Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
1975. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NÉPLAP MINŐSÉGI ŐRJÁRATA Elég csupán a márka? Épül a szolnoki vízmű A terveknek megfelelően halad a szolnoki felszíni vízmű építése. Képünkön balról a vegyszert bekeverő épület, középen a két derítő, háttérben a szűrőház Gyorsabb léptekkel Beszélgetés Molnár Jánossal, a KISZÖV elnökével A megye 50 ipari szövetkezetében 12 ezer ember dolgozik. Évi termelési értékük 1 milliárd 600 millió forint körül alakul. A szövetkezetek jelenlegi helyzetéről, a további tervekről, az aktuális kérdésekről kértünk tájékoztatót Molnár Jánostól, a KISZÖV elnökétől. Az eevesüiás előnyei — Mostanában hallunk olyan híreket, hogy két—három szövetkezet elhatározza, — ezentúl együtt dolgozik. Hol tart jelenleg az ipari szövetkezetek koncentrációs folyamata? Mi indokolja ezt, mi a jövője? — Ezen a területen, vagyis az erők koncentrálásában szövetkezeteink bizony lemaradtak egy kicsit. Nincs közöttünk még teljes mértékben egyetértés. Az az érzésünk, hogy minden szövetkezet a maga kis „köztársaságát” félti. Nehezen adják fel az önállóságukat. Pedig több apró szövetkezetünk van, amelyeknek jót tenne, ha beolvadnának egy erősebb nagyobb szövetkezetbe. Megyénkben 1968- tól alig-alig tettek lépéseket ebben az ügyben. Tavaly kilenc kisebb szövetkezet egyesült, négy nagyobb lett belőlük. Jól dolgoznak, nem bánták meg. Különösen kiemelném a kisújszállási Bőr- és Textilszövetkezetet. Amíg nem egysült a két szövetkezet, egy félévben 7 millió forintot termeltek, most közösen 11 milliót. Jelenleg is tárgyalunk több szövetkezet egyesüléséről. Megfigyelhető hogy a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek a nagyobb cégeket keresik. Ott aztán kialakul a jó szakmai vezetőgárda. De szólnunk kell a gépesítésről is. Természetesen észszerűbb a nagyobb szövetkezetét fejleszteni, mint az 50—■ 60 tagú „üzemecskéket.” Ahol modern berendezéseken dolgoznak, többet, jobbat tudnak termelni, mód nyílik arra is, hogy több műszakot vezessenek be. Könnyebben jutnak anyagokhoz, nagyobb tételekben vásárolhatnak. Nem kell minden egyes alkatrészért, lemezért, fadarabért külön szaladgálni. El kell mondanom, hogy Karcagon szerveztek a vasalapanyagok biztosítására egy társulást, amelybe több mint húsz ipari szövetkezet lépett be. A nagyobb szövetkezeteknek jobb a hitelképességük, jobban figyelembe veszik őket a bankoknál is. ösz- szefoglalva: a koncentrációnak nagy jövője van. A szövetkezetek egyesített anyagi szellemi erővel pontosabban, jobban megoldhatják feladataikat. — Mik az állami és szövetkezeti építőipar együttműködésének tapasztalatai ? — A szövetkezetek többsége önálló munkavállalással rendelkezik, tehát ott dolgozik, ahol megbízást kap. Az állami építőipar kapacitása megyénkben eléggé szűkös, ezért kooperációs szerződéseket köt szövetkezeteinkkel. Jelenleg 16—17 szövetkezet foglalkozik építő jellegű munkával, ebből 6—8 kimondottan építőipari szövetkezet. Kooperáció az építőiparban Olyan megállapodások születnek, amely szerint az állami építőipari vállalat munkásai géppel összeszerelik az épületelemeket, és a belső munkákat — festés, mázolás, parkettázás, villany- és