Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-22 / 196. szám
1973. augusztus Ti. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Alkotmánynapi ünnepségek az országban és a megyében Nagyszerűen szerepelt a mezőtúri Páva-kör Kézfogás (Folytatás az í. oldalról) en a délutáni órákig népi zene és divatbemutató szórakoztatta az ünneplőket. Délután került sor a szovjet—magyar asszonyok találkozójára is. — Üj, jelentős létesítménnyel — művelődési házzal és köziművelődési könyvtárral — gazdagodott Jász- szentandrás lakossága alkotmányunk ünnepén. Augusztus 20-án délelőtt adták át a község új művelődési házát, és a létesíménnyel együtt épült községi könyvtárat. Szépen szélt a. „páva“ „Szépen szól a páva” — ígérte a műsorcímben a X. tiszazugi nap programfüzete, s valóban: a tiszakürti arborétum „pávái” szépen szóltak, nagy sikert arattak. A fennállásának 900. évfordulóját ünneplő Tiszakürt tizenkét Röpülj páva-kört, s legalább ennyi másféle öntevékeny művészeti csoportot — fúvószenekart, citera- zenekart, táncegyüttest — látott vendégül szerdán — reggeltől estig. Énekeltek, zenéltek, táncoltak a vendégek, ők voltak a „pávák”. A Röpülj páva-körök országos minősítéssel egybekötött megyei bemutatójára a tiszazugi nap hagyományos rendezvénysorozatán belül került sor. A Röpülj pávakörök bemutatója után divatbemutató, majd kulturális és sportműsor következett. Az évszázados faóriások árnyékában megbúvó szabadtéri színpad deszkáin szerepelt például a tiszaföld- vári és a kunmadarasi cite- razenekar, a kunszentmártoni művelődési központ tánccsoportja, a békésszentand- rási Páva-kör, s több általános iskola öntevékeny művészeti csoportja is. S akiknek nem jutott hely a nézőtéren, azok a községi általános iskola tantermeiben berendezett kiállításokban gyönyörködtek. Megcsodálták a kunszentmártoni járás fafaragóinak munkáit, a híres kunszentmártoni és a példáját követő tiszakürti népi díszítőművész szakkör hímzőinek térítőit, párnáit, s a csodaszép békésszentand- rási szőnyegeket. Este újabb folklór műsor következett, majd táncház nyílt, ahol a tápiószecsői népi együttes tagjai alaposan „megtáncoltatták” a vendégeket. Tizenkét csoport mutatta be tudását a Röpülj pávakörök megyei versenyén — közülük hét a minősítésért harcolt, mint később kiderült: eredménnyel. A túrke- vei, a szajoli, a zagyvaréka- si, az öcsödi és a házigazda tiszakürti együttes megfelelő, míg a kungyalui kör és a mezőtúri „Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet csoportja jó minősítést szerzett. A közönség gyönyörködött, izgult — és persze énekelt, a közös éneklés ugyanis ilyenkor már elmaradhatatlan. Az alkalmi „kórust” most a mezőtúri Kávási Sándor vezényelte, aki sokéves zenepedagógiai munkássága elismeréseként a tucatnyi különdíj egyikét is megkapta. A bemutató befejeztével arra kértük Baross Gábor Liszt-díjas karnagyot, a zsűri elnökét, hogy foglalja ösz- sze a verseny szakmai tapasztalatait. — Jól ismerem a Szolnok megye népdalköreit. MegHárom nap után mi marad meg az ember emlékezetében a Szolnokon hagyományos alkotmány ünnepi vízi karneválról? Természetesen a tiszai vízi parádé és az előtte kedvcsinálóként tartott „előműsorok” vidám hangulata. A zsűri értékelésétől függetlenül is mindenki megtartotta a versenyző dekorációk helyszíni és baráti vitákban megnyilvánuló „házi zsűrizését”, s ki-ki a saját ízlése alapján kiáltotta ki legszebbnek. legértékesebbnek, leghumorosabbnak a jubileumi összeállítások mellett a Hófehérkét, a Flinstone családot, esetleg doktor Búbot, vagy netán. az éjszakai vízoart kempingező óriásbékáját. De bármi lett is a sorrend, a lényeg ugyanaz: foglalkoztunk vele, beszéltünk róla. Nem is kevesen. A rossz idő ellenére húsz— huszonötezren tolongtak a Tisza két partján, a Zagyvatorkolattól a tárházig, és ül- ték-állták végig a jó kétórás műsort egészen a szemkápráztató tűzijátékig. Ekkora látványra éhes tömeg a megyeszékhely semmiféle rendezvényén nem gyűlik össze, legyen az sportvagy kulturális esemény, s ennyi emberhez nem szólhatunk egyszerre, csak ezen a speciális szolnoki óriás-színpadon. Ezért üdvözöltük örömmel azt az ötletet, amely az immár hagyományos „hajó-szépségverseny” első félóráját történelmet mesélő színpadképpé változtatta. A Szolnok fejlődését jelentő sókereskedelem meggyőződéssel állíthatom, hogy Röpülj páva-köreik többsége igen magas művészi színvonalon dolgozik. Bár azt is meg kell mondanom, hogy a 60k jó mellett akad néhány feltűnően gyenge csoport. Megítélésem szerint döntő fontosságú a karnagy szerepe — az együttes szereplése elsősorban az ő szakmai felkészültségétől függ. Ezért ha elfogadnak egy tanácsot: törődjenek többet, jobban a a kórusvezetők felkészítésével, szakmai továbbképzésével. H. D. elevenedett szállítóhajója, a szabadságharc katonáinak bevonulása, majd a vöröskatonák tűzpárbajos partraszállása, végül az 1945-ös felszabadulást szimbolizáló szovjet zászlós hajó megjelenése a jól szerkesztett irodalmi kísérőszöveggel, zenével a 900 éves város sorsfordulóinak hatásos illusztrációja volt. A vízi karnevál bemutatott dekorációit és az azokat készítő kollektívákat oklevéllel jutalmazta a rendező bizottság. A legjobbaknak a karnevál zsűrije több díjat ítélt oda. A Szolnok városi KISZ- bizottság emlékzászlaját kapta a politikai kategória győztese: a Szolnok megyei Vasipari Vállalat sószállító tutaja. A mese kategóriában legjobbnak ítélték a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat „Flinstone család” dekorációját. A kishajóval felvonulók közül a tiszafüredi járásból indult „Szőke Tisza túra” evezőseit, a szolnoki sportiskolásokat, a 605. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet együttesét és a halászati szövetkezetei részesítették jutalomban. A városi tanács emlékplakettjét kapta a Vasipari Vállalat és a Víz- és Csatornamű Vállalat, továbbá külön elismerésben részesültek a technikai rendezésben részt vevő szervek, így a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. a honvédség 1775-ös alakulata és a vízi rendészet képviselői. I. Zs. Jubileum a Tisza II. Termelőszövetkezetben Augusztus 19-én tartotta jubileumi közgyűlését a tavaly január 1-én alakult kisújszállási Tisza II. Tsz, a jogelőd tsz-ek megalakulásának 25. évfordulóján. A tsz- nek jelenleg 775 dolgozója és 360 nyugdíjasa van, közülük több mint százan kaptak kitüntetést és dicsérő oklevelet. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést öten kapták. Miniszteri dicséretben ketten részesültek. A Tisza II. Tsz Kiváló Dolgozója jelvényt tízen, míg törzsgár- dajelvényt hatvanan kaptak. Az alapító tagok közül 22-őt díszes serleggel jutalmaztak. Kiváló munkájukért tíz dolgozónak oklevelet nyújtott át Bozó Imre tsz-elnök. A Tisza II. Tsz mintegy 8500 hektáron gazdálkodik, tavalyi bruttó jövedelmük 42,5 millió forint volt. Fő terményeik a rizs, a gabona, a kukorica, a szójabab, a lucerna és a cukorrépa. A két szakosított sertéstelepről az idén 8400 hízósertést szállítanak az ÁHV-nak, jelentős a hízómarha és a juhállomány is. Az utóbbi években nagymértékben bővült, korszerűsödött a tsz gépállománya. Üldögélek a folyosón. — Ápolónők, betegek jönnek mennek körülöttem. Míg a főorvosasszonyra várok, van időm nézgelődni: ütöttek, kopottak a falak, régen festhették már az ajtókat, ablakokat, egy roló is jól jönne, hogy ne tűzzön olyan forrón a napsugár az ablaküvegeken keresztül... Aztán néhány virág, kép, hogy otthonosabban érezze magát az, aki itt gyógyulást remél. — {gen, a környezet nagyon sokat számít, dehát nagyon zsúfoltan vagyunk. Ez az osztály tulajdonképpen 80 ágyas, de a 16 pótágyunk is állandóan foglalt. Majd az új épületben, mert állítólag oda költözünk, már szebb lesz az osztályunk. A főorvosi szoba, amelyben beszélgetünk ugyancsak kopottas, puritán egyszerűséggel van berendezve. — Ez a szoba úgy van, ahogyan az elődöm itthagyta. Ha neki megfelelt, nekem miért ne lenne jó? Itt dolgozik sokszor estig! dr. Szűcs Eszter, belgyógyász főorvosasszony. — A munka számít, ahogyan elvégezzük azt, amit ránk bíztak. — Nem mondom esztétikusabb környezetben jobban érzi magát az ember. Dehát ez van. Igen ez, a munkája — az élete! Hogyan telik egy napja? Csak röviden. Reggel hétkor, amikor belép a kórházi osztály folyosójára, már tele az előtér új betegekkel, vagy olyanokkal, akik kontroll vizsgálatra érkeztek. „Nem mondhatom azt, ha eljön hozzám valaki, hogy ez nem rám tartozik. Orvos vagyok és kötelességem meghallgatni a panaszát és segíteni rajta”. Aztán a vizit következik, ami eltart sokszor déli egy óráig is. Idősebb asszony mondja az ' egyik kórteremben: „A főorvosasz- szony áldott lélek. Idejön hozzám megkérdezi, hogy vagyok. Jól esik neki kiönteni a szívem. Mert kapok én itt mindent, ellátnak a nővérek, de az mégis más, ha a főorvosasszonnyal beszélgethet az ember”. A vizit pedig húzódik — dehát Az új kenyér ünnepére visszalátogatott Szolnok megyébe néhány csepeli munkás azok közül, akik segítettek a gabona betakarításában. Nem jöhettek mindnyájan, hiszen a munkapadot nem lehet csak úgy otthagyni, ahhoz Csepelen még a baráti látogatásnál is alaposabb indok kell. Akik otthonmaradtak, szintén jó érzéssel gondoltak a Szolnok megyében eltöltött tíz napra. A harmincnégy csepeli munkás annyi gabonát takarított be, aminek lisztjéből egy kisebb városban egész évre készíthetnének kenyeret. Ezt senki nem felejti el egykönnyen. Az sem, aki segített, és azok sem, akiknek segítettek. A csepeli munkások büszkék az ide nyárra, örülnek annak, hogy ismét ott lehettek, ahol munkájukra nagy szükség volt. Csillag István, Horváth József, Ma- jercsik István, Bus János, Bognár Tibor, Nagy Sándor és a többiek a dolog mellett megismertek egyelső a beteg. Aztán rohan ebédelni, haza a mamához: ebéd közben gyorsan átfutja az újságokat, beszélgetésre nincs idő, s már megy is vissza a kórházba. Délután az adminisztrációs ügyeket intézi: kórraj z-ki vonatokat készít a bíróságnak, statisztikákat, beszámolókat főorvosi értekezletekre. Most is egy ilyen statisztika van előtte, és az íróasztal szélén egy könyv: Magyar Imre Stílusgyakorlata. — A statisztikánkat nézi? Igen, 93 százalék helyet, ami már teljeset jelent egy kórházban, több mint 110 százalékig használjuk ki az osztály ágyait. Ez a könyv pedig? Nem tagadom, nagyon szeretem a könyveket. Ahhoz, hogy «sJJifct jó orvos legyen, kevés csak a szakmáját ismerni. Művelt, széles látókörű embernek kell lennie. Egy efß’érnék nemcsak a beteg •teste van, amit meg kell gyógyítanunk. Érzelmei vannak, amit