Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

1975. Július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ B A TISZASASI PÄVA-KÖR, amely két éve működik a Rákóczi Tsz támogatásá­val és Szolnokon is nagy sikert aratott a barátság napján. Helyünk, hírünk, szerepünk A megye képzőművészeti életéről FILM JEGYZET Nyáron egyszerű? AMIÓTA a Szolnoki Galé­ria megnyitotta kapuit, sű­rűsödött városunkban a ki­állítási program. S bízvást állíthatjuk, a reprezenta­tív, kétszintes kiállítócsar­nokkal emelkedett a kiállí­tások színvonala is. Ehhez természetesen hozzá tarto­zik az a tény, hogy ma már van „mit” bemutatnunk a világnak, van magunknak is mivel , büszkélkednünk. Elég itt csak azokra a tárlatokra gondolni, amelyeket saját múzeumi gyűjteményünkből rendeztünk. Például az el­múlt évi „Új szerzemények” kiállítást említhetjük, ahol a Damjanich Múzeum utób­bi négy esztendőben szerzett képzőművészeti anyagának legszebb darabjaiban gyö­nyörködhettek a látogatók. S ez a gyűjtemény nem kis jelentőségű,, ha a felszaba­dulás utáni kezdeteket vesz- szük figyelembe. De bizonyí­tékként megemlíthetjük az 1973-as Plein air kiállítás anyagát is, amelyen a Ma­gyar Nemzeti Gál -.-ia világ­hírű darabjai mellett ott so­rakoztak a nem kisebb ér­tékű saját képeink is, ugyan­is a jelenleg látható „Petten- kofentől Fényes Adolfig” be­mutató nemzetközi anyagá­ban gyűjteményünk Fényes Adolftól, Mednyánszky Lász­lótól származó hasonló érté­kű munkái is. S hogy a közönség örven­detesen növekvő igényét ki­elégíthessük, új és új alko­tásokra van szükség. Ehhez nyújt igen nagy segítséget a Szolnok megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya évenkénti vásárlásaival, amelyből megyénkben dol­gozó alkotók munkáival gya­rapítja a múzeumi közgyűj­teményt, s esetenkénti na­Osztőndíjasok búcsúztatása A következő tanévben 340 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi, tanulmányait ha­tárainkon túl. A baráti szo­cialista országokban — Bul­gáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK- ban. Romániában és a Szov­jetunióban — tanuló újdon­sült ösztöndíjasokat tegnap ünnepélyesen búcsúztatták a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen. A Himnusz hangjai után az Oktatási Minisztérium veze­tői köszöntötték a fiatalokat, akik ezután ünnepélyes es­küt tettek. A külföldi ösztöndíjak nép­szerűsége évről-évre növek­szik, a külföldön tanulni vá­gyók száma emelkedik. Eb­ben az évben összesen 1454- en jelentkeztek. Közülük 912-en tettek sikeres vizsgát. Művelődéspolitikai és társa­dalompolitikai értelemben egyaránt jelentős, hogy a je­lenlegi ösztöndíjasok sorá­ban már 41 százalék a mun­kás-paraszt fiatalok aránya. Az oktatáspolitikai szakem­berek ugyanakkor aláhúzzák: soraikból még több tehetsé­ges fiatal folytathatná felső­fokú tanulmányait a baráti szocialista országokban, ha nyelvtudásukat jobban meg­alapoznák. gyobb célösszeggel, amelyből egy-egy jelentős, Szolnokhoz kötődő művész munkájának városunkba kerülését segíti elő. így sikerült megvásá­rolni a Bizományi Vállalat egyik képaukcióján többek között Fényes Adolf „Nap­számos” munkáját, amely a szolnoki művésztelepen be­fejezett „Szegényember éle­te” sorozatának egyik da­rabja. AMENNYIRE fontos a Szolnoki Művésztelep törté­neti anyagának megismerte­tése, publikálása, olyan je­lentős jelenünk művészeté­nek folyamatos propagálása is. Ebből a szempontból igen fontosak az évi rendszeres tavaszi és téli tárlatok, ame­lyek sorában a jelenleg Me­zőtúron megrendezett Nyári Tárlat jelentős állomás je­lenkori művészeti életünkben, De ugyanezt mondhatjuk el az első Szolnoki Festészeti Triennálé megrendezésével kapcsolatban is, amellyel egy hosszú évek óta terve­zett országos kiállítás nyi­totta meg végre a Szolnoki Galéria kapuit. S» hölgy mi­lyen helyen áll a szolnoki ipű vésztelep festő-alkotőgár- dája ezen az országos anya­gon belül, azt nemcsak a ki­osztott díjak