vízvezetékszerelés — a szövetkezeti szakmunkások végzik, illetve besegítenek ebbe. Például a vasútállomás építésénél született ilyen szerződés. A szolnoki vas- és faipari szövetkezet vállalta a faburkoló munkákat, amelybe „bekapcsolta” a jászalsószentgyörgyi és a karcagi szövetkezeteket is. Ez a munka mintegy 5—6 millió forint értékű volt \ megyei tapasztalatok kedvezőek. A legtöbb építőipari szövetkezet vezetője megérti, — még akkor is ha gazdaságilag nem mindig találják meg a számításukat — hogy kölcsönösen segíteni kell egymást, különben nem lesz elegendő lakás, iskola, óvoda... Az állami építőipari vállalat, a Jászsági Építőipari Szövetkezettel áll a legjobb kapcsolatban. Évek óta együtt dolgoznak, most lakások építkezésében vesznek részt a szövetkezetek. Az állami és szövetkezeti építőipar kooperációjából tavaly 10 millió forint termelési érték származott, jelenleg 14 milliónál tartanak. Azt hiszem ez a kapcsolat a következő ötéves tervben még szorosabbá válik. Korszerűbb szolgálttá — Mit tesznek a szolgáltatások bővítéséért? — A megyében a szolgáltatások 50 százalékát a szövetkezetek adják. Arra törekszünk, hogy minél több úgynevezett tiszta profilú szövetkezet alakuljon. Ezzel a többi ipari szövetkezet válláról levennénk a terhet, mert nem kellene munkájukat elaprózni. Ahol más munkát is végeznek, ott sajnos kevese' fordítanak a szolgáltatás fe' lesztésére. Jelenleg hatfél szolgáltatást nyújtanak a sző vetkezetek a lakosságnak: r cipőjavítás, fodrászat, szabó ság fényképészet, vegytisztí tás, lakáskarbantartás. A tervekben szerepel, hogy Szolnokon a József Attlia úton, a Zagyva-parti lakótelepen, Tö- rökszentmiklóson, Kunszent- mártonban szolgáltatóház épüL Változatlanul szorgalmazzuk a lakáskarbantartás fejlesztését is. A szövetkezetekben az elmúlt öt évben 80 millió forintot fordítottak a szolgáltatások fejlesztésére és a következőkben is ennyit terveznek. SZ. E. — Mondja, elég csupán ez a felirat, a márka-jelzés? — érdeklődik a Milánóba tévedt rádiós a Lehelex vásári kiküldöttjétől. — Elég — hangzik a magabiztos válasz —, higgye el, a Lehel világmárka, mindenütt ismerik. Érdeklődöm a szép nagy áruházban: milyen a Lehel hűtőszekrények keletje, mennyien vásárolják, hiszen, ha nem is sokfélét, de más, külföldi, sőt néha tőkés importból származó típusokat is lehet kapni. Az eladó készségesen ad felvilágosítást. — A magyar ember szívesebben vásárol Lehel hűtőszekrényt, s ez nemcsak azért van, mert ennek talán jobb az alkatrészellátása, hanem hosszú a garanciális idő, megbízható, jó készülék, s ami nem megvetendő: nagyon jó hírük van a Lehel gépeknek. Azon morfondírozom, amit Milánóban a rádiós kérdezett: elég-e a jó név, a márka-jelzés? Egv kis csomag Ausztriából, levéllel A nagy jászberényi gyár egyik irodájában, a műszaki ellenőrzési főosztályon épp egy vita közepébe csöppenek. Műszakiak, technológusok, ellenőrző szakemberek arról vitatkoznak, milyen intézkedésre van szükség, hogy az autószifonok minőségére, esztétikai kivitelére még a korábbiaknál is kevesebb panasz legyen. Az apropó: Ausztriából észrevétel és egy kis csomag érkezett mutatóba, minőségi kifogásokkal. Mester István, a műszaki ellenőrzési főosztály helyettes vezetője