Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
1975. jüHus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepi próbafárat Eredményes félév a Jármti'iavifő tizemben Az áru „szerelése“ Hajszárítót vásároltam a héten, ajándékba szántam, szerettem volna nem csak jót, hanem szépet, ízléseset I választani. Az elektromos I cikkeket árusító szolnoki bolt | eladója a kicsit borsos, de elegáns műbőrtokos típust ajánlotta. Nézem a prospektust: a fényképen színes burkolatú változat. Ilyet szeretnék kérni, mondom, akinek veszem, szereti a vidám színeket. Az nincs, csak fehér, illetve ... Van, műbőrtok nélkül. Mondom, cseréljék ki, ha lehet Már akkor kicsit furcsán néz rám az eladó, de kicseréli. Eddig megvolnánk. Nézem a műbőrtokot. Ráncos. Ugye, ha lehetne, ezt is, mert az ember a pénzéért... Még furcsább tekintet, de ezt is kicseréli, sikeres a vásár — csak ... Csak azt nem értem, az eladó miért lát bennem ba- kafántos vevőt? Pedig jó lenne, ha megszokná, hogy mindannyian, s joggal, egyre igényesebbek vagyunk, megkívánjuk, hogy az áru „szerelése” is kifogástalan legyen. Régen túljutottunk már azon az időszakon, amikor az „eszi, nem eszi — nem kap mást” szemlélet uralkodott a hazai piacon, az üzletekben. Csak észre kell venni, nehogy mások vetessék észre velünk. Itthon is szívesebben vásároljuk a szebb, a jobb árut, s így van ezzel a külföldi is. Most, amikor a tőkés államokból bizony sok mindent — nyersanyagot, energiát ■ drágábban kapunk, most még fontosabb, hogy megszerzett külföldi vevőinket megtartsuk, sőt újabb exportlehetőségeket szerezzünk. De kivinni akármit, akármilyet nem lehet, s egyre inkább nem lehet A minőség javítása, a lelkiismeretes gyártás, a fejlesztés, az új meg új,; működésben, formában, s persze árban is versenyképes termék előállítása a vevő, s a gyártó közös érdeke, itthon és külföldön egyaránt fi' *. PÜres vonat robog át az állomáson. Az utasban köny- nyen felvetődhet a kérdés: a MÁV üresen „furikáztatja” a vonatait? Kevesen tudják, hogy ezek a szerelvények próbajáraton vannak. Ilyenkor derülhet ki például, bogy rossz a fék, esetleg nem megfelelőek a csapágyak és így tovább. Ha minden rendben van, a kocsik néhány nap múlva már menetrend szerint közlekednek. A szolnoki Járműjavító üzemből havonta jónéhány ilyen szerelvényt indítanak útra. Tavaly például 700 személykocsi, 165 Diesel-mozdony és 3 ezer 100 tehervagon gurult le a szerelőcsarnokok sínpárjairól, s az 1975-ős év eddigi eredményei azt mutatják, hogy ez a szám az idén sem lesz kisebb, bár az első félév jócskán hozott gondokat is. Az influenzajárvány például nem kerülte el az üzemet sem, a betegségek okozta időkiesés 21 ezer óra. Ez különösen a munkaigényes alkatrészgyártásnál éreztette a hatását. A javításra váró járművek pót- alkatrészeit ugyanis jobbára itt készítik, illetve készítették. Jelenleg azonban nincs elegendő lakatos és esztergályos dolgozójuk, ezért a Ganz MA- VAG-gal, az Északi Járműjavítóval. s más üzemekkel, vállalatokkal kooperálnak, így próbálják biztosítani a szükséges alkatrészeket. Ha a kooperáló vállalatok nem szállítanak pontosan, bizony a kdesi nem készül el a tervezett időre. Mindezek ellenére az idei tervüket Időarányosan 100,8 százalékra teljesítették, s ebben a legnagyobb részt a 165 szocialista brigád vállalta. Elhatározták hogy július 12én, a vasutasnap tiszteletére ünnepi „futópróbát” tartanak. Nem lesz könnyű, mert az időjárás megnehezítette a járműjavítók