Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 19. 4 RÖVID HÍREK Öntözés tengervízzel A Balti-tenger partja men­tén eredményesen kísérletez­nek a sós tengervíz növényi öntözésre való felhasználá­sával. Kiderült, hogy a ká­poszta, zab, lucerna és kü­lönféle takarmánynövények igen szépen fejlődnek, ilyen öntözéssel. A káposzta pél­dául kétszeres nagyságúra növelhető, cukortartalma is nagyobb lesz. A talaj mikro- flórájában nem tapasztaltak káros következményeket. Észtországban a tengerparti sávon 25 000 katasztrális hold földet fognak tenger­vízzel öntözni. Szemétszállító csővezeték Kevesebb lesz a szemét­szállító autó és nagyobb a tisztaság a Néva-parti nagy­városban, Leningrádban. Az egyik kerületben ugyanis földalatti pneumatikus cső­hálózat épült, amely 12 ki­lométeres távolságra viszi el az összegyűlt szemetet és hulladékot. A rakományt hat kocsiból álló vonat vi­szi, azt pedig sűrített levegő hajtja egy csövön át, 25 tonna terhet szállítva órán­ként 45 kilométeres sebes­séggel Automata madárriasztó Az Egyesült Államokban a kukoricásokban évente 15 millió dollár kárt okoznak a feketerigók. A madarak riasztására évek óta külön­féle fény- és hangriasztó berendezésekkel próbálkoz­nak. Ezek közül új típusú az un. Zon készülék. Sző­lőben is kipróbálták, amely­nek hatására a 80 százalékos kár, mintegy 10 százalékra csökkent le. A készülék 24 óráig működik teljesen auto­matikusan, függetlenül a kü­lönböző időjárási körülmé­nyektől. A Zon készülék két változatban készül. A kisebb típus karóiddal és vízzel működik acetilén gáz ke­letkezésével, a másik típus a karbid mellett propán és butángázzal is üzemel. Gát — vászonból Leningrádi mérnökök öt­letes hidrotechnikai beren­dezést készítettek a folyók vizszintjének emelésére. Me­leg időben, amikor a folyó vize erősen megcsappan, ne­hezebbé válik a faúsztatás. A leningrádi szakemberek azt javasolták, készítsenek mozgó, hordozható gátat kü­lönösen erős szintetikus anyagból. Ezt' kibontva ke­resztbe állítják a folyón és drótkötelekkel kifeszítik, mint a halászhálót. A folyó gyorsan megtölti ezt a „zsá­kot”, de közben a szintje megemelkedik. A tutajok el­hagyhatják a zátonyt, amin fennakadtak és folytathatják útjukat. A tengerfenék légi fényképezése A szárazföld térképezése repülőgépről sztereofényké- pészeti technikával nem új dolog: új azonban eredmé­nyes felhasználása a ten­gerfenék térképezésére. A kamerát — erős megvilágí­tással — hajóról eresztik alá a tengervízbe. A Szergej Va­vilov kutatóhajóról lebocsá- tott kamera a három kilo­méter mély víz alatt készí­tett kiváló minőségű képe­ket a talajról. A képen lát­hatók az árkok, sziklák és vulkanikus képződmények is. TUDOMÁNY-TECHNIKA Á gabonát megőrült A gabonanemű ősidőktől fogva nélkülözhetetlen tápláléka az embernek. A különféle kenyérmagvakat az ősember először nyersen, majd pörkölve fogyasz­totta. Csak később folyamodott az aprításhoz, kővel zúzta szét a szemeket. A fejlődés a mozsártörőn ke­resztül vezetett el az örlököig, mely a legősibb önálló ipar, a malomipar kialakulását alapozta meg. Az őrlés forradalma A malmokban a szemek aprítása kezdettől fogva kö­vekkel történt. Két kerek kö­vet használtak e célra, ame­lyek közül az alsó rendsze­rint mozdulatlan volt, a fel­sőt forgatták (emberi, állati erővel, a szél, a víz ener­giájával). A felső kő közepe ki volt vágva, itt ömlött be az őrlésre szánt gabona, amely a felső kő forgatása következtében a kövek kö­zött a külső kerület felé mozgott. A kövek egymás felé mutató felületeire bevá­gások — ún. rémesek — ke­rültek, ezek nyírták, aprí­tották a magokat. Régebben csupán egy darabból álló természetes köveket használ­tak, később azonban már több darabból összerakott vagy szemcsékből öntött mű­köveket is alkalmaztak. Az őrlés technikájában a 18. század két jelentős vál­tozást hozott. Az első annak felismerése volt, hogy a két őrlőkő közötti rés nagyságá­nak állításával különböző minőségű lisztek nyerhetők. Ha a kő „magasan jár” — vagyis a két kő között nagy a hézag —, akkbr csak foko­zatos aprítással és a kőre való ismételt felöntéssel le­hetett az őrléssel elkészülni, de a szem héjrészei ekkor nem őrlődtek a lisztbe, s így tiszta, fehér lisztet kap­tak. A másik döntő fontos­ságú változást a gőzgépnek malomipari célokra való al­kalmazásba vétele jelentette. A múlt század harmincas éveiben a függőleges tenge­lyű köveket vízszintes elren­dezésű öntöttvas hengerpár­ral próbálták felváltani. A baj csak az volt, hogy az öntöttvas hengerek rendkí­vül gyorsan koptak. Miután Ganz Ábrahám feltalálta az ún. kéregöntést, s a henger­székeket is e módon előállí­tott hengerekből» építették fel, egyszerre megszüntették a panaszok. A kéregöntésű hengerek tartóssága, kopás- állósága kitűnőnek bizonyult. Ganz Ábrahám munkássá­ga nyomán később Mech­wart András — a Svájcból hazánkba származott mér­nök — fejlesztette tovább a legfontosabb malomipari be­rendezést, a hengerszéket. Rovátkolt, kéregöntésű hen­gereinek beépítésével a ma- gasörlésű malom összes ap­rító műveletét — a töretést, a dara felbontását és a derce kiőrlését — el lehetett végezni. A kiőrlő hengerek simák, a felbontók finoman, a töretók durvábban rová- koltak voltak. Mindamellett a hengerszékben egymással szemben forgó hengereket Mechwart nem is egyforma fordulattal járatta. Évezredeken keresztül jó­formán csak a természetes légáramlatot, a szelet hasz­nosították az őrlemények tisztításara. Később kézi szi- tálással végezték az osztá­lyozást, mígnem ugyancsak magyar szakember, Haggen- macher Károly el nem ké­szítette a kézi szitálást után­zó, helyettesítő berendezést, a gépi síkszitát. Jellemző az automatizálás A mai malmokat a csak­nem teljes automatizálás jel­lemzi. A gőzerőt villamos energia váltotta fel, a szál­lítási műveleteket mechani­kus és pneumatikus megol­dású berendezések végzik. A gépeket úgy helyezik el, hogy a gabona a malom leg­felső színjén kezdje el ván­dordíját, és folyamatosan ha­ladhasson, mígnem malom­ipari késztermékek nem lesz­nek belőle. Talán kevesen tudják, hogy a múlt század második felé­ben az egész földkerekség legnagyobb és legjobban be­rendezett malmai hazánkban működtek. Később még jó ideig őriztük e rangos ,he­lyezésünket”, de azután fo­kozatosan lemaradtunk az élvonaltól. A malomipari gépek és berendezések gyár­tásában, exportjában is fo­kozatosan háttérbe szorul­tunk. A két világháború között a hazai malmok kapacitása háromszorosa volt a szük­ségletnek, így sok malom ki­használatlanul állt. Az álla­mosításkor, 1948-ban 2282 malom „dolgozgatott”, 1952- ben már csak 1140. Napja­inkban 200 körül van az or­szágban működő malmok száma. Minél nagyobb tel­jesítményű egy malom, an­nál gazdaságosabban őrli a gabonát. Érthető tehát, hogy miért csak a nagy malmokat hagyták meg az államosítás után. A technológia változatlan A Szovjetunióban, az Egye­sült Államokban általában napi 100 vagon teljesítmé­nyű malmok működnek. Ja­pánban, ahol a rizs mellett előtérbe került a kenyérfo­gyasztás is, 400 vagonos malmokat építenek (össze­hasonlításul: a tíz éve be­zárt híres-nevezetes buda­pesti Gizella-malom napi 40 vagon kapacitású volt). Száz éve nagyjából azonos a malomipari műveletek alaptechnológiája. Sok vál­tozásra a közeljövőben sem számíthatunk. Elképzelhető, hogy később majd sikerül kémiai úton megoldani a gabonahéj, a korpa elválasz tását, úgy, hogy a mag bel­ső ne sérüljön meg. Ez nyil­ván forradalmasítaná az egész malomipart. A búzaszemet akkor neve­zik .„acélosnak”, ha kala­páccsal ráütve, szétpattogzik. Nos, ugyanez történik, ha az érett, acélos búzaszemet nagynyomású levegővel ke­mény felülethez — fémle­mezhez — ütköztetik, hogy széttörjék. Lehet, hogy ép­pen ezzel az ún. röpítéses eljárással fogják száműzni a malmokból a r,jó öreg” hen­gerszékeket. Mielőtt alapvetően meg­változtatnák az őrlési tech­nológiát, előbb még sokféle más korszerűsítési feladatot meg kell oldani. Például azt, hogy ne zsákolva, hanem tar­tálykocsikba ömlesztve szál­líthassák a lisztet a nagy felhasználókhoz, s azoknak megfelelő silóik legyenek an­nak tárolására. a l (mikroszkóp - görnyedés nélkül „Szupererős“ óriáskötél A mikroszkóp feltalálása óta jóformán semmit sem változott a vizsgálódást vég­ző személyek a műszerhez viszonyított helyzete. Eddig az optikai eszköz szemlen­cséjén keresztül a vizsgált képet csak görnyedt, kényel­metlen testtartásban, kis méretekben lehetett látni. Egy angol cég most „Dy- nascope” néven olyan készü­léket hozott forgalomba, amely a műszerre szerelhető képernyőre vetíti ki a mik­roszkóp látómezejét. A vetí­tett kép mind színösszetéte­lét, 'mind élességét tekintve semmivel sem rosszabb az eredetinél. Különösen előnyös, hogy e módon a képet kinagyítva lehet szemlélni, kényelmes testtartás mellett. A „Dy- nascope” segítségével mik­roszkópiái összehasonlítások is könnyen elvégezhetők, hi­szen a korábban készített megfigyelések felvételei rá- fektethetők a képernyőre. A fejlett ipari országok műszaki textília-gyártásá­ban a vegyiszálak — a mű­anyag-származékokból ké­szített rostok — a teljes fel- használás 30 százalékát kép­viselik. Mind több iparág­ban keresik e hasznos anya­gokat, például a gumiab­roncsgyártók, a szállítósza­lagokat előállítók, a cso­magolóanyagokat készítők. De a kötélgyártás alap­anyagaként is egyre inkább a szintetikus folytonos szá­lak lépnek előtérbe. Kopás- állóságuk sokkal jobb, mint a kender-, manila-, vagy pamutköteleké. Kontinensünkön a legerő­sebb szintetikus köteleket egy angol cég készíti. A145 milliméter átmérőjű kötél szakítószilárdsága 390 ton­na, méterenkénti súlya 13 kilogramm. Előállításához külön gépet konstruáltak a szakemberek. Az említett cég e „szupererős” kötelet tengeri fúrótornyok rögzíté­se céljára gyártja. A FEJLETT GÉPESÍTÉST, kemizálást, komplex techno­lógiai módszereket egyre több mezőgazdasági nagyüzem hasznosítja. Szerteágazó igényeik kielégítésére a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet műszaki és gazdasági fejlesztésre irányuló kutatásokat, kísérleteket végez. Ké­pünkön: A távolságvizsgáló gép kísérlet