Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-19 / 194. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 19. Szolnok a századfordulótól napjainkig Várostörténet* sorozatunk befejezéseként a város történetének viszonylag rövid, de jelentőségében legfontosabb évtizedeit vázoljuk. 1876 után, amikor Szolnok ismét megye- székhely lett, megindult a városiasodás útján. Szerencsére a várban és a Tisza-parton lévő kincstári épületek eladásra kerültek. Azokat a város nagy harc árán megvásárolja. Ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy a közigazgatási központ középületei a városközpontban épülhessenek. Egymás után épül a megyeháza, a törvényszék, a városháza, a gimnázium, a pénzügy épülete, a megyei kórház. Ezek az építkezések azt célozták, hogy a közigazgatási szerepkör betöltésére alkalmas legyen a város, de a városfejlesztés nagyobb tényezője az ipar továbbfejlesztése volt. Hogy ezt mennyire fontosnak tartották Szolnokon, mutatja egy 1890-ben megjelent „Szolnok ipari érdeke" című cikk. „ ... A tapasztalat bizonyítja, hogy minden város az 5 fejlődését, virágzását, lakosainak jó módját kizárólag az iparnak köszönheti. Minél több gyári kémény füstölög valamely városban, minél több zakatoló gép van üzemben, annál több embernek van tisztességes foglalkozása, biztosított megélhetési módja és annál több anypgi eszköz áll az illető várof rendelkezésére saját háztartásának rendezéséhez, a fejlődés iránt támasztott igények kielégítéséhez. Az, hogy Szolnok ilynemű törekvést fokozottabb mérvben tanúsítson, sokkal indokoltabb, mint bármely más városnál. Mert alig tudunk e hazában várost, melynek nagyobb szüksége lenne virágzó iparra és kereskedelemre, mely gyáriparnak oly hálás talaja lehetne, mint éppen Szolnok. A szükséget eléggé indokolja a nép szegénysége. A munkásokat százával foglalkoztatható gyárak a nép nagy részének állandó és jövedelmező keresetet biztosítanának, épp úgy, mint pl. az egyedül gyárszerű szolnoki ipari vállalat: a m. kir. államvasutak gépgyára, melynél sok száz ember van állandóan, és jó kereset mellett alkalmazva és amelyet ennélfogva a munkásosztály oly eldorádónak tekint, hogy boldognak érzi magát az, ki hosszas utánjárással ott alkalmazást nyerhet... Szolnokon tudomás szerint a városi pótadó meghaladja a 70 százalékot. Mihelyt azonban egy-két gyárszerű ipari vállalat létesül — mint a tervezett műmalom és esetleg még egy cukorgyár — ezeknek legalább 20 ezer forintra tehető állami adója a városnak direkte is mintegy 14 ezer forint jövedelmet hozna városi pótadó címén...” Érdemes volna szinte az egész gondolatmenetét idézni a cikk írójának. Érvelése, közgazdasági szemlélete sok okos témát vet fel. „A felsorolt körülményeket tehát eléggé indokolja Szolnok szerencsés földrajzi fekvése, a főváros közelléte, a Tisza fo- lyónak gyári vállalathoz és forgalomhoz való felhasznál- hatása, az élénk vasúti forgalom, milyennel Budapestet kivéve alig dicsekedhet hazai város. Bebizonyított tény, hogy legvirágzóbb állapotban vannak azon ipari vállalatok, melyek a nyers terményeknek élelmiszerekké való ipari feldolgozásával foglalkoznak... A kifejtett okoknál fogva azon meggyőződésben vagyunk, hogy Szolnok város szerencséjének tekintheti és hálával fogadhatja azt, hogy területén nagyobbszabású műmalmot és cukorgyárat létesítenek.” Az újságban felvetett gondolatok megvalósítására még sokáig kellett várni, de az tény, hogy itt létesültek a vidék legelső nagyobb malmai, az Alföld első cukorgyára, és számos más ipartelep. Eredetileg csak szállítás, közlekedés volt a Tisza szerepe a szolnoki ipar kialakításában, a századfordulótól kezdve azonban egyre inkább ipari nyersanyagként is felhasználásra kerül. s A századfordulón tehát Szolnok rohamosan kezd iparosodni. A hét gőzfűrészte- leo, a MÁV műhely és malmok ipari üzemein kívül mezőgazdasági terményt feldolgozó ipar kezd kifejlődni. Telephelye Szolnok délnyugati szélére kerül, amit Pest megyétől kellett Szolnokhoz csatolni. Akkor ugyanis Tószeg, Üjszász, Zagyvarékas még Pest megyéhez tartoztak. A Cukorgyár megépítése lényegében kijelöli a „Déli iparterület” helyét és irányát, melyet a folyóvíz közelsége, a szélirány és a jó vasúti közlekedés egyaránt alkalmassá tesz nagyobb iparterület kialakítására. Mérnöki értelemben vett városrendezési törekvésekről a 90-es évektől kezdve beszélhetünk, amikor is elkészítik a „kék, majd vörös szabályozási tervet” és ehhez kataszteri térképet is szerkesztenek. Novák Antal okleveles mérnök a szabályozási tervének indoklásában leszögezi, hogy „a rendszertelenség fejlődő városunkban továbo fönn nem tartható. Vagyis nem lehet a város egyes részeinek fejlődését, s rendezését a mindenkori mérnök vagy tanács ízlésére bízni...” Leírja, hogy kiszélesíteni kívánja a vasúthoz vezető utcát, meghosszabbítja a mai Ságvári utat az Ady Endre utcáig. Sürgősen rendezni kívánja a Tófenék utca környékét, stb., s kiépíteni javasolja második főutcaként az Ady Endre utcát. Nagy kár, hogy a fentebb felvetett egészséges gondolatai nem nyertek meghallgatást, hiszen 1937-ben, a városrendezési törvény megalkotása után is követtek el olyan hibákat, pl. a vasút utca elejének beszűkítése emeletes épülettel, (amelyet a 4. főközlekedési út rendezése szüntetett meg 1974-ben) amikor az állomás felé a nagyobb épületek már sorra előkertesen épültek meg. Szolnokot fejlődésében megakasztja az első világháború. 1919-ben 77 napon át áldozatos harcokat vívott itt a Vöröshadsereg a Magyar Tanácsköztársaság védelmében. A tanács vezetői, az ipari munkásság képviselői a harcok közepette is fontos várospolitikai reformokat kezdeményeztek. A Ganz gyár segítségével villamos létesítését tervezték a vasútállomástól a város főutcáján végig. A Szolnoki Munkás c. napilap a Budapest—Szolnok közti vasút villamosításáról is írt. A több mint két hónapig tartó harcok csaknem 700 polgári áldozatot követeltek. Erősen megrongálódott az ágyúzástól minden középület, s a lakóházak jelentős része. Elpusztult a Tisza közúti és vasúti hídja is. A két világháború közt — a háborús romok eltüntetésén kívül számottevő építkezés kevés volt. Az 1922-ben épült Bábaképző Intézet, az 1927-ben elkészült Fa- és Fémipari Szakiskola mellett csak a Tisza Szálló és a Gyógyfürdő kiépítését emelhetjük ki. Ez utóbbi a szolnoki idegenforgalmi törekvések megindulását jelzi. A termálvízzel fűtött korszerű szálloda és gyógyfürdőnek a Tisza parton létesített parkban való elhelyezése szerencsés gondolat volt Iparforgalmi fejlődés terén csak a Papírgyár létesítését és a Tisza-partra telepített gabonatárház építését említhetjük. A második világháború pusztításai nem kímélték meg Szolnokot sem. A Horthy-rendszer fasiszta poA déli ipari terület. A fotó 1952-ből való Bontás, építés... A felvétel a Zagyva-parti lakótelepen készült litikája következményeként Szolnok 1944 nyarán frontközeibe került, az angolszász légikötelékek rendszeresen bombázták itt i$ a hitlerista csapatok fő utánpótlási vonalait. 1944. november 4-én Szolnok felszabadult, s történelme során a legnagyobb pusztulását átélt városban megindult az élet. Előszói' is vízről, villanyról, élelmiszerről kellett gondoskodni. Megmozdultak itt is azok az antifasiszta és demokratikus erők, amelyeknek legaktívabb munkásai a fasiszta rendszer által illegalitásba szorított kommunisták voltak. Hősi erőfeszítésük, áldozatvállalásuk három évtized távolából is elismerésire méltó. Amíg Budapesten folytak a harcok, mintegy két hónapon át Szolnok kórházváros volt. A városháza épületének kivételével minden középületben szükségkórház üzemelt, sőt még a Madách, Mária, Kazinczy és más utcák házsorai is kórházként működtek. A felszabadulás utáni hónapok hétköznapjainak áldozatos munkája, a demokratikus kibontakozás útján tett jelentős kezdeti lépések nyomán a romokon megindult az élet. Az újjáépítés munkáját Szolnokon — szerencsés kézzel — már kezdetben összekapcsolták a korszerű város- rendezési törekvésekkel. Á város polgármesterévé az MKP soraiból megválasztott Zsemlye Ferenc már 1945-ben felkérte az Építésügyi Minisztérium szakembereit Szolnok városfejlesztési terveinek kidolgozására. 1946 októberére el is készült Szolnok város területfelhasználási terve, a főforgalmi úthálózat meghatározásával együtt Papp Imre miniszteri műszaki főtanácsos munkájaként. Tudomásunk szerint nemcsak Szolnokon, hanem a vidéki városok viszonylatában is ez a felszabadulás után elsőként kidolgozott városrendezési terv. Érdemes egynéhány fő gondolatát kiemelni annak érzékeltetésére, hogy a város- fejlesztés lényeges feladatait hosszú távra is jól határozta meg ez a terv. A városias kialakításra szánt területből kizárják a személypályaudvartól nyugatra eső területet, mivel „fejlődése csak jelentős költséggel megoldható forgalmi nehézségeket eredményez.” Meghatározza a mai Ságvári körút irányát, a Zagyva balpartjának megközelítésére : „a Zagy ván-túli városrész különös jelentőséget nyer... 1300 lakás helyezhető el, nagyrészben kétemeletes beépítés esetén.” A Zagyva-parti körút és folytatásában a Szántó utca, Mátyás király út, Jósika utcán kialakítandó körút fő részeit is meghatározza a terv. A Déli iparterület fejlesztésére a Vágóhídtól délre jelöli ki az új területet „főképp a meglévő ipartelepek bővítésére és új ipartelepek létesítésére... A terület legdélibb részén helyezkednének el a zajos, bűzös, a robbanásveszélyes üzemek.” A zöldterületek vonatkozásában is igen szerencsés a terv: „Kizárólag üdülés, sport céljára fenntartott területként jelöltetett ki a Tisza balpartján lévő az a rész, amely a jelenlegi és a tervezett Tisza híd közé esik, ennek nagysága kb. 100 hektár. (A mai Tiszaliget.) Az elgondolás szerint a jellegzetes Tisza-parti táj megőrzésével üdülő és vízisporttelep fejlesztendő ki.” S végül emeljük ki a terv vezérgondolatát: „A területfelhasználási terv elsősorban nem az időszerű város- rendezési kérdések megoldását szolgálja, hanem inkább több évtizedre szóló rendezési és fejlesztési program. A tervben lefektetett elgondolások tehát nem bírálhatók kizárólag a jelen érdekek vagy nehézségek szempontjából, hanem hosszabb időre szóló általános városrendezés és fejlesztés szempontfából.” 1948-ra megépült a Tüdőkórház melletti lakótelep néhány épülete, s 1950-től a Vörös Csillag úti négyszintes lakóház-sor. A Ságvári körút nyomvonalát véglegesíti az első ötéves tervben a Kolozsvári és a Fiumei utcák közti telkek érintkezési vonalában megépülő négyszáz lakás, amelyet a második Zagyva-híd megépítése követ. 1961-től a Vosztok úti lakótelep jelenti a Zagyván túli lakóterület továbbfejlődését. A megnövekedett forgalom szükségessé teszi a Ságvári körút kinyitását a második ötéves tervben. Felgyorsul a Ságvári körút északi csomópontjának kiépítése is, kialakul a Várkonyi tér. 1961-től a Tisza-hídtól a Ságvári körútig városképileg is szerencsésen épült ki a régi városközpont környezete a néhány műemléki épület és az újonnan épült házak harmonikus egységbe foglalásával. S ami Szolnokon a IV. ötéves terv építéseit jelenti, betetőzi és dinamikájában messze felülmúlja az eddigi ötéves tervek eredményeit. Az ország legmodernebb vasútállomására érkező utas a vágányok alatt vezető széles utasfolyosóban jut ki a vasútállomás előtti térre. Tízemeletes épületek szegélyezik a teret, melynek közepén a Jubileumi emlékmű emelkedik. A városközpont felé vezető utat a Mátyás király utca sarkán lévő 22 emeletes toronyház jelzi. A 4-es fő- közlekedési út Szolnokon átvezető szakasza 1974-ben nemcsak korszerűsítette az utat, hanem a József Attila- úti lakótelep és az új város- központ jelentős részének megépülését is jelzi. A kereskedelmi ellátás fejlődését az új ABC áruházak, az iparcikkboltok, a vásárcsarnok mutatja. Épülőben van a Centrum Áruház, valamint a Domus Lakberendezési Áruház. A várospolitikai, város- építési feladatok ilyen eredményes teljesítését — a tanácsi fejlesztési és költség- vetési kereteken, valamint a központi támogatásból kapott anyagi lehetőségeken túlmenően — segíti a városban végzett társadalmi munka, amely 1970-ben 7,5 millió forintot ért el. A Tiszaliget parkosítása, utak, csatornák építése jelzi ezt a város minden részében. Joggal állapíthattuk meg már akkor is, hogy a Tiszaliget, Szolnok üdülőterülete szinte a társadalmi munka szimbólumává vált. A város fiataljai, öregjei munkájukkal bizonyították, hogy tudnak ezért a városért dolgozni, áldozatot hozni. S hogy ez mennyire így van, 1971-től a város jubileumra felkészülése során elért még ragyogóbb eredmények mutatják. A számok mögött jubileumi óvodák, bölcsődék, és sok-sok munka van, amelyek szebbé, gazdagabbá tették a várost. Szolnok város egyre inkább képes betölteni felsőfokú központi szerepkörét. Számos iparvállalata, szervezete, intézménye van, amely nemcsak a megye ellátására képes, hanem a Közép-Tiszavi- dék, sőt az egész Alföldre ki- terjedőleg végzi munkáját. Különösen vonatkozik ez az olaj- és földgáz kutató-termelő vállalatokra, a vízgazdálkodással kapcsolatos vállalatokra. De kereskedelmi vállalatok, vagy pl. a MÁV kórház is ellátnak ilyen szerepet. Kulturális, művészeti szerepköre is szélesedik Szolnoknak. Színházi, képzőművészeti rendezvényei, vagy a Szolnoki Galéria tárlatai nem egy esetben országos figyelmet is keltenek. * * • A 900 éves jubileumát ünneplő Szolnok város történelmének jelenkora eszményekben és eredményekben rendkívül gazdag. A dinamikus városfejlesztés és fejlődés az embert, a békés alkotómunkát, a fejlett szocialista társadalom felépítését szolgálja. Szolnokot történelme során nem királyi adományok, egyházi javadalmak fejlesztették, hanem az itt élő dolgozó nép munkája. Mennyivel inkább érvényes ez napjainkban, amikor a hatalom a dolgozó nép kezébe került és az élni is tud azzal. Kaposvári Gyula JUBILEUMI HÍRADÓ Készítették a Szolnok város fennállásának 900. évfordulójára tett szocialista felajánlásként, társadalmi munkában a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségének, kiadóhivatalának munkatársai és a Szolnoki Nyomda laprészlegének Pablo Neruda szocialista brigádja.
