Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

4- 1975. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kiemelt nagyberuházások A gyorsítási intézkedések eredménnyel jártak Mint ismeretes, az 1975. évi terv intézkedik kilenc ál­lami nagyberuházás befeje­zésének gyorsításáról s a Minisztertanács, a munkála­tok fokozott anyagi ösztön­zéséről is gondoskodott. Az Állami Fejlesztési Bank felmérte e kiemelt beruházások helyzetét, a munka menetét, gyorsításá­nak várható gazdasági ered­ményeit. Az elemzések szerint a kilenc beruházás közül hétnek a teljes, illetve részleges üzembe helye­zésére a jóváhagyott időpontnál 1—12 hónap­pal korábban kerül sor, a további két beruházás ha­táridő-túllépését pedig lé­nyegesen csökkentik. Az Óz­di Kohászati Üzemek folya­matos acélöntőművének rúd- és dróthengerművének tel­jes termelő kapacitását a gyorsítás nélkül várhatóan 1976 áprilisa helyett 1976 ja­nuárjában, a dunaújvárosi hullámvertikumot 1977 de­cember helyett 1977 szep­temberében, a Dunamenti Hőerőmű II és TU. ütemét 1977. január heiyett 1976. szeptember közepén, a szé­kesfehérvári szélesszalaghen- germű II. és a présműfej- lesztés I. ütemét 1976. de­cembere helyett 1975. de­cemberében, illetve 1976. jú­niusában, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat II. ütemét 1976 decembere helyett 1976 októberében, a szegedi kő­olaj- és gázipari létesítmé­nyeket 1977 márciusa he­lyett 1976 decemberében, a Gyulai Húskombinátot 1978 decenjbere helyett 1978 jú­niusában helyezik üzembe. A kőolaj- és földgázkitermelés növelését szolgáló beruházá­sok teljes termelő kapacitása az eredetileg tervezett 1978 decemberében lép üzembe, több létesítményének átadá­si időpontját azonban 2—4 hónappal előrehozzák. Az Ózdi Kohászati Üzemek acéltermelésének oxigénes intenzifikálással történő nö­velését, illetve e beruházás gyorsításának feltételeit most vizsgálják. Az illetékes minisztériu­mok és vállalatok kidolgoz­ták a részletes munkaprog­ramokat, azok végrehajtását folyamatosan ellenőrzik és segítik. A gyorsítás anyagi ösztönzésével kapcsolatos fel­tételek nagyrészt ugyancsak rendeződtek már. A beruhá­zók többsége a gyorsítást szolgáló kiegészítő szerződé­seket is aláírta. Az intézkedések hatásá­ra a munka gyorsítása máris viszonylag zökke­nőmentesen halad az óz­di, a székesfehérvári és i a gyulai beruházások­nál, más létesítményeknél folya­matban van a tervdokumen­tációkkal, a létszámmal, az anyagellátással kapcsolatos nehézségek elhárítása. A beruházók számításo­kat végeztek a gyorsítással járó többletköltségekről, il­letve a várható többletered­ményekről. A számításokat a minsztériumok felülvizs­gálták, a Pénzügyminiszté­riummal és a Magyar Nem­zeti Bankkal is egyeztették. A gyorsítások 114 millió fo­rintba kerülnek (az ózdi acélgyártást növelő beruhá­zás nélkül, ahol a számítá­sok még nem készültek el). A 114 millió forintból is 66 milliót csak átmenetileg köl­tenek a gyorsításra, mert a kivitelező a be­ruházás befejezése után a gyorsításhoz beszer­zett gépeket megvásá­rolja, sőt azokért a be­ruházás ideje alatt is bérleti díjat fizet. A többletkiadás valamivel a fejlesztési előirányzat 1 szá­zaléka alatt marad. A 114 millió forint 58 százalékát állóeszközökre, 17 százalékát anyagi ösztönzésre, 25 szá­zalékát pedig a gyorsítással kapcsolatos különféle sür­gősségi felárakra , felvonu­lási költségekre, fokozott té- liesítésre stb. fordítják, A- beruházások gyorsabb befe­jezése nyomán a vállalatok többleteredményeket érnek el a termelésben, mind a népgazdaság, mind az érin­tett vállalatok nagyobb jö­vedelemhez jutnak. A gyor­sítás eredményeként 1975— 80 között — árkiegészítés nélkül számítva — 2,7 mil­liárd forint értékű többlet­terméket állítanak elő az üzemek, aminek 85 százalé­kát itthon, 3 