Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. Julii.:! 13. SüLPQLmtSflig Mesterséges napfogyatkozás 1975. július 19-én délben lesz az ember által megvalósított első napfogyatkozás. Ezt a kísérletet szovjet szakemberek javasolták és a Szojuz—Apolló közös űrrepülés során valósítják meg, — írja a Pravda. A lap szerint a kísérlet a következőképpen zajlik le: az űrhajók szétkapcsolása előtt a „kettős” hossztengelye égitestünkre irányul (az Apolló űrhajó a Nap oldalán) és ez a helyzet stabilizálódik. Megadott pillanatban az űrhajók R©stvain*'-. Eközben az Apolló eltakarja a Napot a Szojuz j.ea.i..- tán levő megfigyelők elől. A mesterséges napfogyatkozás idején a Szojuz fedélzetéről lefényképezik a Nap korongját és az Apolló körüli „atmoszférát” az Apolló fedélzetéről pedig a Szojuz űrhajót filmezik le. A Napkorong tanulmányozása rendkívül fontos. A teljes természetes napfogyatkozás azonban ritkán fordul elő: a Föld egy és ugyanazon földrajzi pontján 300 év alatt csak egyszer figyel- hető meg. Szovjet—amerikai űrtalálkozó Közeledik a nap, amikor sor kerül a Szojuz és az Apóllo űrhajó közös útjára. A Szojuznak a szovjet kozmodromról, Baj- konurból kell indulnia 1975. július 15-én moszkvai idő szerint 15 óra 2Ö perckor. Aznap startol az Apollo is — 22 óra 50 perckor. A két űrhajó a Szojuz indítása után 51 óra és 50 másodperc múlva találkozik. Ezután 47 órán és 20 percen át keringenek együtt. Miután szétkapcsolódtak, a Szojuz további 43 órát tölt a világűrben és Kazahsztán területén száll le. Az Apollo körülbelül három és fél nap múltán a Csendes-óceánon, a Hawai- szigetek közelében ereszkedik a víztükörre. Befejeződtek azoknak a szovjet és amerikai űrhajósoknak előkészületei is, akik részt vesznek a közös űrrepülésen. A mintegy három évig tartott munka számos bonyolult mérnöki-műszaki és egyéb feladat megoldását tette lehetővé. Az egyik főfeladat az űrhajók megbízható összekapcsoló rendszerének kidolgozása volt. A Föld mesterséges bolygójaként két napon át nemzetközi űrállomásként működnek majd az űrhajók. Leonov festménye a Szojuz és az Apolló összekapcsolásáról Ilyen rakéta száll fel Bajkonurból Stafford és Leonov gyakorlat közben Képünkön a szovjet repülésirányító központ Vélemények a közös programról Csupán az első lépés Csillagváros — Amikor öt utoljára repült a Föld körül 1971-ben, gondolta-e, hogy kialakul egy olyan nemzetközi űrkutatási együttműködés, mint amilyen most a Szojuz—Apollo program? — Nehéz erre a kérdésre egyértelműen felelni — mondta Vlagyimir Satalov vezérőrnagy. — Amikor Gagarin repült a Vosztokon, vagy Komarov az első Szojuzon még nem gondoltuk, hogy ilyen közéi vagyunk a nemzetközi orbitális komplexum létrehozásához, ugyanakkor nem állíthatom, hogy közülünk senki sem gondolt a két űrkutató nagyhatalom előbb-utóbb bekövetkező együttműködésére. A f’rojuz—Apollo programot ; ionban semmiképpen sem J.:kiüthetjük az űrkutatás uradalmi eseményének. Ez a fejlődés természetes következménye. — Vannak mélyebb gyökerei is az együttműködési irányzatnak? — Az űrkutatás elméleti megalapozója, Konsztantyin Ciolkovszkíj nemegyszer hangsúlyozta, hogy a világűrben elkerülhetetlen a nemzetközi együttműködés. Bármilyen fantasztikusan hangzott is ez a maga idején, egy-két emberöltő alatt realizálódtak tervei. — Mikor kezdődtek meg a Szojuz—Apollo program gyakorlati előkészületei? — Mintegy három éve. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a NASA tárgyalásokat folytatott, amely- lyel a kormányközi megállapodás aláírását készítették elő. A parafálás napján startolt a Szojuz—Apollo-prog- ram. A terv szovjet igazgatójával, Busujev professzorral és Jeliszejev űrhajóssal jártam Houstonban, ahol kialakítottuk a munkaprogramot és összeállítottuk a munkacsoportokat. A három évvel ezelőtt meghatározott időpont — 1975. július 15-e — igen messzinek tűnt, s máris a közös repülés küszöbén állunk. — Mivel töltötték ezt az érzésünk szerint oly gyorsan elrepülő időt? — A mérnöki és tervezői kérdéseket ez alkalommal nem érinteném. Szólnom kell azonban a Szojuz és az Apollo belső légkörének különbözéséről. Az űrhajók összekapcsolására különleges zsiliprendszert alakítottunk ki. Űj felkészítési módszereket, eszközöket dolgoztunk ki. Nehéz volt alaposan megismerni és elsajátítani az Apollo berendezéseinek kezelését, mint ahogy az Apollo