igazolják, — a kilenc díjból hármat szolno­ki művész kapott — de a ké­pek kvalitásairól mindenki saját maga is meggyőződhet. S ha már a kiállításokról, beszélünk, feltétlen meg kell említeni művészeink rend­szeres kamarakiállításait szerte a megyében, — Nagy István Túrkevén, Papi La­jos Martfűn, Simon Ferenc Tiszafüreden mutatta be töb­bek között anyagát, hogy csak a szobrászokat említ­sük — amellyel a közműve­A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatói közül számosán a hadsereg­ben, a főiskolán lettek párt­tagok, ahol nehéz, a köznapi követelményektől eltérő fel­adatokat kell megoldaniuk. Ezeknek a követelmények­nek párttagként eleget tenni több mint a szolgálat becsü­letes ellátása, a tanulmányi feladatok teljesítése. Vajon milyen témák fog­lalkoztatják őket tanulmányi éveik alatt? Hogyan látják a főiskola falai közül a kül­ső világot? Milyen felelőssé­get jelent a főiskolán hall­gatóként párttagnak lenni? Hasonló kérdésekre vá­laszt keresve ültünk le há­rom fiatal főiskolás kommu­nistával „kerékasztalhoz”. Budai Miklós hallgató Dom­bóvárról jött, aktív mozgal­mi munkás, és különböző funkciókat tölt be az ifjúsá­gi szervezetben; Kecskeméti Sándor Szegedről érkezett, tagja a pártalapszervezet ve­zetőségének, de pártmunká­ját főleg a KISZ-ben végzi; Jóvér János Karcagról vo­nult be, a KlSZ-csúcsvezető- ség titkára és a főiskola pártbizottságának tagja. lődési elvek decentralizálás! törekvéseit támogatják. S ugyancsak szükséges be­szélni az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság és Szolnok megye testvéri kapcsolatai­nak eredményeképp született észt grafikai (1974) és észt iparművészeti (1975) kiállítá­sokról. S ha már itt tar­tunk, térjünk vissza néhány emlélkeztető szó erejéig a tavaly Tallinnban rendezett nagysikerű szolnoki művész­telepi bemutatóra, s a Tal- linni Grafikai Triennálén való szereplésünkre. Nemzetközi kapcsolataink szélesítését üdvözölhettük a balti szovjet köztársaságok képző- és iparművészeti ki­állításának programjában is. Nincs helyünk arra, hogy minden képzőművészeti tár­latra, eseményre kitérjünk, hiszen megyei múzeumaink­ban rendszeresen követik egymást a bemutatók, or­szágos seregszemléken is egyre exponáltabb szerepet kapunk. Ez év februárjában a Művészet folyóirat is je­lentős terjedelemben foglal­kozott megyénk művészeté­vel, s a művészet-kritikai életben is egyre több helyet foglalunk. GYARAPODTUNK köztéri alkotásokban is, a karcagi múzeum falán elhelyezték Pa­pi Lajos Györffy István em­léktábláját, Tiszafüreden fel­állították Makrisz Agamem­non felszabadulási emlékmű­vét, Mezőtúrrá került Mar­ton László Dózsa szobra, hogy csak néhányat említ­sünk. S nem utolsó sorban, nemsokára leleplezzük ju­bileumi emlékművünket is, s a fővárosban hírünket vi­szik majd a zuglói Szolnok park szobrai. Egri Mária Gyakran a szülői ház, a saját elhatározás, a meggyő­ződés játssza a szerepet a fiatalok pártba való jelent­kezésében. De vajon beszél­hetünk-e arról, hogy a főis­kolán dolgozó KlSZ-alap- szervezetek részt vállalnak a párttaggá nevelésből? A válasz egyértelmű. A fiata­lok elsősorban az ifjúsági szervezettől kapják az indí­tást. Hogy a KISZ-bizottság nagy gondot fordít a leendő párttagokkal való foglalko­zásra, azt az is bizonyítja, hogy az újonnan felvett fia­tal párttagok mindegyikének egyik ajánlója az ifjúsági szervezet volt. Amikor azt kérdeztem tő­lük, hogy párttagnak, vagy kommunistának érzik-e ma­gukat, hosszan gondolkod­tak, mérlegelték a szavak súlyát, és biztosan számba vették azt is, mit jelent * a kommunista szó, mit jelent kommunistaként élni és cse­lekedni. Először csak egy- egy szó, egy-egy mondat hangzott el, mígnem teljessé vált a kép: „A két dolog el­választhatatlan egymástól”. Aki kommunistának vallja magát, előbb-utóbb , felvéte­lét kéri a pártba.. Dolgozhatnak a jászberényi diákok is Jászberényben az üzemek, a vállalatok idejében elküld­ték igényeiket az iskolák­hoz, bejelentve, hogy a va­káció idején számítanak a diákok munkájára. A Ve­gyesipari Szolgáltató Válla­lathoz már a tanítás befeje­zését követő napon munkára jelentkezett ötven diák. Mindannyian középiskolások napi hat órát dolgoznak, s a munkavédelmi kesztyűk gyártásához szükséges bőrö­ket válogatják. Két hét után újabb diákcsoport vált­ja őket, s ez így megy majd folyamatosan az új tanév kezdetéig. A Jászsági Állami Gazda­ságban is több a munkás­kéz ezekben a hetekben. Nyolcvanöt diák, közép- és általános iskolások gyümöl­csöt szednek, szőlőt kötöz­nek, gyomot irtanak. A Vö­rös Csillag Tsz-ben az öntö­zésnél, a meggyszedésnél se- gítkeznek. Nyári munkalehe­tőséget biztosítanak a gyere­keknek az erdőgazdaságban, a költségvetési üzemben, a vasipari vállalatnál, a Jász­sági Építőipari Szövetkezet­ben is. A Hűtőgépgyár el­sősorban saját munkásainak gyerekeit foglalkoztatja. Az üzemekben, szövetkezetek­ben dolgozó diákok többsége négyhetes munkával 1000— 1600 forintot kereshet. A városi tanács vb műve­lődésügyi és a munkaügyi osztálya ezekben a hetekben rendszeresen ellenőrzi, hogy a tanulók megfelelő munka- körülmények között dolgoz­nak-e. Előkészületben a jubileumi vízi karnevál A 900. évfordulóját ünnep­lő Szolnokon augusztus 19-én vízi karnevállal teszik emlé­kezetessé az alkotmány nap­ját, a jubileumi évet. A ví­zi karnéválnál operatív bi­zottsági ülésén elhatározták, hogy minden eddiginél nagy­szabásúba látványosabb karnevált szerveznek. A műsor már délután meg­kezdődik, a gyermekek ré­sére, majd az esti órákban kezdődik a vízi járművek felvonulása, a fény-, hang­játék és tűzijáték. A vízi karnevált utcabál követi. A következő kérdéssel, hogy tudniillik több munkát, nagyobb felelősséget jelent-e főiskolai hallgatóként párt­tagnak lenni? — élénk be­szélgetés alakult ki. Íme né­hány válasz: „A közösség, amelyben élünk, el is várja tőlünk, hogy példásan és na­gyobb felelősséggel végez­zük munkánkat. Ha mi rosszul csinálunk valamit, azt hamarabb észreveszik, mint egy pártonkívüli eseté­ben. Kell a kommunista pél­damutatás”. „A párttagságot önként és tudatosan vállal­tuk. Olyan - kollektívában, mint a miénk, ezernyi a fel­adat. Ezek megoldását segí­teni kell mindenkinek, párt­tagnak és nem párttagnak egyaránt, az egész közösség érdekében. Csak a párttag­nak még nagyobb ambíció­val, felelősséggel”. Egyértelműen állították: a közösségért végzett munka nem megy a tanulás rovására. Bizonyítja ezt a jó tanulmá­nyi eredményük is. Igaz, hogy a társadalmi munkát legtöbbször szabad időben végzik, mikor mások szóra­kozhatnak, de önként vállal­ják, teljesítését becsületbeli ügynek tartják. T. GY. Nyáron egyszerű. Mármint a filmes szakmeberek dolga. A moziba járók csak nevet­ni, szórakozni akarnak, leg­alábbis ez derül ki a mű­sorból. Most például egy olasz, egy francia s egy magyar újdonságot vetíte­című olasz film főszereplőjé­nek minden bizonnyal az el­csattanó pofonokat, jobb­egyeneseket és balhorgokat számlázták. Steno, a film rendezője igazi kommersz- krimit csinált; nincs egyet­len hibás kocka, egyetlen di- letáns mozdulat sem. Ponto­san tudják az alkotók azt is, miként kell a nézők feltétel című zenés francia filmben. Mint a címe is jelzi, folyta­tásról, egy sorozat második részéről van szó. Néhány hónapja láthattuk az első részt, és akkor méltattuk a kiindulás sok mulatságra al­kalmat nyújtó ötletét, „A három testőr” mellékszerep­lőinek, a szolgáknak főhő­sökké való előléptetését. A történet most a Milady bosz- szúja című Dumas regény nyomán pereg tovább. A film csak főbb vonalai­ban követi a regényt, s ez érthető, hisz az új főszerep­lőknek- más a működési te­repük, ők az eseményekhez mindig a háttérből közeled­nek. Színrelépésük előfelté­tele, hogy gazdáik, a testő­rök bajba kerüljenek. S mi­vel ez már az első fogadó­ban megtörténik, nem unat­kozik a négy Chariot című új magyar filmkomé­dia lényegét. Sára Sándor egy