százalékát a szocialista, 12 százalékát pe­dig a nem szocialista orszá­gokban értékesítik. Az itt­hon értékesített többletter­mék nagyrészt tőkés impor­tot helyettesít. A gyorsítás nyomán, ugyancsak 1975—80 között, a vállalatoknál mint­egy 340 millió fbrint nyere­ségtöbblet keletkezik, ebből 120—130 millió forint a vál­lalati alapokat növeli. A ka­pacitások korábbi üzembe lépése az állami költségve­tés egyenlegét 366 millió fo­rinttal javítja. Alattuk egy ménes ereje dübörög — Hová viszi a kaszát, bátyám? — Csak ide a szomszéd dűlőbe. Lecsapkodok egy kis füvet az apró jószágnak, meg riogatom az esőt. Más­ra már nem is igen jó a ka­sza. — A felhőriogatás mosta­nában nem mindig sikerül! — Látott már engem eső­ben kaszálni? No, ugye — nevet az öreg, és újra a szomszéd dűlő irányába kez­di taposni a port. A BOKROK ÁRNYÉKÁDAN Fzó ami szó, igaza van a kaszálni induló idős férfi­nak. A nap egyre erősebben süt, a levegő meg sem rez­zen. Kutya meleg van, ahogy mondani szokták. A búza­táblán John Deere „borot­válja” a földet. Az árokpar­ti bokrok tövében kék mun­karuhás ősz hajú ember szu­nyókál. — Nagy Pál vagyok. —tör­li ki szeméből a délelőtti ál­mot. — a tiszaörsi—nagyivá- ni Petőfi Tsz tiszaörsi kerü­letének egyik kombájnosa. — Most a váltósom dolgozik — mutat a mellettünk el por­zó gépre — addig én pihen- getek egy keveset. — Ma is hajnalban kez­dődött a nap? — Mint mindegyik eddig. De egyetlen egyszer sem tud­tuk tisztessegesen végig dol­gozni a műszakokat. Ilyen ronda időjárásra nem em­lékszem, még az 1970-es ara­tás is jobb volt. Naponta 8 óránál nem tudunk többet menni, pedig azon vol iánk, hogy 16—18 órán k.resztül szaporítsuk a 'arlót. — Hány hektár gabona sürgeti magukat? — Több mi vt 2 ezer 'nek­tár kalászost vetettünk az ősszel. A tiszaszentimrei határ­ban pocsolyát kerülve ju­tok a búzaföldre, lábam alatt, süpped a tarló. Csillag Dániel, az Aranykalász Ter­melőszövetkezet fiatal kom; bájnosa még hellyel is kí­nál az E—512-es tágas veze­tőfülkéjében. — Mikor aratott életében először? — Két évvel ezelőtt 18 éves koromban, akkor sze- zetem meg a mezőgazdasági szakmunkásbizonyítványt. — Akkor a kaszát már csak hírből ismeri? — Meg a háztájiból. Az viszont igaz, hogy nem tu­dom, milyen lehetett kaszá­val aratni. Azokról az idők­ről csak nagyapámtól, apámtól és a szomszédoktól hallottam. — Mit meséltek? — Hogy bezzeg a mi időnkben milyen nehéz volt Meg, hogy mekkora ünnep volt befejezni a munkát. De azt is hozzátették mindig, hogy a kombájn nemcsak könnyebben, de szebben is dolgozik. — Hány lóerős ez a gép? — Száz... Segítsen már Lajos bátyám! — néz váltó­társára a fiatal szakmunkás. — A gép 105 lóerős — vá­laszolja Péntek Lajos. — Akkor maguk alatt mé- nesnyi ló ereje dübörög... — Szükség is van rá, de még így is meg kell tolda­ni néha egy lánctalpnyi mé­nessel az erőt, ha elaka­dunk. megdörbCii az ég —- Mikor esett utoljára? — Szombaton reggel, alig, hogy kijöttünk már is ki­vert bennünket az idő a bú­zából. Délutánra újra bele­merészkedtünk, de néhány kör után ismét megdördült az ég. — A búza legalább jól fi­zet? — Eddig ez a tábla a leg­gyengébb, de erről is több mint 30 mázsát viszünk be hektáronként. — A birkavacsorát mikor­ra tervezik? — Karcagról is jött hat kombájn, remélem a hét kö­zepén velük is megihatjuk a búcsúpoharat. Nagy Benedek derekáig ér a búza. A tiszaszöllősi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke gyönyörködve nézi, hogy egymás mellett aratva köze­ledik felé a Kolosz 6-os és a John Deere. EBÉD A TARLÓN — Nagyon szépen dolgoz­nak — mondja sokat segí­tett rajtunk a két John Deere, amit Karcagról kap­tunk. — És a Koloszok? — Feri, gyere már — ki­ált az elnök — a Kolosz 6- osokról kérdeznek, ebben te vagy a szakértő. — Jó gépek azok is — mondja Nagy Ferenc kom- bájnos — csak kevés az al­katrész hozzájuk. Még sze­rencse, hogy szerelő vagyok, mert különben nem tudom, mi lenne. Ma is fél 11-ig a műhelyben kínlódtunk a gé­pemmel. — Mit nem kapni hozzá? — Soroljam? Tele lesz a füzete vele! Csak egyet em­lítek: az a variátorszíj, amit még a gyárban tettek rá, most is tart, de egy másik gépen, amelyikre hazait sze­reltünk fel, volt úgy, hogy félóránként elszakadt. De nem panaszkodom tovább, itt az ebéd. Tudja a kom­bájn nem áll meg „ebédel­ni”, ilyenkor is váltjuk egy­mást. — Jó étvágyat! — köszö­nünk rá a jénai tálból le­vest kanalazókra. — Mi az abéd? — Raguleves, tarhonyás hús. kenyér, amennyit ké­rünk és Márka — hangzik a válasz. — Elégedettek a konyha fóztjével? — Kifogástalan az ellátá­sunk — mondja a pótkocsi árnyékában ülők egyike. — Ezt nem csak azért mondják, mert az elnök is hallja? — Dehogyis — tiltakoznak nevetve — hisz’ ő is azt eszi, amit mi! Braun György Az Általános Épülettervező Vállalat ké­szítette a terveket és az ÉPSZER építette fel a karcagi kórház új pavilonját: a 156 ágyas ideg- és elmegyógyászati osztályt, valamint az intézet gyógyszertárát. A mintegy 34 millió forint értékű beruházás műszaki átadása megtörtént. Az építők jó munkát végeztek, mindössze 1 százalékot tesz ki, amit hiánypótlásként el kell vé­gezniük. Augusztus közepén az OMKER is megkezdi a különböző gépek, berende­zések szerelését. A beruházó ígéri: novem­ber 7-én megkezdődhet a gyógyító munka a karcagi kórház modern, pavilon rend­szerű elmeosztályán. Képünkön a karcagi kórház új pavilonja. Benzinkutak mellett v, Megyénkben 27 ÁFOR üzemanyagtöltő állomás szolgálja ki a gépjárműtu­lajdonosokat. A 4. számú főútvonal Szolnok megyei szakaszán hat benzinkút ta­lálható egymástól 20—25 km távolságra. Szolnokon az Abonyi úti és a karcagi éj­jel-nappal az autósok ren­delkezésére áll. Törökszent- miklóson, Fegyvemeken és Kisújszálláson reggel 6-tól este 8-ig lehet üzemanyagot felvenni. De az autós olykor nem elégszik meg csak a benzinnel... A levegő még „hiánycikk" Délelőtti csúcsforgalom a Szolnok—Szajol közötti ben­zinkútnál. Egymást érik a kocsik. Német rendszámú Opel 1 700-as gazdája leve­gőt szeretne nyomatni a ke­rekekbe. — Rossz a komp­resszor — sajnálkozik a ben­zinkutas. Egy hónappal ez­előtt valaki ráhajtott a nyo­mócsőre, azóta nem műkö­dik. Kezet mosni sem lehet — nincs víz. A kezelők sa­ját részükre kannákban hordják az ivóvizet. Törökszentmiklóson hason­ló a helyzet. — Levegő az van itt bőven, csak éppen a motor nem működik már egy éve, ami a kompresz- szort hajtja. Többször meg­nézték már a szerelők, de annyiba is maradt — mond­ja a kút kezelője. — Beje­gyezték a panaszkönyvbe is. A könyv azonban másról is tanúskodik: „Köszönöm az udvarias, figyelmes kiszol­gálást”. Aláírás. Példásan udvarias, gyors a kiszolgálás a mezőtúri kútnál. Itt még a kompresz- szor is működik, s a kérdés­re — hol lehet kezet mos­ni? —, a kútkezelő udva­riasan tessék a mosdóba. Szappan, mosópor, tiszta törölköző vár. Olajon, ben­zinen kívül kapható náluk hólánc, páragátló, jégoldó — csupa téli holmi, de ugyan­akkor egy gyújtógyertyáért az áruház zárása után már Karcagra kell utazni. Ez egyébként általános tapasz­talat. Az ÁFOR Mezőtúron egy második benzinkutat is épít a Békéscsaba felé ve­zető úton, — mintegy 6 mil­lió forintos költséggel. Az épület már tető alatt van, s hamarosan sor kerül a hat tartály földbe helyezésére is. A tervek szerint ez évben már üzemel. Túrkevén sokkal roszabb a helyzet. Egyetlen kis töl­tőállomás működik a város- központban, ahol normál­benzinen és keveréken kí­vül csak gázolaj kapható. Az átutazó autósok azonban er­ről sem tudnak, ugyanis egyetlen tábla sem jelzi, hogy a közelben benzinkút van. Annál több gondot for­dít az ÁFOR a kisújszállási töltőhely szépítésére. A Vá­rosgazdálkodási Vállalattal szerződést kötöttek, amely szerint a vállalat parkosítja a benzinkút környékét. Szuperbenzin kapható, da víz nincs Az egyik legjobban for­galmazó töltőállomás, a kar­cagi. „Kiemelt” kút, ahol üzemanyagon kívül sok ap­ró, hasznos cikket, autóápo­lási kellékeket lehet kapni. Gyújtógyertyák, izzók, lég- és olajszűrők, ékszíjak au­tósamponok sorakoznak a polcokon. A kútkezelők és a vevők itt is a vízhiányra panaszkodnak. Bizakodóan emlegetik az ÁFOR és a karcagi ÁFÉSZ között fo­lyó tárgyalásokat — talár» közös beruházással megold­ható, hogy vízhez jusson a benzinkút és a mellette le­vő ÁFÉSZ-büfé. Legudvariasabb a füredi Jól felszerelt, de a legki­sebb forgalmú kút a kunma­darast Kezelője szerint a nyitvatartási idővel van baj. Délelőtt 7—11-ig, délután 13—16.30-ig fart nyitva, a vevők pedig délben, illetve az esti órákban jönnének. Egy madarasi autós szerint: — A községben lakók este keresik a kutat, hisz nap­közben mindenki dolgozik. Bosszantó, hogy Karcagon vagy Kunhegyesen kell tan­kolni, mikor itthon is van benzinkút. És ha már a leg-eknél tartunk: a legudvariasabb kiszolgálásban Tiszafüreden részesül az autós. Kedves szőke asszony itatja a ben­zinszomjas kocsikat. Moso­lyog. mindenkihez van egy­két szava, és senkinek nem felejt el jó utat kívánni. Mindenütt így kellene. — katona — 25 éves a szocialista gyegvszerésze! jubileumi ülés és kiállítás Szolnokon Az egészségügy fontos és az orvosi munkától elvá­laszthatatlan része a gyógy­szerellátás. Huszonöt évvel ezelőtt 1950-ben államosítot­ták a gyógyszertárakat. A negyedszázados jubile­um alkalmából kétnapos gyógy szertörtén éti kiállítás nyílt Szolnokon, a megyei művelődési központ nagyter­mében. Ugyancsak tegnap, a városi tanács dísztermében jubileumi ülést tartottak, amelyen a megyei gyógysze­részet legjobb dolgozói vet­tek részt. Dr. Szeghy Gergelyné. me­gyei főgyógyszerész üdvözlő szavai után Végh Antal professzor, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnökhelyettese és Kukri Bé­la, a városi tanács elnöke köszöntötte a jelenlevőket. — Az elmúlt 25 év szo­cialista fejlődése megterem­tette az egészségügyi ellá­tottság javításának feltétele­it. A gyógyszerészek nagyon sokat t°ttek azért, hogy 25 év mérlegét megvonva ki­magasló eredményekről szá­molhassunk be — mondotta a tanácselnök. Gáli Mihály. a megyei Gyógyszertár Vállalat igaz­gatója ünnepi beszédben vá­zolta az elmúlt 25 év mun­káját. — 1950 óta a gyógyszer­forgalom 14-szeresére nőtt. Jelentősen bővült a megyei gyógyszertári hálózat is. kor­szerűbbek leltek eszközeink, dolgozóink munkakörülmé­nyei. Jelenleg egyik legna­gyobb problémánk a raktá­rozás, de a tervek szerint ebben az évben elkészül a vállalat új központja és rak­tára, amely 30 milliós beru­házással épül. Hogy a gyógyszerészek lé­pést tarthassanak a növek­vő követelményekkel, rend­szeres továbbképzésben ré­szesülnek. jelenleg dolgozó­ink 60 százaléka tanul. Vál­lalatunknál 9 szocialista bri­gád dolgozik, példamutató munkájukért többször kap­tak elismerést. A legutóbbi választásokon 14 gyógysze­részt választottak meg ta­nácstagnak, ami azt igazol­ja, hogy felelősségteljes munkájuk mellett dolgozó­ink részt kérnek a társadal­mi problémák megoldásá­ban is. Magas szintű szakmai fel- készültség, fegyelmezett szo­cialista nujnkn — ez a zá­loga sikereinknek — fejezte be beszédét Gáli Mihály. A 25 éves jubileum alkal­mából Gáli Mihályt áldoza­tos és kiváló munkájáért az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntette ki. Az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitünte­tést kapta Borsányi Janómé, ifj Gáli Mihály, Hunya Zol­tánná, Majtényi Györgyné, Varga Lajosné és Zombori Magdolna. í F. O,

Next

/
Thumbnails
Contents