legénysége is megdolgozott a Szojuz megismeréséért. — Szovjet részről kétszer négy, amerikai részről kétszer három főnyi személyzet segíti a program megvalósítását. Mi a magyarázata ennek a megosztásnak? — Először is: a közös programnak megfelelően, Bajkonurban két Szojuz-űr- hajó készül a felszállásra. A múlt év végén, a tervnek megfelelően, kipróbáltuk a módosított Szojuz—16-ot. Azt Filipcsenko és Rukavis- nyikov vezette. Elhatároztuk, hogy a két-két, tehát négy tapasztalt űrhajós mellett két-két tehát újabb négy kiképzett fiatal űrrepülő álljon készenlétben. Az amerikaiak ugyanígy szervezik az utazást. — ön jó néhányszor járt Houstonban. Mi a közös és mi az eltérés a szovjet és az amerikai űrhajósok felkészítésében? — A felkészítés célja és feladata egyforma. De az eredményt némileg eltérő Houston A houstoni Johnson-köz- pontban beszélgető társaim: dr. A. Aldridge, a program amerikai műszaki igazgató- helyettese és dr. L. Nicholutakon érjük el. Például: mi nagy figyelmet szentelünk a módszertani kérdéseknek. Aprólékosan felkészülünk a feladatra, részletesen kidolgozzuk az egyes szakaszokat, elemezzük a földi űrhajóedzések minden mozzanatát. 1 Az amerikaiak előnyben részesítik a személyzet kezdeményezőkészségét. A közös űrrepülésre készüléskor az amerikai űrhajózás végül is a mienkéhez hasonló módszert alkalmazott, mi pedig az amerikai tapasztalatok alapján nagyobb önállóságot és felelősséget biztosítunk űrhajósainknak. — Mondana valamit a távolabbi tervekről? — Szerintem — mondta befejezésül Satalov vezérőrnagy —, együttműködésünk nem fejeződik be a Szojuz— Apollo-programmal, amelyet csak az első lépésnek tartunk. Nehéz lenne most még beszélni a következő együttműködés részleteiről, de hiszem, hogy további lépések következnek. Alekszej Gohorov son, az igazgató műszaki segítőtársa. Mind a ketten fiatalok, akárcsak a kozmenau- tikában dolgozó tudósok zöme. Előre kell bocsátanom, hogy akkor jártam a központban, amikor már valamennyi műszaki problémát megoldották. Beköszöntött az utolsó szakasz: a közös űrrepülés és űrhaj ó-öszekap- csolás megszervezésének kidolgozása. Minden pontosan az ütemterv szerint haladt. A houstoni szakemberek igen jó véleménnyel voltak a szovjet és amerikai kutatók, mérnökök, űrhajósok közös munkájáról: — Szerintünk az első kísérlethez készített kapcsoló- rendszer teljesen érett konstrukció, amely felhasználható a következő űrrepüléseknél is — mondotta Nicholson. — Ily módon mai (erőfeszítéseink megalapozták a következő űrkutatásokban való együttműködést — egészítette ki kollegája szavait Aldridge. Megkérdeztem, mi a véleményük az olyan bonyolult és hosszadalmas munka részvevőinek emberi kapcsolatairól. — Szívesen mondunk véleményt, jóllehet mérnökök vagyunk, nem pedig pszichológusok. Az Apollo—Szo- juz-program minden résztvevőjének munkájában, hangsúlyozzuk, ' nagyszerű kölcsönös megértést értünk el. Kétségtelen: nemcsak olyan műszaki szakemberekké váltunk, akiknek gondolatai a közös célért működnek együtt, hanem barátok is lettünk. Ügy véljük, hogy ez az űrrepülés bebizonyítja: minden nehézség ellenére közösen munkálkodhatnak majd a technika más szféráiban tevékenykedő szakemberek is országaink, az egész emberiség javára. A beszélgetés után elindultunk, hogy megtekintsük az Apollo—Szojuz programmal kapcsolatos technikát. Odakint utolért bennünket egy fiatalember, hosszú telexszalaggal a kezében: — Nicholson doktor! önnek küldi Busujev professzor Moszkvából! A telexszalag a kérdések özönét tartalmazta, amelyekre a Busujev-csoport választ vár a legközelebbi Houston— Moszkva közötti telefonbeszélgetéskor. A következő rendszer alakult ki: kéthetenként egyszer telefonon beszélnek egymással, közben megérkezik a kérdéslista. Éppen ezért a telefonbeszélgetés megfontolt, pontos ér tömör. Égy érdekes apróság: a telefonbeszélgetést annak az országnak a nyelvén folytatlak. amely adott esetben a hívó fél. Ha már az információ került szóba, megjegyze/ K. Busujev igen jó véleménnyel volt a dokumen!/ - előkészítés amerikai rendszeréről, amelynél a témáké és altémákat számsorok je’ zik. Azt is helyesnek tartó’ ta, hogy a feljegyzések k' szításékor az amerikai k-' legák nem fordítanak túl s időt a fogalmazás csiszol sára. Nem a stílus, hanem a gon/-’ólat a fontos. G. Ös ztroumnv (APN—KS) Minden pontosan az ütemterv szerint