magányos szigetre kalau­zolja a nézőt, itt köt ki Má­ria és István csónakja, akik —■ elvonulva a világ zajától — kettesben akarják eltölte­ni szabadságukat. De a nyu­galomnak ez a tenyérnyi maradványa hamarosan vi­dám csiviteléstől lesz nyug­talan — fiatalok szállnak partra. A hangulat helyét a hang veszi át. Hang? Zaj! Talán ez csábítja oda a kempingezőket, az egyre na­gyobb tömegben érkező fia­talokat és öregeket. Amikor Kozma megérke­zik, azonnal megállapítja, hogy milyen nagy a rendet­lenség. A sátrakat rendetlen ötletszerűséggel szanaszét verték le; a nők ott napoz­nak meztelenül ahol kedvük támad; mindenki maga koty­vaszt a saját kényelmetlen sátrában. Azonnal intézke­dik, segítőtársakra is szert tesz, például Mátyásné sze­mélyében. Az újonnan érke­zőket már fogadóbizottság várja és újratelepítik a sát­rakat, a felfordított csóna­kok hátán pedig óriási te­rített asztal kínálja a közös­ben főtt finom húslevest. El­jön az az idő is, amikor a nap­nak szinte minden órájára esik egy rendezvény. Az irányjelző táblák között egy­re nehezebb eligazodni. „Le­vegő körút” van, „Néptorna tér” is, meg „szégyenlősök napozója” is, csak egy ma­gányos zug nincs már, ahol az ember kicsit egyedül le­hetne. Kétségkívül akadnak olyan táborozok akik az új kör­nyezetben jobban érzik ma­gukat. Máriát és Istvánt, no meg a fiatalok többségéi nek, s természetesen (?) mindhárom „könnyű” film: egy krimi és két komédia A régi idők bűnügyi íróit állítólag a halottak száma után fizették. Nos, ha ez igaz, akor Bud Spencernek, a nélküli rokonszenvét biztosí­. tani a főhős iránt, aki ezút­tal jó ügyet szolgál. Píedon egy gonosz kábítószercsem- pész-banda és ármányos pártfogói ellen harcol szik­lakemény öklei ,meggyőző” erejével. Régi ismerőseinkkel, a Chariots együttes tagjaival találkozunk Legutóbb az volt győzel­mük titka, hogy kampósbot- jaikkal sorra elszakították az ellenfél derékszíjait, most az útszéli vendégfogadó beren­dezését használják fegyver­ként. Repülnek az asztalok, a székek —a néző már a lát­ványtól elfárad, a négy Char­iot még a verekedéstől sem. Egymást követik a humor­ral gazdagon átszőtt tömeg- verekedések, olyan gyorsain, hogy a jó poénok gyakran kioltják egymást. Hiányzik az újszerűség is, Jean Halain rendező meglepetésről most nem gondoskodott. Ez a film az előző sikeréből él, de mi­ből fog a következő?... Egy elrontott nyári sza­badság története, tanulsá­gokkal — foglalhatnánk ősz- sze röviden a azonban zavarja, idegesíti, kellemetlenül érinti ez az önkéntes és megmagyaráz­hatatlan indulatú militarizá- lás. A nagyhangú, szervez­kedő, hatalomvágyó butaság naponta újabb és újabb öt­letekkel szolgál, s mivel ki­várni emberi dolog, most. már egyre többen várják, hogyan is végződik ez az egész? Kozma és társai meglepő gyorsasággal lejáratják ma­gukat, sőt az egyik esemény­dús napon a fejlemények Kozmát arra kényszerítik, hogy azon nyomban csónak­ra kapjon és megszökjön.. 1 Sajnos mindez már túl ké­sőn történik. A nyárnak vé­ge, mindenki csomagol. Ott hagyják a tündéri kis szige­tet, amely olyanná vált, mint egy letepert áldozat. Az emberek pedig reményked­nek: talán lesznek még szép nyarak... A történet nyíltfan és egy­értelműen üzen hadat a pri­mitivizmusnak, az agyon- szervezési mániának, a sem­mitmondó jelszavakat szaj­kózó formalizmusnak, mely megkeseríti a normálisan gondolkodó ember hétköz­napjait, sőt szabadságát is. Sára és a forgatókönyvíró Páskándi Géza, hogy mon­danivalójukat belénk Véssék, az abszurditásig növelik, ka- rikaturisztikus túlzásokig sarkítják a film helyzeteit, messze túllépve a realitás világán. Nagy kár, hogy mindebben nem elég követ­kezetesek, hogy a film vé­géről hiányzik egy jó slussz­poén, s hogy mindegyik köz­reműködő színész más stílus­ban játszik. H. D, Kommunista főiskolások Á négy muskétás újabb kalandjai Holnap lesz fácán Piedone, a zsaru

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents