz illő ruhadarabjait. Persze ahogy feltételeztem is, az egész válási procedúra az ö fejletlen szépérzéke miatt meghiúsult. Antonon ugyanis sötétcsíkos öltöny, rajtam pedig vörös csíkos ruha feszült. Hát hogy megy ez a kettő együtt? Később találkoztam Anionnal az utcán. Mustárszínű zakót viselt és a szeme kifejezetten szomorú volt.. „Térj vissza hozzám’’ — mondta. Én a nyakába akartam ugrani, dehát nem tehettem. Tengerkék köpenyem abszolút elütött az ő mustárszínű zakójától. Anna Lehicka: Esz fófika Hollófészekben, Ojszászon Az asztalon ott a legfrissebb posta. Pontos címzés, pedig a bélyeg, s a bélyegző tanúsága szerint külföldről jött a levél. A feladó? „Me- duklubski Festival Amaters- kog Fiima Podunavskih Ze- malja”. Beszédes levél Szerencsére a borítéknál „beszédesebb” a levél. Pillanatok alatt kiderül, hogy a jugoszláviai Zomborban megrendezendő XV. nemzetközi amatőrfilmfesztiválra invitálja egy meghívó az új- szászi amatőrfilmeseket, vagy ahogy a szakmában becézik őket: a vak hollókat. — Hunyadi Mátyás a klub névadója, innen a becenév — magyarázza a „vak hollók” egyike, Nagy István, majd r\émi szünet után még hozzáteszi: — Tulajdonképp pen nem is rossz ez a „vakság”, ha a zsűri szerint valamit rosszul lát a kameránk, kész a magyarázat: mi vak hollók vagyunk... Még jó, hogy az újszászi fiúknak ritkán kell magyarázkodniuk. Első filmjük, a „Mementő Radnóti” elkészülése után öt nappal már díjat nyert, s ezt a sorsot a második alkotás: a „Krimi ’72” sem kerülhette el. — Krimi 72, tehát 1972- ben alakult a klub? — 1972 szeptember -28-án este hét óra hét perckor — válaszol a legilletékesebb, a klubalapító Antal Gábor, aki „civilben” elektroműszerész, ö „bütykölte” a hunyadisok Szigetvári úti műtermének — azaz a Zérci ikrek szüleiSzívemben kimondhatatlan fájdalommal, Karolinánál, a varrónőmnél kötöttem ki. „Drága Karolina, új életet akarok kezdeni — mondtam neki — dehát miben tegyem? Az eperszínű köpenyem szóba sem jöhet, vacak, abban nem találkozhatok a boldogsággal.” Karolina azt mondta, hogy igazán sajnálja, de e találkozást csak két hónap múlva garantálhatja, mert rengeteg varrniválója van. Mit tehettem? Vártam. Mire kész lett a köpenyem és mentem haza, hát mit látok? Anton és Leokádia egymást átölelve andalognak el mellettem. A rámszakadt bánattól vezéreltetve elhatároztam: meghalok. Meg én a hétszentségit! De miben? Jaj, arról teljesen megfeledkeztem, hogy nincs egy vacak rongyom erre a kivételes alkalomra. Varratnom kell! Csakhogy én előre tudom: itt a tavasz, s ha Karolina ilyenkor elkezd ásogatni a kertjében, az én ruhám mire elkészül — kimegy a divatból. Hiába, egy kifinomult, szépérzékkel bőven megáldott nőnek manapság semmi reménye nincs a nyugodt életre, sőt még a halálra sem. (Baraté Rozália fordítása) nek 2x3 méteres mosókonyhája — legféltettebb kincsét, a keverőasztalt. Nagy István, Antal Gábor, Zérci Imre, Zérci István — együtt a stáb. Csak az ötödik „holló”, a villanyszerelő Kecskés László hiányzik, igazoltan. Laci Pesten dolgozik, csak a hét végét tölti Üjszászon. De akkor... Akkor vágja a filmeket. Egyébként Imre az operatőr, ikertestvére Pisti világosít és ő a narrátor is; -a hanggal Gabi és Nagy Pisti dolgozik, míg az előhívás közös munka. Unneprontó kérdés — Milyen a technikai felszerelés? — érdeklődöm gyanútlanul, s az eddig jókedvű társaság egyszerre elcsitul. Ügy látszik, ez ünneprontó kérdés volt... — Minden fesztiválon a technikai kivitelt vetik a szemünkre — ered meg végre Gabi szava. — Most mondjuk el, hogy olyan felvevővel. magnetofonnal dolgozunk, amilyenre más amatőrfilmes már rá se néz?... A termelőszövetkezettől kaptunk egy „Qarcz zoom” típusú felvevőt, s egy vetítőt, a művelődési háztól és a tüdőgyógyintézettől pedig egy- egy magnót. Ez minden... Ezzel forgatták eddigi filmjeiket, hogy pontosan menynyit, azt maguk se tudják, ugyanis Nagy Pisti időről- időre elveszít egyet-kettőt a kollekcióból. („Értékes, hát lopják” — mentegetőzik a „bűnös”.) Amit viszont pontosan számon tartanak, az a fesztiválsikerek. Legbüszkébbek mindig a legutolsóra, most éppen a „MunkásportA mohácsi síkságon, a feketekapui határrésaen, VI— VII. századbeli falu maradványai kerültek napvilágra. A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb avarkori települése ez, magtalálása tehát régészeti szenzációnak számít. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai — dr. Kiss Attila és K. Zoffmann Zsuzsanna — a hatodik nyáron dolgoznak már Mohács térségében. Munkájuk nyomán előbb egy avarkori temető tárult fel: hétszáz sírjából gazdag leletanyag került elő. Majd megtaláltál? a települést is, amelynek lakói itt temetkeztek. Ily módon most először nyílt lehetőség arra, hogy a régészek együttesen tárják fel az összetartozó avarkori falut és temetőt, s komplex móFotó: T. K. L. rék” országos filmfesztiválján szerzett harmadik helyre és a különdíjra. Készül a községi krónika S ha már a díjaknál, az elismeréseknél járunk: alighanem ezt érdemelne Üjszászon a „Községi krónika” is. Ezúttal nem a művészi megformálás, vagy a gondolat- gazdag mondanivaló miatt, hanem a puszta tényért. A „vak hollók” ugyanis^ ott vannak minden jelentősebb községi eseményen — falugyűlés, író-olvasó találkozó, társadalmi munka, kocogás, —, s forgatnak. A „községi krónika” filméit minden év augusztusának első hétfőjén a nagyközönségnek is bemutatják. Mind mondják, kétszáznál még sosem volt kevesebb néző... Befejezésre maradt a kérdés, amivel tulajdonképpen indítani szerettem volna. Hobbynak túl költséges, mindemellett időrabló a filmezés — miért világít hát hajnalig a mosókonyha lámpája, miért dolgoznak ilyen szorgalommal, ilyen lelkesedéssel az újszászi hollók? A stáb nevében valamelyik Zérci fiú (Imre?) válaszolt: — Valahová mindenkinek tartozni kell, s mi a klubban igazán jól érezzük magunkat. Nemcsak munkatársak,, de barátok is vagyunk... Magáról a filmezésről csak any- nyit: nem akarunk, nem is tudnánk „profik”, művészek lenni. Szeretnénk viszont jó dokumentumfilmeket készíteni, megörökíteni olyan eseményeket, jelenségeket, amelyeket így, csak mi veszünk észre. Mi, a „vak hollók”... dón tanulmányozzák a lakosság életmódját, kultúráját. A Duna árterületének szegélyére települt' falu ásatása most jutott abba a szakaszba, amikor a régészek előtt kibontakozott az 1200—1300 éves település hajdani képe. A Mohácsi Üj Barázda Tsz lucerna tábláján mintegy háromszáz méter hosszúságban húzódik a falu a Dunával párhuzamosan. Eddig 55 földbevájt házat és 45 kőből épült kemencét, valamint 58 különféle rendeltetésű gödröt tártak fel. A „'névtelen közösség” — egyelőre ezt a nevet viseli a település, mivelhogy lakóinak eredetét mindeddig nem sikerült kideríteni — földműveléssel és , halászattal foglalkozott. Hérész Dezső Névtelen közösség A Kárpát-medence legnagyobb avarkori települését találták meg A mosókonyha-müteremben