tiszteletben kell tartani, és higy- gye el, ebben nagyon sokat segít, ha valaki olvasott. ■ Az én orvosideálom Molnár Imre, a Korányi klinika belgyógyász professzora. Amellett, hogy kiváló orvos, nagyszerűen ír. Könyveit nagy haszonnal forgathatja minden orvos. Diákikor. A „fényes szelek" időszakában volt népi kollégista, lelkes, csupaszív, a közösségért mindig tettre- kész, lánggal égő diák. Tavaly találkoztak először több mint húsz év után a régi kollégisták. Egynapos hajó- úton örülhettek egymásnak. Kit hová vezérelt az élet, a munka? Van, aki egyetemi tanár lett, vagy híres kutató orvos. — Én szürke ember maradtam. — mondja. — Valami csodálatos volt az találkozás. Elhatároztuk, hogy ezentúl kétévenként rendszeresen összejövünk. — Ha jól tudom, ön nem szolnoki. — De az vagyok, ha nem is itt születtem. A család nagykőrösi, én az egyetem elvégzése után, 1953-ban idekerültem segédorvosnak egy várost, falut, és most nem azt emlegetik, hogy hajnalban keltek, hogy éjszaka sem pihentek, hanem a mezőtúri, a jászberényi, tiszasülyi „sikerekre” ürítik a poharat. Barátokra leltek az ott dolgozó mező- gazdasági munkásokban. Az is könnyen megeshet, hogy néhány csepeli lakás ajtaján karácsonykor a hóna alatt disznótoros csomaggal kopogtat a postás. Amikor a Héki Állami Gazdaságban a vendéglátók újra megköszönték a segítséget, leültem a csepeliek közé. Hiába faggattam Őket, mindenre csak azt válaszolták: Ez Csepelen természetes. .. Inkább arról beszéltek, mennyire megbecsülték munkájukat — még azt sem engedték, hogy fizessenek a vonaton a jegyért. Szóba került ha a tavalyihoz hasonló esős ősz köszöntene be, akkor jövőre újra jönnek, ha aratáskor elhangzik a hívó szó. — braun — Szolnokra és itt maradtam. Valamikor ebben az épületben laktam, ahol most ez a kórházi osztály van, csak éppen a földszinten. — Mindig orvosnak készült, már középiskolás korában? — Nem. Mindenki azt hitte, hogy parlamenti gyorsíró leszek, mivel kereskedelmibe jártam, és még gyorsíró versenyeken is részt vettem, elég nagy sikerrel. Miért lettem mégis orvos? Anyám sokat volt beteg, aztán háború volt, az iskolánk tele sebesültekkel. Talán mert láttam, mennyi minden múlik egy lelkiismeretes orvoson. így azután amikor az orvosi egyetemre jelentkeztem gimnáziumból is érettségiznem kellett. Képzelje, a különbözetire tanárom tojásért tanított latinul. Hiába nehéz idők voltak azok, az élelmiszer akkor mindennél többet ért. — És a tanulást ma sem hagyta abba. — Nem, éppen az elveim miatt, hogy egy orvos művelt legyen. Elvégeztem a marxista egyetemet a szakosítókkal együtt, aztán kétéves egészségügyi szervezést, azaz a társadalom-orvostan tanfolyamot. Nem mondja, de tudom: azért is képezte magát, hogy társadalmi megbízatásának is maradéktalanul eleget tudjon tenni éppúgy, mint orvosi hivatásának. Évekig volt a szolnoki rendelőintézet szb-titkára, aztán párttitkára és ma is tagja a megyei kórház, munkahelye pártvezetőségének. Vezetett szemináriumokat, és emellett még az orvosetikai bizottság elnöke is. Mint rendelőintézeti főorvost nevezték ki az I. számú belgyógyászat főorvosának 1974. szeptember 1-én. — Most már engem minden ideköt. Jó, hogy az embernek sok a jó barátja, a jóismerőse, akikkel jóban- rosszban együtt van, és akik mellette állnak, ha a rossz napok következnek életében. Hát ezért mondom én, hogy szolnoki vagyok. Varga Viktória A vasútüzem hajója a csillogó Tiszán Randevú a történelemmel Hajó-szépségverseny a Tiszán II főorvosasszany Szolnokhoz köti minden
