Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám

1975, augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Bezárta kapuit a szolnoki jubileumi építőtábor Tegnap búcsút mondott a szolnoki jubileumi építőtá­bornak az utolsó csoportjtöbb mint százötven fiatalja is. A táborozóknak a Mátyás ki­rály úti iskola adott otthont. Június 22-től négy kéthetes turnusban közel hétszáz Szol­nok megyei középiskolás fia­tal táborozott a megyeszék­helyen. Dolgoztak a szolnoki autóbusz-pályaudvar, a kór­ház, a déli ipartelep, a vasút­állomás előtti 23 emeletes to­ronyház, valaminit az állami építőipari vállalat II. számú főépítésvezetősége szakipari üzemének építkezésén. Mun­kájuk értéke 512 ezer forint. A táborzáró ünnepségen Török Tamás, az ÁÉV KISZ- bizottságának titkára érté­kelte az utolsó turnus mun­káiét. s az elismerés jeléül ajándékokat adott át a leg­jobban dolgozó első három brigádnak. A versenyben az első helyezést a kisújszállási 605. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet lakatos bri­gádja nyerte el, a másodikat pedig a mezőtúri 626. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet tanulói. A harmadik hely­re az újszászi szakközépisko­la fiataljai kerültek. Az aján­dék magnó, lemezjátszó, tás­karádió. Emellett valamennyi táborozó megkapta emlékbe az ÁÉV emblémájával ellá­tott sapkát, trikót. A fődíjat a legjobban dolgozó Kiss Bé­la, a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola utolsóéves tanulója nyerte el jutalma: egyhetes út Csehszlovákiába. A díjak kiosztása Után Ka- nyó Sándor, a KISZ Szolnok városi Bizottságának titkára átadta a vándorzászlót a kis­újszállási fiúknak. Lövészet úszás, fegyveres váltófutás Versenyben a gárdisták Ma: 23 kilométeres harci túra 0 KÖZMŰVELŐDÉSÉRT Szereti a könyveket, szereti az olvasókat Tegnap délelőtt lezajlottak a VI. Ifjú Gárda Szemle raj- verseriyei lövészetben, úszás­ban és fegyveres váltófutás­ban. Mindhárom ; verseny­számban egyidőben kezdőd­tek a küzdelmek. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola sportlőte- rén néhány perccel nyolc után már dörögtek a fegyve­rek. A jól felszerelt lőtéren egyszerre lőtt a tizenkilenc megyei és a három budapesti raj egy-egy gárdistája. A ver­seny fegyelmezett volt. Han­gos beszédtől mindenki óva­kodott, a nyugtató rajpa­rancsnoki utasítások is sut­togva hangzottak el. — Sem­mi idegeskedés, nyugodtan tartsd a fegyvert, Zsuzsa. Fi­gyelj jobban Böcés. Balra fönn van a találat 11 óra irá­nyában. Kligl Misi, a Pest megyei­ek rajparancsnoka négy soro­zat után körmét rágva srá­molta az eredményeket. — Hetvenkét kör az átlag. Nem sok, de a jobb lövők, Med- gyesi, Tóth Balázs, Kiss Pali csak ezután következnek. Fellehet még hozni nyolcvan Hájas Zsuzsa biztosan tartja fegyverét Nos, ez nem sikerült. A lö­vészetet a borsodiak nyerték 630 körrel, második helyen a Vas megyeiek, harmadikon a Zala megyei gárdisták vé­geztek. A szolnoki raj az ötödik lett a lövészetben éppúgy, mint a fegyveres váltófutás­ban. Pedig bíztatásban itt sem volt hiány. Az úszók ra­ja — már befejezte a ver­senyt, amikor a szolnoki vál­tó futása következett, és a lányok harsányan ösztökél­ték gyorsabb tempóra a futó­kat. A 9 perc 30 másodperc« idő azonban csak az ötödik helyre volt elég. A szolnoki futók szerint, ennél sokkal jobb teljesít­ményt is tudtak volna nyúj­tani, ha" erősebb csapattal kerülnek össze. A fegyveres váltófutásban a Bács-Kiskun megyei raj győzött, második helyen a zalai, harmadikon a Budapest I. szakasz futóraja végzett. Ebéd után városnézés, für­dés következett. A délutáni pihenő jól jött a gárdisták­nak, hisz ma a szemle össze­tett versenyszámát, a 23 ki­lométeres harci túrát kell tel­jesíteniük. — T. katona — Váltanak a szolnoki futók átvezetőt (útleírást, bűnügyi történeteket, sőt tudományos fantasztikus irodalmat) aján­lottunk helyette. Senki sem bánkódott, senki sem szo- morkodott. s mikor két hó­nap múlva újra visszakerül­tek az „eldugott” könyvek, magunk is meglepődtünk, hogy mennyire megcsappant a lektűr forgalma. Igen, a könyvtáros fele­lőssége ... — Az olvasóvá nevelést gyerekkorban