Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

1975. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jubileum alkalmából Kitüntetések a szolnoki Marosi Tanácsnál Orbán József országgyűlési képviselő átveszi a ju­bileumi emlékplakettet Tegnap Szolnokon, a váro­si tanácsnál két alkalommal — reggel 9 és 11 órakor — jubileumi emlékplaketteket, „Társadalmi munkáért” arany- és ezüstplakettet, va­lamint jelvényeket adtak át a 900 éves városért kimagasló társadalmi munkát végző kol­lektíváknak és személyeknek. Az ünnepségeken — ame­lyen megjelent dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnö­ke, Sándor László, az MSZMP városi bizottságának első tit­kára, Turóczi Ferencné, a Szolnok városi pártbizottság titkára, valamint Bekényi Istvánná, a Hazafias Nép­front városi bizottságának titkára — Kukri Béla, a vá­rosi tanács elnöke köszön­tötte a kitüntetteket. — A jubileum tiszteletére a maga módján, s erejéhez mérten mindenki megtette ami egy közösség által a köz javára elvégezhető, — mondta, majd adatokkal érzékeltette, ho­gyan nőtt évről évre a társa­dalmi aktivitás a városban. Míg 1971-ben 11 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a szolnokiak, 1974- ben 20 ezer ember önként vállalt munkája több mint 32 millió forint értéket adott a városnak. Az ünnepi beszéd után a városi tanács elnöke 108 „900 éves Szolnokért” emlékpla­kettet adott át azoknak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jubiláló megyeszékhelyért. A „Társadalmi munkáért” kitüntető plakett arany foko­zatát 60, ezüst fokozatát pe­dig 9" vállalat, üzem, intéz­mény kapta. A „Társadalmi munkáért” jelvény arany fo­kozatát hatvanan, ezüst fo­kozatát huszonhármán vehet­ték át. A kitüntetések átadása után a megyei tanács nevében dr. Hegedűs Lajos gratulált a ki­tüntetetteknek. A városi párt­bizottság elismerését és kö­szönetét Sándor László és Tú- róczi Ferencné, a Hazafias Népfrontét pedig Bekényi Istvánná tolmácsolta. Végezetül kormány- és mi­niszteri kitüntetéseket adtak át. A „Magyar Népköztársa­ság Sport Érdemérem” arany fokozatát Vasadi János, a Vízügy-Dózsa sportegyesület elnöke kapta. A „Pénzügy Ki­váló Dolgozója” kitüntetésben Jankó Károly, a szolnoki vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának tagja és dr. Száz János, a városi tanács szám- vizsgáló bizottságának elnöke részesült. Kaposvári Gyula múzeumigazgató, a városi ta­nács várospolitikai bizottsá­gának tagja, „Szocialista kul­túráért”, Balaskó István, a vá­rosi tanács sportfelügyelőség tömegsport bizottságának tag­ja pedig a „Tesnevelés és sport érdemes dolgozója” miniszte­ri kitüntetést kapta. Az ország második legnagyobb termelőszövetkezete lesz A három túrkevei terme­lőszövetkezet, a Vörös Csil­lag, a Táncsics és a Búza­kalász tagsága az augusztus 13-án, 15-én és 16-án meg­tartott közgyűléseken az egyesülés mellett döntött. Január elsejétől gazdálkod­nak az egyesült szövetkezet­ben, amely 16 ezer 706 hek­táros területével a nádud­vari Vörös Csillag után az ország második legnagyobb mezőgazdasági termelőszö­vetkezete lesz. A hárorft alapító gazdaság jelenlevő tagjai a titkos szavazáson csaknem száz százalékban az egyesülés mellet foglaltak állást. Kubai fiatalok Szolnokon Ma tíz kubai középisko­lás látogat Szolnokra az ál­lami ifjúsági bizottság ven­dégeként A kubai fiatalok délelőtt a várossal ismer­kednek rneg. Délután a ti- szaligeti KISZ táborban, este pedig a Mini klubban találkoznak a szolnoki fia­talokkal és az Országos If­jú Gárda Szemle résztvevői- veL Heti jegyzet Helyben kellene észrevenni Megakad a szem egyik, nemrégen megjelent tudósítá­sunk néhány mondatán. Tartalma röviden: a Szolnok megyei Szállítási és Hírközlési Bizottság legutóbbi ülé­sén a tanács képviselője ígérte: intézkednek, hegy a mezőgazdasági üzemek gondoskodjanak a szállító jár­művek tömítéséről. Mert pereg a szem. Pereg vasúton, közúton egyaránt. Drága, verejtékes termés megy veszendőbe nemtörő­dömség, figyelmetlenség miatt. Mondhatnám: megnyug­tató, intézkedtek, kevesebb lesz a veszteség. Nem mon­dom. Nem, mert érthetetlen, miért kell ilyen és hason­ló problémákkal megyei „szinten” foglalkozni, miért nem veszik észre ott, ahol berakják, szállítják a termést. Bár a búzából már sül az új kenyér, a betakarítás dandárja most következik. Ami megtermett, csak akkor kerül biztos helyre, ha — nemcsak a szemesterményt, valamennyit — lelkiismeretesen, mint sajátjukat gyűj­tik be az emberek a földekről. Ne bizottságok, „maga­sabb” fórumok tanácskozásainak napirendi pontja le­gyen ez. Nem központilag kell észrevenni, ha úton-útfé- len elhull a termés. Nem pereg a szem, ha minden rosszul tömített nyílá­son, minden lehullott termésen megakad a szem. T. P. II Képlap minőségi őrjárata Jobb lesz-e a szolnoki kenyér? A fények mesterei Űj lakások, óvodák, üzle­tek, pályaudvar, sprtcsamok, szálloda, korszerű út... Biztosan hiányos a felsoro­lás, de talán érzékelteti, mi mindennel gazdagodott a ju­biláló megyeszékhely az utóbbi néhány évben. Amikor egy új, határidőre, vagy előbb elkészült — mert ilyen is előfordult — létesít­ményt avatunk, mindenki szóba kerül, a tervező, a ki­vitelező, a fő- és alvállalko­zó, de valakikről mintha mindig megfeledkeznénk. Természetesnek tartjuk, hogy az új lakásokban, a szállo­dák szobáiban, a tereken, a korszerű út mentén egy kat­tintásra kigyulladnak a fé­nyek. Oly természetes, mint hogy oxigént lélegzőnk, hogy szól a tévénk, hűt a fridzsi- derünk, hogy a gyárakban termelnek a gépek. Fel sem ötlik bennünk, hogy mindez * embereken múlik, embere­ken, akik a nap minden per­cében készenlétben állnak az URH készülékeknél, az ellenőrző, veszélyt jelző ál­lomásokon. — Nem kell ilyen nagy szavakat használni — je­gyezte meg tárgyilagosan Madarász Tibor, a TITÁSZ szolnoki üzemének igazgatója — még akkor sem, ha most egy nagy fórumon megkö­szönték amit a jubiláló vá­rosért tettünk és elismerésül a Társadalmi Munkáért ki­tüntető plakett arany foko­zatát kaptuk. Hadd tegyem hozzá, eddig sem feledkeztek meg rólunk. De tudja, akik ebben a szakmában dolgoz­nak, amelynek a nevében is benne van, hogy áramot szol­gáltatnak, megszokták a ka­tonás fegyelmet, az éjszakai ügyeletet. Tudják: addig tart a munkaidő, míg ki nem ja­vítják az üzemzavart. Igáz, a nagy szolnoki építkezések idején, különösen a 4-es fő­út rekonstrukciójának hó­napjaiban nagyon résen kel­lett lennünk, hogy a város lakói az otthonukban, a dol­gozók a gyárakban ne ve­gyék észre, az útépítők csá­kányaikkal, fúróikkal, föld­szállító masinájukkal elvág­tak egy-egy fővezetéket. Na­gyon gyakran megesett. — Ha ítéletidő tombol, mindenki fedél alá húzódik, a villanyszerelőknek akkor kell igazán a fedélzeten lenni. — A