dolgát is. Az esőzés után a trafóházba befolyt a víz, és ez több mint háromezer óra állásidőt okozott. Ha a brigádokról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül a megvalósuló takarékossági tervet sem. Még az év elején eldöntötték: felül kell vizsgálni a kazánház olajfogyasztását, a gőzvezetékek szelep- rendszerét és az ötven- hét üzemi targonca üzemanyagfogyasztását. Mindezek révén megtakarítottak 700 ezer forintot. Ugyanezt a célt — a takarékosságot — szolgálná a beruházási programban elkészülő új festéküzem is, és sokkal biztonságosabb, egészségesebb körülmények között festhetnék a dolgozók a kocsikat. Azért irtunk „el- készülőt”, mert az üzem átadási határideje 1974. november 30. volt, de az építkezés még mindig nem fejeződött be. Így jelenleg a szabadban, kézi festőberendezésekkel festik a vagonokat, de ezt a tűzoltóság és a KÖJÁL csak októberig engedélyezte. Ha addig nem készül el az új üzem, akkor leállnak a festők, és a kigördülő kocsik száma nullára apad. Az októberi határidő betartására minden lehetőség megvan, ha az építők a szerződésben megállapított létszámot biztosítják. A járműjavítók készek megadni minden segítséget, akár társadalmi munkában is. H. J. 3ÖVŐRE Új „Potya" a Tiszán 1 magas vízállás mialt nem készülhetett el a szolnoki szabad strand Nyár, napfény, meleg. A forró délutánokon Szolnokon a Damjanich uszodában, a Tlszaligetben, a MÁV és a cukorgyári strandon úszhat •— már akinek jut hely a Tiltó táblát a folyóparton sehol sem látni. A köztudatban elterjedt már, hogy a Tisza belterületi szakaszán nem szabad fürödni. A város szélén már más a helyzet Ott. ahol fürdésre alkalmas a part a víz megmártózhat, akinek kedve szoty- tyan. Sajnos a Tisza szolnoki szakaszán kevés az ilyen lankás partrész, legkedveltebb a hídtól két kilométerre levő „állatitató” néven ismert hely — ahol két évvel ezelőtt még a szabad strand volt. Szabad strand azonban már volt máshol is. A szolnokiak emlékeznek még a Potyára. Néhány éve Két éve, mikor a KÖJÁL tiltó határozatával megszüntették a szabad strandot, a városi tanács, a KÖJÁL, a Vízügyi Igazgatóság és a rendőrség képviselői összeültek, megvitatták a szabad strand ügyét, s kijelölték az új fürdőhelyet. Az új inmedencében. Ha kedvünk támad, szalonnát sütni a parton, utána lubickolni a folyóban, hová menjünk? Hol lehet fürödni a Tiszában? — kérdezheti bárki. a szükséges mederalakítások miatt megszüntették — akkor jelölte ki a városi tanács szabad strandnak az „állat- itatót”. Később kiderült, hogy nem volt szerencsés a választás, ugyanis a KÖJÁL nem engedélyezi a fürdést, mert a strand belül van az időközben felépült szolnoki vízmű háromkilométeres védőterületén. (Ennek ellenére mégis fürödnek ott — s nem is kevesen. Tiltó tábla nincs, a KÖJÁL rendeletét pedig csak kevesen ismerik.) Jelenleg nincs szabad strand Szolnokon. Szép folyónkban szabadna ugyan fürödni — de hol? gyen strand a folyó bal partján lesz 300 méter hosz- szan, közelebb a városhoz, mint a régi „Potya”. Megbeszélték miként lehet átalakítani a partot, hogy kell ivóvíz, büfé, esőváró, illemhely, stb. Társadalmi munkára is jelentkeztek, például a partmunkák terveinek eiKesznését a KÖTI VÍZIG November 7 szocialista brigádja vállalta. Elvégezték a felméréseket, a terveket a .múlt év áprilisában átadták a tanácsnak. A munka művezetését is ígérték, s nem rajtuk múlik, hogy még mindig nem dolgozhatnak. A part és a mederátalakítást mindidáig a folyó magas vízszintje akadályozza. Tavaly, a tavaszi árhullám után jött az őszi áradás, s még a mostani 300 cm-en felüli vízszintnél sem lehet hozzáfogni a munkához. Áki fürödni akar, dolgozzon A városi tanács műszaki oszcályanaK csoportvezetője szerint — aki a strand ügyét „kezeli” — 1976-ban — lesz újra szabad strand a Tiszán. A partmunkákat a Vízügyi Igazgatóságra, az építkezést a városi tanács tiszaligeti üzemére bízzák. Jelentős társadalmi munkára számítanak, a városi tanácsnak ugyanis — most különösen érthető okokból — nem sok pénze van erre a célra. Ezen a nyáron nem lesz szabad strand, de az jó lenne, ha a jövő nyáron már vidáman lubickolhatnának a Tiszában a szolnokiak. T. Katona László Á tilosban úsznak Á terv már megvan így élűnk a Jászkunságban Boldog-e Boldogháza?---'A |- * * ,?\ Az Aranykalász Tsz új székháza Boldogok-e a jászboldogházi emberek? Ki vállalkozna a válaszadásra, hiszen az itt lakók élete is olyan, mint másoké: egyszer derűs, máskor borús. Inkább az az érdekes, megvan-e alapjuk a boldogsághoz, elégedettek-e az élettel? Szádvári Árpád egyike azoknak, akiknek — mint itt mondják — családjában „kézzel fogható” a munkás- paraszt szövetség, ö a termelőszövetkezetben, a felesége a radiátorgyárban dolgozik. Szép lakóházuk szobának is beillőén bútorozott verandáján beszélgetünk. Bozontos puli acsarkodik az ablak alatt.-7- Nehezen barátkozik, még a tanyáról hoztuk. Nagyon öreg már, de nem engedem elpusztítani, mert emlék, ha úgy tetszik. — Annyira kedves emlék a tanyai élet? — Romantikus volt — mélázik Szádvári Árpád. — Mégsem sajnálom. Gondolja el: a konyhától harminc méterre állt a kút, de vize csak mosakodásra volt jó. Itt meg csak megnyitom a csapot.. j — Én nagyon szerettem a tanyát — érzékenyül el a felesége. — Amikor beköltöztünk, mindennap kijártam. Aztán csak hetenként, majd havonként, később csak évenként. Szép volt ott, oda a testvérek is gyakrabban ejöttek. — Fiatalok voltak, köny- nyebben mozogtak — állapítja meg a férje. Jászboldogháza a felszabadulás után lett önálló község. Telkeket is azután osztottak. Hétszázharmincból ötszázharminc tanyai lakos í®v jutott falusi otthonhoz. Tetszetős, jól berendezett házak, s mindegyikben ott a vízvezeték. — S mi maradt a tanyai életből? — Először nagy háztájit tartottunk. Minden évben neveltünk két bikát. Meg disznókat is. A feleségem naponta háromszor kerékpározott ki az öt kilométerre levő legelőre, hogy arrébb pányvázza a bikákat. < Akárhogy számolom,' az oda-vissza napi 30 kilométer. Amellett a többi jószág ellátása, a háztartás vezetése... — De amikor munkás lettem, felmondtam — bazsa- lyog Szádváriné. — Amióta a feleségem a gyárban van, nagy jószág nincs, ö munkás lett, én meg egy kicsit megmaradtam parasztnak. — Gépszerelő a tsz-ben — magyarázza a felesége. — De nincs számára se ünnep, se vasárnap, ha szezonmunka kezdődik. Ö lakik legközelebb a műhelyhez, mindig őt hívják, ha baj van. Mondtam már számtalanszor: más nincs, mindig neked kell menni?! De ő nem szól semmit, csak megy. — A háztáji? — Kilenc disznót tartok. Ez az én reszortom, említettem, hogy a feleségem nem foglalkozik velük. — Hallom, van olyan család, amelyik húsz hízót is tart. — Drága a takarmány, ezért inkább spórkassza a jószágtartás. Ezek a mai, intenzív disznófajták olyan igényesek, nem esznek meg akármit. — S a gyárban hogyan keresnek? Szádváriné veszi át a.szót. — Mostanában sokat betegeskedem, de itt van Ko- hári Pista felesége. Alig 18 éves, s háromezer forintot keres. Igaz, eleven, szorgalmas, a munka vastagabb végét fogja. Megdolgoznak az pénzért az asszonyok, de van is értelme. Van bizony. Bőkezűbb és érdekesebb lett az élet. A radiátorüzemből februárban, a termelőszövetkezettől most volt egy csoport a Szovjetunióban. — Édesanyám a baromfi- telepen dolgozott, de már nyugdíjas. Ö is elment a Szovjetunióba. Csak azért dohogott, hogy mindig szaladni kellett a fiatalok után. • * • Bazsó Miklósné tanácselnök éppen egy panaszost bo- csájt útjára, amikor felkeresem. — Ez az asszonyka, Erós Zoltánná azért panaszkodik, hogy a lakásszövetkezet harmadik társasházába benevezett, s félig lett kész az épület, amikor a munkát végző jászberényi TÖVÁL-t felszámolták. Erösrié egyedül neveli gyermekét. Most fizetheti a kölcsöntörlesztést is, meg az albérleti díjat is. Ilyenkor, év közepén hol találunk kivitelező vállalatot? A járási hivatalnak meg kellene \ találni a TÖVÁL jogutódját. * * • Fabricius Lajosék háza, kertje az üdülőkkel vetekszik. A férj vasutas, félesége a radiátorgyárban dolgozik. Pedáns rend van, mégis szabadkozik. — Jaj, ne nézzenek szét, olyan rendetlentség van, s a parkettet is most fogjuk csiszolni. — Tükörsima az, miért kell csiszolni? — Hogy szebben csillogjon. A vadonatúj szekrénysor mellett festmény. — Most vettük, még feltenni sem volt időnk. — Mennyiért? — Négyezerért. Nemcsak bútor kell egy lakásba ... * • • Korábban öt tanyai iskola volt. Most a község központjában tanulnak a gyerekek, s mindig csak délelőtt. Korszerű természettudományos előadótermük is van. A művelődési otthon nagytermét tornateremként is használják. Sok városi iskola cserélne velük. • • • A tsz-tagok átlagjövedelme 38 ezer forint körül van. Csak a jó munkának köszönhető ez? Konkoly Béla tsz- elnök kész a válasszal: — A szakemberek szerepe számottevő ebben is. Tizenegy mérnök és huszonkilenc technikus dolgozik a szövetkezetben. Idevalók, a tsz- tagok gyerekeiből nevelődtek ki. • • • A művelődési otthon iránt fellángolt az érdeklődés: Hofi-est lesz, alig lehet már jegyet kapni. Elővételben elkapkodják. Ha színházi előadás van, akkor meg ráfizetnek. Most függetlenített művelődési otthon igazgatót veszünk fel. Talán sokrétűbbé válik az emberek érdeklődése ... • • • A kis faluban tízesével számlálják a gépkocsi-tulajdonosokat. Hét végén fel- kerekednek, szétnéznek az országban. A tanácselnöknő örül is, bosszankodik is ezen: — Itt a szép fürdő. Segített felépíteni a falu. Jó a víz is, de helybeli alig van a több száz fürdőző között. De tanácstagi beszámolókon sokszor mondják, hogy most már fedett medence is kellene ... Simon Béla Szakmunkásokat avattak A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában tegnap huszonöt fiatalnak ünnepélyesen átadták a szakmunkás-bizonyítványt. A gyár igazgatója az iskolában elért eredmények alapján ismertette az órabéreket és a besorolást. A fiatalok között 23 ezer forint. úgynevezett munkábalépési prémiumot osztottak ki. Megkötötték a szerződést az ifjú szakmunkásokat foglalkoztató brigádokkal és a fiatalokkal. A szerződés tizennyolc hónapra szól, előre meghatározott prémium biztosítása mellett. TanácselnökSielyettesek értekezlete Tegnap Tiszafüreden, a járási hivatalban a járás tanácselnök-helyettesei értekezleten vettek részt, amelynek célja: a társadalmi megbízatású elnökhelyettesek felkészítése arra az esetre, amikor az elnököt he- lyettesíteniök kell.