közben Ultrahang a mezőgazdaságban Hatásos „eszköz" a kártevők ellen Az ultrahangrezgéseket napjainkban széles körben alkalmazzák a mezőgazdaság különféle területein, külön­böző fizikai és kémiai folya­matok befolyásolására. Az ultrahangtechnika te­kintélyes repertoárja ezen a téren azonban még ko- rántsincs kimerítve. A rugalmas ultrahangrezgé­sek hatása a legapróbb anyagrészecskékre, beleértve az egyes sejteket is, módot ad arra, hogy megváltoztas­suk a szalma, a gabona, és az állatok táplálására használt termények fizikai-mechani­kai tulajdonságait, összetéte­lét. Másrészt az ultrahang- hullámok bizonyos feltételek között a szöveteket és bizo­nyos sejteket is roncsolni ké­pesek, ez viszont megköny- nyíti pl. a tej, és egyéb ned­vek pasztörizálását és rom­lásukat gátolja hosszabb tá­rolás esetén. Az intenzív ult­rahangrezgések a piikroorga- nizmusokra is hatnak, ez a hatás pedig lehetővé teszi a szakembereknek a növények, gabonaraktárak kártevői el­leni hatékonyabb védekezést. Az újabb kísérletek kimutat­ták, hogy már a nem is túl erős rezgések elpusztítják a talaj felső 4 cm-es rétegében tartózkodó lárvákat és rova­rokat. Szép eredménnyel ke­csegtet a gyümölcsösök akusztikai hatással való ke­zelése, az ultrahangrezgé­sek hatására ugyanis a lomb­koronában tartózkodó kárte­vők a földre hullanak. A nö- vénykórtani ultrahangos kí­sérletek eredményeként meg­állapították, hogy a cukorré­pa vetőmagján tartózkodó gombák és baktériumok az ultrahanghullámok hatására sokkal gyorsabban pusztul­nak el, mint a klasszikus csávázási eljárások során. Mindehhez hozzá kell fűzni, hogy a vetőmagvak ultra­hangos kezeléssel párhuza­mosan a szerek gyorsabban hatolnak át a sejtfalon. Az ultrahang technikát a jövő­ben sikerrel forgják majd alkalmazni az állatfajták ne­mesítése területén is, megál­lapították . ugyanis, hogy a sperma ultrahangos kezelése­kor a rugalmas rezgések könnyen megölik a kevésbé életképes csírasejteket. Igen jól haladnak a vető­magvak ultrahangos kezelé­sével kapcsolatos kísérletek is. A vetőmag hangtérben történő kezelése, egyes nö­vények termését 15—17, szá­zalékkal növeli meg, sőt le­rövidíti a tenyészidőt, a ká­poszta pl. 2 hetet nyer, a len 5 nappal korábban virágzik a kezelés hatására. Ez a je­lenség azzal magyárazható, hogy a vetőmagvakban a ru­galmas rezgések hatására a zsír gyorsabb ütemben ala­kul át emulzióvá, a keményí­tő dextrin oldattá, a fehérjék Az ultrahangtechnikai al­kalmazására nagy jövő vár a diagnosztika területén is, amely sokkal egyszerűbb és veszélytelenebb, mint a rönt- genezés. A különböző ultra­hanghullámokat az élőlény testében, vagy a gép szerke­zeti egységében önálló im­pulzusokkal felerősítik. Ezek a felerősített hullámok a kü­lönböző szilárdságú szöve­tekbe, vagy részegységekbe ütközve innét különböző in­tenzitással visszaverődnek. ílymódon tehát lehetővé válik a berendezés er­nyőjén a belső szervek körvonalának, méretének az észlelése. Az előzőekben említetteken kívül, az ultrahangos keze­lési és vizsgálati módszereket ma már a szalonnavastagság- méréstől a különféle mező- gazdasági gépek belső hibái­nak megállapításáig széles körben alkalmazzák. Joggal mondhatjuk, hogy a mező- gazdasági technika területén a radioizotópok mellett az ultrahang a második világ­háború utáni idők egyik leg­nagyobb vívmánya.

Next

/
Thumbnails
Contents