szakmabeliek, külö­nösen a törzstagjaink hozzá­edződtek a nem kevés ve­széllyel járó munkához. Meg­szerették és vállalják, hogy nem napi nyolc órai mun­kával keresik kenyerüket. — Az üzem ötszázhetven dolgozójának erejéből tud­juk többre is futotta. Lépést tartottak a fokozott tempó­ban épülő várossal. Szerelőik mindig pontosan és határ­időre dolgoztak. Nem utasí­tottak el egyetlen váratlan megrendelést sem. de még a\,ha már kész lenne is ké­sőn volna” kéréseknek is eleget tettek. Az ejtőernyős világbajnokság színhelyére vezető útmenti lámpákat a 4-es főút, a sportcsarnok vi­lágítását bravúros gyorsa­sággal készítették el. „A 900 éves Szolnokért” jelszó je­gyében építették a Rékasi úti transzformátor-állomást. Tavaly 475 ezer, idén pedig 403 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett ki­lenc szolnoki brigádjuk a városban. Ezek tények. — Nemcsak a szolnoki sze­relők dolgoztak a városért. Ha szükség volt rá, vidéki kirendeltségeink dolgozói is szívesen segítettek. Ezért is tudtuk elvállalni soron kí­vül a tiszaligeti KRESZ-park közlekedési lámpáinak fel­szerelését, az ifjúgárdisták táborában a közvilágítás, és a vízi karnevál díszkivilágí­tásának előkészítését. Az ő segítségükkel tudtuk meg­oldani a jubileumi kiállítás áramszolgáltatását és figye­lembe venni százhetven résztvevőjének igényeit. No és ami most a legfontosabb, időben elkészült a Jubileu­mi tér, az emlékmű díszki­világítása, pedig őszintén szólva a fényszórók szerelése nem a mi profilunk. Senki sem vállalta, hát megcsinál­tuk. Csak néhány kiragadott példa. Láttam az önként vál­lalt társadalmi munkájuk hosszú listáját, amelyből ed­dig mindent teljesítettek. Méltó kezekbe került a vá­rosi tanács Társadalmi mun­káért kitüntető aranypla­kettje. Olvastam, hogy Magyaror­szágon minden kiló kenyér­ből húsz—harmincöt deka a kukákba kerül. Ez, ha csak a szolnoki kenyérgyár átlag­termelésével, és huszonöt de­kával számolunk, napi 70— 80, évente 25—30 ezer mázsa kenyér elvesztését jelenti. Ha ezt a mennyiséget csupán bolti árral, azaz 3,60-al szo­rozzuk, s figyelmen kívül hagyjuk, hogy a népgazda­ságnak ennél jóval többe van — évente akkor is 9—11 mil­lió forint. Mindössze egyetlen városban és környékén! A nem egészen pontos szá­mítás nálunk, Szolnokon in­kább szerény, hiszen az utób­bi időben romlott a szolnoki kenyér minősége, a köztiszta­ság dolgozói szerint még több a kenyér a kukákban, mint korábban. A szolnoki kenyér változó, néha bizony rossz minőségére a szerkesz­tőségünkbe érkezett pana­szos levelek, és saját tapasz­talataink hívták fel a figyel­met. Panaszkodnak a vevők, az eladók Érdeklődtem Szolnok leg­nagyobb ABC áruházaiban. Kenyeret árusító eladók, boltvezetők egyaránt megerő­sítették azt, amit olvasóink írtak: az utóbbi hónapokban er'vre több és több baj van a kenyérrel. Az „egyes” né­ven közismert nagy élelmi­szerboltban például van olyan nap, hogy száz kenyér­ből 30—40 égett, lisztes, la­pos. Pedig a boltok nem kö­telesek átvenni, s nem is ve­szik át a rossz minőségű, nem tetszetős kenyeret. A Szövet­ség Áruházban is panaszko­dott az eladó, minden áldott nap reklamálnak a vásárlók, a kenyér sületlen, nyers, ke­letien, hamar romlik, ahogy népiesen mondják, „begyul­lad”. Gyakori, hogy egy-két nap után a kenyeret már ki kell dobni, mert a közepe el- nyálkásodik, savanyú lesz. A szolnoki kenyérgyárban, ahonnan ezek a kenyerek származnak, kalauzol Gom­bosi Ferencné, a laboratórium vezetője részletesen elmagya­rázta a kenyérgyártás tech­nológiáját. Sok a hibaforrás Kiderült, számtalan dolog­ra kell ügyelni, s ez egyben ugyanennyi hibalehetőség. A laboratórium ugyan rendsze­resen ellenőriz több, a kenyér minőségét befolyásoló jellem­zőt; a liszt minőségét, a ko­vász úgynevezett savfokát, a hőmérsékleteket, a sütési időt, a végterméket, ez azon­ban csak bizonyos mértékig és az esetek többségében csak utólag ad egy-egy hiba korrigálására lehetőséget. Romlik a kenyér minősége akkor is. ha valamelyik gép meghibásodik, ha a gépeket ellenőrző, a folyamatba be­avatkozó ember nem elég fi­gyelmes, lelkiismeretes. A gyárnak olyan dolgozó­ja, aki kifejezetten a minő­séget ellenőrizné nincs. Az eladhatatlan, vagyis a selejt kenyereket az úgynevezett ládázók válogatják ki, átla­gosan naponta egy-két má­zsa kerül külön polcra, de az is megtörténik, hogy 5—10 mázsa lesz a selejt. A néhány ládázó azonban naponta 250—300 mázsa kenyeret mozgat meg, emellett kell, illetve kellene még a minő­ségre is ügyelnie. Igaz, a gyár nem ösztönzi arra eze­ket az embereket, hogy a sü­letlen, égett kenyeret is lá­dába rakják, mégis előfor­dul. Más a helyzet a kenyér tartósságát illetően. Az, hogy a szemre, ízre tetszetős ke­nyér meddig marad ilyen, attól függ, mekkora a kovász savfoka. Az ország kenyérgyárainak mintegy tíz százaléka dolgo­zik olyan technológiával, mint a szolnoki. E szerint a kenyér úgynevezett híg-ko­vászból készül, ennek savfo­kát különösen nyáron, meleg­ben nem tudják a kívánt ér­téken tártani. Ez nemcsak a szolnoki gyár gondja, hanem másutt is problémákat okoz, és keresik is a megoldást. Addig is egy jó tanács: to­vább tart a kenyér, ha nem nylon zacskóban tartják, mert akkor nem tud „lélegez­ni”. Dósa János, a Szolnok me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója mondja: Idegesek vagyunk — Idegesek vagyunk, ide­gesek az emberek is az üzem­ben. Igyekszünk úgy módosí­tani a technológiát, hogy ke­vesebb legyen a probléma, jobb a kenyér. Utasítás szü­letett a kovász folyamatos el­lenőrzésére, vizsgálatára, hogy éretlen kovászból ne készüljön kenyér. Sajnos a technológia olyan, hogy a tésztakészítés, a kenyérsütés sebessége, ideje valamivel gyorsabb, illetve rövidebb, mint amennyi a kovász éré­séhez szükséges. Míg a gyár­tás megkezdésekor nincs probléma, azonban a végén, ha folyamatosan mennek a gépek, már kevesebb idő ma­rad. Próbálkozni fogunk gyártási szünetek beiktatásá­val, hogy éretlen kovászból ne készüljön kenyér. — Ami a kenyér külső megjelenési formáját, bél­szerkezetét illeti, intézke­dünk, hogy a gyárból ne ke­rüljenek ki égett, lapos ke­nyerek. Nehezebb dolog a tartósság növelése. Erre kí­sérleteket végzünk, hisszük, hogy sikerrel. • ♦ » Mi is úgy gondoljuk. Mert, bár igaz, hogy a nagyüzemi technológia mint kiderült, ki­vált nyáron, a kánikulában, egy sor hibalehetőséget rejt magában, gondosabb, figyel­mesebb munkával ezek jelen­tős része elkerülhető és a gyártás fogyatékosságai is bi­zonyára kiküszöbölhetők. S reméljük, hogy minél ha­marabb. i Trömböczky Péter ) Kötéllétrán a levegőben. A Petőfi brigád szerelői a Ré­kasi úti transzformátor-állomás égbe nyúló tartóoszlo­pain \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents