Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-05 / 156. szám

1975. július 5i Szolnok megyei néplap 5 Á hatos titka Á hatost kipipálhatjuk — mindannyian. Az Állami Építőipari Vállalat dolgozói, az OTP, a szolnokiak, kö­zöttük persze elsősorban a lakók. A hatos számmal je­lölt lakóház ugyanis elké­szült Szolnokon a József Attila úton, s nem is akár­hogyan. De erről beszélje­nek az illetékesek. Földvári József, az építkezés műve­zetője: — A tervezettnél egy hó­nappal hamarabb, az elmúlt hét csütörtökén megtörtént az épület műszaki átadása. — Akkor miért dolgoznak itt még mindig? — Az OTF-vel van egy olyan megállapodásunk, hogy bizonyos lakásfelszere­lési tárgyakat — csapokat, szőnyegpadlót — csak akkor szerelünk fel, ha megérkez­nek a lakók... — Akiknek kicsit nehéz lesz a lépcsőházba bemen­ni ... — Igen, mert a földszinti részen az OTP-nek egy fió­kot is építünk, és ez még pár hónapig eltart, de a la­kások készen vannak. — Mi az „egy hónap” tit­ka? — Nincs anyaghiány, jó volt a tél, és elegendő a szakmunkás. Igaz, „elkelne” még néhány kőműves és te­tőfedő. — Mit jelent az, hogy „jó” volt a tél? A több, mint 12 ezer la­kosú Tiszafüreden éveken keresztül gondot okozott az óvoda és a bölcsőde kis be­fogadóképessége azoknak a szülőknek, akiknek gyerme­keit a zsúfoltság miatt már nem tudták felvenni az egyik vagy a másik intézménybe. Ebben az évben gyökere­sen megváltozik a helyzet. Két hónappal ezelőtt átadták a 6 millió forint költséggel épült, száz gyermek befoga­dására alkalmas óvodát, amelynek - konyháját úgy építették, hogy naponta 300 adag ételt is meg tudjanak főzni. Ezzel a kapacitással az óvoda konyhája el tudja majd látni az óvoda közvet­len közelében felépülő hat­vanszemélyes bölcsőde kis lakóinak étkeztetését is. Az alapozás már megkezdődött. A terv szerint a bölcsőde ez év végére elkészül, összes költsége 3—3,5 millió forint körül lesz. — Enyhe .;: így gyorsab­ban tudunk dolgozni a sza­badban. A másik — nem fagynak meg az anyagok sem. De az igazi nyitja en­nek az egy hónapnak a sok itt töltött szabad szombatban és vasárnapban keresendő. Erről bővebben Antal Jó­zsef ács beszél, aki Jász- szentandrásról jár be napon­ta dolgozni. — Volt anyag, volt mun­ka, pénzt is kaptunk érte — hát hogyne maradtunk vol­na itt dolgozni! — Hallottam, volt kom­munista szombatjuk is ... — Az más — akkor nem pénzért csináltuk, de mind­annyian itt voltunk. — Tudja, hány család köl­tözik ide? — Tudom, hatvan. Nagyon várták, hogy elkészüljön ez a ház. — Szeretne itt lakni? — Hát persze ... de egyéb­ként én is építkezem otthon, Jászszeritandráson. A válla­lattól kaptam szanált épü­letből anyagot és teherautót a szállításra. Nagy segítség volt... — Most melyik épületen dolgoznak? — A hetesen, a nyolca­son ... — Azok is elkészülnek egy hónappal hamarabb? — Hacsak rajtunk mú­lik ... igen. H. J. Most Tiszafüreden — a községhez tartozó Kóccsal és Tiszaörvénnyel együtt — ösz- szesen 360 gyerek járhat óvodába. Ha elkészül az új bölcsőde, akkor a pillanat­nyi igényeket kielégítik hi­szen az új óvodához hason­lóan az épülő bölcsődében is modern, tágas foglalkoztató­termek várják majd az ap­róságokat. A következő ötödik ötéves terv idején még egy százsze­mélyes óvodát építenek Ti­szafüreden és keresik a meg­oldást az általános iskolások napközi otthonos ellátására is. Tavaly ugyanis mindösz- sze 380—400 gyerek étkezte­tésére és foglalkoztatására volt lehetőség. Idén szeptem­ber 1-től további hét napkö­zis csoportot hoznak létre a három tiszafüredi általános iskolában, így újabb 175 gyermek kaphat napközi otthonos ellátást. Sz. J. Egy perc közlekedés — Halló, Lóczi Miklós őr­nagy? — Igen. — Három kérdést szeret­nék feltenni önnek, ezúttal nem a közlekedési rendőr­nek, hanem a megyei KBT titkárának. Miért módosítot­ták a „vezess baleset nélkül” mozgalom alapszabályát? — Nem volt egységes, ahány ház, annyi szokás alakult ki az értékelésnél. Nehéz volt igazságosan dön­teni. — A változás lényege? — A gépjárműveik számá­tól függően 14 kategóriában soroltuk az önkéntes alapon benevező 333 üzemet, válla­latot, szövetkezetei. Most már azonos „súlycsoportban” versenyezhetnek — egyenlő feltételekkel, eséllyel. Ezen­túl nemcsak megyei szinten, hanem három lépcsőben ér­tékelik a versenyt. Kezdődik a városokban, járásokban ahonnan a legjobb 33 válla­lat kerül a megyei döntőbe, innen pedig 3 az országos versenyre. Nagyobb rangot ad a mozgalomnak, s a ver­senyben részt vevő több mint nyolcezer hivatásos gépko­csivezetőnek, akik évente összesen 204 millió kilomé­tert utaznak a volán mögött. Nagyobb elismerés, nagyobb ösztönzés amiért érdemes hajtani — szabályosan, bal­esetmentesen. — A versenyszabályok? — A helyezés (természete­sen kategóriánként) a meg­tett kilométertől és a balese­tek számától függ. De ezen belül is differenciálni kell: önhibájából történt-e köny- nyebb, súlyosabb sérülés, vagy halált okozott-e a bal­eset. A cserbenhagyás a vál­lalat automatikus kizárását jelenti egy évre. Az idei versenyt már az új szabá­lyok szerint bonyolítják le. Ivóvízgondok Törökszenimikióson A városi tanács vb ülése Tegnapelőtt Karcagon, teg­nap Törökszentmiklóson sze­repelt a városi tanács vb előtt a vízellátás gondja. A két város közül kétségkívül az utóbbi van nehezebb hely­zetben — Törökszentmikló­son ugyanis még az ivóvíz- ellátás sincs megoldva. Mint a végrehajtó bizottság meg­állapította, a problémák nemcsak fejlesztési, beruhá­zási jellegűek. Az eddiginél hatékonyabb együttműködést kell kialakítani a városi ta­nács és a víz- és csatornamű vállalat között. A végrehajtó bizottság ér­tékelte a városi tanács vb szakigazgatási szervei irá­nyítása alá tartozó intézmé­nyek káder- és személyzeti munkáját, majd a szervezé­si osztály működését vizsgál­ta meg. Az új óvoda után Hamarosan elkészül a bölcsőde is Tiszafüreden Újra dolgoznak a kombájnok Ölest tartott a megyei mezőgazdasági operatív bizottság Az elmúlt hetek esős időjárása egy kicsit ráijesztett a mezőgazdaságra, de néhány napja ismét süt a nap, és dol­gozhatnak a kombájnok — állapították meg tegnap délelőtt a mezőgazdasági operatív bizottság ülésén, amelyen részt vett dr. Bereczki Lajos, a Szolnok megyei Tanács elnök- helyettese. Az állami gazdaságok be­takarították az őszi káposz­tarepcét és a fűmagot. A kalászosokat is vágják a kombájnok. A talaj még mindig nem elég száraz ezért a megye ál­lami gazdaságaiban a kétme- netes betakarítás gépeit, a rendre arató gépeket is ké­szenlétbe helyezték. Az út­viszonyok is kedvezőtlenek. Ezt a gondot munkaszerve­zéssel hidalják át a mező- gazdasági üzemek. Nagy gon­dot fordítanak az aratásban dolgozók ellátására is, hi­szen a legnagyobb terhet most ők viselik. A szárítási lehetőségeket felmérve, az állami gazdasági szakembe­rek megállapították, hogy a betakarítási ütemet nem tudják teljesen tartani, de ha az idő továbbra is napsü­téses marad, akkor várhatóan így is biztonságosan be lehet szállítani a hektáronkénti 40 mázsa búzát. A karcagi tsz területi szö­vetséghez tartozó gazdaságok a repcének felét, az őszi ár­pának több mint felét arat­ták le. A tavaszi árpa és a búza betakarítása csak a közelmúltban kezdődött meg, s így az előbbinek 5, az utóbbinak 1,5 százalékát vág­ták le á kombájnok. A szö­vetséghez tartozó mezőgaz­dasági üzemek a borsó egy­negyedét takarították be. A Kunságban kevésbé pusztított az elmúlt időszak viharos időjárása, ezért a tájterületen a gabona sem dőlt meg annyira, mint a megye többi részén. A ter­méskilátások továbbra is kedvezőek: őszi árpából 38— 40, repcéből és borsóból 20 mázsát várnak egy hektár­ról a termelők. A korai takarmánybúzák aratása a jobb területek­ről 40—50 mázsás ter­mést hozott hektáron­ként, és a kenyérgabona termése sem lesz 37—38 mázsánál rosszabb, még a gyengébb termőföldeken sem. Sok baj van viszont az új gépekkel. A kombájnosoknak túlságo­san sokszor kell a meglazult alkatrészek szerelésével töl­teni az időt. Ugyanerre pa­naszkodott a szolnoki tsz területi szövetség képviselője is. Az AGROKER igazgatója Ígéretet tett arra, hogy a hi­bát a lehető leggyorsabban kijavítják. A szolnoki szövetség gaz­daságait jobban sújtotta a mostoha időjárás. Borsóból a termés egy része elpusz­tult, a repce és a gabona is megsínylette a vihart. Az őszi árpa 60, a repce 65—70 százalékát takarí­tották be a tájterület­hez tartozó gazdaságok. A termésátlagok repcéből 7—18, őszi árpából pedig 34—36 mázsa körül alakul­tak. Hogy milyen késést okozhatott az eső, arra csak egy példa: a mezőhéki Tán­csics Termelőszövetkezetben már befejezés előtt áll a repce aratása, Besenyszögön pedig még csak a napokban kezdték meg. Enyhültek viszont a gabo­naipar gondjai. Lehetőségük van ugyanis a megyéből el­szállítani búzát, s a bértáro­lási szerződéseket is megkö­tötték. Így várhatóan a ke­nyérgabona tárolásával nem lesz gond. Dr. Bereczki Lajos össze­foglalójában felhívta a szak­emberek figyelmét, hogy az elkövetkezendő tíz nap alatt további előnyre tehet szert a mezőgazdaság — ugyanis a múlt évhez képest előbbre tartanak az üzemek — és ezt a lehetőséget nem szabad kiengedni a kezükből. Dol­gozzanak szombaton és va­sárnap is az emberek és a gépek, a vezetők is legyenek a helyükön. Így feltétlenül le lehet hozni a földekről hektáronként azt a 38—40 mázsa búzát, ami a növé­nyekben még mindig „benne van”! B. Gy. A jászboldogházi Aranykalász Termelőszövetkezet kombájnjai az elsők között fog­tak hozzá a 230 hektáron termesztett ösziárpa aratásához, de az esős időjárás miatt csak a napokban fejezik be a munkát A NAGYKUNSÁG FELFEDEZÉSE Madarasi patrióta O Elmondok egy hagyo- mányt, melyet kun- madarasi emberek őriznek, emlegetnek büszkén. Azt a hagyományt, amelyet Kormos László, a község tudós isme­rője imigyen írt le Kunma­daras története című köny­vecskéjében. „A község szín­tiszta reformátusainak egy­öntetű ellenállásával találta szembe magát az egri püspök akkor is, amikor a Györffy halom tetejére kereszt felál­lítását tervezte. A madarasi- ak a keresztben a politikai elnyomó hatalom jelvényét látták elsősorban, mely ösz- szefüggésben volt a katolikus reakcióval. A hagyomány azt tartja, hogy a Györffy halmot a falu apraja nagyja elhord­ta, és a keresztállításra érke­ző díszes küldöttség a megje­lölt helyet nem találta a köz­ségben”. Történt pedig mind­ez a XVIII. század utolsó harmadában. Tombol a kánikula, még egy dévajkodó szellő sem környékez meg, pedig szíve­sen vennék egy vihorászó, fruska forgószelecskét is. De csak a homloktörlés adatik meg. Ilyenkor kicsit lustán mozog az ember agya — már akié. Mert Dániel Mihály már történetem közepén bólogat, igen, igen, hallottam én is ezt a hagyományt, mondja. Mi­kor is?... Várjunk csak... úgy nyolc esztendeje, amikor a katolikus templomot építet­ték Kunmadarason, akkor mesélgették az emberek ne­vetgélve. Hát igen, már ak­kor is össze tudott fogni a nép... És beszélgetünk. Szó esik a hegyeket mozgató hitről (itt szó szerint kell érteni), szedjük a község történetének szépit-javát — bizonyíték­ként. Mert az ősök fölött már régen a gulya legel, de a pél­dájuk ... — Persze most nem dom­bokat hordanak el — mosoly­gok. — Nem. Sokkal praktiku­sabb dolgokba ölik az erejü­ket. — Hallhatnék néhányat? — Csak a legutóbbiak kö­zül egy-kettő, mutatóba: az iskolában két új tanterem épült, átalakítottuk a műve­lődési házat, új gázcseretelep készült, öregek napközi ott­hona, óvodáknál szakipari munkák, vízhálózat és gázve­zeték földmunkái, parkosí­tás ... Következik a Szenny­víz- és a belvízrendszer. Ülünk a kunmadarasi ÁFÉSZ központjában. Dániel Mihály lelkesen magyaráz. Ügy sejtem, egy patriótával hozott össze a sors. — És ön, mit vállal, tesz a köz érdekében? — Na, ilyen munka kerül rendesen! Itt az ÁFÉSZ-nél a műszerész üzem vezetője vagyok és szocialista brigád­vezető. Vállaltuk az egyik óvoda villamosítását, tavaly a parkot és egy tornatermet villamosítottunk. Azután 13 esztendeje hogy tagja lettem a tanácsi vb-nek. Volt az egy napot Kunmadarasért mozga­lom: végigjártam a körzete­met. Nagyon rendesen csata­sorba állt a lakosság, sokan egy nap helyett kettőt vállal­tak. De szerveztem az utca, az árkok, a házak környéké­nek renbehozását is. Elgondolkozik, mélyen üló szemei messzire révednek. — És még mit teszek? — morfondírozik. — Az elsorol- takon kívül elvállaltam, hogy az óvodák, napközi otthonok mosógépeit, centrifugáit, por­szívóit egész évben díjmen­tesen javítom, sőt, teljes fel­újítást is csinálok. Ehhez ér­tek, műszerész és villanysze­relő vagyok. Volt iparenge­délyem is, de beadtam, mert nem értem rá maszekolni. — Egy napja? — Reggel ötkor ugrás az ágyból, fél háromig itt a mű­szerészüzemben vagyok, ott­hon bekapom az ebédet, pár szó a családi ügyekről, azu­tán elmegyek, mindig akad valami elintéznivaló. Este 6 órától pedig már a budapes­ti Modell Szövetkezet itteni üzemében kell lennem, javí­tom a gépeket tíz óráig ... — Gondolom pénzért.., — Igen. — Ezt bírni is kell. — 52 éves vagyok, nem éppen mai gyerek. Otthon van, egy kis kertem, az a pi­henésem. — Család? — A fiam velem dolgozik, ő is műszerész. Mostanában esküdnek egy pedagógusnő­vel. A lányom ápolónő a fő­városban. A feleségemet nemrégen műtötték, ő a ház­tartási gondokkal bajlódik. — Az asszonyok élete vál­tozott-e? — Itt van például ez a var­róüzem, amiről beszéltünk. Ebben olyan asszonyok dol­goznak akik azelőtt csak a kúton vagy a boltban talál­koztak. Az üzemben viszont közösség lettek, szóval átfor­málódtak. Amolyan dombo­kat elhordó erővé. Körmendi Lajos KÖVETKEZIK: Kunsázi kásaföldön Jubilál a mezőtúri kórház A mezőtúri Városi Tanács Kórháza az idén ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A jubileum al­kalmából a városi tanács vb a kórház-rendelőintézet, és az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete elő­adássorozatot szervezett. Ma délelőtt fél tízkor, a városi művelődési központ nagytermében kezdődik az ünnepség, amelyen a mező­túri kórház huszonöt évéről dr. Pap Sándor igazgató fő­orvos, Szolnok megye egész­ségügyi helyzetéről dr. Pá- pay Dénes, a megyei tanács egészségügyi és szociálpoliti­kai osztályának vezető főor­vosa tart előadást. Móricz Béla a városi pártbizottság első titkára a kiállítóterem­ben megnyitja „A mezőtúri kórház képekben” című ki­állítást, majd kitüntetéseket, jutalmakat adnak át és törzsgárda ünnepséget ren­deznek.

Next

/
Thumbnails
Contents