kell elkezdeni. Nem mindegy, hogy mit ol­vas a gyerek, s főleg, hogy mit mikor. Mi igyekszünk különös gonddal törődni az ifjú olvasókkal, ezt a célt szolgálja két kiscsoport is: a meseszakkör és az iroda­lombarátok köre. Az ered­ményről talán az általános iskolák magyarszakos taná­rai tudnának véleményt mondani. Nem kérdeztem a pedagó­gusokat, de eredményességet talán jelzi a könyvtár „ki­váló” címe, s Urvölgyiné több kitüntetése is. — Mi a siker titka? — Nincs titok. Szeretni kell a könyveket és persze mindenekelőtt az olvasókat. — Befejezésül még egy kérdés: mit olvas legszíve­sebben? Kik a könyvtáros kedvencei? ­— Zola, Dreiser, Franz Kafka, Salinger, Németh László. Szabó Magda írásai a legkedvesebbek, s nagyon szeretem a verseket is. De kedves számomra mindegyik könyv, mely örömet szerzett H. D. S zülei varrónőnek szán­ták, ő maga védőnő­képzőbe jelentkezett az érettségi után, s végül még­is csak könyvtáros lett. Ur- völgyi Andrásné tizenkilenc éve a jászárokszállási könyv­tár vezetője. — Hosszú ideig titokban jól mulattam könyvtárveze­tői címemen. Én voltam a község első függetlenített könyvtárosa, s mikor 1956. október 15-én munkába lép­tem. három-négyezer kötet könyv, s egy ütött-kopott kis asztal volt mindössze a könyvtár vagyona. A műve­lődési ház egy aprócska szo­bájában kölcsönöztem... — S most? — Hárman vagyunk könyvtárosok, külön felnőtt- és gyermekrészleg, olvasó­szobák, raktárak, iroda ... A könyvállomány közel har­mincezer kötet, hatvanféle újság és folyóirat jár. Az éves könyvbeszerzési keret ötvennyolcezer forint. Szerényen elhallgatja — a statisztikából kell kibön­gésznem —, hogy közben az olvasók száma is megsokszo­rozódott. A régi négyszáz helyett most kétezer-kétszáz — a tízezer lelkes Jászárok- szállás tehát „olvasó falu”. — .Jaj. de nehéz volt míg idáig eljutottunk! Néha azt hiszem, álmodom, s mind­járt felébredek. Évekig szűk helyen nyomorogtunk, ké­sőbb pedig, mikor már lett volna hová tenni a könyve­ket, nem volt miből vásá­rolni ... Közben tanultam is. Alap-, majd középfokú képesítést szereztem, végül elvégeztem a marxista egye­temet. — Végül? Ez azt jelenti, hogy befejezte a tanulást? — Nem, dehogy. Csak míg ilyen aprók a gyerekeim, ad­dig „pihenek”... Pihenés? Ugyan... A járási pártbi­zottság tagja vagyok, az agi- tációs és propagandabizott­ságban dolgozom. Itthon, Árokszálláson is akad mun­kahelyen kívüli tennivaló. Beválasztottak a pártalap- szervezet vezetőségébe, párt­oktatást vezetek, soroljam tovább? Különben is itt van ez a rengeteg olvasnivaló. Míg tanultam, összegyűlt egy csomó „adósság”. Könyv­ismeret nélkül, hogy ajánl­hatnék olvasnivalót, hogy formálhatnám mások olvasá­si kultúráját? — Ezek szerint hisz ab­ban. hogy irányítható az ol­vasó, az olvasás? — De még mennyire! Mindjárt mondok is egy pél­dát ... A Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Központ felkérésére a közelmúltban egy vizsgálatot végeztünk. A kölcsönzőterem polcairól le­szedtük a lektűr irodalmat, s ha valaki kereste: valami Hazánk tájai ^Utazás a Tiszán 8 Hatszáz kilométer csil­logó sárga víztükör kétszerannyi part. A hosszú magyarországi szakasz száz és száz szépséget rejteget, s nem keveset meg is mutat. Szelíd homokpadjaival für­dő-, üdülő-, kempinghelyek égsz sorát kínálja a termé­szetbe vágyó embernek. Fel is figyeltünk rá egyik helyen jobban, másutt kevésbé. Gergely iugornva a leg­szebb. Soha nem hallottam róla, véletlenül bukkantam rá, amikor Vásárosnamény- nál a Szamos beömlést akartam látni. Lejjebb, a Szamos-torkolatnál kezdődik és fél kilométerre terpesz­kedik a tiszta, sárgásszürke fövény, felnyúlva a — sehol másutt ennyire laposan — lassan emelkedő jobb partra. A Tiszától elmaradhatatlan fűzfabokrok illemtudóan fél­karéjban visszahúzódnak, s még csak egy-egy éltévedt sarj sem üt tanyát a szikrá­zó homokban, nehogy meg­szúrjon, ha éppen hempe­regni van kedvem. Hátul er­dő, szemben a magaspart szigetel el a külvilágtól. Természet — csend. Kicsi, de jó kemping sá­torkölcsönzővel, zuhanyzó­val, hétvégi házak tucatjá­val, no és úttörőtábor. Az éhes, szomjas vendégnek ha­lászcsárda, presszó. Forgal­ma jócskán van, hiszen a strand nagy távolságról — Sárospataktól Mátészalkáig — vonzza a vendégeket. Gergelyiugonnya, amolyan északi Tisza-Riviéra, kelle­mes meglepetés annak, aki megismeri. Gergelyiugomya-Vásáros- naménytól a Tisza merede­ken Északnak fordul a szov­jet határig. Én nem. Megyek Tokajba. Elhagyva a beregi csücsköt, levágom a nagy kanyart. A tokaji heggyel szemben a bal parton a folyóba kes­keny földnyelv nyúlik be, rajta strandolok százai. A természet csendje ott maradt a Felső-Tiszán, itt már dü­höng a civilizáció. A közel­ben lévő hídon, a szolnoki „testvérén” autós ingajára­tok, a másikon vonatdübör- gés, a vízen motorcsónak-pa­rádé (a vízen olaj) rálátás a Tokaj hegyre, a házakra, a kempingben zuhany, faház, sátor, csak hely nincs. Ezt már nem kell reklámozni — felfedezték. Tiszalököt úgyszintén. Az új Tisza és a Keleti Főcsa­torna szögletében, az építők egykori barakkjai húzódtak. Helyükön ma erdő, a fák közt mint a sűrűn növő gombák alpesibbnél alpesibb nyaralók, kétszintes kocka­házak, kőépületek (egyszin­tes autók), s mindenfelé meszesgödrök, mai terke ve­rők. Megszólítok egy félig kész kéjlak előtt szöszmötölő embert. Bemutatkozik — Medgyes Zoltán. Dicsérem a házát, ö nem. Köp egyet. — Építem, mert megkezd­tem, de nincs sok kedvem hozzá. Hatvanhétben úttörő voltam egy fabódéval, két­ezer forintból. Ebbe meg nyolcvanezret beleöltem, még sincs kész. Akkor a termé­szetben voltam, elbújtam, most pedig?... — elhúz egy autó, odaköszön a vezető­nek, folytatja — Tessék, ott a szomszédom. Egy utcában lakunk Nyíregyházán. Tiszafüred, holtág, vagy ahogy itt nevezik, Kis-Tisza. Horgászok, csónakázók pa­radicsoma volt, ma is az és meg inkább: lesz. Ez a Tisza II. üdülőkörzetnek legérté­kesebb területe, a sokat em­legetett tiszafüredi magas­part. Feltámad a holtág nemsokára, „jön” a kis-Ba- laton, a partján kemping, üdülő, nyaralók ezrei... de erről még írunk jónéhány- szor. Tiszapüspöki. A falu alatt a rpegye legszebb szabad strandja — s a büszke cí­met módosítsuk mindjárt: egyetlen szabad strandja. Lejtős, homokos part, csend, természet, napfény, távol a világtól. Nagyon távol — gondolom térdig sáros nad­rágomra nézve. S az út sem könnyű idáig. Elvergődöm a közeli nyárfásban épült kis horgásztanyáig. Szép a szem­nek: mini város, mégsem zsú­folt. Lemosom az út sarát és arra gondolok, jó annak, aki autón jár. Jön egy isme­rős, felvesz, indulunk a mű- út felé. öt perc múlva együtt toljuk a beragadt Trabantot. A gergelyi part a legszebb, a tiszakécskei a legjobb. A strand, semmivel sem kü­lönb tiszapüspökinél, „csak” szép. Közel hozzá hatalmas területen nyaralók (nagyré­szük szolnokiaké) hobbyker- tek, az erdőben rönvár tor­napálya, s fent a hajdani gyümölcsös helyén kétszáz méterre a Tiszától termál­fürdő négy medencével, flu- oridos gyógyvízzel. A fürdő a jó együttműködés emlék­műve is lehetne. A községi tanács felismerve a parti föl­dek jó adottságait, hét éve megkezdte üdülőterületté fej­lesztését a helyi Béke és Szabadság Tsz birtokán. A tsz átadta a területet, s meg­váltásként art kérte, hogy a zöldséghajtatáshoz fúrt ter- málkútja vizére építsen a tanács strandot — s meg­lett. A kettőjük egyezségéből a harmadiknak a nagyköz­ségnek is haszna lett. Na­ponta 2—3 ezren keresik fel a strand melletti tsz-fürdőt, amely akár a Tisza II. üdü­lőkörzet fürdő-tervének min­tája is lehetne. Ott tervezik így: tiszai strand mellett termál fürdő. Bár az? ötlet nem új, mégis ez a legsike­resebb. Szegeden ugyanis ezen az alapon évekkel ez­előtt megszületett a nagy ti­szai partfürdő, haszna azon­ban nem sok van. A hul­lámtérbe épült termálme­dencék többször látják ven­dégül a Tiszát, mint a für- dőzöket, így volt ez az idén is... A Tisza gyöngyszemeiből Szolnak megyének is jutott, de hogy csak kettőről írtam, nem véletlen. Szolnok tiszai fürdőhely is lehetne — most még csak „fű alatt” az. Ti- szaug, a fürdők paradicsoma volt — az 1970-es árvíz óta egyre kevésbé az. Kár érte. Értük. (Folytatjuk.) Igriczi Zsigmond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents