Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-23 / 197. szám
1973. augusztus 23. / SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Három napig Finn vendégek a megyében Vélemény a martfűi tapasztalatokról Beszédes számok Finn testvérvárosunkból, Riihimakiből érkeztek vendégek Szolnokra augusztus 20-án. Az öttagú küldöttség — a Hyvinkää — Riihimäki Kereskedelmi Kamara elnöksége — a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezetének meghívására három napot töltött megyénkben. A delegáció tagjai voltak: Urho Koskinen, parketta- és téglagyári igazgató, Aalto Rintala, parketta és téglagyári adminisztratív igazgató, Timo Rentto, a Kereskedelmi Kamara al- elnöke, Ohni Turunen bank- igazgató, Onni Viitala rádió és tv-kereskedő. It tartózkodásuk ideje alatt megismerkedtek a 900 éves Szolnokkal. Ellátogattak a mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezetbe ás a martfűi Tisza Cipőgyárba. Tegnap pedig részt vettek, a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi ülésén, majd a városi tanácsnál Kukri Béla tanácselnök fogadta őket. A vendégek tegnap este elutaztak megyénkből. Az elnökségi ülés után rövid beszélgetésre kértük Timo Renttot, a Hyvinkää — Riihimäki Kereskedelmi Kamarájának alelnökét, „másodállásban” cipőipari szakembert. — A három nap alatt ellátogattak a martfűi Tisza — Kísérletük tárgya? — A nagy járművek fékpofái és tengelykapcsoló tárcsái. — Módszerük? — Ragasztás. Ez egyben az újdonság is: a műanyag betét felragasztása. — Az új betét miben különbőzig a hagyományostól? — A rögzítésben. A hagyományos, szegecselt betét a szegecs fejének lekopása után használhatatlaná vált, pedig az anyag, a súrlódó felület kétharmada nem kopott el. Ezt vagy újból felerősítették vagy eldobták. — S a ragasztott betét? — Az anyag végkopásáig — teljes elhasználódásáig — biztonságot nyújt. Még lefeszegetni sem lehet. — Mi adta az ötletet? — A svájciak REDUX-ra- gasztója s eljárása. ök ugyanis már 20 éve ragasztással rögzítenek, de a módszert csak a személygépkocsik súrlódó betéteinél alkalmazzák. Mi átgondoltuk, új technológiát „ötlöttünk” ki a Cipőgyárba is. Otthoni ismereteivel összehasonlítva mit tapasztalt a gyárban? — Elképesztő dolgokat. Ne értse félre, nem rossz értelemben mondom. Szokatlan volt a hatalmas gyárterület, a sok ember. Nálunk egy- egy gyárban néhány százan dolgoznak, Martfűn pedig tobbezeren. Kiváló és elég drága gépeken termelnek. Legjobban a német automata gépsoruk tetszett. Néhány elkelne nálunk is. Persze nem minden a jó gép. Legdöntőbb a munkaerő. Ami engem megkapott, hogy minden 'munkás tudta, mit kell tennie, céltudatosan, szorgalmasan dolgoztak. A martfűi gyárban nagy tömegben gyártják a különtehergépkocsik és az autóbuszok méreteinek megfelelően. Három fiatal szakember — Nagy György, Friedrich József és Szabó Balázs, a Volán 7. sz. Vállalat szolnoki telepének mérnökei — 1971-ben a vállalat jászberényi üzemegységében nagy és szép elgondolásokkal kezdte a kísérletsorozatot, amely 1973 végére hozta meg a várt eredményt De ezután meg számontart- hatatlanul sok vizsgálat, próba következett. Jó, megfelelő, biztonságos, — ez áll a jegyzőkönyvekben. Említik az érdeklődőket: a szovjet, NDK, svájci, jugoszláv, amerikai, nyugatnémet holland, lengyel szakemberek és cégek jelentkezését. Átvennék a módszert a magyarok kísérleteinek híre eljutott hozzájuk is. A Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda — a TESCO — a szellemi export-import vállalat veztői is levelet írtak a trösztnek: a látottak és elmondottak alapján vállalják böző cipőket. Addig, amíg az itteni gyárban egy fazonból egymillió párat készítenek, nálúnk legfeljebb ötvenezret. A tömeggyártás nagy előnye, hogy a racionalizáció, vagyis a gazdaságosság könnyebbé válik. Martfűn azt tapasztaltam, hogy ezen a téren igen magas fokot értek el. — Mi a véleménye a martfűi cipőkről? — Ahhoz rövicj volt az idő, hogy alaposan megismerjem a termékeiket. Tetszettek a színes alapanyagok, a különféle fazonok. A minőséget is jónak tartom. Nem mondom, lehetne még jpbb is, de a mai követelményeknek megfelel. Ha kritizálhatok is egy kicsit, akkor először említeném a nagy zajt. Nálunk próbálják a minimálisra csökkenteni a gépek „lármáját”. A különböző gázok elszívása sem volt mindenütt tökéletes. Bizony, mi ezért otthon már szidást kapnánk... — Van-e magyar cipőgyárral kereskedelmi kapcsolatuk? — Mi leginkább a Szovjetunióba exportáljuk a cipőket, de szándékunkban áll magyar gyárral is felvenni a kapcsolatot. A tárgyalások most folynak, de megállapodás még nem született Reméljük, Szolnok megyében sem ez az utolsó látogatásunk. — szekeres — az Ingyenes piackutatást, a ragasztásos technológia népszerűsítéséért. Ez már a jövő. ök előbb a hazai „piacot” szeretnék meghódítani, hiszen a Volán Tröszt az ország járműparkjának 17 százalékát mondhatja magáénak. Kiszámították a szakemberek hogy 1975-ben — csak a Volán Trösztnek 22 millió forintot takarítanának meg. S hogy ez a milliós újítás végleg — megérdemelten — hódítson, ahhoz már „csak az kell”, hogy az anyaüzem, a tröszt határozzon a jó ideje benyújtott műszaki leírás és technológia sorsáról. (Folytatás az 1. oldalról.) kukorica hektáronként 70 mázsánál is többet mutat, annak ellenére, hogy az elmúlt hetek viharai még az igen erős szárú növényt is megdöntötték. A kisújszállási Nagykun Termelőszövetkezetben a szalma betakarítását és a tarlóhántást már augusztus első napjaiban befejezték. Azóta a mű- és szervestrágya szórógépek dolgoznak, és ekék szántják a talajt. Á silókukoricának 70 százaléka került le a földekről, tegnap megkezdték a cukorrépa szedését is. Á cukorgyárral történt megegyezés szerint egyelőre csak napi 6 vagon répát szállítanak az átvevőhelyekre. A gazdaság másik jelentős munkája, a kukorica, a rizs betakarítása, és az őszi növények vetése, még hátra van. Ebben a gazdaságban is dolgozott a nyáron valamennyi lánctalpas gép, és ez,ért két kombájnt itt is ki kellett selejtezni, hogy a többi gépet kijavíthassák. ElsőTanácsi vlj-iilés Tiszafüreden Tegnap délelőtt ülést tar-, tott a tiszafüredi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Éi- zottsága. Az idei költségvetési és fejlesztési terv első félévi végrehajtásáról tárgyaltak. Az 1 millió 280 ezer forintos felújítási alapból tatarozták, korszerűsítették a község három iskoláját,, a ti-, szaörvényi klubkönyvtárat, a tiszavégi iskolát, de ugyancsak ebből a pénzből vásárolt intézményei részére a tanács két Nysa-mikro- buszt is. Á fejlesztési alapból felhasznált 6 millió 432 ezer forintból járdaépítésre, emlékműre, lakásépítésre, orvosi lakás vásárlásra, csapadékvíz-elvezető rendszer kialakítására, és egy új '60 személyes bölcsődére futotta. A község lakói pedig 1 millió 469 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az új létesítmények megteremtéséhez. Új mozgalom— újaEsij feladatok Únifrífrezetök tanácskozása Szolnokon Tegnap tanácskozásra ültek ősszé a megye úttörővezetői Szolnokon, az MSZMP- székházában. Délelőtt a Magyar Üttörő Szövetség Szolnok megyei elnöksége tartott ülést, délután pedig az itt elfogadott napirendi témákról a szövetség Szolnok megyei tanácsa tárgyalt. Mindkét fórumon megbeszélték és elfogadták a tanács valamint az elnökség 1975—76 úttörőévi munkatervét. A munkatervből kiderül, hogy ebben az úttörőévben is számtalan izgalmasabbnál izgalmasabb feladat, rendezvény várja a pajtásokat. Ezek között vannak hagyományosak, mint a „Trombita harsog, dob pereg”, megyei úttörő honvédelmi szemle, vagy a „Legyen az iskola az úttörőcsapat otthona” mozgalom, de az úttörő szövetség vezetői gondoskodtak új feladatokról is, melyékkel próbára teszik a kisiskolások akaratát, tudását, erejét. Így hirdették meg az „Őrizzük a lángot” mozgalmat, s így rendezik meg a „Kincskeresők” versenyét. A tegnapi tanácskozásokon szó esett még a MUSZ Szolnok megyei vezető testületének összetételéről, a megyei úttörővezető-konferencia határozattervezetéről. sorban a járószerkezet alkatrészei hiányoznak, de csapágyból sincs felhalmozott készletülj. Amit lehet, feljavítanak a termelőszövetkezet műhelyében, de még így szükség lesz a gazdaság három Kolos—6-os kombájA- jának segítésére. A karcagi Lenin Termelő- szövetkezet a rizstermesztési zárt rendszer gesztorgazdasága. A szakemberek ebben az üzemben is hasonló gondokról panaszkodtak. Pedig a rizs érése az elmúlt évihez képest előbbre tart. S ez azt jelenti, hogy a megtermettből hamarabb és többet lehet betakarítani, .mint tavaly, mert meg lehet előzni a késő őszi esőket. Ebből az üzemből már csütörtökön szállították a járművek a cukorrépát. Egy francia gép és negyven-öt- ven ember szedi a répát, s így a gazdaságnak minden reménye megvan arra, hogy október végéig a Hatvani Cukorgyárba fuvarozzza a hektáronként 400 mázsás termés utolsó fej répáját is. B. Gy. Megszoktuk már, hogy ilyenkor augusztus vége felé évről évre megérkezik szerkesztőségünkbe a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság Szolnok megyei Igazgatóságának küldeménye: jelentésük az elmúlt évi tevékenységről. Jókora vaskos füzet tele adattal. Jól lehet valamennyien tudjuk, érezzük mit jelent, hogy ma már minden magyar ember állampolgári jogként részesül ingyenes orvosi ellátásban, hogy nem marad magára a magával tehetetlen öreg, hogy segítséget kapnak gyermekeik neveléséhez a családok, mégis együtt látva a róluk való gondoskodás adatait, a számok gondolkodásra késztetnek. A megye tavalyi társadalombiztosítási kiadása megközelítette az 1 milliárd 300 millió forintot. Ha ehhez az összeghez hozzáadjuk azokat a tételeket is, amelyeket a közgondolkodás e témához sorol, de a hivatalos statisztika úgy tartja számon, hogy gyermekgondozási segély, kórházi, rendelőintézeti orvosi ellátás, közgyógyellátás stb. akkor ez az összeg túllépi csaknem 200 millióval a másfélmilli- árdot. Mire jutott ebből a temérdek pénzből? A javuló orvosi ellátáson, a táppénzre kifizetett több mint 130 millió forinton túl, nőttek például a természetbeni szolgáltatások értékei. Így a gyógy„A fiatalok lakásigényeinek jobb kielégítésére tegnap Jászberényben lerakták a 42. lakásos KlSZ-társas- héz alapkövét.” Irta a Néplap 1973-ban. — Ügy tűnik egy örökkévalóság telt el azóta — mondják a fiatalok, az 5—600 forintos albérletben sínylődő, pályakezdő, kisfizetésű, egykét gyermekes fiatal házasok. Örökkévalóságnak érzik az alapkőletételtől augusztus 20-.ra tervezett lakásátadásig eltelt időt, mert az első KISZ-lakásról szőtt „álmukból” átadási határidő eltolódások, anyagbeszerzési gondok, építkezési kényszer- szünetek és megnem értésből származó bosszúságok ébresztették fel őket. Az első KISZ-lakás alapkőletételét a fiatalok Jászberényben is határtalan lelkesedéssel fogadták. Örömükre — akkor még azt hitték — nem vethet árnyékot a telek kijelölése körüli hu- za-vona, a telek borsos ára, és az sem, hogy az 1970-ben megalakult KISZ Lakásépítő Szövetkezet a MÉSZÖV hosszú hónapokon át sem hasznos tanácsokkal, sem pedig a nélkülözhetetlen közbenjárásokkal — a tervek megrendelésével, az OTP ügyek rendezésével — nem „zavarta”. Azután jöttek a nagyobb csalódások. Megtudták: nem teljesítik azt a kérésüket, hogy az épülő KlSZ-társas- ház mellett kialakított újabb két 42 lakásos társasház építésére alkalmas » telket a KISZ-lakásszövetkezet kapja. Pedig szépen eltervezték: a Kossuth út torkolatának kedves színfoltja lesz a fiatalok — lakónegyede, a 126 iakásból álló háztömb, amit ők a fiatalok laknak, gondoznak majd. szerfogyasztás évről évre emelkedik. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a beváltott vények száma az eltelt 25 év alatt megtízszereződött. Nemcsak azért, mert időközben egyre több emberre terjedt ki a társadalombiztosítás. Azért is mert az életszínvonal fokozatos emelkedésével kitolódott hazánkban az átlagéletkor. A fokozottabb betegellátásra jó példa a gyógyfürdő-ellátás is: államunk a megye biztosítottjaira e címen mintegy fél- milliárd forintot költött, de a betegek ennek a pénznek csak kis töredékét térítették meg: egy beteg átlagosan 1,95 forintot. Más példa: tavaly a megyében ösz- szesen 28 ezer 500 családnak folyósítottak családipótlékot egy—tíz, vagy annál több gyerek után. Ez összegben 190 millió forin-i tot jelentett. És amíg 1973- ban 6843 kismama vette igénybe szőkébb pátriánkban a gyermekgondozási segélyt, addig tavaly már 7 ezer 988-an éltek ezzel a lehetőséggel. Az e címen kifizetett összeg meghaladta a 86 milliót. Számok, — beszédes bizonyítékok arra, hogy a szocialista állam milyen magas fokon gondoskodik állampolgárairól és, hogy a meghatározta elvek hogyan válnak a gyakorlatban valósággá mindannyiunk érdekében. . •, V. V. Nem kellett sok idő ah- [ hoz, hogy rájöjjenek: ez csak a kezdet. Az építkezés kivitelezője a Jászsági Építőipari Szövetkezet — talán mert a fontossági sorrendet annak alapján határozta meg, hogy csupán 42 lakás építéséről van szó, és mert a terveket, megrendelést késön kapta meg — a blokkozás befejezése után két bónap múlva látott munkához. Ez lehetett az oka annak is, — a kapacitáshiány, az anyagbeszerzési gondok mellett — hogy 1974. novembertől 3 hónapig szünetelt az építkezés. Azután jöttek a mulasztások törvényszerű következményei, az átadási határidő módosítások. Az ígért 1974. december 31. átadást, először — és akkor már szerződéssel szentesítve — 1975. május 30-ra módosították. Majd, amikor a fiatalok tájékoztatást kértek a kivitelezőtől, megszületett a döntés: az átadási határidő agusztus végén lesz. Néhány nap és negyvenkét család — fiatal házaspár — költözik be, majd saját lakásába. Igaz, örömükbe most is — beköltözés előtt néhány nappal — üröm vegyül. A közművesített területre még nincs bevezetve a villany. A fürdőszobákat — mert a villany boyler hiánycikk — nemcsak nagy késéssel, hanem hiányosan is, boyler nélkül veszik át. Miért nem lehetett mindezt — Jászberény első KISZ-társasházának építését — szebben, gondosabban, nagyobb felelősséggel megvalósítani ? Meggyőződésünk, hogy lehetett volna. És most, néhány nappal az átadás előtt, nyugodtabb lelkiismerettel mondhattuk volna: újból tettünk néhány lépési, az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásáért. Nagy György és Friedrich József, a „trió” két tagja a tengelykapcsoló tárcsák régi, szegecselt, és az líj ragasztásos technológiával készUlt modelljeit mutatják Szegecs helyett ragasztás Évente huszonkét millió—csak a Volánnál T. Sz. E. Határszemle a Kuaságbaa Az első KISZ-lakás ■ f _ I _ f R ___ N yolc hónap késéssel
