Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-29 / 176. szám
1975. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 »«»apm Eredmeiif©ids©n gcizdeag tanéit Mit számít egy számítógép? Ennyire találó címre, a műsor szinte teljes tartalmára utaló mondatra ritkán sikerül riporternek, műsorszerkesztőnek rátalálnia. Ereitner Miklós műsora ugyanis nemcsak arról ad hírt, hogy valóban mit is számol ki egy számítógép, vagyis, hogy mire használható, hanem azt is elemzi, bogozza, hogy mit számít, mit jelent mindez nekünk. Mennyibe kerül egy-egy nagyobb gép, tényleg gazdaságos kihasználásához milyen feltételekre van szükség, s nem utolsósorban azt, milyen gondok vannak ma még a számítástechnika elterjesztésével. A bőséges témát ajánló kérdéskörből a riporter hármat, talán a legfontosabbat emelte ki. Foglalkozott azzal, hogy nem túlméretezett-e a szakemberképzés, miért nincs koordináció a különböző oktatási intézmények között abban, mit oktatnak számítástechnikából, majd a műsorvezető megfogalmazza néhány aggályát is. (Talán jobb lenne, ha ezeket is megmegtárgyalná beszélgető- partnereivel, hiszen ők, a téma ismerői egy-két, igy kissé költőinek tűnő kérdésre bizonyára válaszolni is tudnának.) Feltárja Breitner Miklós azt is, hogy sajnos sokhelyütt nem rendeltetésszerűen használják a számítógépeket, s beszél a gyártás során jelentekező gondokról is. Teszi mindezt szerdán, három részben. Háromban, s a téma iránt érdeklődő igyekezhet, hogy szabad idejével egyeztesse, összevadássza a nap különböző időpontjaiban jelentkező három adást — hisz végül is ez egyben kerek egész. Feltehető: a szerkesztő ezért bont három részre ilyen és hasonló műsorokat, mert úgy gondolja, együtt hosszú, türelemmel, figyelemmel nehéz bírni. Nem biztos, hogy igaza van. A mondanivaló ugyanis megérné, hogy sok a számítás- technikával valamilyen kapcsolatban álló szakember és minden érdeklődő végigkövethesse a műsor gondolat- menetét. Ez így, szétszabdalva meglehetősen nehéz. Mire számít a hallgató Monológ (a feleségemé): a múltkor azt írtad, hogy kevés a nyári szórakoztató prózai műsör, kevés a hangjáték. Hát most nézd meg, ma is lesz vagy hat rádiójáték, — akkor ezt is írd meg. (Mindez volt az elmúlt hét péntekén.) No, jó. Hát nézzük. Aznap pontosan hét rádiójáték, vagy legalábbis ebbe a műfajba tartozó műsor hangzott el a Kossuthon és a Petőfin, s akkor már Solti Bertalan, a neves színművész műsorát — amely szintén sok hangjátéki elemet tartalmazott — nem is sorolom ide. A hét játékból Dickens, A Pickwick Klub, Kästner, Emberke kalandjai és Rey- mond, Parasztok című művének rádióváltozata tulajdonképpen egy-egy folytatás. Ezek mellett Csörsz István vadonatúj hangjátékát ajánlja az ifjúsági rádiószínpad, egy a felnőttség küszöbén álló kamaszhős és környezete konfliktusával, hallhatjuk Bródi Sándor A nap lovagja című művének rádióváltozatát, Astrid Lind- gren, Britta kiönti a szívét című regényének szintén „rádiósított” formáját, végül egy Zapolska komédiát a Kecskeméti Katona József Színházból. A hang játékot szerető ember tulajdonképpen örül ennek. Csupán egy dolog ejti gondolkodóba: egyszer hét, egyszer jóformán semmi. Nem lehetne arányosabban ? — trömböczky — Az elmúlt tanévben az iskoláztatásban részt vevők számának növekedése megyénkben csak két lényeges területen volt jellemző. Egyrészt — a társadalom döntő mértékű segítsége révén — az óvodai nevelésben részt vevők száma emelkedett, másrészt — igen örvendetesen — nőtt a munkásművelődési igény, s ennek jeleként 34,8 százalékkal a középiskolai felnőttoktatásban tanulók száma. (A szakmunkások szakközépiskolája igen közkedvelt iskolatípusnak bizonyult.) Az általános és középiskolai tanuló-létszámokra demográfiai okokból még mindig a csökkenés volt a jellemző. Az elmúlt tanévben nőtt a pedagógusok száma, azonban az extenzív fejlődéshez kapcsolódó igények mellett jelentkező intenzív fejlődési igények (például a növekvő napközis ellátás, a gimnáziumi csoportbontások nevelőszükséglete), a pedagógusok óraszámának csökkentése együttesen a nevelőállomány rohamosabb növekedését kívánta volna meg. így — s ez nem kedvező — a képesítés nélküli óvónők és általános iskolai nevelők aránya is nőtt. Tartalmi szempontból az 1974/75-ös tanévet felszabadulásunk 30. évfordulója, az MSZMP XI. kongresszusára és Szolnok 900. évfordulójára készülés jegyében a magas minőségű szintű nevelőmunka, ezen belül is a következetesebb világnézeti — politikai tudatosság igényével indítottuk. Nem jellemezték a tanévkezdést új tanügyi intézkedések, lényeges feladat volt azonban az előző évi intézkedések eredményesebb megvalósítása. Már a tanév kezdete jelentős erőfeszítést igényelt iskolásaink döntő többségétől és nevelőinktől is. A váratlanul nehézzé vált őszi mezőgazdasági munkák idején tanulóink derekasan helytálltak, 5 605 500 forint értékű munkát végeztek, s ezzel társadalmi-politikai szempontból is jelentős tettet hajtottak végre. Nevelési hatás szempontjából rendkívül fontosak voltak az ifjúsági mozgalommal jó együttműködésben szervezett tavaszi ünnepségek, melyeket iskoláinkban igen színvonalasan rendeztek meg. Hasznosan szolgálták rendeltetésüket a fontos témákban megrendezett nevelési értekezletek is. E tanévben valamennyi intézményünkben három nevelési értekezletre került sor. A legfontosabb volt közöttük a februárban megtartott rendkívüli nevelési értkezelet a szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra va-' ló nevelés aktuális kérdéseiről. Ezek az értekezletek elsősorban ott tették a legjobb szolgálatot az iskolák nevelőoktató munkájának, ahol a konkrét helyzetképet is felvázolták, s levonták — távlatilag is — a megfelelő kö- vetkezetetéseket a tennivalókra. ősszel megrendeztük az úttörő- és középiskolai diákparlamenteket. Ezek a rendezvények a közéletiség fontos fórumai voltak, de egyben rendkívül sok hasznos információt is szolgáltattak az irányítás részére. Sikeres, nagy továbbképzési megmozdulásunk volt áprilisban a Szolnok megyei Pedagógiai Napok több lépcsős felépítésű, nevelésközpontú rendezvénysorozata, melyhez iskolánk többségének tavaszi nevelési értekezletei is csatlakoztak. Hosszú idő távlatában is a legeredményesebben szerepeltek megyénk középiskolái, szakmunkástanulói, az országos tanulmányi és a szakma kiváló tanulója versenyeken. Különösen kitűntek szereplésük sikerességével a Varga Katalin Gimnázium tanulói Megyénk végzett középiskolásai a már szokásos magas eredményességgel nyertek felvételt a felsőoktatási intézményekbe. Továbbra is az országos átlagot lényegesen meghaladja a fizikai dolgozók továbbtanulása megyénkben a felsőbb iskolafokozatokban. Mindennel természetesen korántsem vagyunk elégedettek. Nem megnyugtató, hogy a csökkenő megyei általános iskolai tanulólétszám ellenére is nőtt a tantermek váltott használata, s hogy a napközis elhelyezés viszonylagos feltételei romlottak. Mindez azzal függ össze, hogy az általános iskolai beruházások sem az előkészítésben, sem a megvalósítási ütemben nem követték az egyéb vonatkozásban igen dinamikus fejlődést. Megtorpant — az új lehetőségek és formák ellenére is — az általános iskolai felnőttoktatás fejlődése. Egyértelműen megnyilvánul, hogy egy-egy középiskolánk kulturális ne- velőmunkájában több éve nincs érdemi előrelépés. A tanulási morál — főleg szak- középiskoláinkban — nem alakult megfelelően. Emelkedett — de még mindig legalacsonyabb a többi iskolatípushoz viszonyítva — a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a szakosított gimnáziumi osztályokban. Nem kedvező tendencia, hogy a fizikai dolgozó szülők tehetséges gyermekeinek gimnáziumba ösztönzése nem párosult kellően a szakmunkáspálya eredményesebb megkedveltetésével. E miatt ipari szakmunkás- képző intézeteinkben a jelentkezések a demográfiai apály okozatánál nagyobb mértékben csappantak meg. Természetesen sem az eredmények, sem a problémák csokra nem teljes a fentiekkel. Ám a gondok ellenére is úgy véljük, hogy most egy igen munkás, eredményekben, rendezvényekben és tanulságokban egyaránt gazdag tanévet tudhatunk magunk mögött. Osztályunknak az az általános tapasztalata, hogy a tanév különleges nevelési lehetőségeit nevelőink, igazgatóink, az iskolák mozgalmi vezetői átérezték, s gyakorlati munkájukkal alapjában véve jól megfeleltek a minőségi szempontból magas követelményeknek. Az eredmények letéteményesei a nem kevés helyen még nem könnyű munka- körülmények között dolgozó — többségükben túlterhelt — nevelők voltak. Erkölcsi elismerésük fokozódását jelezte, hogy soha ennyien kitüntetésben még nem részesültek megyénkben, mint az idei pedagógusnapon. Megyénk pedagógiai szintjének fokára is utal az első „Apáczai Csere-díj”, az öt „Kiváló Tanár, Kiváló Tanító, Kiváló Óvónő” kitüntetés, melyre korábban nem volt még példa. Fokozódott — s ezt igen örvendetesnek tartjuk — nevelőink tudományos jellegű pedagógiai munkássága is. A korábbiaknál több és értékesebb pályamunka érkezett a megyei pályázatokra, s egy-két Szolnok megyei név fel-felbuk- kant a pedagógiai szaksajtónk lapjain is. Az iskolák nevelési eredményei és az ifjúsági mozgalmi tevékenység szintje egymást erősítve fokozódtak. Nőtt a mozgalmi tevékenységet eredményesen segítő, azt hivatásbeli munkája elválaszthatatlan részének tekintő pedagógusok száma. Iskoláink döntő többségében megfelelően fejlődött az iskolai élet demokratizmusa és a nevelőtestületi egység. Ám egy-egy helyen ezzel ellentétes tendencia is megnyilvánult. Nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a nevelési eredmények fékezője, s értelmetlen csökkentője a testületek pedagógiai teljesítőképességének. A tanév során széleskörűvé tettük megyénkben az iskolavezetés színvonala emelésének érdekében az igazgatók és a vezetőjelöltek tanfolyami továbbképzését. Az MSZMP XI. kongresszusa és az új pártprogram nevelési igényeit csak egyértelmű szocialista elkötelezettségű, az alapkérdésekben egységes, a koncepciózus vezetés mögé felsorakozó iskolaközösségek tudják teljesíteni. Ai 1974—75-ös tanévvel és az 1975-ös évvel lezárul a IV. ötéves terv időszaka. Az 1976—80-as évekre osztályunk az V. ötéves terv gazdasági programjával együtt új művelődésügyi programot készít, melyet a XI. kongresszus dokumentumainak, a megyei oktatáspolitikai. közművelődési intézkedési terveknek és a társadalompolitikai vonatkozásban döntő jelentőségű többi párthatározatnak, valamint megyénk előbbiekben röviden körvonalazott közoktatáspolitikai problémáinak, sajátosságainak megfelelően a megye egész művelődési rendszerének integrációjában gondolkodva állítunk össze. E program részletezése azonban — egy későbbi időpontban — egy másik cikk keretében válhat aktuálissá. Dr. Vincze Sándor a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetője EZÚTTAL AZ ORSZÁG legkülönbözőbb vidékeiről érkezett tízezer fiatal részvétele avatta ünnepivé a szegedi ünnepi hetek hétvégi programját: karneváli felvonulás, ifjúsági nagygyűlés, s a Fidelio szabadtéri premierje, fiatalokkal a lelátón. A felújított szabadtéri játékok történetében először került színre Beethoven alkotása. A felszabadulási évfordulóra a Fidelio magyarnyelvű előadásában került a dómszínpadra, Vaszy Viktor vezényletével, főbb szerepeiben Horváth Eszterrel, Simándy Józseffel, Faragó Andrással, Gregor Józseffel. Képünkön tömegjelenet all. felvonásból Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Országszerte befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák valamennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton. Az első, nem végleges adatok szerint összesen mintegy 71 000-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bizottságok előtt, mindössze néhány százan nem feleltek meg a jelentkezők közül az írásbeli felvételi vizsgákon. Az oktatáspolitikai szakemberek aláhúzták: a túljelentkezés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen pályázati megoszlás. Fontos és oktatáspolitikai értelemben is feltétlenül támogatandó jelenség, hogy gyarapodott a munka mellett felső fokon továbbtanulni kívánók aránya. A legtöbben — szám szerint csaknem negyvenezren — a nappali tagozaton felvételiztek, az esti tagozatokra további nyolcvanezren, a levelezőre pedig 23 000- en pályáztak. Az elmúlt napokban a pályázók megkapták a felvételről, vagy az elutasításról szóló értesítést. A felvételi bizottságok az elutasított jelentkezőkkel közölték a döntés okát, az elért pontszámot, az osztályzatokat, és meghatározott esetekben a fellebezési lehetőséget. A fellebbezést az elutasítás (kézhezvételét követő nyolc napon belül a felsőoktatási intézmény rektorához (főigazgatójához kell beküldeni). A fellebbezések ügyében a felügyeletet gyakorló minisztérium és a felsőoktatási intézmény érdekelt vezető beosztású dolgozóiból alakult biztosság dönt majd. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek általában csak 24 százalékát töltötték be, illetve annyit, amennyit a felügyeleti hatóság előre meghatározott. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt mintegy 6 százaléknyi helyet, amelyek sorsáról előreláthatóan augusztus végén döntenek. Ezeknek a bizottságoknak a határozata ellen további fellebbezési lehetőség nincs. Azok a jelöltek, akik a felvételi vizsgán megfeleltek, de felvételt nem nyertek, értesítést kapnak, hogy amennyiben a következő tanévre ugyanazon intézménybe, karra, szakra kérik felvételüket, pályázatukat — az ismételt jelentkezés alkalmával jelzett külön kérésükre — újabb felvételi vizsga nélkül a jelenlegi vizsgaeredmények alapján veszik figyelembe. Az idei felvételi munkában lépéseket tettek az egyes területeken mutatkozó szakemberhiány enyhítésére. Megvizsgálták: milyen hathatós intézkedéseket lehet bevezetni a vidék — elsősorban a kisebb települések — jobb szakemberellátására. Ennek eredményeként egyes szakmák esetében (pedagógusok, jogászok vonatkozásában) és egyes vidéki területeket érintően a szakember- hiány kielégítése érdekében már az 1975—76. tanévre — az érvényes jogszabályi keretek között — új eljárást vezettek be. A felsőoktatási felvételinél a pedagógusképző intézményekbe (óvónőképzőbe, tanárképző főiskolákra, egyetemi tanár-szakokra) valamint az állam- és jogtudományi karokra felvételre jelentkezők közül azok, akik társadalmi ösztöndíjszerződéssel rendelkeztek és a felvételhez szükséges úgynevezett relatív ponthatárt elérték: a felvételnél előnyt élveztek. A társadalmi ösztöndíjszerződéshez — amit a szóbeli felvételi vizsga idején a jelentkezőknek be kellett mutatniuk — csatolni kellett az illetékes hatóság pedagógusjelöltek esetében a megyei művelődési osztály, jogi karra , pályázók esetében az Igazságügyi Minisztérium, valamint a legfőbb ügyészség nyilatkozatát arról, hogy a jelentkező — amennyiben felvették a felső oktatási intézménybe — diplomája megszerzése után a szakemberhiánnyal küzdő vidéki munkahelyen vállal állást. A szerződés alapján a hallgatók 400—700 forint összégű havi társadalmi ösztöndíjban részesülnek az adományozótól. Ezen kívül természetesen a tanulmányi eredményük, a szociális helyzetük alapján további juttatásokat, ösztöndíjat is kaphatnak. A felvételi vizsga előtt megkötött társadalmi ösztöndíj szerződés csak a felsőoktatási intézménybe történt felvétellel válhat érvényessé. FILM3EGYZET] Enyém, tied, kié? Enyém, tied, kié? — mármint az a kétmillió font sterling, mely váratlanul egy angol mentőautó vérplazmatároló edényeiből kerül elő a sivatag kellős közepén. Akik vetélkednek érte: egy amerikai gengszter, egy francia zsebes, egy angol prostituált, egy nőbolond olasz, s tucatnyi hitlerista német, mert hogy a második világháború javában zajlik. A hirtelen fordulat következtében barát és ellenség csak egyre tud gondolni: arra, hogy a háborúnak egyszer vége lesz, s hogy utána milyen csodálatos örömöket nyújthat nekik ez a mesebeli talált kincs. Egyetlen céljuk, hogy sikerüljön elkerülniük azokat a járőröket, akiket John Cooper, az Intelligence Service angol tisztje menesztett nyomukba. Az ostoba járőröket sikerül is megtéveszteniük, magával Cooperrel azonban nehezen boldogulnak, ö a történet ikszedik főszereplője: az egyetlen hivatásos katona. Szilárd elhatározása, hogy bármi áron visszaszerzi az értékes szállítmányt, Anglia nemzeti vagyonának e nem is olyan kis részét. Az amerikai Bob, a francia Raphael, az angol Katrin, az olasz Spartaco és a német Günther egyaránt egyedül szeretné megkaparintani a teljes pénzösszeget, ezért valamennyien megpróbálkoznak azzal, hogy becsapják a többieket. Percenként változnak a szövetségek, megkeverednek a frontok — mindenki mindenkit kerget és mindenki elől menekül, szóval teljes a káosz. Teljes a káosz, de korántsem teljes a szórakozás. Az üldözések, a harcok nagyhatású kiállítása ellenére el-el- bóbiskolunk, Ducció Tessari rendező szellemi izgalmat nem teremt. Mindezt talán megbocsátanánk egy hatásos zárópoen után, ám itt sincs szerencsénk. A befejezés éppoly bugyuta, mint egy-két ötletet nem számítva az egész film.. H. D.