mutatja is a csomagot. Kilenc autószifon palack van benne, palástjukon apró hibák, karcolások. — Van, ami egyértelműen gyári hiba — mondja — másokon azonban vitatkoznunk kell. A szifonfejet ugyanis Ausztriában szerelik rá, eközben is történhet apró sérülés. Kiutazunk, megnézzük, megbeszéljük. — Nagy tétel szállításakor elkerülhetetlen, hogy egy- egy darab meg ne sérüljön. — Ezért van a garanciamegváltás. Ha például egy szifon fajtából 100 darabot rendelnek, 101-et adunk helyette. Amennyiben a hiba ezen belül van, a vevő nem reklamál. Természetesen nekünk is az a jó, a célunk is az, hogy a hiba jóval egy százalék alatt maradjon. — Ha egy-egy vásárló cég ennyire érzékeny a külcsínre, gondolom, méginkább a togástalan működésre. Ha laza egy csavar a hűtőgép ajtaján — Vevője válogatja. Az ISZK-beli Quelle áruház és a svájci Sibir cég a legigényesebbek. Ha egy csavar laza a hűtőgép ajtaján, már jön a levél. Minden szállítmányt szúrópróbaszerűen vizsgálnak, ha hibát találónak, többnyire a mi költségünkre ki is javítják, de ez nekünk már nem kellemes, ezért igyekszünk is elkerülni. — Minderre milyen módszereik vannak? — Nem módszer, de talán a legfontosabb. A gyártást irányító műszakiak figyeljenek oda, a technológia változtatásakor igyekezzenek mihamarabb kiszűrni a hibalehetőségeket. A habszifon szelepét mutatja. Azt, amelyen egy újítás, majd technológiai módosítás nyomán bizonyos alkatrészek fém helyett műanyagból készülnek. — Egy példa a konstrukciós gondatlanságra. Változtattunk, mert ésszerű volt, gazdaságos, de reklamáció érkezett: szétcsúsznak a szelepek. Kiderült, hogy van a gyártási folyamatban egy művelet, amelyet, ha nem kellő gonddal végeznek, oka lehet a hibának. Szakítóerő vizsgálatokat csináltattunk, szigorítottuk az ellenőrzést, ma már nem fordul elő. — Ha olyan szigorúak a követelmények, mint említette, sok függ attól is, milyen alapanyagot kap a gyár. Egyezkedés a vasművel Válasz helyett ismét példa következik, egy hűtőszekrény ajtaját mutatják, szintén reklamációs darab. Első1 pillanatra ugyan kifogástalannak tűnik a fehér ajtó, de ha mozgatjuk, s a fény bizonyos szög alatt esik rá, látni: enyhén hullámos a lemez. — Ez ma a legsúlyosabb gondunk. A lemezeket Dunaújvárosból kapjuk, évi 6000 tonnát. Ez a Vasműnek tulajdonképpen kis tétel. Próbálunk minőségi feltételeket szabni, egyelőre olyan kompromisszumot sikerült elérni, hogy más, válogatott, gondosabban megmunkált lemezt kapunk az ajtóra és megint mást a palástra. Ez, mondom, átmeneti megoldás, hisz szeretnénk még korszerűbb hűtőszekrényeket gyártani, s ehhez jobb anyag kell. A vékonyabb lemezből gyártott, könnyebb, de ugyanolyan szilárdságú hűtőszekrény korszerűbb, Ugyanakkor gazdaságosabb, mert kevesebb anyag kell hozzá. Azzal meg a gyártás lenne olcsóbb, ha nem kellene megkülönböztetni, melyik lemezből lehet ajtót, melyikből palástot gyártani. Most a lemezek bálában érkeznek, szívesebben dolgoznánk tekercsben gyártott lemezekből, gyorsabb, gazdaságosabb. — Nos, tegyük fel, hogy az alapanyag kifogástalan. Mi kell ahhoz, hogy végtermék is az legyen? — Szakszerű, lelkiismeretes munka. Egyetlen munkás nemtörődömsége, mulasztása kifogásolható terméket eredményez, s ezen végsőfokon a gyár jóhíre múlik. Ezért kell, hogy az ösztönző rendszer is a minél jobb minőséget szolgálja, vagyis a gondos munka mutatkozzék meg pénzben is. Többféle prémiumrendszer van, például a háromlépcsős. Amikor a Heller—Forgó hűtőelemeket gyártottuk, mindazok, akik ebben részt vettek, a kiírt prémiumot három részben kapták. Az elsőt, amikor a gyártmány kilépett a gyárból, a másodikat a szerelés befejezésekor, s a harmadikat az üzembe állítás után, mert nem érkezett reklamáció. — Így az ellenőrzés, tehát az önök munkája is meglehetősen összetett. — Korábban a meó feladata az volt, hogy a végterméket megvizsgálja. Most már ez kevés. A műszaki ellenőrök nemcsak utólagos regisztrálói a minőségnek, hanem bírálói, javaslattevői is, magyarán: partnerek. Ennek persze az is feltétele, hogy képzett szakemberek dolgozzanak ezen a területen is. Igyekszünk ezért a rendszeres képzésüket, továbbképzésüket biztosítani. Rendszeresen összehasonlítani — Mindaz, amiről eddig beszélgettünk, jobbára elkészülő termék minőségének megóvására vonatkozott. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a gyár megtartsa export-piacait. Mit tesznek a termékek fejlesztéséért? — Először is rendszeresen össze kell vetni saját gyártmányainkat másokéval, azaz a világszínvonallal. A megfigyelés, összevetés persze nem elég, nagyon fontos a folyamatos gyártmány- fejlesztés, erre a gyárnak külön apparátusa van. Nem hanyagolható el persze a folyamatos gyártásfejlesztés sem, s ez már gazdasági kérdés is. Például amit mások kitaláltak, ne fedezzük fel újra. Ezért a licenc és know-how vásárlásokat is rendszeressé tettük. — Mindazt, amit elsoroltam, nemcsak a műszaki, technológiai fejlesztésre értem — mond ja, és már mutat is egy érdekes, új formájú autószifon palackot, ismét példaként. A keskeny nyakú, kiszélesedő test leginkább a fütyülős barack üvegéhez hasonlít. — A vevő formai, esztétikai igényeinek kielégítésére szintén a piac megtartásának egyik eszköze. A szerkesztés, konstrukciós osztály ezért formaterv variációkat készít, a kísérleti műhely legyártja a mintadarabokat. Sorozatra az kerül, amelyiket a vevő ezek közül kiválasztja. — Sok mindenről szó esett. A minőség megóvása, javítása szempontjából végül is mit tart a legfontosabbnak? — A kezdeményező készséget, a változtatásra való hajlandóságot, a fejlesztés folyamatosságát. A Lehel állja a versenyt A tőkés világgazdaság válságjelei nem kedveznek a Hűtőgépgyár termékeinek. De a Lehelnek állnia kell a versenyt. Nemcsak a gyár, egész gazdaságunk érdeke ez, hiszen külkereskedelmünk csak akkor tudja a nélkülözhetetlen nyersanyagokat, energiát megvásárolni, ha van mit kivinnünk helyette. Ezért kell megszervezett külkereskedelmi piacainkat megtartanunk, s újakat kutatnunk. De ott is csak az a termék kelendő, aminek minősége egyre jobb. A Lehel állja a versenyt Évről évre növekszik az exportra szállított termékeinek minősége. Ebben az évben például, forintban számolva, a 2,8 milliárdos termelési értékből a tőkés piacra 435 millió forint, a szocialista országokba 423 millió forint értékben juttatja el márkás termékeit. A Lehel név ismert külföldön is. De — mint láttuk — a jó minőséghez nem elég csupán a márka. Trömböczky Péter
